2025.01.19.

Olvasandó: 5Mózes 6, 1-9. 24, 6. 10-15. 17-22.

„Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik.” A sokaság pedig megkérdezte tőle: „Akkor hát mit tegyünk?” János így válaszolt nekik: „Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék.” Vámszedők is mentek hozzá, hogy keresztelje meg őket. Ezek szintén megkérdezték tőle: „Mester, mit tegyünk?” Nekik ezt mondta: „Semmivel se hajtsatok be többet, mint amennyi meg van szabva.” Megkérdezték tőle a katonák is: „Mi pedig mit tegyünk?” Nekik viszont ezt felelte: „Senkit ne bántalmazzatok, meg ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal.” Sok másra is buzdította őket, és hirdette az evangéliumot a népnek. Amikor pedig megintette Heródes negyedes fejedelmet a testvére feleségéért, Heródiásért, és minden gonosz tettéért, Heródes mindezt még azzal tetézte, hogy börtönbe csukatta Jánost.” Lukács 3, 8-14. 18-20.

Ha fals gitárral kísérek egy éneket, az fülsértő, kellemetlen, bántó hatású. Mit kell ilyenkor tennünk? Behangolni a gitárt. A behangolás nem azt jelenti, hogy egyforma hangra állítom a húrokat, hanem olyanra, hogy harmóniában, összhangban, szimfóniában szólaljanak meg egymással. Nem egyik húrt állítom a másikhoz, hiszen mindegyik elhangolódott, hanem mindegyiket az alaphangot figyelembe véve hangolom be a megfelelő hangra. Nagy segítség a digitális hangoló, ami jelzi, hogy melyik húr mikor szólal meg a megfelelő hangon. Ehhez tudjuk behangolni az összes húrt, és akkor végre összhangban szólalnak meg a hangszer húrjai.

Nagyon sokat panaszkodunk arról, hogy szenvedünk attól, hogy fülsértő körülöttünk az élet. Világban, munkahelyen, családban, és még a gyülekezetben is. Mi a baj? Nincs összhang! Ennek tünetei a bántás, önzés, kibeszélés, versengés, nemtörődömség, elvárások, sértődés, megbocsátásra képtelenség, stb… Mit tegyünk? Hangoljuk be az életünket! Egymáshoz? az a baj, hogy mindannyian elhangolódtunk, és amikor egymáshoz szeretnénk hangolni az életet, akkor azt kimondatlanul is úgy gondolja ki-ki, hogy: mindenki igazodjon hozzám, a környezetem hangolódjon az én elvárásaimhoz. Ez így sajnos nem teremt összhangot, sokkal inkább elmélyíti a fülsértő hangzavart és disszonanciát!  Összhangra az vezet, ha mindannyian az alaphanghoz igazodjunk! Jézushoz. Te is én is, és akkor kerülünk közelebb a harmóniához. Megfordíthatjuk: ha valahol a valódi – VALÓDI! – összhang megjelenik, efelé tart egy közösség, azt jelzi, hogy Jézus valóban ott van, és nem csak beszélnek róla. Jézust, mint Urat befogadták, és igazodnak hozzá. „Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek (szimfóniában, összhangban vannak) a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” Máté 18, 19-20.  Jézushoz kell hangolnunk magunkat, hogy a fülsértő élet megváltozzon körülöttünk.

Itt folytatjuk a múlt vasárnapi igehirdetést. Mit tegyünk? – tettük fel a kérdést, és hallottuk rá a választ: törődjetek életetek gyökerével! „Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR! Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked.” 5Mózes 6, 4-6. Isten szövetséges népeként a legfontosabb: Isten szeretetébe gyökerezzen az életünk. Isten szeretetébe gyökerező, őt szerető élet. Szeresd az Urat teljes szívedből. Ez azt jelenti: maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Vagyis a szeretet Isten népe számára nem érzés, nem lelkesedés, nem szavak kérdése, hanem engedelmesség, szófogadás, bizalom, követés. Szeretni az Urat azt jelenti, hogy az igéjét megtartom. Ez pontosan így van az Újszövetség népe életében is. Jézus mondja: „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat.” János 14, 15.

Mit tegyünk? Milyen legyen a gyökér? Mi legyen a szívünkben? Bizalom Isten szeretetében. Bizalom abban, hogy ő tudja és jót akar. És ebből fakadó készség arra, hogy megtegyük, amit Isten mond. Hogy tegyük, amire igent mond, és kerüljük azt, amire nemet!  

A múlt vasárnap szó volt arról, hogy a mi alapbetegségünk oka, a fülsértő élet, az összhang hiányának az oka, amitől tulajdonképpen szenvedünk, az, hogy a szívünkben nem ez a gyökér működik. Minden bűn lényege a hitetlenség (Róma 14, 23.) A rossz gyökér az, hogy nem az Isten igazságaiban bízik a szívünk, hanem valami másban. A Sátán a bizalmat támadja, ássa alá, így tántorít el Istentől, ahogyan tette azt kezdetben is, amikor feltette az embernek a kérdést: „Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?” 1Mózes 3, 1.

Hitéletünk legnagyobb problémája is ez: feledékeny a szívem, és újra meg újra visszatér Isten igazságaitól a hazugságokhoz. Ezért olyan fontos: emlékezz arra, amit Isten mondott neked! Arra emlékezz! Emlékeztesd a szívedet! Ezért adja nekünk Isten az ő igazságaira való emlékezés külső kereteit, és figyelmeztet, hogy állhatatosan gyakoroljuk ezekben magunkat. Vagyunk-e elég alázatosak ahhoz, hogy elfogadjuk: szükségünk van nekünk is erre? Vagyunk-e elég állhatatosak, hogy kitartóan gyakoroljuk mindazt, amit Isten emlékeztetőül adott? Bibliaolvasás, istentisztelet, igehirdetés, gyülekezeti közösség – ezeken keresztül emlékezteti Isten rendszeresen a szívünket. A múlt alkalommal erről volt szó. Arra kaptunk meghívást, hogy gondoljuk át életünket és konkrét dolgokban határozzunk el változást ezzel kapcsolatban: mit fogsz megváltoztatni, miben fogsz megújulni ebben az évben, hogy valóban komolyan vedd életed gyökerét?

Azzal fejeztük be a legutóbbi igehirdetést, hogy miközben hűségesek vagyunk a külső keretek gyakorlásában, mindig emlékeznünk kell arra, hogy ezek a keretek nem öncélúak. A parancsolat célja, hogy a szívünk emlékezzen Isten parancsaira, és az egész életünket ez formálja meg.

Mit tegyünk? Isten igéje soha nem „lelkizi” el ezt a kérdést, hanem beleszól a hétköznapi életünkbe, minden területen. Figyeljük meg az ószövetségi mintát! Isten szövetségi rendjébe illesztve az Isten szavára emlékezés külső keretei mellett olvasunk arról, hogy hogyan viselkedjünk egymással a hétköznapokban, hogyan legyünk emberségesek a másik emberrel.

Hajlamosak vagyunk az összetartozó dolgok szétválasztására: egyfajta hasadtságra, kettős életre. Hajlamosak vagyunk arra, hogy elválasszuk az Isten és embertárs felé irányuló kapcsolatunkat. Hajlamosak vagyunk úgy tenni, mintha két részre lehetne osztani az életünket: egy vallásos és egy gyakorlati részre. A templomban, a gyülekezetben, a csendességünkben a hit szabályai érvényesek, de a gyakorlati döntéseinkben, a megélhetésünk, munkánk, karrierünk, tanulásunk, párkapcsolatunk kérdéseiben más bölcsesség, más szabályok a mérvadóak. Ebben a világban élve nagy kísértés, hogy igazodjunk ehhez a világhoz gyakorlati döntéseinkben.  Az emberszeretet kérdésében nagy kísértés úgy tennünk, mintha lenne az életnek egy gazdasági része, ahol a kőkemény üzleti szabályok és érdekek érvényesek, és lenne egy jótékony része, ahol nagyvonalúan segítünk bajbajutottakon. Az üzlet az üzlet a jótékonyság az jótékonyság, még figyelünk is rá, hogy össze ne keveredjenek.

A Biblia üzenetében a hasadt területeink összeforrnak. Nincs kettős élet, nincs kettős erkölcs. Az Isten szövetséges népe életére irányt mutató törvény szerint az istenhitet az emberiességtől nem lehet elválasztani, hiszen maga Isten kötelezi el övéit az embertárs iránti szeretetre. És nem lehet elválasztani egymástól az élet egyes területeit sem. Isten szövetségi rendjében nem arról van szó, hogy az üzleti rész mellett legyen egy jótékony része is az életednek, hanem arról, hogy az egész életedet ugyanaz a szemléletmód hassa át: az üzleti – munkahelyi, az otthoni – családi és a gyülekezeti kapcsolatainkban, élethelyzeteinkben is.

Isten szemében az életünket nem lehet a vallás és hétköznapok, az üzlet és jótékonykodás területére szétosztani. Csak egy életed van, ami vagy az ő kezében van, vagy nem. Ezért Isten igéje beleszól a hétköznapi életünk minden területébe. Ha nem szólhat bele, akkor baj van a hitünkkel. Akkor a legalapvetőbb hitvallással van baj: „Halld meg Izrael, az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!” Nem elég ezt dobozkában, imaszíjon a karon és fejen viselni, a szívben kell hordani! Ha pedig a szívben hordod, akkor ez szó szerint azt jelenti, hogy Isten mondhatja meg az életet minden területén, hogy mit tégy és mit ne tégy!

Figyeljük csak Keresztelő Jánost! Rajta keresztül az Isten élő Igéje beleszól az emberek kapcsolataiba, a foglalkozás gyakorlásába, abba, hogy hogyan végzed a munkádat, és hogyan viselkedsz a munkahelyeden, beleszól a gazdasági életbe, beleszól a házaséletbe (Heródes). 

Amikor olvasod a Bibliát, vagy itt a gyülekezetben hallgatod az igehirdetést, és nem csak nem csak imadobozt kötsz a fejedre, kipipálod, hogy elolvastad a napi igét, voltál templomban, hanem nyitott szívvel várod, hogy Isten Lelke megszólítson, akkor Isten személyesen megszólít. Ez a drága lehetősége ezeknek az alkalmaknak. Ilyenkor csoda történik! De amikor Isten megszólít, akkor ma is beleszól az életedbe. A legszemélyesebb dolgaidba. Beleszól. Beleszólhat? Vagy mi köze hozzá? Esetleg megfogadod a tanácsot a Bibliából, ami elfogadható számodra, a többit figyelmen kívül hagyod? Akkor most valóság vagy nem valóság számodra Isten?

Figyeljük meg Keresztelő János hallgatóit, hogyan reagáltak az igére?

Heródes elhallgattatta. Nem tetszett. Túl személyeskedő, határsértő. Sérti az önérzetét, mert nem tiszteli az uralmi területét, a privát szféráját, ezért börtönbe vetette, végül pedig végleg elhallgattatta életében az igét. Hogyan lehet ma – sokkal finomabb módszerekkel – börtönbe zárni, elhallgattatni az igét? A szelektív hallással például, amikor az ember csak azt hallja meg, ami jóvá hagyja az életét, gondolkodásmódját, azt pedig elengedi a füle mellett, ami beleütközik a felfogásába, életvitelébe. Átmagyarázza, a maga módján érti, a „saját felfogása szerintiség” börtönébe zárja. Nem az Ige formálja, vezeti, uralja őt, hanem ő formálja az igét a maga képére. Valamit átvesz belőle, de ő marad a mérce.

Esetleg átmegy máshová, mert itt nem jó az igehirdető, vagy nem megy el oda, ahol az élő ige szól. A  múlt vasárnap elmeséltem, hogy hogyan tapasztaltuk meg, amikor  kisgyerekekkel többször lekéstük a buszt, és nem jutottunk el több vasárnap is az istentiszteletre azt, hogy volt olyan, amikor már nem is hiányzott annyira az istentisztelet, sőt nehéz volt elindulni. A történethez hozzá tartozik, hogy miért is kellett busszal a szomszéd településre járnunk istentiszteletre? Azért, mert a helyi gyülekezetben úgy éreztem, hogy túl direkt módon beleszól az ige az életünkbe, és abban az időben szerettem volna ez elől kitérni. Hálát adok Istennek, hogy nem hallgatott el az igéje az életemben, és mégis megszólított és átformált később!   

A farizeusok vezette sokaság jött a származására büszkén. Mi az Isten népéhez tartozunk, velünk minden rendben van, pecsétet kérünk, tanúsítványt, hogy mi rendben vagyunk! János felteszi nekik a kérdést: Lehetsz-e lelkileg Ábrahám fia, ha nem terem gyümölcsöt az életed? Teremjetek gyümölcsöt! Engedjétek, hogy beleszóljon Isten igéje az életetekbe, hogy kezelje a gyökeret, szembesítsen, megtisztítson, indítson, formáljon!

Holnap olvassuk majd Lukács evangéliumából Jézus példázatát: „Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és viszont nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát a gyümölcséről lehet megismerni. Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok?” Lukács 6, 43-44. 46. Lehetsz-e hívő, Jézus tanítványa, ha ugyanúgy élsz, mint a világ, ha nyugodtan jársz a bűn útján, ugyanúgy beszélsz, nem mondasz igazat, szeretetlen vagy, törtető és parázna gondolkozású? Mondasz imákat, templomba jársz (időnként), de találkoztál-e Istennel valósággal? Annak látszania kell az életeden! A reformátori tanítás is fontosnak tartja a jó cselekedeteket, mint a hit gyümölcseit. A cselekedet nem feltétel, hanem hitelesítő pecsét, visszajelzés. Nem azért élhetsz Istennel, mert gyümölcsöt hozol, hanem azért hozol gyümölcsöt mert Istennel élsz. Csak így hozhatsz gyümölcsöt, de így gyümölcsöt hozol!

Jönnek emberek keresztelő Jánoshoz, akik felteszik a kérdést: Mit tegyünk? Ez a jó kérdés!

Ha hagyjuk, hogy az Isten igéje kezelésbe vegye a szívünket, akkor fordul gyümölcsözőre az életünk.  Mit tegyünk? Ez volt a helyes igehallgatói kérdés keresztelő János idejében a Jordán partján, pünkösdkor Jeruzsálemben, és ez volt a XIX. századi Londonban is, ahol Spurgeon gyülekezetének egyik tagja, aki vasárnap nem tudott elmenni az istentiszteletre, megkérdezte a másikat, aki történetesen kereskedő volt: „Miről beszélt Spurgeon vasárnap?” A válasz így hangzott: „Nem tudom, hogy miről beszélt pontosan, de azt tudom, hogy hétfőn a Temzébe hajítottam a hamis mérlegemet.”

Mit jelent a helyes igehallgatás 2025. januárjában, Szolnokon? Lehet közöttünk szó ilyesmikről: Nem tudom, hogy pontosan milyen szavak hangzottak el az igehirdetésben, de megbocsátottam a házastársamnak, megszakítottam egy parázna kapcsolatot, igent mondtam egy gyermek életére, befejeztem a csalást, megbeszéltem a testvéremmel a konfliktusunkat, bocsánatot kértem, megbocsátottam, befejeztem a pletykálást, kibeszélést, zúgolódást… Munkálkodhat közöttünk így az Isten igéje? Lehet komoly igehallgatói kérdésünk ez: Mit tegyünk?

Mit tegyünk? Isten nem valami extra kegyes feladatot ad nekünk, hanem arra hív, hogy a szeretetet, emberséget gyakorold az életed minden területén egy önző és szeretetlen világban.

Erről beszél Keresztelő János a hallgatóinak: Azzal, amit Isten neked adott, abban, amit rád bízott szolgáld embertársaidat. Az egész életedet ezzel a szemlélettel éld! Ne önző módon használd az életedet a lehetőségeidet, hanem szolgálj a javaiddal, időddel, figyelmeddel, tudásoddal, erőddel annak, akinek melletted szüksége van rá… Gyümölcstelenség, ha magadat szolgálod mindennel. 

Nem külön jótékonykodásra hív, hanem arra, hogy abban, ami a hivatásod, ezzel a szemlélettel élj! A katonának és a vámszedőnek sem azt mondja akkor és ott, hogy menj el szerzetesnek, hanem azt, hogy azon a helyen, ahol állsz, állj meg Isten szerint! Ne dolgozz saját zsebre, az embertársaid kárára! Ne legyél erőszakos! Ne élj vissza a helyzeteddel a magad hasznára és mások kárára, hanem szolgálj szeretettel védj, építs, gyógyítsd, segíts, ez legyen a vezérfonalad minden nap. A családodban – a családtagjaid felé -, a munkahelyeden – a munkatársaid, ügyfeleid, vezetőid, beosztottaid felé -, a gyülekezetben – a testvéreid felé -, a szomszédaid felé stb. – minden színterén az életednek. Mózes is erre tanítja Isten népét. Az emberszeretetre egészen hétköznapi helyzetekben.

Mit tegyünk? Isten útmutatása szerint éld a mindennapi életedet minden területen. Isten útmutatása szerint élj a kapcsolataidban. Amit kaptál, amid van, azzal ne élj vissza, hanem szolgálj. Erre a szeretetre hív a mi Urunk. Ez az a szeretet, amelyről a istentiszteleten együtt ezt énekeltük: „A szeretet mindenkié, a szeretet mindenkié, csak meg kell keresni a Forrását, a szeretet mindenkié.” Jézus a forrás. Ahhoz, hogy ez az szeretet megjelenjen az életünkben vele kell hittel összekapcsolódnunk, és kapcsolatban maradnunk. „A hit hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.” Róma 10, 17. Mivel önmagunktól nem ez a szeretet van bennünk, ezért kell a Krisztus beszédét hallgatnunk újra és újra. Ezért járunk istentiszteltre, ezért olvasunk Bibliát, ezért beszélgetünk Isten igéjéről testvéri közösségben. Kicsit olyan ez, mint az nyelvtanulás. A legjobb, ha az ember nyelvi környezetben van, rendszeresen hallja a tanulandó nyelven a beszédet, a mondatokat, ez ragad rá, míg egyszer csak megszólal maga is ezen a nyelven. Ragadhat rád a krisztusi szeretet nyelve, Isten gondolkozásmódja? Beleszólhat az életedbe? Meghatározhat?

Végh Miklós, lelkipásztor