2024.06.02.

Olvasandó: Jelenések 12.

„Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el. A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését. Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet. Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.” 91. zsoltár

 

Lassan a tanév vége felé tartunk. Sokak számára a tanév egy leküzdendő akadály, amin túl kell jutni. Van, aki talán még élesebben fogalmazna: egy terhes időszak, amit túl kell élni… Kisdiák koromban úgy gondoltam, hogy ezzel csak mi, diákok vagyunk így, a tanároknak nem nehézség a tanítás, nekik ez a szórakozásuk, alig bírják ki a nyári szünetet… 😊 Aztán, ahogy teltek az évek rájöttem a valóságra. A nyári szünet, a vakáció valószínűleg mindenkinek, aki az iskolához kötődik – a szabadság pedig egy még szélesebb körnek –   a „túljutottunk ezen (a tanéven), és egy kicsit fellélegzünk” időszak. Akárhogyan is van azonban, a nehézségek nem mennek vakációra, mindig és mindenképpen hozzátartoznak az életünkhöz. És talán ez a legrelevánsabb kérdése a hitnek, ami mindannyiunkat érdekel. Ha hitről van szó biztosan ott van velünk, és foglalkoztat bennünket, nem hagy közömbösen, szeretnénk tudni a választ: Hogyan lehet megállni a nehézségekben, és hogyan lehet túljutni a nehézségeken?

 

Az egyszerű válasz így hangzik erre a kérdésre: Istennel. Itt van ez a zsoltár, amit a mai napra kaptunk. Egy gyönyörű hitvallás Isten védelméről. Istennel juthatunk túl a nehézségeken. De mégis, hogyan tudjuk lehívni ezt az egyszerű választ? Hogyan lesz ez több szép, vallásos beszédnél, kötelező hittan válasznál? Hogyan lesz működőképes az életünkben?

 

Szeretnék most a zsoltár alapján három kérdést a szívedre helyezni, amit a nehézségekben, Isten segítségét, jelenlétét keresve mindig tisztázz becsülettel Isten előtt, hogy aktuális helyzetedben valódi erőforrást, bátorítást, menedéket, segítséget találj Istennél:

 

1. Kiben bízol?
2. Mi a célod?
3. Hová tartasz?

 

1. Ki a te menedéked, oltalmad? Kiben bízol?

Kétféle kísértésnek vagyunk kitéve attól függően, hogy inkább racionális/értelem hangsúlyos, vagy emocionális/érzelem hangsúlyos emberek vagyunk: Tudom az értelmemmel a jó választ: Istenben kell bízni. Szívesen kitanítok másokat is rá, de az életemben nem tudom a gyakorlatban alkalmazni. Vagy érzelemmel rezonálok az igére: megérinti az érzéseimet. Jó érzéssel megyek haza, de nem feltétlenül tudom már, hogy miről volt szó…) Amikor éppen fent vagyok érzelmileg, akkor bízom, amikor lent vagyok akkor nem. Te melyik hibára vagy hajlamos?

 

Az igazi kérdés azonban nem az, hogy az értelmed tudja-e vagy, hogy mit érzel, hanem az, hogy kiben bízik a szíved? A szív az életem irányítóközpontja. Amiben ott bízom, az a menedékem, arra építek, az meghatároz, mozgat, kapaszkodót nyújt.

 

Persze Istenben – mondod – ez a hitvallásod, amelyet fejből tudsz. Esetleg egy-egy ige jó érzéssel tölt el egy ideig… De kiben bízik, kibe kapaszkodik a szíved? Lehet Isten a te oltalmad, menedéked? Hallgatsz rá? Életed minden területén utat engedsz neki? Mindenbe beleszólhat? Indulsz amerre ő hív? Akkor is, ha nem tűnik biztonságosnak? Hiszed, hogy ő meg tud védeni, be tudja tölteni minden szükségedet, nála biztonságban vagy? Hozzá kiáltasz? Vele akarsz túljutni a nehézségeken? Ő a menedéked? Vagy esetleg valami/valaki más a legfontosabb, amitől, akitől a boldogságodat várod, amit „az Istennek se” akarsz elengedni?  Ahová elrejtőzöl, ha szorongsz, ha félsz, ha csalódott vagy fáradt vagy…

 

Isten a szíved bizalmát keresi: „Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.”

 

Mivel fejezed ki azt, hogy benne bízol? „Kiált hozzám…” Imádság Isten iránti bizalmad kifejezése. Az, hogy mennyit imádkozol, annak tükre, hogy kiben bízol, hogy valóban Istenben bízol-e? Az, hogy mi tölti ki leginkább a gondolataidat, mire irányulnak a vágyaid, mitől éreznéd boldognak magad, mi jut eszedbe először, ha szorongsz, ha félsz, ha csalódott vagy fáradt vagy, megmutatja, hogy igazából hol van a szíved bizalma, a menedéked. A mai világ a „nem érünk rá” világa. Nagyon éles kérdés, hogy mire érek rá? És világos tükör is, hogy mire érek rá és mire nem érek rá?  Érdemes ilyen szempontból végig gondolni a kérdést: mennyi idő, energia, figyelem jut Istenre, istentiszteletre, imádságra – vagy mennyi nem jut, mert más dolgom van mindig… – és ezzel szemben mennyit szánok, vagy engedek valami másra? Mennyi egy-egy napomban az úgynevezett „képernyőidő” például (tévé, mobiltelefon, tablet, számítógép…) Miben is bízom? Mi/ki a menedékem? Miről beszél a napi rutinom?

 

Persze igazából az imádság nem csupán, és elsősorban nem mennyiségi kérdés. A „minőségi” imádságág nem hosszan ismételt kötött szövegeket jelent, hanem a szívem megosztását Istennel.Az a kérdés, hogy mi az, amit megbeszélsz vele, elmondasz neki, amit elé hozol? Mennyi dologba avatod be az életedben? Nem feltétlenül hosszú imaszövegekben, hanem egy-egy egyszerű, őszinte mondatban elé viszed. De! Nem csupán az értelmeddel, és még csak nem is csupán az érzéseiddel kell ezt értened, ahhoz, hogy valóban megtapasztalt támasz és erő legyen, hanem a szíveddel. Ez a kulcs.

Az Isten valósága nehézségeid között, az életedben nem Istenen múlik. Ő megígérte, elkészítette. A szíved bizalmával kapcsolódsz rá!!!

 

Hogyan születhet meg és mélyülhet el a szíveden a bizalom? „Ismer, ragaszkodik, kiált.” A bizalom elmélyüléséhez ismerned kell őt. Együtt kell élned vele. Az igéből hallom szavát, imádságban megbeszélem vele, amit megértettem, és bizalommal engedelmeskedve kipróbálom a gyakorlatban is. Szíveddel értett és életedet formáló ige, gyakorlati együtt járás Istennel a hétköznapokban. Jézus így nem vendége, hanem Gazdája az életemnek. Övé vagyok, Ő tart kézben, vezet és vigyáz rám, mert az övé vagyok…

 

2. Mi a célod? Mivel foglalkozol?

Ha Isten a Gazda, akkor ő adja a célt. Ha ő a menedéked, ha benne bízol, akkor neki engedelmeskedsz, akkor rá figyelsz, tőle kérdezed meg: mit akarsz Uram, hogy cselekedjem? Ha ez így van, akkor Isten ad neked küldetést, ő határozza meg a céljaidat.

 

A 91. zsoltárnak egy mondata megszólal Jézus életének egy jelentős pillanatában. Nem is akárki idézi, hanem a Sátán kísértve Jézust! A templom párkányán mondja ezt neki: Ugorj le. Szenzáció lesz! Az angyalok úgyis megvédenek, nem ütöd meg kőbe a lábad (Máté 4, 6; Lukács 4, 10)!

Akkor és ott Jézusnak tisztáznia kellett a küldetését! Nem az a dolgom, hogy szenzációval nyűgözzem le az embereket, hanem az, hogy megváltsam őket. A templomtoronyból való ugrás nem tartozik ehhez. Erre nem vonatkozik Isten ígérete, mert erre nem vezet Isten útja!

 

Fontos megértened, hogy nem akármihez, hanem a küldetésedhez ígéri Isten az ő különleges védelmét, amelyet ebben a zsoltárban megfogalmaz!

 

Példák: Jézus Galileában. Le akarják lökni a szakadékba. „Amikor ezt hallották, a zsinagógában mindenki megtelt haraggal, felkeltek, kiűzték őt a városból, és elvitték annak a hegynek a szakadékáig, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák; ő azonban átment közöttük, és eltávozott.” Lukács 4, 28-30. Még nem jött el az ő órája. Heródes nem tud vele semmit tenni, az ellenségei nem tudnak vele semmit tenni, csak azt, amit Isten megenged, és akkor, amikor ő megengedi!

 

Másik példa: Aháb Izrael királya Jósáfáttal Júda királyával együtt megy csatába az arámok ellen. Aháb tudva, hogy mindenki a királyt veszi majd célba a csatatéren álruhába öltözik, míg Jósáfát királyi ruhába. Jósáfát mégis túléli a csatát Ahábot azonban eltalálja egy találomra kilőtt nyílvessző, és a heves csatából nem tud kitörni, a harci kocsiján vérzik el. (1Királyok 22, 29-38.) Nem a biztonsági intézkedések mentik meg az életünket, Isten kezében vagyunk. Értjük? „Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el. A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését.” Hogyan lehet túlélni egy csatatéren, ahol 1000 Km/h sebességgel száguldoznak a lövedékek? Úgy, ha Isten szerint még nem fejezted be a küldetésedet. Isten a te pajzsod.

 

A fegyvertelen katona című film Desmond Dossról szól, aki. Okinaván a Hacksaw Ridge fennsíkon a teljes visszavonulás után is fent maradt a halottak és sebesültek között, a japán őrjáratokat kijátszva 75 sebesült társa életét mentette meg. Megkereste őket, a fennsík széléhez cipelte és leeresztette egy kötélen.  Mindegyik után így imádkozott: „Uram, add, hogy csak még egyet megmenthessek!” Ez az ember, aki mindent kockára tett, túlélte a háborút, és 87 éves korában halt meg békességben. Mert Isten így látta jónak.

 

Sajnos Isten akaratát figyelmen kívül hagyva gyakran akarunk úgy hinni, hogy a magunk céljaira akarjuk használni Isten erejét, védelmét, ajándékait…

Neked mi a célod? Látod a küldetésed? Vagy inkább a kényelem? Megúszni? Siker? Pénz? Stb? Lehet a célod, a mindennapi iránytűd Isten akarata?

 

Nem kényelmes életre hívott el bennünket Isten. Ebben a világban lelki háború zajlik. A Sátán csak félig idézi ezt az igét a templom párkányán. Amit elhallgat belőle, az Jézus küldetése. „Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet.” Az ordító oroszlán, a kígyó, a tengeri szörny/sárkány, aki embergyilkos volt kezdettől fogva maga a Sátán. Jézus pedig eltaposta. Ebbe belehalt a kereszten (itt a válasz a kérdésre, hogy meg lehet halnia a hívő embernek fiatalon?) Így aratott döntő győzelmet. Így ír erről a Jelenések könyve a mai napi igében: „És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek.” Jelenések 12, 9.

És ezt írja ugyanerről az evangélium: „Mikor a hetvenkét tanítvány visszatért, örömmel jelentette: „Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre!” Ő pedig ezt mondta nekik: „Láttam a Sátánt villámként leesni az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.” Lukács 10, 17.20.

 

A sátán azonban még támadja azokat, akik az Úréi. „Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan a Jézus bizonyságtétele…” Jelenések 12, 17. Lelki háború van. „Itt lőnek.” A hívő élet nem a megkímélt élet itt a világon. Az ellenség már nem pusztíthat el, de fájdalmat okozhat. Küldetésed harcolni ellene! Az Úr védelme alatt! A tét, hogy azok az emberek, akik elveszettek, örökre elveszettek maradnak-e vagy megismerik Jézust! A tét az, hogy a Sátánnak sikerül-e elhitelteleníteni, harcképtelenné tenni Isten népét, vagy Isten Szentlelkének erejében járunk?

 

Egy lelkésztársam mondta: rájöttem, hogy azok a negatív vágyaim, amelyeknek olyan szívesen engedek, megakadályozzák, hogy bensőséges kapcsolatban legyek az Úrral, aki szeret engem, és megakadályozzák azt, hogy betöltsem a küldetésemet. Ezért harcolok ellenük, és nem engedek nekik, mert én elsősorban bensőséges kapcsolatban akarok lenni az Úrral, és be akarom tölteni a küldetésemet. És ezt semminek, de semminek nem engedem, hogy megakadályozza! Harc van, és a harc nem kényelmes, a harc fájdalmas. De a harchoz adja Isten a pajzsot, az ő védelmét. Az ő erejével harcolhatsz!        

 

3. Hová tartasz?

„Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.”

Jézus meghalt, de nem maradt a sírban. Legyőzte a halált.  A hosszú élet nem csak relatíve hosszú, hanem örök élet! Ez a teljes perspektíva, amelyben megérted ennek a zsoltárnak az üzenetét.

 

Örömmel adhatunk hálát az evilági szabadításokért, segítségért, gyógyulásért stb, de józanul látnunk kell, hogy minden evilági szabadítás csak átmeneti. Amíg küldetésed van, addig nem halhatsz meg. De előbb-utóbb lesz egy betegség, amiből nem gyógyulsz meg, egy baleset, amit nem úszol meg, egy csata, ahol elesel. Akkor sem esel ki azonban Isten kezéből. Örök győzelem, örök dicsőség! Teljes helyreállítás!

Ha ezt a teljes perspektívát látod, Isten teljes tervét az életedre nézve, akkor van erőd és reménységed minden helyzetben harcolni, és nem adni fel, túljutni minden nehézségen!

„Soha nem lehet végleges a kudarc ott, ahol hisznek a bűnök bocsánatában és a test feltámadásában!”

 

Amikor Emese lányunknak kiderült a szívbetegsége, és egy műtéti beavatkozás előtt az orvos azt mondta, hogy ennél a betegségnél nem tudja megmondani, hogy mekkora esélye van a jó illetve a rossz kimenetelnek, a műtő előtt várva csak egy valamit hajtogattam Istennek imádságban: „Uram, csak a te kezedben legyen! Csak a tied legyen, akkor bármit el tudok fogadni!” Ma Isten kegyelméből örömmel él, két kisgyermek édesanyja. Isten nem engedte elveszni. Ami azonban ennél sokkal fontosabb: megtért, Jézusnak adta a szívét, már az ő kezében van. Most és örökre! Győztes! Most már nem történhet vele végzetes tragédia! Örökre Jézusé.

 

És te? Isten kész neked örök védelmet adni. Védelem alatt vagy már? Kiben bízol? Mi a célod? Hová tartasz?

 

Végh Miklós, lelkipásztor