2023.08.27.

Lekció: Róma 8, 1-2. 12-25.

„Szánalomra indult az ÚR országa iránt, és könyörült népén. Így szól népéhez az ÚR: Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska, a szöcske, a cserebogár és a hernyó: az a nagy sereg, amelyet rátok küldtem. Ehettek majd jóllakásig, és dicséritek az ÚRnak, Isteneteknek a nevét, mert csodát tett veletek. Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé. Akkor megtudjátok, hogy én Izráellel vagyok, és hogy én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek, senki más! Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé. Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak. Még a szolgákra és szolgálókra is kitöltöm lelkemet abban az időben. Csodás jeleket mutatok az égen és a földön: vért, tüzet és füstoszlopokat. A nap elsötétül, a hold vérvörös lesz, mielőtt eljön az ÚR nagy és félelmetes napja. De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az ÚR nevét, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék az ÚR ígérete szerint, és azok menekülnek meg, akiket elhív az ÚR… Azon a napon majd must csorog a hegyekről, tej folyik a halmokról. Júda minden patakjában bőven folyik a víz, forrás fakad az ÚR házából, és megöntözi a Sittím völgyét.” Jóel 2, 18. 25-27.  3, 1-5. 4, 18. 

 

Újkenyér ünnepe a mai istentisztelet. Hálaadás alkalma Isten gondoskodásáért, a tőle kapott javakért, a szükségleteink betöltéséért. Az újkenyér alapszituációja: a gazda jó érzéssel végignéz a betakarított termésen, bizakodás tölti el: lesz mit enni a következő évben, lesz elég mag a következő vetéshez. Reményteli élethelyzeteink életérzése: van munkám, egészségem, alapvetően kiszámíthatóan működik körülöttem a világ, a jövőtől épülést, fejlődést, stabilitást várhatok.

Jóel könyvét olvastuk a múlt héten a Bibliaolvasó Kalauz vezetése szerint.  Ennek a Bibliai könyvnek az alaphelyzete „negatív újkenyér.” A fogság utáni Júdában, az ókori Közel-Keleten megrázó természeti katasztrófa, a sáskajárás által letarolt ország, az azt követő szárazság, és ezek közvetlen következményként egy mindenkire ható mély gazdasági válság, elszegényedés és éhínség. Szorongással teli, aggasztó élethelyzeteink életérzése jelenik meg ebben a könyvben: aggasztó kilátások, eszköztelenség, kiszolgáltatottság, kontrollálhatatlan problémák, kiszámíthatatlan, bizonytalan jövő.

 

Az úrvacsorai előkészítő, bűnbánati istentiszteleteken két üzenetre figyeltünk Jóel könyve alapján:

„Kiáltsatok az Úrhoz!” Jóel 1, 14. Isten kihív a vallásos szekularizmusból annak meglátására, hogy minden az ő kezében van és minden az ő kezéből jön. Ennek komolyan vétele a hálaadás és az is, amikor a hiányhelyzetekben nem a civilizációs eszközökben bízol, nem megküzdési technikákba kapaszkodsz, hanem Istenhez kiáltasz, aki a civlizációs eszközökön keresztül, a világ ok-okozati összefüggésein keresztül, vagy akár azok felfüggesztésével is gondoskodik rólad. Az ő kezéből vársz és veszel át mindent. Az életed „újkenyér” szituációiban neki adj hálát, a „negatív újkenyér helyzetben” pedig hozzá kiálts!

„Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat” Jóel 2, 13. Mindeközben Isten állíthatja irányba az életedet: ha az ő valóságos jelenlétében élsz, akkor szükségszerűen igaz bűnbánatra jutsz, mert az ő szentsége átvilágít. A „megszaggatott szív”, a nem felszínes, formális, hanem őszinte, valódi bűnbánat és megtérés gyümölcse a naponként Isten által tisztított, formált élet.

 

A mai istentiszteleten – szintén Jóel könyve alapján – életünk helyreállításáról szól az ige üzenete.

 

A sáskajárás utáni mély, mindenkit érintő gazdasági válságban az emberek élete helyreállítás után kiált. A természeti pusztítás után a természet is helyreállítás után kiált. A katasztófa az egész életet megrázza, érinti. Nem csak a gazdaságot – minden mindennel összefügg -, a hitéletet, a megélhetést, a kilátásokat, és a lelkiállapotot egyaránt. Voltaképpen az egész élet helyreállítás után kiált.

 

Sáskákkal talán nem találkozunk túl gyakran, és az életünk is más viszonyok között folyik, mint az ókori Közel-Keleten, de azonosulni tudunk a szituációval. Van, amikor pontosan úgy érezzük magunkat, mintha letarolt volna bennünket egy pusztító sáskahad. Az életünk összetörtsége, veszteségei, kudarcai, hiányai helyreállítás után kiáltanak.

 

A hiányaink pedig világos jelei annak, hogy ez a világ eltörött. Nem ilyennek kellene lennie. Az egész világ olyan Isten eredeti tervéhez és teremtéséhez képest, mint egy sáskajárás utáni letarolt ország. Nincs a helyén, tele van hiánnyal nyomorúsággal, életellenes erőkkel, helyzetekkel. Ez a világ krízisben van, és helyreállítás után kiált!

 

Az evangélium, az örömhír éppen az., hogy Isten szándéka a helyreállítás! A világ helyreállítása és az életünk helyreállítása. „Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska, a szöcske, a cserebogár és a hernyó…” 2, 25. „…jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát…” 4, 1.

 

Jóel próféta a sáskajárás térben és időben korlátozott katasztrófája és az azt követő regenerálódás közben erre a kozmikus tervre mutat rá! Minden – ez a mostani helyzet is – Isten kezében van. Ő vezeti a történelem menetét. És az ő terve a teljes helyreállítás! „Bármilyen borzalmas pusztítást végeztek is a sáskák, és bármilyen csodálatos is, ahogyan Isten helyreállította a földet a pusztulás után, ezek az események csupán az árnyékát vetítették előre valami sokkal borzalmasabb és egyben sokkal csodálatosabb eseménynek. A rettenetes ítélet után Isten megteremti azt az új várost, ahol népe biztonságban élhet, és ahol ő maga lakik majd velük.” (Magyarázatos Biblia, Harmat kiadó)

 

1. A helyreállítás lényege a kapcsolat helyreállítása, mert a törés a kapcsolat törésével kezdődött.

 „Akkor megtudjátok, hogy én Izráellel vagyok, és hogy én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek, senki más!”

 

Az élet működési zavarai annak jelei, hogy megjelent a halál ebben a világban. A halál pedig az Istennel való kapcsolatunk zavarának a következménye (1Mózes 2, 15. Róma 6, 23.) Logikus nem? Mit várhatunk, ha fasírtban vagyunk az Élettel, minden élet forrásával?! A következmény a legnagyobb félelmünk, az élet legrosszabb forgatókönyve, kilátása: testünk halála, és – ami még borzalmasabb – lelkünk örök halála, elszakítottsága Istentől, az élettől. Mint egy örökre letarolt, kiszáradt, élettelen, reménytelen pusztaság. Ez az, ami az Istennel való szakítás miatt az emberi élet perspektívája: állandó küzdelem, és vereség a földi élet sáskajárásaival szemben, végül pedig az Úr nagy és félelmetes napján az ítélet kiteljesedése és az élettel való megromlott kapcsolat örök konzerválódása.

 

„Szánalomra indult az ÚR országa iránt, és könyörült népén.” 2, 18. Isten terve nem ez a félelmetes forgatókönyv: ő helyre akarja állítani az életedet, és ezt a helyreállítást a kapcsolattal kezdi!

A kenyér ünnepén is elsősorban a kapcsolatrendezére figyelünk!

• A kenyérért való hálaadás az ő jóságát hirdeti, az ő jósága pedig megtérésre hív.
• A kenyér hiánya is felé terel, kapcsolatrendezésre, megtérésre hív.
• A kenyér maga jele lett annak, ahogyan Isten a helyreállítást elgondolta.

 

Az úrasztala üzenete. A megtört kenyér, Jézus kereszthalála és feltámadása. A legborzalmasabb ítéletet, az Úrnapja haragját, a halál kiteljesedését Jézus elhordozta. Belehalt az élettel való szakításunkba. És feltámadásával legyőzte a halált. Elhordozta a következményt, utat nyitott a bocsánatra, a kapcsolatrendezésre. Elhozta számodra a legyőzhetetlen Élettel való örök kapcsolat lehetőségét: az örök, elpusztíthatatlan életet Isten kegyelmében! A kereszt ítélete és a feltámadás helyreállítása az élet Istenével való kapcsolat helyreállításának megalapozása egyszer s mindenkorra.

Mindig ezt ünnepeljük elsősorban, mindig ez van elöl. Újkenyérkor is Krisztus feltámadásának ünnepe van! Isten irgalmának az ünnepe. Az úrvacsora soha nem a kenyérről szól, hanem mindig a keresztről, az élet kenyeréről. „Akkor megtudjátok, hogy én Izráellel vagyok, és hogy én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek, senki más! Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé. 2, 27.

 

A kapcsolat van a középpontban. Erről szól a Lélek kitöltetésnek az próféciája is, ami 50 nappal Jézus halála és feltámadása után beteljesedett. Péter apostol Jóel könyvét idézi pünkösdkor, és azt mondja: ez történik most (ApCsel 2, 16-21.) Ez az ígéret teljesedett. A Lélek kitöltetése az Istennel való személyes kapcsolat helyreállításának üzembe helyezése, gyakorlati megvalósulása. Az élet Istene belép az életembe. „Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre.” Az Ószövetségben egy-egy különleges küldetéshez, tisztséghez, feladathoz adta Isten a Szentlelket addig, amíg a feladat tartott. A prófécia arról beszél, hogy Isten népének minden tagja kapja majd, mindenki, aki Istenhez tartozik: kicsik és nagyok. Nem csupán egy feladathoz, hanem a kapcsolat zálogaként. Ez teljesedett be az Újszövetségben. Pál apostol ezt mondja: a Szentlélek az, „aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára.” Efezus 4, 30. Különleges, eljegyzett kapcsolat Istennel.

Ennek kapcsolatnak a jellemzője, hogy beszélő viszonyban lehetsz a mindenség Urával. Isten személyesen szól hozzád, kijelenti neked Igéjét. „Prófétálnak, álmodnak, látomásokat látnak…” Abban a korban ezek azok az eszközök, amelyeken keresztül Isten szólt a prófétákhoz, ők meg tovább adták az üzenetet a népnek. Az ígéret szerint ebben a különleges kapcsolatban Isten személyesen beszélget veled. Biblia, igehirdetés, imacsend: személyes, életformáló, útba igazító, bátorító üzenetek Istentől. Helyre állt kapcsolat: beszélő viszonyban vagyunk.

 

A helyreállítás középpontjában a kapcsolat áll. A te érdeklődésed középpontjában is ez áll? Vagy valami más? A Magyar Continental Singers két héttel ezelőtti koncertjén hallottuk egy édesanya bizonyságtételét. Élete nagy hiánya és fájdalma volt, hogy 17 év házasság után sem lehetett gyermekük, noha orvosi oka úgy tűnt nincs ennek. Ebben a szükséghelyzetben így imádkozott: „Uram, ha adsz nekem családot, azzal téged foglak hálából szolgálni. De ha nem adsz, akkor is szeretlek!!!” Értjük? Nem a család, nem a kenyér mérete, nem a földi siker a legfontosabb, hanem te, Uram! Megrázó volt hallgatni ezt a bizonyságtételt, és utána hallgatni 9 éves kislányuk hangját, ahogy szüleivel együtt énekkel dicsérte az Urat, aki csodát tett ezzel a családdal, és gyermekkel ajándékozta meg őket, hogy tanítsák meg őt Isten szeretetére! Mégsem az a legfontosabb, hogy Isten megadja-e földi kéréseinket, hanem az, hogy örök, élő kapcsolatban lehetünk szerető Urunkkal.

 

2. Isten a kapcsolat helyreállítására alapozza a helyreállítást, de a célja mindig a teljes élet helyreállítása! „Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska, a szöcske, a cserebogár és a hernyó: az a nagy sereg, amelyet rátok küldtem. Ehettek majd jóllakásig, és dicséritek az Úrnak, Isteneteknek a nevét, mert csodát tett veletek. Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé.” 2,25-26.

A pusztulás a teljes életet érintette, a helyreállítás is érinti az élet egészét. Az ember test és lélek egysége. Isten így alkotott meg bennünket. Ő nem választja szét az embert testre és lélekre. Ezt csak mi tesszük sajnálatos módon. A görög filozófia bibliaidegen gondolati hatása a keresztyénségben az, hogy a menyország csak a léleknek szól. A Biblia arról beszél, hogy Isten újjáteremti a világot, és dicsőségben teremti újjá a testünket is. Isten terve a lelki és fizikai világ teljes helyreállítása.

 

Isten végső terve szerint a természet rendje is helyreáll az eredeti dicsőségben, az életet szolgáló épségben. „Istenetek, az ÚR megadta nektek a szükséges esőt, záport hullat rátok ősszel és tavasszal, mint régen.” Jóel 2, 23. A szükséges eső ősszel és tavasszal is a Palesztinában megszokott, egészséges természeti rendre utal. Az ottani növények ebben érzik jól magukat. Ez megszűnt a sáskajárást követő szárazsággal. Helyre fog állni, nem csak vegetálásra lesz alkalmas, hanem az élet kibontakozását szolgálja a helyreállt rend. Gondolj csak bele mit jelent Isten kárpótlása helyreállítása az általunk tapasztalt természetpusztulással kapcsolatban! Savas esőkkel, káros UV sugarakkal, felborult évszakokkal, szennyezett vizekkel is vegetálhatunk, de Isten végső terve szerint megint kristálytiszta lesz a levegő, a vizek, a nap nem fog bántani, és visszakapjuk a tavaszt! A természet is helyreáll és ujjong majd! A teljes élet!       

 

A helyreállítás teljes életet érintő hatását, a gyógyulást és a kárpótlást már itt a földi életben is tapasztaljuk, amikor Istennek adjuk az életünket.

Egyrészt a megváltozott szív, az Istennel rendezett kapcsolat megváltozott hozzáállást hoz magával az élet minden területéhez. Az életed egészét érintő pozitív változás, a kárpótlás egyrészt abból fakad, hogy te másként élsz Isten uralma alatt, mint ezen kívül éltél. Emlékszem egy dömösi körös testvér bizonyságtételére, aki elmondta, hogy mekkora öröm volt neki, amikor az első el nem ivott kereseteiből összespórolt pénzből megvette az első biciklijét. Aztán autót… Mennyire más, nem? Eszembe jut az a testvér, aki két szót nem tudott mondani, amikor hozzánk került, annyire leépült a szenvedélybetegségben; most pedig évekkel a szabadulása után egy missziói mozgalom áldott előadója, aki világos, összefüggő mondatokban tesz meggyőzően bizonyságot megújító Uráról. Vannak, akik egészen új, megváltozott alapokon fordultak Istennel házastársuk felé, és a válás széléről gyógyult meg a házasságuk, vagy válás törése után újra összeházasodtak itt a templomunkban, és máig boldogok együtt. „Kárpótollak…” Az élet egésze lesz teljesen más, mert a középpont megváltozik.

A saját megváltozott életszemléletünk hatásain túl is Isten különös, meg nem érdemelt ajándékairól, kárpótlásáról szól az életünk. Van, aki egészen csodálatosan tapasztalta meg Isten kárpótló kegyelmét: egy életpusztító rossz lépés után még az orvosok is azt mondták, hogy soha többé nem lesz ép, és néhány hónap alatt mégis regenerálódott a szervezete. A dömösi körben olyanok vagyunk együtt, akik szélsőséges módon tapasztalták meg a pusztulást, így a helyreállítás is látványosabb, de Istennek ezt az egész életre kiterjedő helyreállító kegyelmét mindannyian megtapasztaljuk a hit útján.

A természet is örül – már itt a földi viszonyok között is a helyreállított gondolkodású ember megjelenésének, aki pusztítás helyett már tudja művelni és őrizni is a világot. Az egész teremtett világ arra vár, hogy megjelenjen ebben a világban a helyreállított, Isten logikájával gondolkozó, őt képviselő ember végre. Ez az egész földnek helyreállítást és örömöt jelent! „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” Róma 8, 19.

Isten helyreállító munkája, gondoskodó, ajándékozó szeretete övéinek egész életét érinti. Amikor bizonyságot teszünk, hálát adunk, azon túl, hogy Isten megbocsátott, elfogadott, új életet adott,  elbeszéljük egymásnak azt is, hogy hogyan tapasztaljuk meg a mindennapjainkban Isten jelenlétét, szeretetét, a tőle kegyelemből kapott kárpótlást. Ezzel megerősítjük egymást Isten dicséretében, a bizalomban. Így leszünk „Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.” 1Péter 4, 10.

 

3. Azt is józanul látnunk kell azonban, hogy az a kárpótlás, helyreállítás, amit itt a földi életben kapunk csak jele, előíze a teljes helyreállításnak. Még nem a teljes. A teljes majd az Úr napja után, Krisztus visszajövetele után a világ helyreállításakor, a feltámadáskor érkezik el!

 

Ezért tapasztaljuk azt, hogy van, amit Isten már itt visszaad, és van, amit nem. Nem mindenkinek gyógyul meg a tönkrement házassága, és nem mindenki kapja vissza betegségtől megszaggatott egészségét. Van, amiben már itt megtapasztalod a kárpótlást, és van, amiben továbbra is a hiánnyal kell együtt élned. Isten jelét adja annak, hogy a gyógyulás elkezdődött, zálogot arra nézve, hogy ő be fogja fejezni azt, amit elkezdett. Kóstolót ad abból, hogy ő milyen módon gyógyítja az életet, és a kicsi gyógyulásokat, ajándékokat felfedezve valami fogalmad lesz arról, hogy milyen lesz az, amikor eljön a teljes gyógyulás! „Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.” Róma 8, 18.

 

A helyreállítás Krisztusban már elkezdődött, de nem evilági keretek között jön el a teljesség. El kell jönnie az Úrnapja ítéletének és utána a teljes helyreállításnak.

 

3.1. Ez józanságra int téged és engem itt és most! A jóléti gondolkodás legnagyobb veszélye az, hogy itt és most akarja magának a teljességet. Ez minket is kísért. „I want it all, and I want it now!” (Queen) Ha így gondolkodunk, akkor a vágyaink pillanatnyi kielégítése, a testi jólét, az anyagi növekedés, a testi egészségünk visszaszerzése minden más szempontot felülír. Ha így gondolkodunk, akkor nem tudunk kitartani, nem tudunk várni a késleltetett áldásokra, mert mi azonnal akarunk mindent. Az élet minden területén szenvedünk ettől. Pl. Szexuális együttlét és házasság. Nem tud az ember várni a teljes testi önátadással addig, amíg az élet teljességére nézve megteszi az önátadást, ezért hasadtságban él annak minden nyomorúságával, és a teljes kapcsolatot így soha nem tapasztalja meg. Ez csak egy példa „felvilágosult”, jóléti kultúránk betegség tünetei közül.

 

Nem újkeletű ez a jelenség. Kálvin írja a Jóel 3-at magyarázva: „Tudjuk, hogy az ember szíve nagyon kényelemszerető. Ha Isten ígéreteit hallják, könnyen beleélik magukat abba a gondolatba, hogy ezután nem éri őket veszedelem vagy nyomorúság. Egy ilyen magabiztosság azonban a test gondolata.” (Az Úr a Sionon lakik! Kálvin János magyarázata Jóel próféta könyvéhez)

 

A józan gondolkodással látnod kell, hogy nem a kényelem biztosítása az elsődleges szempont a mindennapokban, nem feltétlenül a legkönnyebb, legfájdalommentesebb út vezet az életre. Sőt! Az Úr napja félelmetes jelei vér, tűz, füst, arra utalnak, hogy nehéz időkön keresztül jön el majd a teljes helyreállítás. Még nem vagyunk ott, még várnunk kell a beteljesedésre.

 

A Bírák könyve, amit most kezdtünk olvasni leírja, hogy a honfoglalás Józsué korában nem volt teljes, volt akit nem tudtak kiűzni: folyamatosan ellen kell állni az ott maradt pogány népek kísértésének. Ez még nem az igazi ígéret földje, csak az evilági Kánaán. Ez még nem a tejes nyugalom.

Az újszövetség is azt mondja, hogy a hívő élet nem a nyugalom, hanem folyamatos harc a kísértés ellen itt a földön. És van, amit Isten már itt helyreállít – nem jelent komolyabb kísértést többé -, de van, aminek a kísértésével egy életen át harcolnod kell. Még a földi életünk végén sem leszünk távolról sem tökéletesek. Majd a feltámadás után!

 

Engedd el a perfekcionizmust! Gyógyulófélben lévő bűnös vagy, aki harcol a bűn ellen és csatákat veszthet: a háború azonban Krisztusban már eldőlt, a végső győzelem nem kétséges!

 

És ne engedj a kényelem mindent behálózó csábításának! Még nem vagyunk ott, még úton vagyunk. Még nem állhatunk meg! Az ApCselt kezdtük az Újszövetségből olvasni. Ott is ez a kérdés Jézus mennybemenetele előtt: „„Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?” Így válaszolt: „Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek.” ApCsel 1, 7-8. Még nem vagyunk ott, ne állj meg!

 

„Ha majd a bőség kosarából / Mindenki egyaránt vehet, / Ha majd a jognak asztalánál / Mind egyaránt foglal helyet, / Ha majd a szellem napvilága / Ragyog minden ház ablakán: / Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, / Mert itt van már a Kánaán!

 És addig? addig nincs megnyugvás, / Addig folyvást küszködni kell…” (Petőfi: A XIX. század költői)

 

Nem vagyunk még ott. Testileg-lelkileg hiányok között élünk, még van betegség, még van öregség, van fájdalom, van veszteség, van gyász, van tökéletlenség, és mindvégig szükségünk van a bocsánatra!  És ha te kipárnázott körülmények között vagy is éppen, akkor sem fordíthatod el a fejed és a szíved azoktól, akik most szenvednek a világban és a környezetedben! Ők világosan érzik a bőrükön, hogy még nem vagyunk ott. Háborút szenvedők, hitükért üldözött és megkínzott testvéreink, éhező tömegek, betegségben, gyászban sínylődők. Jólétben élve a legnagyobb bűnünk éppen az, hogy nem törődünk mások nyomorával. Ne csukd be a szemed, ne csukd be a szíved! Ne állj meg! Küzdj, szeress, segíts, emeld az életet, mert az élet teljességét várod, csak nem vagyunk még ott!

 

3.2. Ez a józanság REMÉNYSÉGÜNK alapja is!

Nem vagyunk még ott, előízt kapunk Isten helyreállításából, de ez még nem a teljesség. LESZ TELJES. EZ MÉG NEM MINDEN AZ ISTEN TERVÉBŐL! TÖBB AZ ÉLET, MINT AMIT MI ITT A FÖLDÖN LÁTUNK BELŐLE. A HÍVŐ ÉLET IS TÖBB! EL SEM TUDOD KÉPZELNI, MILYEN CSODA VÁR RÁD! LESZ TELJES EGÉSZSÉG BETEGSÉG NÉLKÜL, ÉLET HALÁL NÉLKÜL, SZERETET, ÖNZÉS NÉLKÜL. A JAVA MÉG HÁTRA VAN! Ismeretlen, ez okozza a problémát, de ha majd megtapasztaljuk, akkor egy pillanatra sem vágyunk majd vissza ebbe az életbe!

 

A teljes helyreállítás az Úrnapja ítéletén keresztül jön el. Hogyan lehetek biztonságban? Hogyan érhetem meg ezt a teljesen helyreállított világot? Jézus magára vette az ítélet borzalmát. Ő a menedék. Őt hívd segítségül az ítélettel szemben, bízd rá bűnös életedet! „Megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az ÚR nevét” Jóel 3, 5. „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” Róma 10, 13.                                A Jézusban kapott hívő életünk harcokon, nehézségeken keresztül jut el a teljes helyreállításig. Hogyan tudunk megállni addig a harcokban? „Megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az ÚR nevét” A mindennapi harcaidat se egyedül vívd. Őt hívd segítségül minden nap! Neki adj hálát, és hozzá kiálts! Vele élj minden percben! Ámen.

 

Kérdések az igehirdetéshez:                                      

1. Hogyan értetted meg, hogy Istennel való kapcsolatod helyreállítása mindennél fontosabb?
2. Mi az, amiben már itt a földi életben megtapasztaltad az „isteni kárpótlást”, helyreállítást?
3. Isten földi ajándékai a teljes helyreállítás jelei, zálogai, kóstolói. Milyen reménységet ad ez neked?
4. Hogyan találkozol a kényelem és a „mindent most akarok” jóléti kísértésével?
5. „Megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az ÚR nevét.” Mire indít ez téged a mindennapokban?

 

Végh Miklós, lelkipásztor