2024. FEBRUÁR 18.

 Olvasandó: Zakariás 8, 1-15

„Így szólt hozzám a Seregek Urának igéje: Ezt mondja a Seregek Ura: A negyedik, az ötödik, a hetedik és a tizedik hónapban tartott böjt vidám örvendezéssé és boldog ünneppé változik majd Júda házában. Csak szeressétek az igazságot és a békességet!” Zakariás 8, 18-19

 

Böjti Úrvacsorás Istentiszteletre jöttünk ma. Két dolgot rögtön tisztázni kell. Az első, hogy a böjt szavunk a köztudatban új értelmet nyert, mikor a fizikai, a testi egészség szava lett. Azonban, és ez a második, a teológiai értelme túlmutat az anyagon, hiszen elsősorban lelki tevékenység. Ha lelki értelmét nézzük, akkor talán nekünk elsőre a ’nem’ szó jut először eszünkben. Pedig a böjt szava az IGEN. Igent mondani az Istennel való kötődésünknek, még több teret engedve az Atyának az életünkben.

Rohanó világban élünk, ahol számtalan feladat, ránk háruló megoldandó köti le a figyelmet. Idő és energiazavarban élünk. A böjt annak az ideje, hogy Valaki nagyobbnak készítsünk helyet.

Jártunk már úgy, hogy egy bútor megtetszett, vagy szükségessé vált, ezért megvettük. Hazavíve döbbentünk rá, arra a helyre, ahova szántuk nem fér el. Vagy valamit kivittünk az adott szobából, vagy át kellett rendezni. A böjt erről szól.

Szeretnénk Teremtőnkhöz közelebb lenni, de ehhez valamit ki kell pakolni az életünkből, melynek helyére Istenünk kerülhet. A belső pakolás, a belső takarítás egy nagyobb jónak készít helyet. Azért, hogy Jézus Krisztus kapjon nagyobb teret életünkben. Különösen igaz ez, mikor a böjtöt követi a Nagypéntek és a Húsvét, a mi megmentettségünk és jövőnk záloga. Az üdvösségünk ünnepére készülve, az ünnep napjaiban, a megmentésünk örömüzenetének befogadására, helykészítés a böjt.

És természetesen hiány is. A bűn hiánya. Lemondani Istent megszomorító ellenszegülésről, lemondani azokról az igákról, melyek távol tartanak az Istentől. Ézsaiás így ír az Úrnak tetsző böjtről: „Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a jogtalanul fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot!” (58,6). Itt is a bűnről való lemondás az első: a gonoszság bilincsei, a járom kötelei oldandók meg mindenekelőtt, a saját megkötöttségeim. Azután a másik ember igáit kell megoldani.

Azt mondja Zakariás: „Íme, én kiszabadítom népemet napkelet földjéről és napnyugat földjéről. Hazahozom őket, és Jeruzsálemben laknak; az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek, valósággal és igazán.” (7-8) Ahhoz azonban, hogy ránk is igaz legyen a kijelentés, hogy a fogvatartott kötelek lehulljanak, szükséges a böjtölés, a lelki böjt.

Amikor elkezded kitakarítani az otthonodat, akkor már tudod, milyen szép rend lesz. Már a kezdetekkor örülhetsz, a rád váró tisztaságra, bár tudod mennyi munka kell még a kívánt cél eléréséhez. Azáltal kap értelmet a belé fektettet energia, hogy tudod milyen eredmény születik. És ez is lehet a böjt értelme, hogy meglásd a böjt megtartása milyen eredményt hoz. Ennek megértésében és annak a kérdésnek a megválaszolásában, hogy ’böjt, de miért?’ segít a felolvasott Igénk Zakariás próféta könyvéből.

Talán nektek is feltűnt, hogy minden verssor azzal kezdődik, a Seregek Ura szól az övéihez. Ebben az övéihez pedig benne vagyunk mi is. Bátorító az a gondolat, amit elénk tár a próféta, szól hozzánk Isten. A mai Istentisztelet is egy isteni megszólalás helye és ideje. Amikor elmondja az Atya mi az, amit tett velünk és milyen jövőt szán minekünk.

Érdemes otthonainkban azt a szakaszt külön is szemügyre venni, mert életünk kérdéseire is tud választ adni. De most elétek szeretném adni, mi az, amit tett a Teremtő Veled és velem. Az Ő cselekedeteit látva, tapasztalva érthetjük meg a böjt fontosságát és miértjét!

Az első, ami elénk kerül a kijelentésből, hogy szánalomra indul Isten a teremtményt látva. Mi a szánalom? Sajnálkozó, részvétteljes indulat, mely könyörületet gerjeszt. Isten szánalma azt jelenti, visszaállítja azt, ami elveszett, helyreállítja azt, ami megromlottat, kijavítja azt, amit az emberek elrontottak. A szánalom Isten szótárában kap még egy jellegzetességet, ez a bocsánat. Bocsánatot ad az elfordulásra, az ellenkezésre, a vétkezésre.

Isten bocsánatának alapját olvastuk a 19. versben: „Csak szeressétek az igazságot és a békességet!”. Ha jobban belegondolunk, akkor megvallhatjuk, hogy egyetlen ember sem mondhatja, Jézuson kívül, hogy mindig az igazságot szólja. Itt nem azt akarom mondani, hogy szándékosan hazudnánk, hanem azt, hogy nincs birtokunkban a teljes tudás, a teljes igazság. Csak gondoljunk bele, hányszor gondoljuk azt, hogy mi vagyunk a teljes igazság birtokában, s aztán jön valaki, s szembesít bennünket azzal, hogy amit eddig gondoltunk az hamis, vagy részben tartalmazza a valóságot, vagy nem az egész teljességére, hanem egy kis szeletére igaz. Elég csak történelem tanulmányainkra gondolni, melyben meg voltunk győződve egy esemény hitelességében, igazságában, s ma már bizonyított az akkor tanultak ellentéte. A mi igazságunk törékeny. A teljes igazság, a teljes tudás Istennél van. Ő rendelkezik csak vele, isteni hatalma által. Ez a ’csak’ kizárja a teremtményt, az embert abból, hogy a teljes igazság birtokában legyen.

Ugyanez vonatkozik a békességre is. Isten a békesség záloga és nem mi emberek. Miért? Forrongunk, felkapjuk a vizet, ellenségeskedünk, szítjuk a békétlenséget. S hányszor örülünk annak, mikor összeveszejtünk embereket. Igen, ilyenek vagyunk! Itt gondolhatunk a most eseményeire is.

A mi belső békénk, békességünk is törékeny. Talán, már Te is voltál úgy, hogy egy ügy, ami ért Téged felbosszantott, kihozott a béketűrésedből, később pedig beláttad semmi értelme nem volt. Velünk ellentétben, Isten békéje örök és állandó.

Mindkettő, Istenünk igazsága és békessége az ember megmaradásának záloga. Ezek nélkül ez a föld kietlen lenne. Ezek nélkül az Isten és ember kapcsolata sem állt volna helyre Jézus Krisztusban. De helyreállt, mert Isten elküldte az Egyszülöttjét, hogy magával hozva az Atyától kapott igazságot hirdesse és a Seregek Ura békességét az emberek által elkövetett bűnökkel szembe helyreállítsa a keresztfán. A helyreállításról szól a próféta is: „most viszont úgy határoztam, hogy jót teszek Jeruzsálemmel és Júda házával.” (15)

A mi elveszett voltunkat hívatott helyre tenni Jézus, ez lett a golgotai kereszt. Mint Isten küldöttjeként, Megváltóként adta életét a bűnökért. Minden ember bűnéért. Fontos itt látni a minden emberért adta önmagát Krisztus. Azonban a váltság csak azoké, akik a világmindenség alkotóját látják az Úrban, akik egyetlen élő és mindenható Atyának tartják a Teremtőt, azok, akik az Egyszülött váltságáldozatát elfogadják személyes megmentettségüknek. Azok, akik lemondtak saját igazukról és a békességüket Istennél keresik. Ha egy rövid mondatba szeretném sűríteni ezt a hosszas felsorolást, akkor azt mondom: ’Akik hisznek.’

Mi reformátusok a hit szerzőjének Jézust tartjuk, erről tudósít a Zsidó levél is: „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült.” (Zsidó 12,2). Jézus a hit szerzője, de a hit munkálója is maga Isten. Ő formál, Ő hív, Ő vonz!

Joó Sándor fogalmazza meg oly szépen ezt: ’ismerd föl és azon ujjongj, hogy lám nem a te erkölcsi, vagy vallásos erőfeszítéseden és nem is a te akaraterődön múlott, hogy hazataláltál Isten atyai szeretetébe, hanem azon a hívó hangon, azon a hazavezető kézen, amelyik az örökkévalóságból Jézusban feléd is kinyúlt és megragadott! Íme, megvalósult az életedben egy örök isteni akarat, egy örökkévalóságbeli szeretet-határozat. Szívére ölelt az Isten! Éppen azt a nagy örömet és nagy biztatást jelenti, hogy Isten nem a saját magunk kiválósága, vagy bármilyen értéke szerint, hanem egyedül a Jézusban adott kegyelme szerint néz bennünket!’.

Nem vitatkozva Joó Sándorral, hanem azt kiegészítve lássuk meg, hogy az Isten hívó szava nem tudja és nem akarja a megkeményedett szívet áttörni. Talán a ’nem tudja’ megütötte a füledet. Nem tudja, mert szembe menne önmagával, ugyanis Ő adott szabad akaratot az embernek a követésében. Számára a kényszerű követés nem lehetőség, nem opció. Az önként felé fordult élet a kedves Neki.

Ezért hívogat, vonz magához. Hadd szemléltessem ezt! Képzeljük el, hogy a kezemben tartok egy nagy mágnest! Ez a nagy mágnes jelképezi Istent a szemléltetésünkben. Fizikai tanulmányainkból jól tudjuk, hogy a mágnesnek erőtere van. Akkor is, amikor a közelében van egy fém és akkor is, ha nem. Állandóan kész egy másik fém vagy mágnes vonzására. Az állandó készenlétben és az állandó vonzásban hasonlít Istenre.

A másik kezemben egy kisebb mágnest tartok, jelképezve az embert. E mágnes jelképezi az embernek az Atyához való kapcsolatát. Rá is hat a vonzerő, de nem mindegy melyik oldalát mutatja a másik felé.

Az ember a bűnben születik, tudjuk jól, az első emberpár engedetlensége miatt. Vagyis a bűn miatt elszakadva Istentől. Ez az az állapot, mikor a kis mágnes nincs a nagy mágnes erőterében. Felnövekedve, nekünk, kik az Úr erőterében vagyunk már, el kell dönteni melyik oldalunkkal fordulunk az erő keltője felé. Azzal, ami eltávolít minket Tőle, vagy azzal az oldalunkkal, amit vonz az igaz.

Figyeljünk oda! A kis mágnesünk határozza meg a vonzásra válaszunkat. 180 fokot fordítva rajta a taszítás helyett a vonzás lesz erőteljes úgy, hogy nem is tud ellenállni annak. S összekapcsolódik a vonzás forrásával. Biblikusan: Ha életünk világ hívása helyett az Isten vonzereje felé fordul, akkor nem csak meglátja az Atyát, hanem egyesül Vele.

Az Isten, aki örökkévaló, a Hozzá kapcsolódás, a Vele való egyesülés miatt ígéri az örökkávalóságunkat. Az állandó kapcsolat a megmaradásunk alapja.

Az alap vonzereje a Hozzá tapadásunkkal nem szűnik meg, hanem általunk bővül. Rajtunk keresztül vonz másokat magához. Isten így építi az egyházát. Vonzerejével húz magához és minket is használva húz magához másokat. Ezért fontos a Jézusba kapaszkodásunk és az Ő jó illatának megőrzése életünkben, mert ez az illat lesz a vonzerő másoknak. A böjt tehát a jó illat fürdője.

Beszennyezve, bemocskolva magunkat nem tudjuk elmondani kitől való a mi isteni illatozásunk. A jó illatunk alapja, a jó illat adójával való kapcsoltunk.

Ezek után. Ha meg kellene válaszolnom azt a kérdést, mi az egyházunk és gyülekezetünk megmaradásának a kulcsa, akkor a válasz az Isten jó illatának a megtartása.

Bármi mást is hallunk a világba, az emberek vágyakoznak az Isten közelségébe, sokan titokban. Ahhoz, hogy ez a mélyen ülő vágy a felszínre törjön, ahhoz ezt a jó illatot kell megéreznie. Ehhez azonban nem elég egy szippantás belőle, folyamatosan kellemesen, hívogatóan kell illatoznunk. Érdemes meglátnunk, nem mi vagyunk az illatmesterek, hanem Te és én vagyunk azok, akiknek rossz, bűnös szagát felváltja a jó illat, Isten szeretete.

Ma arra hívott az Ige mindegyikünket, hogy Isten a Tőle elszakadt emberen szánakozik és nem engedi a pusztulásba. A pusztulás elkerülése végett az Egyszülött Fiút adta helyettünk, váltságul. Elfogadva az Ő váltságát kapjuk a feladatot a Szabadító követésére és a szabadítás örömhírének továbbadására.

Hadd mondjam még egyszerűbben és személyre szabottabban! Isten megszánt Téged, s nem akarja a pusztulásodat. Ezért hívott és hív ma is a követésére. Hívott és hív ma is az érted történt váltság elfogadására és hívott és hív az Istennel járás boldogságának továbbadására.

Isten ereje ma is mágnesként vonz. Ebben Ő nem fog változni. Rajtad áll, hogy ellenszegülsz vagy engedsz a vonzerőnek. Az ellenszegülés és az engedésnek is van következménye. Jézus mondja a Hegyi beszédben: „Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek.” (Mt. 5,13). Az ellenszegülés eredménye, következménye az értéktelenség, aminek útja a mélybe vezet. Az Istennel járás következménye a teljes bizalom, az engedelmesség, amiről szintén a Hegyi beszédben beszél Jézus: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.” (Mt. 5,8). Drága ajándék ez!

832. énekünk figyelmeztet azonban:

„Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled,

Felfedi titkát minden szív előtt.

Egy lélekért se érjen vádja téged,

Hogy temiattad nem látta meg Őt.

Légy örömmondó békekövet,

Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!”  

 

Böjt az életváltoztatás, a felkészülés, a hirdetésre készülés ideje. Böjt annak az ideje, hogy szorosabbá tegyük az Istennel való létünket, ami mindig is az Atya szándéka volt és marad is. Böjt annak az ideje, hogy rádöbbenj mennyi minden történt a bűnös emberrel Jézus váltsága által, s mennyire igaz ez Rád is. Böjt annak az ideje, hogy a teremtő nevére és munkájára ne nemet, hanem igent mondj, s ezáltal fogadod el az Ő útját és vezetését. Ezáltal a bemocskolt, bepiszkolt lelki ruhád tiszta, hófehér ruhává lesz Általa. A bűn mocskától bűzlő valód kijelentése és váltsága által lehet jó illattá. Ahogy az Igehirdetésben már hoztam példaként a takarítást az otthonodban, úgy szeretném ezt a képet használni a belsőd, a lelked tisztítására. Míg az előbb Te magad voltál, aki a tisztítóeszközt kezedbe vetted és nekiáltal takarítani, míg a lelki takarításban Isten a munkálkodó.

Az Ő takarító eszköze a kijelentése, a Biblia és az Ő Szentlelke. A kitakarított bensődért az kéri az Atya, légy hűséges a lélek nagy takarítójához és mondd el másoknak, ki a tisztaság szerzője. Ez által vállhat a „böjt vidám örvendezéssé és boldog ünneppé” (19). Fogadd el és hirdesd. Mind az elfogadás, mind a hirdetés Isten kegyelmi ajándéka, melyet nem szabad, nem lehet figyelmen kívül tartani.

Egy rövid gondolatot hadd tegyek a végén. A próféta négy böjtöt említ: „A negyedik, az ötödik, a hetedik és a tizedik hónapban tartott böjt” (19). Nekünk, akiknek a naptárainkban csak egy böjti időszak van, talán érthetetlen ez a négy időszak. E négy Jeruzsálem és a templom nehéz napjaira utalnak, arra emlékeztetnek. Bennünket pedig arra hív, hogy a böjtöt lehet tartani a naptári kötöttség nélkül is. Kálvin azt írja a böjt céljáról ’a vétket elkövetők megalázkodjanak Isten előtt, és könyörgőkként járuljanak az Ő trónjához, ahol megvallják a bűneiket és elítélik önmagukat.’ A megalázkodás, a könyörgés, a bűnük megvallása és önmagunk elítélése nem időszak függő. Éljünk vele, hiszen abból a mélységből ad kiutat, ami bennünket lehúzott. Az Úr előtt kedves böjt, évszakoktól és hónapoktól függetlenül, a tiszta szívvel keresése, az őszinte szív kitárása. Erre válaszol Urunk azzal, hogy a bánatunkat örömmel váltja fel, a sötét napokat örvendező ünnepnapokká váltja, ajándékoz meg a benne ünneplésre.

Kérjük ezért az ajándék adóját, tegye teljessé az ajándékát bennünk és segítse a legszebb ajándék, az Úr Jézus Krisztust, szívvel továbbadni. Legyen a mi böjtünk alapigéje „Csak szeressétek az igazságot és a békességet!”, Istenre és Megváltó Krisztusunkra tekintve, akik maguk a teljes igazság és békesség alapjai. Legyen ilyen Urunk felé forduló böjtünk! Ámen!

 

Kérdések az igehirdetéshez:

1. Miként gondoltál a böjtre az Igehirdetés hallása, olvasása előtt? Mi változott a böjttel kapcsolatban a hallottak alapján?
2. Mit jelent számodra, hogy emberen szánakozó Istenünk van? Mire indít ez téged?
3. Mikor és hol történt meg az Isten vonzerejébe forduló életdöntésed? Mennyire és miben érzed az Úr el nem múló vonzerejét most?
4. Milyen lelki böjtöt tartasz ebben az évben?

 

 

              Schwancer Pál, szentmártonkátai lelkipásztor