2024.09.22.

Olvasandó: Jelenések 7, 9-17. Jelenések 19, 6-9.

„Megszólalt erre Jézus, és ismét példázatokban beszélt hozzájuk: „Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre! De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. Ekkor a király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre. Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve; így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott. Akkor a király ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.” Máté 22, 1-14.

 

Jézus példázata egy nagy meghívásról szól. Sokféle eseményre adunk és kapunk meghívást. Családban, barátok között, iskola, város, egyéb szervezetek részéről sokfelől halljuk, plakátokon, facebook üzenetekben olvassuk: „Gyertek el!” A meghívottak öröm, ha olyan helyre hívják, ahová szívesen megy, a házigazdának öröm, ha sokan jönnek el. A gyülekezetben is sokszor küldünk ki meghívót. A múlt szombaton egy nagy ünnep volt, sokfelé ment ki meghívó. Örültünk, hogy sokan eljöttek. Tegnap dicsőítő est volt, ifi évnyitó szintén nagy öröm volt, hogy sokan voltunk együtt, megtöltöttük a templom középső terét. Mára is küldtünk sok meghívót. Tanévnyitó istentiszteletre. Van, aki távol maradt, de ti úgy döntöttetek, hogy eljöttök. És nagyon örülünk nektek! Az istentiszteletre egyébként mindig van meghívótok, meghívónk mindannyiunknak. Oda van írva templomunk ajtaja fölé: „Jöjjetek el, imádjuk az Urat!”

Életünk meghívások között zajlik. Meghívókat adunk és kapunk. Jézus mai példázata életünk legnagyobb meghívásáról szól, a legfontosabbról, amiről nagyon jó lenne nem lemaradni: a meghívásunkról Isten országába. Figyeljünk most ennek a példázatnak az üzeneteire!

 

1. „Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának.” Isten országa egy királyi menyegzőhöz hasonlít. Mennyei party. Milyen gondolatok kapcsolódnak egy menyegzőhöz (esküvő, lakodalom)? Először is az öröm, nem? Az esküvő nem szomorú esemény, hanem örömünnep. Általában felszabadult örömmel vannak együtt az emberek. Aztán a bőség, terített asztalok. Nem száraz kenyér és víz, nem „ezt sem szabad, azt sem szabad”, hanem ajándék, ízek, illatok, színek, életöröm. Aztán a menyegző érdekes, izgalmas esemény, nem kötelező, unalmas fejtágító. És mindez valóságosan megtapasztalható. Nem csak beszélünk róla, hanem meg is kóstolhatjuk az ételeket, italokat, részt vehetünk a játékokban, a beszélgetésekben… Milyen jó, hogy Jézus az Isten országát nem temetéshez, nem javítóintézethez, nem egy unalmas és érdektelen fejtágító előadáshoz hasonlítja, hanem egy királyi menyegzőhöz: öröm, bőség, izgalom, amit megtapasztalhatunk, átélhetünk, részesei lehetünk. Nem lehet, hogy sokan félreértik Jézust, amikor a hitről gondolkodnak, amikor úgy beszélnek róla vagy úgy élik meg, mint ami szomorú, beszűkült, unalmas, és semmi köze az életünkhöz?

 

Az imént felsorolt értékeken túl a menyegző legfontosabb értéke, leglényege a találkozás.  Örömteli találkozás a házigazdával és a vendégekkel felszabadult beszélgetés, nevetés. A családi szeretet, a barátság alkalma. Annak megélése, hogy értékes vagyok és értékelem azokat, akikkel együtt ünneplek.

A barátság, az összetartozás, a szeretteinkkel való kapcsolat, együtt lenni azokkal, akik fontosak nekünk a legnagyobb érték. Még az alapvetően nehéz kötöttségeket is elviselhetővé teszi. A tanévkezdés előtt megkérdezett gyerekek, akik várják az iskolát, legtöbbször azt mondják: azért várom, mert hiányoztak a barátok, várom a találkozást azokkal, akik fontosak nekem.

 

Nos, az Isten országa olyan, mint egy menyegző. A középpontjában egy szeretetkapcsolat áll. Egy földi lakodalomban örülünk az ifjú pár összetartozásának, egymásban megtalált örömének. Ezen a menyegzőn a vőlegény az Úr Jézus, a menyasszony pedig az ő egyháza. A Heidelbergi kátéban a menyasszonnyal, Isten kiválasztott népével kapcsolatban személyes hittel ezt valljuk: „annak én is élő tagja vagyok és örökké az is maradok.” (54. kérdés-felelet) Életem legfőbb öröme: az övé vagyok. Végülis nem csak vendég vagyok, aki a végén elmegy, hanem az övé vagyok, helyem van nála, holnap is kegyelmének bőséges asztalánál ülhetek, és szeretettel néz rám majd holnap is! Tegnap az ifi grillezésen többen is voltak, akik azt mondták, hogy ennének még a finom ételekből, de már nem fér beléjük. Beszélgettünk arról, hogy egy lakodalomban is sokszor az az érzésünk: most már nem bírunk többet, de jó lenne még holnap és azután is visszajönni. Persze egy lakodalomban ez nincs így. Hazamegyünk, vége. Az Isten országának és az odatartozásunknak azonban nincs vége: hozzá tartozol, kegyelmének aszalánál van a helyed holnap is és örökké. Szeretet, öröm, ajándék, érzelmi biztonság.       

 

Ez a példázat is arról beszél, hogy Isten örömre teremtett. Nem sajnál tőled semmit. Ő teremtette az színeket, ízeket, illatokat, dallamokat, a simogatás selymes érintését, mert szeret és azt akarja, hogy boldog légy. Mindenek felett azonban azt akarja, hogy vele ünnepelj, vele élj, és felismerd, hogy a legfontosabb, hogy hozzá tartozol.  

 

2. Hivatalos vagy. Nagy megtiszteltetés, hiszen ez egy királyi menyegző. Nem akárki a házigazda, nem akárkinek az esküvőjére vagy hivatalos. Ha egy földi király lakodalmába meghívnának mekkora öröm lenne, és milyen izgatottan készülnél! Engem is meghívtak, ennyire értékelnek! Ott lehetek ezen a nagy és páratlan eseményen.

Szabó Imre: Sírjanak a papok című könyvében leírja egy gyermekkori emlékét a délvidéki Magyaritabén, ahol az volt a szokás, hogy a vőfélyek végig járták a falut, és betértek a meghívottak házába, ahol egy rigmusos köszöntővel adták át a meghívást, majd a háziak pántlikát kötöttek a vőfélybotra, és megígérték, hogy eleget tesznek az invitálásnak. Elhunyt édesapja famíliájában készült valaki esküvőre, s édesapja után neki, a kisgyereknek járt a meghívás. Elmesélte, hogy milyen szorongva várták anyai nagymamájával, hogy gondol-e rá az ünneplő pár, bejönnek-e e a vőfélyek, milyen keserves zokogásban törtek ki szégyenükben a konyhába visszahúzódva, amikor azok elkerülték a házat, és mekkora volt az öröm, amikor később mégis bejöttek, és kiderült, hogy nem szándékosan, csak tévedésből hagyták ki őket.

Milyen szomorúság, milyen mellőzöttség, ha engem nem hívnak meg. Milyen büszkeség, ha én is kapok meghívót! Gondoljatok csak bele, hogy milyen jó érzés, ha egy szülinapi bulira meghívnak, és milyen rossz érzés, ha kihagynak. Szóval még egy egyszerű szülinapi partira is nagy érzés meghívót kapni, hát még egy királyi lakodalomba, hát még a mindenség Ura Fiának menyegzőjére, az Isten országa lakodalmába! Mekkora megtiszteltetés, hogy te minden nap hozzá tartozhatsz, az ő asztalánál ülhetsz, az ő gyermeke lehetsz.  

 

Örömteli lehetőség. Az evangélium ezt hirdeti: meghívott vagy! A példázat szerinti lakodalomba végülis mindenki meghívást kapott. Sok emberben ott van a bizonytalanság, amikor Istenre, Isten országára gondol: vajon nekem is szól? Volt egy testvérünk évekkel ezelőtt, akit gyermek korában nem kereszteltek meg, végül felnőttként jelentkezett a felnőtteknek szóló keresztelői előkészítőre (ma Kereszt-kérdéseknek hívjuk), és felnőttként keresztelkedett meg nagy örömmel. Elmondta, hogy évekig járt el a gyülekezeti ház előtt, nézte a bibliakörben beszélgetőket, kórusban éneklőket, és az a szomorúság volt a szívében: én ebből kimaradtam, nem lehetek a gyülekezet tagja, Isten országa családjának tagja, mert nem kereszteltek meg gyermekkoromban. Végleg lemaradtam, végleg kívülálló leszek. Aztán egy vasárnap bejött a templomba, és hallotta a hirdetést: keresztelő előkészítő felnőtteknek. Nagy örömmel jelentkezett. Bekapcsolódhat, nem maradt ki! Bekapcsolódott, megkeresztelkedett…

Az evangélium végig azt hirdeti: meghívott vagy te is! Téged is vár az Úr Fiának menyegzőjére! „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen – része legyen ebben az ünnepben örökké!” János 3, 16. Nincs odaírva, hogy kivéve ezt vagy azt. Az egész világot. Jézus Krisztus mindenkiért eljött. Gimnáziumban a történelem tanárom, amellett, hogy nagyon jó tanár volt, nagyon szerettük, vicces ember is volt. Sokszor szólította meg viccesen így az osztályt: „Barátaim és Szommer!” Ez az osztálytársunk nagyon jó volt történelemből, szerette is ez a tanár, éppen ezért viccelt vele, nem volt komoly ez a megszólítás, de nekem egy életre a fülemben maradt. Ha komolyan ezt mondja valaki, akkor az azt jelenti, hogy vannak a barátaim, és vannak kivételek, akik nem a barátaim. Nos Isten országában ilyen nincs! Isten nem mondja, hogy szeretteim, és X. Y. Nem vagy kivétel te sem. Elkészítette az örömünnepet, téged is meghívott, rajta nem múlik! Nem rajta múlik!

 

3. Csupa jó hír nem? Milyen érhetetlen, mennyire megrázó, hogy a meghívottak nem jönnek el! Jézus példázatának hallgatói biztosan megdöbbentek. Ha hivatalos vagy egy királyi menyegzőre, akkor biztosan nem így viselkedsz! (Ráadásul a kor szokásának megfelelően a meghívottak már jó előre megkapták a meghívást, ez, amiről itt olvasunk már csak emlékeztető volt a korábbi meghívásra!)

 

Mi ez?! Milyen viselkedés ez?!

Ez az ember, ilyen az ember. Érthetetlen, ahogy viselkedik. Istennek van egy áldott terve az életünkkel és a világgal. Ez a terv egy királyi menyegzőhöz hasonlít. És ezt egyedül mi tudjuk elrontani. Ezt egyedül mi rontjuk el. Meghívottak vagyunk. És nem megyünk el. Felkér minket a részvételre, és nem veszünk részt. Családtagjai vagyunk, és mégis kimaradunk belőle. A Biblia az első lapjain már erről beszél, amikor elmondja a bűneset szakítását. Isten örök ünnepet készített az embernek, és az ember mégis inkább szakított Istennel.  A Király viszont nem mondott le az ünneprontó emberről. Készítette az ünnepet népe életében. Elküldte a Fiát. Utat nyitott az embernek vissza a családi ünnepre. És kitartóan küldi a meghívót!

 

A meghívottak nem akartak elmenni. Miért? Nemtörődömségből, közönyösségből például. Elmentek a földjükre, vagy a kereskedésükbe. Volt valami fontosabb a meghívásnál. Az enyém, ahogy én gondolom, a magam módján. Az ember azt mondja: nem akarok részt venni Isten bulijában, hanem a magam módján akarok bulizni, magamban, tőle függetlenül! Nekem megvan a fontossági sorrendem, és a lista élén nem a király fiának a menyegzője van. Majd esetleg az is valamikor, ha majd ráérek, ha már mindent megcsináltam, elértem, amit akartam, ha minden feladatom készen van, de most még biztosan nem…

Döbbenetes, hogy egyesek egyenesen zaklatásnak veszik a meghívást, és agresszíven, támadólag reagálnak rá: megverik, megölik a meghívást átadó szolgákat. Még a végén Isten elrontja az én bulimat a menyegzőjével.

 

Jézus korában Izrael elutasította a meghívást. Először nekik szólt a példázat. Ma azonban nekünk szól. Nem ismerősek ezek a reakciók? A támadás a hittel szemben. Miért is? De ami még rosszabb talán, az érdektelenség, a közöny. Mindegy. Igazából nem érdekel. Udvarias elutasítás, diszkrét figyelmen kívül hagyás…

 

Gondold most végig! Miért maradnál ki? Amikor Isten valami áldott dolgot készít, miért maradsz ki? Valami fontosabb? Félsz, hogy becsap, bizalmatlan vagy? Ott van valaki, akivel nem szeretnél együtt ünnepelni, és az tart távol, hogy ő is ott van? Esetleg valami más? Van-e elég nyomós indok arra, hogy ebből kimaradj? Vagy csak egyszerűen nem foglalkoztat eléggé?

 

4. A történet végén megtelik a lakodalmas ház ünneplőkkel. Ez nem kérdés. Isten nem azért hív, mert fél, hogy nem lesz elég vendég, hanem azért, mert te hiányzol, te vagy elveszett, és szeret! Ezért téged is ott akar látni! A lakodalmas ház megtelik vendégekkel. És van ott valaki, aki nincs megfelelően felöltözve. Barátom, miért nincs menyegzői ruhád? – kérdezi a Király.

 

Mire figyelmeztet ez a jelenet bennünket? Egyszerűen: az Isten országába nem test szerint, hanem szív szerint csatlakozunk. A hit nem csak külső hovatartozást, hanem szívbeli csatlakozást, belső változást jelent.

 

Sokszor vitatkoznak keresztyének arról, hogy milyen viselet elfogadható a templomban, de a Biblia nem a külső ruháról, hanem a lelki ruháról beszél. Mindig ez a fontos: mi van belül?

Valaki talán ezt mondja: református keresztyén vagyok, megkereszteltek, konfirmáltam… Jó, de van-e menyegzői ruhád? Járok templomba (időnként)… Jó, de van-e menyegzői ruhád?

 

Milyen az a lelki ruha, ami méltó a királyi menyegzőhöz? Tiszta, ragyogó fehér, folttalan. A Jelenések könyve azt mondja, hogy végül azok lesznek ott a nagy ünnepen, akik „megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében.” Jelenések 7, 14. Ez azt jelenti, hogy egyikünk lelki ruhája sem elég tiszta, hogy méltók legyünk az Istennel ünneplésre. Meg kell tisztítani. Mi semmivel nem tudjuk eléggé megtisztítani a lelkünket azoktól a dolgoktól, amelyek leválasztanak Istentől, amelyek az ő ítéletére méltók. Ezért jött Jézus, ezért halt meg a kereszten, hogy magára vegye mindannak a következményét, ami minket kizárna a menyegzőről – erre utal a Bárány vére. Az a bocsánat tisztíthatja meg a szívünket, amit ő szerzett. Nincs más. Nos, megmosni ruhánkat a Bárány vérében éppen ennek elfogadását jelenti. Nem bizonygatom, hogy tiszta a ruhám, hanem felismerem, és elismerem a foltokat. Nem próbálom magam megtisztítani, hanem odaviszem hozzá.   

 

Ha megérted, mit jelent meghívottnak lenni, az megváltoztat. Ha megérted, hogy mit jelent, hogy az övé vagy, az átformál. A Bárány vére tisztít meg. Sokba került neki, de megtette értem. Megértem a méltatlanságom, meglátom, hogy mennyire eltér az életem Isten álmától. Ez a kereszthez vezet. Nem toldozom-foldozom, takargatom a foltos lelki ruhámat, hanem megmutatom neki. Erről beszél János apostol: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” 1János 1, 9. És átveszem a tiszta ruhát: a bocsánatot, a kegyelmet, az igazságot, ami az övé. Rá bízom magam. Hozzá tartozom, neki adom az irányítást. Ez meg fog változtatni. Nem leszek még hibátlan, de megjelenik a fehér ruha, elkezdem keresni Isten tetszését. Ez lesz életem alapdallama.

 

Végül a menyasszony, az egyház fehér ruhája a Jelenések könyve szerint „a szentek igaz cselekedeteit jelenti”.  Jelenések 19, 8. Mert a kegyelem valóban megváltoztat. Ajándék, amit hittel fogadsz el, de ez az ajándék megváltoztat. Isten szeretete feltétel nélkül elfogad, de amikor átéled ezt az elfogadottságot, a hit által az megváltoztat. Ha valóban élő kapcsolatban vagy Jézussal, a cselekedeteid is változni fognak. Erről is vallást tesz a Heidelbergi káté, amikor ezt mondja: „Lehetetlen, hogy azok, akik igaz hit által Krisztusba vannak oltva, a hála gyümölcsét ne teremjék.” (68. kérdés-felelet) Ha valódi a kapcsolat Jézussal, az szükségszerűen megváltoztatja a gondolkodásmódodat és a cselekedeteidet is.

 

Meghívott vagy. Jössz-e? Mi tarthat távol? Jézus elkészítette a fehér ruhádat. Átvetted-e, átveszed-e?

 

Kérdések az igehirdetéshez:

1. Mit jelent neked személyesen az a kép, hogy Isten országa királyi menyegzőhöz hasonlít?
2. Mit jelent számodra önmagadra illetve a körülötted élő emberekre úgy nézni: Isten országának meghívottja?
3. Mi az, ami távol tarthat, eltávolíthat Istentől és a testvéri közösségétől?
4. Mit jelent számodra lelkileg a fehér ruha?

 

 

Végh Miklós, lelkipásztor