2025.03.02.

Olvasandó: János 14, 6. Lukács 10, 38-42. Lukács 13, 22-25. 30.

„Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet.  Teljes szívből kereslek téged, ne engedd, hogy eltérjek parancsolataidtól!  Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. Áldott vagy te, Uram! Taníts meg rendelkezéseidre!  Ajkam fölsorolja szád minden döntését.  Minden gazdagságnál nagyobb öröm, ha intelmeid szerint élhetek.  Utasításaidon elmélkedem, és figyelek ösvényeidre.  Gyönyörködöm rendelkezéseidben, igédről nem feledkezem meg.” Zsoltárok 119, 9-16.

 

Az idei év az Ifjúság éve a Református Egyházban. Ehhez kapcsolódva készítettek fiataljaink egy kreatív mini kiállítást igékkel, és illusztráló képekkel (aki még nem nézte meg, a gyülekezeti ház nagytermében végig nézheti)

A mai nap más szempontól is különleges: Bibliavasárnapot tartunk a protestáns egyházakban. Ilyenkor különösen is hálát adunk azért, hogy saját nyelvünkön olvashatjuk a Szentírást, hogy elérhető, kézbe vehető, hálát adunk azokért, akik a bibliafordítás, -kiadás, -terjesztés szolgálatára szánták életüket, imádkozunk értük, és az istentisztelet perselypénzével a Magyar Bibliatársulat munkáját támogatjuk.

Bibliafordítók törekvése: az eredeti szöveghez hűen minden generáció számára a lehető legérthetőbben lefordítani. Ez egy nagy kihívás is, hogy a szöveghűség és a közérthetőség egyszerre érvényesüljön: megértsük, amit Isten mondott és azt értsük, amit Isten mondott. A kiállítás érdekessége ilyen szempontból, hogy nem a mi protestáns 2014-es újfordításunk, hanem a még fiatalosabb, közérthetőbb úgynevezett Egyszerű Fordítás szerint szerepelnek a képek mellett az igék. Érdemes az igéket összehasonlítani a protestáns fordítással. Érdemes egyéni bibliaolvasásaink alkalmával is több fordítást elővennünk az általában használt mellett, különösen egy nehezebben érthető mondat esetében. A különböző fordításokat egymás mellé téve még teljesebben megérthetjük egy-egy szakasz üzenetét. A legtöbbeknek a Károli fordítás és a protestáns újfordítás is szerepel a könyvtárukban, de az interneten ma már több bibliafordítás is elérhető (több fordítást is tartalmazó, jól használható források például az abibliamindenkie.hu; karolibiblia.hu és a szentiras.hu weboldalak)     

 

Ifjúság és Biblia. Hogyan jön össze ez a kettő? Összeillik, vagy nincs köze egymáshoz, és az a fiatal, aki foglalkozik a Bibliával ritka, és kicsit talán furcsa is? A mai zsoltárszakasz kifejezetten együtt beszél az ifjúságról és az Isten igéjéről. „Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet.” Keressük ennek az igének az üzenetét a mai istentiszteleten!

 

1. Mi a kérdés?

Tiszta életút. Ez nem valami „Tiszta udvar, rendes ház” verseny féle tisztaság. A tiszta út, ami használható arra, amire való. Mire való az út? Vezet valahová, kijelöli az irányt: ha az utat követed, akkor eljutsz a célba ahová vezet. Az út másik szerepe: menet közben segíti a járást. Arra készült, hogy biztonsággal és lehetőleg tempósan haladhass rajta, ebben különbözik például a szántástól, vagy a kőbányától.

 

A tiszta út tehát az, amelyik célba visz, mégpedig a jó célba – a végén nem okoz csalódást -, és az amelyiken járva menet közben nem akadsz el – nem ragad sárba a lábad, nem bicsaklik ki a bokád a kátyúkban, vagy nem botlasz meg állandóan a sziklákban.

 

Somogy megyében volt egy „mumusom”: a Kereki fehérkővár. Az erdő közepén van, vannak, akik könnyen odatalálnak, de én többször is eltévedtem, ráadásul volt, hogy a családommal, és olyan is, hogy a szolnoki bicikli-táboros csapattal, amikor nekem kellett volna a helyismeretemmel vezetni őket. Az egyik ilyen családi eltévedésünk különösen is rossz élmény volt. Mentünk autóval egy erdei úton, amiről azt hittük, hogy oda vezet, egyszer csak eltűnt az út, mi pedig egy füves tisztás közepén találtuk magunkat. A várat nem találtuk meg, örültem, hogy baj nélkül hazaértünk végül, és nem akadtunk el az erdőben.

Képzeld el az életutaddal kapcsolatban ezt a helyzetet: meg vagy győződve arról, hogy te jól élsz, jó úton jársz, aztán a végén kiderül, hogy nem oda érkezel meg, ahová szerettél volna: nem jutsz a mennybe… Erre figyelmeztet Jézus a Lukács evangéliumából olvasott szakaszban: „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. Amikor már felkelt a ház ura, és bezárta az ajtót, megálltok kívül, és zörgetni kezdtek az ajtón, és így szóltok: Uram, nyiss ajtót nekünk! De ő így válaszol nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok. Lukács 13, 24-25.

 

És a kátyús, saras, járhatatlan utak. Én mindig bátran nekivágtam rövidítő utaknak. Sokszor ráfáztam. Két élményt hozok most ide: egyszer Nagycsepelyről Karádra próbáltunk a dombon át, erdei úton eljutni. 30 km helyett 8 km. Vonzó! Csakhogy elakadtunk egy hatalmas pocsolyában. Traktorral kellett kihúzni minket. Évekkel később Mezőtúrról Szolnok felé igyekezve valahogyan eltévedtem Túrkeve felé. Hihetetlenül sok kátyú között egyszer csak egy olyan helyre értem, ahol teljes szélességben kb. 2 m. hosszan hiányzott az útburkolat. Hála Istennek a kátyúk miatt csak lassan mentem, így meg tudtam állni, és lassan áthajtani ezen a szakaszon. Igencsak örültem, hogy hazaértem baj nélkül.

Életünk útján járva is megtörténhet, hogy azt hisszük, biztonságos úton járunk, mindent úgy csinálunk, ahogyan kell, egyszer csak egy olyan helyzetben találjuk magunkat, amelyikben összetörünk, zsákutcába jutunk, elakadunk, és fájdalommal állapítjuk meg: erre nem számítottam, nem így terveztem!   

 

Az életünkkel kapcsolatban lelki értelemben tehát a legfontosabb kérdés: hogyan találok tiszta utat? Célba jutok-e az életem a végén? És a mindennapokban járható az életútam: értékesen telnek-e a napjaim, rátalálok-e az élet értékes ajándékaira, vigyázni tudok-e rájuk, betöltöm-e a hivatásomat az életben?   

 

2. Mi a kérdésre a válasz?

A tiszta életúthoz Isten igéje vezet. A célra tartó, és járható út a Bibliához kapcsolódik.

Ha célba akarunk érni kell egy biztos igazodási pont. Térkép és iránytű, hogy meg tudjuk határozni azt az utat, ami oda vezet, ahová el szeretnénk jutni. Ha csak úgy gondolomformán megyek a saját fejem után, könnyen lehet, hogy körbe-körbe járok, és végül nem jutok sehová. Ha rossz viszonyítási pontra figyelek, akkor eltévedek, és veszélybe is kerülhetek. Karl May: Winnetou című könyvében van egy fejezet, amelyiknek ez a címe: Cölöptologatók. Lelkiismeretlen banditák ezek, akik a sivatagban az útjelzők áthelyezésével ejtenek kelepcébe embereket, akiket aztán kirabolnak. Az elállított útjelzők félrevezetnek. Ebben a világban is el vannak állítva az útjelzők. Emögött pedig ott a nagy „cölöptologató”, a Sátán, a hazugság atyja, ahogyan a Biblia nevezi.

 

Tisztán kell látnunk az igazodási pontot, az utat. Ehhez pedig segítségre van szükségünk. Hogyan segít nekünk a Biblia?

 

Elmondja a nagy történetet, Isten történetét a világgal, és meghív, hogy ez legyen a mi életünk értelmezési kerete is. Honnan jövünk? Milyen volt eredetileg ez a világ? Hogyan romlott el? Mi Isten terve vele? Hogyan állítja helyre? Hogyan tudunk bekapcsolódni ebbe mi is? Ha a Biblia története alapján érted a világot és az életedet, akkor egészen más hangsúlyaid lesznek a mindennapokban, másra fogsz figyelni, mintha az alapján látod, ahogyan az emberek általában a világ történetéről gondolnak.  A Biblia az a könyv, amely meghív arra, hogy lépj be a történetébe, és maradj is benne! Legyen ez a te történeted is!

 

Tisztítja a „lelki szaglásunkat”, segít különbséget tenni a jó és rossz között. A szaglásunkat többek között azért kaptuk, hogy meg tudjuk különböztetni az egészségest a veszélyesen ártalmastól. A Covid egyik tünete a szaglásvesztés volt. Más miatt is kialakulhat úgynevezett átmeneti szagvakság. Amikor valaki egy rossz levegőjű helységben tartózkodik hosszabb ideig, átmeneti szagvakság alakul ki nála, mert hozzászokott a rossz levegőhöz. Valaki más belép a szobába, azonnal érzi, mondja is: szellőztess, itt nagyon büdös van! Szellőztetés után már a másik is érzi a különbséget.

Éreztél már olyat, hogy egy negatív viselkedésben, beszédben nyugodtan benne voltál, természetesnek, vagy elnézhetőnek gondoltál akár a magad életében, akár a környezetedben – hiszen mindenki így csinálja, nem lehet annyira rossz -, aztán egyszer csak, amikor egyedül maradtál, átgondoltad, vagy az éjszaka csendjében, esetleg egy igahirdetés hatására újra eszedbe jutott, fájdalmasan piszkosnak tűnt?

Benne élünk egy olyan világban, amelyet nem Isten gondolkodásmódja, értékrendje határoz meg. Nem lehet és nem is szabad kivonulnunk belőle. De ha benne élünk, hozzá lehet szokni a gondolkodásmódjához. Szükségünk van arra, hogy valaki napól napra és hétről hétre kiszellőztesse a szívünket, beállítsa az iránytűt, visszatereljen bennünket arra az útra, ami célba visz, és amely járható a mindennapokban. „Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet.”

 

Jézus ezt mondja: „Én vagyok az út.” János 14, 6. Jézus maga az út. Ez azt jelenti, hogy Isten nem csak egy térképet és egy iránytűt ad a kezünkbe mondván: találd meg egyedül az utat, s ha sikerül boldog leszel, és odafönt találkozunk. Ő ennél sokkal többet tesz értünk. Ő önmagát adta útitársnak, útnak: Veled vagyok, egy olyan úton vezetlek, ami célba visz, és minden nap velem járható! A tiszta életút azt jelenti, hogy mindenestül hozzá kötődsz, vele jársz, vele élsz, nem térsz el tőle. Amíg vele vagy, addig tiszta az utad, amikor róla letévedsz, akkor eltévedsz.

Hogyan lehet Jézussal élni, ha ő a mennyben van? Szentlelke és Igéje, szava által. Konfirmációs órán most a Szentlélekről beszélgettünk. Azt gondoljuk talán, hogy jó volt Máriának és Mártának, akik közvetlenül láthatták Jézus, és hallgathatták, ahogyan beszél. Jó volt annak az útközben kérdezőnek, akiről olvastunk a lekcióban, mert a kérdését közvetlenül feltehette Jézusnak, és hallhatta rá a választ is, nekünk pedig ma nincs ilyen lehetőségünk, hiszen mi nem látjuk, halljuk őt… Jézus viszont azt mondta a tanítványainak, hogy maga helyett egy másik Pártfogót küld, aki ugyanaz lesz számukra, mint ő volt földi életében. Segítség lesz megtalálni az utat, ő lesz az út! A Szentlélekről mondta ezt, aki ma is velünk van. Az igén keresztül szól hozzánk, kiemeli azokat az üzeneteket, amelyekre itt és most személy szerint szükségünk van, és így vezeti, formálja, irányítja az életünket. Vele kell tartanunk a kapcsolatot. Vele kell beszélgetnünk. Az ő szava, az ige kell, hogy átjárja az életünket meghatározó módon, hogy tiszta legyen az életutunk!

 

4. Hogyan lehet ez megtapasztalt valósággá az életünkben?

Kérdezzük meg először is magunktól: Az a kérdés, amit ez a zsoltár legfontosabbként feltesz, központi kérdésünk nekünk? Házasságban, párkapcsolatban, munkában, tanulásban mi a szempont? Mit kívánunk magunknak és a gyermekeinknek? Gondoljuk végig komolyan és őszintén, hogy ez a szempontunk: hogyan tarthatom tisztán az utamat, a gyermekeim, hogyan tarthatják tisztán az útjukat? Vagy inkább ilyen szempontjaink vannak: Hogyan leszünk sikeresek, ismertek, ünnepeltek? Hogyan leszünk gazdagok? Hogyan találjuk meg a pénzügyi biztonságot? Hogyan élhetünk problémamentesen, kényelmesen? Hogyan tudjuk magunkat megvédeni?

 

Ami a fő szempontunk, abba energiát fektetünk. Amibe energiát fektetünk az fog meghatározó módon érvényesülni az életünkben.

 

Elvileg fontosnak tartjuk a lelki értékek érvényesülését az életünkben, a fiataljaink életében (hiszen panaszkodunk sokszor, hogy az igazán emberi értékek hiányoznak már a világból, és persze ezek a mai fiatalok is milyenek!). Miközben azonban rengeteg mindenbe fektetünk energiát – munka, tanulás, különóra, sport, társas élet, szórakozás –, mindenért megdolgozunk az életünkben, mintha úgy gondolnánk, hogy a lélek majd magától fog jó irányba menni…

 

Amikor házasságkötésre készülünk fiatalokkal, olvasnak egy könyvet, amelyben sok-sok útmutatás van, és kérdésfelvetés az élettel, házassággal családdal kapcsolatban, a Biblia szemszögéből egészen gyakorlati módon. Meg szoktuk beszélni, hogy a nyelvvizsgához tanfolyam kell, a takarítást is csak OKJ-s képzés után lehet hivatalosan végezni, miért gondolnánk, hogy olyan fontos dolog, mint a házasság felkészülés nélkül, magától jó irányba fog menni? Szükségünk van az útmutatásra, a rendszeres úton tartásra, mert törvényszerű, hogy enélkül elrontjuk… Tanúsítom, hogy senki nem úgy indul neki a házasságnak, hogy el akar válni, vagy, hogy nem érdekli… Miért törnek össze szeretettel, jószándékkal, reményteljesen induló házasságok? Mi történik? Teljes jószándékkal megyünk arra, amerre az ösztönünk, az „így szoktuk”, a családi minta, a „jó tanácsok” visznek. És egyszer csak a szántásban találjuk magunkat, ahonnan nem vezet tovább út…

 

Nem fog magától jó felé menni! „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun!” Lukács 13, 24. – Mondja Jézus. Igyekezzetek! Törekedjetek rá! Szoros a kapu, keskeny az út, magától nem arra tart az élet!

 

Mit mond ez a zsoltár? Hogyan tapasztaljuk meg Isten valóságát?

4.1. „Teljes szívből kereslek téged!” Keresd teljes szívből! Fektess bele energiát! Szánd rá magad! Másként nem fog menni. A legnagyobb önbecsapásunk, hogy fél kézzel, fél szívvel megtalálhatjuk az tiszta életutat! Teljes szívből kereslek téged!

 

4.2. „Szívembe zártam beszédedet.” Zárd a szívedbe! Engedd, hogy az életedre hasson! Az igeolvasás, igehallgatás nem vallásos passzió, hanem az élet minden területét értintő útmutatás! A lekcióként olvasott történetben Jézus nem is válaszol az általános, okoskodó teológiai kérdésre: „Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?” Lukács 12, 23.  Ami a te életedet nem érinti, arról nem érdemes beszélni! „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun!” Lukács 12, 24.  Erről van értelme beszélni! Az igéről mindig az életed összefüggésében! Hogy megtaláld az utat, amelyen járj! Hogy ez legyen az utad, amelyen jársz, és nap, mint nap ezen tudj járni, minden dolgodat ez alapján intézni!

Nagyon fontos – éppen  fiatalon, amikor sokan azt mondják, hogy nincs idő erre –  időt szánni  rá, fő  kérdéssé tenni az életünkben. A pályaválasztásnál, a párválasztásnál, a gyermeknevelésben, az élet nagy döntéseinél a tiszta út szempontjai érvényesüljenek, hogy ne zsákutcákból kelljen majd összetörten kitolatni! A szívedre hasson! Ez hasson a döntéseidre, tetteidre, szavaidra!

 

4.3. „Utasításaidon elmélkedem, és figyelek ösvényeidre.” Amit a szívembe akarok zárni, azt a gondolkodásom előterében kell tartanom! Vannak információk, amiket tudok, de valahol hátul vannak, nem ezek jutnak eszembe rögtön. És van olyan, ami elöl van, azon jár az eszem állandóan. Mit gondoltok, melyik határozza meg azt, hogy mit mondok, hogyan döntök, mit teszek egy adott pillanatban? Melyik irányít?         

Megint csak: szükség van rá, hogy energiát fektess ebbe, mert a szív önző programját átírni egy életen át tartó Isteni munkálkodás! Hívő életünk legnagyobb baja az, hogy sok mindent tudunk, vallunk, csak éppen nem az mozgat bennünket, aktívan nem ez határozza meg a lelki szaglásunkat, gondolkodásmódunkat, zsigerileg más szempontok érvényesülnek! Ezért törekednünk kell arra, hogy állandóan előtérben tartsuk Isten igéjét!

 

4.4. Hogyan tartsam gondolkodásom előterében Jézus szavát? 

„Ajkam fölsorolja szád minden döntését.” Idézd fel újra és újra! Az Ószövetség idejében, amikor olvastak, mindig hangosan olvastak. Ráadásul nem volt zsebbibliájuk, csak a zsinagógában voltak Szentírás tekercsek. Fejből kellett tudni az igéket. A hívő a megtanult igéket ismételve, felidézve tartotta a gondolatai előterében azt, amit Isten mondott. Mi már kevesebbet jegyzünk meg fejből, sok információ árad ránk. De van otthon Bibliánk, és van az istentiszteleten igehirdetés. Nap, mint nap olvasom, hétről hétre hallgatom, ezzel tartom előtérben azt, amit az Úr mond. Közben a Szentlélek élővé és személyessé teszi, így beszél hozzám.

 

4.5. Miközben hűségesen járom ezt az utat megtapasztalom, hogy „gyönyörködöm rendelkezéseidben, igédről nem feledkezem meg.” Mert ez tölti meg a szívemet, mert egyre jobban megértem, mert egyre inkább „véremmé válik” a tiszta út, a tiszta levegő, a tiszta gondolkodás. Ezzel párhuzamosabban egyre érzékenyebb leszek arra, ami ettől eltér, egyre inkább fáj a nem isten szerint való gondolkodás, viselkedés a saját életemben és a környezetemben is.   

 

Hogyan lesz időnk ezt az utat járni?

Egy egyszerű kísérlet megvilágítja a választ. Ha egy üveget megtörtünk félig rizzsel vagy búzával, és megpróbálunk még beletenni annyi nagyobb kavicsot, amennyi a másik felének úrtartalmával megegyező össztérfogatú, a kövek nem fognak beleférni az üvegbe. De fordítsuk csak meg a sorrendet! Borítsuk ki a gabonát, majd az üres üvegbe pakoljuk be először a kavicsokat, végül öntsük vissza a gabonaszemeket. Ezek szépen leperegnek a kavicsok között és kitöltik a köztük lévő üres tereket. Így minden belefér majd az üvegbe. Minden a sorrenden múlik! Életünk kereteit nem tudjuk kitágítani: korlátok között élő emberek vagyunk. Hogyan fér bele minden az életünkbe, amire valóban szükségünk van? Az igazán fontossal kell kezdenünk, és bele fog férni a többi is, aminek kell (amire pedig nincs is igazán szükség az így lepereg majd.) Ha fordítva gondolkozunk, egészen biztosan mindig a lényeg marad majd el. Mi az igazán fontos? Ezt Isten tudja. Ha viszont pont a rendszeres rá figyelésre nem marad időnk, hogyan mondhatná el nekünk? Csoda-e, hogy így kaotikus az életünk?  

 

„Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet.”  Erre az útra hívlak benneteket. Járjunk rajta együtt, hogy megtapasztaljuk minden nap az áldásait, és majd a célban együtt örüljünk!

 

Kérdések az igehirdetéshez:

1. „Ami a fő szempontunk, abba energiát fektetünk.” Ha a mindennapi „energiagazdálkodásodat” ennek a mondatnak a tükrében megvizsgálod, mi irányít a mindennapi döntéseidben? Ha Isten igéjét, útmutatását tartod fő szempontodnak, milyen szempontok versenyeznek ezzel (próbálnak elvonni ettől) a mindennapi életedben?
2. „Amibe energiát fektetünk az fog meghatározó módon érvényesülni az életünkben.” Hogyan tapasztalod ennek a mondatnak az igazságát mindennapjaidban?
3. Szembesültél-e már azzal, hogy bár ismered Isten igéjének igazságát, de egy adott helyzetben nem az van gondolkodásod előterében, ezért a konkrét helyzetben nem az érvényesül, hanem valami más irányít?
4. Hogyan próbálod gondolkodásod homlokterében tartani Isten beszédét? Mit szeretnél ez ügyben másként tenni a jövőben, mint eddig?

         Végh Miklós, lelkipásztor