2023. február 12.

Olvasandó: Jeremiás 31, 33. Ezékiel 36, 26-29.

 

„Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket… Bizony, bizony, mondom néktek, hogy aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája. A szolga pedig nem marad a házban örökre: a fiú marad ott örökre. Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” János 8, 31-32. 34-36.

 

„Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre.” 2Korinthus 10, 3-5. 

 

A múlt héten „Megváltozhatsz!” címmel igehirdetés sorozatot kezdtünk. A változás szükségességét érezzük életünkben. Az előző igehirdetésben arról volt szó, hogy elsőrenden a saját változásunkért vagyunk felelősek. Amíg ezt nem vesszük komolyan, és a körülményeink, vagy a körülöttünk élő emberek megváltoz(tat)ásával foglalkozunk, nem lesz igazi változás. A második fontos felismerés, hogy amikor a Biblia változásra hív, mindig gyökeres változásra gondol. Gyökeres probléma van az életünkkel: cselekedeteink, érzéseink, szavaink gyökerével, mozgatórugójával, – ahogy a Biblia nevezi, a szívünkkel – van a baj; ezért gyökeres gyógyulásra van szükség, a mozgatórugóknak kell átformálódnia. A szívünk gyökérproblémája bizalmi válság, vagy úgy is mondhatjuk, hogy hitetlenség a mi bajunk. Isten világosan elmondta, hogy mi az igazság vele kapcsolatban, ezzel a világgal kapcsolatban, és a mi életünkkel kapcsolatban. A szívünk gyökérproblémája az, hogy mi mást gondolunk ezekről, mint, amit Isten mondott. A szívünkben hazugságok működnek, úgy, hogy sokszor nem is tudatosítjuk, és ezek indítanak bennünket negatív viselkedésre és ezek generálnak bennünk negatív érzéseket. Ennek a gyökérnek kell meggyógyulnia.

A Biblia azzal az örömhírrel keres meg bennünket, hogy van lehetőség a változásra. A gyökeres változást pedig nem a félelem, a büntetés, nem is a büszkeség, a dicséret, a jutalmazás hozza el, hanem az evangélium, Isten Jézus Krisztusban kijelentett igazságának örömhíre.       

 

De hogyan gyógyítja az evangélium a szívet? Hogyan segít az evangélium igazsága a gyökeres életváltozásban? Hogyan tudod ezt az igazságot hatékonyan a szívedre alkalmazni? Ezekre a kérdésekre keressük a mai igehirdetésben a választ. 

 

Az igazság megszabadít.

Az a felismerés, hogy minden bűn mögött egy hazugság áll, nem csupán pontos lelki diagnózist ad az életünkről, hanem egyben megmutatja a gyógyulás útját is, a kiutat a bűnös viselkedésből és érzések közül. Ha a szívünkben működő hazugsággal van a probléma, akkor az igazságnak kell a hazugság helyére kerülnie. A gyógyulás útja: ismerd meg Isten igazságát, bízz Isten igazságában, bízz Istenben!

 

Jézus azt mondja: „Aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek” János 8, 34. Sokszor negatív viselkedésük és érzéseik fogságában érezzük magukat. Tudjuk, hogy meg kellene változnunk, szeretnénk, és próbáljuk is a változást, de újra meg újra hasonló helyzetekben, ugyanazokban a viselkedésformákban és érzések között találjuk magunkat. Ahogyan a kerék visszazökken a régi kerékvágásba. Úgy érezzük, hogy talán nagy erőfeszítéssel uralkodni tudunk magunkon egy darabig, de nem tudunk igazán megváltozni. És valóban: önerőből nem sikerül megváltoznunk, mivel a negatív viselkedés gyökere, a hazugság még mindig ott van a szívben. Az is megtörténik, hogy valamilyen látványos rossz szokást sikerül levetkőzni, de ha a gyökér változatlan maradt, akkor egy másik fajta negatív viselkedésben ölt testet. Ilyen például, ha az alkoholista, aki már nem iszik, „ráfügg” a gyógyszerre – szert vált -, vagy maga mögött hagyja a szerfüggőséget, de másokkal szemben ítélkezővé és összeférhetetlenné válik.

Hogyan történik az igazi szabadulás a kényszerpályáktól? Hogyan kezdődhet valódi gyógyulás?

 

Jézus ezt mondja: „Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” János 8, 31-32.

 

A változás útja, ha a szívünkbe működő hazugságok helyére Isten igazsága kerül. Ha a szívünk falára Isten írhatja fel az igazságait. Ha a szívünk Isten igazságában kezd bízni, abban, amit Isten mondott. Ha ez kezdi meghatározni a viselkedésünket és az érzéseinket. Az az igazság, ami megszabadít: az Isten igazsága, az evangélium. A szabadság abban van, amit Isten mond önmagáról és rólunk. „Minden bölcsességünk két dologból áll: Isten és önmagunk ismeretéből.” (Kálvin) Tele van világunk önismereti módszerekkel és kurzusokkal, amelyek segítségével emberek próbálnak megváltozni. A szabadság a reális önismeretből fakad. Ez az önismeret az Isten ismeretéből, az Isten Bibliában kijelentett igazságából fakad. A teljes evangélium ismeretében és az ebből fakadó önismeretben van a szabadság.

• Abban az igazságban van a szabadságunk, hogy Isten imádatára, szolgálatára, és Istenbe vetett bizalomra teremtettünk.
• A szabadság abban a felismerésben van, hogy vállalnunk kell a felelősséget a rendetlenségért, amit mi okoztunk az életünkben, és a kapcsolatainkban. A problémáink gyökere nem a körülményekben, mások viselkedésében, hanem a mi szívünkben van.
• Isten ítéletére vagyunk méltók, és elengedhetetlenül szükségünk van Istenre.
• Isten kegyelmes és Jézus Krisztusért megbocsát azoknak, akik hittel hozzá jönnek.
• Az igazság abban van, hogy Isten kézben tartja az életünket, az ő kezében jó helyen vagyunk.

 

Tehát a problémám az, hogy a szívemben valami másra építek, mást veszek valóságosnak, másban bízom, mint amit Isten mond. Ilyenkor egy valótlanság, hazugság irányítása alá kerül a szívem, az életem, a cselekedeteim, az érzéseim. Arra van szükségem, hogy Isten igazsága szabadítson meg, vegye át az irányítást azzal, hogy felülírja ezt a hamis programot. 

 

Hogyan tesz szabaddá az igazság? Hadd világítsam meg néhány személyes példával.

1. Néhány évtizeddel ezelőtt rabságban tartotta szívemet az a hazugság, hogy nekem hívő családban felnőtt emberként és lelkipásztorként, jobb embernek kell lennem, mint másoknak. Mivel ez nem volt így, hihetetlen lelki energiát foglalt le életemben az, hogy másnak látszam, mint aki vagyok. A szabadítás akkor történt, amikor megértettem az evangéliumot: Jézus a bűnösökért jött, a bűnösök orvosa. Szívből megértettem, hogy nem kell másnak látszanom, lehetek az, aki vagyok: bűnös, de kegyelembe fogadott, gyógyuló bűnös. Ezzel a szabadítással az eddig lefoglalt lelki energiáim felszabadultak a szeretetre!
2. Ezzel összefüggésben az a hazugság is görcsben tartotta a szívemet, hogy meg kell felelnem Isten elvárásainak ahhoz, hogy elfogadjon engem. Be kell tartanom a nagy parancsolatot, szeretnem kell Istent teljes szívemből ahhoz, hogy ő szeressen engem. Ez a hazugság lehetetlen helyzetbe hozott, hiszen parancsra lehetetlen szeretni! Aztán egyszer csak elérte a szívemet az az bibliai igazság, amit fejből addig is tudtam, csak szívből nem értettem: Nem az a szeretet, „Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.” 1János 4, 9-10. Nem az én szeretetem számít, nem ez az alap, hanem Isten szeretete! És csodálatos módon ez az igazság felszabadított arra, hogy szeressem Istent, már nem kényszerből, hanem az ő szeretetére adott hálás válaszként!

 

„Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig. A bűnösök útja olyan, mint a sűrű homály; nem tudják, miben botlanak majd meg. Fiam, figyelj szavaimra, hajtsd füledet mondásaimra! Ne téveszd szemed elől, őrizd meg azokat szíved mélyén, mert életet adnak azoknak, akik megtalálják, és gyógyulást egész testüknek. Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” Példabeszédek 4, 18-23.

A bűnös viselkedés, illetve érzés a hitetlenség tünete. Ez a felismerés, mint a világosság első sugara, felhívja a figyelmet a megoldásra: nézzünk Istenre, az ő igéjére. Amikor odafordulsz Jézushoz, és belé veted szíved bizalmát, akkor történik a napkelte az életedben. Az, hogy az ő igazságára nézel, abban bízol vezet ki a bűnös viselkedésből és érzések közül. Ez egy hosszú, életen át tartó utazás lesz. Isten igéje az útmutatónk, a térképünk. Isten kegyelmes kijelentései életet adnak és egészséget. Átírják szívünk falán a Sátán hazugságait! Ha arra nézünk lépésről lépésre egyre világosabb lesz délig! Isten igazságai fogják vezetni a szívünket, így egész életünket!

 

Látni, tudni, átölelni, vágyni.

Változás útja tehát, hogy forduljunk oda Isten igazságához, amit kijelentett Jézus Krisztusban. Formálódni fogunk, ha Isten igazsága felé fordulunk, és imádatunk és vágyakozásunk tárgya Isten lesz.

Fontos látnunk, hogy az igazságokhoz való odafordulás nem pusztán információk megismerését vagy állításokkal való egyetértést jelent. „Jézus Krisztus igaz ismerete nem pusztán intellektuális felfogása annak, hogy kicsoda ő, hanem magába foglalja Isten imádatát, az Istenben való gyönyörködést, a vágyakozást iránta, megelégedettséget benne. Krisztus látni és ismerni nem csupán információ befogadást jelent, hanem annak felismerését, hogy ő a tökéletesen Szeretetreméltó. Ezt jelenti átölelni az igazságot Istenről, és gyönyörködni benne.” (C. Hodge)

Isten igazságai és szavai „édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is.” Zsoltárok 19, 10.  Tudhatod, hogy a méz édes, mert hiteles forrásból hallottad, mégis egészen más az, ha kóstoltad is, és megragadott az íze! „Érezzétek, és lássátok, hogy jó az ÚR!” Zsoltárok 34, 9. Isten igazságának elfogadása nem pusztán intellektuális folyamat, nem is érzelmi hullámzás, hanem megtapasztalása, átélése az ő valóságos jóságának, szépségének, hatalmának.

Amikor Isten igazsága megragadta a szívemet és átformálta az életemet, úgy tudtam megfogalmazni a változást, hogy eddig is hittem, hogy amit a Biblia mond, amit a szüleim és más hívő emberek hitelesen elém éltek igaz, most már tudom, hogy nem csak igaz, de valóságos is. Most már én is tapasztalom az életemben a valóságát.    

Pál apostol írja az efezusiaknak: „a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kijelentés Lelkét, hogy őt megismerjétek; és világosítsa meg szívetek szemeit, hogy megtudjátok, milyen reménységre hívott el, és milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma bennünk, akik hiszünk hatalma erejének ama munkája szerint.” Efezus 1, 17-19.

„Minél inkább felfogjuk Isten örökkévaló jóságát és áldását irántunk, kétségtelenül annál kedvesebbnek fog tűnni Isten számunkra, és annál szenvedélyesebben fogunk hozzá ragaszkodni.” (Walter Marshall puritán író).  Szívünk így formálódik át: hittel látjuk Istent az ő igéjének igazságában, szívünk elkezd gyönyörködünk Istenben, vágyni Isten után, jobban vágyni Istenre, mint ahogy a bűnre vágyik. Amikor az evangélium eléri a szívünket, nem csak informál, hanem átformál bennünket. Ezért kell az evangélium igazságának megtenni azt az utat, ami egyesek szerint a világon a leghosszabb: a fejünktől a szívünkig eljutni. Imádkozhatunk azért, hogy ne csak az értelmünk szeme, hanem a „szívünk szeme” is nyíljon rá az igazságra. Ez a változás kulcsa!

 

Prédikálj a szívednek!

Hogyan tudjuk az evangélium igazságát a mindennapjainkban a szívünkre alkalmazni?  

Igehirdetőkké kell válnunk. A legtöbben túl jól tudunk másoknak prédikálni, még csak nincs is hozzá szükségünk szószékre. Meg kell tanulnunk a saját szívünknek prédikálni.

 

A zsoltáros ezt mondja: „Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” Zsoltárok 103, 1-2. „Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!” Zsoltárok 42, 12. Kihez beszél? Saját magához! Isten igazságára emlékezteti magát, Isten igazságát hirdeti, prédikálja a saját szívének a hazugsággal szemben! Ezt a bibliai példát kell elsajátítanunk nekünk is.  

 

„A legtöbb boldogtalanságod oka az életben az, hogy inkább hallgatod magad, ahelyett, hogy beszélnél magadhoz?” (M. Lloyd Jones) Ahelyett, hogy hagyjuk, hogy a szívünkből önkéntelenül előtörő gondolatok eluralkodjanak rajtunk és irányítsanak bennünket, inkább prédikáljuk Isten ígéreteit, igéjét, igazságát a saját szívünknek! 

 

Pál apostol szerint minden gondolatot foglyul kell ejtenünk! „Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre.” 2Korinthus 10, 3-5.  

Hogyan lehet foglyul ejteni a gondolatokat? Érjük tetten a hazugságot! Amikor visszanézünk egy rendszeresen visszatérő negatív viselkedésünkre, vagy érzésünkre, vagy jó esetben, amikor aktívan tapasztaljuk a kísértést, tegyük fel a kérdést magunknak: milyen hazugság befolyásolja most a szívemet? Azonosítsuk, érjük tetten a hitetlenséget! De lépjünk túl ezen: irányítsuk rá Isten igazságát!  Ne csak elemezzük a szívünket, mert a puszta önelemzésbe „bele is lehet csavarodni”. Fontos az önismeret, fontos, hogy lássuk, milyen viselkedésünk, érzésünk mögött, milyen hazugság áll, de még fontosabb, hogy irányítsuk rá Isten igazságát ezekre a hazugságokra. Üssük ki őket az ige kardjával. Ez a nem testi fegyver, amiről Pál apostol beszél, ami erős az Isten kezében a lelki erődítmények lerombolására: Isten igéje a Szentlélek erejével. Használjuk! Harcoljunk ezzel a fegyverrel, alkalmazzuk a szívünkre! Hadd halványuljon a gonosz hazug falfirkája szívünk falán! Hadd kerüljön a helyére Isten igazsága! Ha ismered szíved jellemző hazugságait, irányítsd rájuk Isten arra vonatkozó igazságát! Ha leleplezel szívedben egy hazugságot szembesítsd Isten igazságával. Prédikálj a szívednek!

 

A mi problémánk, hogy sokszor az érzéseinkkel gondolkozunk. Nem érzünk mindig örömet az Úrban, de hit által mindig mondhatjuk magunknak, hogy ő a mi örömünk! Amikor bűnös viselkedés, vagy negatív érzés kísért, az igazságra kell emlékeztetnünk a szívünket! Mond el az igazságot magadnak újra meg újra: „Isten minden, amire szükségem van.” Mondd lassan: „Isten … minden… amire … szükségem van!” Mond hangosan! Az Úr előtt állsz, valld meg hát neki is imádságban: „Uram, te vagy minden, amire szükségem van! Egyedül rád van szükségem!”

„Abban a pillanatban, amikor reggelenként felébredsz, minden kívánságod és reménységed azzal a nappal kapcsolatban megrohan, mint vadállatok hordája. Az első feladat minden reggel visszaverni mindegyiket azzal, hogy hallgatod azt a másik hangot, veszed azt a másik nézőpontot, engeded, hogy az a másik, hatalmasabb, erősebb, csendesebb élet beléd áramoljon.” (C. S. Lewis)

EZÉRT OLYAN FONTOS, HOGY OLVASSUK, HALLGASSUK, ISMERJÜK ISTEN IGÉJÉT, FORGASSUK A SZÍVÜNKBEN ELMÉLKEDJÜNK RAJTA! ÉS PRÉDIKÁLJUK A SZÍVÜNKNEK!

 

Segít, ha azonosítani tudod a bűneid mögött levő specifikus hazugságot, és ütköztetni tudod az igazsággal, ami szabaddá fog tenni téged: ha aggodalmak borítják el a szívedet a mennyei Atyád hatalmának és szeretetének igazsága, ha teljesítménykényszer tartja rabságban az az evangéliumi igazság, hogy teljesen megigazultál hit által Jézus Krisztus áldozatáért, az emberfélelemmel küzdve pedig az az igazság, hogy mennyei Atyádé a dicsőség, az ő jótetszése mindennél több… stb.

 

Mindezekkel együtt nem leszel képes teljes részletességgel kielemezni a szívedet. A tudatosítás fontos, de az átformálódás nem csupán tudatosan történik. Az evangélium sokkal mélyebb rétegben hatja át az szívedet: tudat alatt is! Azt is, amiről nem tudsz. Szükség van a tudatosított hazugságok elleni tudatos harcra, és arra is, hogy Isten változtassa azt, amit csak ő lát. Hagyjad, hogy hasson! Isten jelleme, gondolkodásmódja egyre inkább hat rád, érzékennyé tesz, hogy vágyj az igazságra, és elkezdd utálni a bűnt.

Egyszer valaki azt mondta: „Bosszantanak az álmaim. Nem tudom kontrollálni őket.” Az álmainkat, a tudatalattinkat tényleg nem tudjuk kontrollálni, de az evangélium szabadító hatása oda is elhat. A legmélyebb rétegeket gyógyítja. Isten csodálatos tervének végcélja az, hogy végül teljesen átformálja a szíved, úgy, hogy abban nem marad hely hazugságoknak és bűnös vágyaknak, csak az Isten igazságaiban való teljes bizalomnak és Isten imádatának. Ehhez nem csak a tudatos döntéseidet, de még az álmaidat és a tudatalattidat is átformálja. Gyönyörű perspektíva, nem? Még nem tartunk itt. Szükség van a gondolatok foglyul ejtésére, a specifikus hazugságok elleni küzdelemre, arra, hogy a bennünket megrohanó vadállathordát visszaverjük Isten igazságával, nézőpontjával, hogy Isten gondolkodásmódjára hangolódjon a szívünk! A folyamat így megy előre, ehhez kell magunkat adnunk, hogy ismerkedjünk Isten igazságaival, gyönyörködjünk Isten igazságaiban, engedjük, hogy hasson, és tudatosan prédikáljuk azokat magunknak!

 

A sorozat következő részeiben a következő bibliai igazságokról lesz szó, amelyeket jó fegyverül használhatunk a szívünket uraló hazugságok elleni harcban:

 

• Isten hatalmas – elengedheted az irányítást
• Isten dicsőséges – nem kell embereket félned
• Isten jó – nem kell máshol keresned a jót
• Isten kegyelmes – nem kell megigazítanod magad

 

Életünk végsősoron bizalmi kérdés. Kinek hiszünk, kiben bízunk a szívünk mélyén? Isten igéje így beszél a kétféle útról: „Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az Úrtól pedig elfordul szíve! Olyan lesz, mint a bokor a pusztában, nem remélheti, hogy eljön valami jó. Ott tengődik kövek közt a pusztában, a szikes, lakatlan földön. De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét.” Jeremiás 17, 5-8.

 

Az életünket romboló út, amikor engedjük, hogy a Kísértő ellopja mennyei Atyánktól szívünk bizalmát. Ilyenkor ahhoz a birkózóhoz vagyunk hasonlók, akit felemelt az ellenfele a biztos talajról, s oda teszi, ahová akarja. Az áldott élet útja, amikor szívünk bizalmával mennyei Atyánkhoz ragaszkodunk. Ilyenkor hasonlóak vagyunk a kisgyermekhez, akit édesapja emelt fel és szorosan tart erős karjaiban. Nagyon gyakorlati a kérdés: melyik úton akarsz járni?

 

Kérdések az igehirdetéshez:

1. Tapasztaltad-e már életed konkrét területein azt, hogy az evangélium igazsága megszabadít?
2. Volt-e már, hogy gyakoroltad azt, hogy Isten igéjével ejted foglyul a negatív gondolatokat?
3. Milyen igazságot kell leginkább prédikálnod a szívednek?

Végh Miklós, lelkipásztor