2024. Március 17.

A múlt héten azt vizsgáltuk János evangéliuma alapján, hogy Teremtőnk milyen kapcsolatrendszerben kíván minket látni önmagával. Félelem, szolgaság netán érdek? Semmi kép! Azt mondja az ige: ,,Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat.” Jn 14,21.

Szeretetkapcsolat – velem csak így lehet, mert én a Szeretet Istene vagyok. Az Atya, Fiú a Szentlélek – ez a szeretetkapcsolat bennem van és nektek ebbe kell beleintegrálódni azzal, hogy megtartjátok az én beszédjeimet. Azt is bátorkodtam mondani, hogy Urunk nem azt fogja kérdőre vonni rajtunk, hogy mit tudtunk és tanultunk meg róla, hanem hogy szerettük e őt (ahogy Pétertől is 3x kérdi)? Nagy körvonalakban erről volt szó egy hete.

Mai igeszakaszunk mintha ebben vinne minket tovább, elmélyítve hívő életünk elméleti részét. És kiderül, hogy azért egysmást mégis csak tudnunk és ismernünk kell. Olyan tudás ez, amely a világ elől sokáig rejtve volt és sokak számára az is marad. Csak a kiváltságosok ismerhetik meg, pontosabban inkább felismerik azt! Kik azok a kivételezettek és hogyan történik ez? Erre kapunk választ a mai igénkből.

Először pár szóban a kiváltságosokról, azaz a tanítványokról és így rólunk is! Miért csak pár szóban? Mert a Szentírás alapján én többre nem jutottam. Isten az, aki szuverén, azaz tőlünk teljesen független módon döntéseket hoz még felettünk is, bármennyire szabadnak és függetlennek mondja magát a mai ember. A héten a bibliaolvasó kalauz szerint ezt olvashattuk: ,,Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek” Jnl5,16. Tehát túl sokat azé1i, hogy kiválaszon nem tehetünk, inkább úgy mondanám, hogy semmit. Ez egy ajándék tőle, Alkotónktól. Ami rajtunk állhat az már csak a válaszunk eme megkülönböztetett figyelemre – gyümölcsöt teremhetünk. Pontosabban ez a feladatunk, de ez egy másik igehirdetés mondanivalója lenne!

Miért téged és engem (meg még sok népeket) választ ki? Van bennünk valami plusz, valami, ami szebb, jobb, kisebb, nagyobb vagy értékesebb, mint megannyi másokban? Erre megint csak egy igét hozhatok, amikor a választottak valami ilyenekben kezdtek gondolkozni: ,,Nem azért szeretett meg, és nem azért választott ki benneteket az ÚR, mintha valamennyi népnél nagyobbak volnátok – hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép között-hanem azért, mert szeret benneteket az ÚR” 5Móz7, 7-8. Vagyis nincs rá magyarázat, vagy ha mégis, akkor mi ebből csak annyit tudhatunk meg, hogy SZERET minket! Hát erről ennyit és most térjünk rá arra, mit biz ránk. és mit és hogyan kell nekünk megismernünk és szívünkbe vésnünk?

Nézünk az akkori tanítványokra, a Mester utoljára, és most már a legérthetőbb módon fedi fel nekik titkát, küldetésének értelmét és egyben az ő jövőjüket. És mi történik? ,,… közületek senki sem kérdezi tőlem: Hova mégy?” Jn16,5b. Még csak ennyit sem vagytok képesek kérdezni? Mi ez a síri csend?- tehette volna hozzá Jézus. Ige11,.magunktól ennyire vagyunk képesek. És Urunk ezt tudta és tudja most is. Nem csak a kiválasztásunkban nincs szerepünk, mint kiderült. Egyedül sajnos semmire sem megyünk, segítségre szorulunk, ha őt akaijuk megismerni és követni. De még csak magunkat sem vagyunk képesek helyesen látni és értelmezni létezésünk célját. Ezért, mondja Jézus: ,,...jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok” Jn 16,7. Az én Igém most testbe van zárva, így nem tudok mindannyitoknak segíteni, nem tudok ott lenni mindenkivel, már pedig ti másképp elvesztek. De eljön az óra, mikor mindenkivel és mindenkor kapcsoltba lehetek és ez már nem soká megtörténik. Veletek leszek a világ végezetéig, mint Pártfogó, Vigasztaló és Tanító. Ez a Szentlélek.

Isten Szentlelke kettős munkát végez itt a földön. Az egyiket a világban, erről beszél Urunk a 8 versben: És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet. A másikat a tanítványai körében: ,,A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” Jn14,26 és ,,... amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra… ” Jn16,22

Nézzük először az utóbbit. Most’Wi,t,t, ebben a percben is munkálkodik a Lélek. Tanít, emlékeztett és vezet minket, hogy ne csak halljuk az ő beszédét, hanem értsük is. Megtanít nekünk mindent! Ne tévesszen meg minkent ez a

„minden”, mint ahogyan egy másik helyen a kérjetek „bármit” sem. Mind két esetben a Krisztusban való kérésre és benne maradásra irányul az ő üzenete. A Lélek munkája arra irányul, hogy megtartson minket Krisztusban ebben a világban mindenek közepette és ezért kérhetünk bármit és megmutat mindent, hogy ez megvalósuljon. És ezt hűségesen végzi immár több mint 2000 éve és fogja is, míg majd újra helyet cserélnek a Fiúval második eljövetelkor.

Most té1jünk ki a világra. Azt olvastuk, hogy leleplezi a világ előtt. Más fordításban felfedi, vagy fordíthatjuk még úgy, hogy megvilágítja a világnak. Tehát valami olyanra mutat rá, ami eddig is ott volt, csak nem vették észre, me11 homály borította, valaki vagy valami szándékosan elferdítetté, hogy másként lássák vagy gondolják. Hogyan állítottak be Jézus Krisztus személyét akkor?

1. Egy szélhámos, aki mindentől fogva BŰNÖS és méltó a büntetésre.

2. Isten is elítéli a kereszthalálban (a papság által) hiszen káromolta őt.
3. Igazság lett szolgáltatva az ítéletében.

Erre mintha válaszolva jelenti ki Urunk, hogy,,...eljön (a Lélek), leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet” Jn16,8

A bűn

Azt mondja a bűn az, hogy nem hisznek őbenne (9v.) Azt szoktuk gondolni és mondani, hogy hitünk magánügy. Majd mi eldöntjük, miben hiszünk és miben nem. A mai ember szeretné a hit dolgát besorolni a magánügyek közé. ,,Hinni a templomban kell”- gondolom ti is halottátok már a pompás kifejezést. Senkinek semmi köze ahhoz, miben hiszek, még az alkotmányunk is lehetővé teszi ezt számomra. Ez a vélekedés egy hosszú időszak után, amikor évszázadokig emberekre kényszerítették a hitet, némileg érthető, de akkor is hibás koncepció.

Jézus azt mondja, benne nem hinni olyasmi, mintha becsuknánk szemünket, mert nem akarjuk meglátni azt, ami nyilvánvaló. Csak szándékosan szállhat szembe az ember vele, véletlenül nem lehet őt megtagadni. Az nem látja meg Jézusban a világ Megváltóját, aki nem is akarja őt annak látni, talán, mert elvakult a pénz imádatában, vágyak hajszolásában, vagy bármi másban, ami neki fontosabb. A kUelentés világos és egyértelmű, akinek nem kell Jézus Krisztus, magát sorolja saját felelős döntésével a bűn világába. Nincs más bűn, ami kárhozatba tudna taszítani csakis ez: nem hinni ő benne, akit a Szentlélek is kijelentett a világnak. ,,Ezért mondom nektek: minden bűn és káromlás megbocsáttatik majd az embereknek, de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg” Mt12,3 l. Az ember szabad döntésen múlik: bűnben akar élni vagy megváltva. Elutasítja Jézust, vagy hittel szívébe fogadja.

Az igazság

Ami „oda át van” egy jól ismert sorozatot idézve. De mi az igazság? Amikor emberek egymással beszélnek, gyakran hallani, hogy „Az az igazság, hogy… ” vagy „nincs igazad, mert…”. Úgy vagdalózunk e szavakkal mintha az igazság birtokába lennénk. És miért, mert ezt el is hisszük magunknak. Pedig „az igazság” mindig felettünk van, nekünk pedig csak a „magunk igaza” jut.

Van igazság, amit leginkább a valóság szó ír körül, és van igazság, amit a jogosság szavunk jellemez. A kettőt könnyű összetéveszteni, és az élet lendületében ezt az összetévesztést rendre meg is tesszük. A bírósági folyosókon például mindenki meg van győződve arról, hogy neki van igaza, nem pedig ellenfelének.

„Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” Jn14.6,

Az egyik igazság örök és megváltozhatatlan míg a másik szubjektív és sajnos képlékeny. Ó, de sok igazságtalanságot követtek el (és teszik ma is) az Igazság nevében.

——TÖRTÉNET—–

Azt olvastuk, hogy ,,...az igazság az, hogy én az Atyához megyek” (10 v.) Onnan jöttem és oda térek vissza! Jézus nem igazságot jött tenni közénk, erről ő maga beszél: ,,Ember, ki tett engem bíróvá vagy osztóvá köztetek?” Lkl2,14 éspedig azért, mert ez a terület mindig a „magunk igaza” körébe tartozik, az igazság pedig, amit tényleg érdemes annak nevezni, az, hogy ő “az ő Atyjához megy!” Igen, ez a legfontosabb igazság. Azt mondja az ige: felejtkezzetek már el végre a magatok igazáról, és gyönyörödjetek bele az igazságba, mit jelent az: “Jézus az ő Atyjához ment!” Láthatatlan Királyként az Atya jóbbjára ült. Ha ő odajutott, akkor mi is mehetünk utána, mert Ö az út, az igazság és az élet számunkra – ez az egyetlen igazság.

Az ítélet

Mit értünk mi ez alatt? Leggyakraqban az igazságszolgáltatást. Csakhogy amint az igazság kapcsán, úgy az ítéletre nézve is érvényes marad annak mennyei (abszolút) és emberi(individuális) vetületé. Az evangélium már abban is kézzel fogható számunkra, hogy az ítéletet nem a bíró vagy az ügyész jelenti ki nekünk, hanem a Parakletos. És ki az, aki ítélet alá kerül? Te, én, vagy azok, akik távol vannak ma e helytől? ,,...az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett”(l 1 v.)

Most már világos, hogy nekünk nem ítélőbíránk van, hanem védőügyvédünk! Ítélet tekintetében leleplezést kap a világ. Az ítélet nem az, hogy bűnhődjön mindenki a vétkei mértéke szerint, hanem az, hogy “a világ fejedelme megítéltetett!” Mi magunk bizony megérdemelnénk a büntetést- mindenki tudja (remélem). De nagyobb az Isten kegyelme, mint az igazságossága, ha szabad ezt mondanom. Aki minket vádol, emlékezzünk csak Jób történetére – azt Jézus már látta “lehullani az égből, amint a villámlás alázuhan!” (Luk l 0,18) És ő ezt közölte velünk! A Sátán (vádló) alázuhant az égből, nincs helye ott, nem egyenlő Istennel! Ö már bukott fejedelem, helye a mélységben van seregeivel együtt! Ítélet tekintetében ezt kell látnunk: a világ fejedelménél erősebb a Békesség Fejedelme, mert legyőzte őt.

Heidelbergi Káténk így szól erről: Micsoda vigasztalásod van abból, hogy Krisztus eljön ítélni eleveneket és holtakat? A felelet pedig így hangzik: “Az, hogy

s

minden háborúságomban és üldöztetésemben fölemelt fővel várom őt az égből ítélő bírámul, aki előbb érettem Isten ítélőszéke elé állott, és rólam minden kárhoztatást elvett. “Ez az igazi, nagy igazság, testvérek! Jézus odaállt helyettünk az isteni ítélőszék elé és rólunk minden kárhoztatást elvett! Elgondolkodtunk-e már azon, micsoda kegyelem ez? “Nincsen immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, akik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint!” (Róm8,l)-kiált fel az apostol.

Gondoljunk bele kedves testvérek, mindezekbe. Hiszen mint a világ, úgy sajnos a mindenkori földi egyház is annyi meg annyi módon telepedett rá és forgatta ki a bűn, igazság és ítélet fogalmait, hogy abból valamit profitáljon. Mai igénkben Isten Szentlelke , napfényre hozta” számunkra az egyetlen helyes látást.

Éspedig azt, hogy bűnnek mindenek fölött azt lássuk, mikor nem hiszünk őbenne. holott hihetnénk!

Igazságnak azt lássuk, hogy ő Atyjánál van, és ott nekünk is helyet készített – akkor mié11 nyugtalankodnánk hát és miért félnénk?

Ítélet tekintetében pedig ezt: Krisztus a kereszten legyőzte a Gonoszt. Ez a győztes a mi Urunk, Jézus Krisztus! Neki legyen dicsőség most, és mindörökké. Amen.