2024.04.07.

„A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.” János 3, 8.

„Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: „Békesség néktek!” És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus. A többi tanítvány így szólt hozzá: „Láttuk az Urat.” Ő azonban ezt mondta nekik: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.” Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: „Békesség néktek!” Azután így szólt Tamáshoz: „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő.” Tamás pedig így felelt: „Én Uram, és én Istenem!” Jézus így szólt hozzá: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.”

János 20, 19-20. 24-29.

Egy héttel húsvét ünnepe után a Bibliaolvasó Kalauz által ajánlott igehirdetési igében Tamás történetét olvastuk, ami egy héttel a feltámadás után történt. A Jézus feltámadásáról szóló bizonyságtétel a keresztyénségnek az az állítása, amit sokan a legnagyobb kételkedéssel fogadnak. Pedig feltámadással kapcsolatban legalább három történetileg jól igazolható tényt is tudhatunk: 1. Jézus sírja a harmadik napon üres volt. Ezt az ellenségei sem tudták cáfolni, ezért kitaláltak egy alternatív magyarázatot arról, hogy a tanítványok (a jól őrzött sírból) ellopták a holttestet és elkezdték terjeszteni a feltámadásról szóló hírt (vö: Máté 28, 11-15.). 2. Jézus sokaknak megjelent a feltámadása után. Pál apostol az egyik legkorábbi levelében az eseményekhez időben nagyon közeli forrást idézve név szerint felsorolja a szemtanúkat, majd elmondja, hogy egy alkalommal egyszerre több, mint 500 ember látta őt, ami kizárja a hallucináció lehetőségét. Azt is elmondja, hogy ezek közül a levél írásának idejében a legtöbben még élnek, mintegy azt mondva ezzel: menjetek, kérdezzétek meg a szemtanúkat! (1Korintus 15, 1-11.) 3. Jézus tanítványainak élete Jézus halála után nem sokkal valamitől gyökeresen megváltozott: a nagypéntek után demoralizált, a rettegés miatt bezárkózó emberek egyszer csak meggyőződéssel, bátran, örömmel hirdetni kezdik, hogy Jézus él, és ezért az üzenetért a mártírhalált is vállalják. Bármennyire hihetetlen is, ezeket a tényeket nehéz más következetes magyarázatot találni, mint azt, hogy Jézus valóban feltámadt a harmadik napon.

Az evangéliumok beszámolóiból az is kitűnik azonban, hogy ezek a tények önmagukban nem győztek meg senkit arról, hogy Jézus valóban él. Ehhez szükség volt még valamire: a személyes találkozásra az élő Jézussal. Így történt ez Tamás esetében is egy héttel Jézus feltámadása után. És ma, amikor  egy héttel húsvét ünnepe után, és 1991 évvel és egy héttel Jézus feltámadása után vagyunk szintén így történhet. Csak a személyes találkozás győz meg ma is. A hit ugyanis mindenképpen találkozás. Hogyan történhet ez meg velünk?

 Jézus ezt mondja Tamásnak: „Boldogok, akik nem látnak, és hisznek” – akik őt nem látják a szemmel, és mégis hisznek benne. Ezek lehetünk mi, akik abban a korban élünk, amikor testileg, szemmel nem láthatjuk őt.

Lehet-e valami nem látható és mégis valóságos, és valóságosan megtapasztalható? A fizika világából is számtalan példát hozhatunk erre. Jézus Nikodémusnak maga is mond egy ilyen példát: a szelet nem látjuk, de a hatását érzékeljük. Látható módon megmozgatja a fák lombját, hűsít a melegben és hajtja a vitorlás hajót, vagy a szélmalmot. Mi már gondolhatunk az elektromosságra is: nem látjuk, de biztosan tudjuk, hogy van, és ha megnyomjuk a lámpakapcsolót, vagy valamelyik elektromos eszköz bekapcsoló gombját, akkor tapasztaljuk is a hatását, segítségét. Vagy a mobil hálózatot, ami láthatatlanul mindenhol körülvesz bennünket, és ha megcsörren a mobiltelefonunk, akkor tapasztaljuk is annak valóságát, hogy beszélgethetünk valakivel, aki sok 100 km távolságra van tőlünk. Hozhatunk példákat a lélek világából is: a szeretetet nem látjuk, de tudjuk, hogy létezik, és tapasztaljuk a hatását, mert a szeretet áldozathozatalra, lemondásra, a másiknak való örömszerzésre indít. ÉS sajnos hasonlóan vagyunk a gyűlölettel is, amit szintén nem látunk, de a hatását, a következményeit jól érzékelhető módon tapasztaljuk…

„Boldogok, akik nem látnak is hisznek…” Jézus nem látható, ám valóságos. Egy napon mindannyian látni fogjuk őt színről- színre. A boldogság kulcsa azonban az, hogy már itt és most – ma – lehet az életed része, együtt élhetsz vele. Megtapasztalhatod.

Szól nekem is ez a boldogmondás? A mondat egyik fele biztosan: nem látnak. A másik is igaz rád? Ez a kérdés. Ha egyenletként írnánk fel: Nem látás + hit = boldogság.  Nem látás megvan mindannyiunknak. De vajon mi az a hit, ami az egyenletet igazzá teszi? Olyan sok mindent mondanak ma hitnek, olyan sokat beszélnek a hitről. Milyen hitről beszél a Biblia?

Piszteuó (görög): tud, elhisz, rábíz, komolyan vesz és épít rá, ez alapján cselekszik, szól, gondolkozik: arra épít, amit Isten mond. „Mi az igaz hit? Az igaz hit ismeret, amelynél fogva igaznak tartom mindazt, amit Isten az ő igéjében nekünk kijelentett. Ám egyúttal szívbéli bizalom is, amelyet a Szentlélek ébreszt bennem az evangélium által, hogy Isten nemcsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot és üdvösséget ajándékoz, ingyen kegyelméből, egyedül Krisztus érdeméért.” (Heidelbergi Káté 21. kérdés-felelet) Ahogyan fel szoktuk írni egy másik egyenletben: Hit = Ismeret + Bizalom + Engedelmesség.

Nem csak info, nem csak tudás és elhívés, hanem ez alapján szívbeli bizalom, ami elkezdi  mozgatni az életemet: irányt ad, indít, megállít… Azok a boldogok, akiknek a szívében az a mozgató, hogy Jézus valóságát komolyan veszik. Ez ugyanis bekapcsolja őket az Isten országa láthatatlan, de megtapasztalható/működő valóságába. Jézus tanítványai úgy győződtek meg arról, hogy Jézus él, úgy változott meg az életük, hogy találkoztak látható módon a feltámadt Jézussal. A feltámadás napján, vagy egy héttel a feltámadás után… A mi kérdésünk az, hogy hogyan találkozhatunk mi az élő Jézussal 1991 évvel és egy héttel a feltámadás után? 40 nappal a feltámadás után Jézus testben felment a mennybe, Isten láthatatlan világába. Egy héttel húsvét után beszél Tamásnak erről a korszakról: amikor a hívők nem fogják őt látni, de mégis találkoznak, együtt élnek majd vele. Pünkösdkor ugyanis elküldte az ő Szentlelkét. A Szentlélek által van itt. De hogyan tapasztalhatod meg a Szentlelket? „A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy…” (János 3, 8.) Akkor, ha jön, jön, ha  nem, nem? Tehetünk mi azért valamit, hogy fogadjuk őt? Mit mond erről a Biblia?

Cseri Kálmán szépen összefoglalta egy képben a Krisztus valóságában járó keresztyén élet lényegét:

A négyküllős kerék című könyvében. Régen a sáros utakon a kocsikeréknek négy küllőt adtak, hogy minél kevésbé ragadjon bele a sár. A kerékagy mellett ez a négy küllő stabilan tartotta a futófelületet, hogy a kocsi haladhasson az úton. Ezt a képet használva a működő keresztyén élet középpontja, a kerékagy az élő Jézus Krisztus. A négy küllő, ami megtapasztalhatóvá teszi az ő valóságát: Ige, Imádság, Közösség, Engedelmesség/Szolgálat az Úrnak. A hit: komolyan veszed Jézus valóságát, a Szentlélek valóságát, ezért komolyan veszed ezeket az eszközöket, mint a vele való találkozás lehetőségeit!

Ha meg akarod ismerni Jézust beszélgetned kell vele. Erre való az ige és az imádság. A Szentlélek mindig az igét használja arra, hogy megszólítson, hogy vezessen, hogy megismertesse Istent. Nem érzések, bármilyen bölcs gondolatok, hanem a Biblia és a Biblia alapján megszólaló igehirdetés. Ha ezzel van tele a szíved, akkor tud megtörténni, amit Jézus mond: a Szentlélek „eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” János 14, 26. Lehet, hogy éppen nem bibliaolvasás közben, de az ige gondolkodásmódját eszedbe juttatva. Mindig a Biblia kijelentéséhez kell mérned minden „sugallatot”, hogy megtudd: Isten üzenete-e az számodra!

Az imádság, amikor feltárod a szívedet Isten előtt. „Bízzatok benne mindenkor… öntsétek ki előtte szíveteket.” Zsolt 62, 9. Komolyan veszed, hogy nem monológot mondasz, hanem amit elmondtál, azt ő hallotta, meghallotta, mint ha egy látható beszélgetőtárssal beszélgetnél. Megígérte az igében! Így mindent a kezébe teszel, rá bízol, tőle kérsz erőt (Filippi 4, 6-7.) És figyelsz rá. Az imádság legfontosabb eleme nem is az, hogy te elmondd a gondolataidat Istennek, pláne a kívánságaidat, hanem az, hogy figyelj arra, hogy ő mit mond. Igével a kézben, csendben… És arra válaszolj! Beszélgetésben való együttlét közben ismersz meg valakit egyre jobban Jézussal is így van ez.

A közösség, a gyülekezet a harmadik „küllő”, ami tartja a hívő élet „futófelületét”. Erről egy kicsit hangsúlyosabban beszélek most, mert Tamás történetében ez központi jelentőségű: Tamás kimaradt a közösségből, ezért kimaradt a találkozásból. Jézus pedig eljön személyesen Tamásért, de nem akármikor, hanem akkor, amikor újra együtt voltak a tanítványok és Tamás is velük. Együtt istentiszteletet tartottak (8 nap a feltámadás napját is bele számítva újra vasárnap.) Tamás a közösségben találkozik az élő Jézussal, és jut élő hitre.

A közösség adja tovább a bizonyságtételt: „Láttuk az Urat!” Ha olvasod az igét, az már a közösség bizonyságtétele. A közösségben szólal meg az igehirdetés. Egymás hite által épülünk. Egymás megtapasztalásai megerősítenek. Isten eszközei vagyunk egymás életében. Szeretetkapcsolatainkban jelenik meg a Krisztus. A másik testvérben megláthatom őt. Bátorítjuk egymást, kiegészítjük egymást, intjük egymást. Isten egymáson keresztül farag, formál bennünket, sokszor a számodra legnehezebben elhordozható testvérek Isten formáló eszközei az életedben. Nem azért helyezte őket melléd, hogy te megváltoztasd őket, hogy aztán kényelmesebb legen, hanem azért, hogy rajuk keresztül neked tartson tükröt, és tanítson meg a krisztusi szeretetre. „Vassal formálják a vasat, egyik ember formálja a másikat.” Példabeszédek 27, 17. Mindez emberileg is érthető szerepe a közösségnek. Nem vagy egyedül.

A gyülekezet csodája, ajándéka azonban ennél még sokkal több. Tamás életében nem elég, hogy a többiek mondják neki a közösségben, amit átéltek. Neki arra van szüksége, hogy Jézus újra személyesen megálljon középen! És ez a hívő közösség csodája!  A hit látja a közösségben a csodát.

„Hol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” Máté 18, 20. A hit meglátja a közösségben Krisztust. A gyülekezet ereje nem az „egységben az erő” elven alapul, hanem Jézus ígéretén.  

„Isten temploma vagytok és Isten Lelke bennetek (közöttetek) lakik.” 1Korinthus 3, 16. A szél fúj, amerre akar, de Isten a templomában ígéri jelenlétét.

Közösségben juthatsz élő hitre, és növekedhetsz a hitben, és ha ennek sok része a csendes belső szobádban, és a mindennapi szétszóratásban megélt küzdelmeidben történikis meg, akkor is szervesen a hívők közösségéhez kötődik. Magányos keresztyénség nincs!

És végül a negyedi „küllő” az engedelmesség. Mondanám, hogy szolgálat, de azt félreértjük. Azt gondoljuk, hogy az azt jelenti, hogy valamilyen különleges dolgot teszünk Istenért. Pedig valójában az egész életünket jelenti. Mindent Istenért teszünk. És ez nem fanatizmust jelent, hanem azt, hogy elkezdek figyelni arra, hogy mit mond Jézus az életről, arról, hogy mi a jó és mi a rossz, mi a dolgom, mire mondjak igent és mire nemet… És elkezdek ahhoz igazodni, amit megértettem. Az életem minden területén. Munka, család, időbeosztás, pénzügyek, pihenés… stb. Így lesz egyre jobban Isten dicsőségére, Isten tiszteletére az egész életem (vö: 1Korinthus 10, 31.)

Ettől lesz az egész valóságos. Attól, hogy a szívedet, az életedet elkezdi Jézus valósága mozgatni, komolyan veszed személyesen, hogy ő valóság, és amit ő mondd az az igaz, valóságos.  Ehhez pedig meg kell mozdulnod. Ettől engedelmesség: igazodom, ez mozgat. 

Lelki „fotelből” nem lehet  hívő életet élni. Nincs olyan, hogy biztonsági tartalékba helyezem a hitemet: megkereszteltek, konfirmáltam, el is hiszem ezeket a dolgokat, de most az életemet másra építem. Majd egyszer lehet, hogy előveszem, ha szükség lesz rá… Most inkább a biztosra megyek: anyagiak, kapcsolatok, pillanatnyi szórakozás… Kockáztatnod kell, el kell rugaszkodnod, csak az lesz a tied, amiért vállalod, hogy kipróbálod. Erre jön a visszaigazolás.

Figyelek az igére. Beszélgetek róla Ővele. Amit megértettem, kipróbálom. Majd beszélgetek vele a tapasztalatomról. Ha megtapasztaltam az engedelmesség áldását, az visszaigazolást ad a hitemnek, megerősíti azt.  Ha belebuktam, nem voltam engedelmes, akkor bocsánatot kérek, és újra megpróbálom. Ez a hit mozgása, a Jézussal élt élet valósága. 

Jézus valósága tőled független – ha nem hiszed, akkor is van, csak akkor nem tapasztalod meg. Tamás nincs ott, amikor Jézus a többieknek megjelenik, akkor még nem látja, nem hiszi, de attól a többiek valósággal találkoztak Jézussal. Egy létező dologra mondhatod, hogy nem hiszed, attól az még van. Amikor azonban elfogadod, megbízol az információban annyira, hogy építesz rá, akkor lesz számodra is kipróbált valóság. Ha felkapcsolod a villanyt, ha tárcsázol a telefonoddal, megtapasztalod, hogy az elektromosság, vagy a mobilhálózat van, működik.

A hitünk számára fontos a közösség, de a személyes bizalmat, lépést, kockázatot, engedelmességet nem spórolhatod meg, azt senki más helyetted nem fogja megtenni. Mi határozza meg a szíved, a döntéseid, a cselekedeteid: az aggodalmad, vagy a bizalmad Isten gondoskodásában? Mire építed, mire szánod az életedet? Mire adod oda magadat? Vállalod Jézusért a nehéz döntéseket, a számodra kényelmetlen utakat is, vagy jobb volna megúszni? Jobb volna kényelmesen?

Jézus valóságára építve élem az életemet, ő ad erőt, gyümölcsöt, ebben leszek a helyemen, boldog. A boldogság annak megtapasztalása, hogy valóban valóság: elindulsz és megtart. Jézus veled van ma, erőt ad ma a mai kihívásokhoz. Velem lesz holnap, és akkor is erőt ad ahhoz, amire akkor lesz szükség. Nem kapod meg előre a holnaphoz szükséges erőt. Bízol-e? Holnap megtapasztalod!  Elhiszem, kipróbálom, megtapasztalom, erősödik a hitem.

Boldogok, akik nem látnak és hisznek. 1991 évvel és 1 héttel a feltámadás után is megtapasztalják Jézus valóságát! Te is megtapasztalhatod. Hiszel-e? Mozdulsz-e?

Kérdések az igehirdetéshez:

1. Hogyan tapasztalod meg a Krisztus valóságát a hétköznapokban?
2. Hogyan élted át az engedelmesség áldását, illetve az engedetlenség elakadását egy-egy konkrét élethelyzetben?

Végh Miklós lelkipásztor