2025.06.08.

Lélek, közösség, misszió

(Szentlélek és lelki család 6.)

– Pünkösd – Szolnok, 2025. június 8. –

Olvasandó: János 13, 34-35. János 17, 15-26. ApCsel 2, 38-47.

„Erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek… egészen a föld végső határáig.” Apostolok Cselekedetei 1, 8.

„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok.” 1Péter 2, 9-10.

Pünkösd a Szentlélek kitöltetésének az ünnepe, és egyben az egyház születésnapjának is mondjuk, mert az első keresztyén gyülekezet, testvéri közösség megszületését ehhez az eseményhez kötjük. A Szentlélek közösségteremtő Lélek, összeköti Isten gyermekeit mennyei Atyánkkal, de összekapcsol egymással is, közösségbe hív, és a közösségen keresztül munkálkodik a hívő ember életében. Pünkösdre készülve a vasárnapi igehirdetésekben és a szerda esti és csütörtök reggeli bibliakörök beszélgetéseiben erre a kérdésre figyeltünk: hogyan használja a Szentlélek a testvéri közösséget az életünkben? Pozitívan fogalmazva: milyen áldásokat ad a Lélek, ha közösségben vagy? Negatív oldalról feltéve ugyanezt a kérdést: mi az, amiből kimaradsz, ha kimaradsz a közösségből? Beszéltünk arról, hogy hitünk megszületése, az újjászületésünk közösségben történik, a feltétlen szeretet megtapasztalásának és gyakorlásának helye számunkra a gyülekezet, itt történik életen át tartó formáltatásunk is, ahogy vassal formálják a vasat, úgy egyik ember formálja a másikat (Példabeszédek 27, 17.) Hallottunk arról, hogy a gyülekezet a kölcsönös szolgálat színtere egymás felé és egy hete a konfirmáció ünnepén pedig arról szólt az ige, hogy a gyülekezetre a túléléshez, a hitben mindvégig kitartáshoz van szükségünk. Az, hogy gyülekezetbe járunk, nem úri passzió, hanem életmentő eszköz számunkra.  Ez a sorozat zárul le a mai pünkösdi igehirdetéssel és a jövő heti beszélgetésekkel, amikor arról szól közöttünk az ige üzenet, hogy Istentől kapott küldetésünk közösségi küldetés, a misszió a gyülekezet missziója.

1. Küldetésünk van. Az életünket ajándékba kaptuk. A tehetségünket a lehetőségeinket ajándékba kaptuk. Örömmel felfedezhetjük ezt az ajándékot, hálával élhetünk vele, de fel kell ismernünk azt is, hogy mindezt nem öncélú és önző felhasználásra kaptuk: küldetésünk van, azzal, amink van mások segítségére, szolgálatára lenni. „Megáldalak és áldás leszel.” 1Mózes 12, 3. Isten áldásai ne álljanak meg nálad, hanem légy áldás te magad is mások számára, azzal, amit Istentől kaptál.

Különösen igaz ez azokra, akik Jézus Krisztusban Isten kegyelembe fogadott gyermekei lettek. Fel kell ismernünk, és emlékeznünk kell rá, hogy Isten elhívása egyben küldetés, misszió is mások felé. A tanítvány egyben tanú is. A keresztyén élet nem önmagáért való.

Sokszor annyira a testi-lelki jólétünkre koncentrálunk, hogy elfelejtjük, Isten ajándékai nem öncélúan adattak nekünk, hanem azért, hogy szolgáljunk velük. A Szentlélek áldása nem a saját „lelki élvezetünkre adatott”, nem azért, hogy egy kis plusz erőt adjon ahhoz, hogy elérjük a céljainkat, hanem azért, hogy kézbe vegyen és Isten céljai felé vezessen, és ahhoz adjon erőt! Pál apostol figyelmezteti a korinthusiakat, amikor a korinthusiak által oly nagyra tartott karizmáról a nyelveken szólásról tanít, amit a hívők saját örömükre, saját maguk lelki épülésére gyakoroltak ráadásul nagy összevisszaságban, nem tartva be az ezzel kapcsolatos rendet: „a gyülekezetben inkább akarok öt szót kimondani értelemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken” 1Korinthus 14, 19.  Általános érvényű üzenet a keresztyén ember számára az élet és a szolgálat minden területével kapcsolatban: inkább azt választom, ami másokat épít, mintsem azt, ami nekem élvezetet okoz, vagy hírnevet szerez. A Lélek építésre adatott! A tanítványságunk tanúskodásra adatott. Isten gyermekeiként küldetésünk van.

Szeretjük a keresztyén élet számunkra előnyös részeit kidomborítani: békességem van, nem vagyok egyedül, Isten gondoskodik rólam, örök életem van. Ez mind igaz is, de ha csak annyit látok, hogy Istené az életem, és ez jó nekem, akkor elég egyoldalú a hitem. A héten ezt a hirtelen nagy meleget, az égető napot, a fronthatásokat szenvedve beszélgettünk arról, hogy milyen nagyszerű reklám lenne: Gyere Jézushoz, vele a kánikulában 10 fokkal hűvösebb lesz körülötted! Lehet, hogy jó reklám lenne, de a valóság az, hogy hívő emberként nem kapunk mentességet, nekünk is nehéz elviselnünk ezeket az utolsó időkben egyre fokozottabban jelentkező szenvedéseket. Mentesség helyett Jézus azt mondja: „a választottakért megrövidülnek azok a napok.” Máté 24, 22. És azokban a napokban is különleges küldetésünk van: a terhek között kitartani a Lélek erejével. És ezzel tanúskodni a mi Urunkról, aki nem mentesít a próbák alól, de velünk van és erőt ad az elhordozásukhoz. Ez pedig bizonyságtétel, amivel  mások felé szolgálunk. Küldetésünk van.

2. A küldetés lényege: tanúskodni. Isten népeként Isten szent papságaként Istennel élni és hirdetni a világban, hogy ki a mi Istenünk szavakkal, de még inkább az életünkkel. Tanúskodni azt jelenti, hogy te ismered Jézus Krisztus Atyját, az ő irgalmából találtál bűneidre bocsánatot, vele élsz, az ő Szentlelke benned lakik, rá figyelsz, vele beszélgetsz, és a mindennapjaidat, minden élethelyzetedet az ő kezéből veszed át, vele éled és küzdöd meg, neki adsz hálát, neki engedelmeskedsz. Az, ahogyan Isten népe él, arról tanúskodik, hogy kicsoda és hogyan gondolkodik Isten, akihez tartoznak. Ha az ajándékokat nem magadnak tulajdonítod az életedben, az róla tanúskodik. Ahogyan egy-egy nehéz helyzetben vele vagy, és tőle erőt, szeretetet, örömet, békességet kapsz, az Istenről tanúskodik. Ha a döntéseidet nem a közgondolkodás szerint – például csak az anyagi jólét, vagy a személyes siker szempontjából –hozod meg, hanem a Biblia gondolkodásmódja szerint, az róla tanúskodik. És ha amikor lehetőséged van rá, elmondod, hogy kicsoda neked az Úr Jézus, és mit cselekedett az életedben, az róla tanúskodik. Erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek…” „Hirdessétek nagy tetteit annak, akik a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket…”

Isten népe ebben a világban így lesz Isten országának jele, előíze és eszköze. Azzal, ahogyan él és azzal is, amit mond. A jel, ami Istenre mutat. Előíz, előzetes, ami már most ízelítőt ad, betekintést nyújt Isten eljövendő országának rendjéből. Belekóstolhatsz abba, hogy milyen. Eszköz, ami formálja is maga körül a világot.

3. Ez nem magányos küldetés, hanem közösségi. Az Ószövetségben olvasunk arról, hogy Isten Lelke egyes emberekre szállt le, felhatalmazta őket egy-egy küldetésre: prófétai, papi, királyi, bírói feladatra. A pünkösdre vonatkozó ígéret azonban már az Ószövetségben (Jóel könyve) így szól: „Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra” ApCsel 2, 17. Vagyis nem csak egyes különleges tisztségviselőkre az ő feladataikhoz, hanem Isten népének minden tagjára. Ez azt jelenti, hogy pünkösd óta az egész hívő közösség a Szentlélek hordozója. Isten Lelke küldetésbe állítja az egész hívő közösséget. Isten a testvéri közösségre bízta a küldetést. A Sámsonok kora lejárt. Isten nem magányos hősökre bízza a missziót!

Jézus a tanítványait kettesével küldte ki. Ma is fontos ez. Lehet olyan, amikor valaki egyedül van missziói helyzetben. Vannak például lelkész barátaim, akik olyan gyülekezetben kezdenek szolgálni, ahol nincs egy élő hitű ember sem. Mi a legfontosabb és legelső dolga az ilyen helyzetben a hívő embernek? Imádkozzon hívő munkatársért, akivel együtt tud majd imádkozni a feladatért, keresni Isten akaratát, és egymást támogatva végezni a küldetést.

„Tanúim lesztek…” „Választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten népe…” Együtt tudjuk betölteni a küldetést. A misszió a gyülekezet missziója. Magányos hősökként nem megyünk semmire. Oda küld az Úr áldást és életet, ahol a testvérek egyetértésben élnek (133. zsoltár).

Ez azt is jelenti, hogy hívő közösségként addig tudunk eljutni, amíg együtt megyünk, ezen van áldás! Lehet, hogy van, aki már sokkal előrébb tartana, de amíg a testvérek nem zárkóznak fel, addig türelmesnek kell lenni és imádkozni közös látásért. Ha valaki úgy vesz részt valamiben, hogy nincs benne a szíve, mert még nem érti, azon nincs áldás. Ha a sok jószándék, sok munkatárs, sokféle szívügy sokfelé szóródik, és nincs egy egymást támogató közös látás, azon nincs áldás. Azon az ügyön, ami nem közös ügy, ami mögött nincs egység, azon nincs áldás. Nagyon komoly kérdés ez, amellyel sokat küzdöttünk gyülekezetünkben az elmúlt időkben, és jelenleg is sokat foglalkozik vele gyülekezetünk presbitériuma és munkatársi közössége.

Egy példa: 10 évvel ezelőtt szerveztünk egy családi napot, amelyen keresztül nagy áldást élt meg gyülekezetünk. A tervezés folyamat az, ami itt igazán érdekes. Elhatároztuk a presbiter-munkatársi közösségben, hogy Isten elé állva imádságban együtt kérünk e tőle egy közös szolgálatot, ami mögé mindannyian szívvel lélekkel beállunk. Együtt kezdtünk figyelni Istenre, lépésről lépésre. Addig nem léptünk tovább, míg imádságban egyetértésre nem jutottunk a következő lépésről. Felfedeztük, hogy a hitoktatásban részt vevő családok felé kell együtt szolgálnunk, majd jött a gondolat: legyen egy családi nap, középpontban az értékközpontú neveléssel (Kire hallgat a gyerek?) és így tovább…

Ennek a családi napnak a gyümölcse sok család, akikkel máig tartjuk a kapcsolatot, és a családi vasárnap jelenlegi rendje is ebből az alkalomból fejlődött ki ráépülve a már akkor is gyakorolt gyerekreggelik szokására. Mindig nagy kihívás a sok jószándék, a „nekem fontos” misszió között megtalálnunk a MI missziói utunkat! Ezt gyakoroltuk akkor és ott a munkatársi közösséggel, mert gyakorolnunk kell, együtt kell gyakorolnunk, mert a missziót Isten nem egyénekre, hanem a gyülekezetre, a tanítványi közösségre bízta. Többféle szolgálat van a gyülekezetben, de fontos, hogy azok értékeljék,   támogassák egymást, egy felé mutassanak a gyülekezet missziójaként.

A misszió a gyülekezet missziója. Ezért hívunk a gyülekezetbe. Nem azért, hogy többen legyünk, hanem hogy a meghívottak a Krisztus testébe épüljenek be! Isten népe Isten országának jele, előíze és eszköze. Hol lehetne jobban belekóstolni abba, hogy mit jelent az Isten országának valósága, ha nem Isten népének körében, a gyülekezetben?

Az egész gyülekezet hármas missziói feladata: kapcsolatépítés nem hívőkkel, melyen keresztül egy még nem hívő megismerhet hívőket, beleláthat az életükbe, láthatja, hogy a hívő ember nem életidegen szentfazék, hanem „normális” ember, aki Istennel él. Meghívás a gyülekezet közösségébe, ahol a még nem hívő belekóstolhat a hívő közösség életébe. Nem csak az igéről beszélgetésbe, hanem abba is betekintést nyer, hogy hogyan működik Isten országában a közös munka, vagy éppen a szabadidő közös eltöltése, stb. Megtapasztalhatja azt, hogy nyitott szívvel, szeretettel egyenrangú partnerként fogadja őt ez a közösség. Ezért is fontos például a gyülekezeti hétvége, amikor nem csak igei alkalmakon, hanem egyéb közös időtöltés során is együtt vagyunk. Az evangélium átadása. Evangelizációs szolgálatokon, ahol együtt szolgál a gyülekezet (ki ezzel, ki azzal) és egyszerű, nem erőltetett beszélgetések közben, amikor a hívők tanúskodnak arról, hogy mit tett velük az Úr. Ez a misszió, amivel másokat is Jézushoz hívunk.   

Ezt a küldetést csak együtt tudjuk betölteni. És – ha végig gondoljuk -, akkor leginkább, leghitelesebben azzal tanúskodunk Urunkról, hogy közöttünk az Isten országa szabályai érvényesülnek, és ez elsősorban azt jelenti, hogy a Jézus tanítása szerinti szeretettel szeretjük egymást.

Az Úr Jézus több helyen is világosan beszél arról, hogy a leghatásosabb missziói eszköz az, ha a tanítványai szeretik egymást: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” János 13, 35. „Mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.” János 17, 21.  A pünkösdi történetben is olvasunk az első gyülekezet életjeleiről, gyümölcseiről. Egy szívvel és egy lélekkel szeretik Istent és egymást. Az Úr pedig nap, mint nap szaporítja a gyülekezetet üdvözülőkkel. (ApCsel2) A Római Birodalom kiábrándult társadalma is erre kapta fel a fejét az első keresztyén közösségek élete láttán: „Nézzétek, hogy szeretik egymást!” A Szentlélek által átformált kapcsolatok tanúskodnak arról, hogy kicsoda és hogyan gondolkozik a mi Urunk. Az Újszövetség erről beszél amikor az egymással való kapcsolatunkat formálja az úgynevezett „egymás” igékkel.

Lehet, hogy néha mi is egyet értünk a Kegyes kétbalkezes naplójának írójával: „Egészen jó keresztyén lennék, ha nem zavarnák mások az életemet.” Ezt a küldetést azonban csak együtt tudjuk betölteni. Éppen ez a nagy kihívás! Nem mások nélkül, egymás nélkül „zavartalanul”, hanem együtt lenni jó keresztyénnek, azzal, hogy egymást szeretjük!  

Ez pedig kizárólag az Úr Jézus kegyelmében és a Szentlélek erejével megy. Elsősorban azzal, hogy a kapcsolatainkban erőt ad a Szentlélek arra, amire mi nem vagyunk képesek: szeretni, megbocsátani, kitartani egymás mellett ott, ahol nekünk ez nehezen megy, vagy egyenesen lehetetlen. „Erőt kaptok…” Lélek csodája nem extravagáns, hanem egymás iránti szeretet tettei.

Az úrvacsorai közösséggel arra hív, hogy ebben a küldetésben induljunk el, vagy újuljunk meg most vele. Rendezzük a kapcsolatunkat vele – megvallva és az ő Lelkének erejével elhagyva azt, ami akadályoz, indulva azon az úton, ami talán nehéz, de az ő útja. És rendezve a kapcsolatunkat egymással! Bocsánatot kérve és megbocsátva. Bekapcsolódva a közösségbe, vagy megújulva a közösség gyakorlásában, ragaszkodva egymáshoz. Együtt indulva arra a küldetésre, amit Urunk bízott ránk. Ámen.

Kérdések az igehirdetéshez:

1. Mit jelent számodra Jézus Krisztusról tanúskodni a hétköznapokban? Mi jelent számodra nehézséget ezzel kapcsolatban?
2. Mi az, amit tanított neked Isten a közösségi küldetéssel kapcsolatban? Hol látod a saját feladatodat a gyülekezet missziójában?
3. „A leghatásosabb missziói eszköz, ha Jézus tanítványai szeretik egymást.” Mire indít téged ez a mondat? Miben hív változásra?

Végh Miklós, lelkipásztor