Oldal kiválasztása

2023. április 09.

1Korinthus 15, 1-12. A feltámadás evangéliuma - 2023. Húsvét
hallgasd meg az istentiszteletetNézd meg a videótárunkban

Olvasandó: Lukács 24, 1-12.

„Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek hivőkké. Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és – ugyancsak az Írások szerint – feltámadt a harmadik napon, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is. Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme. Azért akár én, akár ők: így prédikálunk, és ti így lettetek hívőkké. Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs halottak feltámadása?” 1Korinthus 15, 1-12.

 

A nyugati kultúra gondolkozásmódja, ami körülvesz bennünket a valóságot két részre osztja. A látható valóság, amelyet 5 érzékszervünkkel érzékelünk. Ez tudományos módszerekkel vizsgálható. Ezt a tények világának látja, ahol olyan szabályszerűségek uralkodnak, amelyeket mindenkinek el kell fogadnia. 2+2=4. Lehet különvéleményed, de nem sokan fognak komolyan venni. Ha a 10. emeleti erkélyről valamit kilógatok és felfüggesztés, illetve alátámasztás nélkül elengedek, az lezuhan. Kísérletek igazolják, hogy működik a gravitáció. Lehet különvéleményed, figyelmen kívül hagyhatod a tényeket, de összetöröd magad. Hamar Pista bácsi mondogatta humorosan: „Newton Izsák óta tudjuk, hogy egy test egyszerre csak egy helyen lehet.” Ez is tény. Lehet különvéleményed, vállalhatsz egy időpontra több helyen is jelenlétet, de le fogsz bőgni, és nem vesznek majd komolyan. Nos ezt nem kell jobban magyarázni, ezt elfogadjuk valamennyien.

A nem látható valósággal kapcsolatban viszont (lélek dolgai, hit, élet értelme, halál utáni élet, erkölcsi gondolkozás stb.) ugyanez a kultúra azt hirdeti, hogy – mivel nem lehet egzakt tudományos módszerekkel kutatni, ez nem a tények, hanem a vélekedések világa. Itt véleményekre vagyunk utalva, nem működnek a tények. Itt mindenkinek szubjektív véleménye van, és ezt tiszteletben kell tartani, sőt el kell fogadni. Mindenkinek megvan a saját igazsága. Így történhet meg, hogy míg az egyértelmű, hogy egy test egyszerre csak egy helyen lehet jelen, addig kultúránk gondolkozása szerint az elképzelhető, hogy két egymással homlokegyenest ellentétes vélekedés egyszerre igaz legyen egy dologgal kapcsolatban.

 

A Biblia ezt nem így látja. Az evangélium üzenete szerint a nem látható valóság is egzakt tényekre épül, még ha azokat nem is tudjuk az 5 érzékszervünkkel megvizsgálni. Véleményektől független általánosan érvényes szabályszerűségek működnek. Vannak „lelki gravitációs törvények”, amelyek minden esetben ugyanúgy működnek személyválogatás nélkül. Pl. „A bűn következménye a halál…” Róma 6, 23. Lehet különvéleményed, figyelmen kívül hagyhatod, de előbb vagy utóbb lelkileg összetöröd magad. Isten nem a vélekedések, hanem a tények Istene. A látható és a láthatatlan világnak is megszabott működési rendje van. Egyszerre lét ellentétes „igazság” nem lehet igaz. Vagy az egyik, vagy a másik tévedés. 

 

Az evangélium arról beszél, hogy a láthatatlanul, de nagyonis tényszerűen létező Isten belépett a mi látható, érzékszerveinkkel tapasztalható, vizsgálható világunkba Jézus Krisztusban. Látható és leellenőrizhető módon itt volt és konkrét megfogható eseményekben cselekedett értünk. Isten nem elveket fogalmaz meg, hanem egy történetet ír a történelemben. Ennek a történetnek van kezdete és célja. Ennek a történetnek a közepe Jézus Krisztus. Az ő történetét a szemtanúk beszámolója alapján ismerjük, azok adták tovább, akik ott voltak.Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam…” – mondja Pál a ma olvasott levélrészletben. Az evangélium nem csupán tényeken, de látható, leellenőrizhető, történelmi tényeken alapul. A hit nem csupán pszichológiai jelenség, hanem valóságos és gyökeres életváltozás, mert amit Isten tett értünk Jézus Krisztusban az megfogható történelmi eseményeken alapul. Az evangéliumok az Újszövetségben eredeti szándékuk szerint nem vallásos iratok, hanem történeti beszámolók arról, amit a testté lett Isten, Jézus Krisztus visszavonhatatlanul megtett értünk, amire bátran ráépíthetjük az életünket.

 

Jézus Krisztus története az evangélium. Az evangélium örömhírt jelent. A keresztyénség egy nagy örömhírről szól. Mi ez a nagy örömhír? Mi történt? Jézus Krisztus meghalt a mi bűneinkért. Eltemették. Feltámadt a harmadik napon. Sok szemtanú látta őt feltámadása után.

Ezek a tények. Mi az, ami ebből megfogható? Jézus Krisztus halála. A kor legnagyobb szakértője egy kivégzőosztagot vezető centurio állapította meg a halál beálltát a több órás szenvedés végén. Valóban meghalt, kizárólag ez alapján adott Pilátus, a helytartó engedélyt a temetésre. Eltemették egy sziklasírba. A harmadik nap reggelén a sírt lezáró szikla el volt hengerítve, és ez a sír üres volt. Ezt a tényt a Jézus-ügy ellenségei is kénytelenek voltak elismerni. Ha meg tudták volna mutatni, hogy hol van a holttest, akkor megtették volna. Így viszont azt kezdték terjeszteni, hogy a tanítványok ellopták Jézus testét.

A következő történelmi tény, hogy sokan egybehangzóan állították azt, hogy találkoztak a feltámadt Jézussal. Nézzünk rá egy kicsit erre a tényre, mert lehet, hogy ez a legnehezebben hihető. Az 1Korinthus a kortörténészek szerint a Kru. 50-es években született, alig 20 évvel az események után. Pál az itt idézett evangéliumi megfogalmazást maga is „átvette”, tehát ez már korábban kész bizonyságtétel volt. Még a mai viszonyok között is, hát még az ókori „lassú” világfolyáshoz képest hihetetlenül közel vagyunk még azokhoz az eseményekhez, amelyekről itt szó van. Név szerint idéz szemtanúkat, akiknek egyáltalán nincs érdekükben hazudni ezekről az eseményekről. Olyanokra hivatkozik, akik még élnek – akkor még meg lehetett őket kérdezni -, és hivatkozik egy olyan esetre is, amikor egyszerre több mint 500 ember találkozott a feltámadt Jézussal, ami gyakorlatilag kizárja a hallucináció vagy látomás lehetőségét. Az utolsó, akire Pál hivatkozik, saját maga. A damaszkuszi úton ő is különleges módon, testben találkozott a feltámadt Jézus Krisztussal. Több ilyen testben való találkozás nem történt. (A későbbi látomásos beszámolók más kategóriába tartoznak…)

A következő tény: Jézus tanítványainak valamitől gyökeresen megváltozott az élete húsvét után. Az evangéliumok beszámolnak a tanítványok nagypénteki zavarodottságáról, csalódottságáról és rettegéséről. Majd egyszerre csak ugyanezek a tanítványok kinyitják az ajtót, és elkezdik intenzív örömmel, bátran hirdetni, hogy a hatóságok által kivégzett Mesterük él. Ezért az üzenetért később szinte kivétel nélkül mártírhalált halnak. Valaminek történnie kellett velük ehhez! Itt Pál tanúságáról olvasunk. Az ő változása sem kevésbé gyökeres a damaszkuszi esemény után: a krisztuskövetők vad üldözőjéből, a Krisztus leglelkesebb hirdetője lesz, aki ezért a szenvedést, és a halált is bátran vállalja!

 

Eszetekbe juttatom az evangéliumot, ami tényszerűen megtörtént. Az evangélium, Jézus Krisztus története a történelem közepe. Ezt készíti elő és ebből következik minden. 

Az előzmények. Pál nem véletlenül írja azt, hogy mindez „az írások szerint” történt. Nem előzmények nélküli, ad hoc esemény, amire később találtunk valamilyen magyarázatot. Tervszerű, Isten terve szerinti esemény a Krisztus esemény. Az Ószövetség arról szól, hogy Isten egy nép életében előkészítette azt, amit az egész emberiségért tett Jézus Krisztusban. Az Írások – némelyik nyíltan, másik burkoltan – előre mutatnak Jézus Krisztusra. Született egy különleges Biblia kiadás, az úgynevezett Jézus Biblia, amelyben kifejezetten felhívják a szerkesztők azokra a részekre a figyelmet, ahol felfedezhető már az Ószövetségben a Jézus-esemény előképe. A próféták írásai helyenként nagyon világos képet vetítenek előre. Annyira, hogy kb. 100 évvel ezelőtt elterjedt az a vélemény, hogy Ézsaiás próféta könyvét az egyház utólag megpiszkálta. Csak így tudta a szkeptikus tudomány elképzelni azt, hogy ennyire pontos próféciákat olvasunk ott Jézusról. Aztán 1947-ben a qumráni barlangokban felfedezett ókori tekercsek között találtak a történészek egy Kre. 200-ból származó Ézsaiás-tekercset, amelyik szószerint megegyezett a ma ismert Ézsiás szöveggel… Ez is tény. Isten előre elkészítette Jézus Krisztus eljövetelét, halálát és feltámadását értünk.

 

Nem csak előzményei vannak, hanem utóhatása is. „Hívőkké lettetek…” A korinthusiak, a többi ókori keresztyén, azután az évszázadokon át nemzedékről nemzedékre sokan. A reformáció korában, az ébredések idején sokan, a nehéz és lelkileg száraz időszakokban kevesebben, de mindig voltak, akik világítottak élő Krisztus hitükkel, és hűségesen továbbadták ezt a hitet. Most a XXI. században a Távol-Keleten, Afrikában, Dél Amerikában, a Közel-Keleten (!), sőt még a nyugati kultúrában, Európában, az USA-ban és Magyarországon is folyik az utóhatás, ma is hívővé lesznek emberek. Ez az evangélium valóságának tapasztalati próbája. Nem csak azoknak a tanítványoknak változott meg az élete, akik testben találkoztak a feltámadt Jézus Krisztussal, hanem velünk is történt valami, akik az ő bizonyságtételükre hittünk. Velem is történt valami, amikor „hívővé lettem.” Ezt a valamit így tudtam akkor megfogalmazni: most már tudom, hogy nem csak igaz, az, amit az evangélium mond Jézus Krisztusról,  hanem valóságos is, mert tapasztalom ahogyan átformálja az életemet!

 

Mi történik velünk, amikor az evangéliumban hívőkké leszünk? Belépünk ebbe a történetbe, Isten történetébe. Az evangélium által „üdvözültök.” Mit jelent ez? Megtörténik életetek helyreállítása! Szükség van a helyreállításra. Sok törést tapasztalunk a világban és az életben. A Biblia beszél arról, hogy ez nem kezdettől fogva van így. Valami egyszer csak eltört. Az Istennel való kapcsolatunk tört el a mi autonómia törekvésünk, hűtlenségünk, lázadásunk miatt. Célt tévesztettek, elveszettek lettünk, a világ leszakadt helyéről, mindent beszennyezett az öntörvényűség, az önzés és a halál. Ahogy az elején mondtam, a láthatatlan világ is törvényszerűségekre épül. A szakításnak, a céltévesztésnek, a lázadásnak, a bűnnek következménye van: a kizártság, az elveszettség, az elutasítottság, a halál. Ezt nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni, elnézni. Valakinek el kell hordozni. Jézus Krisztus ezt hordozta el, amikor „meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint.” Utat nyitott hazafelé! Ezzel hozta el nekünk a bűn nélküli élet lehetőségét. A bűn következményét és a szívbeli gyökerét is hatályon kívül helyezte. És „megölte”, belülről szakította szét az elveszett emberi élet legnagyobb átkát a halált, amikor „ugyancsak az Írások szerint – feltámadt a harmadik napon.” Ezzel hozta el nekünk a halál nélküli életet. Ez az üdvösség. Békében Istennel, otthon nála, szeretett családtagjaként, mindazt birtokolva, ami Jézus Krisztusé. Élet bűn és halál nélkül: kísértés nélkül, szégyen, vád, önzés, irigység, hátsó gondolatok, háborúk, veszekedések stb. nélkül, tisztán szeretetben. Élet betegség, fájdalom, öregedés, balesetek, gyász, szenvedés, halál nélkül, tisztán élet! El tudod ezt képzelni? Ezt jelenti az üdvösség teljessége. Ez az örömhír! Ez nem utópia, mert Jézus megalapozta! Ezt kapjuk Krisztusban az evangélium által.

Látnunk kell azt is, hogy az üdvösség teljessége a jövő reménysége, de az üdvösség valóságát valamilyen szinten már érzékeljük a jelenben is. A teljessége akkor jön el, amikor Jézus visszajön. Azzal a reménységgel élünk, hogy ennek a világnak teljes helyreállítása, és testünk és lelkünk teljes helyreállítása vár ránk Jézus Krisztusban. Reménység: ez a Biblia szóhasználata szerint nem bizonytalan, hanem biztos – Jézus elvégezte az evangélium szerint halálával és feltámadásával – csak még nincs itt: a teljességre még várni kell. A hívő ember a „már igen” és a „még nem” feszültségében él. Már a jelenben is valóság az Úr Jézussal való kapcsolatom. A gyógyulás elkezdődött. A megváltás megtörtént. Még küzdök a bűnnel: kísértés alatt élek, és bocsánatból élek minden nap, formálódok Isten kegyelméből, és formálódnom is kell. Még tapasztalom a halál erőit: öregszem, megbetegszem, veszteségeim vannak, és egy napon meg fogok halni… De már most kóstolót, előzetest kaptam abból a valóságból, hogy mit jelent Jézussal élni. Mindezt vele küzdöm, vele hordozom, figyelek rá, és tapasztalom a mindennapi gondoskodását, vezetését, erejét. Mert Jézus feltámadt, él, Igéje és Szentlelke által valósággal jelen van közöttünk. Ez a valóság a biztosítéka annak, hogy egy napon teljes lesz a helyreállítás: a világ minden törése és sebe meggyógyul, mi is feltámadunk, és tökéletes dicsőségben fogunk Jézussal élni örökké, és Istent szolgálni. A Kolossé levélben olvastunk erről nemrégiben így: az élő hitben megtapasztalt „titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek.”

 

Hogyan leszel ennek az üdvösségnek részese? Hogyan lépsz be a történetbe? Az evangélium által! Amit Jézus megtett értünk az 2000 éve tény. De ha egy tényről, ami az életemet egészen más alapra helyezheti nem tudok, akkor nem tudok élni a lehetőséggel, nem segít rajtam. Ezért kell hirdetni, ahogy Pál is hivatkozik erre! Hirdetni először és hirdetni újra meg újra. „Eszetekbe juttatom testvéreim az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek.” Ne fáradjunk el hirdetni és ne fáradjunk el hallgatni az evangéliumot, mert ez tart meg! Emlékeznünk és emlékeztetnünk kell rá. Miután a játszóházban elénekeltünk egy éneket, egy kisfiú azt mondta: most már eszembe jutott, hogy ismerem! El lehet felejteni, hogy ismerek egy éneket, de el lehet felejteni az életemet megalapozó tényt? Sajnos igen. Lehet, hogy a fejeddel tudod, de a szívedet nem ez mozgatja a hétköznapokban, ezért nem ez irányít! Emlékezz! Ezért olvassuk a Bibliát, ezért hallgatjuk az igehirdetést, ezért vagy ma is itt az istentiszteleten, vagy olvasod ezt az igehirdetést! Hirdetni és hallgatni kell az evangéliumot.

 

„Amelyet befogadtatok.” Be kell fogadnunk az evangéliumot. Ez azt jelenti, hogy megértem és igent mondok rá. Elsajátítom, vagyis erre alapozom az életemet. Külső igazságból belső meggyőződés lesz. Élek vele! Ez jóval több, mint intellektuális folyamat. Az evangélium a szívre hat. Bizalmat vár.

 

„Amelyben megmaradtatok.” Hűségre, ragaszkodásra, kitartásra van szükség ezen az úton. A keresztyénség nem csak kezdeti lelkesedés, hanem kitartó együtt járás Krisztussal. Ő adja hozzá az erőt, ne add fel! A hűséges ragaszkodás jutalma a megerősítő hittapasztalat. Ha a nehézségeket vállalva is az Úrral járok, megtapasztalom, hogy ő igazat beszél.  „Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját!”

 

Mindezt közösségben. Egymást támogatjuk ezen az úton. Az evangéliumot hűséges tanúk adták tovább, amíg aztán hűséges tanúk leírták. Nemzedékeken keresztül tanúskodott hívő emberek élettapasztalata az evangélium valóságáról. És most is egy közösségben segíthetjük egymást azzal, hogy megosztjuk „bizonyságtételünket”: hogyan tapasztalom meg Jézus Krisztus valóságát, hogyan segít engem a valódi problémákkal való küzdelemben. Ha beszélgetsz testvéreiddel, nem csak a gáz áráról, hanem a lelki erőről is, amivel élnek, akkor sok bizonyságot hallhatsz, és te is elmondhatod a saját bizonyságodat. Az evangélium mai hatásának példái ezek, amelyekkel megerősítjük egymásban azt, hogy az evangélium valóság, Jézus valóban feltámadt, ma is találkozhatunk az ő valóságával, és az ő feltámadásának ereje által ma is megszabadul, gyökeresen megváltozik az élet.

 

Az úrvacsorai közösség látható módon is hirdeti az evangéliumot. Jézus Krisztus meghalt érted, hogy bűnbocsánatot kapj. Feltámadt, hogy veled legyen, és az örök élet reménységével élj. Mindezt testvéreiddel együtt ünnepelheted. Ma újra bíztat az örök élet reménységével: tarts ki! Ma megint közelebb a cél! Befogadhatod. Ahogy a kenyeret és a bort magadhoz veszed, úgy fogadhatod be hittel az Igéje és Szentlelke által jelen lévő Krisztust. Hogy veled maradjon minden nap és örökké! Igen, Uram. Köszönöm az evangéliumot. Rád bízom magam.  Ámen.

 

Kérdések az igehirdetéshez:

  1. Megtapasztaltad már a feltámadt Jézus valóságát életedben? Hogyan? Hallgasd meg mások hittapasztalatait, és te is oszd meg megtapasztalásaidat másokkal!

 

Végh Miklós, lelkipásztor

Szolnoki Református Egyházközség