2023. február 5.

„Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig. A bűnösök útja olyan, mint a sűrű homály; nem tudják, miben botlanak majd meg. Fiam, figyelj szavaimra, hajtsd füledet mondásaimra! Ne téveszd szemed elől, őrizd meg azokat szíved mélyén, mert életet adnak azoknak, akik megtalálják, és gyógyulást egész testüknek. Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” Példabeszédek 4, 18-23.

„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” Példabeszédek 3, 5-6.

„Mert minden, ami nem hitből származik, az bűn.” Róma 14, 23.  

 

Megváltozhatsz. Ez annak az igehirdetés sorozatnak a címe, amelyet ma kezdünk, és kis megszakításokkal a februári és márciusi vasárnapokon folytatunk a böjt előtti és a böjti időszakban.

Bizonyos értelemben életünket változáskényszerben, változások között éljük. Életünk külső kereteit tekintve ismerősek vagyunk a változással akár akarjuk, akár nem. A világ körülöttünk viharsebesen változik. Nem csak a technika, hanem a politikai erőviszonyok, a gazdasági helyzet, a környezetünk állapota, stb. A személyes életünkben is minden veszteségünk változást jelent, és változást hoz számunkra önmagában az idő előrehaladása, ahogyan az életkorunk változik, különböző életszakaszokba lépünk, majd találkozunk az öregedéssel, egészségi állapotunk is változik.

A Biblia alapján azonban nem ezekről, hanem a belső életváltozásról szeretnék beszélni ezeken a vasárnapokon (is). Hogyan állunk a belső változás, a jellem, a gondolkodásmód, az életvitel, a viselkedés megváltozásának kérdéséhez?

Van, aki egyszerűen elintézi ezt a kérdést. Nekem ez nem kell, erre nincs szükségem, változzon más! Egy humorosan komoly kép találóan mutatja be ezt a hozzáállást. Az első képen a szónok felteszi az előtte álló tömegnek a kérdést: ki akar változást? Erre mindenki, mint a gyerekek, amikor tudják a választ az iskolában a padból majd kiesve jelentkezik. A második képen elhangzik a második kérdés: Na és ki akar változni? Ezúttal az emberek úgy viselkednek, mint a készületlen diák, amikor a tanár a naplót lapozza felelés előtt: még a fejüket is lesunyják, nem jelentkezik senki.   Ismerős, ugye? Változást szeretne minden ember, mert ez a világ nem jó, nincs a helyén. Az emberek nem jól csinálják – felelőtlenek, önzők, gonoszak, figyelmetlenek stb. A közösségi média tele van olyan posztokkal, miszerint a vezetőknek kell megváltozniuk, mert nem értenek hozzá, korruptak, képzetlenek, rosszindulatúak…  És sok ember úgy gondolja: a családtagjaimra is ráférne, hogy változzanak. Igazából nem is nekem kellene templomba járnom, nekik kellene ezeket hallaniuk… Olyan sok mindennek, és olyan sok mindenkinek kellene megváltoznia, hogy jó legyen végre itt élni, nem? A változás igen! Az jó lenne! De nekem nem kell változni, én rendben vagyok… Lázár Ervin: A csodapatika című meséjében ír egy olyan gyógyszertárról, ahol lelki bajokra – önzésre, lustaságra, irigységre, zsémbességre, gyávaságra stb. -, lehet gyógyszert kapni. Az emberek élénken érdeklődnek a lehetőség iránt egészen addig, amíg a patikus elárulja, hogy mindenki csak a maga számára vásárolhat be. Akkor mindenki otthagyja a patikát, végül fel is kopik a gyógyszerész álla.

Így nem fog semmi megváltozni. Nem mondom, hogy csak neked kell megváltoznod, de azt igen, hogy mindenki elsősorban a saját maga megváltozásáért felelős. Ha a máséval foglalkozol, akkor általad nem fog változni jó felé a világ!

 

Ez az igehirdetés azoknak szól, akik már eljutottak oda, hogy elsősorban nekem kell változnom. És innen jön a neheze! Mert innen indul a kérdés: meg tudok egyáltalán változni? Lehetséges ez egyáltalán? Nem egyszerű kérdés! Aki próbálta, az tudja, hogy miről beszélek. Ismeri a kudarc levertségét: próbáltam, nem sikerült, vagy csak felszínesen. Nem megy.

A keresztyénség a változásról szól. Van egy nehéz hírünk: neked kell megváltoznod elsősorban, nem másnak. Isten ezen dolgozik, erről beszél. És van egy örömhírünk: Megváltozhatsz! Jézus Krisztus megváltó munkája lehetővé teszi. Lehet! A hit által, a hit segítségével megváltozhatsz. Hogyan? Erről fognak szólni a következő vasárnapokon az igehirdetések.   

 

A mai igehirdetés címe: radikális probléma, radikális változás. Ez az első lecke az evangéliumi változás útján. Sokszor a külső viselkedésünkre koncentrálunk, mert ez okoz gondot nekünk és a környezetünknek. Nagy nehezen megváltoztatunk egy-egy rossz szokást, de érezzük: „Ez csak a jéghegy csúcsa!” A jéghegy nagyobb része a víz alatt van. Az a hatalmas tömb nem látszik, anélkül mégis mozdíthatatlan a jéghegy. Hiába farigcsáljuk a csúcsát, a változás nem lesz valóságos és jelentős.  

 

A fa gyökere legalább akkora, mint a lombja. Míg azonban a lombot és a gyümölcsöket látjuk, a gyökér nem látszik, el sem tudjuk képzelni, milyen, mekkora, és mi mindent érint ott a föld alatt. Mégis a gyökér határozza meg azt, hogy milyen a fa lombja, gyümölcse, tulajdonképpen az egész fa… Fontos látnunk, hogy amikor a Biblia alapján az életváltozásról beszélünk: Radikálisan beszélünk a bűnről és a változásról. A radikális szó szerint azt jelenti: gyökeres. Az evangéliumi változás nem idomítás. Nem a viselkedésünknek kell csupán változnia. Annak kell változnia, ami nem látszik, hogy változzon az is, ami látszik, hogy a változás valódi legyen.

 

 „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” Példabeszédek 4, 23. „„Ami az emberből előjön, az teszi tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok; valamint csalás, kicsapongás, irigység, istenkáromlás, gőg, esztelenség. Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek; s ezek teszik tisztátalanná az embert.” Márk 7, 20-23. EZÉRT „Az Úr azt nézi, ami a szívben van.” 1Sámuel 16, 9.

 

Az egyszeri falusi református presbiter bácsi, aki a disznókat etette, amikor lelkésze meglátogatta, s amikor a lelkész belépett éppen egy hatalmasat káromkodott, szégyenében erre hivatkozott: „Elnézést kérek Nagytiszteletű úr, de ez a fránya disznó hozta ki belőlem.” A lelkésze megkérte, hogy eressze le a vödröt a kútba, majd húzza fel, és nézze meg mi van a vödörben. Miután többszöri próbálkozás után is csak vizet talált a vödörben, a lelkész ezt mondta: a kútban víz van, ezért abból vizet lehet kihozni, mindenkiből csak azt lehet kihozni, ami benne van. Ez a megmosolyogtató történet egy nagyon komoly tényre hívja fel a figyelmünket. Sokszor úgy beszélünk a negatív viselkedésről, mintha véletlen botlás lenne. Nem vigyáztam eléggé, ha jobban figyeltem volna, elkerülhettem volna. És jön az ebből következő fogadkozás: legközelebb majd jobban odafigyelek, nem fordul elő többet. Ez azonban nagyon felszínes felfogása a dolgoknak, valójában önbecsapás. A valóságban egészen másként működünk. A felszíni viselkedésünk gyökerei mélyen belül vannak életünk irányítóközpontjában, amit a Biblia szívnek nevez. Odafigyeléssel, erővel elkerülhetjük azt, hogy a negatív indulataink széles körben kiderüljenek, ezzel azonban nem változtunk meg. Ha pedig hirtelen jön egy kísértő helyzet, akkor zsigerből reagálunk, nem érünk rá felülvezérelni azt, ami a szívből jön. Ahogyan valaki mondta: hirtelen és erős nyomás, kísértés alatt „robotpilóta üzemmódba” kapcsolunk. Vagyis az irányít, ami a szívünkben van. A negatív viselkedés gyökere egészen mélyen van. Éppen ezért nagyonis jellemző ránk, hogy milyen helyzetekben szoktunk helytelenül viselkedni, „ha nem figyelünk oda.” Mindebből az következik, hogy a felszínnél mélyebb változásra van szükség! 

 

Mi az, ami radikális, gyökeres gyógyulást munkálhat az életünkben? Mi az, ami a szívre hat? Általában kétféle eszköz jut eszünkbe különböző formákban, ami változást munkálhat: a büntetés, fenyegetés, ami félelemmel hat az ember életére, vagy a dicséret, a jutalmazás, ami a büszkeségünkre, vagy a haszon reményében az önös érdekeinkre hat. Ezekkel valóban lehet valamiféle változást elérni, az azonban csak felszínes, a külső viselkedésre koncentrál. Így idomítják a lovakat is ostort és kockacukrot használva felváltva. Ezzel csak a jéghegy csúcsát farigcsálom, a gyökeret nem érinti. A gyökeret egyedül az Isten evangéliumban kijelentett igazsága formálhatja át. Az evangélium a szívre hat, és ott kezd gyógyítani. Erről lesz ma szó!  

 

Mi az a rossz gyökér, ami a bűn mögött van? Anyagiasság, paráznaság, gyávaság, irigység és még sorolhatnánk, de mi van mindezek mögött a mélyben? Valójában minden bűnös viselkedés, indíték és negatív érzés mögött valamilyen hazugság áll. Ez a bűn radikális szemlélete: a negatív érzéseink és cselekedeteink azért bűnösek, mert a gyökerük az Isten igazsága iránti hitetlenség. Ez a legnagyobb bűn, a gyökérbűn.

„Minden, ami nem hitből származik, az bűn.” Róma 14, 23. Korábban azt gondoltam, hogy ez a mondat túlzás! Aztán megértettem. Ez egy briliáns mondat! Rámutat arra, hogy milyen mélyen érinti életemet a bűn, hogy mennyire elveszett vagyok, és rámutat a bűn gyökerére is!

 

Hit = Ismeret + Bizalom + Engedelmesség

 

Ismernem kell Istent, tudnom kell, hogy ő kicsoda, milyen, mit gondol rólam. Hiteles információra van szükségem. Az igazságra. Ez azonban nem elég. Az ismeret alapján bíznom is kell benne. Ez az bizalom pedig már az értelmemen túl az életem legmélyebb rétegét érinti. Megértem, hogy szeret engem, hogy jót akar nekem, hogy amit ő mond az a valódi, az igaz, a jó nekem. Én is szeretem, bízom benne. Ebből a bizalomból fakad az, hogy arra építek, azt teszem, amit ő mond, vagyis követem őt, engedelmeskedem neki. A bizalom a hit közepe. A puszta információ ismerete bizalom nélkül dogmatizmus, nem változtatja meg az életemet. Vak engedelmesség bizalom nélkül törvényeskedő, rideg fanatizmus. Egyik sem a keresztyénség a szó valódi értelmében. A hit ismeretre épülő bizalom és bizalomra épülő engedelmesség, életváltozás.  

 

Kezdetben Isten teremtett világában jó volt minden. Az ember is jó volt, vagyis a helyünkön voltunk. Csak az életet és a szeretetet ismertük. Ismertük Isten szavát, Bíztunk benne, követtük azt.

A sátán támadása a képlet közepét vette célba! A bizalmat támadta meg. „Csakugyan azt mondta Isten?” Csakugyan jót akar nektek Isten? Csakugyan úgy van, ahogyan Isten mondta? A bizalom ingott meg, emiatt veszett el az engedelmesség, és ez szakított el Istentől, ez döntötte romba az életünket. Azóta is a bizalomvesztésből, a hitetlenségből fakad minden bűn. Lehet, hogy tudom, mit mond Isten, lehet, hogy nem, mindenesetre nem Isten igazságára építek, hanem a Sátán hazugságát fogadom el helyette. Isten mond valamit magáról, a világról, rólam, én pedig valami mást gondolok, mást tartok igaznak, másra építek. Nem bízom Isten szavahihetőségében, igazságában, Benne magában.

 

A birkózó arra törekszik, hogy felemelje a fölről ellenfelét, mert ha a stabil talajtól elszakította, utána oda teszi, ahová akarja. A Sátán ugyanezt teszi velünk, amikor a bizalmat veszi célba a szívünkben, hogy Istentől elrabolja, és magának szerezze meg azt. A kísértés az igazság és a hazugság harca. A Sátán mindig a bizalmat támadja, a hit közepét. Ha sikerül azt elrabolni, akkor kimozdított a stabil alapról, onnantól ő irányít, azt teszed, amit ő akar.

 

Az emberek általában nem úgy gondolnak magukra, mint akik hazugságokban hisznek, pedig valahányszor nem bízunk Isten szavában, valami másban hiszünk, az pedig hazugság! Minden bűn és negatív érzés mögött ott lapul egy hazugság. A bűn gyökere: Isten igazsága helyett valami másban bízom. Például: „Jobban járok Isten nélkül…” vagy „Isten rendelkezései elnyomóak, korlátozzák a kibontakozásomat, nélküle szabadabb leszek…” „A bűn többet kínál, mint amit Isten adhat…” „Nem vagyok értékes, ezért nem számít mit teszek, vagy mondok se pro se kontra…” stb.

Ezeket nem fogalmazzuk így meg, mégis ilyen hazugságok működnek bennünk tudat alatt, és ezek sodornak bele a bűnbe.

 

Ez egy nagyon gyakorlati kérdés, amivel a mindennapjainkban folyamatosan találkozunk! A viselkedésünket, döntéseinket és az érzéseinket ugyanis az határozza meg, hogy mi van a szívünkben, hogy mit hiszünk, miben bízunk! Emlékszünk a fa gyökerére? Ez rejtve van, mint a gyökér, de folyamatosan produkálja a tüneteit, ontja a „gyümölcseit.” Például:

• A gyötrő aggodalmak, vagy a túlzott pénzközpontúság mögött állhat az a fals gondolat, hogy a fogyasztói javak adják az élet értelmét, vagy az, hogy Isten nem gondoskodik rólam…
• A paráznaság, házastársi hűtlenség vagy az egyedüllét miatti depresszió mögött állhat az a hazugság, hogy egy intim emberi kapcsolat többet adhat, mint Isten, igazán ez az élet értelme, mindenáron ennek megszerzésére kell törekedni…
• Amikor ideges vagyok a közlekedési dugóban, mert félek, hogy nem érek célba időben, nem hiszi a szívem azt az igazságot, hogy Isten tartja kézben az eseményeket, az ő terve jó, ezért éppen akkor érek oda, amikor kell…
• Ha túlhajtom magam, amögött ott van az a hamis gondolat, hogy nekem kell bizonyítanom, magam, vagy nekem kell gondot viselni magamról, mert Isten ezt nem teszi meg, vagy nem úgy teszi, ahogyan az jó…

 

A problémánk keresztyénként elsősorban nem az elméleti hit hiánya, hanem a gyakorlatban ható hit hiánya. A szakadék van az elméleti hitünk, és a gyakorolt hitünk között. Másszóval a szívbeli bizalom hiányzik! Hogyan működik ez? Vasárnap az istentisztelet hiszem, és őszintén vallom, hogy Isten gondoskodik rólam, hétfő reggel mégis görcsbe rántja a szívem az aggodalom, ha kapok egy váratlan számlát. Az istentiszteleten hiszem és vallom, hogy Istené a dicsőség, és nekem csak az ő jótetszésére van szükségem, amikor az istentiszteletről hazaérek azonban már újra az embereknek való megfelelés motivál.  Hiszem és vallom, hogy egyedül Isten jó, és amit ő ad az a jó nekem, aztán egy óvatlan pillanatban olyasmiben keresem az örömet, amire Isten nemet mond. 

 

A megtérés az, amikor tudatos döntéssel igazat adok Istennek, és szívem bizalmát Jézus Krisztusba vetem.  Ez egy rendkívül fontos fordulat. Ezzel veszi kezdetét a hívő élet. Egy egészen új valóság jelenik meg az életemben. Két fontos dolog történik ezzel:

1. Isten családtagja leszek. Függetlenül a teljesítményemtől, azért, amit Jézus Krisztus tett értem a kereszten. Az evangéliumi hit, keresztyénség nem vallás abban az értelemben, hogy nem arról szól, amit neked kell tenned Istenért, hogy valahogyan megfelelj, elfogadjon, hanem pont fordítva: arról szól, amit Isten tett érted. Kegyelemből, hit által. Csak bízd rá magad!
2. Ekkor egy folyamat indul el az életemben: a megszentelődés. Ez az a folyamat, amikor a szakadék az ismert információ és a gyakorlatban megvalósuló hit között egyre kisebbé válik. Ez egy életen át tartó folyamat. Az információ, az Isten igazsága lépésről-lépésre egyre inkább eléri a szívünket, és egyre inkább megtanulunk bízni abban, amit Isten mondott minden mással szemben. Ez pedig átformálja a szavainkat, a viselkedésünket is, ahogyan a gyökér gyógyulása megváltoztatja a fa gyümölcsét. Az evangéliumi hit nem egy hitrendszer elfogadása csupán, hanem egy élő kapcsolat kezdete. Ezért bár semmit nem kell tenned azért, hogy Isten elfogadjon, csak bíznod; mégis lehetetlen, hogy ne változz meg, ha ez a fordulat megtörtént az életedben. Meg fogsz változni.

 

Erről a folyamatról írja a Példabeszédek könyve: „Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig…  Fiam, figyelj szavaimra, hajtsd füledet mondásaimra! Ne téveszd szemed elől, őrizd meg azokat szíved mélyén, mert életet adnak azoknak, akik megtalálják, és gyógyulást egész testüknek. Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” Példabeszédek 4, 18-23.

 

Nem én változtatom meg magamat. Ő változtat meg. Az ő szeretete és igazsága. Amit én tehetek, hogy engedem, hogy formáljon, kiteszem magam a hatásának. Ezért olvasom a Bibliát, hallgatom az igehirdetést, imádkozom, járok a hívő testvérek közösségébe, és engedelmeskedem abban, amit megértettem. Figyelek arra, amit Isten mond, engedem, hogy hasson a szívemre, komolyan veszem, kipróbálom, így fokozatosan az ő igazsága írja felül a fals információkat a szívem falán.

 

Adrian Plass azt írja: a szívünk olyan, mint egy városi fal, amelyet a Sátán hazugságai torz graffitikként elborítanak. Amikor életünket Jézusra bízzuk, Isten kegyelme munkába veszi a szívünk falát: nap, mint nap halványítja miközben igazságával írja felül ezeket a hazug falfirkákat. Reménységünk, hogy lesz egy nap, amikor egyetlen hazug graffiti sem marad a szívünk falán, csak az Isten igazsága, az evangélium lesz oda beírva, és szívünk teljesen abban bízik majd. Istennek ez a terve az életünkkel, ezen dolgozik a Jézusban hívők életébe, és be is fogja fejezni, amikor újjáteremti a világot, és befejezi a megváltásunkat. Az örök életben ez lesz a legnagyszerűbb: nem lesz több hazugság a szívem falán, csak Isten igazsága lesz ott, és a szívem csak abban bízik majd. Nagyszerű perspektíva, óriási reménység! Ma azonban még nem tartunk itt, ma még folyik a harc.

A legfontosabb kérdés: rábíztad már életedet Jézusra, vele élsz? Ha igen, akkor formálódásban, gyógyulóban vagy. Engedd, hogy az evangélium, az Isten igazsága nap mint nap elérje és formálja, gyógyítsa a szívedet!  Legközelebb azzal folytatjuk, hogy hogyan történik ez a gyógyulás, hogyan szabadít meg Isten igazsága, és hogyan teheted ennek ki magad minél jobban…

 

Kérdések az igehirdetéshez:

1. Milyen visszatérő negatív viselkedéssel vagy érzéssel küzdesz?
2. Gondold végig, hogy milyen hazugság lehet e mögött a szíved mélyén?
3. Gondolkodj azon, hogy milyen bibliai ígéretekhez kell hittel odafordulnod a gyógyuláshoz!

 

Végh Miklós