Picifiseinek csúszkálása
„Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok,
mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata
Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (1Thessz 5,16-18)
November 22-e délutánra lettek hívva a PicIfi csoport tagjai egy örömteli korcsolyázásra. A csoport tagjainak nem ez volt az első alkalma, mikor együtt látogatják meg a Szandai réten a korcsolyapályát!
Fél öt előtt már segítő kezek készítették elő a finomabbnál finomabb szendvicseket és főzték a gyümölcs teát, hogy azok, akik az iskolából érkeznek, ne üres gyomorral kezdjék az örömteli együttlétet. Mint minden alkalommal, most is imádsággal és a fentebb olvasott Igével és annak magyarázatával indult az alkalom. Szó esett arról, hogy ezt a programot Isten adta, amiért hálát adhatunk és ez a program, ami a csoport tagjainak javára fog válni. Mindezt megtapasztalhatták a gyerekek, hiszen a jégpályára kiérve és felvéve a korcsolyát, boldog körözés következhetett.
A pálya széléről a kísérő és segítő szülők féltve követték a tizenhat gyerekek mozgását, de miután látták a csoport tagjai egymást segítik, bíztatják elindulhatott a beszélgetés közöttük. Akik látták a picifisek egymásra figyelését, azoknak a Galata levél verse jutott, juthatott eszébe: „Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét.” (Gal 6,2).
A boldog csúszás között azért akadt egy két könnycsepp is egy nagyobb esés után, de ezek egy-két vigasztaló és bátorító szó után mosollyá változtak. Egy-egy pihenés alkalmával, a magunkkal hozott meleg teával, szendviccsel és ropival merítettek a gyermekek új erőt a következő 20-30 kör megtételére. Sajnálatosan, egy apró baleset komorfelhője zavarta meg a felhőtlen boldogságot, de hála legyen az Úrnak, egy apró zúzódással végződött csak. Két óra korcsolyázás után kipirosodott arccal és fülig érő mosollyal jöttek le a gyerekek a pályáról és vidám hangoskodás közben kérdezték: „Mikor jövünk újra?”.
Itt kell megköszönni mindenkinek, aki segítette ennek a programnak a létrejöttét és megvalósítását!
Ezen az együttléten gyermekek, szülők és szolgálók megtapasztalhatták a thesszalonikai levél sorait a gyakorlatban, élhették át az Isten által rendelt örömet, amiért hálát lehetett és lehet adni, „Mert jó az ÚR, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.” (Zsolt 100,5).
Schwancer Pál