2025.04.20.

Köszöntés: „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha… Aki eszi az én tesztemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.” János 6, 35. 54.

 

Zsoltárfohász: 36. zsoltár

 

Olvasandó: Ezékiel 47, 1-12. (napi) Jelenések 22, 1-5.

 

Alapige: „Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia.” Lukács 24, 5-7. (napi)

 

Azért vagyunk ma együtt feltámadás ünnepén, hogy ünnepeljük az Életet, az Élőt. Ez nem csupán egy húsvéti ténymegállapítás Jézusról – nem halott, hanem élő -, hanem ez az ő méltóságjelzője. Ez az ő lényege. János a Jelenések könyvében leírja, hogy a feltámadott Krisztus így mutatkozik be: „Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő…” Jelenések 1, 17-18. Ő az élő Isten. Az élet forrása. Maga az Élet.

 

Az Ószövetség így beszél Istenről: a Vagyok, az Élő, akinek a lényege az élet. Minden más csak azért létezhet, élhet, mert ő megalkotta, életre keltette. És minden csak addig él, amíg ő életet ad neki. „Nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.” Zsoltárok 36, 10.

A Biblia tanúsága szerint ezt a világot az Élő, az Élet teremtette. Az eredeti állapot az Élőt, az életet dicséri. A Biblia hitvallása szerint eredeti állapotában – amit mi már nem ismerünk – csak az életet ismerte az ember és a teremtett világ és nem ismerte a halált, az élet hiányát: az élet teljesen betöltötte a világot és nem engedte benyomulni a halált. Ez volt az eredeti teremtési rend: az élet halál nélkül.  

 

Lehet, hogy van olyan,  aki most behunyja a szemét, és vágyakozva gondol erre: milyen szép lehet, ha volt ilyen egyáltalán. Lehet, hogy olyan is van, aki esetleg tiszteletből nem mondja, de belül „üres fecsegésnek” tartja ezt, mint a tanítványok húsvétkor az asszonyok bizonyságtételét azt gondolva: Ilyen nincs. Mert ilyet soha egyikünk sem látott. A világ, ahogyan mi ismerjük nem ilyen. A mi történetünk már nem az eredeti rend szerinti világban zajlik.

A Biblia hitvallása szerint valamikor a történelem előtti időkben az ember szakított az Élővel, az élet forrásával, elszakadt az Élőtől, és a teremtett világ is leszakadt vele együtt az Életről. Így olvasunk az ember lázadásának következményéről: „Legyen a föld átkozott miattad…” 1Mózes 3, 17. A teremtett világ hiábavalóságnak vettetett alá, romlandóság rabságában van azóta (Róma 8, 20-21.), kínok között sóhajtozik, vajúdik. Élettel összeegyeztethetetlen, életellenes állapotban van. Szakítottunk az Élővel, és ajtót nyitottunk ezzel a halálnak. Megjelent az élet hiánya, a halál. És a halál, mint a fekete lyuk, magába szívott mindent. Mint egy masszív és agresszív egyetemes fertőzés, megfertőzött mindent. Isten általános kegyelméből nem tűnt el az élet teljesen, az Élő fenntartja az életet – ezért érhettük meg ezt a szép tavaszi reggelt -, de ebben a megtört világban mindent megfertőz, és végül magába szív a halál. Nem ismerjük többé a halál nélküli életet!

Amikor megszületünk, rögtön elkezdődik a halál fertőzése. És ebben a világban minden a múlandóság bélyegét hordozza. Az élet csak átmeneti, a gyógyulás, csak egérút, hiszen végül meghalunk. Az általunk ismert világban a halál az erősebb, megfertőzi, elnyeli az életet.

 

Az ószövetségi tisztasági törvények a világnak ezt az állapotát fejezték ki, erre adtak modus vivendit, egyfajta túlélési módot Isten népének: kerüld el a halállal való érintkezést, mert az megfertőz! Így értjük meg azt, amit talán értetlenkedve olvastunk az Ószövetségből. Nem csak az erkölcsi vétség a tisztátalanság, hanem bizonyos dolgok megérintése is rituálisan tesz tisztátalanná. Aki tisztátalant (például vért, halottat, vagy penészes bőrt) érintett, azt kizárták a közösségből a tisztulásának idejére, mert fertőzött lett. Aki tisztátalant érintett, az tisztulásáig nem vehetett részt az istentiszteleten, mert a halál fertőzését hordozta magán, s ha így jelenik meg az Élő előtt, meg kell halnia. Az egész Ószövetséget áthatja az a gondolat, hogy a tisztátalan és a tiszta a találkozásakor a tiszta válik fertőzötté. Abban a világban, amit mi ismerünk, az élet és a halál találkozásakor, a halál fertőzi meg az életet.

 

A mai napra egy gyönyörű látomást kaptunk az Ószövetségből. Ezékiel látomását. Ezékiel pap volt, aki nagyon jól ismerte a templom, az istentisztelet, és a tisztaság – tisztátalanság törvényeit. Ebben a látomásban megjelenik Jeruzsálem, a jövőben újjáépítendő templom, és a délkeleti vidék: a Holt-tenger és az azt körülvevő köves, halott pusztaság. Aki esetleg volt ott, vagy csak filmen látta, az maga elé tudja képzelni ezt a képet. Ezt a hátteret látva rendkívül intenzív ez a látomás: forrás fakad a templom (az Élő jelenlétének a helye, a szent, a tiszta hely) küszöbe alól, nagy folyóvá lesz és elér a halált hozóan sós Holt-tengerbe, és meggyógyítja azt. Benne nyüzsög az élet, érintése nyomán a Holt tenger is élettel teli lesz, amerre folyik, a halott pusztaságban is kivirul az élet, amelyik nem múlandó, hanem állandó (örökké termő fák). Csak a pocsolyák maradnak halottak, amelyek nem kerülnek kapcsolatba a gyógyító folyóval. Ahová a folyó elér, ott kivirul az élet, onnan kiszorul a halál.  A Jelenések könyve megismétli a képet: az Isten és a Bárány trónusából folyó ered, amelyik meggyógyítja a halállal fertőzött teremtést, és élettel tölti meg a világot.

 

A húsvétról, a feltámadás valódi jelentőségéről beszélnek ezek a próféciák. Egy alapvető fordulatról beszélnek az emberiség és a teremtett világ sorsában, és annak a végkifejletét mutatják meg. Mi ezt a fordulatot ünnepeljük húsvétkor! Eljön az Élet, aki erősebb a halálnál, amelyik legyőzi, visszaszorítja, kiszorítja a halált a teremtett világból.

 

Jézus Krisztusban történt meg ez a fordulat. Ő az Élő! Halandó emberi testben jött el erre a világra. De benne az Élet forrása, az Élő jött el, hogy helyre állítsa az életet.

Az evangéliumok arról beszélnek, hogy ő volt a teljes Élet, aki elől a halál meghátrált. Haláltól fertőzöttet érintett meg és nem ő lett tisztátalanná, hanem a tisztátalan tisztult meg. Kiszorult a halál. Megérintette őt egy vérfolyásos betegségben szenvedő asszony. A tömegben a közelébe férkőzött, és titokban érintette, mert rituálisan tisztátalan volt, a tisztasági szabályok szerint ott sem lehetett volna a közösségben, hisz a vér érintése a halállal való kontaktust jelentette. Mi történt? Nem Jézus lett tisztátalanná, hanem az asszony tisztult meg! (Márk 5, 25-34.) Megérintett leprásokat, akiknek messziről kellett kiáltaniuk: „Tisztátalan!”, hogy időben kitérhessen előlük mindenki, jó messziről kerülték őket, mert nem csak rituális értelemben, hanem biológiailag is virulens halál-fertőzést adtak tovább, és jaj volt annak, akit megfertőzött ez a kór. Jézus pedig megérintette őket! Ez akkoriban botrány volt! És a lepra letisztul! Nem Jézus lett leprás, hanem a leprás lett ép. A betegségnek, a halál rontásának meg kell hátrálnia az Élő előtt! Megszállottak szabadultak meg. És halottak jöttek vissza az életbe, mert az élő parancsolt nekik, érintette őket!

Ezek mind jelek: arra mutatnak, hogy ő az Élő! Az Élet teljessége, akiben nincs semmi életfogyatkozás, nincs hatalma fölötte a halálnak, az ő hatalmára takarodnia kell a halálnak, mert kiszorítja az élet!

 

És innen már érthető az, amit a harmadik nap reggelén az angyalok mondanak az asszonyoknak: rossz helyen keresitek. Ő az Élő. Ő nem maradhatott a halálban. Az, hogy ő feltámadt, nem esetleges, hanem törvényszerű, a lényéből következik, tulajdonképpen a feltámadás logikus! Rajta nincs hatalma a halálnak! Feltámadt.

 

Mi történt akkor Jézus földi életében, szenvedésében halálában és feltámadásában? Az Élőnek végig kellett járnia ezt az utat. Mert neki ugyan semmi köze nem volt a halálhoz, mégis ügye volt a halállal, számolnivalója volt a halállal az emberért, értünk, akiknek közünk van a halálhoz. Mi hívtuk be a halált ebbe a világba azzal, hogy szakítottuk az Élettel. A szakítás következménye a halál. A biológiai is, de ami még rosszabb: az örök kárhozat, vagyis elszakadás az Élet forrásától, életfogyatkozás. Az Élővel, az Élet Forrásával, az Istennel való kapcsolatunkat kellett helyreállítani. Ez történt meg a kereszten. Halandó emberként jött el az Élő, ő maga állt a helyünkre. Tökéletes emberi életet élt mindvégig összhangban, szövetségben az Élettel, és mégis elszenvedte az  Élettel való szakítás következményét, mégpedig teljes súlyával úgy, ahogyan senki azelőtt: átélte emberként az örök halált, a kárhozatot a kereszten. Mert ebben is a helyünkre állt, akik ezt magunkra szabadítottuk, és magára vette helyettünk, akik ezt nem tudjuk elhordozni, mert örökre belepusztulunk.

Tökéletesen elvégezte ezt a kereszten. Közvetlenül halála előtt ezt mondta: „Elvégeztetett” János 19, 30. Református hitünk szerint Jézus pokolra szállása a kereszten megtörtént, amikor az Atya elfordult tőle (Márk 15, 34.) és elhordozta helyettünk a kárhozat súlyát. Ezután már nem a pokolba ment, hanem az Atya kezébe tette le a lelkét (Lukács 23, 46.) Ezzel együtt testileg is elszenvedte emberi sorsunkat, a halált. Ő, az Élő, az Élet, a mi halandó emberi testünkkel belement a halálba, és belülről szakította szét a halált! A halál megpróbálta elnyelni őt, de a „torkán akadt”! „Jézus, ki a sírban valál, általad meghalt a halál…” (519. dicséret) Paradoxonnak hangzik, hogy meghal a halál, mégis ez történt harmadnapra. Rajta nem volt hatalma a halálnak, de eljött a mi halandó testünkben, belépett a múlandó világba, és a mi testünkben győzte le a halált, hogy többé ne legyen hatalma a halának azokon sem, akik az Jézuséi. Feltámadás győzelme a haláltól fertőzött teremtett világ ünnepe! Megfordult a világ sorsa! „Az Élet győz, a mord halál A prédát visszaadta már, Nagy úrságának vége lett, Krisztus hozott új életet. Halleluja!” (513. dicséret)

 

Jézus halála és feltámadása számunkra azt jelenti, hogy újra szövetségre léphetünk az Élettel! És újra mienk lehet a halál nélküli élet!

 

Ezékiel látomása szerint a templom – az Élő jelenlétének helye – küszöbe alól forrás fakadt, amelyik élettel fertőz! Jézus feltámadása és mennybemenetele után elküldte Lelkét tanítványainak, hogy az ő örökkévaló élete legyen bennük. És a tanítványok elkezdték hirdetni: Feltámadt az Úr, Ő él, ő az Úr, ő az Élő, gyertek hozzá mind, hogy életetek legyen! 

És az azóta eltelt időben az élet folyója egyre szélesebb és mélyebb, mert egyre többeket ért el. Akit az élet folyója elér, és aki belelép ebbe a folyóba, annak örök élete van! És a folyó egyre szélesebb és mélyebb, egyre többeket elér. Jézus feltámadása óta ez történik a világban, ma is ez történik: az Isten Fia, az Élő Szentlelke és Igéje által magának gyülekezetet gyűjt, élettel „fertőz meg” embereket, életre kelti, oltalmazza és megőrzi örökké! (Heidelbergi káté 54. kérdésfelelet: Mit hiszel az egyetemes anyaszentegyházról?) A történelemben elkezdődött a gyógyulás.

Ma is ez a húsvéti örömhír! Ma is, ezen a templomon is, a szobádon is, vagy ahol épp ezt olvasod, átfolyik az élet folyója, ma is szól az örömhír, a hívás: jöjj hozzá! Köss szövetséget az Élővel!  Akit az élet folyója elér és aki belelép ebbe a folyóba, aki élő kapcsolatba kerül vele, annak örök élete van!

Az ószövetségi látomás szerint csak „a tócsák és pocsolyák nem gyógyulnak meg: sósak maradnak” Ezékiel 47, 11. Ki lehet maradni, az életből, örökre halálban lehet maradni, de amióta Jézus eljött, meghalt, feltámadt és győzött értünk, azóta nem kell kimaradni! Be lehet kapcsolódni a halál nélküli, halál fölött győztes életbe! Akit megérint az Élet Forrása, azt „megfertőzi” az Élet!

 

Testvérek! Mit jelent számunkra a húsvét?

Alapvető fordulatot abban a világban, ahol megszoktuk, hogy vesztesek vagyunk a halállal szemben, ahol sokan még mindig csak ezt látják és így élnek.

 

A húsvét, Jézus feltámadása azt jelenti, hogy van örök élet. Az örök életből az Élővel való szakítás zárt ki bennünket. Személyesen komolyan veheted, hogy Jézus ennek a következményét átvette tőled! Van bocsánat, rendezheted a kapcsolatot az Élővel! Neked is kész az ő Lelkét adni, hogy benned éljen! Aki engedi, hogy megérintse az élet, akik kapcsolatba kerül vele, aki befogadja őt, annak örök élete van! Az az élet oldalára került. Jézus ezt mondja: „Bizony, bizony mondom néktek, aki hallja az én igémet és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” János 5, 24. Jézus arról beszél, hogy aki az ő Lelkét befogadja, annak nem majd valamikor, hanem itt és most van. Valami új kezdődött el az életében, a lelke örök életre támadt fel. Jézussal itt és most elkezdődik az örök élet, amit nem vehet el tőled a halál! Itt a földön Vele élhetsz minden nap – az ő jelenlétében, szeretetében, valóságának megtapasztalásában – áldott életet itt a földön, ami minőségileg más. Nem a külső körülményeiben – hiszen testünkben minket is ér ennek a haláltól fertőzött világnak mindenféle nyomorúsága – de a belső lényegében, az erejében és gyümölcseiben mindenképpen más ez az élet!

Itt és most kezdődhet az örök élet. És ezért hisszük, hogy a halálunk után is az Úr Jézussal maradunk. A halál csak elköltözés, aki Krisztussal van itt, az vele marad azután is (Filippi 1, 20-24.) Akik Jézusra bíztuk az életünket, akik vele vagyunk, azoknak a lelkét örök életre tartja meg. Ezért hisszük, hogy a mikor átmegyünk a halál kapuján, nem lesz lényegi változás. Jelentős változások lesznek – a testünk meghal, színről színre fogjuk látni az Úr Jézust – de ha Jézussal éltünk itt, élni fogunk vele odaát is. Az örök életben maradunk. Nincs bizonytalanság, hogy majd talán egyszer. Az örök életnek, amelyik itt elkezdődik, soha nem lesz vége.

    

És Jézus feltámadása jelenti azt is, hogy van feltámadás nekünk is, a mi testünknek is! Nem csak a lelkünk él tovább, hanem Jézussal a testünk is az élet dicsőségében támad fel! Jézus a mi halandó testünkben győzte le a halált, megdicsőült állapotban támadt fel, így állította helyre a testünket. Mi is ebben a megdicsőült állapotban támadunk majd fel. Nem tudjuk, hogy az pontosan milyen lesz, de olyan csodálatosan fog rajta ragyogni az élet dicsősége, amit el sem tudunk képzelni! Testünkön most még hatalma van a halálnak, de az Élő vissza fog térni, és teljességre juttatja a helyreállítást, a dicsőséges testet kapunk tőle, és test és lélek egységeként fogjuk őt dicsőíteni és szolgálni örökké a helyreállított világban.  Az Isten ígérete szerint a történet vége: az élet folyója, amelyik az Isten és a Bárány a trónusából, az Élet forrásából fakad, meggyógyítja, élettel tölti meg a világot, végleg kiszorítja a halált. Ezt hirdeti nekünk a húsvét. Hát nem ez a legnagyobb ünnep?

 

Az Úrvacsora meghirdeti ezt a közösséget az Élettel! Jézus ígérete: „Én vagyok az élet kenyere, aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.” János 6, 35. 54. Örök életet és a test feltámadását adja annak, aki vele kapcsolatban van.

Az örök élet nem vicc, nem álom, hanem valóság. Az eredeti állapot helyreállítása. Örök élet és feltámadás. Nem halsz meg soha és a tested is dicsőségben támad fel. A fordulat megtörtént. Ne maradj ki! Ne maradj pocsolya, tócsa, vagy akármilyen szemedet gyönyörködtető idilli tavacska, amelyik nincs kapcsolatban az élet folyójával! Ne maradj távol tőle!

„Aki eszi és issza az én testemet és véremet…” Enni és inni teljes közösséget jelent vele. Nem hiszem is meg nem is, nem csak tudok róla, hanem megragadom, ebből élek, magamba fogadom, ragaszkodom hozzá, átjárja és átformálja az egész életemet! Ismered-e így a Krisztust? Nem a kenyér, nem a bor tart meg, hanem amit azok kifejeznek. Az élet folyója ma itt, ezen a templomon is keresztülfolyik, ahol most olvasod ezeket a sorokat, Jézus valósággal megszólít téged is Szentlelke és Igéje által. Az élő Jézus Krisztus Lelke itt van, és kész veled is közösségre lépni. Jössz-e? Adod-e magad neki, hogy belépj az örök életbe, és egy napon majd feltámadt, megdicsőült testtel szolgáld őt az újjáteremtett világban, ahol nem lesz halál örökké?

 

Kérdések az igehirdetéshez:

1. Találkoztál már a feltámadott Jézus valóságával életedben? Hogyan?
2. Mi az, ami megszólított most Jézus feltámadásának örömhíréből?
3. Mire indít ez téged?

 

Végh Miklós, lelkipásztor