2024.05.12.

„Hozzád menekülök, Uram, ne szégyenüljek meg soha!  Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam! Mert te vagy az én sziklaváram; vezess, és terelgess engem nevedért! Kezedre bízom lelkemet, én csak az Úrban bízom. Ujjongva örülök hűségednek, mert látod nyomorúságomat, ismered lelkem szorongásait. Nem adtál ellenség kezébe, hanem tágas térre állítottad lábamat.” 31. zsoltár 

Két képet szeretnék ma Isten üzeneteként a szívünkre helyezni az Ige alapján, és egy nagyon fontos fogalmat. A két kép Istenről szól, a fogalom pedig rólunk, arról, hogy hogyan tudunk mi megkapaszkodni Istenben. A két kép: tágas tér és erős vár. A fogalom pedig: BIZALOM.

Tágas tér. Egy végtelen mező. Szabadság, lehetőségek, öröm, izgalom, futás. Amikor gyermekkorunkban a hosszú tél után végre eljött a tavasz, és kiszabadultunk a szoba szűkjéből az udvarra, vagy még inkább egy tavaszi kirándulás során a mezőre, és futni kellett, ugrálni, kiabálni, nevetni, teleszívni a tüdőnket levegővel! Amikor ránk köszöntött a nyári szünet végtelen szabadsága. Tágas tér. Bátor vagyok, lelkes és kreatív, mert elhiszem, hogy sikerülni fog, képes vagyok rá. Minden rendben lesz, reménységgel tekintek a jövőre, nincs zavaró gondolat, nincs, ami elrontaná az örömömet. Tágas tér. Van mozgásterem, vannak forrásaim, vannak barátaim, vannak ötleteim és nem unom meg. Tágas tér. Fiatalság. A felfedezés öröme. Kalandvágy. Tágas tér, ami szemben áll mindennel, ami szűkség, beszűkülés.

Erős vár. A dombok és hegyek elrejtettsége, bástya, ami eltakar, megvéd. Biztonság, bekuckózás, elrejtettség, otthon. Erős falak, amelyeket nem törhet át az ellenség, amelyek kívül tartanak mindent, ami fenyegető. Erős vár, ahol szeretnek, elfogadnak, értékelnek. Nincs bizonytalanság, nem kell attól félnem, hogy egyszer csak leomlanak a falak, váratlan baj támad rám, mert ezek a falak nem inognak meg, ha világ összedől is. Nem kell félnem, hogy egyszer csak kiteszik innen a szűrömet, mert biztos helyem van itt. Erős vár. Szabadon a félelemtől, minden rendben lesz, reménységgel tekintek a jelenre és a jövőre, a zavaró gondolatok kívül maradnak, nem jöhetnek át a falakon. Ha odakint megsebeztem is magam, vagy bántottak, itt elrejtőzhetek, védelem alatt vagyok, gyógyulhatok, erőre kaphatok, a futás után megpihenhetek. Olyan, mint a gyerekek fogócska játékában a „ház”! Erős vár, ami szemben van mindennel, ami kiszolgáltatottság.

Tágas tér és erős vár. Végtelen mező vagy völgy a dombok között. Személyiségünk szerint inkább ez vagy inkább az a kép érint meg jobban bennünket, de igazából mind a kettő emberi életünk lelkünk alapszükségletét fogalmazza meg. 

Lelkileg ezt keressük sok mindenben. És rájövünk, hogy igazán semmiben nem találjuk meg tartósan és valósan ezen a földön. Tulajdonképpen ez hajt az úgynevezett bálványokhoz is minket. Emiatt lesznek túl fontossá dolgok számunkra, mert azokban véljük megtalálni a tágas teret vagy az erős várat. Gondolkozz el egy pillanatra! Neked mit jelent, te miben találod meg a tágas teret és az erős várat? Mi az, ami érdekes, izgalmas, motiváló? És mi az, ami biztonságos, elrejt, amikor félsz? Mit teszel, amikor unatkozol? Mit teszel, amikor félsz?

Szükségünk van tágas térre, és szükségünk van erős várra. Két alapvető emberi szükségletünk ez. Isten tudja ezt. Ő alkotott ilyennek bennünket. Hol, miben, kiben találjuk meg ezeket? És lehet egyszerre mind a kettő a mienk? Vagy választanunk kell? Vagy ez, vagy az?

A tágas tér és az erős vár számunkra Isten. És nem egyik vagy másik, hanem egyszerre mind a kettő.

Ő adja nekünk mindkettőt egyszerre. Figyelj csak! 1Mózes 2, 16-17. „A kert minden fájáról szabadon ehetsz…” – tágas tér! Minden a tied! Fedezd fel, nevezd el, próbáld ki, bontsd ki, fejleszd tovább, és vigyázz rá! „De a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.” – erős vár, a határt védő korlát, biztonság: ezen belül biztonságos, ha átléped életveszélyben vagy. Hallgass rám! Ugyanez hangzik el a Tékozló fiú példázatában, amikor az Atya kérleli megsértődött idősebb fiát (Lukács 15, 31): „Fiam, te mindig velem vagy…” Mindig van helyed a szívemben, soha nem doblak ki, soha nem vetlek el, mindig szeretni foglak… – erős vár. „…és mindenem a tied.” – tágas tér! A lehetőségek tárháza! Használj mindent bátran, ami az enyém. Hogy használati utasítás szerint? Persze. De mindent használhatsz! Hogy az övé, és te csak használod, ezért vigyázni kell rá? Igen, de bármit használhatsz. Érted?

Tágas tér, erős vár: kapcsolat, szeretet. Az embert Isten arra teremtette „hogy teremtő Istenét igazán megismerje, szívből szeresse, vele örökké boldogan éljen, őt dicsérje és magasztalja.” (Heidelbergi káté 6. kérdés-felelet) Együtt élek vele: erős vár, tágas tér.

Itt kapcsolódik be a harmadik. A BIZALOM. Elhiszed? Bízol? Rá bízod magad? Megtapasztalod? Az igaz hit: ismeret és bizalom. Így lesz személyesen a tied is. Így kapcsolódsz be, így találsz rá végre az igazi az erős várra, és így tapasztalod meg a valódi tágas teret.     

Egy olyan világban élünk, amelyikben nem a valóságot látjuk, hanem azt, amit láttatni akarnak velünk. Nem tudod, hogy pontosan mi történik a világ távoli pontjain, csak azt tudod, hogy mit mondanak a hírek. S te mégis azt mondod, hogy tudod, mi történik a világban. Miért? Mert megbízol a hírforrásban. Valakiben meg kell bíznod, valakinek hinned kell, mert nem tudsz mindent magad kideríteni. De nem mindegy, hogy kiben bízol, egyáltalán nem mindegy, hogy kinek a szavának adsz hitelt, nem mindegy, hogy kinek hiszel! Az élet nagy kérdése ez: kiben bízzak? Abban, aki szeret engem.

Azért néz ki így ez a világ, ahogyan most kinéz, mert mi emberek rossz informátorra hallgattunk. A sátán hazugságaira, amelyek így szólnak: Isten csak beszűkít, bekorlátoz, szegénnyé tesz… És Isten a nagy bizonytalan. Vele kapcsolatban sohasem tudhatod, soha nem vagy elég, nincs biztos helyed. Legjobb esetben is majd meglátjuk, hogy mit gondol rólad, ki vagy szolgáltatva a majdani utolsó ítéletnek. Rossz informátorra hallgattunk, és azt gondoltuk, hogy Isten beszűkít, ezért a tágas teret tőle távol kerestük. Azt hittük, hogy a tágas tér azt jelenti: azt csinálok, amit akarok. „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.” 1Mózes 3, 6. Mi lett belőle? Ilyesmi: Nem akartam! Nem ezt akartam! Csak jót akartam! Mindig ez lesz belőle… „Kinek mondjam azt, hogy majd ne mondja azt, Hogy: – én csak jót akartam Csak a hasznos növények közül irtottam gazt És most mégis itt sivatag van” (Kiscsillag: Ki találja meg?) Ki akart tömegpusztító fegyvereket, természeti katasztrófákat? Ki akart közlekedési baleseteket, környezeti ártalmak miatt betegségeket? Mi mindig csak jót akarunk, de még a gyógyszereknek is mindig van mellékhatása. A szavainak, tetteinek következményétől megrémülő fiatal is ezt mondja: én csak egy kicsit jól akaratam érezni magam, csak azt akartam, hogy végre rám figyeljenek egy kicsit. Nem ezt akartam, ami lett belőle… Tényleg azt tesszük, amit akarunk? „Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat.” Róma 7, 19.

Elhittük, hogy Isten veszélyezteti az életünket, mint egy kegyetlen zsarnok, ezért elbújtunk az elől, aki az egyetlen menedékünk lehetne, és teljesen kiszolgáltatottak lettünk. „Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen [védtelen, kiszolgáltatott] vagyok. Ezért rejtőztem el.” 1Mózes 3, 10. Nem ezt csináljuk ma is? Nincs bűn, nincs Isten? Úgy próbálunk elbújni, mint a kisgyerek: eltakarom a szememet, nem látlak, és akkor te sem látsz… És valójában Isten nélkül vagyunk teljesen kiszolgáltatottak azoknak a szörnyűségeknek, amik nem lennének a világban, ha mi hallgattunk volna rá: önzés, bántalmazás, gyűlölet, harag, szenvedélyek, mellékhatások, betegség, öregség, halál, és végül az ítélet: örökre Isten szeretetén kívül, haragja alatt.

Nos kinek higgyünk, kiben bízzunk? Abban, aki szeret minket. Jézusezt mondja tanítványainak: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.” János 15, 13.  Ezt mondja nekünk: Én vagyok a te erős várad, és tágas térre állítom lábadat. Megszabadítalak, és biztonságba helyezlek. Kifizetem az árát. Az életét adta: a kereszten Jézus bilincsnél is szorosabban ki volt feszítve, be volt szorítva. És teljesen védtelenül ki volt szolgáltatva a gúnynak, a megszégyenítésnek, a kínzásnak, a haragnak, az ítéletnek, a halálnak. Miért? Az, akinek a mozgástere nagyobb az Univerzumnál, hogyan lehet, hogy ilyen szűkségbe jut? Az, akinek a védelmére 12 sereg angyalnál több áll rendelkezésre, hogyan lehet ennyire kiszolgáltatott? Nem ennek kellett volna történnie, nem ezt várnánk, ahogyan a tanítványok sem ezt várták… Érzed ezt az ellentmondást? Benned van a kérdés: miért? Mi ennek az értelme? Egyszerűen magára vette a te sorsodat! Az életét adta helyetted, mert szeret. Ő vette magára a bilincset, a szűkséget, hogy a bűnbocsánat szabadságában tágas térre állítsa a lábadat. Ő vette magára a kiszolgáltatottságot, hogy te elrejtőzhess, és bizonyosságra találhass Isten örök szeretetében. „Minden bűnömért tökéletesen eleget tett… az ördögnek minden hatalmából megszabadított… megőriz… Szentlelke által is engem az örök élet felől biztosít.” (Heidelbergi káté 1. kérdés-felelet.)

Kinek hiszel? Ma is nála vagy biztonságban. Ma is ő halmoz el ajándékaival, azt akarja, hogy vele bontsd ki, használd rendelteltésszerűen és örülj neki. Fedezd fel azt az életet, amit ő készített neked, éld bátran, bontsd ki, teljesedj ki benne, lásd meg, hogy tágas a tér ővele. És élj annak a biztonságában, hogy ővele vagy, az ő védelme és vezetése alatt, rá figyelsz, rá hallgatsz. Ezt jelenti a hit.

Heidelbergi káté 21. kérdés-felelet: „Mi az igaz hit? Az igaz hit ismeret, melynél fogva igaznak tartom mindazt, amit Isten az ő igéjében nekünk kijelentett.” Kinek hiszek? Kire hallgatok? Hallgathatsz mennyei Atyád hangjára. Hallhatod a hangját ma is. A Biblia nem kötelező olvasmány, hanem annak a kedves hangját hallhatjuk meg belőle, aki erős vár és tágas tér. Figyelhetünk rá, várhatjuk, hogy megszólít, hogy beszél nekünk rólunk, saját magáról, a világról, a jóról és rosszról, eligazít, figyelmeztet, vigasztal, bátorít. Az igaz hit nem vakhit, nem manipuláció. Megismerhetjük azt, aki úgy szeret bennünket, hogy egyszülött Fiát adta, hogy higgyünk benne és el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen (János 3, 16): erős várra, és tágas térre találjunk. „Az igaz hit ismeret, egyúttal szívbeli bizalom is.” Nem csak hallgatom, de hallgatok is rá. Nekem is szól, ez az én utam is. Nekem is ez a jó, ez az élet. Bizalom és a bizalomra épülő szófogadás. Kipróbálom, amit mond. Így tapasztalom meg, hogy valóban igaz, valóban ez az élet. És egyre jobban bízom…

Az egyetlen, ami igazán veszélyeztetheti az életedet, ha elszakadsz tőle. Mi köt hozzá? Az igaz hit. Mi az igaz hit? Ismeret, bizalom és engedelmesség. Figyelek rá, keresem a hangját, amit hallok, abban bízom, kipróbálom, beszélgetek vele róla. Megtapasztalom, hogy nem csak igaz, de valóságos is, és egyre jobban bízom benne. Ő az én erős váram, akire mindig számíthatok, ő az, aki tágas térre állítja a lábamat. Ezért nem akarom elhagyni, nem akarok engedetlenkedni.

Fedezzük fel ezt az Istent, bízzuk rá magunkat, járjunk együtt vele egymást is segítve ezen az úton!

Kérdések az igehirdetéshez:

1. Mi az, amiben téged most ez az igehirdetés megszólít?
2. Miben erősít meg, miben hív változásra?

Végh Miklós, lelkipásztor