2023.október 8.

„Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Gyűjts össze hetven férfit Izráel vénei közül, akikről tudod, hogy a nép vénei és elöljárói. Vidd oda őket a kijelentés sátrához, és álljanak föl ott veled. Akkor leszállok és beszélek ott veled. Elveszek abból a lélekből, amely benned van, és nekik is adok, hogy veled együtt hordozzák a nép terhét, és ne magad hordozd azt…

Mózes kiment és elbeszélte a népnek az Úr szavait, majd összegyűjtött hetven férfit a nép vénei közül, és a sátor köré állította őket. Az Úr pedig leszállt felhőben, és beszélt hozzá. Majd elvett abból a lélekből, amely Mózesben volt, és annak a hetven vénnek adta. Amikor a lélek rajtuk nyugodott, akkor prófétáltak, de máskor nem.” 4Mózes 11, 16-17. 24-25.

 

Mózes negyedik könyvében arról olvasunk, hogy Isten országa, királyi uralma hogyan jelenik meg ószövetségi népe életében. Isten szabadít, gondoskodik, formál. Itt a pusztában a rabszolgasorból megszabadított embercsoportot néppé, az ő népévé formálja. Sokszor kérdezik, hogy miért foglalkozunk mi az Ószövetséggel, Izrael ókori történetével? Azért, mert az Újszövetség szervesen az Ószövetségre épül. Az Ószövetség arról beszél, hogy Isten a világ helyreállításának történetében kiválaszt egy népet, akiken keresztül előkészíti a Megváltó megérkezését, minden nép megváltását. Emellett ennek a népnek az a küldetése, hogy az Ószövetség sokistenhívő kultúrái között láthatóvá legyen az életükön az, hogy mit jelent az egy igaz Isten népének lenni, Istennel élni ebben a világban. Az ószövetségi történetekben megláthatjuk Isten gondolkodásmódját. „Így szokta Isten csinálni.” Hogyan gondolkozik ő, hogyan formálja az embert, mit akar a világgal és az emberrel? Vannak kultúrához és korhoz kötött formák, de Isten gondolkodásmódja alapjaiban ma is az, ami volt 3500 évvel ezelőtt.  

A pusztai vándorlás korából olvasott történetek sok mindent elárulnak arról, hogy hogyan gondolkozik Isten a nép vezetésével, a vezetőkkel, és a szolgálattal kapcsolatban. Küldetés/szolgálat vasárnapján, presbiterválasztásra készülve ilyen szemmel is olvashatjuk, ilyen füllel is hallgathatjuk az igét. Hogyan gondolkozik Isten a vezetésről az ő országában?

 

1. Isten uralma emberi eszközöket, vezetőket használ.

Néhány héttel ezelőtt arról szólt az ige, hogy Isten országa nem az ember országa. Az „államforma” nem demokrácia, hanem teokrácia. Mégis vannak emberi vezetők Isten országában. Isten megtehetné, hogy nélkülünk kormányozza és építi az ő országát, mégsem ezt teszi. Emberi eszközöket használ. Bevon bennünket az ő országának szolgálatában, feladatot, küldetést bíz ránk, hogy őt képviseljük, eszközei legyünk a szabadításban, gondoskodásban, egymás formálásában… Mindenkire, aki hozzá tartozik küldetést bíz, és mindenkire személyre szabott küldetést bíz. Vannak, akiket népe vezetőiként állít szolgálatba.

A Biblia örömhíre minden hívő embernek: Isten rád is szolgálatot akar bízni, ismerd fel, hogy mi az, találd meg a küldetésedet Isten országában! A teokrácia azt is jelenti, hogy van egy Isten által alkotott emberi rend, amit komolyan kell vennünk. Isten rendjében fontos szerepe van az általa elhívott és szolgálatba állított emberi vezetőknek. Vezetés nélkül káosz van, és a káosz az élet ellensége. „Vezetés nélkül elbukik a nép, de segítséget jelent, ha sok a tanácsadó.” Péld 11, 14.

Az a gondolkodás, hogy én közvetlenül Isten vezetése alatt állok, de emberek vezetését nem fogadom el, igeellenes, közösségromboló és életellenes. Az engedetlenség, a közösség vezetőinek fúrása, a zúgolódás, a tisztelet hiánya közösségromboló. Erről, és arról, hogy ezt Isten mennyire komolyan veszi, szintén bőséges üzenettel, példával szolgál a kivonulás története (pl. 4Mózes 16. – Kórah fiainak lázadása; 4Mózes 12 – Mirjam és Áron Mózes elleni lázadása stb.) Isten az ő uralmát egy emberi renden keresztül gyakorolja. Ez a rend formájában eltérő lehet a különböző történelmi korokban, de az nem változik az idővel, hogy van emberi rend az Isten országában/egyházban.

 

2. Az emberi eszközök emberi eszközök.

Isten az ő Lelkének erejét, bölcsességét adja a feladathoz, de nem teszi emberfeletti emberré a vezetőt, az ember ember marad. Az akkori kultúra félisteneket tisztelő világában fontos az az üzenet, amit az Újszövetségben Péter mond az előtte térdre eső Kornéliusz századosnak: „Állj fel, én is ember vagyok!” ApCsel 10, 26. A mai emberfeletti akcióhősökön és szuperhősökön álmodozó kultúrában, amelyik a hétköznapokban is egyre kevésbé veszi komolyan az emberi korlátokat szintén nagyon fontos ez az üzenet! Pozícióhalmozás a világban és az egyházban, teljesítmény fokozási kényszer, emberfeletti elvárások a segítő emberek felé, perfekcionizmus: hibázni nem szabad… stb. Sorolhatnám a tüneteket. Beleszakadunk. Emberfeletti elvárások, emberalatti élet. A Biblia határozott üzenete: az ember ember, és az Isten által elhívott és szolgálatba állított ember is ember marad minden poszton. Ennek vannak gyakorlati következményei.

 

3. Isten gondolkodásmódja, országának rendje: közösségi szolgálat, közösségi kormányzás.

Az emberi korlátok azt jelentik, hogy egy ember csak egy embernyi feladatot képes elvégezni, egy embernyi terhet képes hordozni. Hamar Pista bácsi vicces mondása volt: „Newton Izsák óta tudjuk, hogy egy test egyszerre csak egy helyen képes jelen lenni.” Ez evidencia. Folytatható azonban a mondat: egy helyen is csak a személyes korlátaihoz mért egy embernyi feladatot, terhet képes kezelni. Ha ezt nem vesszük komolyan, akkor a feladatvégzés nem tud túllépni az egyembernyi kereten, az ember pedig előbb utóbb összeroppan.

Mózes különleges embere volt Istennek, de az ő életében is többször találkozunk ezzel a problémával. Korábban a feladatmennyiség túlzott volta miatt kap munkatársakat (2Mózes 18, 13-27), ebben a történetben pedig a lelki elfáradás miatt az állandóan értetlenkedő és zúgolódó emberekkel való nyűgös bajlódásban. Így vagy úgy fontos, hogy többen hordozzák a munka terhét és a lelki terhet is. Többen többet tudunk elvégezni, de a közösség lelki támogatást is jelent, bátorítást, többlet erőt a lelki harcban.

 

Ezért fontos Isten népe körében, a református egyházban a közösségi szolgálat és a közösségi kormányzás. Ezért választunk presbitereket. És amikor presbitereket választunk nem „díszpolgárokat” választunk, hanem olyan áldozatkész testvéreket, akik készek odaszánni magukat és belépni ebbe a közös teherhordozásba és egymást támogató szolgálatba.

 

4. Emberi korlátaink azt is jelentik, hogy nem önmagunktól vagyunk Isten áldott eszközei, hanem Isten Lelke kezében, irányítása alatt. Isten Lelke tesz minket alkalmas eszközzé. Az Úr „elvett abból a lélekből, amely Mózesben volt, és annak a hetven vénnek adta. Amikor a lélek rajtuk nyugodott, akkor prófétáltak, de máskor nem.”

Mózes nem emberi adottságai miatt volt Isten különleges eszköze, hanem Isten benne lakó Lelke tette azzá. Ugyanebből a Lélekből Isten ad másoknak is, ezzel alkalmassá tesz másokat is, hogy Mózes mellett álljanak és együtt hordozzák vele a vezetés terhét. Vezetésre való különleges elhívásuk ott abban a helyzetben abból volt látható, hogy prófétáltak (erről később még lesz szó.) Amikor rajtuk nyugodott a Lélek, akkor prófétáltak, amikor nem, akkor nem. A Szentlélek áldása az Újszövetségben, Jézus mennybemenetele és Pünkösd után már más szabály szerint működik, mint az Ószövetségben, de az világosan látszik ebből, hogy nem saját maguktól lesznek ők különleges vezetői Isten népének, hanem csak Isten Lelke teszi őket azzá. Mindenestül függenek Isten Lelkétől. Mózes is és a 70 vén is. Ez ma is, ránk is vonatkozik.

 

Ez határozza meg a legfontosabb szempontot, hogy Isten országában ki alkalmas vezetőnek. A 7 diakónus kiválasztása előtt az apostolok így fogalmazzák meg a szempontokat: „válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába.” ApCsel 6, 3. Elsősorban nem végzettség, származás, fizikai teherbírás, családi állapot, életkor a szempont, hanem: telve vannak Lélekkel.

 

Ez alázatra és Istentől való szoros függésre indítja a vezetőket.

Isten országában a tisztség és a szolgálat nem a személyes sikertörténetem, hanem Isten története az életemben. Övé a dicsőség. Az ő dicsőségét keresem a szolgálatommal akármilyen posztra állít, akármilyen feladatot is ad.

 

Nem a saját ötleteimre, terveimre van szükség, hanem arra, hogy Isten akaratát ismerjem fel, értsem meg, képviseljem, adjam tovább és kövessem. A 70 vén prófétál. Hogy ez pontosan akkor és ott milyen formában történt, nem tudom, de a lényege az volt, hogy Isten üzenetét képviselték, adták tovább. Mózes legfontosabb szolgálata is ez volt: az Úr előtt állt, az Úrra figyelt, kijelentését átvette, aktuális akaratát megértette, és azt képviselte a nép életében, azt adta tovább és annak engedelmeskedve hozott döntéseket és vezette a népet. Tulajdonképpen ezt jelenti az újszövetségi prófécia is. Különböző formái vannak ennek az újszövetségi nép életében (ahogyan ezt ma is különféleképpen gyakorolják a különböző felekezetek, kegyességi irányzatok), de a lényeg: Isten aktuális akaratát megérteni és képviselni igehirdetésben, döntésekben, a hívő és a gyülekezet életének minden részletében! Ez pedig szorosan az Isten Igéjéhez és Szentlelkéhez van kötve! Ha ebben akarunk járni, akkor alázattal és kitartóan Igével, imádsággal, Isten Lelke vezetését kérve és engedelmesen követve kell járnunk. Ez a bölcsesség, az élet, a szolgálat útja a hívő ember számára.

 

Az Isten országában a vezetők legnagyobb felelőssége éppen az, hogy ezt az alázatot, ezt a függést mindig komolyan vegyék, és ebben megmaradjanak. Minden hívő emberre igaz, hogy akkor tudjuk Isten akaratát felismerni, képviselni, abban járni, ha állhatatosan megmaradunk az Ige és imádság mellett, és engedjük, hogy Isten Lelke formálja az életünket. Ez azt jelenti, hogy készek vagyunk a saját gondolatainkat és életünket állandóan az Isten igéjének fényében felülvizsgálni, és ahhoz igazodni.

Nagy kísértés az, hogy elindulva Isten útján azt higgye az ember, hogy már meg is érkezett, mindent jól lát, jól tud és jól tesz (szemben másokkal). Nagyon nagy kísértés, hogy szelektíven hallja Isten igéjének üzeneteit, csak az elképzeléseit megerősítő üzeneteket meghallva, ahelyett, hogy igazodna az igéhez, inkább az ige üzenetét igazítja magához. És nagy kísértés, hogy az ember ezeket a problémákat másokban észrevegye, de önmagában nem. Ha a hívő ember eltávolodik Isten szoros közelségéből, akkor a Lélek helyett a saját természete kezd kiütközni rajta, az Isten akarata helyett a saját akaratát kezdi képviselni, úgy, hogy talán észre sem veszi magát… Ez pedig romboló: konfliktusokhoz, tévutakra, hiteltelenségre vezet.

 

A vezetőknek ebből a szempontból is kiemelkedő felelőssége van. Amikor egy vezető engedi meg a negatív, hitetlen és hiteltelen hozzáállást magának, akkor az súlyosan veszélyezteti a közösséget. A Kánaánt kikémlelő emberek mind a vezetők közül kerülnek ki (4Mózes 13-14.). Az ő negatív viselkedésük az egész közösséget megfertőzi. A vezető hitetlensége, mások ellen való zúgolódása, kezeletlen félelmei, vagy rendezetlen bűnei sokakat megfertőznek, és kiemelten amortizálják a közösséget. Míg az, ha a vezető szorosan Istennel jár, a Lélek formálhatja, az Igére figyel és annak engedelmeskedik hittel építi a közösséget, mert sok emberre hatással van!

 

Korábban mondtam, hogy a vezetők fúrása közösségromboló. Itt értjük meg, hogy ez nem jelenti azt, hogy Isten igéje alapján nem lehet figyelmeztetni, kritikával illetni az Isten útjától eltávolodott vezetőt… (Dávid és Nátán pl.)

 

5. Végül a Lélekre utaltság után térjünk vissza a közösségre utaltságra, a közösség fontos szerepére. Isten országában a közösségi vezetés alapja nem az, hogy egységben az erő, vagy, hogy több szem többet lát, hanem az, hogy Isten Lelke testvérekként kapcsol össze bennünket. Figyeljétek, hogy a testvéri egymásrautaltságot milyen erőteljes képpel húzza alá az ige! Isten nem azt mondja, hogy adok nekik is az én Lelkemből, hanem így fogalmaz: „Elveszek abból a lélekből, amely benned van, és nekik is adok…” A házastársi közösség teremtésének jelenetét idézi ez a fogalmazás. Kivett Isten egy darabot az ember testéből, és abból formázta meg az asszonyt. Mindennél szorosabb közösség. Itt a lélekről van szó. A Mózesnek adott Lélekből vesz „egy darabot”, és a hetvennek adja. Szoros lelki testvéri egység. Csak így működik igazán Isten országában a közösségi vezetés. Nem darabokból rakjuk össze: mindenki hozza a maga hitét, tapasztalatát, tehetségét, aztán majd összerakjuk valahogy… Egy test tagjai vagyunk, a Krisztus testéjé. „Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk… és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.” 1Korinthus 12, 13. Az egység záloga: ugyanabból a Lélekből kaptunk.

 

Ezért olyan fontos számunkra, hogy a presbitérium, a gyülekezet vezető testülete nem egy városi képviselőtestület, hanem elsősorban testvéri közösség. Ezért fontosak azok az alkalmak, ahol ezt a testvéri közösséget éljük meg, vesszük komolyan: együtt ebédelünk, presbiteri hétvégére megyünk, közös szolgálatokban vagyunk együtt, beszélgetünk, együtt imádkozunk. Közben megismerjük egymás gondolkodását, hátterét, belelátunk egymás életébe is, meglátjuk egymásban a küzdő testvért, megtanulunk imádkozni egymásért, bátorítjuk egymást és tanulgatunk megbocsátani egymásnak. Nem egy szervezet vezetősége vagyunk, hanem Isten gyermekei, egymásnak testvérei, Krisztus teste.  

 

Amikor közös döntéseket hozunk, akkor nem kompromisszumokat kötünk, hanem a Lélek akaratát, vezetését keressük együtt. Különösen nagy erő van abban, amikor együtt keressük. Amikor Isten Lelke, aki minden hívő emberben jelen van, vezethet bennünket, és egymáson keresztül is inspirál, korrigál, tanít bennünket. A bizottsági munka, a presbiteri gyűlés lényege szerint nem a többségi akarat érvényesítése a kisebbség véleményével szemben, hanem az Isten akaratának a közös keresése. Ha Isten akaratában egy akaratra jutunk, akkor Isten országa valósul meg. Így tapasztaljuk meg az ige második felének igazságát: „Vezetés nélkül elbukik a nép, de segítséget jelent, ha sok a tanácsadó.” Péld 11, 14. Nem a sok okoskodás segít Isten szerint jó megoldásokra jutni, hanem Isten akaratának közös keresése a Lélek vezetése alatt.

 

Isten így szokta csinálni. Ez Isten terve népe vezetésével kapcsolatban. Emberi eszközökön keresztül így vezeti, így építi az ő országát. Az ember ember. Nem vagyunk hibátlanok, sok nehézséggel jár a közös vezetés és a közös szolgálat. Számtalanszor rájövünk, hogy ezeket az igazságokat a fejünk már befogadta, de a szívünkig lassan érnek el. De nem mondunk le erről, imádkozunk érte, keressük azt, ami ebbe az irányba segít és formál bennünket, és formálódunk Isten Lelkének munkája alatt.

 

Imádkozzunk azért, hogy a presbiterválasztás folyamatában ez a Lélek vezette formálódás mehessen előre Isten kegyelméből az új presbitérium életében és gyülekezetünk életében! Ámen.

 

Kérdések az igehirdetéshez

1. Mit tanultál ebből az igehirdetésből a vezetésről és vezetőkről az Isten országa rendjében?
2. Milyen szempontokat ad, mire indít ez téged a presbiter- és főgondnokválasztással kapcsolatban?

 

 

 

Végh Miklós, lelkipásztor