2024.10.27.

Olvasandó: 1Sámuel 3. Máté 22, 23-33.

„Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát.” Máté 22, 29.

 

Reformációt ünneplünk ezen a héten. Mit jelent a református szó? – Egy régi konfirmációi káté így válaszol erre: „Református azt jelenti, hogy visszaalakított, megújított. Az egyház az idők folyamán letért a Szentírásban kijelölt útról, emberi tévelygések miatt megromlott, ezért szükség volt megújítására.”

Reformációra azért volt szükség, mert az egyház letért az ige útjáról – vagyis tévelygett, a tévelygés miatt megromlott. Szükség volt az igéhez való visszatérésre, megtérésre, helyreállításra, hogy megújuljon. A reformátorok újra felismerték: „Ecclesia semper reformanda” vagyis az egyház mindig reformációra szorul. Újra és újra letérünk ugyanis az ige által kijelölt útról és az a romlásunkat okozza. Így van ez ma is.

 

Reformátusnak lenni azt jelenti, hogy vallod: Sola Scriptura – egyedül a Szentírás Isten kijelentett igéje. Tota Scriptura – a teljes Szentírás Isten kijelentett igéje. Nem lehet szelektálnunk. És elfogadod, hogy ezért a Szentírás hitünk és életünk zsinórmértéke, igazodási pontja. Az eltérés tévelygés. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy ahol tehát eltérést tapasztalsz ott igazodnod kell.

 

Reformátusnak lenni, reformációt ünnepelni óriási kihívás. Veszélyt jelent a saját jelenlegi látásmódodra, értékrendedre, életmódodra. Mert elfogadod, hogy lelkileg nem maradhatsz helyben: ott sem maradhatsz, ahol éppen most vagy!  Folyamatosan felül kell vizsgálnod magadat: azt az állapotodat is, amiben éppen most vagy! És igazodnod kell. Nem akármihez, akárkihez – a közfelfogáshoz, a többséghez, vagy a neveltetésedhez -, hanem Isten igéjéhez. Most is! Erről van szó.

 

Ezt a kihívást intézi Jézus a most felolvasott beszélgetésben a szadduceusok csoportjához, népe vezetőihez, kortársainak egész közösségéhez, és a mindenkori hallgatóihoz a történelemben: itt és most, magyar reformátusokhoz, a szolnoki református gyülekezethez, hozzád és hozzám is. Kemény szavak, melyek erre hívják fel a figyelmünket: „Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát.” Máté 22, 29.

 

A beszélgetés hátterének és Jézus feltámadással kapcsolatban mondott gondolatának teljes kifejtésére most nem lesz időnk – a csütörtöki úrvacsorai előkészítő istentiszteleten erről szólt az igehirdetés, kérem, hallgassa meg mindenki annak a felvételét – most koncentráljunk arra, hogy egész életünket vizsgáljuk meg ennek a mondatnak a fényében: „Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát.” Máté 22, 29.

 

1. A gondolkodásmódunk és életmódunk megromlása, anomáliái tévelygésbe gyökereznek. Az a baj, hogy eltérünk az Igétől, a teljes Szentírástól. Nem ismerjük az Írásokat, sem az Írásokban megszólaló Isten hatalmát. Az a baj, hogy nem ismerjük, mit mond Isten igéje az élet egyes területeiről, vagy nem vesszük komolyan, nem hisszük, hogy valódi súlya volna Isten szavának.

 

Az baj, ha nem ismeritek az Írásokat. Hitünk és életünk zsinórmértéke a Szentírás. Milyen falat rak az a kőműves, aki nem ismeri a zsinórmértéket, nem használja, csak úgy szemre, gondolomformán dolgozik? Milyen a mi hitünk, és milyen életet építünk kedves református Testvéreim, ha nem ismerjük, vagy csak felületesen ismerjük, ha nem használjuk hitünk és életünk zsinórmértékét?

A teológián annak idején voltak bibliaismereti óráink, sokat tanultunk a Bibliáról. Bibliai teológiából írtam a szakdolgozatomat az 5. év után. Emlékszem, hogy milyen megszégyenülés volt, hogy amíg a dolgozatomat megdicsérték, addig a vizsgámra csak közepest kaptam, nem a kurzus nem ismerete, hanem a bibliaismeretem hiányosságai miatt. Később jöttem rá, hogy a Szentírást nem tanórán ismeri meg az ember, hanem csak úgy, hogy hűségesen olvassa napról napra.

 

Ismered az Írást? Mennyit foglalkozol vele, mennyit tanulmányozod? A reformáció korában súlyos áldozatokat vállaltak a Szentírás nemzeti nyelvre fordításáért. Időt, pénzt, fáradságot nem kíméltek, az életüket kockáztatták abban az időben, amikor a hivatalos egyház elítélte a bibliafordítókat és a laikus bibliaolvasókat. Nekünk több Biblia is lehet a polcunkon. Olvasod vagy porosodni hagyod?

Törekszel a Biblia megismerésére, olvasod, tanulmányozod, vagy arra támaszkodik a hited, amit egy-egy általad nagyra tartott lelkipásztor mondott, esetleg megelégedsz a lelki gyorséttermi étellel: egy-egy kiragadott bibliai mondathoz fűzött néhány perces magyarázattal? Ne értsük félre! Fontos az igehirdetés, a reformátorok szerint a Biblia alapján megszólaló igehirdetés Isten élő igéje. Az élő hirdetett ige és az élettelen vagy megtévesztő vallásos beszéd között azonban a Biblia mércéjével látod és érzékeled a különbséget. Jó áhítatos könyveket olvasni, de lelkileg alultáplált maradsz, ha nem táplálod mellé magad a Szentírással. Ismerkedned kell a Bibliával, olvasnod, tanulmányoznod, és egyre mélyebben megismerned. Az baj, ha nem ismeritek az írásokat!   

 

A baj az, hogy nem ismeritek az Írásokat.

Hívő életünk, egyházi életünk állapota, tévelygéseink arra engednek következtetni, hogy nem ismerjük eléggé, nem vesszük komolyan eléggé az Írást.

Ez nem csak a vallásos életünket, hanem az életünk egészét érinti. Mert alapvető és súlyos tévelygése mai vallásos életünknek, hogy a hit, a vallás hatásköréből életünk bármelyik részét kivonhatjuk! A Biblia szerint ugyanis a hit, a vallás nem csupán egy területe az életünknek, amelynek elkötelezettségünk mértéke szerint kisebb vagy nagyobb teret szorítunk, hanem életünk alapja, ami mindent meghatároz. S ha nem a bibliai hit határoz meg mindent, akkor valamilyen másik hit, talán úgy, hogy nem is tudatosítjuk.   

 

Néhány példát mondok arra, hogy hogyan jelenik meg az Írások nem ismerete életünkben.

A Bibliaolvasó Kalauz szerint az elmúlt napokban két asszonyról olvastunk, akiknek hiányzott valami az életéből. Ruth könyvében olvastunk Naomiról, aki elvesztette a férjét és a fiait, és az Isten népének tagjaként a pogány moabiták módjára gondolkozva. igeellenesen úgy látja, hogy az asszony boldogságának kulcsa a férj és a gyermek. Ha nincs meg, akkor értelmetlen keserűség (héber: márá) az élet. Elfelejti, mit mond az Isten igéje. Most pedig Sámuel első könyvében olvasunk Annáról, akinek a gyermektelenség hiányát, az emberek megvetésének kínját hordozva is ez az élet-hitvallása: a boldogság kulcsa szerető mennyei Atyám. Ő a keserűséget, a hiányt is elé viszi, rá bízza, vele hordozza, és amikor ima meghallgatásként megkapja fiát, Sámuelt, akkor a fogadalmát megtartva kész elengedni, és az Úr szolgálatára szentelni őt. Izrael hitvallása, az Írások tanúsága szerint gondolkozik: a boldogság kulcsa egyedül az Úr! A többi mind ráadás, az ő ajándéka, az ő jótetszése, áldott terve szerint.

Te mit tartasz a boldogság kulcsának? Párkapcsolat, gyermek, vagyon, jólét, siker, tanulmányok, sport, jó munkahely, egészség? Tudod, hogy mit mond mindezekről Isten Igéje? Komolyan veszed?

 

Pénteken a pároskörön beszélgettünk a halálról és keresztyén reménységünkről. Feltámadásról, amiről Jézus a ma felolvasott igében a szadduceusokkal beszélget. Arról beszélgettünk, hogy még a hívők is úgy viselkednek sokszor, mintha itt ebben a földi életben kellene örökre berendezkednünk, mintha az lenne az egyetlen reménységünk, hogy minden betegségből meggyógyulunk, és legalább 100 évig élünk ezen a világon! Mintha nem tudnánk, hogy mit mond az Írás a földi életünk végességéről, és a halálról, illetve az életünk teljes perspektívájáról! Az Írás szerint a teljes élet nem 100 nyugalma év itt a földön, hanem az, ha betöltöm a küldetésemet, és tudom, hogy hová megyek haza, mert az én Uram kezében vagyok akár élek, akár meghalok. Ez a jóléti kultúra, amelyikben élünk nem tud mit kezdeni a halállal, mi pedig benne élve református emberekként sokszor tévelygünk velük együtt! 

A halálról nem illik beszélni, a beteghez nem merünk lelkészt hívni, mert jaj, nehogy azt higgye, hogy meg fog halni… Vagy, ha már végképp el kell fogadni a földi élet végét, akkor ott van az a felszínes nyugtató, hogy annak, aki meghalt már biztosan jó… „Tévelyegtek, mert nem ismeritek az írásokat.”

Mit mond az Írás? „És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik, úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre.” Zsidók 9, 27-28.

Mindannyian meghalunk előbb vagy utóbb. Utána nem feltétlenül a fény, hanem az ítélet következik. És azok, akik a feláldoztatott Jézusba vetették életük reménységét, rá építették az életüket örök életre mennek, azok pedig, akik leutasították őt, nem törődtek vele, nem vették komolyan, az örök halálra, a kárhozatra. Az ítéletet pedig Jézus Krisztus mondja majd ki. És az örök sorsunk a hozzá való viszonyunkon múlik. Ha ezt tudjuk, ha ezt komolyan vesszük, akkor nem az a legfontosabb kérdés, hogy az én életem hová tart, és hogyan találhatok örök menedékre? És itt dől el ebben a földi életben! Itt van lehetőségünk megtalálni a menedéket, és csak egy életünk van, ez a lehetőség lezárul az életünk végén! „Elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik…” – mondja az Írás. Ennek a bibliai ténynek a gyengítése ellen tiltakozott a reformáció, amikor elutasította az elhunytakért való könyörgés igeellenes gyakorlatát: utána már nem változtathatunk senki sorsán, ne áltassuk magunkat, bízzuk ezt már az Úrra! Ezen az alapon utasítjuk el határozottan a ma (még keresztyén kultúrkörben is!) divatos lélekvándorlás gondolatát. A keleti vallásokból érkezett és bibliaellenes! Az egyéni felelősséget, és a tét súlyosságát gyengíti! Tévelygünk, ha nem ismerjük az írásokat!

 

Egy másik példa: szintén pénteken itt mantráztak a krisnatudatúak a játszótéren. Szóba került ez is: egy Isten van? Igen egy Isten van, de ez az Isten Jézus Krisztus Atyja! Hozzá csak egy út vezet: „Én vagyok az út, az igazság és az élet!” – mondja Jézus Jn14, 6. Ezért nem fogjuk a más vallásúakat (azokat, akik nem keresztyének) bántani, tiszteljük őket ember voltukban, de ragaszkodjunk a hitvallásunkhoz, és ne adjuk fel a rosszul értelmezett tolerancia jegyében azt, akik vagyunk!            

 

Egy másik, gyakorlati példa az adakozás, gyülekezeteink anyagi állapotának kérdése. Országszerte küszködnek gyülekezeteink azzal a gondolattal, amikor adakozásról van szó, hogy az egyház mindig csak kér… Tudjuk, hogy az Írás szerint az adakozás az Istennek szóló hálaáldozatunk? Mert ő csak adott nekünk, és mindent tőle kaptunk. Mi pedig nem egy földi támogató resndszerben gondolkozunk, amikor adakozunk, hanem a hálaáldozatunkat mutatjuk be. A persely az istentisztelet része ugyanúgy, mint az imádság, amit nem emberi közösségnek adok, hanem az élő Istennek. És az adományom mértékében a hálám mértéke tükröződik. Nem szívességet teszek, mert nem a sajátomból adok, hiszen mindenem az Úré – ezt mondja az Írás -, én csak ügyvezető vagyok a saját életemben, és ami rám van bízva azt a Tulajdonos által meghatározott célokra fordítom…

 

Az Írás szerint látjuk-e az egész életünket: a párkapcsolat, a munkát, a pihenést? Látjuk-e ezzel a szemmel, hogy miért problémás például a halloween nyugatról bejött szokása? Annyi vita van ezen! Nem tudjuk mit mond az Írás az elhunytakról, és a velük való kapcsolatról? Arról, hogy ezzel nem lehet játszani! Nézzünk utána!

 

Keleti ember és világképen alapuló gyakorlatokba, gyógymódokba mennek bele nyugodtan emberek semmit nem törődve azzal, hogy ezek a gyógymódok és gyakorlatok teljesen ellentétesek a Biblia emberképével és világképével. Bele mennek, mert a testi egészség mindennél fontosabb… Mit mond az Írás? Tényleg a testi egészség a legfontosabb? Az, ami egyébként is múlandó?

 

A példákat végtelenül lehetne sorolni, mert az életünk egészét érinti ez. A lényeges kérdés, amire most válaszolnunk kell az, hogy komolyan vesszük-e, hogy életünk minden területét a Szentírás fényében kell látnunk, és ahhoz igazítanunk? Ma is ezt jelenti reformátusnak lenni, tovább megyek: ma is ezt jelenti keresztyénnek, Krisztus követőjének lenni!

 

2. A tévelygés halálos. Egy olyan kulturális közegben élünk, amelyik relativizálja az igazságot. Ezt mindannyian tapasztaljuk, és mindannyiunkra hat is ez a kultúra. Elhiteti az emberrel, hogy eltérni az úttól nem olyan nagy baj. Lehetsz külön utas, lehet saját véleményed az élet alapkérdéseiről, élhetsz a magad módján… Végülis hitkérdésekben nincs tényszerű igazság, csak vélekedések vannak, s voltaképpen mindenkinek igaza van… Ez az Írás szerint hazugság! És mi mégis így gondolkodunk… Egyébként nem tudnánk nyugodtan tovább csinálni és hinni olyan dolgokat, amelyeket az Ige elutasít. Nem kell olyan komolyan venni – mondjuk. Mert nem ismeritek az írásokat – mondja Jézus -, amelyek azt mondják: „Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!” 5Mózes 30, 19. Nem ismeritek az Isten hatalmát, akit komolyan kell venni.

 

A tévelygés halálos. Sámuel első könyvében olvassuk, hogy Éli főpap tudta, hogy a fiai tévelyegnek, mert nagyon sok mindent máshogyan tesznek a papi szolgálatban, mint Isten Igéje előírja. Azt hiszik, hogy megtehetik, hiszen az övék a szolgálat. Tévednek. Éli figyelmezteti őket. Nem hallgatnak rá, nem igazodnak. Éli pedig inkább kedvez a fiainak, és hagyja, hogy tovább folyjék a jogtiprás, hogy a tévelygés tönkretegye az istentiszteletet, Isten népének életét, akik Éli fiai miatt megutálták az Úrnak bemutatott áldozatot! Éli pedig inkább engedi előre a fiait, mint Isten igéjét. Ebbe pusztul bele Éli háza és megromlik, megnyomorodik Isten népe is.

 

A tévelygés halálos. Ma is az. Ha nem is veszed véresen komolyan, akkor is az. Következménye van. Mennyire halálos? Sokszor hallott kulcsmondatot idézek az Írásokból, próféciát Jézus Krisztusról:  „Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta (a maga útján tévelygett). De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért (céltévesztéséért, tévelygéséért).” Ézsaiás 53, 6.

Ez a következmény, amiért Jézus Krisztus teste összetört, vére kifolyt, lelke a kárhozatot megjárta. Mert ilyen súlyos következménye van a tévelygésednek.

 

És kedves református Testvéreim, mi ezt hallva túl könnyen fellélegzünk! Mert megtanultuk a reformáció üzenetéből, hogy kegyelemből, hit által! Jézus elhordozta a következményt, tehát Isten megbocsát! Nincs baj… Nem ismerjük az Írásokat?  Ha benne maradunk a tévelygésben Jézus áldozata semmit sem segít rajtunk! Ha nem akarunk megtérni, hanem megmaradunk a tévelygésünkben, a következmény rajtunk marad! Ismerjük az írásokat? Mit mond Pál apostol? „Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból. Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úrnak testét, ítéletet eszik és iszik önmagának. Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan, és ezért halnak meg számosan.” 1Korinthus 11, 27-30. Méltatlanul enni és inni… Nem azt jelenti, hogy bűnösök vagyunk, hisz mindannyian azok vagyunk, éppen ezért kell az Úr Jézushoz mennünk, mert csak ő segíthet rajtunk. De méltatlanul enni és inni azt jelenti, hogy  a változás szándéka nélkül, bűnbánat nélkül odamegyek, és úgy teszek, mintha minden rendben lenne, megyek tovább változatlan élettel. „Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer.” Példabeszédek 28, 13.

1. Bonhoeffer mondta a XX. század első harmadában, hogy az „olcsó kegyelem” tana megfertőzte az egyházat. Az „olcsó kegyelem”, a komolyan nem vett kegyelem pedig nem segít rajtunk. Hitünk erőtlensége az evilági következmény, de vajon mi lesz a következmény a túlvilágon?

 

Megbecsülöd Krisztus áldozatát? Megbecsülöd Krisztus testét? Érted, hogy mindezt azért tette, azért adja, hogy kivezessen a tévelygésből? És kizárólag akkor lesz mindez a hasznodra, ha engeded, hogy kihozzon! Engeded?

 

3. Az Írások ismerete mindig döntés elé állít. Reformátusnak lenni kihívás. Ha hisszük és valljuk, hogy egyedül a Szentírás, a teljes Szentírás Isten kijelentett igéje és mindig reformációra szorulunk, akkor ismernünk kell az Írást. Nem elég azonban csupán tudnom, hogy mi van benne, hanem személyesen kell ismernem. Ismerni: ez egy különleges szó a Bibliában. Benne van a tudás is, az hogy birtokában vagy az információnak, de több ennél, azt jelenti, hogy ezt személyesen el is sajátítod. Belső, személyes kapcsolatot jelent. Tudnod kell, mert ha nem tudod, mit mond egy-egy kérdésről a Szentírás, akkor szükségszerűen tévelyegsz. De amikor már tudod, ott kezdődnek a bonyodalmak. Mert döntés elé állít! Mark Twain amerikai írónak panaszkodott a barátja: „Nem szeretem a Bibliát, mert olyan sok érthetetlen, homályos kijelentést találok benne.” Az író így válaszolt erre: „Tudod, engem nem igazán zavarnak a Biblia azon szakaszai, amelyeket nem értek. Igazán azok a mondatai okoznak nehézséget, amiket értek.”

 

A szadduceusok pontosan értették, miről beszél és mit képvisel Jézus. És hatalmi harcba kezdtek. A jeruzsálemi bevonulás és Jézus templomtisztítása utáni beszélgetések egyetlen valódi témája és tétje volt: kinek van joga megmondani azt, hogy mit kell hinni és hogyan kell élni? A teológiai vitáknak nem a jobb megértés a célja, hanem az, hogy csapdába ejtsék Jézust. A nép vezetői, a szadduceusok le akarják járatni Jézust. Ő hatalmi igénnyel jön, ők pedig elutasítják. Nemet mondanak. Ragaszkodnak az öntörvényűséghez, a maguk útjához.

 

Vigyázz! Isten igéje mindig beleszól az életedbe. Mindig döntés elé állít. És ennek a döntésnek tétje van!

A szadduceusok végül keresztre szegezik az Isten Fiát, és elveszti jogukat a vezetésre, elvesztik polgárságukat az Isten országában. A vége az lesz, hogy számukra bezárul az ajtó. Itt még az elutasítás csak abban nyilvánul meg, hogy a teljes Szentírás összefüggéséből kiragadnak egy mondatot, és azzal akarják Jézus üzenetét hiteltelenné tenni. Itt még csak kötözködnek, okoskodnak… Vigyázzunk, mert Isten a becsületes igazságkereső kételkedésre válaszol, a kötözködő kételkedésbe viszont bele lehet keményedni végleg. Hogy vagyunk a kiragadott igékkel? A szánk íze szerint értett mondatokkal? A szelektív hallással? Ami elfogadható, ami megerősíti az én világlátásomat, életmódomat, az jöhet, ami beleütközik, azt pedig elutasítom vagy meg sem hallom. Vajon én vagyok az, aki dönt az igazság kérdésében? „Mindnyájan tévelyegtünk mint a juhok, mindenki a maga útját járta” Ézsaiás 53. Magam módján, a saját felfogásom szerint gondolkodni és élni tévelygés. Hová visz a tévelygés útja?

 

Egy másik Jézus korabeli vezető, Heródes halogatta a döntést. Szívesen hallgatta az igét, amit Keresztelő János hirdetett neki,  de nem engedelmeskedett az üzenetnek. Börtönben tartotta Jánost, végül a gyilkosává lett. Hogy vagyunk a halogatással? Vigyázzunk, mert a halogatott engedelmesség könnyen lesz végleges engedetlenség, a majd könnyen lesz soha! Nem tudod, hogy hány lehetőséget kapsz még arra, hogy igazán komolyan vedd az Írásokat és Isten hatalmát. Nem tudod azt sem, hogy meddig tart a földi élet!

 

Ismerni az Írást azt a személyes életformáló érintettséget jelenti, amelyben az ismeret bizalmat szül, amiből engedelmesség lesz. A Heidelbergi Káté szerint ez az igaz hit. Biztos ismeret és szívbeli bizalom. Ebből lesz az Isten igéjéhez igazodó élet. Egyedül az igaz hit vezet ki a tévelygésből az üdvösségre, egyedül ez az Írásra figyelő, azt egyre jobban ismerő, abban bízó, és annak engedelmes hit vezet Isten szerinti életre.

 

Amig nem ismered, ellenállsz, halogatsz, hezitálsz, nem ismered meg az Isten hatalmát.  Hogyan döntesz? Ha ismered, megbízol benne, és engedsz neki, megtapasztalod Isten hatalmát, megtapasztalod, hogy valóban úgy van, ahogyan mondja. Megváltozik az életed! Megtapasztalod, hogy veled van, és egészen más erőviszonyok között élsz. És meg fogod tapasztalni majd a halálod után a feltámadás valóságában is az élő Isten hatalmát!

 

Isten hirdetett igéje és az úrvacsora ma megszólít, és megkérdez: Jézus elfogadta, hogy őt sújtsa az ítélet a te tévelygésedért is, hogy kihozzon a tévelygésből. Hogyan döntesz? Hálásan elfogadod, adod magad neki? Vagy tévelyegsz tovább? Azt gondolod, hogy te már mindent tudsz Isten országáról, ami fontos, te már jó vagy úgy, ahogy most vagy? Vagy indulsz, hogy jobban megismerd az Írásokat? Az egész életedet az Írások fényében látod? Amit ismersz az Írásból, annak engedsz? Vagy maradsz a tévelygésben?

 

Kérdések az igehirdetéshez:

1. Mi az, ami most téged ezen az igehirdetésen keresztül megszólított?
2. Miben erősített meg, miben hívott változásra?

 

 

Végh Miklós, lelkipásztor