2024. Március 3.

Olvasandó: Efezus 4, 29-32. Kolossé 3, 15-17.

„Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát. Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket.” Jakab 1, 19-21.

 

Böjt. Ma a beszéd és a hallgatás kérdése áll előttünk. A felolvasott ige üzenetét petőfisen így fogalmazhatnám meg: „Szájadat betedd, S nyisd ki füledet…” (Petőfi: Arany Lacinak). Ez is egy olyan lemondás, amit a böjtben vállalhatunk, gyakorolhatunk, de az egész életünket érinti, minden nap szükségünk van rá, nem csak böjtben. Kevesebb beszéd, több csend, több hallgatás. Lépj hátra és figyelj!

 

Információáradatban élünk. Mondhatnám azt is: állandóan „posztolunk”, „megosztunk”, állandóan beszélünk. Emellett egyre kevesebb a csend. Nagyon keveset figyelünk, hallgatunk… Hofi Gézának tulajdonítják ezt a mondatot: „sajnos ő is olyan ember, aki többet ír, mint olvas.” Ez a megállapítás egyre inkább igaz általánosságban egész társadalmunkra. Kevesen „állnak sorba” észért, és tömegek „osztják az észt.”

 

Hajlamosak vagyunk azonnal, gondolkodás nélkül reagálni. Emögött felfedezhető egyfajta belső kényszer: fegyelmezetlenség, önigazolási, önbizonyítási vágy. Valódi érvek helyett szóáradattal, sulykolással győzni a másik felett, igazolni a saját igazságunkat. És természetesen van külső kényszer is: azonnal válaszolj, mert ha nem szólsz, akkor gyengének, tájékozatlannak látszol; azonnal dönts, mert a páratlan ajánlat csak most érvényes. Sajnos nagyon sokszor csak utólag derül ki, hogy azonnal kimondott szavaink nem voltak építőek, azonnal hozott döntéseink, azoknak voltak előnyösek, akik ki akartak használni bennünket a „nagyszerű” ajánlatokkal.

 

• Hétköznapi beszélgetések, amelyekben az ember nem arra figyel, hogy mit mond a másik, mert közben már a válaszát fogalmazza.
• Családi veszekedések, melyekben a felek nem is hallják, mit mond a másik, mert nem figyelnek, csak mondják a magukét, sodródnak az érzéseikkel, a feltételezéseikkel, az érdekeikkel, vágyaikkal. Csodálkozunk, hogy így nem tudunk megegyezni, megbékélni?
• Kommunikációs problémák tömege, amely egyszerűen abból fakad, hogy csak beszélünk, nem figyelünk.
• Közösségi média. Ellenőrizetlen információkat adunk tovább. Mindenhez hozzászólunk, ahhoz is, amihez semmi közünk, vagy nem is értünk hozzá, de véleményünk van, és azt sietünk is megosztani.
• Az ítélettel már a „tárgyalás előtt” készen vagyunk. Mielőtt alaposan tájékozódnánk, véleményt mondunk.
• Belesodródunk átgondolatlan döntésekbe, igeneket és nemeket mondunk, de nem szántunk időt arra, hogy tájékozódjunk, végiggondoljuk, engedünk a külső nyomásnak, vagy a belső kapkodásnak: a pillanatnyi vágyainknak, indulatainknak, vagy félelmeinknek.

 

Sokszor olyan, mintha beszédkényszerben élnénk, csak azért, hogy ne legyen csend.  Valaki ezt a bölcs tanácsot adta: „csak akkor szólj, ha meggyőződtél arról, hogy amit mondani akarsz értékesebb a csendnél.”

Az információáradatban rengeteg a verbális szemét, a „spam”, a kéretlen és nem építő információ.

Valaki egyszer így fogalmazott: „Az emberek többsége azt mondja, amit tud, és van olyan is, aki tudja, mit mond.” Te melyik akarsz lenni? Sokan tisztelünk olyan embereket, akik ritkán szólnak, de annak mindig súlya, értelme van. Mintha fordított arányosság lenne a beszéd mennyisége és minősége között. „Sok beszédnek sok az alja.” Nem véletlenül kaptunk két fület és csak egy szájat.

 

Lépj hátra és figyelj! Miért kell lassúnak lenni a szólásra? Ne szólj szám, nem fáj fejem? Nem. Nem arról van szó, hogy egyáltalán ne szóljatok, hanem arról, hogy mielőtt szóltok, figyeljetek! Mielőtt véleményt mondotok próbáljátok megérteni azt, hogy miről van szó! Mielőtt válaszoltok érsétek meg, hogy mit kérdez, miről beszél a másik, hogy mi a kérdés.

 

Lépj hátra és figyelj! Shelock Holmes mondta Dr. Watsonnak: egy nyomozás során fontos, hogy ne a kész elméletedhez igazítsd a tényeket, hanem a tényekből alkoss elméletet. Edison, aki az empirikus természettudománnyal foglalkozott állítólag amikor új munkatársat keresett, meghívta ebédelni,  és azokat, akik kóstolás nélkül sóztak, rögtön kizárta.

A mindennapi kommunikációnkban is fontos kérdés: „kóstolsz, mielőtt sózol”? Hallgatsz, figyelsz, mielőtt ítéletet alkotsz, kinyilatkoztatsz, válaszolsz?

 

Lépj hátra, és figyelj! Engeded lecsendesedni az azonnali tudattalan érzelmi reakcióidat, hogy higgadtan tudd végig gondolni a helyzetet, vagy hagyod, hogy az azonnali, pillanatnyi érzéseid, vágyaid, félelmeid megvakítsanak, megsüketítsenek?

 

Lépj hátra, és figyelj!  Amikor nehéz kérdésekben, helyzetekben tőled, mint hívő embertől a hit válaszát várják, ne válaszolj túl gyorsan! Nagyon sokszor annak a kényszerével éljük a hívő életünket, hogy nekünk minden helyzetben tudnunk kell valami okosat, valami erőset, valami hívő mondatot mondani. És mondunk is azonnal,  sajnos,  és sebzünk, és bántunk, és felszínesek vagyunk, hiteltelenek, a szavaink csak a saját bölcsességünk látszatát mentegetik, de nem nyújtanak áldást, gyógyulást, iránymutatást, segítséget. Bölcsesség, élet beszéde helyett okoskodunk, mint Jób barátai. Édesanyám fájdalmas élménye, amikor a gyülekezetben elmondta valakinek édesapám betegségének aktuális nehéz helyzetét, és futtában azt a választ kapta: „Hát imádkozni kell érte!” Pedig nem is várt igazából választ, csak jól esett volna, ha meghallgatja valaki és nem kioktatja, hanem egyszerűen imádkozik érte, vele. Lépj hátra és figyelj! Elengedheted annak a görcsét, hogy neked tudnod kell a választ. Ki mondta, hogy nálad van a bölcsek köve, az élet megoldókulcsa?! Isten kegyelmére szoruló bűnös ember vagy. Vállalod-e annak erőtlenségét, hogy hallgatsz, hogy beismered, hogy nincs válaszod? Ehhez bátorság és alázat kell. Ha tudsz azonnali beszéd helyett csendben lenni, imádsággal felfelé figyelni, akkor Istentől megkaphatod azt a szót, ami gyógyítani tud. Lehet, hogy nem lesz frappáns, üzenőfalra kiírható, sokak által idézett válasz, lehet, hogy te magad sem fogod tudni, hogy most mekkora igazságot mondtál, de akkor és ott Isten mégis használni fogja a másik életében. „Mint az aranyalma ezüst tányéron, olyan a helyén mondott ige.” Példabeszédek 25, 11. Nekünk nem általános „nagyigazságokat” kell kinyilatkoztatnunk, hanem helyén mondott szavakat mondanunk alázattal, szelíden, szeretettel, ami Isten felé fordítja a másik figyelmét és nem magunk felé.

Sőt gyakran meg sem kell szólalnunk, csak hátra lépni és figyelni, meghallgatni és imádkozni. Ismerjük azokat a beszélgetéseket, amelyekben meg sem szólalunk, csak hallgatunk, és a másik a végén azt mondja: de jót beszélgettünk? Az emberek ki vannak éhezve erre… Értsük jól, nem azt jelenti ez, hogy nem kell mondanunk soha semmit, de amikor szólunk, az helyén mondott ige legyen. Mást nem érdemes mondani. Ehhez pedig figyelnünk kell, imádkoznunk kell!  

 

Mire kell leginkább figyelnünk, minek a meghallására kell gyorsnak lennünk? Arra, amit Isten mond! „Szelíden fogadjátok a belétek oltott igét!” Bibliavasárnap van. Nekünk ezért ennyire fontos a Szentírás olvasása: mert ez az élet beszéde! Ezért figyelünk a Szentíráshoz igazodó igehirdetéshez, mert az ige tudja megtartani a lelkünket egyedül. Sok féle bölcsesség van, de az Isten beszédében élet van. Ennek a gondolkodásmódja kell, hogy átjárjon bennünket, és ennek a személyes üzenetét kell aktuálisan megértenünk.

 

Hogyan hallod meg Isten beszédét? Egy testvérünk mondta el bizonyságtételében: Amikor korán meghalt a felesége, nem értette, nem talált választ a miért kérdésére. Aztán a felesége születésnapján az igeolvasó vezérfonal szerinti napi igéből válaszolt neki Isten. „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” János 5, 24. Ez vonatkozott a feleségére, aki hitben élt és halt meg. És a másik ige: „Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján.” Zsoltárok 23, 6. Ez pedig őrá vonatkozott, arra, hogy milyen erőforrással lehet tovább élnie özvegyen is: Isten jóságának és szeretetének a naponkénti megtapasztalásában. Azt mondta ebben a bizonyságtételben: akkor és ott tudtam, hogy nekem válaszolt az Isten. Értjük, hogy ez nem egy általános hittantétel, egy megoldókulcs, hogy minden gyászolónak ezt a két mondatot kell elmondanunk, és már meg is vigasztalódik? Ez neki volt ott és akkor Isten személyes üzenete, ami eltalálta a szívét pont a felesége születésnapján, amikor nagyon élénken foglalkozott ezzel a kérdéssel. Azt mondta, hogy másik időpontban valószínűleg átsiklott volna felette. De akkor és ott, amikor nyitva volt erre a szíve, ez a két bibliai mondat betalált, és gyógyulást, vigasztalást, életet, reménységet hozott. Nem azonnal kapott választ, hanem akkor, amikor Isten szerint eljött az ideje…

 

Hogyan hallod meg Isten beszédét? Lépj hátra, és figyelj! „Szelíden fogadjátok…”  A szelíd azt jelenti, hogy kezes, vagyis a Gazda kezéhez simuló. Mit jelent így fogadni az igét? Nem követelem, hanem fogadom. Vagyis komolyan veszem, hogy Isten akkor szól, amikor ő akar, és nem akkor, amikor én akarom. Ő az Úr! Manapság a családban a szülők sokszor hagyják, hogy a gyerek határozza meg a dolgokat, pedig még a földi családban is az a rend, hogy a gyermeknek időnként várnia kell a válaszra. „Tanuljátok meg, szeretett testvéreim…” A felnőttkor jele az, ha megtanultam, és tudok várni. Ha gyerekkoromban soha nem kell várnom, hanem mindent azonnal megkapok, ha soha nem kell elfogadnom azt, hogy máshogyan alakul, mint ahogy szeretném, akkor nem leszek felnőtt. A gyermeknek felnőtté kell válnia. A kiskorú hitből is fel kell nőnünk, meg kell tanulnunk, gyakorolnunk kell dolgokat, amelyeket Isten szeretete tanít nekünk. A nagykorú hitnek az egyik jele az, hogy tudok várni Isten szavára, bízom benne akkor is, ha nehéz, ha nincs pillanatnyilag válaszom, ha nem értem az eseményeket…

 

Lépj hátra, és figyelj! „Szelíden fogadjátok az igét” A szelíd azt jelenti, hogy kezes, vagyis a Gazda kezéhez simuló. Nem csak várok, de figyelek is. Állhatatosan olvasom a Bibliát, és hallgatom az igehirdetést. Még akkor is, ha aznap nem találok benne semmi különleges üzenetet. Figyelek, mert szükségem van az Úr szavára, én abból élek, az ő hangja éltet, az ő szava vezet, igazít útba, formálja a gondolkodásomat.

Figyelek. Akarom hallani. Ezért imádkozom, ezt kérem! Mert az ő Lelkének az ajándéka! 

Figyelek. Készülök arra, hogy hallani fogom! Nyitott füllel, és nyitott szívvel. Gyors vagyok a hallásra, meghallásra. Nem a saját gondolataimat hallgatom, nem azt hallom, amit én akarok hallani, hanem figyelek arra, hogy ő mit mond! Különlegesen fontos pillanatok azok, amikor olyat mond, ami meglep, amit eddig nem így gondoltam, nem így csináltam. Ha mindig csak megerősíti az ige azt, amit egyébként is gondoltam, ahogyan egyébként is élek, akkor ott valami baj van a hallás körül!

Lépj hátra, és figyelj! „Szelíden fogadjátok…”  A kezes bárány a Pásztor kezéhez simul. Hallgat rá, teszi, amit a Gazda mond. „Ahogy a szolgák uruk kezére néznek, vagy a szolgáló úrnője kezére néz, úgy nézünk mi Istenünkre, az Úrra, míg meg nem könyörül rajtunk.” Zsoltárok 123, 2. Ugrásra készen figyelek, és ha megértek valamit, azt teszem.

 

Mi az, ami süketté tesz? Ami akadályozza a hallást? Mit kell letennünk?  „Tisztátalanság és gonoszság.” Zavaró adás. Hamis hang, ami elvonja a figyelmedet a jó Pásztor hangjáról. Az állandóan belőled áradó hangzavar, fals hang, ami miatt nem hallod… A jó ötleteid, amelyek annyira tetszenek, hogy nem látod miattuk Isten tervét. Az önző vágyaid, a frusztráció miatti indulataid, önsajnálatod, keserűséged, haragod, az Isten által megítélt dolgokhoz való makacs ragaszkodásod…

„Tisztátalanság és gonoszság.” Nem azt jelenti, hogy vétkezel, hibázol, bepiszkolod magad. Ha ezt jelentené, akkor egyikünk sem hallaná Isten személyes szavát soha. Hanem azt jelenti, hogy te bizonyos dolgokkal bepiszkolod magad, és nem akarsz megtisztulni, benne akarsz maradni. Az öntörvényűség, ami más fele visz, mint amerre ő akar vinni téged. Ez nem szelídség, hanem makacsság. Nem lehet úgy nyitottnak lenni Isten igéjére, hogy hegyezed a füled, de azért tudod, hogy vannak dolgok, amiket te nem fogsz meghallani, mert nem akarod… Ez önbecsapás. Kéred Isten válaszát, de bizonyos kérdésekben nem fogadod el a nemet, mert vannak dolgok, amiket az „Istennek sem” akarsz elengedni.

Gyökössy Endre ír le egy találkozást valakivel, aki tanácsért jött hozzá. Így kezdte: „Voltam már Joó Sándor bácsinál, Farkas Jóska bácsinál is, és most eljöttem Bandi bácsi tanácsát is kérni.” Bandi bácsi megkérdezte ettől a „lelkigondozás turistától”: „Mit akarsz, mit mondjak? Mert addig úgysem fejezed be a lelkigondozó látogatást, amíg végre valaki azt nem mondja, amit hallani akarsz…”

 

Ha a fájdalmad, az értetlenséged elfordít Istentől, és nem előtte küzdesz a kérdéseiddel, hanem lemondasz róla, elzárkózol előle. Van ilyen az emberi kapcsolati konfliktusainkban is, nem? Amikor egy konfliktusban úgy működöm, hogy elzárkózom, lezárom a kommunikációt, esélyt sem adok a másiknak, hogy beszéljen hozzám, a sértettségem lezárja a kapukat, és lehetetlenné teszi a kapcsolat rendezését.

Isten nem ezt az utat választotta. A fal ellenére, amit a mi lázadásunk, hűtlenségünk épített, ő nem fordult el tőlünk. Nem csak jelét adta szeretetének, hanem önmagát adta Jézus Krisztusban. Az életét adta érted a kereszten. Ő fizette meg az árát annak, hogy megbocsáthasson, meghallgathasson, a szívébe fogadhasson minket. Látod-e, hogy mennyire szeret? Indít-e az ő jósága téged megtérésre (Róma 2, 4.), hozzá fordulásra, a szíved megnyitására?

 

Lépj hátra, és figyelj! Várj, hallgasd, kérd, figyelj, légy kész meghallani, szelíden elfogadni, befogadni az igét!

 

„Meg tudja tartani lelketeket.” Nem mechanikus, de rajta nem múlik. Ha befogadod, megtart. Ha bízol benne, és építesz rá, megtart, nem csalódsz. A valóságban is megtapasztalod. Szükséged van rá. Erre van szükséged.

 

Isten igéjében van üdvösséged – örök életed. „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” Efezus 2, 8.  „A hit pedig hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.” Róma 10, 17. A Krisztus élő beszédének meghallása nélkül nincs élő hit. Élő hit nélkül pedig nincs üdvösség, nincs örök élet!

 

Ez az ige tud munkálkodni a lelkedben a mindennapokban is: vigasztalást, békességet, bölcsességet, tanácsot, útmutatást, erőt, a beszédhez szót, ami helyén van, a kérdésre választ, a szívedbe örömöt adni.

 

Ez az ige tudja megmenteni a lelkedet a saját indulataidtól is, amelyek újra meg újra elvakítanak… Az ige tudja megmenteni a lelkedet életedet az üresbeszédűségtől is, mert átformálja a szívedet, és a szavaidat is. Ez az ige végzi el benned, hogy az emberi kapcsolataidban is gyors tudj lenni a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Hátra tudj lépni és figyelni. És ez által áldássá válj! Gyógyulást hozzon odafigyelésed, gyógyulást hozzanak a szavaid konfliktusaidban, és a segítségre szoruló emberek életében. Forrás lesz benned. Lehet, hogy kevesebbet fogsz beszélni, de annak tartalma lesz, annak magva lesz, abban élet lesz. Az egyre inkább aranyalma lesz ezüst tányéron. Nem lenne jó?   

 

Ez nem megy magától, nem egyszeri fordulat csupán, hanem folyamatosan figyelned kell, szelíden fogadni a beléd oltott igét, ehhez pedig csend kell! Böjt! „Szájadat betedd, S nyisd ki füledet…” Lépj hátra és figyelj! Nyisd ki szívedet! Ámen.

 

Kérdések az igehirdetéshez:

1. Mit hallottál meg ezen az igehirdetésen keresztül?
2. Milyen konkrét változásra indít ez téged?

 

Végh Miklós, lelkipásztor