2025.01.05.

Olvasandó: 5Mózes 6; Lukács 3, 1-20; János 15, 4-5.

„Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR! Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon. Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!” 5Mózes 6, 4-8.

 

„Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik.” A sokaság pedig megkérdezte tőle: „Akkor hát mit tegyünk?” Lukács 3, 8-10.

 

Mi tegyünk? Nagyon fontos kérdésünk ez életünk fordulópontjain, útelágazásinál. Biztosan sokan feltették maguknak ezt a kérdést az új év első napjaiban: hogyan tovább, mit tegyünk, mire figyeljünk a 2025. évben? A következő hetekben gyülekezetünk presbitériuma is erre a kérdésre keresi a választ az éves missziói, diakóniai munkatervet, a hozzá rendelt költségvetést elkészítve: mi legyen a programunk ebben az évben, mivel töltsük meg a rendelkezésünkre álló időt, mire használjuk a forrásainkat, mit tegyünk?

 

Fontos ez a kérdés ez akkor is, ha hívő életünk középpontjában az Istenbe vetett bizalom áll, sőt éppen azért fontos. Mi keresztyének a BÚÉK mozaikszót is szeretjük így átértelmezni: Bízd Újra Életed Krisztusra! Az új évnek nekiindulva a legfontosabb a bizalom. Nem az emberi cselekvésen van a hangsúly, hanem az Isten cselekvésén. Nekünk reformátusoknak ez különösen is fontos. A Bibliaolvasó Kalauz éves vezérigéje is ezt hangsúlyozza: „Gyertek, és lássátok Isten tetteit!” Zsolt 66, 5. Nem a saját cselekedeteink által üdvözülünk, hanem az Isten Krisztusban értünk végzett cselekedeteiben való hit által.   A cselekvő Isten tetteibe vetett bizalom azonban nem azt jelenti, hogy mi nem teszünk semmit, hanem azt jelenti, hogy azt tesszük, amit ő ránk bíz. Csak így kapcsolódhatunk bele az ő történetébe, így látjuk meg Isten tetteit a magunk életében, és így leszünk az ő cselekvésének eszközei mások életében. Isten cselekvésében bízni a mi oldalunkról azt jelenti, hogy csak azt tesszük, amit ő ránk bíz, de azt megtesszük.  

Múlt vasárnap az igehirdetésben hangzott el ez a mondat: „Mi emberek azt kérdezzük, hogy mit hoz számunkra az új év? Jézus azt kérdezi tőlünk, hogy te mit viszel ebbe az új évbe?” A bizalom nem passzivitást jelent, amellyel csupán elfogadom a történéseket, hanem aktív igent mondást Isten akartára, az általa rám bízottak aktív cselekvését, amellyel az ő eszközeként formálom is a történéseket. Van, amin nem tudsz változtatni, el kell fogadnod, de nagyon fontos, hogy ne csak történjenek veled a dolgok, hanem Istenben bízva keresd az ő akaratát, és aktívan tedd, amire ő indít téged, hogy megtapasztald az ő útjának áldását, és te magad is áldás légy! Sodródsz, veled mindig csak történnek a dolgok, vagy úszol – az árral szemben is -, vándorolsz Isten vezetése alatt, s felelősen cselekszel az ő akarata szerint?

 

Mit tegyünk? Életfontoságú kérdésünk ez nem csak egy-egy útelágazásnál, nem csak egy új év kezdetén, hanem minden nap. Mit tegyünk? Ezt a kérdést teszi fel az újat kezdeni készülő nép Keresztelő Jánosnak a pusztában, és erre válaszol ő ugyanúgy, ahogyan annak idején Mózes az ígéret földjére belépni készülő népnek történelmük új szakasza előtt.

 

Mit tegyünk? „Teremjetek megtéréshez méltó gyümölcsöket!” Éljetek gyümölcsöző életet!

Ezt a fogalmat is jól kell értenünk! Amikor a Biblia gyümölcsöző életről beszél, akkor elsősorban nem a külső körülményeiben gazdag életről beszél. Nem külső sikerekre és jólétre helyezi a hangsúlyt, hanem arra, hogy a helyeden vagy-e, betöltöd-e a küldetésedet, amire Isten az életedet adta?

Manapság még a hívő emberek is gyakran egyetlen szempont alapján mérik az életminőséget: az anyagi jólét alapján. Sokan így gondolkodnak: oda vágyom, oda megyek, ahol magasabb a jólét. Ez a cél irányít, ennek rendelek alá mindent. Ez alapján ítélem meg, hogy egy helyzet mennyire jó vagy rossz.

Tudjuk, hogy ez valójában bálványimádó gondolkodásmód? Isten népének alkotmánya így kezdődik: „Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR!” Ki a mi Istenünk egyedül? Az ÚR! Ez valósul meg az életedben? Kinek a szempontjai vezetnek? Tényleg ezt kérdezem minden nap, minden döntésemben: Uram, szerinted mit tegyek? Mit tegyek, hogy kedves legyek neked? Vagy az igazi szempontom: mit tegyek, hogy jobban járjak? Melyik kérdés határoz meg? Ki az én Istenem, ki az én Uram? Lehetnek ilyen szempontjaim: Hol, milyen körülmények között tanulok többet? Hol, milyen körülmények között edződik a hitem? Hol, milyen körülmények között tapasztalom meg Isten minden értelmet meghaladó békességét? Hol, milyen körülmények között formálódik ki bennem a Krisztus? Hol, milyen körülmények között töltöm be a hivatásomat? Hol, milyen körülmények között lehetek hasznára másoknak? Amikor Isten azt mondja: teremjetek gyümölcsöt, akkor így érti. Most is. Persze megígéri azt is, hogy gondoskodik mindenről, ami ehhez szükséges, de nem a te jóléted és kényelmed van az ő tervének a középpontjában. A szőlőtő és szőlővesszők példázatában (János 15) Jézus arról beszél, hogy Isten legfőbb terve veled, aminek mindent alárendel, hogy beolt Krisztusba, élő kapcsolatra hív, és folyamatosan tisztít, hogy még több gyümölcsöt teremjen az életed ebben a kapcsolatban. Ez nem egy kényelem és anyagi jólét központú terv, de ez a valódi élet! Mózes is újra és újra ezt mondja Izraelnek: maradjatok az Úrral, hogy éljetek! Igent mondasz, vagy nemet az életre?

 

Mit tegyünk? Teremjetek megtéréshez illő gyümölcsöket! A gyümölcs mindig gyökér kérdés. János nem véletlenül azt mondja, hogy a fejsze fák gyökerén van. Jézus is azt a kérdést helyezi a középpontba, hogy hová gyökerezik az életünk? A gyökérrel kell foglalkoznunk, ha gyümölcsöt szeretnénk teremni!

Mit tegyünk? Ma az igéből halljuk meg ezt a választ: foglalkozzatok a gyökérrel! Vegyétek minden nap komolyan életetek gyökerét! Foglalkozzatok vele, gondozzátok! A szíveteket. „Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” János 15, 4-5. – mondja Jézus. Tulajdonképpen ugyanezt mondja Isten már több, mint 1000 évvel korábban az ő népének életük gyökeréről: „Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR! Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked.” 5Mózes 6, 4-6. Keresztelő János hallgatói mind kívülről tudták ezeket a mondatokat. A kegyes zsidók mindennap elismételték akkor is, és elismétlik ma is ezeket a szavakat. Izrael alaphitvallása ez, az úgynevezett „Sömá!” (halld meg!) Amikor megtérésről, gyökérről, és megtéréshez illő gyümölcsökről volt szó, akkor a hallgatóknak ez biztosan eszébe jutott: Isten szövetséges népe vagyunk. Ő arra hívott el bennünket, hogy az ő szeretetébe gyökerezzen az életünk, őt szeressük, és ehhez méltón éljünk.  Ezt bízta ránk! Ezt kell komolyan vennünk, ehhez kell megtérnünk, visszatérnünk. Ez pedig ránk az Újszövetség népére is pontosan igaz!   

 

Isten szeretetébe gyökerező, őt szerető élet. Szeresd az Urat teljes szívedből. Ez azt jelenti: maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Vagyis a szeretet Isten népe számára nem érzés, nem lelkesedés, nem szavak kérdése, hanem engedelmesség, szófogadás, bizalom, követés. Szeretni az Urat azt jelenti, hogy az igéjét megtartom. Ez pontosan így van az Újszövetség népe életében is. Jézus mondja: „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat.” János 14, 15.

Mit tegyünk? Milyen legyen a gyökér? Mi legyen a szívünkben? Bizalom Isten szeretetében. Bizalom abban, hogy ő tudja és jót akar. És ebből fakadó készség arra, hogy megtegyük, amit Isten mond. Hogy tegyük, amire igent mond, és kerüljük azt, amire nemet! Ez a gyökér az egész életet meghatározza! Nem csak bizonyos vallásos tettekre hív, hanem az életünk minden területén érvényes.

 

Isten rendelkezik a gyökérgondozás külső kereteiről. Figyelnünk kell arra, hogy a külső keretek és a szívbe zárt ige között milyen kapcsolat van. A gyökérre vonatkozó parancs így kezdődik: „maradjanak a szívedben…”  majd így folytatódik: „Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon. Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!” A cél: a szívedben legyen, Isten akarata legyen a gyökér, engedelmeskedj, ez mozgassa, határozza meg egész életedet minden tekintetben. Ebben segít, mint eszköz: idézd az emlékezetedbe, emlékeztesd erre a rád bízottakat. Emlékeztesd magadat is reggel, este, otthon, úton, munkában! Tegyél ki jeleket, amelyek eszedbe juttatják, hogy kihez tartozol, hogy mi az ő akarata!

Értjük, hogy mit mond ez nekünk Jézus hívőknek a XXI. században? Az igeolvasásunk, és igehallgatásunk funkciója: emlékeztetni a feledékeny szívet. Ezért fontos, hogy rendszeresen olvasd és hallgasd az igét! Tanulmányozd! Igyekezz megérteni a gyakorlati mondanivalóját számodra! Ezért jó, ha kívülről megtanulsz mondatokat a Bibliából. Ha ezeket idézed. Ezért jó, ha ki vannak téve Isten szavai a lakásodban, az autódban… Legyen mindig a szemed előtt, legyen a fejedben, de azért, hogy ez legyen a szívedben is mindig. Lásd, tudd, de ne csak lásd és tudd, hanem hidd is! Bízz benne! Bízd rá magad! Tartsd meg!

Az szívünknek állandóan szüksége van az emlékeztetőkre! A szívünk alapbetegsége, hogy a Sátán az Isten iránti bizalmat rendítette meg bennünk, és a szívünk mindenféle hazugságokat hisz el ahelyett, hogy komolyan venné Isten ígéreteit és útmutatását. Nem arról van most szó, hogy mi mindent hazudnak körülöttünk, hanem arról, hogy a szívünk mélyén működő hazugságok viszik tévútra az életünket. Ez történik például, amikor az ember annak ellenére, hogy Isten megígérte, hogy gondoskodik minden szükségesről, mégis majd’ megőrül az aggodalomtól, ha valami éppen elzárja előle a kilátást, mert akkor és ott nem hiszi a szíve mélyén azt, hogy Isten gondoskodna róla.  Minden bűnünk gyökere a hitetlenség (Róma 14, 23.) Még az Isten igazságait elfogadó szív is feledékeny! A Sátán folyamatosan és hatékonyan azon dolgozik, hogy hallgassunk a hazugságaira, és felejtsük el Isten szavait. Ráadásul egy olyan világban élünk, ahol az emberek teljesen más szempontok szerint gondolkoznak, más célrendszerrel élnek, mint Isten szempontja, terve, látásmódja. Ez egyrészt nagyon szegénnyé, sivárrá és távlattalanná teszi az ember életét, másrészt eldeformálja a gondolatait, szavait tetteit. Mindez a hívő emberre is hat, különösen azért, mert a régi természetünk aktívan vissza akarja venni az irányítást. Amikor a feledékenységünk miatt nem látjuk a kilátást, akkor elkeseredünk, akkor élünk panaszos, elégedetlen életet zúgolódó életet, és letérünk Isten útjáról, engedetlenkedni kezdünk szavainkban és tetteinkben, és hiteltelenné lesz az életünk. Sajnos tapasztaljuk, hogy ez történik velünk!

A szívünknek állandóan szüksége van az emlékeztetőkre! Isten tudja ezt, és alázattal nekünk is látnunk kell, el kell fogadnunk, komolyan kell vennünk ezt. A múlt vasárnapi igehirdetésben hallottuk, hogy Jézus családja betartotta Isten népének adott rendelkezéseit. Nem mondták azt, hogy rájuk nem vonatkoznak a vallás külső keretei, hiszen ők különleges kapcsolatban vannak Istennel. Figyelmeztetés ez számunkra is! Ne mondd azt önhitten, hogy neked (annyira) nincs szükséged a külső emlékeztetőkre, mert te szívből hiszel, és nem külsőségekben éled meg a hitedet! Ne mondd azt nagyképűen, hogy te már tudod, hiszen megtanultad, ezerszer hallottad, ötvenszer olvastad a Bibliát, minden igehirdető stílusát és gondolatait kiismerted már, neked nem lehet újat mondani! Isten nem véletlenül adta a külső kereteket: erőtlen életünknek szüksége van rá! Szükségünk van minden nap emlékeztetőre, támaszra.

A külső kereteket nem komolyan vevő úgynevezett hit rendszerint önbecsapás. Biztosan hallottunk már ehhez hasonló mondatokat: „Nem kell nekem ahhoz templomba járnom, hogy higgyek. Jobban hiszek, mint némelyik templomba járó!” Lehet, hogy valakinek ez a véleménye a saját hitéről, de azért jó lenne Isten véleményét is meghallgatnia, aki világosan megmondta, hogy szükségünk van rendszeresen a testvéri közösségre, és az Úr napjának megszentelésére.

Figyelj, mert a külső kereteket elhanyagolva elkanászodik a szíved. Lehet, hogy eleinte te nem is veszed észre, de a környezeted biztosan! Egyre inkább eltávolodsz… Fiatal családként Fóton laktunk, és Dunakeszire jártunk istentiszteletre. Busszal kellett mennünk, s kicsi gyerekekkel gyakran lekéstük a buszt. Ott figyeltem meg magamon, hogy amikor egy vasárnap kimaradt, hiányérzetem volt. A másodiknál már halványabban. A harmadik kihagyott vasárnap után pedig már egyenesen nehezemre esett elindulni az istentiszteletre… Szépen kialudt a vágyakozás, és erőt vett rajtam a kényelmesség. Ismered ezt a folyamatot? Isten nem véletlenül hangsúlyozza a rendszerességet, az állhatatosságot: „Akár lefekszel, akár felkelsz…” reggel és este, minden nap!

 

Mit tegyünk? Ami mindenképpen legyen az első, ami semmiképpen ne maradjon el: gondozd életed gyökerét! Vedd komolyan, vedd komolyabban ebben az évben, mint az előzőben. Gondold végig: hogyan fogod emlékeztetni magad! Alakíts ki pozitív szokásokat ezzel kapcsolatban az életedben! Újulj meg abban, amitől elszoktál! Konkrétan fogalmazd meg, hogy mi lesz ez! Bibliaolvasási rend, istentisztelet, kiteszel emlékeztetőket? Fogalmazz meg konkrét, megfogható változási célokat ezen a területen, amik segítenek kapaszkodni! Sokszor „ellelkizzük” a változást, nem tűzünk ki konkrét, megfogható, betartható kapaszkodókat és ezért – bár vágyunk a változásra – mégsem változik semmi…

Alakítsd ki azokat a kereteket, amelyek jó felé formálnak! Ne a saját fejed után, vagy valamelyik életmódtanácsadó bölcsességét követve, hanem Isten igéje alapján!

Legtöbben megtartjuk a kényszerű kereteinket, amiket az élet, az elvárások kívülről kényszerítenek ránk. Betartjuk az időpontokat, elvégezzük a feladatokat, amiket számon kérnek rajtunk. Mint az egyetemista, aki szorgalmi időszakban nem tanul, vizsgaidőszakban pedig egyebet sem tud tenni… Sokan az egész életüket a külső kényszereknek megfelelésben élik le…

A probléma azonban ezzel az, hogy a külső megfelelés nem mindig jó felé visz. A másik probléma pedig az, hogy amikor a külső nyomás alatt tartjuk rendben magunkat, nagy a veszélye annak, hogy amint ez megszűnik, akkor szétcsúszik az életünk, a hitünk, elengedjük magunkat.

Ez különösen nagy kísértés manapság a jóléti világban! Nézzük csak meg miről beszél már Mózes a pusztai nomád életről letelepedett életre váltó népnek! (5Móz 6, 10kk). A kényelem, a jólét kísértése: feledékenység!

Alakítsd ki a kereteket, amelyek nem külső kényszer megfelelések, hanem Istenhez ragaszkodásodat segítik, és jó felé formálnak. Ne engedd el ezeket a nyomás alatt, és a laza időszakban sem. Ragaszkodj ezekhez akkor is, amikor ez nem külső elvárás. Ezek emlékeztetik a szívedet, és így megtartanak! Édesapám életében többek között azt tisztelem nagyon, hogy ő, aki 33 éves kora óta sorozatos daganat műtétek miatt folyamatosan betegállományban, nyugdíjban van, ebben az embert próbáló helyzetben szilárd kereteket alakított ki kemény küzdelemmel a saját életének, és azokat nagyon komolyan vette – nem külső elvárás miatt, hanem belső tartással, nem hagyta el magát, nem csúszott szét az élete. Számomra nagy példa ez az életet megtartó szilárd állhatatosság!

 

Alakítsd ki azokat a kereteket, amelyeken keresztül Isten emlékeztethet, formálhat, maga mellett tarthat, és ragaszkodj hozzájuk! Közben pedig soha ne felejtsd el, hogy a külső keretek nem öncélúak. A külső keretek önmagukban nem tartanak meg! Gyakran megtörtént, hogy Izrael törvényeskedő módon, szigorúan betartotta vallásának külső kereteit, de az nem hatott már a szívére, az élete egészét nem formálta át. Sokan viselték szó szerint imaszíjon kis dobozkákban karjukon és homlokukon az Isten parancsolatait úgy, hogy közben a szívük távol volt tőle. Lehet a vallás külső kereteivel úgy élni, hogy visszaélünk vele, mert a szív nincs benne, mert az életet nem formálja át. Így mondja Keresztelő János ezt mondja: „én (csak) vízzel keresztellek benneteket.” A víz pedig önmagában nem változtat meg. A keresztvíz sem!  A Szentlélek tüzére van szükség, az élő Úr Jézusra, aki Igéje és Szentlelke által megérinti, uralja, vezeti, átformálja a szívedet, életedet.

 

Tartsd meg hát a külső kereteket, de soha ne állj meg a vallásnál! Jézus élő szavát keresd az igében, figyeld, hallgasd, olvasd, tudd, de ne csak tudd, hanem fogadd a szívedbe, bízz benne, hidd! Prédikáld a szívednek, hogy a szívedet hassa át újra meg újra, egyre jobban, a szívedet, ami hatással van a homlokodra és a kezedre is: a gondolkodásmódodra, a tetteidre! Meg fogod tapasztalni, hogy Isten igéje élet és valóság!

 

Mit tegyünk? Törődjünk a gyökérrel. Legyen ez az első ebben az évben minden nap! Innen folytatjuk jövő vasárnap! (Ugye eljössz, hogy Isten tovább gondozhassa életed gyökerét?)  

 

Kérdések az igehirdetéshez:

1. Gondold végig és válaszold meg az igehirdetésben feltett kérdéseket!
2. Milyen konkrét szokások kiépítését, megújítását, megváltoztatását tervezed életed gyökérkezelésének elősegítéséhez ebben az évben?

 

Végh Miklós, lelkipásztor