Lelki farsang vagy gyógyító őszinteség?
– Szolnok, 2026. február 1. –
Olvasandó: Jeremiás 17, 5 – 14. János 3, 16-21. 1János 1, 5-9.
„Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére. De korán reggel ismét megjelent a templomban, és az egész
nép hozzásereglett; ő pedig leült, és tanította őket. Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok
egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították, és így szóltak Jézushoz: Mester, ezt az
asszonyt házasságtörés közben tetten érték. Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy
kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz? Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen
mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor továbbra is faggatták,
felegyenesedett, és ezt mondta nekik: Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ. És lehajolva
tovább írt a földre. Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a véneken. Egyedül ő meg az
asszony maradt ott a középen. Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon
kívül, így szólt hozzá: Asszony, hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged? Ő így felelt: Senki,
Uram. Jézus pedig ezt mondta neki: Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne
vétkezz!” János 8, 1-11.
Farsangi időszakban, a jelmezbálok és álarcosbálok időszakában vagyunk. Miért szeretik az emberek
az álarcos-jelmezes rendezvényeket? Talán jól esik valaki más bőrébe belebújni, egy kicsit másnak
mutatni, érezni magát az embernek, mint aki valójában, olyannak lenni, amilyen lenni szeretne, amire
vágyik. Vannak farsangi jelmezversenyek, amikor – egyszerűsítve – az nyer, akinek a legkifejezőbb az
álcája, vagy esetleg legkevésbé felismerhető ő maga, az veszít, akinek túlságosan belátnak az álarca
mögé. Ilyenkor a versenyző arra törekszik, hogy ne derüljön ki, ki van az álarca mögött.
A farsang, a jelmezbál jó játék lehet azoknak, akik szeretik, de ha az ember az életet is farsangi
jelmezbálnak tekinti, az káros. Az élet farsangja az, amikor az ember a hétköznapi életben azt
mutatja, ami lenni szeretne, nem akarja látni és másoknak sem engedi látni azt, ami(lyen) valójában.
Az élet farsangja azt a téves gondolkodást jelenti, hogy a mindennapi életben az az igazi baj, ha
kiderül, mi van az álarc mögött.
Nézzük csak, hogy hogyan jelenik meg ez a gondolkodás a mai bibliai történetben! Mivel rángatják
ezt az asszonyt Jézus elé a vádlói? Miért ítélik el, szégyenítik meg, ölik meg majdnem? Azért, mert
megcsalta a férjét? Nem. Azért, mert „tetten érték.” Vagyis azért, mert kiderült.
Mai közgondolkodás pontosan ilyen farsangi szemmel látja az életet, amikor azt képviseli: a bűn az,
ami kiderült. A cél pedig az, hogy ne derüljön ki. Nagy botrányok akkor történnek, amikor valami
kiderül. És sokan, akik ugyanabban vétkesek, mint az, akinek a vétek kiderült, próbálják úgy csinálni,
hogy mások ne vegyék észre.
Amikor Jézus azt mondja: „aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ”, és ezek a férfiak
sorban eloldalognak, akkor kiderül, hogy ők sem teljesen tiszták, és ezt tudják is. Talán még
egymásról is tudják…
A bűneset óta minden korszakban egyetemes (és sokszor öntudatlan) az ember törekvése arra, hogy
ne derüljön ki róla a valóság.
Milyen álarcokat használunk?
1. Széles körben használt álarc a jótettek maszkja. Ez azt jelenti, hogy az ember jónak,
szeretetteljesnek, kedvesnek, megértőnek igyekszik mutatni magát. Célzottan tesz, szól, ad
olyasmit, ami ezt a képet építi fel. Nagyon odafigyel erre, különösen, amikor mások is látják.
A lelepleződés olyankor történik, amikor nem figyel oda (eléggé). Amikor történik valami, ami
felkavarja és látni engedi a benne levő rosszat, és ez olyankor történik, amikor mások is
látják. A Shrek című film egyik főszereplője Fiona a szépséges királylány, aki egy átok miatt
éjszaka ogrévé, ijesztő szörnyeteggé változik át. A történet során a királylány kínosan ügyel
arra, hogy naplemente után mindig egyedül legyen, hogy senki ne lássa az átváltozást, míg
egyszer egy olyan nyilvános helyzetben történik ez vele, ahol nincs lehetősége az
elrejtőzésre. A jóság álarca mögötti természet lelepleződését így is megfogalmazhatjuk:
kínos, amikor mások is meglátják a bennem élő ogrét!
2. A másik széles körben használt álarc az, amikor valaki mást tart oda az ember maga elé:
másnak a negatív tulajdonságait, hogy a magáéról elterelje a figyelmet… Ezt ítélkezésnek
nevezzük. Amikor az ember beszél a bűnről, csak mindig a másikéról. Lehetőség szerint olyan
emberéről, akit már „tetten értek.” Ilyenkor ő a „jelmez”, aki „búvóhelyül” szolgál. Amíg az
övéről beszélünk, addig az enyém nem látszik, vagy kisebbnek látszik… Ezt csinálják itt az
írástudók, és farizeusok: a házasságtörő nőt tartják maguk elé, az ő vétkéről beszélnek, míg
Jézus az övékére nem irányítja a figyelmet, akkor pedig eloldalognak. Figyeljük meg, hogy
mennyi ilyen „beszéd” van ma körülöttünk. Közbeszéd, média, közösségi média, személyes
beszélgetéseink. De figyeljük meg, hogy akár csak gondolatban is mennyit foglalkozunk a
mások lehetetlen viselkedésével akkor is, amikor egyáltalán nincs közünk hozzá, és nem is
érint minket. Hogy lehet így kinézni?! Hogy lehet így viselkedni?! Hogy lehet így közlekedni?!
stb. Én soha nem tennék ilyet! Sok mindent lehet rólam mondani, de ilyet azért nem…
Ennek a legrosszabb formája talán a kivetítés. Ez az a folyamat, amikor valaki leginkább azt
ítéli el másban, amivel saját magában nem mer szembenézni.
3. A harmadik fajtája a lelki álarcoknak, ami ma egyre népszerűbb: amikor valaki azt mondja,
hogy igazából nincs is bűn. Mindenki egészséges, ebben a világban és az életünkben minden
rendben van… Ez tulajdonképpen egy egyre szélesebb körben hangoztatott és elfogadott
hazugság.
Annyira belekeveredtünk ebbe a helyzetbe, annyira közelről érint mindannyiunkat, hogy már nem is
látjuk az objektív valóságot. Eggyé váltunk az álarcunkkal, észre sem vesszük. Saját álarcunkon
keresztül látjuk egymást is… Ki segít rajtunk?
A bibliai történetben az írástudók és farizeusok jó helyre mennek a kérdéssel. Jézus az igazság
(valóság) leleplezője, kimondója. „Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos (valósághű)
ítéletet.” János 7, 24. Őt kell megkérdeznünk! Itt csapdaként teszik fel a kérdést. Nem csapdaként,
hanem őszintén, de a kérdést nekünk is fel kell tennünk: „Hát te mit mondasz?” Nem manipulatívan,
hanem őszintén. Nem a másikat tolva középre, hanem magunkra nézve. Elkeveredtünk a saját
farsangi bálunkban, már nem tudjuk, hogy mi a teljes igazság, könyörülj rajtunk, Jézus, mond el a te
ítéletedet, mi pedig figyelünk rád!
Az imádság éve és az év vezérigéje – „Szüntelenül imádkozzatok!” – erre is felhívja a figyelmünket. Az
imádságnak elengedhetetlen szerepe van az igazság keresésében. Milyen jó lenne, ha egy-egy
konfliktushelyzetben, egy-egy problémával kapcsolatban tudnánk szabad szívvel ilyen kérdést
feltenni Jézusnak, ahelyett hogy nyomjuk a saját felszínes „igazságunkat”, és még a törvénnyel is a
másikat – egymást – vádoljuk!
Jézusnak van hiteles válasza a valóságról. Nézzük, mit mond ebben a történetben!
1. Van jó és van rossz. Van igazság és van bűn. Nem igaz az, hogy minden és mindenki jó,
mindenféle viselkedést el kell fogadni. Jézus nem mondja azt ebben a történetben, hogy az
asszonyt nem bűnös, vagy a házasságtörés nem lenne rossz. „Menj el és mostantól fogva
többé ne vétkezz!” Vagyis, amit tettél az vétek volt. Ne tégy többet ilyet! Aki azt várja el
Jézustól, hogy elnéző legyen, azt mondja, nincs rossz, az csalódni fog! Sokszor azt várják el az
egyháztól, hogy legyen elnéző. Amikor arról beszélünk, hogy valami, amit emberek
gyakorolnak, rossz, akkor azt az ítéletet kapjuk, hogy szeretetlenek vagyunk. Pedig van jó és
van rossz. Ennek világos képviselete szeretet, és ennek összemosása szeretetlenség.
2. Felszínes ítélet volna az, hogy vannak jó és rossz emberek. A valóság szerint mindenki bűnös.
„Az vessen rá először követ, aki nem bűnös.” – mondja Jézus. Ítélni annak van joga, aki felette
áll minden ítéletnek. Az ítélkezők közül ezt senki nem meri állítani magáról. Jézus a néma
kommunikációjával is ezt az üzenetet erősíti. Azzal, hogy ír a földre, egy ószövetségi
próféciára emlékezteti az írást nagyon is jól ismerő írástudókat: „A tőled elpártolók nevét
porba írják, mert elhagyták az Urat, a folyóvíz forrását.” Jeremiás 17, 13. Az ószövetségi
mondat szövegkörnyezete pedig a következőképpen szól: „Csalárdabb a szív mindennél,
javíthatatlan; ki tudná kiismerni?! Én, az Úr vagyok a szívek ismerője, a vesék vizsgálója,
mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete és tetteinek gyümölcse szerint megérdemli.” Jeremiás
17, 9-10. Tehát ítélni csak az Úrnak van joga, mi emberek mindannyian ítéletre méltók
vagyunk őelőtte, aki ismeri – nem csak az életünk felszínét, hanem – a szívünk mélyét is.
3. A mózesi törvény igazat mond, amikor halált kér a bűnösre. A valóság az, hogy nincs más
megoldás. A teremtett világ isteni rendje szerint bűn következménye a halál, mert a bűn
elszakít az élet forrásától. „A bűn következménye a halál.” Róma 6, 23. Valakinek meg kell
halnia (örök halállal) az én bűnöm miatt. vagy nekem, vagy valaki másnak. A baj nem az, hogy
kiderül a bűnöm, hanem az, hogy van. Ha nem derül ki, akkor is elválaszt az élettől, akkor is
megöl bennünket, ellehetetleníti az életünket…
4. Valakinek meg kell halnia a bűnöm miatt. Vagy nekem, vagy valaki másnak. A megváltás
örömhíre éppen azt hirdeti, hogy valaki más halt meg helyettünk. „Én sem ítéllek el…” –
mondja Jézus. A megváltás azt jelenti, hogy az egyetlen igaz és bűntelen, az egyetlen, aki
követ dobhatna, nem dob. Ő mást tesz: Ő maga áll a kövek alá. Az egyetlen megoldás: az
egyetlen igaz és bűntelen hordozza el mindannyiunk helyett, mindannyiunk nevében a halált.
Nem téged ítél el, hanem a bűnödet. A kereszten önmagában hajtja végre az ítéletet. Ezért
van gyógyszer, van bocsánat. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta,
hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert Isten nem azért küldte el
a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. Aki hisz őbenne,
az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött
Fiának nevében.” János 3, 16-18.
5. A baj tehát nem az, ha kiderül, hanem éppen az, ha rejtve marad. Ha van gyógyszer egy
halálos betegségre, akkor a legnagyobb baj, ha nem derül ki időben! „Az ítélet pedig az, hogy
a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a
világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a
világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. Aki pedig
az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy
Isten szerint cselekedte azokat.” János 3, 19-21. „Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő
maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére
megtisztít minket minden bűntől.” 1János 1, 7.
6. A gyógyulás útja: bűnvallás. Le kell tennünk a lelki farsangi álarcokat előtte! Engedd, hogy
megvizsgáljon. Tedd a keresztre, ami oda való, ami elválaszt az élettől, ami beteggé tesz! „Ha
azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az
igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket
minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt, és
nincs meg bennünk az ő igéje.” 1János 1, 8-10. Ő megbocsát, megtisztít, a te dolgod, hogy
megvalld a bűnt. Mégpedig szigorúan a sajátodat. Csak így lesz bocsánat, megújulás,
gyógyulás. Lázár Ervin: A csodapatika című meséjében ír egy nagyon kifejező példázatot arról,
hogy ha a világ lelki bajaira létezik gyógyszer, és egy gyógyszertár, ahol ezeket a
gyógyszereket meg lehet kapni, akkor a változás hiánya csakis annak köszönhető, hogy
mindenki másnak akar ott bevásárolni, pedig ott az a szigorú szabály, hogy mindenki csak
magának veheti igénybe a gyógyszereket…
7. Megvallani őszintén az Úr előtt. Ez az élő hitre jutás fontos lépése, és ez a hívő élet napi
kérdése is. Hívő emberként rendszeresen légy kész az önvizsgálatra, a negatív dolgok
megvallására, hogy a rendezetlen bűn ne szomorítsa meg a benned lakó Szentlelket és ne
erőtlenítse el, és tegye hiteltelenné az életedet! Ez a hívő ember rendszeres lelki higiéniája.
8. Mindezeket komolyan véve ítélkezés helyett szeretettel segítsük egymást is az áldott
Orvoshoz, Jézushoz!
Adjon Isten így is megújulást az imádságban, és imádságban megújulást a vele való kapcsolatunk
tisztaságában! Ámen.
Kérdések az igehirdetéshez:
1. Hogyan találkozol életedben a lelki farsang kísértésével? A három „álarc” típus közül,
melyik jelent számodra kísértést?
2. Mire hívta most fel a figyelmedet Jézus látása a bűn valóságáról? Mire indít ennek
komolyan vétele a gyakorlatban (egyéni kegyesség, gyülekezeti közösség, emberi
kapcsolatok)?
Végh Miklós, lelkipásztor