Oldal kiválasztása

Picifiseinek csúszkálása

 

„Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok,

mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata

Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (1Thessz 5,16-18)

 

November 22-e délutánra lettek hívva a PicIfi csoport tagjai egy örömteli korcsolyázásra. A csoport tagjainak nem ez volt az első alkalma, mikor együtt látogatják meg a Szandai réten a korcsolyapályát!

Fél öt előtt már segítő kezek készítették elő a finomabbnál finomabb szendvicseket és főzték a gyümölcs teát, hogy azok, akik az iskolából érkeznek, ne üres gyomorral kezdjék az örömteli együttlétet. Mint minden alkalommal, most is imádsággal és a fentebb olvasott Igével és annak magyarázatával indult az alkalom. Szó esett arról, hogy ezt a programot Isten adta, amiért hálát adhatunk és ez a program, ami a csoport tagjainak javára fog válni. Mindezt megtapasztalhatták a gyerekek, hiszen a jégpályára kiérve és felvéve a korcsolyát, boldog körözés következhetett.


A pálya széléről a kísérő és segítő szülők féltve követték a tizenhat gyerekek mozgását, de miután látták a csoport tagjai egymást segítik, bíztatják elindulhatott a beszélgetés közöttük. Akik látták a picifisek egymásra figyelését, azoknak a Galata levél verse jutott, juthatott eszébe: „Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét.” (Gal 6,2).

A boldog csúszás között azért akadt egy két könnycsepp is egy nagyobb esés után, de ezek egy-két vigasztaló és bátorító szó után mosollyá változtak. Egy-egy pihenés alkalmával, a magunkkal hozott meleg teával, szendviccsel és ropival merítettek a gyermekek új erőt a következő 20-30 kör megtételére. Sajnálatosan, egy apró baleset komorfelhője zavarta meg a felhőtlen boldogságot, de hála legyen az Úrnak, egy apró zúzódással végződött csak. Két óra korcsolyázás után kipirosodott arccal és fülig érő mosollyal jöttek le a gyerekek a pályáról és vidám hangoskodás közben kérdezték: „Mikor jövünk újra?”.

Itt kell megköszönni mindenkinek, aki segítette ennek a programnak a létrejöttét és megvalósítását!

Ezen az együttléten gyermekek, szülők és szolgálók megtapasztalhatták a thesszalonikai levél sorait a gyakorlatban, élhették át az Isten által rendelt örömet, amiért hálát lehetett és lehet adni, „Mert jó az ÚR, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.” (Zsolt 100,5).

 

                                                                                                                                                                                Schwancer Pál

Szolnoki Református Egyházközség