2023.november 12.

Olvasandó: Prédikátor 3, 1-8.

„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.” Prédikátor 3, 1.

 

A Prédikátor könyvét olvassuk a Bibliaolvasó Kalauz szerint ezekben a hetekben. Az ókori bölcsességirodalom remekműve. Furcsa könyv, talán időnként idegenkedve is olvassuk, mert elüt a Biblia többi könyvétől. Fontos olvasnunk, és időt szánnunk rá, mert amikor a Bibliában valami nehezebben emészthetőt, elsőre nehezebben érthetőt olvasunk, az azért van, hogy felkapjuk a fejünket, igyekezzünk megérteni, nehogy elmenjünk az élet olyan igazságai mellett, amelyek számunkra nehezebben megláthatók, befogadhatók. A Prédikátor könyvének megvan a helye a Biblia kánonjában. Azért van ott, hogy olvassuk. Ideje van a Prédikátor könyve olvasásának is.

 

A héten különös erővel szólított meg ez a most felolvasott szakasz, amelyből egy mondatot kiemeltem. Minden mondatban kétszer hangzik el, összesen harmincszor ebben a rövid szakaszban az idő szó: ideje van, megvan az ideje… Életünk központi kérdése az idő. Jó volna ezzel kapcsolatban bölcsességre szert tennünk. Sok panasz, elégedetlenség hangzik el a jóléttel az anyagi javainkkal kapcsolatban: nem elég a pénz, többet szeretnénk. Ennél talán csak az idővel kapcsolatban mondjuk többször, hogy kevés: nincs időm… nem volt időm, nem maradt időm erre vagy arra a fontos dologra…     

Anyagi javakból tud az ember többet keresni, esetleg takarékoskodni, félre tenni. Időből azonban nem. Abból annyi van, amennyi: abból kell fedezni a kiadásainkat. Ráadásul meg sem állíthatjuk, mert ha nem csinálunk semmit akkor is peregnek a percek és folyamatos a kiadás… A bölcsesség annak meglátása, hogy az időt csak felhasználni tudjuk: jól vagy rosszul.

 

Rohanó világban élünk, rohanó életet. Úgy tűnik az egyik legnagyobb problémánk, hogy rosszul használjuk fel az időt, mert mintha visszatekintve soha nem éreznénk azt, hogy mindenre jutott, amire fontos lett volna. Valaki egyszer így fogalmazta meg az élete nagy problémáját: folyamatosan rohanok egyik helyről a másikra, egyik eseményből a másikba. Amikor itt vagyok, sokszor a gondolataim már azon járnak, hogy hová megyek innen, esetleg már nem is itt kellene lennem… Amikor valakivel beszélgetek, valaki más belecsörög telefonon… Nem tudok örömmel és valódi odafigyeléssel, átéléssel benne lenni egy-egy pillanatban, beszélgetésben, mert nyomaszt az érzés, hogy mennyi helyen, helyzetben, feladatban kellene még részt vennem. Olyan mintha nem lennék jelen a saját életemben, mert tulajdonképpen mindig rohanóban vagyok az egyik helyzetből a másikba. Kettő között…

Valaki más pedig így tapasztalja meg a jelen nem lét problémáját: nem vagyok jelen teljes odaadással az életemben, mert a nehéz helyzetekből állandóan elvágyódom máshová, ezért a figyelmem nem itt van. Mindig valami másra várok, és addig valahogyan elütöm, agyoncsapom az időt, amit így csak értelmetlenül elveszítek.

 

Hogyan használhatom az időt úgy, hogy értékkel teljen meg az életem? Hogyan használhatok minden időt arra, mire való? Így is megfogalmazhatjuk a kérdést: Hogyan lehetek mindig jelen a saját életemben? Milyen szempontokat ad, milyen kérdéseket vet fel ezzel kapcsolatban ez a most olvasott bibliai szakasz?

 

1. Az élet összetett, sokoldalú.

Fontos kérdés: elfogadod-e, hogy ezen a földön az élet, a te életed is összetett. Nem csak könnyű, de nehéz idők is vannak benne. Egyszerűen ilyen az élet. Elfogadod-e?

Ha figyelmesen olvassuk ezt a felsorolást, talán sok helyen tiltakozik ellene a szívünk. Olvasunk olyan dolgokat, amelyekre örömmel mondjuk: igen, ennek ideje van, helye van az életben, szeretnénk ilyen időket élni. De vannak olyan dolgok is, amelyekkel kapcsolatban tiltakozás van bennünk: nem ennek nincs helye, nincs ideje az életemben, ilyen időket nem szeretnénk élni!

Nem fogunk most részleteiben belemenni az ellentétpárokba, a miértek nem magyarázhatók meg könnyedén. Amit szeretnék most kiemelni: az életben nem csak szeretem dolgok, könnyű dolgok vannak, hanem ott vannak a nemszeretem, a nehéz, a szenvedéssel teli dolgok is. Ez mindannyiunkra igaz.

 

A Biblia beszél arról, hogy egy bűn miatt megtört világban élünk, és ez a megtörtség mindenre kihat. A megtörtség azt jelenti, hogy ott van az életben az Isten által teremtett világ jósága is, de ott van a bűn és a halál rontása is, ami mindenbe beleront. Nem csak születés van, de halál is. Nem csak örömtánc, de gyász is. Nem csak nevetés, de sírás is. Most nem az okokkal foglalkozunk, hanem azzal, hogy ez a világ, amiben élünk egyszerűen ilyen. Az életünk is ilyen.

 

Ahhoz, hogy az idődet mindig arra tudd használni, amire való, vagy másként mondva mindig jelen tudj lenni a saját életedben először ezzel kell szembenézni.

Nagyon nagy problémánk, hogy nem nézünk ezzel szembe, csak az élet egyik oldalában vagyunk hajlandók részt venni, a másikból pedig folyamatosan menekülünk.

 

Tünetek:

Láttuk már gyűjtögetési szenvedélyben szenvedő ember lakását, akinek már csak egy ösvény van a lakásában a kacathalmok között? A sokféle tévéműsor között találunk olyat is, amiben ilyen embereknek próbálnak segíteni rendet rakni maguk körül. Abban él, hogy mindig csak a megőrzésnek van ideje, az eldobásnak soha. Semmit nem tud eldobni, elengedni, végül már megmozdulni sem nagyon tud a saját életében… Értjük? Nyilván ez egy beteges formája az egyoldalúságnak, de látványosan példázza azt, hogy milyen az egyoldalú élet.

Milyen az a világ, milyen az az élet, amelyikben csak az élet egyik oldalát vagy hajlandó elfogadni és nem vagy hajlandó szembenézni mindennel, amit hoz az élet?

Milyen az az élet, amelyikben mindig csak nevetni akarunk, a sírástól menekülünk?

Milyen az az élet, ahol mindig az ölelés ideje van, és másra nem is jut figyelem és idő? „Ha a párkapcsolat kezdetén tapasztalható „rózsaszín köd” – amikor csak a másikhoz való csillapíthatatlan vonzódás létezik számunkra – nem szállna fel egy idő után, hamar éhen halnánk, mert semmi másra nem tudnánk figyelni az életben” (Varga Péter: Spielhózni)

Milyen az a világ, ahol mindig mindenre csak igent mondunk, mindig, mindent magunkhoz akarunk ölelni, és a nemnek nincs helye? Milyen az az élet, ahol csak „szeretet” van gyűlölet nélkül: vagyis mindent elfogadunk anélkül, hogy bármit is elutasítanánk? És fordítva: milyen, amikor mindent elutasítunk, és semmire nem vagyunk nyitottak?

Milyen az világ, ahol nem vagyunk hajlandók szembenézni a halállal, mert nincs rá válaszunk. Amikor az ember homokba dugja a fejét, és nincs helye világában a meghalásnak, a haldokló végig kísérésének, az elengedésnek, a gyásznak…

 

Ez egy hazug világ, egy nem létező világ, egy virtuális valóság. Félvilág. Félélet. Nem veszek tudomást a világ másik feléről. Nem veszek tudomást az élet másik feléről. Lehet, hogy egy darabig úgy tehetek, mintha valóban egyoldalú lenne az élet: fiatalon, egészségesen, szeretetten, sikeresen, gazdagon… Aztán jön a csalódás…

 

El tudod-e fogadni az élet összetettségét? Jelen tudsz-e lenni azokban az időkben, amikor a nehéz dolgok ideje van? A saját életedben? A szeretteid életében? A felebarát életében? Meg tudod-e élni, tudsz-e támasz, társ lenni, vagy menekülsz mindig vissza a másik oldalra, mintha mindig csak a nevetés, ölelés stb. lenne? Ha nem fogadjuk el a nehezen elfogadható dolgokat, ha menekülünk, és csak túlélni akarjuk a nemszeretem pillanatokat, egészen egyszerűen nem leszünk jelen az életünk egy részében, lemaradunk az életről.

 

2. Semmi nem abszolút ebben a világban.

Ez abból következik, hogy az élet összetett, sokoldalú. Ezt nagyon fontos megértened! Nem a nevetéstől élet az élet. Nem az öleléstől, nem az építéstől élet az élet, és még csak nem is attól, hogy külső béke van. Értsd jól! Ezek nagyon nagy értékek, fontos ajándékok, de ahol és amikor az ellenkezőjüket éli meg valaki, az is élet lehet! Sírva is élet az élet, sőt ha nem tudsz sírni, hanem mindig csak szórakozol, nevetsz, az jelzi, hogy már nem is élsz igazán. A háború idején is van élet, és ha nem ölelhetsz egész életedben, mert neked más az utad, akkor is élhetsz teljes életet!

Amikor valamit abszolútnak látok, amikor nem tudom elengedni, amikor másban nem is tudok jelen lenni, akkor súlyos gond van az életemmel. Nem vagyok szabad az életre, nem vagyok szabad mindenre. Függök valamitől, ami nem abszolút… Minden másból menekülök. A Biblia ezt bálványimádásnak nevezi: amikor valamit abszolútnak látok, ami nem az, és azt mondom, hogy addig élet az élet, amíg ez megvan. Ha elveszítem, akkor már nem is élet az élet.

Egyszerű példa: nevetés és sírás.  Milyen negatívumokat hoz, ha mindig csak az örömöt hajhászom? Hogyan teszi tönkre az életet, kapcsolatokat? Nagyon sok kémiai függőség – alkohol, drog, csoki – mögött, nagyon sok szokásfüggőség – játékszenvedély, internetfüggőség, szexfüggőség stb… – mögött ez van, hogy mindig csak az örömöt, a kellemest, a nevetést hajszolom. Vagy az állandó poénkodás, amiben a komolyságnak nincs helye, és nem lehet velem beszélni egy komoly dologról, mert a komolytalanságba menekülök bele cserben hagyva ezzel a bajban levő barátaimat, vagy felszínességre kárhoztatva a kapcsolataimat…

A földi élet ajándékaiért lehetsz hálás, de látnod kell, hogy ezek közül semmi nem abszolút, minden időleges: ideje van annak, amikor átéled a jó dolgok jelenlétét, és ideje van annak is, amikor a hiányát éled át.

 

3. Az élet nem csak változatos, de mindennek ideje van.

Mindennek ideje van, ez azt jelenti, hogy nem esetleges az, hogy most éppen mire figyelek, mivel foglalkozom. Mert van, amivel most lehet, most kell, holnap már nem, bármennyire is szeretném. És van, amivel nem most kell, hanem holnap.

Az életünk nagy dilemmája, és problémája, hogy felborul az egyensúly. Nem találjuk el, hogy minek az ideje van. Ezért forgácsolódunk szét, nem tudunk jelen lenni igazán semmilyen helyzetben, mert éppen már máshol járunk lélekben, vagy valami mást akarunk beleerőltetni az adott időbe, ami nem oda való…

Manapság, amikor a külső kényszereket a civilizációs eszközeinkkel lazítani tudjuk, kötöttségtől szabadabban mozgunk, több minden múlik a saját belátásunkon és döntésünkön, nagyon fontos kérdés: minek az ideje van most? Nagyon fontos a tisztánlátás, a bölcsesség.  

Egyszerű példa: ideje van a nappalnak és éjszakának. Mi azonban gond nélkül fel tudjuk borítani ezt a rendet: ki tudjuk világítani az éjszakát. És van, akinek az a hivatása, hogy éjszaka fent legyen a többiekért, de általában nappal vagyunk fenn… Ennyire egyszerű. Mégsem az, ugye?

A bölcsesség az, hogy te meglátod, hogy éppen minek az ideje van. És arra tudsz koncentrálni, figyelni, azt tudod munkálni, azzal tudsz foglalkozni, abban tudsz jelen lenni.  Hogyan találom meg, hogy minek az ideje van most? Éppen mihez van kedvem? Milyen a beállítottságom? Mit tesz a többség? Mik az elvárások kívülről? Mi hoz nagyobb hasznot? Ezek nem csalhatatlan útmutatók!

 

4. Mindennek megszabott (rendelt) ideje van. A megszabott idő Istenre utal. Ő az, aki megszabta. Ő az egyetlen, aki megszabhatja az időt. Egyedül neki van hatalma erre, mert egyedül neki van hatalma az idő fölött. Ő az, aki az idő fölött áll. Ő az egyetlen abszolút. Ezért a Biblia szerint egyedül nála találunk választ az életünk időproblémájára.

Sokszor mondjuk azt: megpróbálom beosztani az időmet. Jól kihasználom az időmet. Igazság szerint ez nem fog menni.  Neked nincs hatalmad az idő fölött. Természetesen bizonyos dolgokat eldönthetsz, de csak az egyetlenbe, aki uralja az időt, csak az egyetlen abszolútba kapaszkodva találsz biztos sziklára, menedékre az idő sodrásában.

 

Van-e őrá időd? Nem fájdalmas, hogy nagyon sokszor pont Isten marad a végére? Övé a maradék időnk, vagyis tulajdonképpen sokszor a semmi… Egyedül Ő tudna segíteni megtalálni az összegubancolódott fonal végét, és rendet rakni az életünkben, mi pedig azt mondjuk: rendet kell raknom előbb, mert olyan sok még az elintézendőm, elrendezendőm, aztán majd, ha már minden kisimult, és mindenre lesz időm, ami fontos, akkor ráérek Istennel is foglalkozni… Nem így van ez sokszor? Az idő Urára nincs időm?

Értjük a hívő élet alapigazságát, amihez minden nap meg kell térnünk, mert szem elől tévesztjük újra meg újra? Luther így fogalmazta meg: „ma nagyon sok dolgom van, ma kétszer annyit fogok imádkozni.” És nem az imamennyiséget akarta szabályozni, hanem arra hívta fel a figyelmet, hogy azt  sok dolgot, amibe belegabalyodunk, az fogja rendezni, akinek az elejét odaadjuk. A mindennapi időzavaraink gubancát csak Istenre figyelve, vele együtt tudjuk kibogozni, ha az elejét neki adjuk.

 

Ő fölötte áll az időnek, örökkévaló. Hozzá kapcsolódó élettel örök biztonságban vagy. Mekkora biztonság ez, nem? Mennyire máshogyan tekintesz a mindennapok idejére, a jelenlétre.

Ismerjük azt a romboló stresszt, amikor sok még a feladat, de már rohamosan fogy az idő, és ketyeg az óra? Pánikba esünk, szétesik minden és egyre rosszabbul teljesítünk ilyenkor.  

Ezt fejezi ki az egész élettel kapcsolatban a néhány évtizeddel ezelőtti kemény rock sláger mondata: „Telnek az évek, és én szétrobbanok, a nagy feszültség nő! Hajszolni kell ezt a rongy életet, mert elmúlik az idő!” (Pokolgép zenekar: Metál az ész)

Mennyire mást fejeznek ki a következő sorok: „Az idő Ura, Jézus Krisztus ő az én barátom, ezért az idő múlását egy kicsit se bánom. Tudom eljön majd a nap, amikor elé állok végre, és örömkönnyek között belenézek a szemébe.” (Pintér Béla: Tikk-takk) Micsoda szabadság a mai időmre nézve, ha nem hajszol a múló idő, nem ránt görcsbe a ketyegő óra hangja. Így sokkal inkább jelen tudok lenni ma az életemben, hiszen a holnap biztos kézben van, az életem biztos kézben van. S talán az első idézet írójának szól a második dal folytatása: „Egyetlenegy dolog nem fér bele a fejembe: hogy lehet, hogy te még mindig nem hiszel Istenben? Tanítson meg téged az óra mutatója, hogy lejár az idő és egyszer megáll majd az óra.” Isten az örökkévaló. Az ő kezében örök biztonságban van az életem. Szabadságot ad ez arra, hogy az életemben ma jelen legyek.

 

Isten az idő felett áll, minden idő az ő kezében van, ezért ő minden időben jelen van. Ott van a sírás idejében, és ott van a nevetés idejében is. Ott van a születéskor, és ott van a halál idejében is. Ott van az ölelés idején is, és ott van az öleléstől való tartózkodáskor is. Őt megtalálod minden időben: ő jelen van, így vele lehetsz jelen te is munkában, pihenésben, békében, háborúban, nevetésben, sírásban, életben halálban. Minden időben megtalálod! Minden időt vele élhetsz meg. A nevetést és a sírást is. Milyen szabadság, nem? Nem kell félnem, nem kell menekülnöm, mert semmilyen idővel nem nézek egyedül szembe. Ő velem van. Végig visz. Erőt ad. Ha sírok is, a békességem az, hogy vele sírhatok. Ezért merek sírni is, jelen lenni a sírás idején. Nem én uralom az életemet. Lehetek erőtlen és megtört. Akkor is a kezében maradok, és ott biztonságban vagyok. Mindig.  Micsoda szabadság! Másrészt milyen felelősség! Ha vele vagyok minden időben, akkor nem mindegy, hogy hogyan vagyok jelen. Őt tükrözve kell jelen lennem. Szabadon és örömmel nevethetek, de nem mindegy, hogy mikor, és min és hogyan nevetek!

 

Ő tartja kézben az időt. Ő osztja be az időt. Ő tudja, hogy mikor minek az ideje van, mert ő készítette el az alkalmakat. Az ő kezéből vehetsz át mindent. Ő oszthatja be az életedet. Ő tud segíteni, hogy ne boruljon fel az egyensúly. Tőle kérdezheted: Uram, most minek a rendelt ideje van teszerinted? Te mire késztetted el ezt az időt? Mit akarsz, hogy cselekedjem? És vele találhatod meg a választ is. Így sem lesz könnyű, de ő az egyetlen, aki uralja az időt, aki be tudja osztani azt.

 

Ő az egyetlen abszolút. Ha tőle függsz, akkor szabadulsz meg a többi függőségből, akkor leszel szabad arra, hogy valóban jelen legyél az életedben, más szóval akkor leszel szabad a szeretetre. Az pedig, hogy Tőle függsz, azt jelenti, hogy neki adod a kulcsot, neki adod az irányítást. Engeded, hogy ő ossza be az életedet, az idődet.

 

A bűn az, ami összekeveri a dolgokat. Az élet megtörtségét éppen az hozta ebbe a világba, hogy nem engedjük, hogy ő ossza be az életünket, hanem mi magunk akarjuk beosztani, uralni, és elvétjük a rendelt időket. Ezért nem vagyunk jelen az életünkben. Ezért van szükségünk bocsánatra és újra kezdésre vele.

 

Az egyetlen gyógyszert Jézus hozta, aki mindenestül az Atyától függött, aki mindig ott volt, ahol kellett, és akkor, amikor kellett. Rendelt időben, a rendelt helyen, jelen volt, és azt tette, aminek a rendelt ideje volt. Ez a teljes élet, amelyik tökéletesen betöltötte a hivatását. Az Atya akaratának engedelmeskedve mi öntörvényűségünket hordozta el ő a tökéletes a kereszten. Azért, hogy mi időben elveszett, életünkből kiesett, célt tévesztett emberek újat kezdhessünk az Atyával. Felajánlja ezt most is.  

 

Keresed-e őt minden időben? Kezébe adod-e az idődet, az életedet? Vele vagy-e jelen minden helyzetben?

 

Mindennek megszabott ideje van… Most az igére figyelés ideje volt. Észrevetted? És most jön a válaszadás ideje. Ne szalaszd el! Tedd a kezébe az életedet. Ragadd meg a kegyelmet! Értékeld! Most van a rendelt idő. Ne engedd el kihasználatlanul! Hogy ő jelen legyen az életedben. Hogy vele lehess jelen minden helyzetben. Hogy vele lehess jelen az örök életben is. És itt és most a mindennapjaidat ő oszthassa be. Ámen.

 

Kérdések az igehirdetéshez:

1. Miben szólít meg és milyen változásra hív téged az igehirdetés üzenete?
2. Hogyan találkozol az időproblémával az életedben? Mi lehet ennek a gyökere?
3. Milyen segítséget találsz Istenben, a hitedben az időddel kapcsolatban?

 

 

Végh Miklós, lelkipásztor