Esküvő
„ Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek, mert azoknak jó jutalmuk van az ő munkájukból. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak ha elesik és nincsen aki őt felemelje. Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek. Az egyedülvaló pedig mimódon menekedhetik meg? Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak és a hármas kötél nem hamar szakad el.” Prédikátorok könyve 4.9-12.
A házasságot Isten ajándékként adta az embernek, még a teremtés hajnalán. „Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.” (I. Mózes. 2:18.) Azért teremtette az embert férfivá és nővé, hogy a férfi és a nő az Isten által elképzelt és nekünk ajándékozott önzetlen, önfeláldozó, önátadó, nyitott, őszinte, öröm- és bizalomteljes szeretetkapcsolatban tudjon együtt élni.
Szeretettel várjuk gyülekezetünkbe azokat a párokat, akik egymással kötött házassági szövetségükre Isten áldását szeretnék kérni templomunkban. Gyülekezetünkben az esküvőt előkészítő beszélgetés, ún. jegyesoktatás előzi meg, ahol az Istentől kapott fenti értékekről hallhatnak és beszélgethetnek a jegyespárok.
A magyar polgárjogi törvények szerint a Református Egyház nem köt házasságot, azt csak anyakönyvvezető köthet. Templomunkban a már megkötött házasságok megáldása történik istentisztelet keretében. A református egyházban nem szokás a templom túlzott díszítése, így a templom diszkrét esküvői dekorációja a családok feladata. Mivel a templomi esküvő elsősorban nem gyülekezeti, hanem családi ünnep, ezért a Magyarországi Református Egyház rendelkezései szerint az esküvőért ún. stóladíjat kell fizetni, amelynek összegét az egyházközség presbitériuma határozza meg.
Az esküvő és a jegyesoktatás időpontjának egyeztetése érdekében kérjük vegyék fel a kapcsolatot a lelkészi hivatallal!
A templomi esküvő során az ünnepélyes bevonulást követően a lelkipásztor köszönti a jegyespárt és a gyülekezetet, majd egy rövid imádság, illetve igény szerinti gyülekezeti éneklés után a Bibliából olvassa fel és hirdeti Isten Igéjét a jelenlévőknek. A prédikációt követően a jegyespár fogadalomtétele, az ún. házassági eskü következik, amely így hangzik:
A vőlegény számára:
Én … / esküszöm az élő Istenre, / aki Atya, Fiú, Szentlélek, / teljes Szentháromság, egy örök Isten, / hogy …-t, / akinek most Isten színe előtt kezét fogom, / szeretem. / Szeretetből veszem el őt / Isten törvénye szerint, / feleségül. / Hozzá hű leszek, vele megelégszem, / vele szentül élek, / vele tűrök, vele szenvedek, / és őt sem egészségében, sem betegségében, / sem boldog, sem boldogtalan állapotában / holtomiglan vagy holtáiglan / hitetlenül el nem hagyom, / hanem teljes életemben / hűséges gondviselője leszek. / Isten engem úgy segéljen. Ámen
A menyasszony számára:
Én … / esküszöm az élő Istenre, / aki Atya, Fiú, Szentlélek, / teljes Szentháromság, egy örök Isten, / hogy …-t, / akinek most Isten színe előtt kezén vagyok, / szeretem. / Szeretetből megyek hozzá / Isten törvénye szerint, / feleségül. / Hozzá hű leszek, vele megelégszem, / vele szentül élek, / vele tűrök, vele szenvedek, / és őt sem egészségében, sem betegségében, / sem boldog, sem boldogtalan állapotában / holtomiglan vagy holtáiglan / hitetlenül el nem hagyom, / hanem teljes életemben / hűséges segítőtársa leszek. / Isten engem úgy segéljen. Ámen
A fogadalomtétel után a lelkipásztor intelem és biztatás keretében kéri az új házaspárt esküjük megtartására. Ezt az értük mondott lelkészi imádság, illetve a Jézustól tanult ima, a Miatyánk közös elmondása követi. Igény szerint gyülekezeti énekkel folytatódhat az istentisztelet, amelyet a lelkipásztor által elmondott áldás zár. Az ünnepélyes kivonulást követően a templom előterében fogadhatja az új házaspár a gratulációkat.
