Oldal kiválasztása

2023. március 5.

Megváltozhatsz 4. – Isten dicsőséges – megszabadulhatsz az emberfélelemtől
hallgasd meg az istentiszteletetNézd meg a videótárunkban

Olvasandó: János 5, 39-47. János 13, 1-17. ApCsel 4, 1-31.  

„Dávidé. Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék? Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek. Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom. Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában… Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!” Zsoltárok 27, 1-4. 14. 

 

Megváltozhatsz!

Életünk változásának lehetőségéről szólnak az igehirdetések a böjti időszakban. A Biblia alapján nem felszínesen gondolkozunk a változásról, hanem a gyökerekig mélyre nyúlva. Azok a negatív viselkedésformák, amelyekből meg szeretnénk változni, a szívünkbe gyökereznek. Annál azonban, hogy a szívem mélyén gyáva vagyok, önző, irigy, türelmetlen, még mélyebbre szeretnénk ásni a Biblia segítségével. Mi van e mögött? Arról hallottunk, hogy a negatív viselkedésformák, és érzések mögött a szívünkben valótlanságok, hazugságok lapulnak. A problémánk gyökere, hogy szívünk nem az Isten igazságában bízik, hanem valami mást hisz. Valami mást, ami szükségszerűen valótlanság, hazugság, a szívünk viszont azt érzékeli valóságnak, és az alapján irányítja az életünket. Ha ezt megértjük, akkor látjuk meg a megoldást, a gyógyszert is: Isten igazságát kell a szívünkbe fogadnunk, azt megismernünk, arra emlékeztetni magunkat, elmélkednünk rajta, engedni, hogy áthassa a szívünket, hogy szívünk bízzon az Isten igazságában, és az alapján irányítsa az életünket.

 

Az alapelvek áttekintése után most 4 vasárnapon keresztül azokat az Isten által kijelentett alapigazságokat vesszük sorra, amelyek szabadító, gyógyító hatással vannak az életünkre. A mai igehirdetés címe a következő igazság:

 

Isten dicsőséges – megszabadulhatsz az emberfélelemtől.

„Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.” Péld 29, 25.

A probléma és a megoldás érzékeltetésére ide idézek egy bizonyságtételt Paul Washer amerikai baptista lelkipásztortól: „Életemnek két alapbűne volt: féltem az emberekkel való konfrontálódástól, féltem attól, hogy elutasítanak, ezért folyamatosan hazudtam, nem mondtam igazat. Olyan profi módon tudtam hazudni, hogy egy alkalommal egy barátom, aki jelen volt egy ilyen beszélgetésnél, utána azt mondta nekem: nagyon megijedtem tőled. Én tudtam, hogy hazudsz, mégis majdnem elhittem, amit mondtál, annyira meggyőzően mondtad. Miután Jézus Krisztus evangéliuma megtalált, megtértem, Jézus követője, majd lelkipásztor lettem. Évek múlva kaptam egy levelet valakitől, aki megköszönte a szolgálatomat. A levélben ez állt: két dolgot szeretnék Önnek megköszönni. Azt, hogy mindig az igazságról beszél, és hogy ezt rendkívül nyíltan, és bátran teszi. Akkor sírva borultam le az Úr előtt, és azt mondtam neki: Uram, ez nem én vagyok, ez te vagy! Homlokegyenest mást munkáltál ki az életemen, mint aki én természetem szerint voltam!”

Az evangélium örömüzenete: valóban és gyökeresen megváltozhatsz! A keresztyén hit valódi ereje nem abban van, hogy azokon a területeken, amelyek alaptermészeted szerint nem jelentenek problémát számodra, felmutatod, hogy jó ember vagy. A Szentlélek igazi ereje abban mutatkozik meg, amikor valami egészen mást ad, mint aki te alaptermészeted szerint vagy: életednek azokon a területein ad győzelmet, amelyeken te nem tudsz magadtól változni.

Vagyunk, akiknek problémánk van az emberfélelemmel? Csodálatos örömhír, hogy lehetséges a gyógyulás ezen a területen is! 

 

Az emberfélelem, vagy embereknek való megfelelési vágy

Mi is ez a probléma, ami nagyon sok negatív viselkedésformánk mögött ott található? Ma inkább így nevezzük: embereknek való megfelelési vágy. Vágyunk az emberek elismerésére, arra, hogy elfogadjanak, vagy félünk attól, hogy ha nem tudunk megfelelni, elutasítanak bennünket, kizárnak, elfordulnak tőlünk, rossz véleménnyel lesznek rólunk.

 

Az emberfélelem negatív tünetei, gyümölcsei:

Hajlamosak vagyunk a csoportnyomásnak, vagy egyes emberek nyomásának engedni, nem tudunk kitartani az általunk felismert igazság mellett (esetleg már nem is látjuk, hogy mi az igazság, annyira mások véleményétől függünk). Túlságosan sokat foglalkozunk az önbecsülésünkkel, az önmagunkról alkotott képünk túlzottan mások véleményétől függ. Mindent megtennénk a jó véleményért, vagy vérig sértődünk, ha negatív kritikával, elutasítással találkozunk, esetleg nem vesznek észre, nem értékelnek bennünket. Másokhoz hasonlítgatjuk magunkat. Nem tudunk nemet mondani. Rettegünk az elhagyatottságtól, kiközösítéstől, apró hazugságokat, vagy nagyobb lódításokat használunk arra, hogy magunkat jobb színben tüntessük fel, hibáinkat leplezzük. Másokat rossz színben tüntetünk fel, hogy mi jobbnak tűnjünk, szívesen részt veszünk mások kibeszélésében. Kerüljük az embereket, féltékennyé, dühössé, nyomottá, nyugtalanná tesznek bennünket az emberek. Nem merünk nyíltan bizonyságot tenni a hitünkről – különösen ellenséges környezetben, vagy nem tudunk kitartani egy Krisztushoz hű döntésünk mellet, ha az mások érdekeit veszélyezteti. Ilyen és hasonló tünetek beszélnek az emberfélelem jelenlétéről életünkben. Ha ezek közül valamelyik illik rád, akkor neked is problémád van ezzel.    

 

Az emberfélelem gyökere

Mindezeknek a gyökere megint csak egy hazugság, a szívünk eltorzult látása. Jó dolog egy szerető közösség tagjának lenni és megtapasztalni azt, hogy elfogadnak és értékelnek engem az emberek. A hazugság azonban abban van, hogy nekem mindenekelőtt az emberek elismerésére és értékelésére van szükségem, ettől függ a boldogságom az önbecsülésem, az életem. Ez nem igaz.

A kérdés lényege bibliai nyelven az, hogy kit látok dicsőségesnek? A Biblia alapján, református hitvallásunk alapján lehet, hogy hisszük és valljuk, hogy egyedül Istené a dicsőség, miközben a szívünk mégsem ebben bízik a gyakorlatban, valójában nem is igazán értjük, hogy mit jelent ez. A dicsőséget valahová a mennyei szférákba száműztük, a hétköznapjainkban nem látjuk jelentőségét. Pedig Jézus világosan fogalmaz, amikor arról beszél, hogy a dicsőség nagyon is hétköznapi, evilági kérdés: „Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?” János 5, 44. A hazugság lényege, hogy Isten dicsőségét nem látjuk a mindennapi életünkben, nem Isten dicsőségétől várjuk a boldogságunkat, az életünket, hanem az embereket látjuk dicsőségesnek, a tőlük való dicsőségre, elismerésre áhítozunk.

 

Mit jelent a dicsőség a Bibliában? Hozzuk le ezt a szót a mennyei szférából a hétköznapi világunkba! A kábód héber szó azt jelenti, hogy valakinek súlya van, jelentősége van, számít, igazán rajta múlnak a dolgok. Az emberfélelem mögött rejlő hazugság lényege tehát egyszerűen megfogalmazható: a hétköznapjainkban úgy látjuk, hogy az embereknek, az ő véleményüknek, elismerésüknek, elfogadásuknak van súlya, jelentősége számunkra, Isten valódi súlya, jelentősége pedig ehhez képest kicsi számunkra.

Ebből a szempontból nehezített pályán járunk a mai emberközpontú, humanista kultúrában, ahol az ember van a középpontban, mindennek az ember a mércéje. Az emberek nagy része szekuláris szemlélettel él, vagyis – még ha bizonyos vallásos formákat megtart is, templomba jár például – Istennek nincs súlya, helye a hétköznapi életében. Nem Istentől várja a megoldásokat, és nem Istenre nézve hozza a döntéseit. A legtöbben ebből a háttérből jönnek, s jutnak hitre, és a hit útján is hat rájuk a régi beidegződés. Ehhez még hozzájárulhatnak a neveltetésből fakadó lelki sérülések is, fokozva az embereknek való megfelelés kényszerét. Amikor Isten kicsi lesz számunkra, az emberek szükségszerűen megnőnek, amikor Isten jelentőségét veszti a szemünkben, akkor az emberek jelentősége félelmetesen megnő. Ha nincs istenfélelem, akkor marad az emberfélelem, az embereknek való megfelelés, az emberektől való függés kínos és megalázó rabsága.

Ez voltaképpen nem más, mint bálványimádás. Olyan vágyainkat, amelyek eredetileg Isten ajándékai: az emberek elismerése, a szerelem, az emberektől származó megerősítés, a családi kapcsolatok melege, olyan szintre emelünk, ami nélkül nem érezzük magunkat teljesnek, ezért függünk tőlük.  Pedig az igazi szükségletünk Istent dicsőíteni, imádni, az embereket pedig szeretni.

 

Hogyan hat Isten dicsőségének komolyan vétele gyógyítólag a szívünkre?

Jézus ezt mondja: „Az igazság megszabadít” János 8, 32. Az emberfélelemből Isten dicsőségéről, nagyságáról, jelentőségéről szóló igazság szabadít meg. Az emberfélelem betegségéből az istenfélelem gyógyíthat ki bennünket. A probléma forrása nem az, hogy túlértékeljük az embert. A megoldás nem az, hogy meg kell vetni, értéktelennek kell tartani az embert! A probléma forrása az, hogy Isten valódi súlyát, jelentőségét, dicsőségét nem látjuk, ezért borultak fel az arányok! Gyakran még a vallásos életben is csak a kisszéket, csak az életünk vallásos szféráját, és nem az egész felett való uralmat adjuk oda Istennek. Ha Istent elkezdjük helyesen, a valóság szerint látni, értékelni, ha az ő súlya a helyére kerül az életünkben, akkor helyreáll az egyensúly, és helyére kerül az ember értéke, súlya is. Kopernikuszi fordulatra van szükség! Kopernikusz előtt a középkori Európában azt gondolták, hogy a Nap kering a Föld körül. Gondoljunk bele, hogy mi lenne, ha a valóságban is ez lenne a helyzet egy pillanatra is. A Nap tömege a Föld tömegének 332 950-szerese. Széthullana a Naprendszer, és megsemmisülne a Föld egy pillanat alatt. Nem lehet, hogy ilyen okok miatt hullik szét az életed, és a világ körülötted? Ha nem látod a Nap súlyát, túlértékeled az aprócska bolygókat… Nem lenne szükség sürgős kopernikuszi fordulatra? A gyógyszer nem az, hogy nézzük le magunkat vagy egymást, hanem az, hogy lássuk meg Isten valódi nagyságát, dicsőségét, hogy ő nyűgözzön le, ejtse rabul a szívünket! Mózes így kéri Istent a vezetésére bízott állandóan zúgolódó, fenyegetőző nép csoportnyomásával birkózva: „Mutasd meg nekem dicsőségedet! Az ÚR így felelt: Elvonultatom előtted egész fenségemet, és kimondom előtted az ÚR nevét. Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmazok, akinek irgalmazok. Orcámat azonban nem láthatod – mondta -, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. És ezt mondta az ÚR: Van itt hely nálam, állj a kősziklára! És amikor elvonul dicsőségem, a kőszikla hasadékába állítalak, és kezemmel betakarlak, amíg elvonulok. Azután elveszem kezemet, és megláthatsz hátulról, mert orcámat senki sem láthatja meg.” 2Mózes 33, 18-23.

 

Szükségünk van arra, hogy nagynak lássuk Istent. Az emberfélelemből csak az istenfélelem gyógyíthat ki. Istent félni azt jelenti, hogy tiszteljük, imádjuk őt, jelentősnek, súlyosnak látjuk őt, bízunk benne, és alávetjük magunkat, engedelmeskedünk neki. Ez a megfelelő válasz az ő dicsőségére, szentségére, hatalmára, szeretetére, jóságára, és haragjára. Isten megjelenései a Bibliában gyakran a fényesség, tűz és ragyogás kifejezéseivel vannak leírva. Dicsősége olyan hatalmas, hogy ember nem láthatja színről színre, mert nem tudná elviselni azt, ahogy Ikarosz túl közel repülve a naphoz megégett. Krisztus népe számára az istenfélelemben többé nem rettegést jelent, hiszen Jézus Krisztusban Isten mennyei Atyánkká lett. Bizalommal járulhatunk elé Krisztus által (Zsidók 4, 14-16), szívünk teljes bizalmával bízhatunk szeretetében, kegyelmében, de továbbra sem bizalmaskodhatunk vele soha. Ő továbbra is dicsőséges Úr, emésztő tűz maradt! Keresztyénségünk az Isten kegyelmével való bizalmaskodó, laza, tiszteletlen visszaélés miatt erőtlen! Ezért tudja a mai nyugati egyházat olyan sok kérdésben elsöpörni az emberközpontúság, emberfélelem, embereknek való megfelelés!   

 

 

 

Istenfélelmet kell tanulnunk!

Ha az emberek elvárásai irányítanak bennünket, ha erőtlenül ki vagyunk szolgáltatva az emberektől való függésnek, szolgai megfelelésnek, akkor istenfélelmet kell tanulnunk! Az istenfélelem tanulható. „Gyűjtsd össze a népet, hogy meghallgassa igéimet, és tanuljanak meg félni engem mindig, amíg csak a földön élnek, sőt tanítsák meg erre a fiaikat is.” 5Móz 4, 10. (mondja az Úr Mózesnek a Sinai hegy lábánál) „Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, megtanítalak benneteket az Úr félelmére.” Zsoltárok 34, 12.

Elmélkedj Isten dicsőségén, hatalmán, szentségén, erején, pompáján, szépségén, kegyelmén, nagyságán, irgalmán és szeretetén. A zsoltárok írói gyakran ezt teszik: valami félelmetessel szemben az Isten dicsőségéről szóló igazságot mondja maguknak. „Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?” Zsoltárok 27, 1. Vajon Dávid, amikor ezt az imádságot mondja nem fél az emberektől? Dehogynem fél. Éppen ezért imádkozik. Felnéz Isten dicsőségére – Isten dicsőségének igazságát prédikálja a saját szívének -, a dicsőséges Istennel beszélget, és miközben ezt teszi Isten jelenléte, szeretete, hatalma, dicsősége gyógyítja ki az emberfélelemből, nyugtatja meg és tölti el bátorsággal a szívét. A tekintélyes nagytanács fenyegetésével szemben a jeruzsálemi gyülekezet ezt teszi. Nem „keménykednek”, nem tesznek úgy, mintha ők senkitől nem félnének, hanem imádkoznak: dicsőítik az Istent, aki mindent teremtett és kézben tart! Emlékeztetik magukat Isten dicsőségére, így az emberfélelem helyét az Istenbe vetett bizalom veszi át a szívükben. És a dicsőséges Istentől kérnek és kapnak Szentlelke által bátorságot az emberfélelem legyőzésére, és a Krisztusról váló bizonyságtétel küldetésének folytatására!

Ha úgy teszünk mintha nekünk az embereknek való megfelelés vágya nem jelentene problémát, ha letagadjuk, hogy van emberfélelem a szívünkben, az soha nem hoz megoldást. A gyógyulás útja az, ha Isten előtt feltárjuk a szívünket, félelmeinkkel elé állunk, rá nézünk fel, az ő dicsőségének igazságára koncentrálunk, őt dicsőítjük, és közben az ő dicsősége indít istenfélelemre, ad bátorságot, és gyógyít ki az emberfélelemből.

Emlékezz az arányokra! Emlékezz arra, hogy mindennek a nagysága, súlya, jelentősége viszonylagos nagyság, súly és jelentőség. Kivéve Istené, ő az abszolút hatalom, súly és jelentőség. Övé a dicsőség, őelőtte senki nem állhat meg felszegett fejjel! Valahányszor látsz valakit, akitől félsz, vagy akinek az elismerésére vágysz, képzeld mellé Istent! Ki a dicsőségesebb, fenségesebb, szentebb, szebb, félelmesebb és szeretőbb? Kinek az elismerése számít igazán neked? „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.” Máté 10, 28. A fenyegetéssel szembeni félelem természetes. De a természetes félelmet meg kell regulázni az Istenbe vetett hit által.

 

Az istenfélelem gyümölcsei

  1. Az istenfélelem szabadít fel arra, hogy hű legyek Krisztushoz, önmagamhoz: ahhoz, aki Krisztusban vagyok, hű maradjak hivatásomhoz, küldetésemhez, betöltsem a célom. Az istenfélelem felszabadít a következetes életre. E nélkül csak ide-oda csapódunk az emberi vélemények között, igazán nem jutunk sehová. Az ApCsel 4. szerint az Istent dicsőítő, dicsőségét komolyan vevő gyülekezet felszabadul a fenyegetés félelme alól a bátor bizonyságtételre! Így lesz győztes, így tölti be a küldetését.

Te tudod már, hogy mi a küldetésed? Van bátorságod az emberi ellenvélemények, fenyegetések között is abban járni? Látod Isten dicsőségének páratlanságát? Felszabadít ez az ő útján való bátor járásra?

Ha Istennek van súlya az életemben az azt jelenti, hogy az ő igéjét veszem komolyan. Pétrer és János ezt mondják a fenyegető nagytanácsnak: „„Igaz dolog-e az Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre: ítéljétek meg magatok; mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” ApCsel 4, 19-20. Luther Márton így utasítja vissza a félelmetesen fenyegető Worms-i birodalmi gyűlés előtt azt, hogy visszavonja tanait: „Lelkiismeretem Isten igéjének a foglya.” Ahhoz igazodom, amit Isten mond. Így lehet az életed hűséges Istenhez és igazodási pont mások számára is. A környezet elutasítása miatt panaszkodó Jeremiásnak ezt mondja az Úr: „Ha megtérsz, megengedem, hogy újból szolgálatomba állj. Ha értékes dolgokat beszélsz értéktelenek helyett, akkor szószólóm lehetsz. Nekik kell hozzád térniük, nem neked hozzájuk. Bevehetetlen ércfallá teszlek ezzel a néppel szemben. Harcolni fognak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek: megsegítlek és megmentelek – így szól az ÚR. Megmentelek a gonoszok kezéből, megszabadítlak hatalmukból.” Jeremiás 15, 19-21. Te térj, igazodj Isten igéjéhez és ne az emberekhez, állj meg mellette hűséggel, így lehetsz mások számára is követendő példa, igazodási pont! Már volt szó arról, hogy az istenfélelem hiánya keresztyénségünk erőtlenségének gyökere. Micsoda erővel töltheti meg hitünket az Isten dicsőségének, súlyának komolyan vétele az engedelmes, önmegtagadásra is kész hozzá igazodó élet? Volt valamikor egy kegyetlen uralkodó: bárhová ment, mindenki menekült előle. Egy nap megérkezett egy kolostorba. Kiderült, hogy egy szerzetes még ott van. „Nem tudod, ki vagyok?” – ordított az uralkodó. „Én vagyok az, aki szemrebbenés nélkül átszúrlak a kardommal.” „Igen, tudom” – válaszolta a szerzetes. „De tudod, én ki vagyok? Én vagyok az, aki szemrebbenés nélkül hagyja, hogy átszúrj a kardoddal”. (A kegyelem ünnepe) Ez az Isten dicsőségét, súlyát komolyan vevő élet ereje.

          

  1. Csak az istenfélelem szabadít fel a valódi szeretetre! Az emberfélelem alternatívája nem az, hogy elutasítjuk az embereket, nem érdekelnek bennünket, hanem az, hogy Istent féljük és az ő parancsát komolyan véve szeretettel szolgáljuk az embereket. Azért vehetjük komolyan az emberek szükségeit, mert szeretni akarjuk őket Isten parancsára. Az istenfélelem szabadít fel az igazi szeretetre, ami szolgál és nem kiszolgál. Nem az elvárásoknak emberfélelemből való szolgai megfelelés, hanem Isten iránti hálából, Istennek iránti engedelmességből szabad döntés alapján fakadó szükségbetöltő szolgálat. Nem azért, hogy a másik elfogadjon, szeressen, vagy csak ne utasítson el, nem azért, hogy jót gondoljon rólam, vagy ne gondoljon rosszat, hanem azért, mert Isten szeret engem, elfogadott, és ezzel a háttérrel szabadon szolgálhatom a másikat mindenféle elvárás nélkül. Ha félsz, ha kevésnek érzed magad, ha ki vagy szolgáltatva a másiknak, úgy nem lehet szabadon szeretni.

A szolgai megfelelés középpontjában én magam vagyok: amit így teszek, amögött rejtetten mindig az van, hogy én mit akarok kapni, elérni.  A krisztusi szabad szeretet gyakorlásában Krisztusnak szolgálok hálából, miközben a másik ember szükségét tartom szem előtt. Jó megvizsgálnunk minden úgynevezett másoknak valós szolgálatunkat, hogy ki van a figyelmünk középpontjában: mi magunk vagy a másik ember. Ez különbözteti meg az ember félelemből, megfelelésről való teljesítést az igazi szeretet szolgálattól. Ezzel kapcsolatban jó tükör az is, hogy mennyire várjuk el a köszönetet, dicséretet azért, amit tettünk, illetve mennyire tudjuk neheztelés nélkül elfogadni azt, ha ez elmarad.

Az ember félelemtől való szabadság nem azt jelenti, hogy nem érdekelnek az emberek, hanem azt, hogy Istenre tekintve, hozzá igazodva, és nem az emberek véleményére figyelve szolgálom az embereket szeretettel: szolgálom és nem kiszolgálom őket. Félelemből kiszolgál, vagy szeretettel szolgál különbségét jól példázza a helytelen, illetve helyes szülői szeretet különbsége. Amikor a gyermek azért hisztizik, mert kizárólag egészségtelen ételt hajlandó megenni: kiszolgálod, ha engedsz neki, és kárt okozol; szereted, ha nem adod meg azt, amit követel, és építed az életét. Jézus így adott példát a szeretetre. Nem függött az emberektől, jól tudta, hogy az Atya mindent az ő kezébe adott (János 13, 3.), hatalmával szeretettel szolgálta az embereket, de nem szolgálta ki. Volt, aki ezt a szolgálatot elfogadta, és életre jutott, és volt, aki elutasította, és keresztre feszítette Jézust… Ez volt a szolgáló szeretet ára. Erre a szolgáló szeretetre az istenfélelem, az Isten dicsőségének komolyan vétele szabadíthat fel, adhat erőt és bátorságot.

 

Kérdések az igehirdetéshez:

  1. Milyen negatív gyümölcsei vannak életedben annak, hogy Istent túl kicsinek, az embereket túl nagynak látod (emberközpontúság, emberfélelem)?
  2. Mondj példát arra, amikor nem sikerült, illetve amikor sikerült a külső nyomással szemben ragaszkodnod Krisztus útjához!
  3. Mondj példát a kiszolgáló megfelelés és a szolgáló szeretet különbségére!
  4. Hogyan tanulhatsz istenfélelmet?

Végh Miklós, lelkipásztor  

Olvasandó: Ézsaiás 37, 8-38. Márk 4, 35-41. 5, 21-24. 35-43.

„Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?” Márk 4, 40.

„Ne félj, csak higgy!” Márk 5, 36.

 

Néhány héttel ezelőtt igehirdetés sorozatot kezdtünk „Megváltozhatsz!” címmel. Isten igéje szerint a hitünk éltváltozást jelent: Isten átformálja az életünket. Változásra szükség van, és kiindulásként meg kell értened, hogy neked kell változnod, és nem a körülményeid, a környezeted változásától kell várnod a megoldást. A Biblia örömhíre, hogy megváltozhatsz. A bibliai értelemben vett változás mindig gyökeres változás: nem csak a felszínnel, a viselkedéssel foglalkozunk, nem elég uralkodnunk magunkon ideig-óráig, nem idomítás a cél, hanem a bűneink gyökerének kell megváltoznia a szívünkben. A baj gyökere hitetlenség, bizalmi válság. A negatív viselkedés és érzések mögött a gyökérprobléma az, hogy Isten igazsága helyett valami más befolyásolja a szívedet. A gyógyszer: Isten igazságát kell megismerned és a szívedre alkalmaznod, az igazság szabadít meg és formál át. Erre kell magadat emlékeztetned, „prédikálnod a szívednek”, magadhoz ölelned, elmélkedned rajta, hagynod, hogy hasson, és áthassa a szívedet, gondolkodásmódodat, életedet, Isten igazságára kell rábíznod magad. Ez a változás evangéliumi útja.

 

Minden bibliai ige, mondat, ígéret olyan, mint egy igazságmag, ami valamit elmond Istenről, rólunk a világról. A teljes Szentírás üzenete alapján azonban megragadhatunk kulcsigazságokat, amelyeket Isten kijelentett magáról, amelyek az evangélium gyógyító erejét jelentik a valótlanságok által kényszerpályán haladó szívünk számára. A 62. zsoltár így fogalmazza ezt meg: „Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő; nálad van, Uram, a szeretet.” Zsoltárok 62, 12-13. Azok a kulcsigazságok, amelyeket Isten kijelentett magáról: ereje, vagyis nagysága és dicsősége  illetve szeretete, vagyis jósága és kegyelme. Ezeket az igazságokat és ezek életünkre nézve gyógyító hatását fogjuk böjt idején a következő igehirdetésekben sorra venni.

 

  • Isten hatalmas – elengedheted az irányítást
  • Isten dicsőséges – megszabadulhatsz az emberfélelemtől!
  • Isten jó – nem kell rajta kívül keresned a jót
  • Isten kegyelmes – nem kell megigazítanod magad

 

Ma az első igazságra koncentráljunk ezek közül.

 

Isten hatalmas

A Szentírás újra meg újra bizonyságot tesz Isten mindenhatóságáról, mindenkitől független, szuverén hatalmáról. A zsoltáros ezt mondja: „Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta.” Zsoltárok 121, 2. Isten a világmindenség Alkotója. A világegyetem mérhetetlenül hatalmas. Az ókori embert lenyűgözte az ég és föld nagysága, mi pedig már sokkal többet tudunk az Univerzum monumentalitásáról. A Hubble űrteleszkóp kutatásai szerint a jelenleg ismert legtávolabbi galaxis 13,4 milliárd fényév távolságra van Földünktől ami kb. 126.774.720.000.000.000.000 km (százhuszonhat trilliárd hétszázhetvennégy trillió hétszázhúsz billárd kilométer). Az univerzumban kb. 125 milliárd galaxist feltételeznek, a mi galaxisunk a tejútrendszer kb. 400 milliárd csillagból áll. Ha a tejútrendszer akkora lenne, mint Európa, akkor a naprendszerünk, amelynek csak egy kicsi pontja a Föld, elférne egy kávéscsészében. Elképesztő számok és arányok, amelyek érzékeltetik a mi porszemnyi voltunkat, és a világegyetem óriási voltát. A világegyetem sem végtelen azonban. Egyedül Isten a végtelen. Nem egyszerűen „mennyiségileg” nagyobb mindennél, amit eddig megismertünk, hanem teljesen egyedülálló és különleges hatalom: egyedül ő a Teremtő, minden más csak teremtmény. Ezt azzal a szóval érzékelteti a Biblia, hogy ő Szent, egészen más, mint bármi vagy bárki a világban. Egyedül ő a végtelen, minden más véges. „Ki mérte meg markával a tenger vizét, ki mérte meg arasszal az eget?” Ézsaiás 40, 12. Az Biblia arról beszél, hogy egész világegyetem „elfér a kezében”. Jézus „Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget…” Zsidók 1, 3. Ez az Isten „mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik.” Efezus 1, 11. Általunk érthetetlen módon, ami magába foglalja az emberi szabadságot is, Isten rendelkezik minden esemény felől, és meghatároz minden cselekedetet. Még a gonosz is csak annyit tehet, amennyit ő neki megenged, és még a gonosz cselekedetei is beépülnek az ő tervébe. „Mert a te szent Szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, valóban megegyezett Heródes és Poncius Pilátus ebben a városban a pogányokkal és Izráel népével, hogy végrehajtsák mindazt, amiről kezed és akaratod előre elrendelte, hogy megtörténjék” ApCsel 4, 27-28. Az atomok mozgásától az emberi történelem szövevényeiig mindent Isten tart fenn, és ural. Ő a mi Istenünk. Mindenható, mindenkitől független szuverén Úr!

 

Isten szuverenitása gyakorlati kérdés

Isten szuverenitásának kérdését gyakran teológia viták tárgyának látjuk, voltaképpen azonban ez a hit mindannyiunk számára mindennapi gyakorlati kérdés. Isten hatalmas, mindent kézben tart. Mennyei Atyám szeret engem, bízhatok benne. Bátran rá bízhatom az irányítást. Hiszem-e ezt? Nem csak elméleti hitvallásként, hanem ez a hit határozza-e meg a szívemet hétfőn, kedden, szerdán… a mindennapokban?

 

Mennyire gyakorlati kérdés ez? Amikor elszáll a számítógéped, és elvész az, amin órák óta dolgoztál, vagy leejted a telefonodat, vagy valami más értéket, és összetörik, és magadból kikelve kiabálsz: Ez nem lehet igaz, miért történik ez pont velem?! Valójában kinek mondod ezt? Istennek. Uram, nem figyelsz? Vagy: Uram, nem jól irányítasz! Amikor késik a vonat vagy dugóban állsz az autóddal és dühöngesz, vagy pánikolsz, hogy elkésel… Amikor egy váratlan kiadás után szorongva aggódsz, hogy nem jössz ki a hónap végén… Amikor nem sikerül valami a munkádban, és emiatt türelmetlen vagy a gyerekkel… Amikor kétségbeesel magad vagy szeretted betegsége miatt… Ezekben a helyzetekben rendre azzal a kérdéssel találod szembe magad, hogy Isten kézben tartja-e a dolgokat, és jól irányít-e?

 

„Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?” Márk 4, 40. „Ne félj, csak higgy!” Márk 5, 36. Jézus számtalanszol világosan rámutat arra, hogy a félelmeink egyetlen gyógyszere a hit, mert a félelmeink mögött a hitetlenség húzódik meg. Nem hiszünk abban, hogy mennyei Atyánk hatalmas és mindent kézben tart, vagy abban, hogy Isten tudja, mit csinál. Bizalomhiányban szenvedünk. Arra a hazugságra hallgat a szívünk, hogy ki vagyunk szolgáltatva, vagy Isten nem jól irányít, a mi kezünkben jobb helyen van az irányítás.    

 

A hitetlenségünk tünetei, következményei.   

A hitetlenségünk alapvető következménye a félelem, az aggodalom, a szorongás, a pánik. Ez pedig különböző tüneteket, negatív, romboló gyümölcsöket produkál az emberek életében. Ha nem hisszük, hogy az irányítás jó kezekben van, akkor valamilyen módon mi akarjuk kézben tartani, visszanyerni az irányítást. Ez lehet, hogy aktivitás formájában, de lehet, hogy éppen passzivitásban jelenik meg az életünkben. A Biblia számtalan példát hoz arra, hogy hogyan jelenik meg és rombol az Istenbe vetett gyakorlati bizalom hiányából fakadó irányításmánia az ember életében. Ábrahám az éhínség elől Egyiptomba menekül, hogy így segítsen magán és családján, ott pedig testvérének hazudja feleségét, mert fél, hogy annak szépsége miatt bajba kerülhet. Kishíján el is veszik tőle Sárát (1Mózes 12, 10-20.) Jákób nem várja meg, hanem csalással szerzi meg az Isten által neki ígért atyai áldást, és ezzel bajba sodorja magát és rombolja családját. (1Mózes 27.) Saul hatalomféltésből Dávid életére tör, ezzel kiszolgáltatja magát dühének, gyilkos indulatának (1Sámuel 18-26.) Saul a filiszteusokkal való döntő ütközet előtt kétségbeesésében az endóri halottidézőhöz megy, Isten által tiltott transzcendens (okkult) eszközhöz nyúl és ezzel végleg megpecsételi sorsát (1Sámuel 28, 7-25.)  Dávid paráznasága után meg akarja őrizni az erkölcsösség látszatát, ravasz manipulációba kezd, és végül gyilkossá lesz.   

Sorolhatnánk még a példákat, hogy a hitetlenségből fakadó agresszió, harag, a másik erőszakos leuralása, dühöngés, „hiszti”, manipuláció, csalás, meg nem engedett eszközök hogyan jelennek meg bibliai szereplők életében.

 

Ma is ezek között a tünetek között élünk. A túlterheltségünk például, attól beszél, hogy mi akarunk gondoskodni magunkról, ezért nem jut időnk energiánk Istenre, emberi kapcsolatainkra, és már az egészséges pihenésre sem.   Mindennapos a könyöklés, egymás letaposása a hétköznapokban, amely az irányítás megszerzésére irányuló kétségbeesett törekvésünkből fakad. Vannak szomorú példák arra nézve, hogy hogyan pusztít ez fizikailag életeket. Ez van a háborúk mögött. Martin Niemöller a német Hitvalló Egyház lelkipásztora a 30-as években jelen volt egy fogadáson, ahol Hitler is megjelent. A fogadásról hazatérve felesége kíváncsian kérdezte: milyen a führer közelről? Mire Niemöller így válaszolt: túl közel nem voltam hozzá, de az messziről is látszik, hogy ez az ember nagyon fél! Ez a félelem lángba borította a világot, és ma is lángba borítja! De a pánik, a tömeghisztéria életeket követel békeidőben is, akár egymás fizikai letaposásával. Így követelt például 1989-ben Sheffieldben Hillsborough stadionban egy ártatlan szórakozásnak induló délutánon 96 halálos áldozatot egy akaratlan rendezői hiba miatt a tömegben kitört pánik, mely miatt agyontaposták egymást az emberek. Ezek szélsőséges példák, de ez a lelkület nyilvánul meg kevésbé szélsőséges, mégis romboló formában minden nap a közlekedésben, sorban álláskor, a karrier, megélhetés miatti könyöklésben, vagy akár a családi veszekedésekben, a frusztráció, aggodalom, félelem miatti dühkitörésekben.  Hogyan és meddig tapossuk egymást lelkileg? Mi lesz ennek a következménye?  

Böjt idején túl sokat foglalkoznak az emberek a külső formákkal, azzal, hogy miről és mennyire kell lemondanunk. Pedig nem a formákra kellene figyelnünk, hanem a fenti kérdéseket komolyan Isten előtt végig gondolva önvizsgálatot tartanunk. Ahogyan azt valaki egy humorosnak tűnő, de nagyon komoly böjti párbeszéddel kifejezte: „Mit nem szabad enni a nagyböjt idején, atyám? Egymást, fiam, egymást!” És nem csak a nagyböjt idején, mert ezzel tönkre tesszük magunkat, a kapcsolatainkat és a világunkat.

 

Az irányítás megszerzésére irányuló emberi törekvés aktív, agresszív formája látványosabb, de nem szabad megfeledkeznünk a passzív formáról sem. Amikor az ember összehúzza magát, az aggodalomtól, a szorongástól életellenes lelki görcsbe merevedik, végső soron úgy próbálja kétségbeesetten az irányítást megtartani, hogy a legapróbb kockázatot sem vállalja, fedezékbe vonul, önvédelemből biztonsági játékot folytat, és nem teszi meg azt sem, ami az ő dolga lenne, ezzel zárva el magát Isten áldásától, és rombolva környezetét is, amiért ő a felelős. Ószövetségi példája ennek Cidkijjá király. Amikor Jeremiás azt mondja neki, hogy menjen ki az ostromlókhoz, és adja meg magát, mert ez az Isten útja, akkor nem mozdul, marad. Azután későn kezd kapkodni, menekülni próbál kihívva ezzel a város ellen az ellenség pusztító haragját, és szükségtelenül nagy rombolást okozva ezzel Jeruzsálemben (Jeremiás 38, 14 – 39, 10.) A kérdés igazán nem az, hogy aktívak vagy passzívak vagyunk-e inkább, hanem az, hogy magunk akarjuk kézben tartani – akár aktívan, akár passzívan – valahogyan az irányítást, vagy Isten irányítására bízva magunkat elengedjük, átadjuk az irányítást engedelmesen?

 

Jézus a belé vetett bizalmunkat kéri

Márk 4, 35-41. 5, 21-24. 35-43. Márk evangéliumának 4-5. részében Jézus hatalmat gyakorol a természeti erők, a spirituális világ erői, a betegségek, sőt még a halál felett is. Ezek a történetek megvilágítják Jézus teljes hatalmát, tekintélyét. Jézus lecsendesíti az a halálos erejű vihart, ami a tapasztalt, viharedzett halász tanítványokat páni félelembe sodorja. Az okkult erőktől, amelyeket semmilyen emberi módszerrel nem sikerül megfékezni megszabadítja a gadarai megszállottat. Meggyógyít egy 12 év óra gyógyíthatatlanul beteg asszonyt. Visszahoz egy lányt a halálból olyan egyszerűen, ahogyan mi felébresztünk valakit az álomból. Márk végig a félelem és a hit ellentétes alternatíváit mutatja be ezekben a történetekben. A tanítványoktól ezt kérdezi a viharban: „Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?” Márk 4, 40. A gyermeke halálhírét kapó Jairushoz pedig így fordul: „Ne félj, csak higgy!” Márk 5, 36.  Isten, aki Jézus Krisztusban eljött erre a földre hatalmasabb, mint bármi, amitől félünk. Ezek a történetek nem azt tanítják, hogy soha nem leszünk betegek, vagy nem halunk meg. Ehelyett azt tanítják, hogy nem kell az életkörülményeink miatt félnünk, mert Isten kézben tartja az irányítást. Ő jót munkál számunkra minden körülményben. Ha engedelmesen a kezébe simulunk, akkor rajtunk keresztül is az ő országát építi. Így betöltjük küldetésünket, mint Isten szeretetének, gondoskodásának eszközei a ránk bízottak életében. Ő pedig biztonságban hazavisz bennünket az ő örök dicsőségébe. Nem tudjuk, hogy mikor és milyen formában érkezik el a hazatérés számunkra, de Jézus Krisztussal nem a halálé az utolsó szó felettünk. Az utolsó szó így hangzik: „Talitha kúmi!” „Kelj fel!” Feltámadunk! (5, 41.)  

 

Jézus nem azt mondja, hogy ha a pozitív gondolatokba kapaszkodunk, ha optimisták vagyunk, elég erősen hiszünk, akkor minden rendben lesz, hanem ezzel a megkérdőjelezhetetlen hatalommal magára irányítja a szívünk figyelmét, és hív arra, hogy bízzunk benne! „Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?” Márk 4, 40. „Ne félj, csak higgy!” Márk 5, 36.

 

Hogyan alkalmazhatod a szívedre Isten hatalmának igazságát?

A 121. zsoltár írója egy fenyegető élethelyzetben imádság közben „prédikál a saját szívének” Isten hatalmára emlékeztetve magát, és arra, hogy Isten egy pillanatra sem engedi ki a kezéből az irányítást, akármit is sugalljanak a fenyegető körülmények: „Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta…” „Az Úr a te őriződ…” Ő „nem szunnyad, nem alszik”, egy pillanatra sem hagy ki a figyelme.

 

Ézsaiás leír egy esetet, amely az ő idejében uralkodó Istenhez hűséges Ezékiással esett meg.  (Ézsaiás 37, 8-38.) A történetben nyomon követhetünk valakit, aki kétségbeejtő, éles helyzetben alkalmazza az Isten hatalmáról szóló igazságot a saját szívére. Több százezres asszír birodalmi haderő ostromolja Jeruzsálem néhány ezer védőjét. Az asszírok kincstárnoka fenyegető, Júdát és Istenét becsmérlő levelet juttat be az ostromlott városba. Pszichológiai hadviselés, ahogyan a bokszolók gúnyolják egymást és fitogtatják erejüket a meccs előtt. Az üzenet lényege: nincs értelme az ellenállásnak, úgyis hiába. Gyökössy Endre egy igehirdetésében zsugorítónak nevezi a Sátánt. Rendszeresen ezzel az üzenettel zsugorítja szívünk bizalmát: úgyis elvesztél, az Isten sem segít rajtad!

Ezékiás ebben a helyzetben imádkozik. Nem marad egyedül ebben a helyzetben, hanem Isten jelenlétébe lép, vele beszélget (nem magányosan bíztatgatja a szívét, hogy nem lesz semmi baj, nem kell félni!!!)  Az imádságot nem a baj elpanaszlásával kezdi, hanem Isten dicsőítésével. Elmondja, hogy milyen hatalmas az ő Ura! Ezékiás prédikál a saját szívének, amikor Istent dicsőíti. Nem a hatalmas bajra mered bénultan, hanem a nagy bajról a mindenható, hatalmas Istenre emeli tekintetét: Uram, tied a hatalom, ez a helyzet is kontrol alatt, a te irányításod alatt van. A Sátán hazugsága, hogy nincs elég hatalmad, vagy nem szeretsz eléggé, és nem figyelsz rám. A valóság az, hogy most is minden a te kezedben van, és én is a te kezedben vagyok.

Figyeljük meg azt a látszólag jelentéktelen mozdulatot, hogy a fenyegető levelet a templom oltárára helyezi. Sokatmondó ez a mozdulat. Azt mondja: Uram, ez a levél nem nekem szól, hanem neked. Ez nem az én súlycsoportom. Ezt én nem tudom, és nem is én akarom megoldani. Ezt mondja ez a mozdulat: Uram, hiszem, hogy a te kezedben van az irányítás, és nem az ellenség kezében, sem az én kezemben. Mindezért tudatos mozdulattal én is elengedem, és a te kezedbe helyezem az irányítást, az életemet. Én nem akarom visszanyerni a kontrolt, nem én akarom megoldani ezt a helyzetet. Te irányíts, te hozd el a te megoldásodat!

Figyeljük meg, hogy eddig még nem kapott Ezékiás a helyzetre vonatkozó konkrét ígéretet, csak Isten igazságára emlékeztette a szívét, és annak megfelelően cselekedett. A helyzet még kívülről semmit nem változott, a lényeg mégis eldőlt. Az Ezékiás lelkéért folyó harc eldőlt. Ő az Isten mellett maradt, békességgel, Istenben vetett bizalommal áll meg ebben a helyzetben, akármi lesz is a kimenetele. Erről beszél Pál a filippieknek, amikor a minden értelmet meghaladó békességről beszél: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Filippi 4, 6-7.

Ezután Ezékiás üzenetet kap Istentől Ézsaiáson keresztül. Ézsaiás is prédikál Ezékiás szívének. Isten korlátlan hatalmának igazságát erősíti meg. Ez független attól, hogy pontosan itt mi lesz a helyzet végkimenetele, hogy hogyan oldja meg az Úr ezt a helyzetet. Aztán konkrét ígéretet is kap a király a konkrét helyzetre nézve. Az ígéret így szól: nem esik el a város.  Legvégül pedig olvasunk arról, hogy ez pontosan hogyan valósult meg.

Ez a bibliai példa számunkra is útmutatás arra nézve, hogy egészen gyakorlati módon hogyan alkalmazhatjuk a szívünkre egy konkrét helyzetben az Isten hatalmáról szóló igazságot.  

 

„irányításböjt”

Böjti időszakot kezdünk ma úrvacsorás istentisztelettel. A Bibliaolvasó kalauz mai útmutatásában ezt olvashattuk: „Hálaáldozatunk: A böjtben arról mondjak le, ami távol tart Istentől…” Lehetnek olyan dolgok, amelyek önmagukban jók, Isten ajándékai, de átmenetileg leteszem őket, hogy több időt tudjak Istenre szánni, jobban tudjak rá figyelni, és ő tehesse helyre az életemet. Ezek eltérőek lehetnek kinek-kinek az életében. Amiről viszont mindenképpen és mindannyiunknak le kell mondania, és nem csak a böjben, hanem egy életre, és minden nap, mert ez biztos, hogy odaáll Isten és közéd: ez az irányítás! Egyszerűen nem a te kezedben van a helye. Tartsunk „irányításböjtöt”. Akár agresszivitással, hiperaktivitással, manipulációval, akár „hiperpasszivitással”, biztonsági játékkal karod megtartani a kontrollt, és megvédeni az életedet, engedd el, mert ez tart távol Istentől, emiatt nem bontakozik ki Isten terve, áldása az életedben, végsősoron ez tart távol az élettől. Ebben tarts bűnbánatot!

El kell engedned? Elengedheted az irányítást! Megteheted ezt bizalommal, szabad vagy erre, mert akié minden hatalom, aki mindent irányít, ő a te mennyei Atyád! Nézz az úrasztalára! Mire használta ő a hatalmát? Eljött erre világra, és a kereszten önmagát adta érted, hogy megmentsen a magad irányította élet végső kudarcától! Hogy vele élj! Hogy melletted is ott álljon minden nap, mint a tanítványok mellett, mint Jairus mellett, és minden nap halld meg az ő szelíd hangját a szívedet megrohanó félelmetes „levelek”, üzenetek zajában: „Ne félj, csak higgy!” Bízz bennem!

Biztonságos menedéked csak akkor lesz ő, ha életedben egyszer tudatos döntéssel odaadod az irányítást neki.

Minden értelmet meghaladó békességed pedig úgy lesz az ő útján járva nap, mint nap, ha minden nap igazodsz ehhez a döntéshez, és aznapra is neki adod az irányítást. Uram, ma sem akarok kontrolálni sem agresszív manipulációval, leuralással, sem passzív visszahúzódással, bunker-taktikával. Te irányíts, és én bízom benned, hiszek benned, követlek téged! Tied a hatalom, és nálad jobban senki sem szeret engem. Te tartasz meg minden napon, veled töltöm be a küldetésemet, te gondoskodsz minden szükségemről, és te viszel haza a te örök országodba biztonsággal, a te kezedben vagyok jó helyen!

 

Kérdések az igehirdetéshez:

  1. Hogyan találkozol a félelem romboló hatásával az életedben? Inkább aktív, vagy inkább passzív irányításmániára vagy hajlamos? Miben nyilvánul ez meg?
  2. Hogyan segít rajtad az Isten mindent átfogó hatalmában való bizalom? Mit tanultál arról, hogy hogyan alkalmazhatod ezt az igazságot a szívedre? Hogyan fogod ezt gyakorolni?

 

Végh Miklós, lelkipásztor

 

 

Szolnoki Református Egyházközség