Oldal kiválasztása

2023. február 19.

Prédikátor 4, 9-12. Isten szövetségében a hármas kötél nem szakad el. (Házasság hetének záró Istentisztelete)
hallgasd meg az istentiszteletetNézd meg a videótárunkban

Olvasandó: Pál apostolnak az efézusbeliekhez írt levele 5, 21 – 33.

„Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje. Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg? Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.” Prédikátor 4, 9-12.

Kedves Testvérek!

 Bizonyára sokan figyelemmel kísértétek az elmúlt hét eseményeit, különös tekintettel arra, hogy a házasság hete van, most éppen talán az utolsó napja.  Ez egy nagyon kedves kezdeményezés, amely Angliából indult el, több, mint 20 éve, a Valentin-nap környékén tartjuk. Mostanra már több mint 21 országban és négy földrészen megtörténik ez a jelentős eseménysorozat. Magyarországon 2008. óta rendezik meg a Házasság hetét, egyházak és civilszervezetek bevonásával. Arról van szó, hogy a házasság értéke, nimbusza, jelentősége  lecsökkent ebben a világban. Azt mondják, hogy ne egy papír tartson bennünket össze, elég, ha összeállunk, ha együtt élünk, egyebek. Ez mind igaz és valóság napjainkra, azonban a Teremtő Isten tervében, a Bibliában a házasság kiemelt jelentősége nem azért van, hogy egy csak papír kössön össze bennünket. Nem azért emeli ki a Biblia a házasság szentségét protestáns értelemben is, hogy azt félre lehessen tenni és megmagyarázni a korszellemmel. A házasságnak, – ahogy az imádságban is kértem az Urat -, szövetség jellege van. A legkisebb emberi egység az egy meg egy az kettő, ugye? Tehát a szövetségi hűséget, az Istennek való odaszánást egy házasságban lehet legjobban megélni és kiábrázolni. Mint említettem, huszonegy országban ünneplik a házasság hetét, négy kontinensen 2008 óta rendezik meg a keresztény egyházak és a civil szervezetek Magyarországon is. Sok nagyvárosban, gyülekezetben, egyházban teszik ezt, különböző bizottságok alakulnak, hogy alkalmak és jó történések legyenek ebből az apropóból, hiszen a házasság Isten ajándéka az ember számára, ez talán – reménység szerint – kiderül a mai igehirdetésből is.

 A házasságban egy férfi és egy nő szövetséget köt, amelynek az alapja az egymás iránti szerelem és elkötelezettség, amelyet Isten, mint harmadik, ebbe a szövetségbe behívott harmadik fél, meg fog erősíteni. Mivel elég őszintén szoktam beszélni, úgy vagyok ezzel, mint Fodor Ákos költő, kicsit szabadon fordítva, hogy napja van annak, akire, amire nem nézünk föl naponta, hogy hete van annak, akire, amire nem nézünk föl naponként és alkalmanként. Ugyanakkor mégis örülök annak, hogy van ez a hét. Éppen a jelenleg zajló tendenciák miatt. Ezek a világban jelen vannak és csökkentik a házassági kedvet és valahol a stand up comedy és a kabaré jelenetek sorába űzik azt, ahogy a házassági dolgokat kikarikírozzuk, ahogyan a házasságról beszélünk. Mikor a textus választásra került sor, nyilván a lekció egyértelmű volt. Egy keresztyén üzenet, egy keresztyén Ige Pál apostoltól, a keresztyénség nagy tanítójától, aki elmondja, hogy hogyan legyen a férj és a feleség egymással harmóniában, Isten szerinti életközösségben. Ugyanakkor valamiért különösen kedvelem az Ószövetséget és különösen kedvelem a Prédikátor könyvét is, amelyet pesszimista könyvnek mondanak sokan, mégis innen választottam, ezt helyezte a szívemre az Úr, mint alapige.  Mondhatnánk, hogy tessék, akkor meg is van a házassághoz való penzum. A Szentírás nem a tökéletes házasságot fedi fel előttünk. Ha ezt keressük, úgy járunk, mint az egyszeri ember, akitől, ha megkérdezik, hogy láttál-e már tökéletes házasságot, akkor ezt mondja, hogy egyet már láttam, de az sem az volt. A prédikátor ennél kicsit továbbmegy. Valóban pesszimista üzenete is van a Prédikátor könyvének: minden hiábavalóság, mindennek megvan az ideje, Isten ad mindent, örömöt és bánatot. Sok mindent elmond, felette nagy hiábavalóság az ember minden cselekvése, azonban mégis a végső konklúzió majd ennek a könyvnek a végén az, hogy az istenfélelem az egy fontos dolog: „A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga!” / Préd 12, 15 /

 Ebben a felolvasott igében is, különösen, ha az előző verseket nézzük, arról van szó, hogy az egyedülálló ember nagyon sokat dolgozik, hogy gyűjtöget, gyarapszik, és még utódja sincs, társa sincs, akivel megoszthatná ezt a vagyont vagy fölhalmozott kincset. Semmi értelme és célja annak a fáradozásnak, ha magányosan kell megélnie és örvendeznie ennek a gyarapodásnak, amelyet elért a munkájával. Azután jön ez az üzenet, amit fölolvastam: „Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek;” Ez a legkisebb emberi közösség, ahogy említettem. Ha belegondolunk, ez a világ így kezd egyénieskedni, az egyén sokkal fontosabb lesz, mint a közösség, és a családon belül is sokszor mindenkinek megvan a saját – hogy mondják ezt most modernül – én ideje. Ami nem baj, ha van, csak ha mindenki magával törődik, a maga lelkiségét építi, akkor már elfogyott az, ami közösségnek mondható, ami köznek mondható. Nincs hármas kötél, fonalacskák vannak, kis madzagdarabok, ha szabad így mondani. Persze együtt élünk, mert úgy élünk, hogy legyen házastársunk, élettársunk, legyenek gyermekeink. Talán még rémlik abból valami, amit keresztyénként hallottunk, hogy Isten azt mondta nekünk, hogy szaporodjunk és sokasodjunk, őrizzük és műveljük a Földet. Azonban ebben az Igében sokkal többről van szó. A Teremtés könyvének a második fejezetében elhangzik az Isteni szó: „Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.” / Gen 2,18 / Erről van szó ebben a felolvasott igében.

 Kiknek szólhat ez az ige, hiszen most itt többféle élethelyzetben vagyunk?  Az, hogy nem jó az embernek egyedül és jobb kettőnek, mint az egynek, az legjobban észrevehető a rokoni kapcsolatokban. Nyilván mindnyájunknak vannak tapasztalatai arra, hogy az a régi nagy családi modell, az összetartozás, a közös rendezvények, névnapok, születésnapok, – mikor még kalákában építkeztünk -, ha még emlékeznek rá az idősebb Testvérek, milyen jó alkalmak is voltak. Ezek mind közösségi dolgok, események voltak. Ma a rokonság legtöbb esetben csak temetésen, jobb esetben esküvőn találkozik és mindenki el van azzal foglalva, hogy hogyan is élje az életét. Sokan maradnak magányosak a vérszerinti kapcsolatokban vagy kötelékekben. Nekik is szól ez az ige. Nem jó az embernek egyedül, jobb kettőnek, mint egy embernek. Nem segít rajta sem a vagyon, sem az, ha 4-5 Ferrari áll a garázsban, semmi nem pótolja azt, hogy nincs mellettem egy másik ember. Martin Buber, a híres zsidó filozófus és teológus azt mondta, hogy ÉN-né csak igazán a Te-vel való, a másik emberrel való találkozásból válhat az ember. Nincs más viszonyítási alap. Persze nyilván sokan szeretik ezt a hős Csapajev szerepet, hogy acélos tekintettel nézünk a jövőbe, és egyedül harcolunk, és mi vagyunk az életnek a Robin Hoodjai, akik mindent is elérnek, de nem erre teremtettünk. Ez az ige szól azoknak, akiknek megrendültek a rokoni kapcsolataik. Rájuk is vonatkozhat a hármas kötél, kaphatnak társakat, hogy ne egyedül legyenek, hanem ketten és az Isten is ott legyen ebben a kapcsolatban harmadikként.

 Van üzenete az igéből a közösségnek is. Ez az ige, amikor valamilyen élethelyzetből idejövünk a gyülekezetbe, arra is fölhívja a figyelmünket, hogy akárhonnan jövünk, egyedülállóként, özvegyként, még nem, vagy már nem házasként, Isten itt testvéreket ad mellénk, nem leszünk egyedül és Ő maga is mellénk áll. „Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim?” / Márk 3,33b /, mondja Jézus egy helyen. Ugye értjük ezt? Ez erre vonatkozik. Testvéreket kapunk, nem vagyunk egyedül. Miért fontos ez? Három olyan élethelyzetet említ az ige, az elesés, a fázás és amikor megtámadják az embert. Az ige nem mondja azt, hogy ki a felelős az elesésért, a fázásért vagy a támadásért. Nem mondja azt, hogy melyik fél az, aki elesik, hanem egyszerűen azt mondja, ha ez így van és hármas a kötél, ott van Isten, mint harmadik, akkor az fog történni, hogy könnyebb a helyzet, könnyebb talpra állni, könnyebb megmelegedni, könnyebb védekezni. Még csak a jogosságát sem említi az ige, hogy mi végre történt ez azzal, aki ezt elszenvedi. Nagyon fontos dolog ez. Tehát Istennek ebből az igéből biztos, hogy van üzenete az egyedülállóknak, a rokoni kapcsolattal rendelkezőknek, a közösségi kapcsolatokkal rendelkezőknek.

 Van üzenete, éppen a nem jó az embernek egyedül aspektusából, a házasoknak is. A házasság nem egyszerű dolog, mert hogyan is szoktunk házasodni? Többnyire szerelemről, nem megszokásról. Úgy szoktunk házasodni, hogy szeretünk, megszeretünk valakit, majd egy bizonyos ponton úgy döntünk, hogy összekötjük az életünket, vállaljuk a felelősséget, hogy hivatalossá tegyük, deklaráljuk azt, hogy mi házasok vagyunk. Nagyon fontos dolog ez. Amikor ez a világ azt mondja, hogy nem a papír tart össze egy házasságot, tessenek arra gondolni, hogy akkor mi. Ha nem fontos, akkor miért fontos mégis, hogy ne legyen? Ugye furcsa, talán ilyen kis zsidós logikával lehet ezt kisakkozni, hogyha nem fontos, akkor miért nem az igen? Nagyon fontos dolog, hogy amikor a házassági fogadalmunkat tesszük, – ha emlékeznek még rá testvérek, aki már tett, aki még nem, az majd hallani fogja -, hogy annak a másiknak, akármelyik fél mondja, akivel itt vagyok kézen fogva, akinek a kezén vagyok, szeretem. Szeretetből veszem elő, szerelemből megyek hozzá, mondjuk a fogadalomban. Ugye értjük, hogy mi az alapja a házasságnak. Isten nem mondja azt, hogy szolgálatból házasodjál barátom vagy testvérem. Azért házasodjál, hogy valakin segíteni tudj? Azt mondja az ige világosan, főleg, ha az Énekek énekét elolvassuk, hogy szerelemből házasodjunk úgy, hogy szeretjük a másikat. Nagyon nehéz megtalálni azt a másikat, hogy az életben igazi társra lelhessünk, de nagyon fontos felhívni a figyelmet, hogy Ádámnak honnan is teremtette Évát az Isten? Nem a lábából, hogy eltapossa, nem a karjából, hogy lökdösse, nem a fejéből, hogy uralkodjon rajta, hanem a szíve alól, hogy szeresse. Ez nagyon fontos dolog. Szerintem brit orvosok és tudósok még most is keresik, hogy kevesebb bordája van-e a férfiaknak, de nyugodjunk meg, ennek csak az a szimbolikája, hogy a szíve alól lett teremtve a hozzá illő társ.

A Biblia igazán egyenesen elmondja, hogy ami Isten ajándéka számunkra, azzal éljünk. És aztán elmondja, hogy hogyan éljünk ezzel. Nem úgy, ahogy a prédikátor lát sok mindent, hogy hiábavalóság, hanem úgy, hogy elvegyük Istentől azt az áldást, amelyet elkészített számunkra. Nincs 17 százalékos áldás. Kedves Uram, hát könyörülj már rajtam egy kicsit! Az asszony, akit mellém adtál, a férj, akit mellém adtál, mondogatjuk sokszor…. Miatta vagyok ilyen vagy olyan.  Ezzel szemben el lehet és el kellene vennünk azt az áldást a házasságunkban is, amelyet Isten elkészített nekünk. Hogyan házasodhat jól az ember? Semmiképpen nem úgy, mint az alábbi történetben: Egy fiatalember felkereste a rabbiját és tanácsot kért tőle. Nem tudta ugyanis elhatározni, hogy megnősüljön-e, vagy sem. – Az apja előkelő és képzett ember. – Nősülj meg! – De a lány csúnya, mint a varangy! – Akkor ne nősülj meg! – Viszont tízmillió forintot hoz magával hozományba. – Nősülj meg! – Sántít is! – Akkor ne nősülj meg! – Az apja be akar venni üzlettársnak. – Akkor nősülj meg! – De a lánya púpos. – Akkor ne nősülj meg! – Tulajdonképpen akkor most mit is tanácsol rabbi? – Úgy gondolom – felelt a rabbi hosszas gondolkodás után -, hogy ki kellene keresztelkedned. – No de miért, rabbi? – Mert akkor egy lelkipásztor idegeit tennéd tönkre, nem az enyémet! Hát térj át reformátusnak és idegesítsd a nagytiszteletű református lelkipásztort az ostoba kérdéseiddel.

 Értjük ebből a viccből, hogy nem így kell házasodnunk, nem így kell társat keresnünk. Isten nem erre alkotott és hívott el bennünket, hogy itt számítgassunk, mint Zimmer Feri című filmben: Hogyan is jutunk egyről a háromra? Hanem azt akarja Isten, hogy mi találjuk meg azt, akinek a láttán megdobban a szívünk, kiszárad a torkunk, kézremegés és más fiziológiai tüneteink lesznek, mert szeretjük és szerelmesek vagyunk. Szerelemből induljunk el az úton úgy, hogy a harmadik szála ennek a kötélnek, ami kifejezi a szövetséget, az, hogy Isten is ott van harmadik félként velünk. A Biblia végig támogatja és egyedüli lehetőségként írja le a házasságot.  Isten az emberiség édes Atyja, miután megteremtette az eget és a földet és megformálta az embert az Ő képére és hasonlatosságára, szerzett neki hozzáillő társat – mert úgymond az Örökkévaló – És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt. Gen.2,18. Azután megáldotta őket. Tehát a házasságot maga Isten szerezte, Ő vetett alapot a családi életnek. Erre emlékeztet minket a mi Urunk Jézus Krisztus az Ő evangéliumában és hogy kifejezze erős voltát annak a szent köteléknek, szövetségnek, amely a házastársakat Isten előtt egyesíti, hozzáteszi: Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza. Máté 19,6. A Biblia azt tanítja, hogy tisztességes minden tekintetben a házasság. Zsidó 13,4. és a házastársak egymáshoz való viszonyában szemlélteti Isten és az ő népe egyesülésének magasztos és megható képét.  Pál apostol Jézus Krisztust az egyház vőlegényének nevezi, aki mennyasszonyát szenvedései és halála árán jegyezte el magának. Nem csak szimbólum azonban a házassági szövetség, kötelességeinkre is felhívja figyelmünket, melyekkel a házastársak egymásnak szolgálnak. Így szól ez Isten igéjében: Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért;  Hogy azt megszentelje, Eféz 5,25-26; Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, és ne legyetek irántok keserű kedvűek. Kol 3,19; A férfiak hasonlóképen, együtt lakjanak értelmes módon feleségükkel,az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek, tisztességet tévén, mint a kik örökös társaik az élet kegyelmében; 1 Pét 3,7,

Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségöket, mint az ő tulajdon testöket. A ki szereti az ő feleségét, önmagát szereti. Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképen az Úr is az egyházat; Eféz 5,28-29.

Ezért keresztyén atyámfiai, a férfi feje az ő feleségének, hogy a neki adott hatalomnál fogva vezérelje, óvja, védje, oktassa és vigasztalja őt gyöngéden és jóságosan.

Így szól az Isten igéje a feleségekhez:

Ti asszonyok, engedelmeskedjetek a ti férjeteknek, a miképen illik az Úrban. Kol 3,18;  hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is az ígének, feleségük magaviselete által íge nélkül is megnyeressenek; Szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen életeteket. A kiknek ékessége ne legyen külső, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való; Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, a mi igen becses az Isten előtt. 1 Péter 3,1-4; Hogy megokosítsák az ifjú asszonyokat, hogy férjöket és magzataikat szeressék, Legyenek mértékletesek, tiszták, háziasak, jók, férjöknek engedelmesek, hogy az Isten beszéde ne káromoltassék. Tit 2,4-5.  

Íme keresztyén asszonytestvéreim ez a ti osztályrészetek az Istentől, ez az az út, amelyen Isten áldása kísér. Ezt mondja a Szentírás: Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket. Bízik ahhoz az ő férjének lelke, és annak marhája el nem fogy. Jóval illeti őt és nem gonosszal, az ő életének minden napjaiban.  Felkelnek az ő fiai, és boldognak mondják őt; az ő férje, és dicséri őt: Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat! Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának! Adjatok ennek az ő keze munkájának gyümölcséből, és dicsérjék őt a kapukban az ő cselekedetei! (Péld,31, 10-12; 28-31.

Ezeknek a keresztyén kötelezettségeknek a betöltése vár reánk, amikor házasságot kötünk. Ezeknek emberileg megfelelni igen nehéz, sőt lehetetlen. Hogy ezeket megtehessük, betölthessük, ehhez kell a hármas kötél, a szüntelenül az Isten előtti élet, az Úr Jézussal való közösség. A házasság a legerősebb emberi kötelék, mely Isten áldását bírja. A sikeres vagy boldog házasság titka nem praktikákban, taktikákban van, hanem az Isten előtt való járásban, a hármas kötél szövetségi erejében, Isten szeretetében. Ha nem egymástól és egymásból merítjük az erőt, a boldogságot, hanem a mi Urunktól és az Ő szövetségi hűsége, kegyelme segít át a nehézségeken, megpróbáltatásokon is. A felolvasott Igék is arra buzdítanak, hogy nem lehetetlen a megáldott házasság. A sok ismérv, definíció helyett Isten áldása a legfontosabb házassági szempontból. Nehéz és nem sima út a boldog házasság megélése és fenntartása. Minden kegyelem, Isten kegyelme.  Mitől lesz egy asszony derék, mitől lesz egy férfi gondoskodó? Ez egy kölcsönhatás. A Bibliából nagyon nagy felelőtlenség lenne kiragadni bizonyos dolgokat. Mondjuk a férfiak azt, hogy a férfi a fej, és az asszonyok engedelmeskedjenek, ilyen rész szerinti dolgokat. Ha összefüggésében nézzük, akkor mégiscsak arról van szó, a felette nagy titok Krisztusról, az egyházáról beszél a házasság szimbólumával, maga Pál apostol is, mégis a legerősebb emberi kötelék a házasság. Nagyon-nagyon fontos, hogy éljük meg jól, ne tökéletesen. A sikeres vagy boldog házasság az egyáltalán nem praktikákban, taktikákban, módszerekben, vagy egyebekben nyilvánul meg, hanem szeretetben nyilvánul meg. Pontosan tudjuk, hogy tényleg nincs tökéletes házasság, igaz? Akik itt házasok vagyunk, vagy voltunk már, vagy ezután leszünk, tudjuk, hogy az emberi kapcsolatok magasságokat, mélységeket, óriási viharokat élnek át. Figyeljünk, milyen finoman fejezi ki az ige, hogy nem hamar, vagy nem gyorsan szakad el a hármas kötél. Mire utal ez? Lehet olyan élethelyzet, amikor megrendül a világ. Lehet olyan élethelyzet, amikor például válásra kerül sor, amikor emberi kapcsolatok megromlanak. Lehet. De az az Isten, aki szeret bennünket, az az Úr Jézus, aki szeret bennünket, meg tud nekünk bocsátani. Nagyon-nagyon fontos dolog, hogy ne hagyjuk, hogy az ördög hamisan vádoljon bennünket. Az Isten eredeti tervében megvan az a logikai menet: az emberek hívőként élnek, úgy nevelik a gyermekeket, a gyermekek hitre jutnak, a gyermekek végigmennek az eljegyzés, a megismerkedés fázisán, és a biztonságos, áldott házasság révébe élve szaporodnak és sokasodnak, őrizik és művelik a földet. Ez az isteni logika. De az Isten ismer bennünket, tudja, hogy olykor mi önfejűek vagyunk, rosszul döntünk, valamit másképp csinálunk, mint ahogy kellene és ennek ellenére szeret bennünket. Isten ajándékozza, nyújtja a szövetségét, ahogy említettem az elején, az egyedülállóknak, az özvegyeknek, a még nem, vagy már nem házasoknak is. Az a csodálatos dolog, hogy újra tudunk kezdeni és újat tudunk kezdeni minden olyan hibánk után, amiről azt gondoljuk, hogy ennél tovább nincs. Legyünk abban biztosak, hogy ha nem megyünk keresztül azokon, amiken keresztül mentünk, ma egyikünk sem ülne itt ebben a templomban. Ebben biztos vagyok. Istennek olykor meg kellett törnie bennünket, van, amikor el kell engedni bennünket. Én magam is átéltem ezt, hogy talán még Jónás prófétánál is lejjebb zuhantam, de még talán az sem volt elég! Isten különös kegyelmi ajándéka volt, hogy az általam megszegett szövetséget újra lehetett építeni, mert Ő akarta, hogy ez a szövetség megálljon. Ne engedjük, hogy az ördög hamisan vádoljon bennünket. Istennek hatalma van megbocsátani a legnagyobb baklövéseinket is. Kétségkívül azt nem nagyon szereti az Isten, ha arra hivatkozunk, hogy az asszony, akit mellém adtál, az ember, akit mellém adtál. Uram, mire mennék én, ha nem ezekkel lennék körülvéve? Sokan ezt mondják, ezekkel vagyunk körülvéve!! Mi vagyunk az ezek. Értjük ezt?

 Sok évvel ezelőtt talán idősebbek emlékeznek rá, volt itt Gyökössy Bandi bácsi, – már 70 fölött volt akkor evangelizálni. Kérdeztük tőle néhányan fiatal hívők: hogy meddig lobog a szerelem? Ez a hetvenvalahány éves bácsi elvörösödött, elvörösödött, tetszenek érteni? Elvörösödött és azt mondta, 70 valahány éves korig biztos lobog, mert még lobog. Nem úgy, mint húszévesen, nem úgy, mint negyvenévesen, de lobog. Ez sokszor eszembe jut, amikor azt hallom, hogy miért romlik meg annyi embernek a házassága, amikor válságok jönnek. Mert a másikra építi az életét. Nincs hármas kötél. A másiktól várom, hogy elismerjen, a másiktól várom, hogy megbocsásson, a másiktól várom, hogy identitást adjon, hogy ő mellette legyek férfi, az asszony a férjétől várja, hogy ő mellette legyen nő. Ezek belső lelki tartalmak, ezeket Istentől kapjuk és amit kaptunk, azt tovább tudjuk adni a másik embernél. Hány és hány kapcsolat megy azon tönkre, hogy kiszipolyozza egyik a másikat a legutolsó utáni pillanatig, és aztán eldobja, mint egy papírzsebkendőt, mert hát már nem olyan izgiséges,  majd keresek egy másikat? Nagyon rossz úton megy ebből a szempontból a világ. Nagyon fontos, hogy képviselni tudjuk a nem tökéletes házasság mintaképét, a kegyelemre szoruló emberek házasságának mintaképét, a gyarló emberek házasságának mintaképét, akiknek egyetlen reménységük van, hogy élő Urunk van, élő Jézus Krisztusunk van. Ezért tud egy házasság megmenekülni, megerősödni, viharokat átvészelni, talpon maradni. Ugye evangélikus templomban vagyunk most. Nagyon szeretek olvasni, remélem látszik is rajtam. Luther Márton, amikor a reformációt végrehajtotta, azt hittem, teljesen Magyarországról írja, mert azt mondja, hogy helyre kell állítani a házasságot, a házasság szentségét, nem abban az értelemben, ahogy római katolikus testvéreink fölfogják a házasság szentségét. Helyre kell állítani, mert ma az otthonok teli vannak ajtócsapkodással és tányércsörgéssel. Aki lakótelepen lakott valaha, az tudja, hogy csörög a tányér, csapódik az ajtó. Milyen döbbenet, hogy jónéhány száz évvel ezelőtt ugyanezekkel a gondokkal küszködtek emberek, ugyanúgy hangosan próbálták, erőből megoldani a problémáikat. Elcsúszott az a rend, amit Isten adott és kész adni ma is. Ahogyan ezt ugyan csak vázlatpontokban, de most itt ebben az igehirdetésben megemlítettem. Aztán itt van Kálvin, aki teljesen a munkának szánta magát. Ő nem volt egy hódító, élet vidám, harsány ember.  Lutherről azért tudjuk, hogy ő egy életvidám ember volt, aki élte azt az életet, azt a szabadságot, amit Istentől kapott. Kálvin egy kicsit aszketikusabb volt, ő azt írja Farelnak, amikor hosszú idő után győzködik, hogy házasodjon meg: „Ne felejtsd el, hogy én mit kívánok életem társától! Nem tartozom azon szerelmes bohók közé, akiket, ha egy szép arc rabul ejtett, szerelmesüknek még bűneit is hízelgéssel magasztalják. Engem csupán annak szépsége vonz, aki szemérmes, engedelmes és nem kevély, ki takarékos, béketűrő, s reám gondot viselni hajlandó”. Hát ugye ez azért nem nagyon sokra menne egy mai házassághirdető oldalon, de értjük ezt, hogy a hozzá illő társ az egy megfogalmazható dolog. Ugye? Aztán sok kudarc után és sok kísérletezés után talált egy özvegy személyében házastársra, akivel egy igen rövid házassága volt kilenc év, sajnos gyermekük nem maradt életben, megpróbálta őket az Úr. Amikor meghalt a felesége, azt írja szintén Farelnek: „elvesztettem életemnek hű társát, aki engem soha el nem hagyott volna, sem számkivetésben, sem nyomorban, sem a halálban. Édes hű segédem volt ő nekem, ki értem minden áldozatra kész volt” A kapcsolatot ápolni kell, mint a növényt. A kapcsolatra gondot kell viselni. Egy házasság, egy párkapcsolat nem csak elesésekből, fázásokból és támadások kivédéséből áll. Nem csak abból áll, hogy a gyerekeket kell fölnevelni. Nagyon sok olyan ismerősöm van, ahol kirepülnek a gyerekek a fészekből és nem tudnak mit kezdeni. Megőrjítesz – mondja az egyik a másiknak. Az egyik ismerősöm pedig nagyon érdekes volt, – Freud egy kicsit befigyelt -, ahogy becsapta az ajtót, otthagyta a feleségét és azt mondta, hogy szeretnék végre felelőtlenül boldog lenni. Felhőtlent akart mondani, de félrecsúszott.  Felelősség nélkül nem létezik tartósan semmilyen emberi kapcsolat!  Összetart egy házasságot csak a gyermek?  Nem tart össze. Összetart egy házasságot csak a vagyon? Nem. De az összetartja a házasságot, ha az Istentől kapott szeretettel figyelek a másikra. Ha vannak apró gesztusok. Meggyőződésem, hogy az asszonytestvérek, a feleségek apró figyelmességekre vágynak és nem extra kedvességre vagy ajándékra. Gesztusokra, ha úgy tetszik. A keresztyén gyülekezet is sokszor azon bukik meg a közösség megélésében, hogy nincsenek gesztusok. Nem köszönjük meg, ha valamelyik a másik tett egy szívességet, nem figyelünk oda. Ha nem úgy válaszol, ahogy én szeretném, akkor máris megrendül a kapcsolat. Gesztusokat kell tenni a másiknak. Ismerjük azt a székely viccet is, hogy mondja az az, hogy az 50. házassági évfordulón, hogy te soha nem mondod nekem, hogy szeretsz. Egyszer már mondtam, majd ha változás lesz, szólok. Eszünkbe jut, hogy az elmúlt héten hányszor mondtuk a páromnak, házastársunknak, hogy szeretjük?  Isten ma arra is tanít bennünket, hogy fejezzük ki szeretettünket. A rokonnak, a testvérnek, a házastársnak, legfőképpen Istennek, hogy a szövetségi kapcsolatunk erősödjön, megáldasson. A Szentírás a hármas kötél kifejezéssel az áldott, Istentől megáldott házasság képét írja le nekünk. Az áldott házasság azt jelenti, hogy a házasságban két ember Isten kegyelméből és áldásával azzá válik, akik külön-külön soha nem lehettek volna.

A hármas kötél azt jelenti, hogy itt a földön megtaláljuk a család, a gyülekezet a házasság közösségében a másik emberrel való fonalat is, és Krisztus egyházában megtaláljuk a Megváltóval közösségbe hozó fonalat is. Az ilyen hármas kötél valóban tartós, nem hamar szakad el, kitart. Örökkévaló szál lesz életünkben, ha megvalósul a hit Krisztusba kapaszkodó, gyülekezetbe bekapcsoló, a másik emberrel összekötő hármas fonata! Így legyen, ámen!

Kérdések az igehirdetéshez:

  1. Hogyan látod életedben a rokoni, gyülekezeti kapcsolataidat?
  2. Miben látsz változtatni valót ezekben a kapcsolatokban?
  3. Meg tudod fogalmazni az igében leírt hármas kötél áldásait vagy éppen nehézségeit?
  4. Miben lenne szükséged segítségre párkapcsolatodban, rokoni, gyülekezeti kapcsolataidban?

 

(Bárány György)

Szolnoki Református Egyházközség