2024.06.14.

Olvasandó: 33. zsoltár (napi) és 2Királyok 11.

„Amikor Ataljá, Ahazjá anyja látta, hogy meghalt a fia, fogta magát, és kipusztította a királyi család minden ivadékát. De Jóseba, Jórám király lánya, Ahazjá húga fogta Jóást, Ahazjá fiát, és kilopta őt a királyfiak közül, akiket halálra szántak, és őt meg a dajkáját a hálószobába vitte. Azután elrejtették Ataljá elől, és így őt nem ölték meg. Nála volt elrejtve hat évig az Úr házában. Az országban pedig Ataljá uralkodott. A hetedik évben Jójádá magához rendelte a palotaőrség és a testőrök századparancsnokait, és bevitte őket magával az Úr házába. Szövetséget kötött velük, és megeskette őket az ÚR házában, majd megmutatta nekik a királyfit… Akkor Jójádá kivezette a királyfit, és fejére tette a koronát; kezébe adta az uralkodás okmányát, és így királlyá választották, és felkenték őt… Jójádá azután szövetséget kötött az Úr, a király és a nép között arra nézve, hogy az Úr népe lesznek; ugyanígy a király és a nép között is.” 2Királyok 11 válogatott versek

 

A múlt heti igehirdetés kérdése ez volt: hogyan juthatunk túl a nehézségeken? A héten a Királyok 2. könyvében olvastuk a mai igehirdetés alapigéjét, amely ezt a kérdést folytatja: hogyan lehet megállni a nehézségek között? Mi a reménységünk, és mi a dolgunk?

 

A kettészakadt ország déli országrészében, Júdában játszódik ez a történet egy rendkívül zavaros történelmi helyzetben. Dávid és Salamon országának dicsősége már a múlté. Az ország ketté szakadt Salamon uralkodása után. Az északi országrész Jeruzsálemtől elszakadva folyamatosan nyílt bálványimádásban él. Nincs folyamatos királyi dinasztia, sorozatos puccsok, királygyilkosságok történnek. Isten akaratát csak a próféták képviselik (Illés és Elizeus pl.)

A déli országrészben, Júdában valamivel stabilabb a lelki helyzet. A dávidi dinasztiában öröklődik a királyi trón, amit Isten ígérete szavatol a jövőre nézve is. „Így a te házad és királyságod örökre megmarad, és trónod örökké szilárd lesz.” 2Sámuel 7, 16. A királyok többé-kevésbé Isten útján járnak, ha pedig nem is, a jeruzsálemi templomban folyamatos az istentisztelet, ami mindig az Úrra emlékezteti a népet.

Ebben a történetben mégis, mintha Júdában is felborult volna minden stabilitás, és kifordult volna magából a világ. A történet Jósáfát királlyal kezdődött, aki igazságos és tehetséges király volt. Megreformálta az igazságszolgáltatást (részrehajlás nélküliség). Közigazgatási reformot hajtott végre. Épült az ország. Apjához, Ászához hasonlóan ő is őszinte tisztelője volt az Úrnak. Gátat vetett a pogány hatásoknak nem csak a maga, de országa életében is, megtisztította az országot.

Nagyon jó kapcsolatban volt azonban az északi országrész legendásan romlott király házaspárjával Ahábbal és Jezábellel. Együtt harcoltak például az arámok ellen, és fiához Jórámhoz Aháb és Jezábel lányát Atalját adta feleségül.

A történet negatív főszereplője így került a júdai királyi házba. Jórám (valószínűleg felesége tanácsára) kiirtotta testvéreit híveikkel együtt, hogy megszilárdítsa hatalmát., majd rövid és tehetetlen uralkodás után meghalt, ahogyan egy éven belül meghalt a fia is. Ezután ragadta magához a hatalmat nyíltan az anyakirálynő, szolgái segítségével kiirtotta a Dávid-ház minden leszármazottját, hogy minden ellenállást megsemmisítsen. Az egyik királyfit, a csecsemő Jóást azonban nagynénje, a főpap felesége, Jóseba titokban kimentette, és férjével Jójádával közösen elrejtette a templomban 7 éves koráig. Ekkor a főpap előhozta őt, mint a Dávid-ház egyetlen leszármazottját, a jogos trónörököst, és egy jól szervezett forradalommal visszaadta neki a trónt, a népet pedig újra szövetséget kötve visszavezette az Úr tiszteletéhez.

 

Történelmi kalandfilmbe illő helyzet. A történet kezdetén mintha a gonosz szabadon garázdálkodna. Mintha minden összedőlne, ami ebben a világban szép volt, igaz és értékes. Uralkodik a bálványimádás, dühöngő terror, hazugság… Ráadásul a helyzet emberileg teljesen reménytelennek látszik. Gondoljuk csak el az ország lelkiállapotát: a főpapon, a feleségén és néhány hűséges emberen kívül 6 évig senki sem tudja, hogy van még élő leszármazottja Dávidnak! Mindenki abban a biztos tudatban él, hogy kihalt a királyi ház.  Mi lesz most? Ugyanaz, mint Izraelben? Puccsok és intrikák végtelen sora? Kusza, reménytelen, sötét helyzet.

Nem küszködünk-e mi is hasonló érzésekkel szorongásokkal? Személyes életünkben, és az ország életére vagy a világ fenyegető helyzetére nézve? Milyen üzenete van ennek a bibliai történetnek ma számunkra?  

 

1. 1. Isten kézben tartja az eseményeket, megtartja ígéretét, még ha a körülmények az ellenkezőjét hirdetik is. Hittel építhetsz az ígéretekre a legsötétebb időben, a legnagyobb nyomás alatt is! Sőt hinni éppen azt jelenti, hogy Isten ígéreteire építesz!

Ebben a történetben emberileg nincs remény, minden sötétbe borul, Isten ígérete azonban mindvégig ott van a történet hátterében, akkor is fény az éjszakában, amikor ezt csak a hívő látja. Isten ezt ígérte Dávidnak Nátán prófétán keresztül: „a te házad és királyságod örökre megmarad, és trónod örökre szilárd lesz.” 2Sámuel 7, 16. Ezt az ígéretet megerősíti Salamon hűtlensége ellenére is: „Csak egy törzset adok fiának, hogy maradjon előttem mindenkor mécsese szolgámnak, Dávidnak Jeruzsálem városában, amelyet kiválasztottam magamnak, hogy ott legyen a nevem.” 1Királyok 11, 36. Ez az ígéret ebben a helyzetben is érvényes. Nem véletlen, hogy a történet végén előkerül a törvényes trónörökös, és helyre áll a királyság stabil rendje. Isten megtartja ígéretét, építhetsz rá akkor is, amikor minden az ellenkezőjét mutatja.

 

Nagyon fontos, hogy tisztán lássuk, és ismerjük Isten ígéreteit, hogy azokra építsünk, mert a világ sorsa, nemzetünk sorsa, és egyén sorsunk és életünk csak Isten ígéreteinek kőszikláján állnak meg.

Isten Dávidnak adott ígérete, az örök trón Dávid Fiában, az Isten Fiában, Jézus Krisztusban teljesedett be végérvényesen. Ő az, akinek a királysága örökké megáll – bár ezt ma még csak a hit láthatja. Ezt mondja az ige: „Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk.” 2Korinthus 1, 20. Tehát, ha benne hiszel, akkor érvényes rád minden ígéret! Ismered Isten ígéreteit? Komolyan veszed azokat? Azokra építesz? Vagy vágyaidat vetíted a mennybe, félelmeid alapján látod a jelent és képzeled el a jövőt?  

 

Megtisztulhatsz bűneidből, egészen tiszta lappal kezdhetsz Istennel akármilyen is a múltad, mert Jézus Krisztusért Isten megígérte, hogy a „ha megvalljuk bűneinket, megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” 1János 1, 9. Tartozhatsz a mindenható Isten családjába, mert ő megígérte: „Akik befogadták (Jézust), azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekei legyenek.” János 1, 12. „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” Róma 10, 13.

Megváltozhat sok minden, meginoghat még a hited is, de ő mindörökké hűséges, és az ő ígérete, mint a kőszikla megáll. „Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg – mondja könyörülő Urad.” Ézsaiás 54, 10.

A földi életre, a mára és a holnapra nézve komolyan veheted Jézus ígéretét: „íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Máté 28, 20. Különösen értékes ígéret, amikor nyomás alatt, kísértés alatt van az életed: „Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.” 1Korinthus 10, 13. Isten nem enged veled olyat megtörténni, amihez erőt ne adna. Ne add fel!

„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” Máté 6, 33. Ő gondoskodik a szükségeidről, te koncentrálhatsz a küldetésedre. Megígérte, bízz benne, és megtapasztalod!

A földi élet végére nézve pedig, ha rettent a halál, bátran belekapaszkodhatsz Jézus ígéretébe: „„Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” János 11, 25-26.

Mi is együtt szenvedünk ezzel a világgal, mert benne élünk. Amikor az emberiség rettegve tekint a világ pusztulásának lehetőségére (atomháború fenyegetése pl.), mi is érezzük ezt a kínt, de van reménységünk. Nem a világvégét várjuk rettegve, hanem azon túl „új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint melyben igazság lakik” 2Péter 3, 13. Bármilyen zavaros, és kilátástalan is a helyzet, látnunk kell Isten ígéreteit, és azokba kell kapaszkodnunk. Sok minden megtörténhet, de az nem lehet, hogy Isten hűtlenné legyen kimondott szavához! „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” Máté 24, 35.

Ne engedd, hogy bármi eltakarja Isten ígéreteit a szemed elől! Életünk minden területére igaz ez a felszólítás, most azonban szeretnék kiemelni egy speciális kérdést, amely ma, a választás napján, egy hosszú és terhelő kampányidőszak végén különösen is aktuális: a hit és politika kérdését. Egy olyan időt élünk, amikor végletekig megosztja világunkat a politika. A gyülekezetben sem gondolkozunk egyformán. Lehet, hogy valaki az egyik politikust másik pedig éppen az ellenfelét azonosítaná szívesen Ataljával, a zsarnok anyakirálynővel ebben a történetben. Testvérek! A történet politikai üzenete ma nem ez számunkra, hanem a következő: hívő emberként Urunkról úgy tudunk hitelesen bizonyságot tenni ebben a zavaros és indulatokkal fűtött világban, ha komolyan vesszük azt, hogy a világ és az életünk, a sorsunk nem a politikusok kezében van (sem a nemzetközi nagytőke kezében), hanem Isten kezében. Éppen ezért jó, hogy van politikai meggyőződésünk és véleményünk, de nem állunk be a gyűlölködők, másikat személyében sértegetők, gyalázók sorába. Amikor te indulatosan vitatkozol, gyűlölködsz politikai kérdésekben, akkor elfelejted, hogy Isten tartja kezében a világot és az életedet, egy választáskor sem történhet olyan, amit ne ő engedne meg, és ne kontrollálna! Amikor a bizalmadat egy politikus vagy, vagy politikai párt győzelmébe veted, akkor már nem Istenben, nem az ő ígéreteiben bízol, ez pedig azt jelenti, hogy a politika a bálványod lett! Akármi is lesz a választás eredménye, nekünk továbbra is Isten kezében marad az életünk, és a feladatunk sem változik: Isten gyermekeként, őt szolgálva áldássá lenni közösségünk, városunk számára.

 

Isten megtartja ígéreteit. Bízd életedet Krisztusra, és minden ígéret igaz rád. Ismerd meg az ígéreteket, és azokra tekints, azokba kapaszkodj, azokat vedd egészen komolyan. Komolyabban bárminél! Erre a hitre hív ma az Úr!

 

2. Látnunk kell azonban azt is, hogy Isten ígéretei nem mentenek fel a személyes felelősségünk alól. Nem tehetünk akármit, rossz lépéseinknek következményei vannak, amelyek sok fájdalmat és rombolást okozhatnak. Ezért józanul kell élnünk ebben a világban, vigyáznunk az engedelmességre, és késznek lenni a bűnbánat tartásra, amikor Isten rámutat arra, amit elrontottunk.

A történetben látjuk azt, hogy az emberi hibák ugyan nem hiúsítják meg Isten ígéreteit, de sok mindent összekeverhetünk és sok fájdalmat okozhatunk felelőtlenségünkkel. A történetet összefüggéseiben kell vizsgálnunk. Hogyan kerül Júdába a vérengző anyakirálynő, Ataljá? Hogyan kerül olyan helyzetbe, hogy az istentelenség átmeneti állapotát hozhatja Isten népe életébe, ártatlanokat pusztíthat el és sok szenvedést okozhat? Az istenfélő, hívő király, Jósáfát hozza be, amikor fiához adja feleségül. Pedig Jósáfát tudja, hogy milyen fontos az ember életében, hogy kiben hisz. Jól látja, hogy mi megy Aháb és Jezábel udvarában, ahonnan ez leány származik. Baál papok százai, Isten hűséges embereinek üldözése, hamis próféták hazugságai, ártatlanok legyilkolása királyi érdekből (Nábót szőlője; 1Királyok 21). Látja. És jó szándékból, nyugalomszeretetből mégis szövetséget köt velük (nem is nagyon értjük, hogy miért baj, igaz? Végre békesség van a testvérnépek között?! De milyen áron?!) A szövetséget házassággal pecsételi meg, pedig tudja, hogy Isten világos parancsa: más istent imádó asszonyt ne hozz a házhoz! A politikai szövetség és érdek szempontjából mégis jó döntésnek találja, ráadásul a felmentés is megvan, hiszen Észak-Izrael mégsem idegen nép…

Figyeljünk, mert Isten nélkül meghozott döntéseinknek negatív következményei vannak. Nem írják felül Isten ígéreteit, nem teszik semmissé Isten kegyelmét, de rengetek fájdalmat, sérülést, szégyent hozhatnak a saját életünkre, és a ránk bízottak életére is. Visszafognak bennünket, és akadályozzák a küldetésünk betöltését. Isten nélkül meghozott döntéseink szerencsétlenségbe sodorhatnak egy családot, akár egy népet is. (Érdemes így is végiggondolni azt, hogy mi alapján hozunk döntéseket például politikai, vagy gazdasági kérdésekben?)

Figyelnünk kell az összefüggésekre. Vannak dolgok, amiket nem tudunk befolyásolni, de általában nem csak úgy történnek a dolgok, mindennek előzménye és következménye van. Érdemes a saját felelősségünket is meglátnunk, és megvizsgálnunk, és megvallanunk bűneinket Isten előtt, és újra az ő vezetését kérnünk. Mi az, ami az én felelősségem egy-egy történetben. Elég csak annyit látnom, és megvallanom.

Ataljá királynővel a pogány bálványimádás és erkölcsiség hatása érkezik meg a tiszta hitű király udvarába, és tragédia lesz a vége. Te milyen hatásoknak teszed ki magad? Mi az, amit beengedsz a házadba, családodba, lelkedbe?   

 

3. Nem csak elővigyázatosságra, hanem Isten felismert akaratának cselekvésére is indít bennünket az Isten ígéreteibe vetett hit. Az, hogy Isten minden körülmények között megtartja ígéreteit, nem tétlenségre indít bennünket, hanem arra, hogy Isten ígéreteiben bízva az ígérethez hűen cselekedjünk. Így leszünk Isten ígéretének jele, előíze és eszköze ebben a világban.

A történetben arra is láthatunk egy gyönyörű példát, hogy Istennel, Krisztussal még a legzavarosabb helyzetben is megtalálhatjuk a helyes cselekvés útját, és lehetünk Isten ígérete beteljesedésének eszközei. Isten ígérete nem felment a cselekvés alól, hanem cselekvésre kötelez, motivál bennünket. Aki Isten ígéreteiben bízik, annak az ígéretekhez hűen kell cselekednie.

 

Az ígéret arról szól, hogy Dávid háza nem halhat ki. Ez Jójádá és Jóseba számára nem azt jelenti, hogy akkor ölbe tett kézzel ülhetnek, mert úgysem engedi Isten a végső pusztulást, akkor minek tegyenek bármit is… Életidegen, önmagunkat mentegető gondolkodás: „Nem tettem meg a jót, mert valaki majd úgyis megteszi…” „Mit tehetnék én, úgysem számít, mert túl kicsi vagyok…” „Megtettem valamit, bár tudom, hogy rossz, de ha nem teszem meg valaki más úgyis megteszi…” Ismerjük az ehhez hasonló mondatokat? A hit nem engedi meg ezt a fajta gondolkodást. Az ígéret azt jelenti, hogy nekünk az ígéret értelmében meg kell tennünk, ami rajtunk áll! Jóseba a palotában van, a királyfiak közelében. Neki az ígéret ezt jelenti: mentenem kell a gyermeket! (Nem tudom mindet megmenteni, csak egyet? Akkor ezt teszem, mert ez áll rajtam, a többit Istenre bízom!) Aztán elrejteni, felnevelni, az Úr félelmére tanítani, hiszen ő lesz a király az ígéret szerint, így az egész nép sorsát befolyásolja majd, hogy istenfélő lesz-e. Aztán ha eljön az idő, akkor elő kell vele állni. Így lesz a főpapi házaspár Isten ígéretének áldott eszköze. Ha ők nem teszik, megteszi más? Ők nem így gondolkodtak. Megteszem, mert nekem lehetőségem van rá. Megteszem, amit tudok.

Testvéreim, minket is erre a látásra hív a hitünk. Nem lehet ebben a világban semmit tenni, mert úgysem változtat?! Mindenki becstelen?! Mi tudunk Isten ígéretéről, olyan világot várunk, amelyikben igazság lakik, ennek értelmében nekünk már itt és most is az igazságot kell képviselnünk a magunk helyén. Az életet védenünk, a kisemmizettek mellé állnunk, Isten értékrendjét, szentségét képviselnünk, akkor is, amikor úgy tűnik, hogy semmi értelme… Megtenni azt, amit a magunk helyén tudunk, amit Isten ránk bízott. Csak annyit, nem többet.

 

Két fontos jellemzőre figyeljünk Jójádá és felesége cselekvésében. Először is ők Isten akaratára figyelve cselekszenek. Nem ötletelnek, nem a saját indulataik, vágyaik, félelmeik hajtják őket. Azt teszik, aminek Isten szerint ideje van. Nem mennek neki rögtön Ataljának. Látványosabb lenne. De annak az ideje van, hogy a királyfit mentsék, őrizzék és neveljék. Amikor megérik a helyzet Isten szerint, akkor lépik a következőt. Fontos ezt látnunk, megtanulnunk: nem emberi indulat, lelkesedés, hanem Isten akarata.

Nagyon fontos, amit ők tesznek: zavaros időkben őrizni az értéket, amin aztán majd újra lehet építeni az életet. Szükség van a dávidi utódra, és arra is, hogy istenfélő legyen, különben nem ér véget a zavaros helyzet. Felnevelik, hogy ha majd felnő a helyére tudjon állni. De teszi Jójádá egész életében, mint főpap. Az igaz istentiszteletet végezni kell a bálványimádó királynő ideje alatt is, mert ha ezt elveszti a nép, nincs min újra kezdeni és felépülni. Dávid lándzsáit és pajzsait azért lehet elővenni, amikor szükség van rá, mert valaki megőrizte. Persze nem túl látványos szolgálat, ha mi őrizzük azt, amit Isten nekünk adott: a Bibliát, istentiszteletet, a bibliai értékeket, ha gyermekeinknek is továbbadjuk ezeket, megtanítjuk nekik, hogy nem a gyors siker a fontos, az anyagi javak, a kényelem, hanem a hűség Isten akaratához. Nem látványos, de nagyon fontos, hogy legyen mire építeni!

 

A másik jellemzője cselekedetüknek, hogy Jójádá és Jóseba Isten útjához való hűségükkel kockázatot vállalnak!  Végig az életüket kockáztatták, számtalanszor lebukhattak volna, de vállalták, mert ismerték Isten ígéretét. A történelem során Isten hűséges embereinek sora járta ezt az utat, és őrizte az életet, az értékeket, Isten útját a nehéz időkben is. Ez mindig kockázattal járt. Ma is. „Isten útjának mindig ellenszele van, csak arra vigyázz, hogy ne a hátadat érje!” Manapság templomba járni nem tiltott. Ezzel még nem biztos, hogy szembe mégy az árral. Ha azonban Jézusnak engedelmes döntéseddel, cselekedeteddel valakinek az érdekeit keresztezed, akkor megérzed: szembe menni az árral fáradságos, küzdelmes, kockázatos, és gyakran fájdalmas. A sodródásból viszont nem soha nem születik érték és élet! Aki ismeri és komolyan veszi Isten ígéreteit, annak ezek az ígéretek adnak egyre több erőt a kitartáshoz, és egyben kötelezik is erre.

 

Isten megtartja ígéretét, és a nehéz időben való hűséges cselekvés áldása az egész nép javára van, hiszen Jóás királyfi uralkodásának az első lépése, hogy egy elhajló korszak után visszatér az ország Istenhez, megújítják a szövetséget, még a templomot is kijavítják. A hűséges, ígéreteire építő életet mindig megáldja az Úr, még ha ez az áldás sokak számára nem is látványos, vagy nem az ember életében jön el, csak után. Isten ígéreteit komolyan véve, azok alapján cselekedve te is jele, előíze, eszköze lehetsz Isten országának!

 

Kérdések az igehirdetéshez:

1. Mi az, amivel megszólít most Isten téged ezen a történeten keresztül?
2. Miben jelent bátorítást?
3. Miben indít önvizsgálatra, bűnbánatra?
4. Miben int óvatosságra?
5. Miben indít cselekvésre?

 

Végh Miklós, lelkipásztor