2024.12.01.

Olvasandó: Máté 21, 1-11. Ézsaiás 52.

„Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik! Halld, őrállóid hangosan kiáltanak, együtt ujjonganak, mert saját szemükkel látják, hogy visszatér az ÚR a Sionra. Vígan ujjongjatok mindnyájan, Jeruzsálem romjai! Mert megvigasztalta népét az ÚR, megváltotta Jeruzsálemet! Kinyújtotta szent karját az ÚR minden nép szeme láttára. Meglátják majd az egész föld határán Istenünk szabadítását.” Ézsaiás 52, 7-10.

 

Ézsaiás próféciájában az adventi evangélium szólít meg bennünket: Uralkodik a mi Istenünk! A prófétai üzenet történeti háttere a babiloni fogság nemzeti tragédiája. Jeruzsálem romokban. A nép színe-java fogságban, távol az otthontól a nagy babiloni birodalomban.  A nemzeti tragédia, Jeruzsálem pusztulása, a babiloni elnyomás láttán Isten népének gyötrő kérdése: vajon elveszítette erejét Istenünk? Babilon istenei uralkodnak? Kicsúszott Isten kezéből az irányítás?

Az ókori többistenhívő világban általános volt a népek között az a szemléletmód, hogy amikor a népek háborúznak, isteneik háborúznak. Győzelem, illetve vereség azon múlik, hogy kinek az istene az erősebb, hatékonyabb? Ez a szemléletmód szólal meg például, amikor Benhadad arám királynak, aki  Aháb izraeli király ellen csatát veszt, ezt mondják a emberei: „A hegyek Istene az ő Istenük, azért voltak erősebbek nálunk. De ha a síkságon ütközünk meg velük, biztosan mi leszünk az erősebbek.” 1Királyok 20, 23. Isten szövetséges népének alaphitvallása volt az, hogy nincs más Isten az Úron kívül: „Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR!” 5Mózes 6, 4. Mégis megkísértette őket is a pogány környezet gondolkodásmódja. Áház királyról írja ezt a Krónikák 2. könyve: „Damaszkusz isteneinek áldozott, akik megverték őt, de ezt mondta: Mivel Arám királyait megsegítik isteneik, ezért nekik áldozom, és így majd engem is megsegítenek! Pedig ezek okozták bukását, és egész Izráelét is!” 2Krónikák 28, 23.

 

Az evangélium: Istenünk uralkodik! A mi Istenünk uralkodik! Nem veszítette erejét az Úr! Továbbra is ő az egyetlen igaz Isten. Ő az Úr Babilónia felett is! Ezékiás király imádságában áll előttünk például ez a tiszta bibliai látásmód, amikor az asszírok az ő idejében körülzárják Jeruzsálemet, így imádkozik: „Uram, Izráel Istene, aki a kerúbokon trónolsz! Egyedül te vagy a föld minden országának Istene, te alkottad az eget és a földet! Urunk Istenünk, szabadíts meg bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy, Uram, az egyedüli Isten!” 2Királyok 19, 15. 19.

 

Ézsaiás könyvében a babiloni fogság prófétai értelmezése szólal meg. Mintha azt mondaná: van egy jó és egy rossz hírem. A jó hír: Isten nem vesztette el a kontrollt. A rossz hír: a pusztítást Isten engedte meg. Isten szolgáltatott ki minket, elhagyta Jeruzsálemet bűneink miatt. Ez a szomorú hír. Mégis a jó hír dominál! Továbbra is a mi Istenünk uralkodik. Hatalmában van helyreállítani minket. Visszatérhetünk hozzá, és várhatjuk őt és s szabadítását!

 

Ebben a próféciában egy intenzív kép áll előttünk. Jeruzsálem népe a romok között összetörten gyászol, telve szorongással, értetlenséggel és reménytelenséggel. A romos falakon álló őr egyszer csak jelzi: valaki közeledik! Teljes erejéből rohan! Integet, valamit kiabál. Várjatok, csak! Már hallom: azt kiabálja: Jó hír! Jó hír!  Istenünk uralkodik! Nem veszítette el erejét az Úr! Őt nem győzték le a babiloniak! Mégis ő az Úr! Ez az adventi jó hír, ez az evangélium. A fogság megalázott, megtört helyzetében az örömhírt hozó üzenete: Istenünk uralkodik, visszatér Sionra, helyreállítja Jeruzsálemet! Letelik majd az ítélet ideje! Népét összegyűjti, hazavezeti, és áldott uralma alatt élhetnek a helyreállított országban. Ez az ígéret teljesedik be a 70 éves bablioni fogság leteltével, amikor Círus, a Perzsa Birodalom hazaengedi a fogságban lévőket azzal, hogy állítsák helyre a templomot, Isten jelenlétének jelképét. A mi Istenünk uralkodik, ezért, amit ő megígért, az megtörténik, még akkor is, ha emberileg hihetetlen.

 

Ez az epizód Isten ószövetségi népének életéből Isten egész emberiséggel való nagy történetének mintázatát hordozza. Ez a mi történetünk is! Lássuk most meg ez alapján, hogy mennyivel többet jelent az advent, mint a karácsony előkészítő heteit! Az egész életünket, az egész világ sorsát érinti, átformálja, meghatározza! Az adventi evangélium az egész teremtett világnak, az egész emberiségnek így szól: a mi Istenünk uralkodik és visszatér az övéihez, hazavezeti népét, akik az ő áldott uralma alatt élhetnek örökké. „Kinyújtotta szent karját az ÚR minden nép szeme láttára. Meglátják majd az egész föld határán Istenünk szabadítását.”

 

Az örömhír: Istenünk uralkodik. Kezdetben ez az örömhír töltötte be a világot a teremtett mindenség határáig. „És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.” 1Mózes 1, 31. Eredeti állapotában az egész teremtett világ ezt az örömhírt zengte, visszhangozta. Isten a király, az ő uralmának minden enged, nincs ellenállás, akadály, ellenszegülés. Ez pedig azt jelenti, hogy akadálytalanul kibontakozhat az élet, mert nincs semmi életellenes. A tiszta szeretet szőhet át és tarthat össze mindent, mert nincs semmi önzés, öntörvényűség. Isten uralma ezt jelenti.

Ebbe a világba, ebbe a királyságba helyezte el Isten az embert, hogy a többiekkel együtt az ő uralma alatt éljen, neki engedjen, és ezt az uralmat képviselve az életet és a szeretetet védje, és építse. Az Édenkert képe fejezi ki ezt az eredeti rendet. Isten az emberrel együtt sétál, és az ember Isten kezét fogva, neki szót fogadva vigyázza az életet, gondoskodik, törődik, és él boldogan mindazzal, amit Isten teremtett. Szeretetközösségben Istennel és egymással. Minden ártó erő nélkül.

 

Ebben a látható világban minden öntudatlanul engedett a Király akaratának, csak az ember kapott rá lehetőséget, hogy a király szövetségeseként mondjon öntudattal, felelősen igent! Ehhez pedig hozzátartozik az is, hogy nemet is mondhat. Az élet és a szeretet kibontakozása attól függ, hogy az ember mit válaszol az evangéliumra: uralkodik az Úr… Amíg Isten királyságának rendjébe simul, addig a helyén van, és addig az élet és szeretet áldott rendjében van a rá bízott világ is.

 

Az ember pedig nemet mondott, fellázadt Isten uralma ellen. Mi magunk akarunk szabályokat alkotni. Ez az öntörvényűség. Legyenek bár akármilyen jószándékú szabályok is, ha mi alkotjuk, az lázadás. Konfirmációi órán beszélgettünk a fiatalokkal a nagy parancsolatról, mint életünk Isten szerinti céljáról. Megkérdeztem tőlük: mit jelent teljes szívünkből szeretni az Urat? Az egyik válasz így hangzott: mindent az ő tetszésére tenni. Valóban így van, és mennyire fontos, hogy ő mondja meg mi a jó és mi nem az, mert hogyan tudnám, hogy mi van az ő tetszésére, ha nem kérdezem meg? Nem csak a direkt ellenszegülés lázadás, hanem az is, ha a magam módján tisztelem az Urat!

„Fölépítették a Tófet áldozóhalmait a Ben-Hinnóm-völgyben, hogy elégessék fiaikat és leányaikat, pedig ezt nem parancsoltam, sőt eszembe sem jutott!” Jeremiás 7, 31.

Dávid király a Bibliaolvasó Kalauz szerint ma olvasott igében minden lépése előtt megkérdezi az Urat, és Isten még azt is megmondja neki, hogy milyen taktikával harcoljon a filiszteusok ellen. Közvetlenül utána viszont két önfejű lépéséről olvasunk. A frigyláda nem igeszerű Jeruzsálembe szállítása tragédiába torkollik (új ökrös szekéren szállítják, pedig az Isten által Mózesnek elrendelt mód: a papoknak kellett az erre szolgáló rudak segítségével, gyalogszerrel vinni a ládát). A ládát kísérő Uzza meghal emiatt. (2Sámuel 6.) Azután pedig Isten figyelmeztetéssel állítja le Dávid egy teljesen jószándékú, de autonóm próbálkozását a templomépítésre (ebben sem kérdezte meg az Urat!): „Amíg csak együtt jártam Izráel fiaival, mondtam-e egy szóval is Izráel bármelyik törzsének, amikor azt parancsoltam, hogy pásztorolják népemet, Izráelt: Miért nem építettetek nekem cédrusházat?” 2Sámuel 7, 7. Az ember életének az alapbaja a Biblia szerint a lázadás. Legyen bár direkt elfordulás Istentől, vagy jószándékú, de autonóm „istentisztelet.” A lényege: magam alkotom a szabályokat, magamnak tulajdonítom a jogot, hogy meghatározzam az életemet.

 

Ahogyan kicsiben Jeruzsálem romba dőlt, úgy nagyban összetört a teremtett világ és az ember élete. Megjelent az Isten uralmával szembeni ellenállás. Összetört az Isten által alkotott jó. Isten uralmával szemben ellenállást fejt ki az emberi autonómia – öntörvényűség. A szeretet kibontakozását blokkolja az önzés. Az életet pusztítja a halál. Jeruzsálemet leigázta Babilon. Az emberiséget rabságban tartja az engedetlenség lelke, a szétdobáló, az ördög. Ennek tüneteit hordozza az összetört, eldeformálódott világ. A konfirmandusokkal beszélgettünk arról is, hogy szerintük: mi a legnagyobb probléma a világon? Ilyeneket soroltak: erőszak, háború, légszennyezés, szemét, nem tiszteljük a földet és nem tiszteljük egymást. A Biblia szerint ezek mind a teremtett világ ember lázadása miatti megtörtségének tünetei.

 

Az adventi örömhír közvetlenül az ember bukása után megszólal. Ősevangéliumnak hívjuk azt az ígéretet, amelyet Isten mond a bűneset után: Eljön majd az asszony utóda, aki a kígyó, a szétdobáló fejére tapos, és helyreállítja az Isten uralmát a földön. (1Mózes 3, 15.) Úgy tűnt, hogy az ember lázadásával elszabadult a pokol a földön. Az ősevangélium azonban ezt hirdeti: Istenünk mégis uralkodik. Kézben tartja az eseményeket. Nem „ül le csüggedten”, hanem ígéretet ad! Az Úr visszatér az összetört világhoz, és szabadítást hoz. Helyreállítást! „Várj ember szíve készen…” (390. dicséret) Évezredek keresztül tart a várakozás, újra és újra megerősített ígéret. Végigvonul az Ószövetségen, Isten népe ezt az ígéretet hordozza Ábrahámtól és családjától kezdve. Isten népének prófétái újra és újra emlékeztetnek erre az ígéretre. Ebben a sorban áll Ézsaiás is.

 

Évezredes várakozás után pedig megszületik a názáreti Jézus, aki felnőve ezzel kezdi meg nyilvános szolgálatát: „Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa (az Isten királyi uralma): térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” Márk 1, 15. Az evangélium: Istenünk uralkodik. Visszatért. Itt az Isten uralma. Jézus Krisztusban van itt. Higgyetek, fogadjátok be!

Amerre Jézus járt, az Éden jelent meg. Az Isten országának a jeleit tette. Milyen az, amikor Isten uralma ellenállás nélkül megvalósul. Gyógyítások jelzik, hogy nincs betegség. Halottak támadnak fel – nincs halál. A kánai borcsoda, 5000 megvendégelése jelzi, hogy az Isten országában nincs nélkülözés. Bűnbocsánat, a bűnösökkel való közösségvállalás, az újrakezdés lehetősége jelzi, hogy az Isten országában a bűn nem teszi tönkre az életet és a kapcsolatokat. Jézus csodái nem rendkívüliek, hanem a rendet állítják helyre! Az evangéliumok jeleknek nevezik ezeket. Jelzik az Isten országának a rendjét, és azt, hogy mi most egy feje tetejére állított világban élünk, ahol a természetellenes tűnik számunkra normálisnak. A legmeglepőbb számunkra Jézus uralmában az, hogy ez az uralom az erőszak helyett az önfeláldozó szeretetre épül, mert ez az Isten országában a rend.

 

A jeruzsálemi bevonulás az adventi ígéret beteljesedésének örömhírét dramatizálva jeleníti meg: Istenünk uralkodik, és visszatér Jeruzsálembe, hogy átvegye az uralmat népe élete fölött és helyreállítsa áldott királyságát. Ez meg is történik. Az ő szolgálatáról mondja Ézsaiás a talányos jövendölést: „Eredményes lesz szolgám munkája, magasra emelkedik, igen hatalmas lesz. Sokan csak iszonyodtak tőle, annyira torz, nem emberi volt külseje, emberhez nem méltó volt alakja. De bámulatba ejt majd sok népet, királyok is befogják előtte szájukat, mert olyan dolgot látnak, amiről senki sem beszélt nekik, olyan dolgot tudnak meg, amiről addig nem hallottak.” Ézsaiás 52, 13-15. Trónra lép, de nem úgy, ahogyan az ember ezt elképzeli. A felemeltetés – feltámadás és mennybemenetel – útja a kereszten keresztül vezet. Koronát kap a fejére, és „magasra emelkedik” a golgotai kereszten. A feje felett felirat: a zsidók Királya. Isten népének Királya. A harmadik napon pedig feltámad a halálból. Így állítja helyre Jézus Isten királyságát: a kereszten magára veszi és hatástalanítja a lázadás, az öntörvényűség következményét, megtöri szeretetet romboló önzést, leszáll a halálba és a kárhozatba, és feltámad megtörve ezzel a halál hatalmát. A kereszt győzelem az ellenállás, az önzés és a halál felett. A kereszten mindez eldőlt. Az első advent beteljesedett. Az asszony utóda, az Isten Fia eljött és a kígyó fejére taposott.

 

Amikor Jézus 40 nappal a feltámadása után felment a mennybe megígérte tanítványainak, hogy egy napon újra eljön és teljességre juttatja a győzelmet. Hiánytalanul helyre állítja az eredeti rendet, amire mi már nem emlékszünk: Isten a király, az ő uralmának minden enged, nincs ellenállás, akadály, ellenszegülés. Ez pedig azt jelenti, hogy akadálytalanul kibontakozhat az élet, mert nincs semmi életellenes. A tiszta szeretet szőhet át és tarthat össze mindent, mert nincs semmi önzés, öntörvényűség. Isten jövőre vonatkozó ígérete így szól: „Íme újjáteremtek mindent…” Jelenések 21, 5.

 

Megígérte, és mi ezt a második eljövetelt várjuk. Ez a második advent! Ebben élünk most. Egy olyan világban, ahol a szabadítás, a gyógyulás, a helyreállítás már megkezdődött, de az összetörtség, a leigázottság – az öntörvényűség, az önzés és a halál és romlott gyümölcseik – még intenzíven érezhető. Nekünk látnunk kell, hogy Jézus második eljövetelére való várakozásban élünk.

Ő biztosan eljön, és a helyreállítás meg fog történni. Ahogyan eljött első alkalommal is a próféciákat beteljesítve. A világ perspektívája nem a pusztulás, hanem azon túl Jézus visszajövetele és a helyre állítás. Az életünk perspektívája nem a halál, hanem a feltámadás és találkozás Jézus Krisztussal. Azoknak, akik az övéi, örök élet, azoknak, akik elutasították, figyelmen kívül hagyták őt, az örök halál.

Ez még nem a végső állapot, amiben vagyunk. Ennek a világnak a romos állapota pedig nem az Isten háta mögötti romlás, hanem várakozás az ígéret beteljesedésére, az Isten országa teljességére. Nehéz, ráadásul egyre nehezebb lesz, Jézus szavai szerint, de hajnal előtt van a legsötétebb, és jön a hajnal, jön a napkelte, jön Jézus, hozza a helyre állítást.

Ennek a világnak a nyomorúságai úgy hatnak ránk, mint Jeruzsálem népére a romba dőlt város. Háború, igazságtalanság, hazugságok, megvezetett tömegek, a szeretet meghidegül, a kapcsolatok összetörnek, a jót rossznak, a rosszat jónak mondják, gyerekek szenvednek szüleik önzése miatt, betegség, érthetetlen tragédiák… Ezek között élünk. Ott van az emberben a kérdés: Ki uralkodik ezen a világon? Elszabadult a pokol? A gonoszság azt tesz, amit akar? Nincsen itt az Isten országa, messze van (még) az uralma, kicsúsztak a kezéből a dolgok?! Az emberi logika szerint egyszerűbb lenne megmagyaráznunk a világ állapotát, ha azt mondanánk, hogy ez így van. Ahogyan az egyszeri rabbi reagált, amikor a tanítványa lélekszakadva jött és újságolta: Rabbi, Rabbi! A keresztyének azt állítják, hogy eljött az Isten országa! A rabbi kinézett az ablakon, éppen rálátott a piacra, ahol az egyik standról egy csavargó éppen egy almát lopott el, és kiábrándultan ezt mondta: Nem hinném… Lehet, hogy könnyebb dolgunk lenne a megértéssel, ha nem hinnénk. De végtelenül szomorú és kiábrándító ez a gondolat, hiszen ebből teljesen hiányzik a remény… És Isten Igéje szerint nem így van!

Kedves várakozó nép! „Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Krisztus népének: Istened uralkodik!” Nem Babilon istenei, nem a lehúzó erők, nem a gonoszság, a nemtörődömség, hanem Isten az ÚR! Nem az USA, Oroszország, Kína, a nemzetközi tőke uralkodik, hanem a mi Istenünk uralkodik! Ne csak itt az istentiszteleten lásd ezt, hanem akkor is ezzel a hittel és reménységgel élj, amikor a híreket nézed! Isten kézben tartja az eseményeket. Visszatér népéhez, és mindent helyre állít, amikor eljön az ideje. Nem tudjuk, mikor, de biztosan így lesz, mert megígérte, és ő győztes hatalom, aki meg tudja tenni, amit ígért, és hűséges Atya, aki meg is akarja tenni… Lehet, hogy most még lopnak a piacon, és nagyban is lopnak; ezek szerint nincs még itt az idő… Lehet, hogy egyre nehezedik, és sűrűbb lesz a sötétség; ezek szerint közeledik a hajnal!

 

Mire vár? Miért nincs még itt a teljesség? „Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.” 2Péter 3, 9. Isten összegyűjti népét! Ahogyan Babilonból hazavezette ószövetségi népe szétszórt tagjait, a kereszt győzelme után Jézus ebben a világban népet gyűjt magának.  Ez történik most. Most. Ebben a pillanatban is. Mert nem akarja, hogy elvessz. Az evangélium: Istenünk uralkodik! És most is azon fordul meg az ember sorsa, hogy hogyan válaszol erre a hírre! Mert Isten uralmának minden öntudatlanul enged, de az embernek lehetősége és kötelessége is tudatos döntést hozni, válaszolni Isten megszólító kegyelmére. Isten a kereszten visszavonhatatlanul odafordult az emberhez: az ítéletet végrehajtotta saját magán! Szörnyű az ítélet a bűn miatt, de ezt a szörnyűséget Jézus elhordozta helyetted! Azóta nem lehet Isten háta mögött élni, de lehet Istennek háttal élni! A kérdés, hogy az ember odafordul-e Istenhez, és örömmel fogadja-e az ő uralmát? „Betelt az idő, elközelített az Isten országa (uralkodik az ÚR!) Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” Márk 1, 15. Válaszoltál már? Igen, te vagy az én Uram és Megváltóm Jézus! Tied vagyok, neked engedek, rendelkezz velem!

Örök sorsod azon fordul meg, hogy mit válaszolsz, hogyan fogadod az evangéliumot! Isten gyűjti az ő népét. Isten népéhez az tartozik, aki igent mond az evangéliumra. Az igent mondás pedig nem annyi, hogy nem mondok nemet. Az emberek nagy része teljesen mással van elfoglalva. Sajnos még sok a vallásos embernek is teljesen más a központi kérdés. Tessék megérteni, annyi fontos dolog van az életben… Te igent mondtál már?

 

Az első advent beteljesedett. A második advent biztosan beteljesedik, csak idő kérdése. A te életed személyes adventje ott feszül a kettő között. Népe fölött uralkodik az Úr. A te életed fölött uralkodhat már? Ő uralkodhat? Vagy még mindig te hozod a szabályokat? Te döntöd el, hogy mennyit építesz be az ő szabályaiból?

 

Tegnap az adventi játszóházban a gyerekeknek idéztem a feltámadott Jézus szavait életünk személyes adventjével kapcsolatban: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” Jelenések 3, 20.

Hogyan zörget? „Tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket.” 1Korinthus 1, 21. Az ige által kopogtat a Szentlélek. Amikor szól az igehirdetés, több történhet annál, hogy az értelemeddel megérted. A tudatodon keresztül a szíveden kopogtat, hogy add neki az iránytóközpont kulcsát, ahol eldőlnek a dolgok…

Erre a kopogtatásra nyílnak vagy záródnak a szívek. És nyílik vagy záródik a mennyország kapuja! Ez a „kulcsok hatalmának” reformátori tanítása. „Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.” 1Korinthus 1, 18. Szól a keresztről való beszéd, az igehirdetés. Vannak, akiknek bolondság – zárva marad a szív, zárva marad a mennyország – elvesznek. Vannak, akiknek Istennek ereje. Nyílik a szív, nyílik a mennyország – üdvözülünk.

Mennyire vesszük komolyan az igehirdetést a saját életünkben, és mások felé? Az ézsaiási próféciát idézi Pál apostol „„Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!” Róma 10, 15. Majd ezt mondja: „A hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által” Róma 10, 17.  

Az igehirdetés bolondsága. Az evangélium hirdetése. „Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába!” Ez nem csak egy információ, hanem ezzel kopog az érkező Úr a szíveden. Ezen keresztül jön Isten a mi életünkhöz az ő erejével, akinek nincs lehetetlen. Hogyan fogadod?

 

Fogadd be az ő uralmát! Várakozz a visszajövetelére reménységgel! És add tovább a jó hírt: a mi Istenünk uralkodik! Visszatér népéhez! Mindent teljesen helyre állít! „Meglátják majd az egész föld határán Istenünk szabadítását.” Add tovább a hívást: térjetek meg!

 

A látható igehirdetés, az Úrvacsora hirdeti ma nekünk, hogy Jézus Krisztus a kereszten helyreállította az ő uralmát, és felajánlja nekünk, hogy legyünk részesei. Vegyük a bűnbocsánatot, amit ő megszerzett nekünk, fogadjuk be a feltámadott Jézust, hogy vele, az ő uralma alatt élhessünk. engesztelődjünk ki egymással, mint az Isten népe az ő uralma alatt, és erősödjön meg bennünk az a reménység, amit szintén az úrvacsora hirdet: az örök élet asztalához készülünk, mindjárt otthon vagyunk! Ámen.

 

Kérdések az igehirdetéshez:

1. Miben változtatja meg világlátásodat az adventi örömhír?
2. Miben ad most konkrétan reménységet, illetve mire figyelmeztet téged?

Végh Miklós, lelkipásztor