Lélegezz!
– Szolnok, 2026. február 22. –
Olvasandó: 1Thesszalonika 5, 17. Máté 6, 5-15. 7, 7-11.
„Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, írástudókat is, akik vitatkoztak velük. Amint meglátták Jézust, az egész sokaság felbolydult, és eléje futott, hogy köszöntse őt. Ő pedig megkérdezte tőlük: Miről vitatkoztok velük? A sokaságból így felelt neki valaki: Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van; és ahol hatalmába keríti, földhöz vágja őt, habzik a szája, és megmerevedik. Szóltam a tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták. Jézus így válaszolt nekik: Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém! Odavitték hozzá, és amikor meglátta Jézust a lélek, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett, és habzott a szája. Jézus megkérdezte a fiú apjától: Mióta gyötri ez a betegség? Ő pedig ezt válaszolta: Gyermekkora óta. Gyakran vetette tűzbe is meg vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk! Jézus pedig ezt mondta neki: Ha tehetsz?! Minden lehetséges annak, aki hisz. A fiú apja azonnal felkiáltott: Hiszek! Segíts a hitetlenségemen! Amikor látta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: Te néma és süket lélek, én parancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé! Az pedig felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: meghalt. Jézus azonban kezét megragadva felemelte, és az felkelt. Amikor azután Jézus bement egy házba, a tanítványai megkérdezték tőle maguk között: Mi miért nem tudtuk kiűzni? Ő pedig ezt mondta nekik: Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.” Márk 9, 14-29.
Imádság évéhez, és ennek az évnek a vezérigéjéhez – „Szüntelenül imádkozzatok!” 1Thesszalonika 5, 17. – kapcsolódik böjti igesorozatunk, melynek címe: Lélegezz! A cím arra mutat rá, hogy az imádság a hívő ember lélegzetvétele. Ahogyan biológiai életünk szempontjából összekapcsolódik az élet és a lélegzetvétel, úgy lelki életünk szempontjából az imádság és hit elszakíthatatlanul összekapcsolódik. Az élő ember lélegzik, és a lélegző ember él. A hívő ember imádkozik és az imádkozó ember hisz. Lélegzetvétel nélkül nincs élet és élet nélkül nincs lélegzetvétel. Imádság nélkül nincs élő hit és élő hit nélkül nincs valódi imádság.
Ahogyan családunkban többen, úgy én is átmentem a szív MR vizsgálaton. A vizsgálat során amellett, hogy az ember egy szűk csőben fekszik, a legnehezebb, amikor a vizsgálatvezető többször egymás után ezt mondja: „Szívd be a levegőt! Fújd ki! Ne lélegezz!” Be, ki, és most ne lélegezz! (Nem fordítva). Tessék csak kipróbálni! Meddig bírod ki evés nélkül? Hetekig. Meddig bírod ki víz nélkül? Napokig. Meddig bírod ki levegő nélkül? Néhány percig… Ha nem veszel levegőt, nem élsz.
Ha nem imádkozol, nem élsz lelkileg. Ha hívő emberként az imaéleteddel gondok vannak, légzési nehézségeid vannak, oxigénhiányos állapotban vagy, lehet, hogy fuldokolsz lelkileg…
Miért kell az imádság éve? Mert problémáink vannak a légzéssel, sőt egyenesen fuldoklunk, és ennek a tüneteit hordozza a hitéletünk, egyházi életünk! Mennyire fontos az imádságban megújulnunk? Annyira, amennyire egy fuldoklónak fontos az, hogy újra induljon, és egyenletessé váljon a légzése. Az imádság éve nem indítja újra a lelki légzésünket, de felhívja a figyelmet rá. Az Úr indítja újra, aki Lázárt is kihívta a sírból. A böjt nem indítja újra a lelki légzésünkez, csak megállít, de az Úr indíthatja újra, ha a böjtben őszintén megállsz előtte…
Lélegezz! Ugyanaz, mintha ezt mondanám: élj! Imádkozz! Ugyanaz, mintha azt mondanám: higgy!
Mit jelent ez a képes beszéd, hogy az imádság a hívő ember lélegzetvétele?
A Biblia végig és világosan arról beszél, hogy számunkra Isten az élet forrása. Olyan, mint biológiailag az oxigéndús közeg. Ha rákapcsolódunk, életben vagyunk, ha elszakadunk, el vagyunk zárva tőle, akkor meghalunk, halottak vagyunk. A teremtett ember élt – nem csak biológiailag, hanem a teljes, testi-lelki értelemben -, mert Isten jelenlétében volt minden percben, „rákapcsolódva”, vele zavartalan szeretetkapcsolatban. Isten figyelmeztette: ha szakítasz a fáról, szakítasz Istennel, elszakadsz az élet forrásától, meghalsz. Szakítottunk. Meghaltunk. Azóta nem az a természetes, hogy élünk lelkileg, Isten szempontjából, hanem éppen az ellenkezője a született természetünk.
Az imádság azt jelenti, hogy Isten valóságos jelenlétében, vele élő, működő kapcsolatban élek minden pillanatban (akkor is, amikor éppen nem beszélgetek vele tudatosan). Szüntelenül lélegzem. Szüntelenül imádkozom. De míg a légzés az egészséges szervezetnek automatikusan és tudattalanul megy, addig az imádságot rendszeresen és tudatosan (is) gyakorolnom kell, hiszen az egy kétoldalú szeretetkapcsolatról szól két személy között, és nem az élettelen oxigén felvételéről… Ahogy minden kapcsolatot, úgy ezt is ápolni kell ahhoz, hogy jól működjön, beszélgetni kell egymással.
Az imádság beszélgetés, kapcsolatápolás Istennel. Minőségi idő, amikor figyelek rá, amikor rá figyelek. Hallgatom őt – és válaszolok neki a szavaimmal és az életemmel. Belégzés (hallgatom) – kilégzés (válaszolok).
Lélegezz! „Szüntelenül imádkozzatok!” Tudatos gyakorlás és állandó vele lét tudattalanul is. Mind a kettő fontos, és a kettő szervesen összefügg! A rendszeres és tudatos beszélgetés és annak a tudata, hogy tudattalanul is Isten jelenlétében, rá kapcsolódva élek minden percben. Közben-közben spontán is meg-megszólítom őt, hisz velem van. És meg-megállok figyelni rá, hogy merre vezet, hisz szól hozzám. A tudatos beszélgetéseinkből táplálkozik az állandó vele lét, és az állandó vele lét valósága teszi valódivá, őszintévé a tudatos imádságot (e nélkül csak élettelen, képmutató vallásoskodás)
Serdülőkoromban egyszer eszembe jutott, hogy mi van, ha elfelejtek levegőt venni, és megfulladok? Elkezdtem figyelni magamat, és persze – amikor odafigyeltem, egészen hihetőnek tűnt, hogy el is felejthetem a lélegzetvételt. Persze ma már mosolygok ezen, hiszen tudom, hogy a vegetatív idegrendszer automatikusan és tudattalanul vezérli a légzést az egészséges szervezetben. Ha valaki „elfelejt” levegőt venni, azzal már nagyon nagy baj van. Lelkileg azonban sajnos ennyire nagy baj van velünk! Ezért kell tanulnunk a lélegzésről, sőt ezért van a tanulásnál még többre szükségünk, csodára, újraélesztésre, ahhoz, hogy újra (rendesen) lélegezzünk!
Hála Istennek a tanítást, az újraélesztést a Szentlélek, Jézus Lelke végzi, miközben mi az igére figyelünk! Korábban már mondtam: ahogy Lázár Jézus szavára kijött a sírból, úgy kel életre, újul meg a hitünk, imádságunk, életünk az Ige és Szentlélek érintésére. Ezért van ez az igehirdetés sorozat. Ezzel a komolysággal és ezzel az imádsággal figyeljünk ma a bevezetésre, és azután az Úr Jézus által tanított imádság mondataira!
- Figyeljünk először is arra, hogy a Biblia szerint mi nem imádság?
Bármennyire is vallásosnak, misztikusnak, lelkinek is tűnik valami, ha nem köt össze az élő Istennel, Jézus Krisztus Atyjával, akkor nem imádság!
Önmagában nem imádság a meditáció, ami befelé fordít, a saját lelkem felé. Miközben a mai ember nem tud mit kezdeni a mennyei Atyával való beszélgetéssel, készséggel ajánlja és gyakorolja a befelé nézést, a meditációt, önmagunk lelkének rendbetételét, mint a békesség útját. Bár valóban hasznos lehet önmagában az is, hogy egy időre felfüggesztjük a pörgést, a hangoskodást, megpróbálunk lehiggadni, elcsendesedni, és nyugodtan átgondolni a dolgokat, ez azonban még nem imádság. Isten az élet forrása, nem a saját lelkem. Saját magamban meditálva, még mindig független vagyok az oxigénforrástól (valószínűleg ezért tud az imádságtól idegenkedő mai ember közösséget vállalni ezzel a fajta meditációval, mert így nem kell feladnia a függetlenségét.) Az imádság kapcsolódást jelent, a függetlenség feladását: Mennyei Atyád, akihez a belső szobádban imádkozol, megjutalmaz téged, benne bízó, tőle függő gyermekét az ő valóságának megtapasztalásával.
Az önmagamba zárt függetlenség, nem tapasztalja meg a mennyei Atya, az élet forrása valóságát, nem kerül kapcsolatba az oxigénforrással, nem lélegzetvétel, nem élet lelkileg. Nem imádság és nem élő hit, mert így magamban vagyok. Ennek a szinonimája az, ha valaki a hitet pozitív gondolkodásnak, egyéni lelkierőnek látja. Ezzel magamban bízom, magam vagyok, ezért ez nem hit, nem imádság a bibliai értelemben.
Nem imádság a transzcendens beszélgetés bárki mással Jézus Krisztus Atyján kívül. Ő az oxigénforrás. Sokak lakásában van szénmonoxid riasztó, ami életmentő lehet. A szénmonoxid ugyanis nagyon veszélyes, mert úgy öli meg az embert, hogy az észre sem veszi. Nem érzi a szagát, és közben lélegzik is, csak nem oxigént, és ráadásul a szén-monoxid elfoglalja a hemoglobin oxigénmegkötő felületét. Magad sem tudod, miért leszel rosszul, pedig lélegeztél… Nem mindegy, hogy kihez fordulunk, kit szólítunk meg a láthatatlan világban. Ha nem az oxigénforrással vagy kapcsolatban, akkor veszélyes levegőt szívsz be! Nem bármilyen isten, hanem csak Jézus Krisztus Atyja az élet forrása!
Nem valódi imádság a vallásos teljesítmény, amivel magara akarom felhívni a figyelmet. A képmutató látványkegyesség, ami formálisan imádság, viszont a célja nem a mennyei Atyával való kapcsolatfelvétel, bensőséges beszélgetés, hanem a lelki teljesítményem az emberek, vagy önmagam előtti bizonyítási vágya. Ez sem imádság, bármennyire is lenyűgöző, odaszánt, begyakorolt… A célja a bizonyítás. Elérte a célt – mondja Jézus. De nem érte el az Atya szívét. Ez sem kapcsol össze az oxigénforrással, magamban vagyok. Nem lélegzetvétel, nem élet lelkileg. Nem imádság és nem élő hit.
Nem imádság a mágia. A pogányok bőbeszédűsége. Mit jelent a bőbeszédűségért meghallgattatni? Ismered, amikor valaki lukat beszél a hasadba? Amikor annyira mondja, és addig mondja, amíg ráhagyod? Na ezt jelenti! A saját akaratom hajtogatásával megpróbálom rávenni Istent arra, hogy az én érdekemet szolgálja, azt tegye, amit én akarok. Nem a szavak száma itt a lényeg, hanem a szándék. Az Istent irányítani akaró technikák nem imádságok. Legyen ez egy babonásan vetett kereszt, szerencsetárgy, varázsige, vagy a megszállottan hajtogatott saját érdek Isten előtt, miközben a fülem és a szívem zárva van az ő szelíd szavára! Ez nem köt össze Jézus Krisztus Atyjával, mert így „imádkozva” továbbra is független vagyok, én akarom még őt is irányítani (amit nem lehet). De a probléma a függetlenség. Az élet forrásától, az oxigénforrástól… Így az irányításmániámmal együtt is megfulladok lelkileg!
- Jézus szerint az életünk baja a hitetlenség (autonómia, elszakadás az oxigénforrástól), a gyógyulás útja a hit, a visszakapcsolódás, a tőle való függés. Ennek gyakorlása az imádság. „Ó, hitetlen nemzedék!” „Minden lehetséges annak, aki hisz.” „Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.”
„Ez a fajta” nem csak az a konkrét betegség, megszállottság, hanem az életünk mindenféle nyomorúsága, ami az Istentől való elszakadtságunk miatt van ebben a világban. Az élet hiánytünetei. Mi magunkban nem tudunk rajtuk változtatni. Erőlködünk, vitatkozunk, mint a tanítványok. Ennyi telik tőlünk. Sok mindenre képesek vagyunk, csak az ÉLETre nem. Az nekünk lehetetlen.
„Minden lehetséges annak, aki hisz.” Mert „Istennek minden lehetséges” Márk 10, 27. És az élő hit azt jelenti, hogy vele kapcsolódok össze, az ő jelenléte, az ő élete jelenik meg az életemben. „Csak imádságra” mert az imádság az összekapcsolódás „mozdulata”. Összekapcsolódás az élet forrásával, akinek lehetséges életre kelteni a lelkileg halottat is! Az imádság azt jelenti, hogy feladom a függetlenséget, az autonómiát, az irányítást és átadom magam neki. Így kapcsolódok rá az élet forrására, az oxigénforrásra. Lelkileg így kapok levegőt!
A Biblia logikája: úgy haltunk meg, hogy leszakadtunk. Úgy kelünk életre, hogy visszakapcsolódunk. Az akadály, ami elzár minket a friss levegőtől, a bűn. A függetlenségi törekvésünk, a bizalmatlanságunk, az öntörvényűségünk. Hogyan kapcsolódunk vissza? Úrvacsora hirdeti ezt nekünk, amikor az Úrnak halálát hirdeti. Az akadályt magára vette Jézus, az egyszülött Fiú. Aki mindvégig zavartalan kapcsolatban volt az Atyával, mindvégig tiszta, friss levegőt lélegzett az élet forrásából, úgy imádkozott, hogy a körülötte lévők kérték, tanítsa őket, mert látták rajta a friss levegő hatását. Úgy tele volt ezzel az éltető erővel, hogy még lopni is lehetett tőle, mert áradt belőle (vérfolyásos asszony). Ő fulladt meg helyettünk. Fizikailag is, és lelkileg is: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Márk 15, 34. Ezzel ezt mondta: „Nem kapok levegőt nélküled, Atyám! Nem kapok levegőt a világ bűne miatt!” Ezt tette Jézus helyettünk és értünk, hogy mi visszakapcsolódhassunk az élet forrására.
Hogyan lesz ez az enyém? Hogyan kapcsolódok rá? Hit által. Vagyis imádsággal. „Ez a fajta nem űzhető ki, csak imádsággal.” Feladom az önállóságot, és elkezdek imádkozni! Segítségül hívom őt! „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül!” Róma 10, 13. stb. Többé nem magamban bízom, hanem benne! Még csak nem is a saját hitemben bízom, hanem benne! Éppen ezzel kezdek el hinni! Kiáltok! Segítségül hívom őt!
A hívő ember imádkozik, és a (valóban) imádkozó ember hisz. Figyelj csak, hogyan indul az élet! Úgy, ahogyan a beteg gyermek apjával történik: „Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!” Mennyire erős ez a hit? Csak annyira, mennyire erős az, akibe kapaszkodik! „Aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik…” „Mert Istennek minden lehetséges…” Ez a kiáltás pont elég ahhoz, hogy elinduljon az élet! Mert ez az autonómiát feladó, még önmagától hinni sem akaró, mindenestül Jézusba kapaszkodó ember kiáltása! „Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!” olyan ez, mint amikor a vízből kihúzott ember egyszer csak köhögni kezd, és újra lélegzik! Él! Vagy mint az újszülött, aki felsír, először vesz levegőt, és él! Így indul el az élet! Imádsággal! Az első levegővétellel! Lélegezz! „Aki segítségül hívja az Úr nevét, élni fog!” Lélegezz!
Az új élet megszületésének útja: lélegezz! Az új élet életjele, és bizonyítéka: lélegzik! Imádkozik! Nem azért, mert illik, mert bizonyítani kell, mert befolyásolni akarja az Istent, hanem azért, mert lehet, szabad, jól esik, szükségem van rá!
- A hívő élet útja pedig innentől ez: lélegezz! „Ti tehát imádkozzatok!” Máté 6, 9. „Szüntelenül imádkozzatok!” 1Thesszalonika 5, 17. A hit útja az imádság útja. Az Istentől távoltató erők csak imádsággal űzhetők ki. A halál és bűn erőit csak az imádság tartja távol, mert az imádság lélegzetvétele az élet!
Ezért nincs hívő élet imádság nélkül! Ez a lélegzetvétel kapcsol össze folyamatosan mennyei Atyámmal, és tart életben.
3.1. Az imádság önátadásában nem elveszíted magadat, hanem önmagadra találsz. „Ki vagyok én? Váltig faggat, gúnyol a magány, a gyötrelem. Bárki vagyok, Te tudod, ismersz: Tiéd vagyok én, Istenem!” (Dietrich Bonhoeffer: Ki vagyok én?) Önazonosságunk kulcsa, a lelki stabilitás útja minden kísértésben és helyzetben: Tied vagyok, Uram! Ez nem egy elméleti hittétel, ez az imádság gyakorlását jelenti. Így imádkozott Luther is, a kísértések és félelmek között kiáltva: „Tied vagyok, ments meg!”
Az imádságban erősödsz meg rendszeresen abban, hogy az övé vagy Krisztusért, hogy vele mehetsz végig az út következő szakaszán, hogy neki köszönheted a sikeredet, vele állhatsz fel a kudarcból, vele örülhetsz a tiszteletnek, és ő véd meg, ha megaláznak, hogy vele állhatsz meg a kísértésben, és az ő bocsánata ölel fel a földről, ha elbuktál, és erőtlenül fekszel a porban. Mindent vele beszélhetsz meg és vele beszélgetve erősödsz meg abban, hogy vele élsz, és az vagy, aki Krisztusban lettél: Isten gyermeke! Most is! Lélegezz, hogy megerősödj!
3.2. Lélegezz! Így lehetsz másoknak is hasznára azzal, hogy az övé vagy! Ne erőlködj, ne mutasd, hogy keresztyén vagy, ne próbáld magad kidolgozni az Isten szerinti életet, csak lélegezz! Ne akarj önálló keresztyén életet, mert az rólad beszél, nem róla, és az nem élet. Te csak lélegezz! Kapaszkodj belé! Szüntelenül imádkozzatok!
Nézd Jézus példáját! Szüntelenül imádkozott, amikor tehette elvonult, hogy az Atyával legyen. Áradt belőle az élet. Nem volt saját programja, amire az Atya áldását kérte volna, hanem mindenestül az Atya programját végezte. Tudta, hogy mikor, hol kell lennie, mit kell tennie, mondania. Egy perccel sem indult előbb Lázárhoz, mint kellett, és egy percet sem késett, bár többen mondták neki, hogy jöhetett volna előbb. Egy egyszerű fohászt mondott, és kihívta a sírból a halottat (János 11, 1-44.) Itt a mai történetben is amikor a tanítványok erőlködnek, kudarcot vallanak, vitatkoznak (jobb híján), akkor Jézus „természetes egyszerűséggel” meggyógyítja a fiút, és hitre segíti az apát. Belőle akkor is élet áradt abba, aki megérintette, amikor nem figyelt oda… Belőlünk miféle erő, miféle lélek jön, amikor nem figyelünk oda?
Fuldokló lelkünk erőtlensége leplez le minket. Amikor nincs bizonyosságunk, amikor az életünk nem áldás, hanem újra csak (vallásos) önzés, az azért van, mert nem veszünk levegőt! Nem imádkozunk! Vagy csak ímmel-ámmal, hébe-hóba, amikor már majdnem megfulladunk! Ne próbáld jobban „csinálni” a keresztyénséget, inkább csak lélegezz! Újra! Jó mély levegőket vegyél! Imádkozz! Átadott élettel! Ne erőlködj, lélegezz! Imádkozz! Ne a saját (független) programodra kérd az ő áldását, hanem add át magad neki, az ő programját kövesd! Erőlködsz, hogy keresztyén legyél, vagy lélegzel és ezért élsz? A válasz, a titok, az imádság! Imádkozz és áldás leszel!
Amikor belső keringetésen felejtem az autó szellőző rendszerét, egyre elhasználtabb a levegő, párásodik az ablak, van egy furcsa atmoszféra, érzem, hogy valami nincs rendben. A zárt rendszerben nem vagyunk kapcsolatban a külső oxigéndús levegővel, egyre fogy az oxigén. Az imádság hiánya ehhez hasonló a hívő ember életében. Egyre rosszabbul érezzük magunkat, egyre inkább rólunk kezd szólni az élet, a mi „(izzadság) szagunkat” lehet rajtunk érezni. Ha sokáig így marad fuldokolni fogunk.
Amikor észreveszem, hogy az autóban ez a helyzet, azonnal átkapcsolom a rendszert külső szellőztetésre. Tegyük ezt meg lelkileg! Állítsuk át! Állítsuk vissza most! Lélegezz!
„Imádkozzatok!” „Így imádkozzatok!” – mondja Jézus. Miért kell tanulnunk az imádságot? Nem mindegy, hogy hogyan veszed a levegőt. Kérdezz meg egy maraton futót, egy úszót, vagy egy magashegyi hegymászót! Az életed múlhat rajta. Az eddigiekből talán érzékeltük, hogy az imádság egyrészt életjel, aminek az őszintesége a fontos, mégis tanulnunk kell a hogyanját. Jézus: „Ti azért így imádkozzatok!” „Még a spontán, önkéntes ima sem lehet önkényes.” (Lochman) Ha függés, akkor nem a magam módján, hanem úgy, ahogyan ő tanít. Ehhez ad medret a Miatyánk. Jézus nem azt mondja, hogy ezt imádkozd mindig és csakis, hanem azt, hogy így imádkozz! Innen folytatjuk majd a következő alkalommal.
Most kezd újra onnan, ahol éppen most tartasz. „Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.” És böjtöléssel – teszi hozzá Máté (Máté 17, 21.) A böjt abban segít, hogy az imádság akadályát tedd le. Az imádságban való megújulás a lényeg. Ez a böjt értelme is. Vegyél egy mély levegőt! „Hiszek! Légy segítségül a hitetlenségemben!” Lélegezz! Ámen.
Böjti imakihívás
Az igehirdetés üzenete nem csak az értelmednek szól, hanem a szívedet szólítja meg, és át akarja formálni az életedet. Az imakihívás minden héten segít gyakorlatban az életedre alkalmazni valamit az ige üzenetéből. Ezen felül természetesen egyéb gyakorlati változtatásokra is indíthat téged személyesen Isten igéje. Próbáld meg minden héten legalább az itt kapott imakihívásokat komolyan venni, hogy megtapasztald a gyakorlatban formálódó hívő élet áldását!
- hét: Tölts minőségi időt Istennel!
Ezen a héten próbálj meg naponta 10 perccel több csendes időt tölteni Istennel (igeolvasás, imádság), mint amit eddig megszoktál (abban a napszakban, amikor meg tudod ezt oldani). Figyeld meg, hogy miről kell lemondanod ahhoz, hogy ezt a plusz 10 percet valóban oda tudd szánni neki! Legyen ez az Istennek felajánlott böjtöd ezen a héten!
Kérdések az igehirdetéshez:
- Mi az, amit most (újra) megértettél az imádság jelentőségével kapcsolatban?
- Milyen diagnózist mutatott az ige a hitéletedről? Mi az, amit most felismertél a saját imaéleteddel kapcsolatban?
- Milyen konkrét lépésekre indít ez most téged?
- Milyen hatással van rád az 1. heti böjti imakihívás? Vállalsz-e valamit konkrétan, illetve lemondasz-e valamiről a böjtben ennek érdekében?
Végh Miklós, lelkipásztor