2023.december 10.

Olvasandó: Ézsaiás 22, 22; 1Korinthus 10, 12-13. 1Péter 1, 3-8. Filippi 2, 13-14. Lukács 22, 28-46.

„A filadelfiai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél van a Dávid kulcsa, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki: Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet. Íme, neked adok némelyeket a Sátán zsinagógájából, azokból, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem hazudnak: íme, megteszem velük, hogy eljöjjenek, és leboruljanak a te lábad előtt, és megtudják, hogy én szeretlek téged. Mivel megtartottad állhatatosságra intő beszédemet, én is megtartalak téged a kísértés órájában, amely el fog jönni az egész világra, hogy megkísértse azokat, akik a földön laknak. Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat. Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és onnan nem kerül ki többé, felírom rá az én Istenem nevét, és az én Istenem városának, az új Jeruzsálemnek a nevét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!” Jelenések 3, 7-13.

 

Az adventi időszak emlékeztet minket arra, hogy az egész életünket adventben éljük. Amikor Jézus halála és feltámadása után felment a mennybe, két dolgot megígért: Szentlelke és Igéje által minden nap megtapasztalható módon az ő népével marad – „veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Máté 28, 20. – a történelem végén pedig minden ember számára látható módon jön el újra, hogy ítéljen élők és holtak fölött, magához vegye azokat, akik az övéi, hogy vele együtt éljünk feltámadott, újjáteremtett testben Isten újjáteremtett világában örökké. „Eljövök hamar.” Isten népe azóta erre az adventre, eljövetelre várva éli az életét, harcolja a hit harcát itt a földön. A Jelenések könyve, és a könyv elején a megdicsőült Krisztus 7 levele ennek a népnek fogalmaz meg adventi üzenetet, amelyik évszázadok óta különböző korokban, földrajzi helyeken és kultúrákban élve küzd és várakozik. Efezus, Szmirna, Pergamon, Thiatira, Szárdisz, Filadelfia, Laodicea hajdan volt kisázsiai városokban élő gyülekezetek, akiket a Jelenések könyvének üzenete eredetileg megszólított. És Efezus, Szmirna, Pergamon, Thiatira, Szárdisz, Filadelfia, Laodicea az évszázadokon át küzdő keresztyénség. Mi vagyunk. Ez a 7 levél nekünk szól arról, hogy mire kell figyelnünk miközben várjuk, hogy beteljesedjen Jézus visszajövetelének ígérete. Így figyelj a mai igehirdetés üzenetére: neked szól.

 

„Tartsd meg, amid van!” Ez a mai adventi üzenet, parancs, feladatkijelölés, és bíztatás. Ennyi a dolgod: tartsd meg! Nem több. De ezt nagyon komolyan kell venned, mert ezen múlik minden.  

 

Nagyon kell figyelnünk, mert egy olyan kultúrában szólít meg ma bennünket ez az üzenet, amelyik nem nagyon érti azt, hogy mit jelent megtartani, sokkal inkább érti azt, hogy „szerezd meg!” Abba fektesd az energiáidat, hogy megszerzed, aztán ha megvan, akkor már nem kell vele foglalkoznod, inkább menj és szerezd meg a következőt! Nem erről szól a világ körülöttünk? A gépeket nem javítjuk meg: vegyél újat és dobd el a régit, mert nem érdemes vele foglalkozni… Ha megszereztél valamit, ne állj meg, jöhet a következő. A fogyasztói kultúra mesterségesen is igyekszik fenntartani az elégedetlenséget: nem tudom értékelni, amim van, hanem mindig többre, másra, a következőre vágyom.

Sajnos a kapcsolatainkban is megjelenik ez a gondolkozás. Az üzleti életben sokszor az új ügyfelek kapnak kedvezményeket, míg a régiekkel senki sem törődik. A munkahelyeken sokszor a fiatalság a fő szempont, a hosszútávú tapasztalat nem számít. Sajnos a személyes kapcsolatokban is megjelenik és súlyos rombolást végez ez a szemlélet: másik kapcsolatba kezdeni, hűség helyett. Tartsd meg, amid van? Nem jó idők járnak a megtartásra, kitartásra, megőrzésre manapság.

 

Isten mégis ezt helyezi ma a szívünkre: tartsd meg, amid van! Mert az ember életének, az Istennel való kapcsolatunknak ez a kulcsa minden korban és kultúrában ez volt, és ez is lesz mindörökké. 

 

Tartsd meg, amid van! Ez egy óriási örömhír, felszabadító, bátorító evangélium! Másrészt egy hatalmas figyelmeztetés, parancs, felkiáltójel!

 

Páratlan örömhír! Tartsd meg, amid van! Érted? Van! Nem kell megszerezned, megdolgoznod érte, nem bizonytalan, hogy sikerül-e… Van. Ajándék! Kegyelem! Mert semmi nem rajtad múlik, hanem minden Isten hatalmán és szeretetén nyugszik! Sokan küszködnek a bizonytalansággal: vajon rám is igaz az Isten szeretete? Engem is elfogad? Honnan tudhatom, hogy üdvösségem van? Micsoda bíztatás: nem szerezd meg, dolgozz meg érte, állj hozzá jobban, akkor talán lesz, hanem van! Vagyis Isten egészen bizonyosan ajándékba nyújtja neked is Krisztusban. Gondolod, hogy meghalt volna a kereszten, ha nem gondolná komolyan? VAN KEGYELEM, VAN BOCSÁNAT, VAN ÚJ ÉLET! Minden, ami Jézus Krisztusé, a tied is. Isten minden lelki áldása. Van, van, van! Isten nem játszik veled! Jézus Krisztus, a „Szent és Igaz” ígérte meg és készítette el. Igaz – hű önmagához, amit mond, azt teszi is, adja is… Ez biztos! Nem hatalmas fellélegzés? Olyan, mint amikor a szerelmes megtudja, hogy aki után vágyódik, az szereti, és már nem haragszik a bántás miatt. Milyen öröm, nem? „She loves you yeah, yeah, yeah! … And you should be glad” (The Beatles) Madarat lehetne velem fogatni!

 

Egyben óriási figyelmeztetés ez a mondat! Tartsd meg, amid van! Mert Istenen nem múlik, nem kérdés, hogy ő neked ajándékozta. Jézus a kereszten ezt kiáltotta: „Elvégeztetett!” Megvan. Készen van. Semmit nem kell és lehet hozzá tenni. Isten neked adja, senki el nem veheti tőled. Akkor ragadd meg! Kapaszkodj belé! Ragaszkodj hozzá! Ilyen szempontból csak rajtad múlik. Vedd komolyan! NE hagyd ki! Ne hagyd elveszni! Tartsd meg, hogy ne vehesse el senki a koronádat – mert csak akkor vehetik el tőled, ha elengeded, ha nem törődsz vele, ha nem értékeled, nem veszed komolyan.

 

Pont erre a figyelmeztetésre van szükségünk ma, mert emberek tömegei nem azért fogják elveszíteni az üdvösséget, mert nem tudnak róla, vagy elutasítanák, határozott nemet mondanának rá, hanem azért, mert közömbösek, vagy szimpatizálnak ugyan, csak nem elég fontos, nem veszik elég komolyan, mindig van, ami fontosabb. Sokan pozitívan gondolnak gyülekezetre, Istenre, Jézus Krisztusra, bennük is van, hogy jönni kellene majd, de valami mindig közbejön…

 

Tartsd meg. Ez egy intenzív ragaszkodást kifejező szó! A felolvasott szakaszban végigvonul a megtartani ige. A görög szöveg legtöbbször téreó szót használja: figyelemmel kísér, pontosan követ, megtart, megőriz. Ennél a felszólításnál azonban egy jóval intenzívebb szó jelenik meg: krateó. Szinte erőszakos ez a szó: hatalmába kerít, foglyul ejt jelentése is van. Erősen ragaszkodik! Csüng rajta, mint a pitbull, amikor elkap valamit, és bezár a szájzár, nem tudja elengedni, legfeljebb kitépni lehet a szájából! Ez nem valami ímmel-ámmal, így is jó, úgy is jó vallásosság, amíg és amikor ráérek, meg ahol, és amíg kedvesen fogadnak, hanem úgy kapaszkodom belé, mint akinek az élete függ tőle! „Bottal sem lehetne elverni Jézus mellől.” Mint az a kánaáni asszony, akit egyszerűen nem lehet lerázni azzal sem, hogy Jézus a korabeli zsidó-pogány ellentét terminológiáját használva közvetetten kutyának nevezi. Végül pedig példának állítja kitartó hitét: „Asszony, nagy a te hited!” Máté 15, 28. Tartsd meg! Ragaszkodj! Kapaszkodj! Foggal körömmel. Megvan a koronád/győzelmi koszorú. Ne add oda semmiért! Az Úr őriz, tart meg, ezért nem veheti el tőled senki, csak ha te adod, csak ha te árulod el a szövetséget… Vigyázz!

 

Halljuk meg ezt a kettős hangsúlyt – örömhír és figyelmeztetés – több aspektusból is, amit az ige felsorol.

 

1. Az üdvösséged – az, hogy Istenhez tartozol, bátran beléphetsz elé, mint kegyelembe fogadott gyermeke – mindenestül Isten ajándéka. Ingyen kegyelem. Jézus Krisztus, „akinél van a Dávid kulcsa, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki: Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be…” Kinyitottam neked az Isten országának az ajtaját. A „Dávid kulcsa” egy ószövetségi jelenetre utal, amelyik Eljákimról az akkor hivatalba lépő udvarmesterről szól: „Az ő vállára teszem Dávid palotájának kulcsát. Amit kinyit, nem tudja bezárni senki, és amit bezár, nem tudja kinyitni senki.” Ézsaiás 22, 22. Jézus Krisztus előképe Eljákim. A vállon hordozott hatalmas fakulcs a Jézus vállán hordozott keresztre mutat. A kulcs, amelyik nyitja Isten országát. Amikor Jézus meghalt a kereszten, a templom kárpitja, amelyik mint egy belépni tilos tábla megállította a bűnös embert az Isten jelenlétét jelképező szentek szentje előtt ketté hasadt. A nyitott ajtó. Egyetlen nyitott ajtó. Tartsd meg: vedd komolyan, hogy ez az egy ajtó van! Lépj be rajta! Csak Jézus Krisztusért jöhetek be! De őérte bátran és biztosan! Az Isten országába nem lehet csak úgy begrasszálni, de van egy ajtó, amelyik mindenki előtt nyitva áll. Ezen az ajtón mehetsz be, és ezen az ajtón hívhatsz másokat, mert Jézus a kereszten törölte el azt, ami kizárt az Isten országából, és ajándékozott meg az ő tökéletes igazságával. Ezt komolyan venni azt jelenti, hogy én őszintén megvallom neki a felismert bűneimet, és elfogadom a bocsánatot, amit ő szerzett. Vele, benne bízva, rá nézve lépek bizalommal az Atya elé mindenkor!

Ragaszkodj hozzá! Kapaszkodj belé! Foggal-körömmel ragaszkodj! Érted, hogy mit jelent ez? Ma olvastuk a napi igében: „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével.” Galata 6, 14. Valahányszor a hívő életben önmagadra, a magad állapotára, teljesítményére nézel pro vagy kontra, és elbízod magad, különbnek érzed magad másoknál, vagy elcsüggedsz, elkeseredsz, nem mersz elindulni egy hitbeli úton, vagy örömtelen vagy, mert magadat kicsinek, gyengének, ügyetlennek, vagy bűnösnek látod, mindannyiszor nem tartod meg azt, amit kaptál! Mert nem az egyetlen ajtóra nézel, amelyen keresztül bemehetsz Isten jelenlétébe, mint kedves gyermeke! Kapaszkodj minden nap a keresztbe, csak a keresztbe, és bátran bízz benne, hogy megtart téged! „Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje… tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket.” 1Korinthus 1, 18. 21.

 

2. A Misszió mindenestül Isten munkája, ajándéka. Ezért kapaszkodj erősen, tartsd meg, ragadd meg azt, amit tőle kaptál. „Neked adok némelyeket a Sátán zsinagógájából…” Az ellenség megtér! Isten népének az adventi reménysége mindig is ez volt. Eljön majd a nap, amikor a nem hívők közül sokan, az ellenségesek közül is sokan felismerik Isten szeretetét Krisztusban, hozzá jönnek és a testvéreink lesznek. A ma reggeli ószövetségi ige fogalmazza meg ezt a reménységet: „Hozzád jönnek majd a nemzetek a föld legszéléről is, és ezt mondják: Bizony, hamis isteneik voltak elődeinknek, hiábavalók, egyik sem ér semmit! Hiszen nem istenek azok, akiket istenként készít magának az ember! Ezért most megmutatom, ezúttal megmutatom nekik kezemnek hatalmát, és megtudják, hogy ÚR az én nevem!” Jeremiás 16, 19-21. Ez volt Izrael reménysége. Ez a keresztyén egyház reménysége. Én adom neked – mondja az Úr! Mi nem tudjuk megváltoztatni egymást, de a Szentlélek hatalma az ellenségből is testvért formál.

 

Mekkora bátorítás ez a misszióra! Jézus Krisztus az, aki ajtókat nyit. Igéje és Szentlelke által valóban jelen van. Az igehirdetés által nyitja a szíveket. Ő tudja, hogy kinek a szívét. A misszióban, az istentiszteleten jóval több történik, mint hogy mi hívő emberek erőfeszítéseket teszünk. Az egyházat nem a mi erőfeszítéseink hozzák létre, őrzik meg: „Isten Fia a világ kezdetétől fogva annak végéig, az egész emberi nemzetségből az igaz hit egységében Szentlelke és Igéje által magának egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe, azt oltalmazza és megőrzi…” (Heidelbergi Káté 54. kérdés-felelet)

Ez történik közöttünk. Valahányszor egy élet a mélységből felemelkedik, a szenvedélyből megszabadul, megnyílik a szeme, a szíve az igére, máshogyan kezd gondolkozni, megtisztul az élete, elkezd bízni, békességet kap… – mindannyiszor Jézus Krisztus élő igéje és Szentlelkének valósága tesz csodát. Ezek nem mi vagyunk, nem a mi erőfeszítéseink, hanem ő. Ez ajándék. Ez túl van minden emberi lehetőségen.

 

Micsoda meghívás ez az imádságra! Tartsd meg, amid van! Ragaszkodj! Kapaszkodj az Úrba! A legfontosabb dolgod legyen, hogy hozzá imádkozz! Nélküle ne menj soha sehová. Vele, csak vele, menj, ahová ő küld! És így imádkozva mekkora bíztatás, nem? Mekkora lelki görcsoldó! Nem azon múlik, hogy én milyen okosat mondok!

És milyen motiváció, buzdítás a misszióra! Éppen azért, mert az ő ajándéka, az ő lehetősége, nem hagyom el magam, hanem mindent beleteszek! Eszközeként akar használni. Eszközeként, érted? Nem a te projekted. Neked csak a kezébe kell adnod magad! Engem ez felszabadít, hogy merjem csinálni. Mert ha neki teszik, használni fog, és csodát tesz! „Isten sohasem vall kudarcot.” (Hudson Taylor kínai misszionárius) Istennek nincs lehetetlen. A Sátán zsinagógájából is tud testvéreket adni! Látsz ezzel a reménységgel lehetetlen embereket? Nem mondhatsz le senkiről!

Nem meghódítanod kell a világot, csak ragaszkodnod kell Istenhez, szorosan együtt járnod azzal, aki szíveket nyit, aki életeket változtat meg, elkötelezetten figyelve arra, hogy ő mit bíz rád!

„Megtudják, hogy én szeretlek téged” Ez a misszió lényege. Az Isten szeretete látszik az ő népén, és ezt ismerik fel azok, akiket ő „nekünk ad”. Azt a szeretetet, ami az övék is abban a pillanatban, hogy eljönnek, és leborulnak, vagyis belépnek az Isten királyságába. Az ilyen értelemben vett misszió nem rólunk szól. Nem a mi erőfeszítésünk, nem a mi felsőbbrendűségünk, nem a mi kultúránk terjesztése, hanem Isten szeretetének hirdetése minden nép és kultúra felé. És Isten bűnbocsátó, befogadó szeretetének képviselete.

 

3. A kísértésben való megtartatásod Isten ajándéka. Az ő ereje tart meg. Ezért tarts ki. Kapaszkodj belé! „Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.” 1Korinthus 10, 13.

Reménység a nehéz időben: „Megtartalak a kísértés idején, amely eljön a világra.” Mit hoz a holnap? Nem tudom, de azt tudom, hogy ki tart meg holnap! És azt is tudom, hogy mi a feladatom: hűségesen ragaszkodni hozzá, kapaszkodni belé! Nem ímmel-ámmal, lazán, hanem teljes erővel, teljes figyelemmel. Mert csak ő tarthat meg, ezért én semmiképpen nem akarom őt elengedni, még véletlenül sem! „félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” Filippi 2, 12-13. A keresztyén élet titka: tudom, hogy minden Isten kegyelme, hatalma az én életemben, ezért én mindent megteszek, hogy Istenbe kapaszkodjam, és ne szakadjak el tőle. Komolyan veszem a vele való kapcsolatomat. Ezt veszem mindennél komolyabban!

 

„Bár kevés az erőd”, de hűséges vagy. Kevés erővel is lehetsz hűséges. Isten nem a nagy erőt kéri számon, hanem a hűséget. A hűséged ahhoz köt téged, aki hatalommal nyit és zár…

 

Egy székely bácsi így fordította le magának a Miatyánk „ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól” kérését: „Uram, ismersz engem, tudod, hogy milyen huncut vagyok, minden rosszra hajlamos. Kérlek, ne engedj olyan helyzetbe, ahol vétkezhetnék ellened! De ha mégis olyan helyzetbe kerülök, kérlek a te hatalmas erőddel óvj meg engem!” Semmiképpen nem akarok tőled elszakadni!

 

Bízz benne, hogy nem hagy erődön felül kísérteni, kapaszkodj, amíg véget ér a kísértés, tarts ki végig! Az ő erejével biztosan ki fogod bírni. Egy fiatal amerikai úszónő elhatározta, hogy átússza az egyik széles tengeröblöt. Az edzője, édesanyja végig támogatták, bíztatták egy csónakból. Sokáig derekasan küzdött a ködös időben, végül egyszer csak feladta. Kérte, hogy emeljék be a csónakba. Nem sokkal később felszállt a köd, és meglátta, hogy már csak 200 méter lett volna vissza. „Ha ezt tudom, biztosan nem adom fel! Ennyit már kibírtam volna!” – mondta. Tudod hányszor adtad fel a kísértéssel szemben a harcot annyival a vége előtt, amennyit még bírtál volna? Mindig, amikor csak feladtad. Isten megígérte, hogy nem engedi, hogy csak annyit enged meg, amennyit vele kibírsz, és elkészíti a szabadulást is. Elérhető közelségben a túlsó part, csak a köd miatt nem látod. Bízol benne? Hiszel neki? Kapaszkodsz?

 

Paul Washer amerikai baptista lelkipásztor beszélt arról, hogy a keresztyének sokszor könnyen és hamisan hivatkoznak a gyengeségükre. „Nem vagy gyenge. És ezt be is bizonyítom. Mennyi időt töltöttél az elmúlt héten azzal, hogy Isten igéjének megértéséért küzdj, Istenhez könyörögj erőért a gyengeségedben? A gyengeségednek Istenhez kellene hajtania téged. Igazából, amikor nem kapaszkodsz Istenbe és elbuksz, nem gyengének, hanem túlságosan is erősnek képzeled magad! Mennyit könyörögsz? Mennyit kiáltasz az Úrhoz? Amikor elbuksz a bűnben, megragadod Krisztust? Amit ő tett érted? Ő a te erőd, ő megígérte, hogy megtart. Ehhez ragaszkodni azt jelenti, hogy imádkozol hozzá! „Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!” Lukács 22, 46.

 

4. A jövő reménysége, a vége, a cél is Isten ajándéka mindenestül. Aki győz. Nem nekünk kell szavatolnunk a végét, nem nekünk kell egy új világot felépítenünk. Jézus jön vissza („eljövök hamar”), és Isten teremti újjá a világot. Ő készítette el. „a mennyben van fenntartva számotokra. Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben.” 1Péter 1, 4-5. Rád azt bízza: tarts ki addig, tartsd meg, amid van! Ezt jelenti győzni.

A győztes gazdag ígéretet kap. Oszloppá lesz az Isten templomában, ahol Isten van jelen. Az oszlop a megrendíthetetlen hit jelképe. Így nevezi a Biblia oszlopnak az apostolokat. Az oszlop örök: nem kerül ki soha többé! Az Isten nevének a felírása azt jelenti, hogy Istené az életed. Az új Jeruzsálem – a mennyből alászálló város – nevének a felírása pedig az Isten örök országában való polgárjogot jelenti. Az Úr készítette el. Ő nyújtja át. Még odáig is az ő hatalma őriz. Hit által – vagyis neked megtartanod kell, végig kell menned. Kapaszkodnod kell belé!

 

Filadelfia ebben a hűséges kapaszkodásban példa. Az egyike azoknak a gyülekezeteknek, akik csak dicséretet kapnak Krisztustól. A hűsége, Jézushoz való ragaszkodása kap dicséretet. És a buzdítás így szól: Eddig így mentél, most is így tovább! Megtartottad az én igémet. Figyeltél rá, igazodtál hozzá, szót fogadtál. Azt tetted, amit én kértem tőled, azt tetted, ami kedves nekem. Nem tagadtad meg az én nevemet. „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.” Máté 10, 32-33. Vállaltad az én nevemet. Ez a kettő a hűséges barát, vagy házastárs jellemzője. Kedvében jár a társának, nem szeretne szomorúságot, sokkal inkább örömet akar szerezni neki, és minden társaságban vállalja, hogy hozzá tartozik.

 

Minden az ő ajándéka. Kegyelemből nyújtja neked. Nem megszerezned kell. Ő már megszerezte. Nála van, önmagával együtt adja neked. Csak fogadd el, ragadd meg, tartsd meg! Ragaszkodj! Ragaszkodj Jézushoz! Figyelj az ő igéjére és igazodj hozzá! Beszélj vele rendszeresen, kiálts hozzá, hívd segítségül! És keresd azok közösségét, akik hozzá ragaszkodnak!   Ámen.

 

Kérdések az igehirdetéshez:

1. Mit jelent számodra az, hogy a keresztyén élet nem megszerzésről, hanem Isten kegyelmének ajándékaihoz való ragaszkodásról szól?
2. Mit értettél meg ebből az igehirdetésből az üdvösségeddel, a kísértésben való megállással, a misszióval, és a végső reménységünkkel kapcsolatban?

 

                                                                                                                                                             Végh Miklós, lelkipásztor