2023. január 1.

Olvasandó: Példabeszédek 30, 1-9.

„Két dolgot kérek tőled, mielőtt meghalok, ne tagadd meg tőlem: Óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől! Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az ÚR? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét!” Példabeszédek 30, 7-9.

 

„Megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” Filippi 4, 11-13.

 

Mivel indulunk neki egy új napnak? Isten igéjével. Mivel indulunk neki egy új évnek? Természetesen Isten igéjével! Hitvallásunk ez arról, hogy minket elsősorban az érdekel, hogy mi a mi Urunk véleménye erről a világról, még inkább mi az, amit ő ígér? Mert arra építeni lehet. Az új év a prognózisok ideje. Politikai, társadalmi, gazdasági, klíma stb… Mi az, ami várható? Nos, mindezek között, kedves református, hivő nép, minket Isten szava, prognózisa érdekel igazán. Isten szavára építhetsz, mert Isten ott áll és ott is marad a kimondott szava mögött. Megbízható, hűséges. Nem változtatja a véleményét. Nem mondja holnap, hogy most már máshogyan gondolom. És nem is téved: bocsánat, egy két változót nem vettem figyelembe… Nem. Amit ő kimond az megáll örökre! Ezért énekeljük nemzedékről nemzedékre bizalommal a református himnuszt: „Tebenned bíztunk eleitől fogva…” (90. zsoltár). Mert „mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten!” Zsolt 90, 2. Az ő szavára lehet építeni… Eszembe jut egy emlékezetes, beszédes beszélgetésem még Nagycsepelyen egy biztosítási ügynökkel, aki szegről végről gyülekezetünk tagja is volt. Egy amerikai biztosításra szeretett volna rábeszélni, ezt mondva: az a jó ebben a biztosításban, hogy ha a fél világ összedől, akkor is fizet, mert a központja az USA-ban van. (Abban az országban, amelyik eddig mindig sikerrel megoldotta, hogy érdekháborúit a határain kívül vívja meg…)  Nem akartam életbiztosítást kötni, elég volt beosztani a pénzünket az akkor még 4 gyermekes családunk napi szükségleteire. Meg bosszantott is ez az emberi pökhendiség. Ezt válaszoltam neki: Tudod, én egy olyan biztosítót ismerek, amelyikre akkor is számíthatsz, ha az egész világ összedől. Emlékszem, ahogy felcsillant a szeme: Tényleg? Melyik az? Erre csak fölfelé mutattam. Ő pedig mélységes csalódással legyintett: Ja… (Már azt hittem, hogy tényleg tudsz valami jót, de hát mit várhat az ember egy lelkésztől…)

 

Szóval Isten igéjével kezdjük az évet, mert tényleg nem tudok jobbat, és nem is akarok jobbat tudni! Jézus ezt mondta: „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” Máté 24, 35. Melyik biztosító merne ilyet ígérni? Akkor építsünk bátran Jézus beszédeire, Isten igéjére. Én arra akarok építeni 2023-ban is. (Örömmel hallottam iratterjesztőnktől, hogy lassan után kell rendelnie az a református Bibliaolvasó Kalauzból! Ebből arra következtetek, hogy sokan olvassák naponta az igét ennek a segítségével a gyülekezetben! Biztatom is erre a Testvéreket! Olvassuk az igét naponta és építsünk rá!)

 

Nos, kinyitottam a református Bibliaolvasó Kalauzt. Az év igéje, aminek a magyarázatával kezdődik, ami a kis könyvjelzőjén is szerepel ez a most felolvasott ige. Nap, mint nap olvassuk az igét, de ez minden nap a szemünk elé kerül ebben az évben. Ezzel kezdjük most az évet. „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” Erre az ígéretre építsünk, mert építhetünk rá 2023-ban!

 

Ahhoz, hogy valóban biztosan építhessünk egy igére, a helyén kell azt értenünk. Emberek között is sok galibát okoz, hogy félreértjük egymást. Valakit számonkérek egy mondatával kapcsolatban, ő pedig azt mondja: Ja, én azt nem úgy értettem! És most nem is kell a rosszindulatú félrevezetésekre gondolnunk, elég csak az ún. kommunikációs problémákra. Nevezzük nevén: nem figyelünk eléggé, nem kérdezünk vissza. Valaki mond valamit, érti valahogyan, a hallgató pedig azt gondolja, hogy tudja, mit akar mondani a másik, közben csak a saját gondolatait, feltételezését hallja, nem azt, amit a másik mond. Úgy érti, ahogyan ő akarja érteni. Aztán amikor az elszámolásra kerül a sor, és építeni kellene egy-egy mondatra, kiderül, hogy máshogyan értettük. Voltak már problémák ebből itt a gyülekezetben is. Ne járjunk így Isten igéjével! Ő tudja, hogyan érti, hogyan lesz élet, az egész világ összedőlése esetén is biztos alap, amit mond. Te tudod-e? Figyelsz-e rá feszülten, alázattal követve az ő gondolatmenetét, vagy úgy érted, ahogyan akarod, úgy érted, hogy az beleilleszkedjen a gondolkodásmódodba? (Minek akkor igét hallgatni, olvasni, ha a gondolkodásmódunkon nem változtatunk, hanem inkább hozzáigazítjuk az ige értelmét, és valahogy beépítjük ezt is…)

 

Hogyan értjük szívesen ezt a mondatot? Úgy, hogy a hangsúlyt arra tesszük, hogy „mindenre van erőm…” Mert azt mindannyian tudjuk, érezzük, hogy erre szükségünk van. Különösen ilyen nehéz időszakban, ilyen nehéznek ígérkező év előtt. „Tudok szűkölködni… Most, amikor e sorokat írom, a gazdasági előrejelzések szerint 2023-ban nagyon aktuális lesz ez a mondat” (Nagy Károly Zsolt, Bibliaolvasó Kalauz 2023.) A szükség ideje köszöntött ránk. Szükségünk van az erőforrásokra! Az energiaválság felhívja a figyelmet arra, hogy alternatív energiaforrásokat kell találnunk, hogy fenn tudjuk tartani a megszokott kényelmünket, életvitelünket. A gondjaink felhívják a figyelmünket, hogy meg kell találnunk a gondoskodás forrását. A fáradtságunk, a lelki erőtlenségünk pedig arra, hogy szükségünk van a lelki erőforrásra, ahhoz, hogy a tempót bírjuk, hogy szembe tudjunk nézni a kihívásokkal, hogy fenn tudjuk tartani a megszokott életvitelünket, vagy esetleg még jobbá tegyük azt…

Igen „mindenre van erőm…” Bírom. Erre van szükségem 2023-ban. Adjatok egy lelki MagneB6-ot! Mutassatok egy erőforrást, ami működik, mert nekem ez kell!

 

Persze szükségünk van az erőforrásra. És Isten beszél is ebben a mondatban az erőforrásról. Benne van ebben a mondatban ez a néhány szó: „mindenre van erőm…” És Isten ezt nem is vonja vissza, emlékszünk? De a hangsúly nem ezen van! A mondat hangsúlya, ami egyensúlyban tartja, megbízhatóvá, sziklaszilárddá teszi ezt az igét itt van: „a Krisztusban.” Ez Pál apostol egész teológiájának, hitének és életének az alapja, amin minden megáll, amit mond: „a Krisztusban”. E nélkül összedől az egész.

 

Ez pedig azt jelenti – és itt figyelj nagyon! Mert rendszerint ez megy el a fülünk mellett, amikor Istennel beszélgetünk!!! -, hogy Isten nem erőforrást akar adni neked, hogy a megszokott életviteledet fenn tudd tartani, hanem az életviteledet akarja alapjaiban megváltoztatni. Krisztus nem a lelki MagneB6, amivel bírod, hanem teljesen új alap az életednek.

 

Hogy ezt világosan megértsük, olvassuk ehhez az igéhez az ószövetségi párját a Példabeszédek könyvéből! Tegyük ezt a bölcsességet a mi újévi kívánságaink mellé! Most csak az egyik oldalát emelem ki: „gazdagságot ne adj nekem!” „Mennyei Atyám, kérlek, add, hogy NE nyerjem meg a lottó főnyereményt!” „Uram, kérlek, NE adj további gazdasági növekedést, nagyobb jólétet!” „Segíts, kérlek, hogy NE legyen magasabb a fizetésem!” Vajon mennyi ilyen imát hall Isten? El tudunk képzelni olyan élethelyzetet, amelyikben így imádkoznánk? Szembe kell néznünk ezzel a kérdéssel, mert itt van előttünk egy ilyen imádság, ráadásul a Biblia imagyűjteményéből. A két legfontosabb kérés között, ami Istenhez intéz, ott van ez: ne adj gazdagságot! Ne adj bőséget! Hogyan értsük ezt az imádságot abban a világban, ahol a mennyei Atyához megfogalmazott imák közül is talán a legtöbb a bőségért szól? Úgy tűnik az Isten igéjének gondolkodásmódja, hangsúlya teljesen más, mint a mi gondolkodásunk. ALAPVETŐEN MÁS. És ha szeretnénk az élet útján járni, akkor nekünk ezt a MÁST kell megértenünk és elsajátítanunk!

 

Nem azon van a hangsúly, hogy legyen erőforrásod, hanem azon, hogy honnan, miből kiből meríted az erőt, mi jelent neked erőforrást! Az ige szerinti élet alapja nem így hangzik: erőforrás bármi áron, hanem így: Krisztus bármi áron!

 

Így értheted Ágúr imádságát! Uram, én a veled való kapcsolatot SEMMIKÉPPEN nem szeretném elveszíteni. Nekem az a legfontosabb. BÁRMI ÁRON őrizz meg attól, ami elszakíthat tőled! Tudatosság és józan önismeret. Nekem te vagy a fontos – de tudom, hogy labilis kísérthető ember vagyok. Őrizz meg! Inkább ne adj túl sokat, nehogy elbizakodjam: „megy ez nekem nélküled is”, se túl keveset, nehogy a kétségbeesés borítson el és istenellenes eszközökhöz nyúljak, vagy megkeseredjem. Inkább vedd el a bőséget, jólétet, csak annyit adj, ami éppen elég, jobb lesz az nekem!

 

Ezzel szemben a mai világnézet globális bálványa a jólét, a bőség. MINDENKÉPPEN gazdasági növekedés, nagyobb jólét, kényelem, bőség. Ez tölti el állandó elégedetlenséggel az embert, mert mindig a jobban élőhöz mérjük magunkat.  A konzumerizmus számára a fogyasztás az élet értelme: a javak megszerzése és elfogyasztása. Válság idején karácsonyra készülve fájdalmas volt látni, hogy a reklámipar mindent megtett, hogy több százezer forintos kütyüket adjon el egy forráshiányos helyzetben levő társadalomnak. Akkor most válság van, vagy nincs válság?! Kinek vannak szabad forrásai drága és nem feltétlenül szükséges tárgyakra? A fogyasztás-vallás komoly tünete: jólét az élettel szemben. A gyermekvállalásról beszélgetve a leggyakrabban hallott érv a nagycsalád ellen – tulajdonképpen az élet megszületése ellen: „Nem tudok mindent megadni neki…” Mi az a minden, amire szüksége van? Mire lehet nagyobb szüksége az életnél és a szeretetnél?!

 

Ebben a közegben élve értsük meg, hogy a bibliai gondolkodás hangsúlya 2023 első napján sem azon van, hogy mindenre van erőm, amire csak akarom, hanem azon, hogy a Krisztusban. Nem a bőséges erőforrás az igazi kérdés, hanem az, hogy miből meríted az erőt? Mi vagy ki a te erőforrásod? Mi van ott minden mögött mélyen, talán nem is tudatosítva az életedben? Mi mozgat, mi aggaszt, mi lelkesít? Mi vagy ki a te vallásod? Mondjam így: mit vagy kit imádsz?

 

Kisunokánk mostanában próbálgatva a határokat játszik az imádom szóval. Hallja az óvodában, kicsit dacol is a családi szabályokkal, amikor direkt hangsúlyozza: én ezt vagy azt az ételt imádom! Azzal a nyugalommal vesszük ezt, hogy majd megérti és elhagyja. És persze továbbra is komolyan vesszük a családban, hogy mi csokit, rántotthúst, gyermeket nem imádunk, csak Istent. Világosan kell azonban értenünk azt is, hogy az igazi hangsúly nem a szóhasználaton van! Lehet vallásosan egészen korrekt a beszéded, és beszélhet az életed mégis arról, hogy valami vagy valaki mást imádsz, másból meríted az erőt, nem Istenből! Amit mindennél többre tartasz, amit az életednek gondolsz, amiért áldozatot is hajlandó vagy hozni, ha veszély fenyegeti dühbe gurulsz, s ha elveszted vigasztalhatatlanul összeomlasz az a te istened, az a te erőforrásod. Ki vagy mi az erőforrásod? Kiben hiszel a szíved mélyén?

 

A hit egészen gyakorlati módon meghatározza az életünket! Az, ami alapvetően mozgat, elárulja, hogy valójában – nem a szóbeli bizonyságtételem, hanem az életem bizonyságtétele szerint – kiben hiszek! Miért élek, miért tanulok, miért hajtok nap, mint nap? (tanulás – jó diploma – jó állás – magas fizetés – jólét?! Ne menj arra a pályára, mert abból nem lehet megélni?! Egyetlen elképzelhető motiváció: a plusz fizetés?!) Mit szeretnék a gyermekemnek? Többet, magasabbra, jólét? Vagy mindegy hol, csak légy Isten kezében, találd meg a küldetést, amit ő bízott rád, mert ott a helyeden leszel, védelem alatt, betöltöd a hivatásod, teljes életet fogsz élni boldogan? (Ez a legdrágább örökség, amit szüleim átadtak nekem, és amit én is át szeretnék adni a gyerekeimnek!)

Mennyire gyakorlati ez a kérdés, nem vallásos érzés csupán. Életpélda a megszokottól meglepően eltérő, „más” életlátás gyakorlati megnyilvánulására: 5 gyermekes apuka, aki Isten előtt imádságban meghozott döntéssel kérte főnökétől, hogy egy szinttel lejjebb helyezzék a ranglétrán (természetesen alacsonyabb fizetéssel). Felmérte, hogy jelenlegi pozíciója olyan elvárásokat támaszt vele szemben, olyan terheket rak rá, ami veszélyezteti Istennel és a családjával való kapcsolatát.

 

A kétféle gondolkozásmód ég és föld! Az életmódunk vallásunkból fakad: mi az élet végső célja számomra. Kétféle életmód – kétféle vallás ütközik! És az ütközési zóna mi vagyunk! Nem fér meg egymás mellett! Konzumerizmus (fogyasztói szemlélet) és keresztyénség. Az egyiknek ez a fontos, a másiknak az. Az egyiknek ez a célja, a másiknak az. Az egyiknek ez ad reménységet, biztonságot a másiknak az… Te melyik alapon állsz? A bőség és a jólét vágya mozgat mindent – ez a végső cél vagy Krisztus? Mindenekelőtt ezt a kérdést kell tisztáznod az új év kezdetén…

 

Krisztusban. Uram, nekem te vagy az életem. „Krisztusban” A vele való kapcsolatom a legfontosabb. Jézus az én Megváltóm, aki meghalt a bűneimért: ezért én bocsánatot kaptam, és Isten szeretett, kegyelembe fogadott gyermeként élem az életemet. Jézus az én Uram, „élettársam”, aki mindig velem van vezet engem, feladatot ad, gondoskodik rólam, vigyáz rám, aki nem ejt ki a kezéből sem életemben, sem halálomban. Vele leszek örökké. Ez soha nem változik meg, ez mindig igaz marad. Ez Pál apostol identitása. Pál amikor Jézusra gondol, nem vallásos formák betartására gondol.  Nem csak az életének néhány területén számított Istenre, hanem egészen tőle függött, ő határozta meg az életét. Ő volt középen, ő volt az élet értelme: az ő programját élte, és az ő gondoskodását tapasztalta minden nap. Mindenére, amije volt hálásan tekintett így: ez az Isten ajándéka számomra. Örülök neki, hálás vagyok érte, szeretem, de az erőforrásom nem az ajándékok, hanem az, aki adta azokat: az Ajándékozó. Őt nem szeretném semmiképpen elveszíteni. Tudta, azt is, hogy a földi élet végén is ő – Jézus – várja majd, és ha földi élete véget ér akkor is élni fog Jézus Krisztussal örökké: egy olyan életet, ami sokkal jobb mindennél, amit itt a földön valaha is ismert. „Krisztusban.” Uram, én téged semmiképpen nem akarlak elveszíteni. Mindenáron ragaszkodom hozzád.

 

Melyik alap tart meg? Melyik erőforrás tart ki minden körülmények között? Bőségben és szükségben egyaránt. A bőség, mint erőforrás, hogyan tarthat meg a szükség idején?  Nincs végletmentes, „változásbiztos” élet. Szembe kell néznünk mindannyiunknak krízisekkel. Változó világ – változó élet(körülmények). A hívő embernek is. Pál apostol is megélt nagy változásokat anyagi, egészségi állapotában, társadalmi helyzetében: egyik pillanatban istenként akarják imádni, másik pillanatban meglincselik. Az ő erőforrása: „Krisztusban.” Olyan tektonikus alapja van az életemnek, ami nem rendül meg soha. Ez az alap nem csak a túlvilágon tart meg, hanem ezen a világon is ebben vagyok a helyemen, jó kezekben, biztonságban. Egy soha, semmilyen körülmények között nem változó szeretetkapcsolatba gyökerezett élete: Krisztusban.

 

Ezt akarja Isten nekünk adni. Ennek érdekében hagyja összedőlni a hamis menedékeinket személyes életünkben és társadalmi méretekben is, mert ezek nem jó kapaszkodók, nem végső célok. Az embernek fel kell ébrednie, ha nem jó alapra helyezte az életét. Sokak megtérése külső krízissel kezdődött, „ébredési hullámok” indultak meg gazdasági összeomlás vagy háború után emiatt. Minden szőnyeget ki lehet rántani alólunk, de Jézus Krisztus nem ejt ki a kezéből soha.

Szeretek barkácsolni, és amíg volt időm, több bútort is készítettem, a gyerekeimnek. Mindig is az volt az elvem, hogy úgy kell rögzíteni a gyerekeknek szánt bútorokat, hogy többszörös terhelést is kibírjanak, mert akkor biztos lehetek abban, hogy neme fog leszakadni, felborulni, amikor ők – akármilyen szélsőséges módon is – használják. Ezért, amikor például emeletes ágyat, vagy az udvaron egy fabástyát készítettem, a rögzítést teljes súlyom bevetésével teszteltem. Ha ezt kibírja, akkor biztosan kibírja a gyerekeket is.

Az életed értelme olyasvalami legyen, amit nem veszíthetsz el! Pál, hogyan tekintesz a nehéz helyzetekre, amiket át kell élned? A körülményeid romlására? „Krisztusban!” – ez az alap. Ez most sem változott meg: a lényeg rendben van. Ezt az alapot nem felejtem, amikor bőségben élek és ez az alap megmarad akkor, amikor meglátogat az ínség. Ezen az alapon megállhatok, és így gondolom végig, hogy kezdjek (kezdjünk együtt Krisztussal) valamit ezzel a helyzettel is. A sarokpont, az életed értelme legyen biztos, kimozdíthatatlan: Krisztusban.

 

Krisztusban gyakorlatilag azt jelenti, hogy az életem hangsúlya nem körülményekben van! Nem ez az alap, nem ettől érzem jól vagy rosszul magam. Az igazi kérdés: Istennel vagyok-e vagy nem? Jézussal bővelkedem és Jézussal szűkölködöm? Jézussal bármilyen helyzetet máshogyan fogok kezelni! Minden helyzetre máshogyan fogok ránézni. Más lesz a szempont!

 

Mit jelent az életemre nézve ma?

 

– Minden helyzetben mindent elé vihetek: hála és kérés bizalommal. Nem kell egyedül küszködnöm: vezetés, gondoskodás, segítség! Nem a jólét fog segíteni rajtam, nem abban bízom, hanem az én Uram. Neki szólhatok! Isten állandóan erre neveli népét: „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! „Mindenre van erőm a Krisztusban.” Ma is. Szóltam neki? Megbeszéltem vele? Mint a kisfiú, aki a játszótéren többféleképpen is megpróbált egy követ eltávolítani a homokvárépítés útjából. Végül elkeseredetten sírni kezdett. Ezt mondta segítségére siető édesapjának: Apa, én mindent bevetettem! Az édesapja így válaszolt „Nem, fiam, nem vetettél be mindent, mert nekem még nem szóltál”. Élsz a lehetőséggel? Szóltál már mennyei Atyádnak arról a helyzetről, amitől szenvedsz? És meghallgattad a véleményét a megoldásról?   

 

– Minden helyzetben szolgálatban állok. Ez adja meg az értelmét, a célját minden napomnak, minden élethelyzetemre így nézhetek: mit akarsz, Uram, hogy itt és most, ebben a helyzetben cselekedjem? Nem passzív belenyugvás a megváltoztathatatlanba, hanem aktív együttműködés Istennel. Rajtad keresztül is munkálkodik. Pál börtönjárásai során küldetésben járt. Így tért meg a  filippi börtönőr, így jutott el az evangélium a császár udvarába, így születetett meg a Filippi levél, amin keresztül Isten 2000 év múlva is megszólít! Egy-egy helyzetemre nézhetek így: nem az én kényelmem szempontjából, hanem mit kezdhetek vele az Isten országa szempontjából? Kinek szolgálhat az én mostani helyzetem? Uram, mit bízol rám, mit vársz tőlem most ebben a helyzetben? Mennyire más így élni: szolgálatban állok minden helyzetben!

 

– Minden helyzetben formálódom. „be vagyok avatva mindenbe” Isten iskolába járat minket. Napról napra szorosabb kapcsolatban vele, erősebb bizalomban, egyre nagyobb békességben, egyre szabadabb szívvel. Nagy bíztatás, hogy Isten nem akar olyannak hagyni, amilyen ma vagyok. Ezt azonban nem lehet „fotelból” megtapasztalni! Róma 8, 28. „Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál.” Ezt is Pál mondta. Minden Isten tudtával történik, és ő azért engedi, hogy megtörténjen, hogy formáljon, hogy hozzá fordulj, hogy az ő erejével élj, és megtapasztald újabb és újabb élethelyzetekben: valóban mindenre van erőm a Krisztusban! Fontosak azok a pillanatok, amikor kicsinek látjuk, magunkat, hogy megismerjük a legnagyobbat, meglássuk, hogy ő velünk van, és rá bízzuk magunkat, megtapasztaljuk, hogy hűséges ahhoz, amit ígért! Pál apostol útja a saját erőtől az egyre több mindenre van erőm Krisztusban, majd végül mindenre a Krisztusban van erőm… Hosszú út. A végén teljesség, örökkévaló ünnep Krisztussal (Filippi 1, 21-23)!

 

Jézus Krisztus ma sem változott. Kész újat kezdeni veled. Meghív, hogy rá figyelj, benne bízz, vele járj az új évben. Benne találd meg minden nap a biztonságot, életcélt, kezében formálódj napról napra.  Merre akarsz tovább menni?  Az igazi kérdés nem az, hogy lesz-e erőd valahonnan, hanem az, hogy ki vagy mi lesz az erőforrásod, mi lesz az életed alapja 2023-ban? Lehet-e az erőforrásod Krisztus? Ragaszkodsz-e hozzá mindenáron?

 

Kérdések az igehirdetéshez:

1. Mi az, amiben Isten most ezen az igén keresztül megszólított?
2. Mit jelent az, hogy Isten nem erőforrást ad a megszokott életviteled folytatásához, hanem teljesen új alapot, életvitelt ad Krisztusban?
3. Mi az, amiben Isten igéje most konkrét változásra hívott téged?

 

Végh Miklós, lelkipásztor