A gyermeki szív szabadsága
– Szolnok, 2026. február 8. –
Olvasandó: Jeremiás 2.
„Amikor ezeket mondta, sokan hittek benne. Így szólt akkor Jézus azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket. Ők ezt kérdezték tőle: Ábrahám utódai vagyunk, és soha nem voltunk szolgái senkinek. Hogyan mondhatod hát: Szabadok lesztek? Jézus így válaszolt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, hogy aki bűnt cselekszik, az a bűn szolgája. A szolga pedig nem marad a házban örökre: a fiú marad ott örökre. Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” János 8, 30-36.
Múlt vasárnap János evangéliuma alapján az Isten előtti őszinteségről hallottunk, mint a gyógyulás útjáról: van bocsánat, ezért nem az a baj, ha kiderül, amit elrontottunk, hanem az, ha titokban tartjuk, mert a gyógyulás útja az őszinte bűnvallás Isten előtt.
Ma arra figyeljünk, hogy mit mond Jézus arról, hogy hogyan változhat meg az, ami nem jó az életünkben?
„Ha a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek”
- Szabadításra van szükségünk, mert szabadítás nélkül nem vagyunk valóban szabadok! Ez az emberi élet általános diagnózisa. Az életed valódi változásához ezt a diagnózist kell személyesen komolyan venned. Önmagunkkal való szembenézés nélkül nincs változás.
Nem a körülmények, nem a másik ember az, aki miatt nem vagy szabad. Nem ezeknek kell elsősorban változniuk körülötted, hanem belső változásra van szükség benned. Jézus belső szolgaságról és szabadságról beszél. Ezen fordul meg az életed.
– Jeremiás korának népe külső körülményei miatt panaszkodik. Isten válasza: mindez csak következmény, a baj gyökere a szívedben van. „Te okoztad ezt magadnak, mert elhagytad Istenedet, az Urat, amikor s helyes úton akart vezetni.” Jeremiás 2, 17.
– A Jézus korabeli zsidók ezt mondják a szabadítás szükségéről beszélő Jézusnak: „soha nem voltunk szolgái senkinek.” Vagyis ők is a külső körülményekre koncentrálnak, a körülöttük élő emberekkel – főleg a rómaiakkal – van bajuk, akik le akarják uralni őket. Ezzel ezt mondják: nekem szabad a szívem, én jól vagyok így, nem én vagyok a probléma, tessék megérteni!
– Hogyan jelentkezik ez a külső körülményekre koncentráló téves látás manapság? Például abban, ahogy anyagi bőségre vágyakozunk és törekszünk mindenáron, mert azt gondoljuk, hogy ha elég pénzünk lenne szabadok lennénk, bármit megtehetnék… Hányan álmodoznak így arról, hogy ha megnyernék a lottó 5-öst, akkor mi mindent megtehetnének, és mennyi mindenkin segíthetnének, közben pedig nem veszik észre azt, amit ma lehetne, kellene megtenniük… Vagy a külső körülményekre koncentrál az ember, amikor arra vágyik, hogy az emberek változzanak körülötte. Hányan gondolkoznak nyíltan, vagy titokban így: többiek akadályoznak abban, hogy szabad legyek, másokkal más lenne az életem… Te vagy az oka! Miattad nem vagyok szabad, nem vagyok önmagam… Ez a gondolat van a válások mögött, vagy amikor valaki állandóan munkahelyet vált, esetleg gyülekezetről gyülekezetre jár, mert végül egyik közösség sem elég jó neki, és abban is, amikor az ember azt gondolja, hogy az élete problémáinak a kormány az oka. Egy vicces képsor kifejezően jeleníti meg ezt a hibás gondolkodást. A szónok felteszi a kérdést az őt hallgató tömeg előtt: Ki akar változást? Mindenki jelentkezik. Amikor aztán azt kérdezi: Ki akar változni? Mindenki a földet nézi, senki nem jelentkezik!
Jézus a külső körülményekről a szívünkre irányítja a figyelmünket, amikor arról beszél, hogy szabadításra elsősorban azért van szükségünk, mert a saját negatív viselkedésünk rabjai vagyunk. „Aki bűnt cselekszik, az a bűn szolgája.”
Egy szenvedélybeteg ember életében nem kell magyarázni azt, hogy mit jelent a negatív viselkedés rabjának lenni. Valami romboló, nyilvánvalóan káros szokás, amin az ember nem tud változtatni.
A reformátori teológia azonban a Szentírás alapján a szabad akaratról beszélve világosan megfogalmazza, hogy Isten szabadító kegyelme nélkül egyik embernek sincs szabad akarata. Az ember nem tud nem vétkezni („non posse non peccare”). Ez nem azt jelenti, hogy kényszeresen köztörvényes bűnöket követ el mindenki, hanem azt, hogy mindenkinek vannak negatív dolgai – látványos vagy kevésbé látványos, amin nem tud változtatni.
A bűn (hamartia) szó szerinti fordításban céltévesztés. Mindannyian bővelkedünk célt tévesztett tettekben, szavakban, gondolatokban. Jézus így fogalmazza meg az életcélt (a legfontosabbat, a legnagyobb parancsolatot): Szeresd az Urat teljes szívedből, és embertársadat, mint magadat (Márk 12, 30-31). Erről szól az életünk? A céltévesztés az, hogy ahelyett, hogy Istentől függenénk gyermeki bizalommal szeretve őt, önmagunk próbáljuk irányítani az életünket. Ahelyett, hogy a másik embert szeretnénk, önmagunk körül forgunk. Az önzés és öntörvényűség miatt nem vagyunk szabadok arra, hogy a célunkat betöltve éljünk.
Jézus beszél arról is, hogy mindez nem a külső hatások fertőzése, vagy kényszere rajtunk: „a gonoszságok mind belülről jönnek, és teszik tisztátalanná az embert.” Márk 7, 23. A szívünkben van egy program, ami céltévesztett irányba visz. Ennek a programnak a lényege a szabadság téves értelmezése: függetlenség Istentől. „Elhagytad Istenedet az Urat, amikor helyes úton akart vezetni.” Jeremiás 2, 17. Ennek a programnak a rabjai vagyunk. Amíg ez meg nem változik, addig célt tévesztett az élet, a tettek, a szavak a gondolatok.
Olyan ez, mint egy számítógép vezérelt folyamat, ahol a számítógép szoftvere hibás. Megtisztíthatod a gyártósort, kicserélheted az alkatrészeket, még a számítógépet is újraindíthatod, alkatrészt cserélhetsz rajta: amíg a hibás szoftvert ki nem cserélik, csak ugyanaz a hibás folyamat fog történni nap, mint nap…
A szívünk függetlenségi szoftverének a rabjai vagyunk. Ennek kettős romboló hatásáról beszél Jézus.
– Negatív viselkedésünk gyümölcs, következmény, tünet. Ezzel rombolunk építés helyett. A konfirmandusokkal a Tízparancsolatról beszélgetünk. A legutóbbi órán megkértem őket, hogy mindenki egy dolgot mondjon, ami más lenne körülötte – a világban, osztályban, családban -, ha mindenki betartaná a Tízparancsolatot. Nagyon komoly dolgokat mondtak, ami kifejezte, hogy az Isten törvényétől való eltérésünk mennyire összetöri a kapcsolatainkat, az életünket, a világot…
A rabság másik hatása, amiről Jézus beszél az, hogy Isten számára elveszettek vagyunk! Vagyis életveszélyes státuszban vagyunk. Jézus ezt mondja: „A szolga pedig nem marad a házban örökre: a fiú marad ott örökre.” A szolga nem tartozik a családhoz. Nincs része az örökségben. Ha lejár az ideje, akkor nincs helye többé a házban, kívül reked. Milyen az, ha az Isten családján kívül rekedsz? „A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” Máté 25, 30. „Akik pedig a mennyek országa fiainak tartják magukat, kivettetnek a külső sötétségre, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” Máté 8, 12. Az örök kárhozat, sötétség, kizáratás a szeretetből reménytelenül. A végső céltévesztés. A függetlenségi program ide visz. Erről a vonatról le kell szállni, szabadulni kell!
Szabadításra van szükségünk. Ennek felismerése és beismerése nélkül nincs valódi változás. A szükség felismerése a legfontosabb első lépés!
Ezért olyan nagy baj, hogy mindenki szerint a másiknak kell változnia. Ezért olyan nagy baj az, hogy eleve sértőnek találjuk a gondolatot, hogy rabok vagyunk, akiknek segítségre, szabadításra van szükségük. Az élet ott kezdődik, amikor az ember beismeri, és keresni kezdi a szabadítást!
- A Fiú – vagyis Jézus Krisztus – szabadít meg.
2.1. Ha a problémák gyökere az életed alapcéljától – az Istentől való függéstől – való eltérés, az Istentől való elpártolás, akkor nem segít más, mint a megtérés, a visszatérés Istenhez.
A külső körülmények is számítanak sok mindenben, és van, amire a körülmények megváltoztatása (környezetváltozás) a megoldás, de az alapvető problémánkban a körülményeket megváltoztató tüneti kezeléssel nem érünk el valódi változást. Gyökössy Endre ír egy helyen hoz egy életből vett példát arról, hogy ha valaki az alkoholproblémáját környezetváltozással akarja megoldani, és Magyarországról Amerikába költözik, annak az életében legfeljebb annyi változás lesz, hogy pálinka helyett whisky-t iszik majd…
Jeremiás korának népe az elveszettségük tünetét, a politikai és katonai kiszolgáltatottságot látta legégetőbb problémának. Jellemzően nem megtérni akartak Istenhez, hanem politikai szövetségeseket kerestek. Isten üzenete így korrigálta látásukat: „Most is miért járkálsz Egyiptomba: hogy a Nílus vizét igyad? És miért járkálsz Asszíriába: hogy az Eufrátesz vizét igyad? Saját gonoszságod ver meg, elpártolásod fenyít meg téged. Tudd meg, és lásd meg, milyen gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad Istenedet, az Urat, és hogy nem félsz engem! – így szól az Úr, a Seregek Ura.” Jeremiás 2, 18-19.
Jézus korának népe ugyanígy a Római Birodalom elnyomását látta a legégetőbb problémának. Azt várták a Messiástól, hogy ebben adjon szabadítást. Jézus pedig a bűnből hozott szabadítást.
Minket is ezzel az üzenettel szólít meg aktuális élethelyzetünkben. Nem fog segíteni a tüneti kezelés. Az Istennel való kapcsolatot kell rendezni. Minden más ezután jön. Alapvetően helyre került élettel a többi problémát is más erőviszonyok mellett tudod kezelni!
A Dömösi körben többször találkozunk azzal, hogy valaki nem akar Dömösre, gyógyító hétre elmenni arra hivatkozva, hogy dolgoznia kell, rendbe tenni a munkahelyén a dolgait, a családjával kell foglalkoznia. Nem hiszed, hogy teljesen más lenne ugyanezt gyógyult élettel tenni? Ha Isten nélkül a negatív viselkedéseddel rontottad el a kapcsolataidat, körülményeidet, akkor Istennel fogod tudni rendbe tenni! Mindannyiunkra igaz ez: nem háttal Istennek, hanem vele egészen más… Hiszed ezt? Vagy hitet, a vallást csak lelki cirádának látod?
2.2 A Fiú szabadít meg. Hogyan lehet rendezni az Istennel való kapcsolatunkat?
Sokan gondolják azt, hogy ez úgy megy, hogy összeszedjük magunkat és megváltozunk. Jézus viszont szabadításról beszél, mert önmagunktól, a saját módszereinkkel legfeljebb a viselkedésünket tudjuk megváltoztatni, a gyökérprogramot, az alapprogramot nem. Viselkedéssel pedig azt lehet, hogy el tudjuk érni, hogy ne kerüljön felszínre például a negatív indulat, ami a szívünkben van, Jézus viszont arról beszél, hogy nem az az igazi baj, hogy felszínre kerül a negatívum, hanem az, hogy ott van: az ellenséges indulat, vagy a bűnös vágy például, ahogy Jézus erről a Hegyi beszédben szól (Máté 5, 21-22. 27-28.)
„Minden, ami nem hitből származik, az bűn.” Róma 14, 23. Elsősorban nem a felszín a kérdés, hanem a motiváció, a gyökér. Még a jónak tűnő cselekedeteknél is az az igazi kérdés, hogy miből származik, miből fakad, mi az indíttatás? Isten ugyanis a szívet nézi (1Sámuel 16, 7.)
A gyermek és a szolga cselekedetei gyakran hasonlók. Az igazi különbség a lelkület: gyermeki lélek vagy szolgalélek? Szeretetből és bizalomból fakad vagy félelemből, jutalomvágyból, a mások felett álló jóság büszkeségéből fakad az engedelmesség. Pál apostol a valódi krisztusi szabadságról ezt mondja: „Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atyám!” Róma 8, 15. Cél szerinti motiváció: szeretet és gyermeki bizalom szerető mennyei Atyánk iránt. Ez kapcsol hozzá és ez állítja irányba az életünket. Szeresd az Urat, teljes lényeddel…
A viselkedésemet esetleg meg tudom változtatni szolgalélekkel félelemből, vagy egy esetleges jutalom/elismerés reményében, de hogyan változtassam meg a viselkedésem mozgatórugóit?
Amikor eljutottam oda, hogy nagyon szeretném rendezni Istennel a kapcsolatomat, elhatároztam, hogy figyelni fogok, és igyekszem a legnagyobb parancsolatot megtartani. Aztán hamar találkoztam a kérdéssel: Mégis, hogyan lehet parancsra szeretni? Szeretni Isten azért, hogy elérjem azt, hogy elfogadjon? Ez már nem is szeretet… Fából vaskarika! Elvesztem! Én ezt a feltételt nem tudom teljesíteni! Szabadításra van szükségem! Sok mindent meg tudok tenni, de a szívem alapprogramját nem tudom megváltoztatni…
„Ha a Fiú megszabadít…” Az egyetlen, ami átírhatja a szívem alapprogramját, az evangélium: az örömhír arról, amit a Fiú, Jézus Krisztus tett érted.
A szívedben működő program, a függetlenség Istentől, öntörvényűség és az önzés elszakít Istentől. Ezzel nem lehetsz családtag. Ezért Jézus átvette tőled ezt a programot, és a következményt – a teljes elutasítottságot, kitaszítottságot, a poklot – elszenvedte helyetted és érted a kereszten. A szabadítás azt jelenti, hogy ő így átveszi tőled a te szíved halálos programját, és neked adja az Ő szívének éltető programját. Azt a programot, ami mindig azt mondta: Abbá! Ami mindig azt mondta: Igen, Abbá! Azt a programot, amire Isten ezt mondta: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” Máté 3, 17. Krisztusért Isten gyermeke vagy. Krisztusért neked mondja ezt az Atya! Nem te írtad át a szoftvert. Ez egy kívülről neked ajándékozott program! Nem azért, amilyen te vagy, amit te tettél vagy nem tettél, hanem azért, aki ő, és amit ő tett érted. Ezen soha, semmi nem változtat! Akármi derül is ki a szívedről, ő nem fog elutasítani. Ez a változás történik meg akkor, amikor Jézusra bízod az életedet hittel.
Ez adja meg a szabadságot a változásra. Egy tőlem független változhatatlan szeretet, aki maga a teljes, tiszta igazság. Ez szabadít fel a téves szabadságértelmezés, a függetlenség programjából, a gyermeki függés, és szeretet programjára, Jézus Krisztus szívének programjára: Abbá! Igen, Abbá!
A szeretet parancsával kapcsolatos tehetetlenségemből akkor szabadultam fel, amikor az az 1János 4, 10 szavaiból megértettem evangéliumot: „Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.” Megértettem, hogy nem a magam szeretetét kell méricskélnem, hanem csak az ő mérhetetlen szeretetére kell néznem. Így egyszerre felszabadult a szívem Isten szeretetére: csak szeretni lehet azt az Istent, aki az én szeretetemtől függetlenül szeret engem, nem?
- Jézus szabadítása alapvetően megváltoztatja Isten előtti státuszodat és átformálja az életedet is.
Jézus Krisztus megváltásának elfogadása: a bocsánat és az öntörvényűség programjának a feladása, Isten Uralmának, Atyaságának a gyermeki bizalommal való elfogadása tesz családtaggá. „Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében.” János 1, 12. Ez Jézus Krisztusban Isten gyermekeinek a szabadsága. „Jogilag” tiéd Jézus Krisztus szívének programja, ajándékba kaptad, megigazultál Isten előtt.
És ezzel elkezdődik a szabadítás érvényre juttatása a gyakorlatban is. A szoftver kibontása, alkalmazása, a szívünk programjának átírása. Ez a hívő élet mindannapjaiban valósul meg: „Ha a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” Jézus Krisztus vezeti a szívünket egyre mélyebb bizalomra, átírva a gyakorlatban a szívünk torz szoftverét. Ez egy életen át tartó folyamat.
A hívő ember életében elindult egy sajátos szabadságharc. Harc azért, hogy te, aki Isten szabad gyermeke vagy Krisztusban, szabad gyermekként is járj. A szíved higgye el azt, amit Isten mond, és az alapján mozduljon, ne a régi reflexek alapján és ne a Sátán hazugságai, torzításai alapján.
A hívő életnek ebben a harcában a szabadság útja, ha hitben járunk, és minden problémánk gyökere a hitetlenség. A hitetlenség azt jelenti, hogy lehet, hogy sok mindent tudsz Isten igéjéből, de adott pillanatban a szívedre nem az hat. Ez történik akkor például, amikor egy nehéz helyzetben hiába tudod, hogy mennyei Atyád gondoskodik gyermekeiről, a te szívedet mégis az aggodalom rágja, és hozza életedbe negatív gyümölcseit. Vagy amikor egy bűnös vágynak engedsz, hiába tudod, hogy rossz, mert a szíved nem hiszi, hogy Isten elég jó, és amit ő ad az elég neked a boldogsághoz, vagy amikor a szívedet nem Isten Krisztusban neked adott szeretete és értékelése vezérli, és újra a negatív önértékelés csapdájába esel, és az abból fakadó kapcsolati anomáliáktól szenvedsz, a félelmeid irányítanak… Stb.
Adrian Plass egy képet használva írja, hogy a szívünk olyan, mint egy graffitikkel csúnyán összefirkált fal. A mélyen bevésődött céltévesztett, negatív, torz üzenetek, a sátán csúsztatásai, hazugságai, amelyekkel a bizalmat támadja a szívedben. Jézus szeretete egy életen át dolgozik a szívünkön, tiszítja, az ő üzeneteivel írja át ezeket. Krisztussal járva, engedd, hogy Isten igazsága ma is felülírja az, hogy szabaduljon a szíved arra, hogy Jézus szavait tartsd meg, vagyis azok motiválják, határozzák meg szavaid, gondolataid, tetteid.
Cél szerinti viselkedés, szavak, tettek, gondolatok, érzések abból fakadnak, ha a szívbeli bízik abban, amit Isten mond. Jézus így írja le a szabadítás érvényre juttatását: „Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.”
Megtartani az igét. Megismerni, tudni, de nem csak tudni, hanem bízni is benne. „Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet. Teljes szívből kereslek téged, ne engedd, hogy eltérjek parancsolataidtól! Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. Áldott vagy te, Uram! Taníts meg rendelkezéseidre! Ajkam fölsorolja szád minden döntését. Minden gazdagságnál nagyobb öröm, ha intelmeid szerint élhetek. Utasításaidon elmélkedem, és figyelek ösvényeidre. Gyönyörködöm rendelkezéseidben, igédről nem feledkezem meg.” Zsolt 119, 9-16.
Életemet azok az információk mozgatják, amelyeket nem csak tudok, de bízom is bennük, igaznak tartok, és „elöl tartok” frissen tartok, élő és aktív módon ezek töltik ki a gondolataimat, ezek határozzák meg a szívemet, ebből fakadnak, erre épülnek a gondolataim, érzéseim, tetteim, szavaim… Ezért olvassuk nap, mint nap a Bibliát, hallgatjuk az igehirdetéseket, hogy emlékezzünk, hogy ismételjük, hogy hasson a szívünkre, és gyakorolva újra és újra megtapasztaljuk Isten Igéjének valóságát. Ez a megszentelődés, az élet átformálódásának útja.
Közben az evangélium ad bátorságot a változásra. Isten változatlan szeretete ad erőt arra, hogy szembenézzek a negatívumaimmal. Ha elrontom: nem az a kérdés, hogy nem vigyáztam eléggé, hanem az, hogy mi a gyökere bennem? Mi az a téves motiváció a szívemben, ami miatt ezt csináltam? Nézzünk rá együtt, Uram! (imádságos önrefelxió). Bocsáss meg! Írd a te igédet a szívembe! Emlékeztess rá!
Az életünk így formálódik a hitben. S az engedelmességünkön múlik, hogy ugyanazokat a köröket futjuk (már megint!), vagy egyre mélyebbre mehet az evangélium, egyre mélyebben formálhatja át a gyökereket a szívünkben (mélytisztítás). Így vagy úgy, egy életen át tart ez a folyamat! (Filippi 1, 6.)
„Ha a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek” Ma arra hív, hogy add fel a hamis szabadságot, a függetlenséget. Add át a szívedet neki, hogy az ő tegyen a mennyei Atya szabad gyermekévé, és tanítson nap mint nap ebben a szabadságban járni!
Kérdések az igehirdetéshez:
- Hogyan találkozol azzal a kísértéssel, hogy a körülmények megváltozásától várod a szabadságot?
- Hogyan találkozol azzal a kísértéssel, hogy a gyökerek megváltozása helyett a külső viselkedésre koncentrálsz?
- Hogyan élted át a nagy szabadítást? Hogyan tapasztalod meg hívő életed mindennapos harcában Isten igéjének szívedet „átíró”, szabadító hatását?
Végh Miklós, lelkipásztor