2023.08.13.

„Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?” Jézus így válaszolt: „Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei. Nekünk – amíg nappal van – annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok.” Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, majd így szólt hozzá: „Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában” – ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért. A szomszédok pedig, és azok, akik látták azelőtt, hogy koldus volt, így szóltak: „Nem ő az, aki itt szokott ülni és koldulni?” Egyesek azt mondták, hogy ez az, mások pedig azt, hogy nem, csak hasonlít hozzá. De ő kijelentette: „Én vagyok az.” Erre ezt kérdezték tőle: „Akkor hogyan nyílt meg a szemed?” Ő így válaszolt: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem: Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg. Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok… Egyet tudok: bár vak voltam, most látok… Meghallotta Jézus, hogy kiközösítették, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel te az Emberfiában?” Ő így válaszolt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus így felelt neki: „Látod őt, és aki veled beszél, ő az.” Erre az ember így szólt: „Hiszek, Uram.” És leborulva imádta őt.” János 9, 1-11. 25. 35-38.

 

A múlt héten a gyülekezeti táborban napról napra erről a kérdésről beszélgettünk: hogyan tapasztalhatom meg Isten valóságát az életemben? Erről szóltak az igeszolgálatok, illetve estéről estére a bizonyságtételek is. Minden nap a vakon született meggyógyításának története alapján szólt az üzenet erről a kérdésről.

 

A történetben szereplő ember látássérültként született.  Ez azt jelenti, hogy a látható világ jelentős részét: változatos színeket, a fényt és az árnyékot, a mosolyt az arcokon, a gesztusokat, a panorámát, stb. ő nem érzékeli. Mindezek valóságosak, de számára nem tapasztalhatóak, mert az érzékszerve, ami ezt fel tudná fogni nem működik.  Ott a valóság, de számára láthatatlan.

 

Az Isten láthatatlan világára nézve mi mindannyian vakon születünk. Körülvesz Isten gyönyörű világa, az ő kegyelme, szeretete, csodálatos lénye, hatalma, gazdasága, az ő valósága. Talán hallunk is róla, hogy milyen szép, de nem látjuk. Ahhoz, hogy az Isten valóságát, az ő országát, annak működési rendjét felfogjuk, meglássuk, megtapasztaljuk a lelki látásunknak kell meggyógyulnia, a lelki szemünknek meg kell nyílnia, a hitünknek meg kell születnie. Jézus ezt olyan komoly fordulatnak mondja egy ember életében, amelyik egy új születéshez fogható: újjászületés. felülről születés. Egy másik találkozásban János evangéliuma szerint ezt mondja egy idős vallási szakértőnek: „Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.” János 3, 3.

A hitre jutás nem kisebb csoda, mint ami ezzel a vakon született emberrel történt: a lelki halálból a lelki életbe jut az ember. S ennek a csodának egyik világos jele, hogy elkezdi „látni” az Isten országát, érteni az Isten gondolkozásmódját.  

 

Évtizedekkel ezelőtt egy jászberényi építész vasárnapról vasárnapra elkísérte a templomba hitre jutott feleségét. Az igehirdetések nem sokat mondtak neki, így – jobb híján – a szakmájával foglalkozott: a templom építészeti megoldásait vizsgálgatta, csodálta az istentisztelet alatt. Aztán megtörtént vele is, hogy megérintette Isten igéje, és ő átadta az életét Jézusnak.  története. Ez után a fordulat után mondta lelkészének: „Őszintén szólva eddig egy szót sem értettem abból, amiről beszéltél. Persze a szavakat, történeteket értettem, de azt nem, hogy mi köze ennek az életemhez. Most már értem!” Mi történt? Nem a valóság változott meg, hanem megnyílt a szeme Isten országára.

Egy lelkészeket felvételiztető bizottságban szinte minden jelentkező a hitre jutásáról mesélve elmondta azt, hogy korábban, bár rendszeresen templomba járt mégsem mondta el neki senki az evangéliumot Isten bűnbocsátó, befogadó kegyelméről Jézus Krisztusban, amíg egyszer valaki egy evangelizáción, táborban, vagy csendes héten elmagyarázta neki, és így lett hívővé. A sokadik ilyen történet után a bizottság egyik tagja is elmesélte a saját megtérésének történetét az aktuális felvételizőnek és a bizottságnak. Ő történetesen egy katonalelkészen keresztül értette meg az evangéliumot, és tért meg. Beszélgetés közben ezt mondta ennek a katonalelkésznek: „Nem értem, hogy eddig miért nem beszél nekem senki erről a jó hírről. Azt végképp nem értem, hogy Luther hogyhogy nem ismerte az evangéliumot?” A katonalelkész csodálkozva kérdezett vissza: „Ezt hogy érted?” „Olvastam a Galata levél kommentárját és egy szó sincs benne arról, hogy Isten ingyen kegyelemből fogad el bennünket.” A katonalelkész így válaszolt: „Na, akkor most olvasd el újra!” „Valóban” – mesélte ez a professzor – „amikor újra elolvastam, rájöttem, hogy Luther minden szava erről beszél! Mi történt? Korábban is hangzott az evangélium, csak egyszerűen nem volt fülem meghallani, nem volt szemem meglátni. Meg kellett nyílnia a lelki szememnek, és fülemnek. Ez a Szentlélek munkája.”

A Jézus Lelke az Ige által ad szemet és fület, belső látást és hallást. Úgy van ez velünk lelkileg, mint ezzel az emberrel fizikailag: Jézus megérint, megszólít, mi mozdulunk, és megnyílik a szemünk. „Akinek van füle a hallásra, hallja!” – mondja Jézus több helyen.  Ezért fontos, hogy itt légy a templomban, hallgasd az igét, testvéri közösségben beszélgess róla, és magányodban is olvasd, és hagyd, hogy hasson, hogy egyszer csak neked is legyen belső füled, Isten szerinti látásod. És ha már láttál, de elhomályosodott a látásod, eltompult a hallásod, akkor újra legyen, újra megtisztuljon!

 

Jézus ebben a történetben nem csak a vakon született ember testi látását nyitja meg, de gyógyítja, nyitogatja a történet minden szereplőjének lelki látását, és ezen a történeten keresztül a te lelki látásodat is! Figyelj csak, mit jelent látni Isten szerint?

 

Megnyílt szemek, Megváltozott látás: okolás helyett a célt keresd!

„Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?” Jézus így válaszolt: „Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.” Isten világára vakon, emberi látásmód szerint az élet nehéz, nekünk értelmezhetetlen helyzeteire úgy reagálunk, mint a tanítványok: Ki a hibás, ki a felelős? Miért van ez így? Mi az oka? Valahogyan úgy, mint Jób barátai reagáltak Jób szenvedésére. Oka van annak barátom, hogy ide jutottál. „Isten nem ver bottal!” És persze igaz, hogy a tetteinknek és mulasztásainknak következménye van, és azzal szembe kell néznünk, de Jézus látása szerint a helyes kérdés nem a „mi az ok?”, hanem a „mi a cél”? Miért engedte meg Isten? Mit akar ebből Isten kihozni? Mit tud ebből Isten kihozni?

 

Mit tud belőled Isten kihozni?

A célt Jézus így fogalmazza meg: „azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.” Minden élethelyzet – egészen aktuálisan az az élethelyzet, amiben vagy – , amit Isten megenged megtörténni veled, azért van, hogy nyilvánvaló legyen, hogy hogyan tudod Istennel azt megélni. Mit tud Isten kihozni belőled, mire képes Isten ebben a helyzetben.

Nyilvánvalóvá legyenek rajtad Isten cselekedetei. Isten célja, hogy kinyilatkoztassa magát az életedben: meg akarja mutatni magát az életedben, abban az élethelyzetben, amiben vagy.

Ez a cél. Értjük, hogy mekkora dolog ez? Nem az a cél, hogy minél zökkenőmentesebb, kényelmesebb, magától értetődőbb legyen az élet, hanem hogy Isten megmutassa magát. Mit tud kihozni belőled Isten?

Az a te küldetésed, hogy éppen abban a helyzetben, amiben vagy, abban a történelmi korban, azok között a lehetőségek között, azok között az emberek között, azokkal a képességekkel, ajándékokkal és hiányosságokkal, amik neked vannak, nyilvánvalóvá legyen az életeden, hogy Istennel hogyan lehet ezt megélni. Mit tud ebből Isten kihozni?

 

Vannak olyan életpálya modellek, amelyekre vágyunk. Azt gondoljuk, hogy ha nekünk is átlagéletünk lenne, nem lennének olyan akadályok előttünk, amilyenek vannak, akkor be tudnánk tölteni a küldetésünket. Csakhogy neked nem átlagküldetésed van, hanem egyedi. Olyat bízott rád Isten, amit senki másra. Úgy tudja megmutatni rajtad az ő nagy cselekedeteit, ahogy senki máson. Éppen abban, amiben te vagy. Elhiszed? Nagyon nehéz, ugye? Éppen ezért kell a látásodnak megváltoznia, rányílnia erre a szemednek…

 

Nick Vujicic hívő környezetben, lelkészcsaládban született kezek és lábak nélkül. Az ő életét a ma felolvasott ige fordította meg. Ez az ő megtérési igéje. A helyeztétől elkeseredve egy sikertelen öngyilkossági kísérlet után Istenhez fordult: „Ha válaszolsz, Uram egy kérdésemre, akkor neked adom az életemet, hogy azt tegyél velem, amit akarsz. A kérdésem pedig ez: Miért? Miért születtem én ilyennek?!” Aznap ez az szakasz volt előtte a Bibliából. Pont aznap, pont ez: „azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta(d) Isten cselekedetei.” Világos válasz, nem? „Rendben, Uram. Itt az életem. Azt mondod, hogy tudsz ezzel kezdeni valamit? Ebben meg tudod mutatni a te nagyságodat? Ebben akarod megmutatni a te nagyságodat? Szerinted ez érték? Akkor elhiszem. Nem tudom, hogy hogyan gondolod, de neked elhiszem. Tessék, akkor odaadom neked, és kíváncsian várom, hogy mit tudsz te belőlem kihozni.” Nézzük meg, hogy Isten mit hozott ki belőle! Hogyan tudja őt használni eszközként? Úgy, mint senki mást! Milliók életét inspirálja, vigasztalja, bátorítja, lendíti mozgásba az ő bizonyságtétele, igehirdetése. Nála hitelesebben senki nem tud arról beszélni, hogy a leglehetetlenebb helyzetben is van célja az életednek, értékes vagy, és lehetsz boldog Istennel.   

Ahogyan a vakon születetett élete is világosan Istenre mutat: azonnal felfigyelnek rá a szomszédok, a hivatalos vallás képviselői, mindenki, és látják, hogy mire képes Jézus!

 

Megnyílt szemek: Nem a körülményeidnek kell megváltoznia, hanem a látásodnak.

Isten valóságát elsősorban nem a körülményeid megváltozásában tapasztalod meg, hanem abban, hogy máshogyan kezdesz azok között a körülmények között élni. Istennel. Más erőtér jelenik meg az életedben: Isten vezetésével, útmutatása szerint, Isten erejével, szeretetével örömével élhetsz, Istenre mutathatsz abban a helyzetben.

 

Sokszor gondolkozunk úgy, hogy ha megváltoznának a körülményeink, jobban tudnánk Istent szolgálni. „Majd, ha ezen a nehéz időszakon, feladaton, helyzeten túl leszek, vagy ha ezt vagy azt elérem, akkor tudom végre betölteni a küldetésemet, akkor tudok Istennek szolgálni, akkor élhetek annak, amire születtem…” Az igazság az, hogy így nem tapasztalod meg Isten valóságát az életedben. Az állandó elvágyódás az életedből: élethosszig tartó álom, virtualitás, valóságtól való elrugaszkodás. A valódi életedet akkor fogod élni, ha szembefordulsz végre a sorsoddal, elfogadod azt, amin nem tudsz változtatni, és Istennel kezdesz járni, engeded, hogy ő mutassa meg, hogy mit tud belőled kihozni.

 

Gyökössy Endre írta: „Hordozhatod a sorsodat úgy, mint púpot, és előbb-utóbb összeroskadsz, de hordozhatod a sorsodat úgy, mint keresztet, és ember leszel.” Ugyanaz a sors, ugyanaz a körülmény mégis ég és föld a két út. Az első esetben vonszolod, panaszlod, állandóan le akarod rázni magadról, és megnyomorít. A második esetben, ha keresztként hordozod, aláteszed a vállad, vállalod – „nehéz, de elfogadom, hogy ez az én életem” – és viszed Jézussal együtt.

 

Megnyílt szemek: egészen Isten kezébe adott élet

Nem a körülményeidnek kell megváltoznia, hanem neked, a látásodnak.  Ennek a kulcsa pedig mindig az, hogy Isten kezébe adod-e magadat? Azt az életedet, amid van. Egészen.  

 

„Nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten tettei.” Rajta. Nem csak az élete egy részén, a vallásosságán, hanem az egészen. Azon, aki ő valójában. Isten az egész életedet látja, kéri, az egész életedben akarja megmutatni az ő valóságát.

 

Látáskorrekcióra, szemgyógyításra, új látásra van szükségünk, mert téves látás az, hogy töredékekben, egymástól elkülönített részekben látom az életemet: van az életemnek egy vallásos, Istent szolgáló része, amit Istennek felajánlok, odaadok az életemből, és van a többi. A küzdelem pedig azért zajlik, hogy egy kicsit többet tudja odaadni Istennek, valamit kiszorítsak neki a munkám mellett, a családom mellett, a betegség által lekötött energiáim mellett, amivel szolgálhatom őt.

 

Isten azonban messze nem így, részekre osztva néz az életedre! Csak egy életed van, és az osztatlan egész. Isten abban az egy életben akarja megmutatni dicsőségét. Minden részében: az egészben. Jézus nem azt mondja a vakon születettnek, amikor elhívja tanítványául: te látássérült vagy, érthető, hogy több energiára van szükséged az életed fenntartásához, te majd úgy leszel tanítvány, hogy tőled majd egy kicsit kevesebbet várunk…

Nem! Jézus azt mondja: a te szolgálatod, küldetésed éppen az, hogy a te vakon születettségedben lesz nyilvánvaló Isten cselekedete! Az egész életedben, annak teljes valóságában mutatja meg Isten, hogy mit tud ebből kihozni? Hogyan lehet Istennel vakon születettként élni?

 

HA AZT AKARJUK, HOGY ISTEN VALÓSÁGOS LEGYEN AZ ÉLETÜNKBEN, AKKOR EZT AZ EGYSÉGET MINDENKÉPPEN KOMOLYAN KELL VENNÜNK: életünk nem különül el egy vallásos és egy hétköznapi részre, ahol más-más szabályok érvényesek, hanem életünk minden területe Isten előtt van, az egészet Isten kezébe tesszük.  

Isten valóságának megtapasztalásához egy valamire van szükség. Nem arra, hogy egy kicsit kevesebb problémád, hiányod, és több képességed és sikered legyen, még csak nem is arra, hogy egy kicsit többet adj Istennek, többet foglalkozz vele, hanem arra, hogy a kezébe add magad teljesen.

A vakon születettről ezt olvassuk: „Erre az ember így szólt: „Hiszek, Uram.” És leborulva imádta őt.”  

Jézusban felismertem a Megváltót, övé az életem. Őt imádom, hozzá ragaszkodom emberek véleményétől függetlenül, belső meggyőződésemből. Elismerem az ő abszolút hatalmát magam fölött. Elengedem az irányítást. Befejezem az erőlködést, hogy én hozzak ki valamit magamból, valósítsam meg magamat. A tied vagyok. Uram, nekem nem megy, te kezdj velem valamit, ahogyan te akarod!   

 

Olyan ez, mint a házasságkötés: Megszületik a belső szívbeli döntés (szükségem van rá, ragaszkodom hozzá, szeretem).  Kimondom. Külső megerősítés, jel (gyűrű). Azután ehhez igazodik az életem. Mert mindez nem hiteles gyakorlati következmények nélkül. Az elköteleződés kötelez. Bizonyos dolgokra nemet mondok, mert elköteleződtem. Más dolgokra igent ugyanezért. Ha ő bólint, akkor teszem, ha rázza a fejét nem teszem.

Fontos a döntés. és fontos, hogy minden nap ehhez igazodjam a gyakorlati döntésimben. Ha pedig eltértem tőle, akkor vissza kell térnem az elköteleződésemhez.  Emlékeztetnem magam, megbeszélnem vele. Beszéld meg újra az Úrral. „az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet!” Jelenések 2, 4-5. Vissza kell térnem a szeretethez.

 

Új látás: Életváltozás.

Ha Isten valósága megjelenik az életemben, az mindenképpen életváltozással jár. Ezzel tanúskodom Jézus valóságáról. Nem lesz hibátlan az életem, de változásnak indul. „Egyet tudok: vak voltam, és most látok.” Jézus nyitotta meg a szemem. Hitedet az a változás hitelesíti, ami látszik rajtad.

A hit nem azt jelenti, hogy azt a területet, amiben egyébként is erős vagy, ami nem jelent neked problémát, amiben nincs kísértésed, előre rakod, büszkén vitrinbe teszed, ami meg nem megy arról nem beszélsz. A hit azt jelenti, hogy a lehetetlenségeidben történik valamilyen mozdulás. Vak voltam, és látok. A hit nem rólam beszél, nem arról, hogy mit tudok magamból kihozni, hanem Istenről beszél, arról, hogy mit tud Ő kihozni az életemből. A vakon született környezete a változást látva csodálkozva kérdezi: ez tényleg te vagy? Egy-egy helyzetben, amit egészen másként tudsz kezelni, mint ahogy magadtól tudnád, jézusi módon, talán te magad is csodálkozva kérdezed: ez tényleg én voltam? A számodra nehéz területeken indul el változás. Lehet, hogy nem aratsz győzelmet mindig, de már elindult a harc, és időnként győzelmeid is vannak. Ez az, ami Isten hatalmát dicsőíti és másoknak is reményt ad. Nem én vagyok a jó keresztyén, hanem Jézus tud győzelmet adni nekem, kihozni belőlem azt, amit én nem tudok magamból!

 

Nick Vujicic főszereplésével készült egy film, amelyet az ő élethelyzete ihletett. A címe: Pillangócirkusz.

A főhős, Will a megkeseredett életet él, azt gondolja, hogy neki Isten is hátat fordított. Találkozik a Pillangócirkusz vezetőjével, aki felnyitja a szemét arra, hogy ő Isten különleges, egyedi, és csodálatos teremtménye, akinek Isten egyedi küldetést adott. Rájön arra, hogy bár sok mindenre nem képes úgy, mint a többiek, de éppen ebben a helyzetben dicsőítheti Isten azzal, hogy nem adja fel. Rájön arra, hogy tud úszni, és egy egészen különleges produkcióval ajándékozza meg a cirkuszt: a trapéz magasából egy nagy, vízzel teli hordóba ugrik, és a lemerülés után pár pillanat múlva a felszínre bukkan. Will kéz és láb nélküli ugrása lenyűgözi, őszinte csodálkozásra – Isten dicsőítésre indítja a tömeget -, de az előadás után odamegy hozzá egy mankós kisfiú, akinek ennél még sokkal többet ad: a reményt. Ha te képes voltál megtalálni az értékes életet, akkor én is megtalálhatom, én is megváltozhatok, énrajtam is nyilvánvalóvá lehetnek Isten cselekedetei. Látom, hogy honnan jöttél, mivé lettél, Jézus kezében, én is ezt szeretném.

Nick Vujicic a való életben is ezt az inspirációt jelenti emberek millióinak. S téged is erre hívott el az Úr: Jézussal tapasztald meg, hogy mit tud ő az életedből kihozni, és életed változásán láthatja meg a környezeted is, mit jelent Jézussal élni. Még egyszer: nem azon, hogy hibátlan vagy, hanem azon, hogy változol.

 

Isten a te életedre is így néz: nyilvánvalóvá legyenek rajtad az én tetteim, dicsőségem. Meg akarom mutatni, hogy mit tudok én kihozni belőled. Az egyetlen kérdés: adod-e magad neki? Élsz-e vele? Lehet-e ő az Úr? Adod-e neki az egész életedet? Beszélgess erről vele! Ámen.   

 

Kérdések az igehirdetéshez:

1. Mi az, ami most személyesen megszólított téged ebből az igehirdetésből?
2. Miben formálta a látásodat?
3. Miben indít változásra?

 

 

 

Végh Miklós, lelkipásztor