2023.Szeptember 10.

Olvasandó: Bírák 16, 4-31.

„Ne érje annak a fejét borotva, mert Istennek szentelt lesz az a gyermek már anyja méhében. Ő kezdi majd megszabadítani Izráelt a filiszteusok hatalmából.” Bírák 13, 5.

„Borotva nem érte soha a fejemet, mert Istennek vagyok szentelve születésemtől fogva. Ha megnyírnak, odalesz az erőm, elgyengülök, és olyan leszek, mint bármely más ember.” Bírák 16, 17.  

 

 

Az érinthetetlen.

Vannak dolgok az életünkben, amik érinthetetlenek. Sok mindenhez hozzányúlhatnak mások is, sok mindent szívesen kölcsön is adunk, de az érinthetetlent nem: arra mindennél jobban vigyázol, mert az értékes neked! Sok mindenre mondhatnak akár csúnyát is, elviseli az ember, de az érinthetetlenre nem, mert az annyira fontos, annyira értékes. Példa: a szelíd ember, aki a légynek sem ártana dühöngő oroszlánná válik, ha az édesanyját szidja valaki, vagy még inkább a családját veszélyezteti. Mert az érinthetetlen.  Mi az, ami számodra érinthetetlen?

 

Sámson életében is volt valami érinthetetlen. A haja volt az. Nem szabadott borotvával, ollóval hozzáérni, senki nem vághatta le. Sok minden történt Sámsonnal, sok mindent tett, átélt, sok mindent el is veszített, de ez az egy dolog érinthetetlen volt az ő életében: semmiképpen, semmilyen körülmények között, senkinek nem szabadott a haját levágnia.

 

De nem a haja volt fontos önmagában, hanem az, amit az érintetlen haj kifejezett: „Ne érje annak a fejét borotva, mert Istennek szentelt lesz az a gyermek…” Bírák 13, 5. Az akkori Izraelben ez volt a szokás, ez volt a szabály: ha valaki NÁZÍR volt, vagyis Istennek szentelt ember, akkor annak az volt az egyik jele, hogy egész életében nem vágták le a haját. Onnan tudta mindenki, hogy ez egy különleges ember: Istené.

 

Identitás

Sámson hajához nem szabadott hozzányúlni, mert az kifejezte, hogy mi a legfontosabb: Sámson Istené, hozzá tartozik, az ő gyermeke, az ő embere, Isten tulajdona! Ez volt ő. Ez volt a legfontosabb, amit Sámson el tudott mondani magáról, ha megkérdezték: te ki vagy? Neked mi a legfontosabb, amit ilyenkor mondasz? Mi a nevem, kik a szüleim, melyik iskolába járok, hol dolgozom, miben vagyok jó? Sámson azt válaszolta: az Úrnak vagyok szentelve. Az övé vagyok! Ezt fejezte ki a hosszú haja.

 

Küldetés

És még valamit. Sámson, aki Istené volt küldetést kapott Istentől. Mert Isten mindig ad küldetést annak, aki az övé.  Mindig. Kisebbet vagy nagyobbat, de ad küldetést. Sámson küldetése ez volt: „Ő kezdi majd megszabadítani Izráelt a filiszteusok hatalmából.” 13, 5. Abban az időben az ő népét, az Isten népét kegyetlenül gyötörték a filiszteusok. Elvették azt, amit megtermeltek, a megélhetésüket ételüket, megalázták őket, ha ellenálltak, megverték sőt meg is ölték őket. A filiszteusoknak jobb fegyvereik voltak, ügyesebb katonáik, meg tudták tenni, hát meg is tették.

Sámsonra az Úr azt bízta, hogy védje meg a gyengéket, szabadítsa meg őket a hatalmaskodóktól. Ő lesz a szabadító. Isten szabadító karja az elnyomott Izraelnek a hatalmaskodó, gonosz, gyilkos filiszteusok ellen. Különleges, fontos küldetés, nem? Ma is az már az iskolában is: kiállni azok mellett, akiket bántanak, csúfolnak, megaláznak. Felemelni, segíteni, megvédeni őket.  

 

Sok minden történhetett Sámsonnal, de ez a kettő érinthetetlen volt: Istené vagyok és küldetést kaptam Istentől. Ez a kettő volt a legfontosabb, amit mindig szem előtt kellett tartani, amire vigyázni kellett, ápolni, amit nem szabadott semmivel sem veszélyeztetni. Ez volt az értelme az életének!

 

Erre az Istennek szenteltségre különleges példák az úrvacsorai edények. Mondhatná valaki, hogy csak egy tányér és egy pohár. És mégsem csak egy tányér és egy pohár, hanem szent és különleges. És nem azért különleges, mert ezüstből van, hanem azért, mert Istennek szentelt, ezért különleges küldetése van, csak arra a célra használjuk. Ebből nem ebédelünk hamburgert, vagy lecsót, csak istentiszteleti célra használjuk: azt a kenyeret esszük és azt a bort isszuk belőle, amelyek Jézus értünk összetört testére és kiontott vérére emlékeztetnek! Szent mert Istené és különleges küldetése van.

 

Nos Sámson haja azért volt érinthetetlen, mert az érinthetetlent, ez a legfontosabbat jelezte az ő életében, erről soha nem szabad lemondania: ő Istené, és neki küldetése, feladata van!  

 

Igazából Isten rátok, ránk mindannyiunkra is ezzel a szemmel néz, ez a terve az életünkkel. Nem a hajad hossza jelzi ezt ma már, de a keresztséged, sőt – ha nem is vagy még megkeresztelve – az ember voltod: Isten embernek teremtett, az ő gyermekének és képviselőjének itt a földön. Isten ezt gondolja rólad: érinthetetlen, mert az enyém, és mert küldetése van.  Veled is sok minden történhet, sok mindenért lelkesedhetsz, sok mindennel foglalkozhatsz, de Isten terve szerint van valami, ami érinthetetlen a te életedben is. Ami a legfontosabb, amire mindig figyelni kell, és amit nem szabad veszélyeztetni: Istené vagy, és küldetésed van! Tudod ezt? Ezért páratlanul értékes az életed! Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy mit teszel vagy mit nem, nem mindegy, hogy mit tehetnek meg veled, vagy mit nem! Ez az értelme az életednek.

 

Mi a mi küldetésünk? Nem emberek ellen harcolni, hanem a gonoszság ellen, és Istenre hallgatni: védeni az életet, segíteni, építeni, gyógyítani, megmutatni Isten szépségét, tanítani stb… Abban a munkában, amivel foglalkozol nem a pénzre koncentrálni, hanem arra, hogy ezt a küldetést betöltsd!

 

Ebben van Sámson ereje.

Ha megkérdezném, hogy miben volt Sámson erejének a titka, a legtöbben azt mondanák, hogy a hajában. Pedig nem a hosszú hajától volt Sámson erős, hanem attól, hogy vele volt az Úr, hogy ő az Istené volt, és feladatot kapott Istentől, és Isten ehhez a feladathoz minden eszközt és erőt megadott.  Isten volt a titok!  A haja az Istennel való kapcsolatát, a hűséges ragaszkodását jelképezte.

Hasonlók vagyunk Sámsonhoz, mi keresztyének, Krisztus tanítványai. A mi erőnk is ebben van: Istené vagyok, és tőle kaptam feladatot, és ő az ő Szentlelkét adta nekem, velem van. és ő ad erőt mindenhez! Ez a keresztyén erejének, békességének, tisztaságának, bölcsességének, bátorságának egyetlen titka. Nem a külsőségek a fontosak, hanem amit kifejeznek: az Úré vagyok, és velem van az ÚR! Nem én vagyok erős, hanem Istenem, aki velem van. Ő az én erőm, bátorságom, világosságom, békességem!   

 

Ez az, ami érinthetetlen, ez a legfontosabb. Erre kell a legjobban vigyáznom, mert ezt valami erősen veszélyezteti!

 

Mi az, ami veszélyezteti a legfontosabbat?

Az, hogy te nem tartod elég fontosnak, nem figyelsz rá, elhanyagolod, kockáztatod, mert valami másra sokkal jobban figyelsz! Tudjátok az a nagyon jó hír, hogy Isten soha semmilyen körülmények között nem hagyja el az övéit! Ő hűséges! És az a nagyon rossz hír, hogy mi viszont elhagyjuk őt, így szakadunk el tőle, és ezzel nagyon nagy veszélybe sodorjuk magunkat! Elhagyjuk őt valamiért, ami számunkra még fontosabbnak tűnik! Ez az ember nagy baja! Ez a bűn, hogy a legfontosabbnál van, ami nekem fontosabb. Ez a gyenge pontunk, ahol támadhatók vagyunk. Ha valaki a legjobb barátom, és valami, vagy valaki más mégis jobban kezd érdekelni nála, akkor ott a legjobb barátságunk kerül veszélybe. Ha Isten a legjobb barátom, a legfontosabb, de valami mégis jobban érdekel nála, akkor a legjobb barátságunk kerül veszélybe. Ha tőle kapom az erőmet, az életemet, és őt elvesztem, akkor az erőmet,  is elvesztem, végül az életemet is elvesztem!

 

Sámsonnak a nők voltak a gyenge pontja, ez lett túl fontossá számára. Nem a párkapcsolat a probléma. Az Isten gyönyörű ajándéka A probléma az, hogy túl fontossá lesz egy ajándék, mindennél fontosabbá, Istennél – aki ajándékba adta, nála is – fontosabbá. Fontosabbá lesz a legfontosabbnál: Istené vagyok, és küldetésem van, amit be kell töltenem!

Gondoljatok bele, mennyire fáj, amikor egy házasságban valaki azt érzi: a házastársam számára ezer fontosabb dolog van mint én! Nem azért fájdalmas ez, mert erkölcsileg botrányos, hanem mert tönkreteszi, lehetetlenné teszi a kapcsolatot! Isten arra adta az éltünket, hogy az ő szeretetét felismerve mi is szeressük őt. Örüljünk az ajándékainak, és azokat is vele együtt bontsuk ki. Nekünk azonban fontosabbak lettek az ajándékok, mint a minket szerető Isten. Legalábbis sokkal többet foglalkozunk az ajándékokkal, őt pedig elfelejtjük közben.

 

Honnan tudjuk, hogy valami túl fontos lett, az Istennél is fontosabb?

Isten útmutatását figyelmen kívül hagyva, annak szembe menve kezd vele élni. Párkapcsolat ajándék, de Isten az ő népének azt mondta: idegen isten imádójával ne, mert elviszi a szívedet tőlem! Figyeljünk csak, mit mond Delila Sámsonnak: „Hogyan mondhatod, hogy szeretsz, ha nem enyém a szíved?” Bír 16, 15!!! Sámsonnak azonnal azt kellett volna erre mondania, hogy az ő szíve elsősorban az Úré! Nagyon fontos, hogy az, akivel én összekötöm a szívemet, az ne elhúzza azt az élő Istentől, hanem a párkapcsoltban egymást is Istenhez segítsük.

Sámson még valamiben figyelmen kívül hagyja Isten útmutatását. Házasság nélkül és ráadásul váltott partnerekkel van szexuális kapcsolatban. A házasságon kívüli szex azt jelenti, hogy az ember a testét teljesen odaadja anélkül, hogy a teljes életével: testével lelkével elköteleződne a másik mellett. Ez szembe megy Isten akaratával, és amikor ezt teszi az ember, azzal azt fejezi ki, hogy a vágyai kiélése mindennél fontosabb, mert a boldogságát ettől várja.

 

Sámsonnak a nők voltak a gyenge pontja. Nem egyforma a gyenge pontunk, de mindannyiunknak van gyenge pontja, ami hajlamos túl fontossá válni számunkra. Lehet akár a számítógép, telefon, tévé, szórakozás, annyira fontos, hogy Istenről és a küldetésedről elvonja a figyelmedet, de lehet túl fontos a munka is. Vagy az, hogy mindenki jót mondjon rólad. És sorolhatnám…

 

Nagyon kell figyelnünk, hogy mi a legfontosabb, mert ha az érinthetetlennel játszik az ember, akkor az egész életét és annak az értelmét teszi kockára. Sámson egész életében játszik a tűzzel. Egész életében kockáztatja a legfontosabbat, a Barátjával, Istennel a kapcsolatot a nők miatt.

És van egy pont, ahol direkt veszélyezteti az érinthetetlent: azt, hogy ő Istené, és neki fontos küldetése van. Észre sem veszi, hogy milyen veszélyes úton jár, mert csak Delila gyönyörű szemére és illatos hajára figyel, és teljesen elveszik benne, minden mást elfelejt! Szépen lassan elárulja a titkát. Szépen fokozatosan és teljesen elárulja Istent, hűtlen lesz hozzá!

 

Delila fáradhatatlanul faggatta Sámsont a titkáról Sámson pedig egyszer csak halálosan belefáradt a faggatásba és az ellenállásba! Figyelmeztetés. Sámson azt hiszi, hogy biztosan megáll a maga módján is, hogy tudja kezelni, uralni a helyzetet, de csak egy óvatlan pillanat, egy fáradtabb perc, és túl messzire megy. Nem mindegy, hogy minek teszed ki magad, mert hat rád, és egy rossz pillanat, és elránt, és tönkre teszi azt, ami érinthetetlen! Azt gondolod, hogy uralni tudod, de igazából Isten védelme nélkül kiszolgáltatott vagy! Figyeljük a fokozatokat: Nyers ín, új kötél – eddig semmi komoly – haj hét fonatának beszövése – ez már nagyon közel volt! Itt már a hajáról beszél, már azzal is játszik, ami az ő életének a legszentebb kincse: az Istennel való kapcsolata.  Innen már csak egy lépés a teljes árulás! – És aztán az is megtörténik. Delila ezt kérdezi: „Hogyan mondhatod, hogy szeretsz, ha nem enyém a szíved?” 16, 15. Egyszerűen azt kellett volna válaszolni, hogy a szívem az Úré! De Sámson szíve sajnos már nem az Úré…

 

Amikor Sámson elárulja a hajának a titkát, akkor az Istennel való kapcsolatát árulja el! Ez nagyon szomorú dolog. És egészen természetes, hogy ezzel elveszíti az erejét. Akinek az ereje az Úr, az elveszíti az erejét, amikor hűtlenül elhagyja az Urat. Nekünk újszövetségi Isten népének a Szentlélek az erőnk, ahogyan arról az Apostolok Cselekedeteiben olvasunk a napokban. Ezért figyelmeztet Pál apostol az Isten iránti engedetlenség veszélyére így: „És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára.” Efezus 4, 31. A Szentlélek adja az életünk méltóságát, bölcsességét, erejét, bátorságát, békességét. Vigyázzunk, az érinthetetlennel, a legfontosabbal ne játsszunk!   

 

Sámson meggyalázta azt, ami az életében érinthetetlen volt, ezzel gyalázatot szenvedett identitása: az Istennek szentelt ember kiszúrt szemű rabszolga lett, akin jól szórakozott az ellenség. Meghiúsult küldetése is: Izrael megszabadítása helyett taposómalmot hajtott, mint egy ökör! Nagyon nagy a tét!

 

Sámson története nagyon szomorú történet, ami arról beszél, hogy ide tudunk eljutni, amikor valami fontosabb lesz nekünk, mint Isten, aki a legjobban szeret bennünket. Ennek a szomorú történetnek a végén mégis megszólal az evangélium. A történet Isten kegyelmével zárul. „De Sámson fején nőni kezdett a haj azután, hogy levágták.” 16, 22. A haj nőni szokott. Ezt nem kellene leírni egy történetben. Ez azért van leírva mert többet jelent: Sámson visszanyeri azt, amit elvesztett. Az érinthetetlen, élete legnagyobb értéke, az Istennel való kapcsolata újra élni kezd! Magába száll, feli, és végig ragaszkodott a küldetéséhez: az emberiség megváltásához. Végül meghalt, odaáldozta az életét, de nem azért, hogy embereket egy épület alá temessen, hanem azért, hogy helyettünk kifizesse a bocsánat árát. Ezért az áldozatért lehetett már akkor, több, mint 100 évvel korábban Sámsonnak bocsánat és újrakezdés, és csak azért lehet bocsánat és újra kezdés számodra is, mert Jézus ezt megtette értünk! És a szent úrvacsorai kehely és tányér, minket mindig erre emlékeztet. Van újra kezdés! Isten erre hív ma is.  Hogy ő legyen a legfontosabb: akármi is történik, az övé vagy, hozzá tartozol, és feladatod van ma is. Ámen.

 

Kérdések az igehirdetéshez:  

1. Mi az, ami most megszólított téged ebből az igehirdetésből?
2. Miben állított meg? Mire indított?

 

Végh Miklós, lelkipásztor