2023.december 17.

Olvasandó: RÓMA 8, 8-17. 28-30.

„Amikor pedig János a börtönben hallott Krisztus cselekedeteiről, ezt üzente neki tanítványaival: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Jézus így válaszolt nekik: „Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.” Amikor azok elmenőben voltak, elkezdett Jézus beszélni a sokaságnak Jánosról: „Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni? Ugyan miért mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert látni? Hiszen akik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak. De hát miért mentetek ki? Prófétát látni? Azt láttatok, sőt – mondom néktek -, prófétánál is nagyobbat. Ő az, akiről meg van írva: Íme, én elküldöm előtted követemet, aki elkészíti előtted az utat. Bizony, mondom néktek: nem támadt asszonytól születettek között nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála.” Máté 11, 2-11.

 

Keresztelő János adventje. Ő az Eljövendő útkészítője – az advent eszköze -, de közben ő is adventben él. Ő is vár annak az eljövetelére, akinek az útját készíti, neki is szüksége van az Eljövendőre, neki is rá van szüksége.

 

Mindannyian – a legnagyobbak is – csak bűnös emberek vagyunk. A magunk lehetőségeivel nem tudunk segíteni magunkon. Amíg csak „asszonytól született” természetünk dolgozik bennünk, addig csak az emberi „vonalaink” szerint működünk.

Keresztelő János az „asszonytól születettek” közül a legnagyobb, de újjászületés, Szentlélektől való születés nélkül a legkisebb is nagyobb nála az Isten országában. Lélektől való újjászületés nélkül ugyanis nem láthatja meg senki az Isten országát. (János 3, 3.)

Keresztelő Jánosra az üdvtörténet kiemelt szolgálatát bízta rá Isten, mégis, neki is szüksége van a felülről születésre, a Lélek keresztségére, amiről ő maga beszél, ahhoz, hogy az Isten országába belépjen. „Utánam jön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.” Márk 1, 7-8.

Az Ószövetségben a Szentlélek a szolgálat elvégzéséhez adatik Isten különleges szolgáinak. Az Újszövetségben Jézus halála, feltámadása, mennybemenetele után pünkösdkor teljesedik be Isten különleges ígérete: „Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra.” ApCsel 2, 17. vö: Jóel 3, 1-5. Jézus Lelke nélkül csak bűnös emberek, lelkileg halottak vagyunk – még a legjobbak is -, ezért szükségünk van a Lélek általi születésre, és arra, hogy Lélekben járjunk minden nap, hogy a Krisztus formálódjon ki rajtunk.

Keresztelő János nem szélingatta nádszál, bátran, megalkuvás nélkül hirdeti és képviseli Isten üzenetét a Lélek erejében járva Isten legnagyobb prófétája. De nagyon fontos látnunk, hogy János nem attól lesz nagy, hogy „kutyakemény ember”, hanem attól, hogy áldott eszköz a Szentlélek kezében. És amikor nem a Lélekre figyel, meginog. Amikor nem a Lélekre figyel, akkor még az Úr leghatározottabb szolgája is meginog így vagy úgy.

Isten nem arra hív téged, hogy „kutyakemény” hívő ember legyél, aki erővel uralkodik magán (és sokszor másokon is), hanem arra, hogy Lélektől szüless újjá, és élj a Lélek szerint minden nap. Hamar Pista bácsiék konyhaszekrényén volt feliratként ez az ige: „Újonnan kell születnetek.” János 3, 7. Egyszer valaki megkérdezte Julika nénit: Miért kell oda ez az ige, hát Pista bácsi és Julika néni nem születtek még újjá? A válasz agy hangzott: De igen, befogadtuk Jézus Lelkét, elkezdődött az az új, ami már nem csak asszonytól született, ami Istentől született, örök. De emlékeznünk kell arra, hogy minden nap ehhez igazodjunk, ebben járjunk, e szerint éljünk. Ehhez pedig nem az erőlködésünkre van szükség, hanem a Szentlélek erejére. Ahhoz pedig arra van szükség, hogy őszinte vágy legyen bennünk a formálódásra, és beismerjük a gyengeségünket és kérjük a Szentlélek segítségét minden nap.

 

Miért bizonytalanodik el Keresztelő János? Nem a börtönkosztból lett elege, és nem a Heródes királytól való félelem bizonytalanította el. Nem a szenvedés mértéke lett számára túl nagy, hanem a szenvedés értelme kérdőjeleződött meg.

„Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Az Eljövendő a megígért Messiás, akire évezredek óta vár Izrael és az egész emberiség. Az Isten megoldása, szabadítása az ember életére, a Megváltó. A megnyugtató megoldás Istentől. Te vagy? Vagy félreértettem és mást kell várnunk? Egy félreértés miatt vagyok börtönben? „Rossz lóra tettem” minden vagyonomat, az egész életemet?

 

Keresztelő János számára ez nem elvi teológiai vitakérdés, hanem egzisztenciális kérdés, alapkérdés, mert ő Krisztusra tette fel az egész életét. Mielőtt elkezdenénk okoskodni, hogy „ejnye már milyen ingatag ember ez a János!” Mielőtt ítélkezni kezdenénk (bárki felett), gondoljuk végig a helyzetét! Ki tette úgy oda a történelemben az életét a Krisztus ügy mellé, mint János? Az egész életét az Isten ügyére tette rá. Ezért vállalt nélkülözést, lemondott az átlagélet örömeiről, minden kényelemről, és vállalta a börtönt is. Valódi tétje van ennek a kérdésnek, mert János hitének, döntésének valódi tétje van! Biztos jól látom? Biztos jól értem? Lehet, hogy tévedés volt? Gyötrő tud lenni a kérdés akkor, ha arra vonatkozik, amire én az életemet alapoztam!

Amíg nincs tétje, addig könnyen vagyunk nagy hitvallók és magabiztosak. Amíg nem ezen fordul meg az életünk. Teológus korunkban a rendszerváltás után közvetlenül ifjonti hévvel egyetemi jogokat követeltünk magunknak a teológián. Hogy súlyt adjunk a követelésünknek legalább egy hétig álltunk az előadásokon és szemináriumokon. Nem vagyok büszke erre az epizódra az életemből, bár tanulságos emlék. Legtöbben azt sem értettük pontosan, hogy miért csináljuk. Tanulságos emlék Szűcs Ferenc professzorunk néhány csendes szava: „Irigylem magukat, hogy ezt egy ilyen korban próbálhatják ki, komolyabb tét nélkül. Próbálták volna meg ezt az 50-es években…” Annyira elszégyelltem magam! Értjük? Richard Wurmbrand „Megkínozva Krisztusért” című könyvében, amelyben a román diktatúra börtönében évekig tartó szenvedéséről ír idézi ezt a mondatot: „Vannak emberek, akik hisznek Istenben, és vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy hisznek Istenben. A különbség akkor derül ki igazán, amikor igazi tétje lesz a hitnek!”

Keresztelő János számára óriási a tét! Az egész életét rátette. Lehet, hogy neked soha nem kell a hitedért börtönt vállalnod, vagy fizikai kínokat, de ezt a kérdést mindenképpen tedd fel magadnak: van tétje a hitemnek? Mert csak azt érdemes hitnek nevezni, aminek igazi tétje van. Ami nem addig tart, amíg minden sima, amíg nincs gúny és hátratétel, anyagi hátrány sem… Nem addig tart, amíg kedvesek itt velem… Nem az a hit, ami mindent vállal, csak a következményeket nem, azokat valahogyan mindig kikerüli…  A hit azt jelenti, hogy te nem csak azt vállalod, ami teszik neked az Isten útjából, meg ami könnyű, és elfogadja a környezeted, hanem ráteszed az egész életedet Krisztusra visszavonhatatlan módon, elindulsz az úton úgy, hogy azt nem lehet meg nem történtté tenni, döntést hozol, amit nem vonsz – talán már nem is vonhatsz – vissza, a visszavonulási utakat lezárod, a hidakat felégeted… A hit útjára teszed rá az egész életedet, és mindent ez befolyásol. Ott állsz így Jézus mellett?

Keresztelő János ilyen hittel hisz, és éppen ezért küzd a gyötrő kérdéssel. Jól gondoltam? Tényleg?

 

Mi a kérdés? A hívő, Istent kereső ember kísértése, nyugtalanító kérdése: „Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk?” A görög nyelv két szót használ, amit mi magyarra „más”-nak fordítunk. Allos: ugyanabból a fajtából másik. És heteros: más féle, más fajta. Itt ezt a szót olvassuk. Mintha János azt mondaná: én másfajta eljövendőt vártam. Az igazat megvallva mást vártam tőled Jézus!

Fejszét a fák gyökerére, ítéletet a viperák fajzatára, látványos takarítást a szérűn, tüzet, a harag tüzét a bűnösökre, az ilyen képmutató Heródesekre, meg a rómaiakra. Tegyél rendet, ahogyan én gondolom, és szolgáltass nekem igazságot! Mit csinálsz Jézus?! Mást vártam tőled! Tegyük tisztába: te vagy az, vagy várjak mást, aki elhozza azt (is) végre, amit én várok?

Az Istent kereső ember dilemmája, kísértő kérdése, ami akkor jön elő élesen, amikor tétje lesz a hitnek, amikor élére állnak a dolgok, következménye van annak, ha a hit útján kitartok. Várok valamit Istentől. Nem az lesz. Jó döntés bízni benne, vagy adjam fel és keressek mást?

 

Jézus válasza. Nem mondja: hogy kérdezhetsz ilyet János? Szégyelld magad… Nem zárja rövidre a kérdést. Nincsenek rövidre zárt válaszok. Csak mi zárjuk rövidre azzal, hogy magunkba zárjuk a kérdést, és úgy teszünk mintha nem lenne. János kérdez, és jó helyen kérdez! Őszintén felteszi a kérdését Jézusnak. Milyen jó, hogy kérdez, mert így kap választ. A hit harcát meg kell harcolnod neked is, míg eljutsz a személyes felismerésre, meggyőződésre, ami a tied. Azt már nem veszi el tőled senki. Nincs egyszerűbb út a hitre!

 

Jézus válasza: „Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.”

Jézus a jelekre mutat, amelyeket ő tesz. Figyelj a jelekre, a jelzőtáblákra, és higgy abban, akire mutatnak! A jelek arra mutatnak, hogy kicsoda ő és mi a terve! Ezek a jelek arra mutatnak, hogy itt van az Isten országa, amelyet Izrael és a világ évezredek óta vár, amelynek az útját János készítette, Jézus ennek az országnak a királya, és a jelek arra mutatnak, hogy milyen ez az ország!

„Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket! Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön Istenetek, és bosszút áll, jön Isten, és megfizet, megszabadít benneteket! Akkor kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei. Szökellni fog a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve.” Ézsaiás 35, 3-6.

Ez a prófécia az Isten országa eljöveteléről, az üdvidőről beszél. Jézus a jelekre mutat, amik az ő életét kísérik, és azt mondja: nézd csak! Itt van! Eljött! Ez történik! Itt van, akire vártatok! Keresztelő János számára, aki ismerte ezeket az igéket, ez egy nagy IGEN! ÉN VAGYOK!

És a jelek arról is világosan beszélnek, hogy mit hoz az Eljövendő, hogy mit jelent az Isten országa.

Isten terve a világ és benne az ember életének helyreállítása, megújítása, meggyógyítása, megszabadítása a bűn és a halál erőitől. Jézus csodái jelek, amelyek arra mutatnak, hogy milyen lesz az Isten országának a teljessége, mi Isten terve a világgal. A gyógyítások, a halottak feltámasztása arra mutatnak, hogy az Isten országában, helyre állított világában nem lesz betegség, nem lesz halál és gyász. Az 5000 megvendégelése vagy a kánai menyegző arra mutat, hogy nem lesz nélkülözés.

Mindeközben azonban végig arra mutatnak a jelek, hogy nem csak a test, a külső körülmények, hanem az egész ember helyreállítása Isten terve. A test és lélek egysége, egész ember.

 

Keresztelő János azon ütközött meg, hogy az általa várt igazságtétel késik. Mi ma talán inkább azon ütközünk meg, hogy a testi gyógyulás és a külső körülmények nem mindig alakulnak úgy, ahogyan mi várnánk Jézustól. A testi betegség, a szenvedés, a nyomor, a külső körülmények terhelőek, és feszítőek, és Jézusnak ezzel is van dolga, de a hangsúlyt a lélek betegségére helyezi, a lelki betegségre tisztátalanságra, vakságra, süketségre, bénaságra, halálra. Nem azért, mert a lélek magasabbrendű lenne, a test pedig nem fontos – ilyet a Biblia nem tanít -, hanem azért, mert a lelkünk állapota választ el bennünket Istentől, és nem a testünk állapota!  A lelkiállapotunk, a bűnünk választ el minket Istentől, és ez okozza éltünk elveszettségét. A Jézus által cselekedett jelek a kapcsolat helyreállítására fókuszálnak: a bűnbocsánat gyakorlása és a bűnösökkel vállalt közösség arra mutat, hogy az Isten országa azt jelenti, hogy helyre állnak a kapcsolatok Isten és ember, ember és ember között.

 

 A jelek arra mutatnak, hogy Jézus Krisztusban a gyógyulás elkezdődött. Benne kezdődhet el a gyógyulás. Ennek a gyógyulásnak a teljességre jutását várjuk.  Az egész világ újjáteremtését, a dicsőséges testben való feltámadásunkat, és a teljes igazságot, amikor minden gonoszság eltűnik a világból. Tökéletes egészség, tökéletes igazság, tökéletes szeretet, tökéletes élet. Ez lesz a teljesség. Még nincs itt, de a jelek arra mutatnak, hogy a gyógyulás Jézus Krisztusban már elkezdődött.

Azok életében, akik felülről születtek, elindult ez az új. De még vár az Úr! Még gyűjti az ő népét. Látod-e ezt? Eljött az Isten országa Jézusban. Nem kell másikat várnod. Ez fog kiteljesedni végül. Fogadd be az Eljövendőt, az ő Lelkét, térj az ő uralma alá, és várd türelemmel és állhatatosan, mert még nincs itt a teljesség. „Boldog, aki nem botránkozik meg énbennem!” – mondja Jézus.

 

Keresztelő János mást várt Jézustól. Itt és most várta a teljes igazságtételt, az Isten országa teljességét, és elbizonytalanodott. Jézus a jelekre mutat. János, figyelj, hogy mi történik, és higgy! Ne keress mást, inkább láss te másként, mint eddig!

 A megtérés, az Isten országába bekapcsolódásunk kulcsszava: metanoia. A gondolkodásmódunk teljes megváltozása. Mert Isten országa más, mint, ahogyan mi gondolkozunk. Az Isten országa másként jön el, mint ahogyan mi elképzeljük, várjuk és elvárjuk.

A megbotránkozás, (SZKANDALON: csapda, megbotlás, megütközés) abból fakad, hogy az ember a saját elvárásai miatt botlik meg, megütközik, ahelyett, hogy felismerné a jeleket!

Vannak, akik a saját látásukat nem tudják elengedni, és emiatt kimaradnak az Isten országából. Izrael legvallásosabbjai kimaradtak, mert megbotránkoztak Jézusban. Úgy, mint az idősebb fiú a Tékozló fiú történetében: kint maradt az ünnepből, mert az elvárásának nem felelt meg az, amit az apa tett, amikor visszafogadta a tékozló testvért. Boldog, aki le tudja tenni az elvárásait, a maga módján való elképzeléseit, a mindenáron vágyait is, és üres kézzel, nyitottan fogadni az Isten országát.

És a hívő élet útján is komoly elakadást jelenthet, ha mást vársz Jézustól, mint amit ő ad neked! Ha nem tudod elengedni bizonyos elvárásaidat, vagy nem biblikus meggyőződéseidet, és emiatt ütközöl meg, akadsz el az Istennel való kapcsolatodban, a hitbeli növekedés útján.

 

Őbelőle nem csinálhatsz mást, mint aki, csak magadat csapod be, ha megpróbálod a saját gondolkodásodhoz igazítani. Ő akar belőled másfajta gondolkodású ember formálni, Isten szerinti gondolkodású embert. Metanoia. Szükségünk van erre, mert az Isten országa más, mint, amit mi gondolunk, mert:  

• A megváltás mindig átfogóbb, mélyebb, gyökeresebb, mint, ahogy mi várnánk. A bűnösök letarolása helyett a bűn kitakarítása, a bűnösök megtérése és a szív átformálása, amire neked is szükséged van! Még tart ez összegyűjtés, megtisztítás a formálás!

Az Isten országa a csak testi megoldások helyett a lélek és test gyógyulását, az Istennel való kapcsolatunk gyógyulását, Krisztus arcának, Isten dicsőségének helyreállítását hozza az életünkben. Ez a célja mindennek, és a nehéz körülményekkel is ezt munkálja Isten. Róma 8, 28-30. A körülmények direkt megkönnyítés helyett a szív átformálása (példa: P. Washer a házasságról. Nem a kényelem. Ne keress mást.

• És a helyreállítás teljessége még nem történt meg, még nincs itt. A gyógyulás elkezdődött, de még tele van tökéletlenséggel ez a világ és az életünk is. Ez azonban még nem a történet vége, ez még nem minden! A teljesség a jövőben jön el, amikor Jézus visszajön. Ne keseredj el, ne add fel, hanem várakozz reménységgel és állhatatosan!    

 

„A szegényeknek hirdettetik az evangélium. És boldog, aki nem botránkozik meg énbennem” „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.” Máté 5, 3. Az örömhír a szegénynek szól, aki kinyújtja az üres kezét és megragadja. Az, akinek elvárásai vannak, megütközik, aki üres kézzel jön átveszi az üdvösséget.

 

Ne várj más Eljövendőt, ne várj mást az Eljövendőtől, mint, amit ő hoz! Te légy mássá! Nyitott szívvel figyelj rá, fogadd be őt, és igazodjon hozzá, az ő igéjéhez a gondolkodásod, az életed! Ámen.

 

Kérdések az igehirdetéshez:

Mire hívta fel most ez az igehirdetés személyesen és konkrétan a figyelmedet

1. A Lélek általi születés és a Lélek szerint járás szükségességével kapcsolatban?
2. A visszavonhatatlan döntést vállaló hittel kapcsolatban, aminek igazi tétje van?
3. A látásmódod, gondolkodásmódod átformálódásának szükséges voltával kapcsolatban?

 

Végh Miklós, lelkipásztor