2024.11.03.

Olvasandó: Ézsaiás 55. és 1Sámuel 3.

„Sámuel felnövekedett. Az ÚR pedig vele volt, és semmit sem engedett földre hullani igéiből.” 1Sámuel 3, 19.

 

Folytassuk a reformációt! Legyen nekünk ez a hónap is a reformáció hónapja, meg a következő is. Legyen az év minden napja reformáció! Ezért olvassuk a Bibliát, ezért járunk templomba, gyülekezetbe. Ha nem ezért, akkor nincs értelme!

 

A héten a Bibliaolvasó Kalauz szerint Sámuel történetét olvastuk végig. Arról olvastunk, hogy hogyan támasztott Isten megújulást az elesettségben és eltorzultságban élő népe életében Sámuel próféta szolgálatán keresztül?

 

Amikor Isten népe megérti az Ige üzenetét, és ahhoz kezdi újra igazítani az életét mindenben, de a „minden” valójában azt jelenti, hogy abban, amiben itt és most eltér az Igétől, akkor reformáció, megújulás támad. Amikor az egyén felismeri Isten Igéjének aktuális üzenetét, és igazodni kezd hozzá, akkor megújul a hit és az élet. Így volt ez a reformáció korában, így volt ez Sámuel korában, így volt ez a babiloni fogság idején, amikor az Ézsaiás 55-ben  olvasott prófécia megszólalt, és így van ez ma is. Ezért olyan nagyon fontos az Igére figyelnünk, és azt komolyan vennünk.

 

Ezt a reménységet, bíztatást és ezt a figyelmeztetést fogalmazza meg az a Sámuel élete fölött álló mondat, amit ma alapigeként felolvastunk. „Az ÚR pedig vele volt, és semmit sem engedett földre hullani igéiből.” Kettős üzenet: Isten betartotta minden szavát, amit Sámuelnek mondott. Sámuel pedig komolyan vette Isten minden szavát, és hittel épített rá, engedelmesen hallgatott rá, így valósult meg Isten ígérete az életében.  Bíztatás, sziklaszilárd alap, amiben megbízhatsz, amire biztosan építhetsz: az Úr nem enged semmit földre hullni az ő igéiből. Isten hűséges ahhoz, amit kimondott. És figyelmeztetés, útmutatás arra nézve, hogy hogyan állhatsz meg ezen az alapon, hogy tapasztalhatod meg ennek az életmegújító igazságát személyesen: ne engedj semmit földre hullni Isten Igéjéből. Vigyázz, el ne ejtsd az Igét!

 

1. Isten nem enged semmit földre hullni igéiből. Ebben az életben semmi nem biztos, de ez igen.

 

1.1. Isten nem engedi földre hullani az Igét. Isten tudja. Ő bölcs, ő a bölcsesség kezdete, forrása. Ő tudja azt, hogy hogyan működik az élet, hogy mi a jó és mi a rossz. Ő alkotta meg ezt a világot. Az ő igéjét biztosra veheted. Ebben a világban a vélemények és ellenvélemények káoszában, a napról napra változó vélemények és „igazságok” bizonytalanságában, ha el akarsz igazodni, ő a biztos igazodási pont. több, mint 10 évvel ezelőtt olvastam egy cikket, ami az „X generációról” szólt. A cikk címe: „Xanax nemzedék.” A cikk írója, aki hozzám hasonlóan szintén az X generáció képviselője arról értekezett, hogy nemzedékünk lelki, pszichológiai bizonytalanságának alapja az, hogy a rendszerváltás idején nőttünk fel, és a rendszerváltás előtt azt tanultuk, hogy Kádár jó, a rendszerváltás idején nem tanultunk semmit az aktuális helyzetről, mert senki nem tudta biztosan, hogy merre is mennek tovább a dolgok, majd a rendszerváltás után az lett a hivatalos álláspont, hogy Kádár rossz. Alapjaiban rendült meg ennek a generációnak az értékrendje, világlátása. A cikket olvasva azon gondolkoztam, hogy én miért nem éreztem ezt az alapjaiban megrendülést? Rájöttem, hogy azért, mert abban a közegben, amelyikben felnőttem, az alapok nem változtak: Isten igéje igaz volt a rendszerváltás előtt, alatt és után is. Ami igazán fontos, az nem változott, nem változik soha!  Ma még ingatagabb körülöttünk a világ lelki, pszichológiai alapja? Még gyorsabb lett a változás. Kell valami, amihez igazodhatunk, kell valami, amiről nem derül ki holnap, hogy pont az ellenkezője igaz. Van ilyen! Isten Igéje.

 

1.2. Isten nem engedi földre hullani az Igét. Isten hűséges. Nem változtat a véleményén, nem lép ki a szava mögül. Még akkor sem, ha mi eltérünk tőle. Ezért nem formálhatjuk őt magunkhoz, ezért nem lehet még a szeretet nevében sem emberi elvárásokhoz igazodnunk, nem lehet, még a rosszul értelmezett tolerancia nevében sem elfogadnunk azt, amit Isten igéje elutasít. A mólt héten két impulzus is ért, amit ide szeretnék hozni. Az egyik hírportál azzal állt elő, hogy furcsa poszt jelent meg az egyik református óvoda Facebook oldalán a Halloween-nel kapcsolatban. A kérdéses Facebook üzenetben arról volt szó, hogy a Halloween nem az Isten akarata szerint való, és a hírportál megbotránkozott azon, hogy a reformátusok veszélyesnek titulálják és elutasítják ezt az „ünnepet”. Márpedig Isten Igéjéhez ragaszkodva nagyon fontos kitartanunk amellett, hogy ez az „ünnep” akármekkora gazdasági hasznot hoz is (mert valójában erről van szó!), okkult, bibliaellenes gyökerekkel rendelkezik, és lelkileg veszélyes, a gyermekekre különösen is. Tudunk-e mi hűnek maradni az Igéhez, akkor is, ha a körülöttünk lévő kultúra nem ért meg bennünket?

Együtt ünnepeltük a reformációt múlt csütörtökön protestáns felekezetek, és a metodista lelkész testvérünk hirdette az igét. Elmondta, hogy az ő egyházuk szervezetileg a svájci egyházhoz tartozik. Fájdalommal számolt be arról, hogy ennek az egyháznak a konferenciája az LMBTQ mozgalom nyomására most fogadta el az azonosneműek házasságának megáldását, illetve azt, hogy homoszexuális életgyakorlatot folytató embert is felszentelhetnek lelkésszé. A magyar egyházrésznek annyi szabadságot hagytak még, hogy nem kötelező bevezetniük ezeket a gyakorlatokat. Szomorú tapasztalnunk, hogy az egyházak nyugaton humanista módon igazodnak az emberek elvárásaihoz ahelyett, hogy az Isten gyógyító kegyelmét hirdetnék.

Általánosságban az a kultúra, amelyben élünk párkapcsolatok, házasság, szexualitás területén (messze nem csak a homoszexualitás kérdéséről van szó!) olyan mértékben tért el az Isten Igéjétől, hogy már a hívő emberek sem érzik, hogy mi az, ami nem az Ige szerint való. Az élvezetek, a vágyak kiélése mindenekelőtt való, az elköteleződést, a felelősség és a terhek vállalását, a lemondást pedig lehetőleg igyekszik elkerülni az ember. Ha azt mondom, hogy Isten Igéje szerint az elköteleződés és a lemondás vállalása a házastársunkért azt is jelenti, hogy a kapcsolatunk előtt is meg kell őriznünk magunkat tisztán a majdani házastársunk számára, és csak a házastársunknak adhatjuk oda magunkat szexuális közösségre, akkor még a templomban ülők közül is sokan azt mondják, hogy maradi vagyok, pedig Isten Igéje nem változott ebben a kérdésben, csak a társadalmunk felfogása lazult fel végletesen. A reformáció pedig azt jelenti, hogy mi nem a társadalmunk felfogásához, hanem az Igéhez igazodunk, akkor is, ha ez nehéz. Ez két példa, de az élet minden területéről hozhatnánk példákat.

Isten szereti az embert, de nem emberközpontúan gondolkozik, nem igazítja a véleményét az ember vágyaihoz. Isten nem vonja vissza azt, amit kimondott. Azt sem vonja vissza – bármennyire is nem akarja ezt elfogadni a mai ember -, hogy az engedetleneknek a vége a kárhozat. Nem fog senkiért változtatni azon, amit megmondott. És késő lesz ezt már utólag felismerni.

 

Nem igazíthatjuk magunkhoz Istent, de – és ez az örömhír! – éppen ezért mindig visszatérhetünk hozzá, mert mindig ott találjuk őt, ahol megmondta! „Életemre mondom – így szól az én Uram, az ÚR –, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen.” Ezékiel 33, 11. „Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani.” Ézsaiás 55, 7. Hiába próbálnánk mi bűnbánatot tartani, hiába próbálnánk megtérni, ha Isten nem tenné ezt lehetővé! Ő pedig azt mondja, hogy Jézus Krisztusért van megtérés, van visszatérés! Mert irgalmaz az Úr. Ez a földi élet drága lehetőség, hogy megtérj! Ne szalaszd el! Ha megszólít az Ige, borulj le előtte, és add neki a szíved, kezdj újat vele! „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!” Ézsaiás 55, 6.   

1.3. Isten nem engedi földre hullani az Igét. Ez azt is jelenti, hogy személyesen neked is szól. Az előző gyülekezetben, ahol szolgáltam volt egy kedves római katolikus testvérünk, aki hűségesen járt a református istentiszteletekre. Az egyik istentisztelet után megkérdezte: „Nagytiszteletű úr, amikor azt mondja a templomban, hogy kedves Testvérek, az rám is vonatkozik?” Hogyne vonatkozna! Ott ül a gyülekezetben, nem? Velünk együtt keresi az Úr Jézust, az Isten szavát! Neki is szól személyesen! Sokak dilemmája az Isten Igéjével kapcsolatban: elhiszem, hogy igaz az ige, az Isten ígérete, de vajon nekem is szól? Isten nem engedi földre hullani az igét. Feleslegesen nem szól az ő Igéje. Hallod, olvasod, ez nem véletlen! Amit hallasz, amit olvasol, neked is szól Jézus Krisztusban!

 

1.4. Isten nem engedi földre hullani az Igét. Isten hatalmas. Az ő Igéje teremtő erő. Amit ő kimond, azt véghez is tudja vinni, bármennyire is elképzelhetetlen emberileg! Ahol befogadják ott emberileg elképzelhetetlen változást hoz! „Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál.” Ézsaiás 55, 9. „Bizony, örömmel vonultok majd ki, és békességben vezetnek titeket. A hegyek és a halmok vígan ujjonganak előttetek, és a mező fái mind tapsolnak. A tövis helyén boróka nő, a csalán helyén mirtusz nő. Az ÚR dicsőségére történik ez: örök jelként, amelyet nem lehet eltörölni.” Ézsaiás 55, 12-13. Isten népe a babiloni fogságban el sem tudja képzelni ezt, és mégis megtörténik néhány év múlva, mert Isten képes véghez vinni, amit kimondott.

 

Mi csak emberi dolgokra vagyunk képesek. A legnagyobb akaraterővel is csak a tőlünk telhető maximumot tudjuk nyújtani. Őszintén: vannak olyan területei az életünknek, amelyeken mi képtelenek vagyunk változtatni. Általában ezekről nem szeretünk beszélni, nem is szeretünk ezekkel szembe nézni. Az erősségeinket csiszoljuk és toljuk előtérbe, a gyengéinkről pedig inkább nem is beszélünk. Sajnos nagyon sokszor „hitélet” címén is ezt tesszük. A keresztyén élet viszont arról szól, hogy Isten Szentlelke, élő Igéje viszont épp ott tud megváltoztatni, áttörést adni, ahol nekünk lehetetlen. Ez a valódi keresztyén élet csodája. Valóság. Miért érjük be kevesebbel?! Paul Washer amerikai lelkipásztor meséli el az élet bizonyságtételében, hogy a megtérése előtt két dolog jellemezte az életét: nagyon ügyesen tudott hazudni, és semmiképpen nem akart konfrontálódni az emberekkel, ezért általában gyávaságból hazudott is. Miután találkozott az élő Jézussal, hitre jutott, lelkipásztor lett. évek múltán kapott valakitől egy levelet, amelyben az író két dolgot köszönt meg neki: az egyik, hogy mindig világosan és hűségesen az igazságról beszél, a másik, hogy ezt bátran teszi. Amikor elolvasta a levelet, sírva fakadt, és így imádkozott: köszönöm, Jézus! Ez te vagy! Mert én magamtól csak gyávaságra és hazugságra voltam képes. Ha azt látják az életemen, hogy bátran az igazságot hirdetem, akkor az te vagy, nem én! Te változtattad meg gyökeresen az életemet! Ez a keresztyén élet csodája!

 

Testvérek! Ismerjük Isten Igéjét? Ígéreteit? Akkor van fogalmunk arról, hogy mire képes Isten. A Vörös tenger kettévált, Jerikó kőfalai leomlottak, Isten gondoskodott népéről a pusztában, emberi életek változtak meg, az igehirdetésre válaszul ellenállók és közömbösek ébredtek fel és tértek meg „mintha szíven találták volna őket” (ApCsel 2, 37). A gyülekezet növekedett nem csak létszámban, de hitben, erőben, kegyelemben. Van fogalmunk arról, hogy mire volt képes Isten a bibliai időkben, de akkor van fogalmunk arról is, hogy mire lenne képes a mi életünkben, gyülekezetünkben, gyülekezetünkön keresztül városunkban… Isten nem változott meg! Rajta nem múlik! Nem rajta múlik! Ő nem hagyja földre hullani egy igéjét sem!  

 

2. Ezért ha ezt megértettük, akkor a legkomolyabb kérdésünk: Istenen nem múlik, te megteszed azt, ami rajtad múlik? Isten nem hagyja földre hullani az Igét, te sem hagyod azt földre hullani? Ez a kép egy olyan helyzetet tár elénk, amikor az éhes ember olyan vigyázva eszik, hogy egy morzsa se hulljon le a földre, mert nem akar egy morzsát sem elveszíteni! Azt a vigyázást, ahogyan római katolikus testvéreink vigyáznak, hogy az ostya földre ne essen. Kedves református Testvéreim! Vigyázunk-e mi annyire Isten Igéjére?

 

Élsz-e az alkalmakkal? Komolyan veszed-e istenfélelemmel: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!” Ézsaiás 55, 6. Ez azt is jelenti, hogy értékeled az alkalmakat! Hívő körökben sajnos sikk lett elmarasztalóan beszélni azokról, akik (főleg régen) „szokásból” jártak templomba. Elfelejtettük tisztelni azt a csendes istenfélelmet, ami sok emberben mindeközben ott volt.     

Bezzeg – mondjuk – mi szívből jövük… Vajon ez nem azt jelenti sokszor, hogy akkor jövünk, amikor kedvünk van? Akkor nyitjuk ki a Bibliát, amikor kedvünk van? És előre el is döntjük, hogy mi most úgysem fogunk annyit épülni egy-egy alkalomból, hogy érdemes legyen venni a fáradságot, vagy hátra sorolni emiatt valamit, amit mi olyan fontosnak érzünk… Olyan tessék-lássék módon jövünk istentiszteletre, ezért vagy azért felmentjük magunkat… Eldöntjük, hogy miért nem szól nekünk ez vagy az az alkalom. Ennek vagy annak az igehirdetőnek a stílusa nem nekünk való… Sokszor választjuk az online alkalmak kényelmét, közben elfelejtjük, hogy Jézus ígérete az egymással a jelenlét közösségét vállaló testvéreknek szól: „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” Máté 18, 20.  

 

Amikor ott vagy és szól az igehirdetés, amikor kinyitod a Bibliádat, akkor figyelsz? Tisztelettel, feszült figyelemmel, mint aki egy morzsát sem akar a földre ejteni? Hányszor megtörténik istentiszteleten, hogy emberek kinyitják a telefonjukat, és elkezdenek böngészni az interneten! Inkább a Bibliánkat nyitnánk ki – vagy ha már telefon, akkor a bibliaalkalmazást -, hogy miközben az igehirdetést hallgatjuk, követni tudjuk az alapigét is! Mennyi kritika van bennünk az igehirdetőkkel szemben, ahelyett, hogy feszülten figyelnénk az Igére! Mennyi figyelmetlenség! Mennyi minden vonja el a figyelmet!       

Fájdalmas, hogy megfigyelhető az a folyamat, hogy a hitélet kezdetén, az első szeretet idején a testvérek minden lehetőséget megragadnak, szomjasan figyelik az Igét, aztán ahogyan telik az idő, egyre több a kifogás. Mintha már nem lenne olyan nagy szükség a táplálékra. Mintha kezdene menni már magunktól is, kezdenénk mi magunk is jól tudni a dolgokat… Szép lassan elbizakodottá válunk! 

 

Mennyi számodra elkészített Ige esett már földre amiatt, hogy nem voltál ott, hogy átvedd?! Vagy ott voltál, de zárva volt a szíved, nem figyeltél, elengedted a füled mellett, másra alkalmaztad, vagy kritizáltad azt, ami elhangzott! Így sokszor kimaradtál a bölcs, hűséges, hatalmas Isten személyesen neked elkészített szavának áldásából! Fájt már a szíved az eltékozolt lehetőségek miatt? Majd a végén, ha végig nézel az életeden, biztosan fájni fog, ha látod, mennyi áldásról lemaradtál, mennyi minden nem valósulhatott meg Isten tervéből emiatt!  

 

Isten nem hagyja földre hullani egyetlen Igéjét sem. Ezért életed legfontosabb kérdése: hallgatod-e az Igét és hallgatsz-e rá, vagyis a megértett Ige, Isten ígérete alapján élsz-e?

 

A reformáció nagy üzenetei: Sola Scriptura – egyedül a Szentírás, Sola Gratia – egyedül kegyelemből, Solus Christus – egyedül Krisztusért, Sola Fide – egyedül hit által! Vagyis Isten Krisztusért kegyelemből nem azt adja, ami a mi bűnös, megtört, eldeformálódott, legyengült ember voltunk lehetősége, hanem kegyelemből adja, amit az Igéjében megígért, kimondott. Ezt – és ez a református egyházban nagyon hangsúlyos! – hit által vesszük át! Amit kegyelemből ad Isten, a hittel vesszük át és vesszük használatba! A hit a kinyújtott kéz, amellyel vigyázva átvesszük az ajándékot. A lelki kéz, amellyel rá támaszkodunk, amellyel használatba vesszük hittel.

 

Ha hiányzik a hit, nem lesz a tied, amit Isten kegyelemből neked elkészített. Annyi lesz a tied abból, amit Isten számodra kegyelemből elkészített és igéjében megígért, amennyit hittel átveszel! Isten nem hagyja földre hullani egy Igéjét sem. De csak az lesz abból személyesen a tied, amit te sem hagysz földre hullani!  A magunk lehetőségei szerint élünk, vagy Isten ígéreteit komolyan véve? Ezen múlik, hogy az jön ki az életünkből, amire mi vagyunk képesek, vagy az, amit Isten tervezett felőlünk.

 

Hadd mondjak a végén néhány példát!

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” János 1, 9. Isten hű az ígéretéhez. Ha viszont nem vallod meg kertelés nélkül bűnnek mondva azt, ami eltér életedben az Igétől, amit felismertél, akkor nem veszed át a bocsánatot! Nem tudsz szabadulni egy-egy bűnös cselekvés, gondolkozás, érzés kényszeréből? Megvallottad már Isten előtt kertelés nélkül nem hibának, gyengeségnek becézve, hanem annak nevezve, ami: bűnnek, hitetlenségnek?

   

„Tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok. Minden tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítlak benneteket.” Ezékiel 36, 25.  Isten nem hagyja ezt földre esni. Hiszed-e, hogy lehet az ő erejével tisztán élni?

 

Isten megígérte a gondoskodását. „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” Máté 6, 33. Isten ígéretére építve le tudsz mondani arról, hogy magadról gondoskodj? Amikor ezt meg tudod tenni, akkor és ott betöltöd a küldetésed, áldást kapsz és áldás leszel, és megtapasztalod, hogy Isten megtartja szavát és gondoskodik úgy, ahogy te el sem képzelted volna. Amikor pedig mégis a félelmeid, az aggodalmad irányítanak, mindenekelőtt megpróbálsz te a magad módján gondoskodni magadról, ott és akkor lemaradsz az Isten országa elkészített áldásáról.

 

Az igére építve, indulsz és teszed bátran azt, amire Isten indít, vagy biztonsági játékot játszol, saját magadra nézel, és csak annyit teszel meg Isten akaratából, amire képesnek tartom magadat?

Hittel kitartasz a nehézségek ellenére is szeretve, vagy feladod, mert a saját erőforrásaid kifogytak?  

Soha nem lesz belőled az, akinek Isten akar látni, ha a magad lehetőségei alapján tájékozódsz. Isten ki tudja rajtad formálni azt, amit ő tervezett, álmodott felőled. Vagy járhatsz abban, amire te vagy képes, a te alapvető személyiségjegyeid, bűnös mintáid szerint.

Igen, a hívő ember előtt két lehetőség áll: minden nap Istenre felnézel, az ő ígéretére építesz, és az ő jelenlétét, erejét segítségül hívva vele indulsz hittel neki annak a napnak, hogy Isten ígérete valósulhasson meg az életedben aznap is, vagy indulsz úgy, ahogy sikerül, és a magad módján élsz aznap, ahogy sikerül.

 

Isten nem hagyja földre hullani az igét. Te is vigyázol az Igére, hogy földre ne essen?   Csodákat élsz át, ha nem engeded földre hullani az igéket, hanem komolyan veszted azt, amit Isten neked ígért. Most arra hív: vedd (újra) komolyan! Vagy nem tudod, hogy mit ígért neked Isten? Akkor kezdd el keresni, kérd, hogy szóljon, és olyan tisztelettel figyelj, mint aki egy értékes kristálypohárra, vagy az utolsó éltető falatra vigyáz, hogy véletlenül se essen le! Vigyázz, el ne ejtsd az Igét! 

 

Kérdések az igehirdetéshez:

1. Mi az, ami most téged ezen az igehirdetésen keresztül megszólított?
2. Miben erősített meg, miben hívott változásra?

 

 

Végh Miklós, lelkipásztor