2025.05.04.

„Közösség és Lélektől születés”

(Szentlélek és lelki család – 1.)

– Édesanyák vasárnapja – Szolnok, 2025. május 4. –

 

„Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által. „Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, de az ÚR beszéde megmarad örökké”. Ez pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nektek.” 1Péter 1, 22-25.

 

Pünkösd a Szentlélek kitöltetésének az ünnepe, és egyben az egyház születésnapjának is mondjuk, mert az első keresztyén gyülekezet, testvéri közösség megszületését ehhez az eseményhez kötjük. A Szentlélek azóta is közösségteremtő Lélek, összeköti Isten gyermekeit egymással, közösségbe hív, és a közösségen keresztül munkálkodik a hívő ember életében. Pünkösdre készülve most a következő vasárnapi igehirdetésekben és a szerda esti és csütörtök reggeli bibliakörök beszélgetéseiben erre a kérdésre fogunk figyelni: hogyan használja a Szentlélek a testvéri közösséget az életünkben? Pozitívan fogalmazva: milyen áldásokat ad a Lélek, ha közösségben vagy? Negatív oldalról feltéve ugyanezt a kérdést: mi az, amiből kimaradsz, ha kimaradsz a közösségből? 

 

Ma a hitünk születéséről lesz szó, és arról, hogy ehhez a születéshez szükségünk van a közösségre.

 

1. A Biblia fogalmai szerint az élő hitre jutás a születéshez hasonlítható horderejű változás az ember életében. A hittel kapcsolatban sokféle elgondolás létezik. Sokan gondolják, hogy hit az, ha valamit elhiszek, vallásos szokásokat gyakorlok, esetleg saját lelkierőre teszek szert, amivel kontrollálni tudom az eseményeket. Amikor azonban a Biblia hitről beszél, akkor azt mondja, hogy létrejön valami, ami addig nem volt.

 

Amikor biológiailag megfoganunk, majd megszületünk, akkor a nemlétből létre jövünk. (Tudnunk kell azt is, hogy a Biblia nem tanít olyasmit, hogy születéskor az örökkévaló lélek „leszületik” a földre, pláne nem „választja ki” a szüleit! A Biblia a teremtést tanítja: Isten megalkotja az egyedi és megismételhetetlen életet, és ehhez munkatársaiul, eszközeiül használja a szülőket, édesanyákat! Micsoda megtiszteltetés és csoda, nem?)

 

A bűneset óta úgy születünk meg, hogy a bűn elválaszt bennünket az Élet Forrásától, az Istentől. Vannak sejtéseink arról, hogy többnek kell lennie az életnek, mint az érzékszerveinkkel tapasztalható valóság, de voltaképpen vakok vagyunk erre a többre, sőt a Biblia még radikálisabban fogalmaz: halottak vagyunk lelkileg (ez logikus, hiszen nem vagyunk rendezett kapcsolatban az Élettel). Van biológiai életünk (biosz), a látható világra nézve van látásunk, érzékszerveinkkel meg tudjuk azt tapasztalni, de nincs örök életünk (dzoé), és az Isten valóságára nézve homályban tapogatózunk. Ez is olyan bibliai igazság, ami korrigálja a népszerű, általánosan elterjedt gondolatot, miszerint Isten születésünktől fogva a szívünkben van, bennünk él, és alapvetően hívők vagyunk. Sajnos a valóság az, hogy távol születünk tőle, öntörvényű, függetlenségre törekvő szívvel, és ahogy haladunk előre az életben, ha csak nem történik velünk valami, akkor ez termi egyre határozottabban a romlott gyümölcseit. (Ezért keresztelünk Krisztus vérének jele alatt, már a csecsemőket is a bűnbocsánat alapján. Mert cselekedeti bűneik még nincsenek, de ők is az emberi sors hordozói az autonómia gyökerével a szívükben. Amikor már cselekedni tudnak, ez meg is mutatkozik.)

 

Mi történik a hitre jutáskor? „Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint.” Efezus 2, 1-2. „Feltámadtatok a Krisztussal…” Kolossé 3, 1. „Újjá születtetek…” 1Péter 1, 22. Ennek az eseménynek az elengedhetetlen voltára figyelmezteti Jézus Nikodémust, Izrael bölcs tanítóját: „Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát… Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az… Újonnan kell születnetek.” János 3, 3. 5-7.

Tehát az élő hitre jutást a Biblia így nevezi: újjászületés, vagy felülről, Lélektől születés. Isten csodája ez, melynek során valami egészen új jön létre. Azt, ami elválasztott az Élettől eltörli a kegyelem, belép az életedbe az Élet Forrása a Szentlélek által, létrejön az élő hit, szeretet-szövetség Istennel. Megszületik Lélek által Isten gyermeke. Ennek vannak valódi életjelei: Elkezdesz lelkileg „látni és hallani”, vagyis elkezded hit által érzékelni Isten valóságát. Elkezded az Igét érteni. „Hangot adsz”: elkezdesz beszélgetni mennyei Atyáddal: nem imaszövegeket mondogatsz, hanem beszélgetsz – nem magadban, hanem vele.

 

Hogyan történik ez? „Isten élő és maradandó igéje által.” Isten a szavával teremt és hív életre. És a szavával teremt újjá, és hív örök életre is. Igéje és Szentlelke által megszólít, az a szó szíven talál, és elkezdődik az új élet. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy olvasom az igét, ott vagyok, ahol szól az ige és hallgatom, és egyszer csak elkezdek „hallani”: megértem az igét. Nem csak a szavakat, hanem a személyesen nekem szóló üzenetet. Egyszer csak elkezdek „látni”: érteni kezdem az Isten országa logikáját. Az evangélium lényege világos lesz előttem. Két dolog mindenképpen: a saját elveszett állapotom, az, hogy én így ahogyan vagyok, nem állhatok meg Isten előtt, nem vagyok jóban az Istennel. Amikor ez személyesen világos lesz számomra, az már a Szentlélek munkája. A másik, ami világos lesz: az Isten kegyelme, amit Jézus Krisztus keresztje által adott nekünk. Megértem azt, hogy Jézus miattam és értem halt meg. Ez az áldozat szükséges az én elveszett állapotom miatt is, és elég az én megmenekülésemhez is. Azt, ami engem elválasztott Istentől Jézus magára vette a kereszten, elhordozta helyettem, és eltörölte. Én pedig rá bízhatom magam arra, amit ő értem tett, nem javítgatnom kell az életemet, hanem szabad elfogadnom a kegyelmet. Ez lesz világossá számomra: elveszett vagyok, de Krisztus megváltott. Van út hazafelé!

Meglátom az ige igazságát: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő, megbocsátja bűneinket és megtisztít minket minden gonoszságtól.” 1János 1, 9. Nekem annyi a dolgom, hogy megvalljam őszintén előtte azt, amiről felismertem az életemben, hogy nem helyes, és ő megbocsát és megtisztít. Ez működő; megtapasztalható valóság. Aztán megértem azt is, amit Jézus a Jelenések könyvében mond: „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja a hangomat és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz” és életközösségre lépek vele. Jelenések 3, 20. Behívom a Szentlelke és igéje által kopogtató Jézust. Ilyen egyszerűen megtörténhet ez, hog őszintén elmondom neki: Uram, szeretném, hogy az életem Ura légy. Jöjj, lépj be és légy az én Uram! 

Kinyitod az ajtót. Belép az életedbe Jézus az ő Szentlelke által. „Megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” ApCsel 2, 35. A Szentlélek pedig a szívemben: biztosít arról, hogy Isten gyermeke lettem Krsiztusért visszavonhatatlanul, és vezet. (Róma 8, 14-17.) „Engem az örök élet felől biztosít és szív szerint késszé és hajlandóvá tesz arra, hogy ezentúl őneki éljek” (Heidelbergi Káté 1. kérdésfelelet) Készséget ad a szívembe, hogy szeretnék Istennek kedves életet élni. És nem sikerül midig, de törekszem rá, nem nyugszom bele a kudarcokba, hanem a bocsánatát és erejét kérve nap, mint nap újra kezdem!

Ezek az életjelek, amelyek Isten gyermekének a megszületését és növekedését kísérik. 

 

Látjátuk, hogy a Biblia fogalmai szerinti hit nem csupán megértek, megtanulok, elhiszek valamit, elkezdek szokásokat gyakorolni, vagy összeszedem a lelki erőmet, hanem csoda, nem létező létre hívása, megszületés a dzóéra, az örök életre! Megszülető, növekedő, formálódó élet. Él és életjelei vannak.

 

„Isten élő és maradandó igéje által.” Ezért olyan fontos számunkra Isten igéje. A Biblia és az igehirdetés. Hisszük ugyanis, hogy semmilyen emberi bölcsességből, nevelésből, kényszerből pláne, nem támad élő hit, de Isten a szavával teremt ma is. Amikor találkozol az Igével, ott csoda történik. „Miközben beszélt, Lélek áradt belém.” Ezékiel 2, 2.  Az evangélium nem előadás, hitető beszéd, hanem Istennek ereje (Róma 1, 16.) Amikor az Ige szól a Lélek áldásával, ott isteni felszabadító hadviselés, halálból feltámasztás történik! Ahol az igét hittel befogadja egy lélek, ott megfogan és megszületik az új élet, olyan változások történnek, amelyeket én magam nem tudok megvalósítani a legnagyobb jószándék mellett sem.

 

2. Hogyan kapcsolódik ehhez a hívő közösség? „Ez pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nektek.” Az életet teremtő igét mindig embereken keresztül kapjuk.

A biológiai életünkkel kapcsolatban is úgy rendezte Isten, hogy az élet továbbadása, a születésünk, a növekedésünk, a neveltetésünk az élet rendjébe való bevezetésünk emberi közösségben történik. Ez a család. Embereken keresztül kapjuk az életet, ők gondoskodnak rólunk, tőlük tanulunk, stb. Sajnos ebben a bűn által összetört világban vannak nagyon komoly sérülések a családi élet terén, és vannak gyerekek, akiknek nagyon mély szenvedést kell emiatt hordozniuk, de az általánosan igaz, hogy emberi közreműködés – mondhatjuk „közösség” – nélkül senki nem születik erre a világra. 

Sokan Isten igazi áldását, ajándékát tapasztalhattuk meg azokon az embereken keresztül, akik a mi testi megszületésünkben, nevelkedésünkben Isten eszközei voltak. Ma hálát adunk ezekért az emberekért: édesanyákért, nagymamákért, dédnagymamákért és természetesen az édesapákért is, a családért.

 

Ahogyan pedig ez a biológiai és társadalmi életünkkel kapcsolatban igaz, úgy igaz az örök életünkre, a lelki életünkre is. Isten egy lelki családban ajándékoz meg bennünket az örök élettel, újjászületésünk után a növekedésünk ott történik… Az életet teremtő igét mindig „hirdetik” nekünk, vagyis embereken keresztül kapjuk… Embereket használ fel Isten a hitre jutásunkban. Van, akinek a vér szerinti családja, ahová született már egy kis gyülekezet, ahol hívő szülők, testvérek vesznek körül és ez a kis gyülekezet beépül a nagyobba, és van, akinek a vér szerinti családja egyáltalán nem, de akkor is van egy lelki család, ahová bekerülve Isten élő igéje eléri a szívét, és átformálja, örök életre szüli!  

Pál apostol egyenesen így fogalmazza meg egy helyen az ő embereket hitre hívó szolgálatát: „gyermekeim, akiket újra meg újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek a Krisztus.” Galata 4, 19.  

 

A hitre jutásunk tehát – ahogyan a testi születésünk is – közösségben történik. „A hit hallásból van…” Hogyan hallanánk bizonyságtévő nélkül, hívő testvérek nélkül? (Róma 10, 13-17.)

– Már csak azzal, hogy kezünkbe vesszük a Bibliát, a testvéri közösség gyümölcsét élvezzük, mert azoknak a szolgálatát vesszük igénybe, akik az leírták, összegyűjtötték, lefordították, kiadták, eljuttatták hozzánk.

– Az igehirdetés a gyülekezet szolgálata. A lelki család bíz meg embereket ezzel a szolgálattal, imádkozik értük, akik az igehirdetés feladatát végzik a közösség kontrollja alatt. És a gyülekezet minden hívő tagja végzi az ige továbbadásának szolgálatát: igehirdetéssel, a hittapasztalatokról szóló személyes bizonyságtétellel, hiteles életpéldával, kérdéseink megválaszolásával, lelki beszélgetéssel, értünk való imádsággal stb. Hívő testvérek segítenek a hit döntése felé bennünket, s hitre jutva így szolgálhatunk mi is mások felé.

– Az életpélda. Lehet, hogy még nem érted a szavakat, de már látod a mintákat! A családban is ez a legerőteljesebb formáló hatás. Amikor a gyermek még nem is beszél, már hat a minta, amit lát. És amikor beszél, amikor hallja a nagy tanításokat, akkor sem azt követi elsősorban, amit mondunk neki, hanem a mintákat, amiket értékként elé élünk. Mi emberek követésre vagyunk beállítva, teremtve. Óriási lehetőség, és felelősség is ez a szülők számára. Ami neked fontos, az lesz fontos a gyermekednek is. És ez a gyülekezet ajándéka is. Belépsz egy gyülekezetbe, látod, ahogyan emberek életét átformálta az Ige. Valahogy mások. Látod a Lélek gyümölcseit az életükön. Lehet, hogy valaki még „nem beszéli a nyelvet”. Először nem is ért semmit az igehirdetésből. De az új életet hitelesen élő testvéreken keresztül már megérez valamit Isten országából. (Ahogyan az egy 50 évesen hitre jutott asszony beszélt erről a fasori gyülekezetben: „Az igehirdetésből egy szót sem értettem, csak azt láttam, hogy a lelkész nagyon lelkesen mondja, de megfogott, ahogyan az újságárus, akiről kiderült, hogy gyülekezeti tag, kedves segítőkészséggel szólt hozzám az agresszivitásom ellenére is, ezért engedtem a meghívásának, és megfogott az istentiszteleten ahogyan a gyülekezetben szeretettel fogadtak.”  – Aztán jött a többi is, jött az igeértés is, így született meg az új élet!

Az életpélda marad a legerősebb formáló hatás akkor is, amikor már érti valaki a szavakat. Ezért olyan fontos, hogy töltsünk együtt időt, hogy legyenek közös szolgálatok, programok, amikor a még kereső szívű emberek láthatják a hitet működés közben a többieken! És természetesen ezért olyan fontos a hitelesség!

– Szóbeli bizonyságtétel hitébresztő hatása a gyülekezetben. Hallod, ahogyan a testvérek egyszerűen, őszintén és hitelesen beszélnek Isten munkájáról az életükben. Ezért olyan fontosak a bizonyságtételek. Ezért olyan fontosak a  kiscsoportok testvéri beszélgetései. Sokan mondják el: „Elsősorban a személyes bizonyságtételek fogtak meg, mert hitelesen hallhattam, hogy Isten munkálkodik olyan életekben, mint az enyém. Ha vele megtörtént, akkor talán velem is!”

– A gyülekezet közösségén kívül is találkoznak és beszélgetnek nem hívő emberek a hívő gyülekezeti tagokkal. Ez is a közösség szolgálata, ami egy lépés lehet a hitre jutás felé vezető úton. Ahogyan például Pongó Sándor a korrupciós vádak miatt börtönbe zárt konfirmált református vállalkozó mesélte, hogy a börtönben történt meg vele az, ami a konfirmációkor nem.  Egy nigériai drogcsempész fiú szólította meg a börtönben egy Gedeon Bibliát nyújtva felé: „Ezt olvasd, mert e nélkül itt nem fogod kibírni!” És együtt olvasták, és imádkoztak, és ott a börtön poklában máris létrejött egy mini gyülekezet, és ez az ember megszületett az örök életre! És a bizonyságtételében ezt mondta: „Hálát adok Istennek, hogy börtönbe engedett, mert enélkül végig azt hittem volna, hogy minden rendben van velem, még hívő is vagyok… és mentem volna a pokolba, az örök elveszett állapotba.”

 

Az egyház, Krisztus teste, a hívő közösség elengedhetetlenül fontos a hit megszületéséhez. Ez így működik. Ezért:

 

1. Épülj be a közösségbe, ne maradj ki, ne maradj távol, ne maradj egyedül! Hagyd, hogy hasson, engedd, hogy Isten igéje munkálkodjon, engedj neki abban, amit már megértettél és várd a gyümölcsöt! Ha vannak még benned tisztázandó kérdések a hittel, újjászületéssel kapcsolatban, kérdezd kiscsoportban vagy négyszemközt bátran és őszintén azokat a testvéreidet, akik ezt már megtapasztalták és hitben járnak!

 

2. Szánj egy kis időt arra, hogy gondold végig, kik voltak így Isten eszközei életedben, lásd meg a testvéri közösség áldását, és adj hálát Istennek értük! Ahogyan hálát adsz ma az édesanyádért, adj hálát azért, azokért, akiket Isten a lelki születésedben felhasznált!

 

3. Hívő emberként halld meg, hogy Isten téged is eszközül akar használni! Megtiszteltetés és felelősség. Gondold végig a hallottak alapján, hogy te hogyan lehetsz eszköz mások életében? Mi az, amire jobban oda kell figyelned, ha ezt a felelősséget komolyan veszed?

 

Végh Miklós, lelkipásztor