2025.01.26.

Olvasandó: 5Mózes 11, 8-28. Zakariás 4, 6.

„Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze pedig már a fák gyökerén van: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik és tűzre vettetik. A sokaság pedig megkérdezte tőle: Akkor hát mit tegyünk? Mivel a nép reménykedve várakozott, és szívükben mind azt fontolgatták, vajon nem János-e a Krisztus, János így válaszolt mindenkinek: Én vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket, kezében szórólapát lesz, és megtisztítja szérűjét: csűrébe hordja gabonáját, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.” Lukács 3, 8-10. 15-17.

Mit tegyünk? – Az elmúlt két hétben ezt a kérdést tettük fel magunknak Isten igéjére figyelve. „Teremjetek megtéréshez méltó gyümölcsöket.” A gyümölcs kérdés, mindig gyökér kérdés. Mit tegyünk? Törődjünk, foglalkozzunk életünk gyökerével, a szívünkkel. Legyünk hűségesek azoknak a kereteknek a megtartásában, rendszeres gyakorlásában, amelyeket Isten a gyökérgondozásra adott: igeolvasás, igetanulmányozás, istentisztelet, igehallgatás, gyülekezeti közösség. Rendszeresen emlékeztessük feledékeny szívünket arra, amit Isten mondott, hogy Isten igazsága, és ne a Sátán hazugságai határozzák meg tetteinket, reakcióinkat, érzéseinket, szavainkat a mindennapokban. Közben figyeljünk arra, hogy a vallásos kereteink nem öncélúak: Isten ezeken keresztül az egész életünket akarja megformálni, átformálni. A gyümölcs ugyanis nem a mi vallásos buzgóságunk, hanem az egészében engedelmes életünk. Engedjük hát, hogy az Ige beleszóljon az életünkbe engedelmességre kész szívvel.

„Akkor hát mit tegyünk?” Akkor ez a keresztyénség? Megtanulom, hogy mit parancsol Isten, emlékeztetem magam rá, megértem, teszem… Ez a keresztyénség? Keresztelő János az, akire vártunk? Ő a Krisztus? Keresztelő János válasza: Nem. Én csak az útkészítő vagyok. A Krisztus utánam jön. A krisztusi élet utánam jön. A keresztyénség mérhetetlenül több, mint emberi erőfeszítés. „Arra sem vagyok méltó, hogy a saruja szíját megoldjam!” Mert annyival hatalmasabb minden emberi erőfeszítésnél és tanításnál.

Ha megpróbáljuk becsületesen megélni azt, hogy figyelünk Isten parancsaira, útmutatására, és törekszünk azokat megtartani, akkor szembesülünk az emberi lehetetlenségünkkel. Vallásunk kereteit sokszor száraznak érezzük, időnként a keretekben való hűség favágásnak tűnik, mert üresen kopognak a szavak, és nem mondanak nekem személyesen semmit, esetleg csak az ismeretemet bővítik. Szembesülök azzal is, hogy igazán jelentős dolgokat a legjobb szándékkal sem tudom megváltoztatni az életemben, az igazán makacs akadályokkal szemben tehetetlen vagyok. A jánosi út önmagában nem hoz megoldást. Többre van szükségem útmutatásnál, tanításnál, és becsületes erőfeszítésnél: az élő Jézusra van szükségem!

Ezt a gondolatot emeli ki a héten olvasott egyik újszövetségi ige magyarázata a Bibliaolvasó Kalauzban: Naini ifjú feltámasztásával (Lukács 7, 11-17) kapcsolatban ír a magyarázó a mély emberi szükségállapotról, amit az  egyetlen támaszát gyászoló özvegy megtestesít és arról, hogy Jézus „meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: Ne sírj!” Lukács 7, 13. Majd így folytatja: „Ennyit még mi is tehetnénk. Jézus Krisztus azonban ennél sokkal többet tett isteni hatalmával: feltámasztotta a halott ifjút. Egyedül Ő az, aki megszólíthat, életre kelthet (14–15).” (Steinbach József)

A világ szükségének betöltésére, a személyes életünk elakadásaira, egymás életében látott bűnökkel, nyomorúságokkal kapcsolatban, a kapcsolati problémáinkra és gyülekezetünk missziói szolgálatával kapcsolatban is mi ezt a többet várjuk, ezért könyörgünk, amit egyedül Jézus Krisztus tehet meg az ő Lelke által. „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én Lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.” Zakariás 4, 6. Erőszakkal, „izomból” nem oldhatjuk meg az életünket még kevésbé egymás életét, de számíthatunk hittel Jézus életet teremtő, hatalommal szabadító szavára.  Amikor megszólal az ige, ezért könyörgünk, és ez a reménységünk igehallgatásunkban, olvasásunkban és igehirdetésünkben.  Amikor nem tudunk valamit megoldani, akkor hittel Jézusra nézünk, és várunk. Ő tud többet, mint, amire mi képesek vagyunk ma is! Mi mindenestül Isten cselekvésére vagyunk utalva és ezt a cselekvést várjuk.

A hívő élet, amelyre Isten mindenkori népét elhívta ezt jelenti! Már az Ószövetségben, például Mózes 5. könyvének ma olvasott részletében is világossá teszi ezt Isten. Egyiptom a saját erőfeszítésére, teljesítményére építő élet jelképe. „Saját lábaddal”, „fáradságos munkával kellett öntöznöd, mint a kertben a zöldségeket” 5Mózes 11, 10. Az ígéret földje a mindenestül Istenre utalt élet jelképe. Mert az ígéret földjén az Úr ad esőt. Nem tőled jön az áldás. Nem te öntözöl. Az Úr öntöz. Ajándék. Nem te irányítod, túl van a te lehetőségeiden. De hittel számíthatsz arra, hogy arról, ami túl van a te lehetőségeiden, a te Urad gondoskodik! Nem te gondoskodsz magadról: megajándékozott vagy. Nem te gondoskodsz magadról: Kiszolgáltatott vagy. Szerető Uradnak. A te dolgod: a bizalom, az engedelmesség, a ragaszkodás az Úrhoz. A többit hittel és reménységgel tőle kérheted, várhatod! (v.ö.: Máté 6, 33.) „Lásd, én ma áldást és átkot adok elétek. Áldást, ha hallgattok Isteneteknek, az Úrnak parancsolataira, amelyeket ma megparancsolok nektek. De átkot, ha nem hallgattok Isteneteknek, az Úrnak parancsolataira, és letértek arról az útról, amelyet ma megparancsolok nektek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek.” 5Mózes 11, 26-28. Nem azt jelenti ez, hogy ha kedveskedsz Istennek, akkor ő szeretni fog és megjutalmaz, ha meg nem, akkor megver, hanem azt, hogy számodra Isten az élet, mindenestül tőle függsz! Amíg vele jársz, az az áldás, ha elhagyod őt, az átok lesz számodra. Ragaszkodj hát hozzá, hogy élj!

A vízkeresztség és a Szentlélekkel és tűzzel való megkereszteltetés különbsége is erről beszél. Keresztelő János tulajdonképpen ezt mondja: Amit én teszek veletek, az önmagában nem segít rajtatok. Útkészítés, ami felhívja a figyelmet arra, aki utánam jön! A vallás emberi keretei, az emberi jószándék  önmagában olyan, mintha vízzel mosogatva próbálnánk megoldani a világ nagy problémáit, az emberi élet elveszettségét, ahogy Arany János balladájában Ágnes asszony, aki az őrületig jutva akarja a patakban tisztára mosni gyilkosságtól terhelt lelkiismeretét (Arany János: Ágnes asszony). A mi lehetőségeink nem tudnak igazán változtatni a lelkiállapotunkon, és az Isten előtti helyzetünkön, örök sorsunkon.

Jézusra van szükségünk! Az ő Szentlelkére. Keresztelő János arról beszél, hogy Jézus Krisztussal valami egészen új kezdődött, új kezdődhet a mi életünkben is. Olyan, ami túl van a mi lehetőségeinken. Nem annyi csupán, hogy hallod a parancsot, megpróbálod teljesíteni, nem sikerül, bocsánatot kérsz és újra próbálod vég nélkül.  Emlékszem gyermekkorunkban egy-egy csendeshét után megpróbáltunk megváltozni, hűségesen olvasni napról napra az igét, és legfőképpen másként viselkedni testvérek egymással. Egy hétig se nagyon tartott ki a nagy változás. Egyszer sem… Zsákutcába jutunk, amikor megpróbáljuk a magunk erejéből megtenni. Vagy az önáltatás zsákutcájába azzal, hogy elhisszük: elég, amire mi képesek vagyunk, büszkék leszünk, és a többieket lenézzük, akiket rosszabbnak látunk magunknál. Vagy a kiábrándult feladás zsákutcájába: úgysem sikerül, hát hagyjuk inkább, és éljünk, ahogy jól esik!

Jézus valami egészen mást hozott! Vele teljesen új időszámítás kezdődött! A héten olvastuk a Bibliaolvasó Kalauz szerint azt is, hogy Jézus így beszél Jánosról: „Ő az, akiről meg van írva: Íme elküldöm követemet előtted, aki elkészíti neked az utat.” Ez még nem a Király, még nem a Szabadító, akit Isten megígért, csak az előfutár! „Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül nincs senki nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nála.” Lukács 7, 27-28. Mert asszonytól csak erre a földi világra tudunk megszületni, de az Isten országára csak a Szentlélektől lehet megszületnünk, felülről kell születnünk, valami olyannak kell történnie a lelkünkkel, ami túl van az emberi lehetőségeken. Az Isten országába nem az asszonytól született emberek igyekezete visz be, hanem kizárólag az újjászületés. Ezt hozta el Jézus!       

Ezért Keresztelő János, az útkészítő, nem a saját szolgálatára mutat, hanem Jézusra. Keresztelő János eláll Jézus elől, hogy jól láthassuk. „Én (csak) vízzel keresztelek” – amit itt teszek, még mindig csak emberi. Isten parancsára teszem, de emberi.  „De utánam jön!” Jézus, aki tűzzel és Szentlélekkel keresztel! „Kezében szórólapát lesz, és megtisztítja szérűjét: csűrébe hordja gabonáját, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.”   

Mit tett Jézus, Isten egyszülött Fia, aki egylényegű az Atyával? A kereszten végrehajtotta a nagy elválasztást, az ítéletet. A cséplés képe van itt előttünk. Hogyan történik ez? Szétválasztjuk a polyvát a búzától. Mit jelent ez a bibliai kép az ítéletre nézve? Elválasztjuk a jó embereket a rossz emberektől? Keresztelő Jánosig így gondolták. Isten elpusztítja a bűnös embert. Nincs más megoldás – emberileg! Maximum eddig jutunk a vallásainkkal! Csak az a baj, hogy ebbe mind belepusztulunk végül!

Jézus hozta el a megváltást. Ő egészen máshogy csépel, mint mi emberek: a bűnös embert választja el a bűntől! A kereszten megy végbe a te életed ítélete, nagy elválasztása! A bűnödet fölvitte Jézus. Minden pelyvádat. Önmagában égette meg olthatatlan tűzzel, a kárhozat tüzével. Ebbe ő belehalt! Nézd a kereszten az ítélet tüzét! Látod benne minden bűnödet, ami egészen a gyökerekig meghatároz? Látod benne a romlott indítékaidat, a bűnös szívedet is, amin nem tudsz változtatni? És látod, hogy nem te magad kárhozol el ebben a tűzben? Ez a kereszt győzelme! A bűn megkapta jogos ítéletét, büntetését, és kegyelmet nyert a bűnös ember! A kereszten, az ítélet tüzében nem csak a tettek, a szavak, a mulasztások, hanem az indítékok is elégtek: a bűnös természetet is halálba vitte! Teljesen! Jézus maga halt meg ebben a tűzben.  Nézz Jézusra! Őérte tiszta búza vagy az Isten előtt. Bízd magad Jézusra. Nem kell többé mentegetned, vízben csutakolnod magad, az ő vére megmosott teljesen! Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte.” Lukács 7, 41-42. Nem az a lényeg, hogy az egyik ötszáz, a másik ötven, hanem hogy egyik sem tudta megfizetni, és mindkettőnek elengedte!  Tűz égette az adósságot!

És ez a Jézus Krisztus feltámadt, felment a mennybe, és Szentlelkét küldte el, aki által kész belépni a benne bízók életébe, hogy egészen más lehetőséget hozzon, mint, ameddig mi a legjobb szándékunk mellett is el tudunk jutni! „Új szívet adok nektek… (új gyökér!!!) Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.” Ezékiel 36, 27. Hallod, mit mond az Úr? ÉN TESZEM! Érted is? ÉN TESZEM!

A keresztyénség nem emberi tornamutatvány, hanem az Isten ajándéka Jézusban! És ezért áll félre Keresztelő János félreállt, hogy Jézust láthassuk. ÉS ezért állok félre én is. Jézus nélkül nem vagyok más az egész megtért, hívő életemmel, igehirdetésemmel, lelkipásztorságommal együtt, mint egy önmagam körül forgó, önző ember! De eljött Jézus! És ma is kész Szentlélekkel és tűzzel keresztelni. Engem is és téged is!

Így indul a valódi keresztyén élet, és – nagyon fontos megértenünk! –  így is folytatódik, napról napra! 

Ahogyan Hamar Istvánné Julika néniről mesélték, hogy a konyhaszekrényére ez az ige volt felragasztva: „újonnan kell születnetek” (János 3, 7.) És a csodálkozó kérdésre – miszerint, ha ők már újjá születtek hitben, miért írják ki ezt az igét? – ezt válaszolta: szükségünk van az emlékeztetőre minden nap, hogy a keresztyén életet ma is csak a Szentlélek ereje által és nem emberi erőfeszítésből lehet élni! Még a lelkipásztornak is, még a hívő embernek szüksége van Jézusra, Jézus Lelkére ma is! Nélküle nem megy!

„Akkor hát mit tegyünk?” Mit tegyünk Jézusban bízva?

1. Élj hűségesen a keretekkel – ige, imádság, közösség, engedelmes szolgálat -, mert ezeket ő megáldja ígérete szerint. Építs az ő ígéretére, s légy állhatatos! Ahogyan Illás oltárt épített a Karmel hegyen Isten útmutatása szerint, és várta, hogy adjon rá Isten tüzet. (1Királyok 18, 20-39.) A tüzet nem te adod, hanem a Szentlélek akkor, amikor ő akarja. Nem a módszerektől, programoktól, igehirdetők személyétől, emberi ügyességtől gyullad a hit tüze, támad a megújulás. A te dolgod a hűség az Isten által adott keretekben, és a rászorultságod alázatos szívvel való megvallása: Uram, szükségem van rád, a te szavad nélkül szomjan halok! Ez független attól, hogy mit érzel! Ott állsz-e szükséget szenvedő szívvel, csendes könyörgéssel várakozva az „oltár” mellett, hogy tüzet adhasson?

2. Légy kész elválni a bűnödtől! Ha Jézus megváltása azt jelenti, hogy a bűnöst elválasztja a bűntől, akkor te légy kész elválni a bűnödtől! Nevezd néven, ne becézgesd, ne takargasd. 1Jn1,9. Nem tudod megváltoztatni magad, de ne törődj bele. Mond ki azt, ami nem jó az életedben, a szívedben! Kérd az ő segítségét! Ez a változás záloga. Bizonyos negatív dolgokon azért nem változtatunk, mert valami miatt kötődünk hozzájuk, szeretjük őket: örömet okoznak, így érezzünk biztonságban magunkat, félünk, hogy a változás esetén kiszolgáltatottak lennénk. Jézus Krisztus el tudná venni ezeket, meg tudná változtatni a szívünk mozgatórugóit, mi viszont nem adjuk a kezébe, inkább melengetjük ezeket! Ezt pedig csak azért tudjuk megtenni, hogy nem nézünk a bűneink visszataszító arcába, így csak a kellemes, kényelmes hatást érezzük, amivel fogva tartanak bennünket…

„A bűn arca: Szorosan tartalak, szorosan karjaimban, bűnöm, bájos bűnöm, de arcodba nem pillanthatok. Tudom, milyen lenne: undorító, eltorzult visszataszító. Arcodba nem pillanthatok, csupán tarthatom testedet karjaimban – meleg és kéjes – oly drágán szeretve téged, bűnöm, bájos bűnöm. Azt a szeretetet nem akarom elengedni, de el kell majd engednem, ha arcodba nézek, mert akkor megölhetnélek, ahogy most engem ölsz meg, vagy inkább: ahogyan megölöm magam szorosan tartva téged, arcod elől bújva. Nem fogok arcodba nézni, egyszerűen csak tartalak szorosan karjaimban, bűnöm, bájos bűnöm.” (Rebekkah Laeuchli)

Jézus látja a pusztító, mérgező valóságát annak, amit te melengetsz. Ő látja, hogy égetnivaló, életellenes, torz és gonosz. Láss az ő szemével! „Nézz a bűn arcába!” És engedd, hogy Jézus elválasszon tőle! „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” 1János 1, 9. Megbocsátanod nem neked kell, megtisztítanod sem neked kell magadat. Ez az ő csodája. Neked csak megvallanod kell. Arcába nézel, és annak nevezed, ami, az Úr előtt! 

3. Indulj engedelmesen amerre ő indít. Tedd, amire ő indít, és bízd rá, hogy mi lesz belőle! Ezt jelenti Jézust Úrként befogadni az életedbe, és engedelmesen követni. Nem a teljesítményed, a terved, az ügyes szervezésed, manipulációd, az okos meggyőző szavaid hoznak majd áldást, kizárólag az Úr, aki esőt ad! Ő pedig az engedelmességet tudja megáldani! Jézus a naini ifjút és Lázárt is fel tudta támasztani, neked is tud egészen új életet adni. Elhengeríteni a lehetetlenségek kövét, és életre kelteni a lelkedet ott, ahol te tehetetlen vagy! Tedd bátran azt, amire ő indít! Vess, hogy ő esőt adhasson rá! „Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat. Ahogyan nem ismered a szél útját, vagy a csontok formálódását a terhes asszony méhében, éppúgy nem ismered Isten munkáját, aki mindent alkotott. Reggel fogj a magvetéshez, és ne pihentesd a kezed este sem, mert nem tudod, melyik sikerül: ez, vagy amaz, vagy mind a kettő egyaránt jó lesz.” Prédikátor 11, 4-6. Légy állhatatos, légy türelmes, engedelmeskedj bátran annak, amit ő mond neked! Nézz és számíts Jézusra! Ismerjük a példázatot a két farmerről, akiknek égető szükségük volt az esőre? Mindketten imádkoztak esőért, de csak az egyik készítette elő a földjét, hogy befogadhassa azt. Kettejük közül vajon melyik imádkozott hittel, és melyik tapasztalta meg a bő termés áldását, amikor megjött az eső?

„Teremjetek megtéréshez méltó gyümölcsöket!”  Nem a te erőfeszítésed adja változást, az áldást, a termést a gyümölcsöt. Azt csak Jézus, az Ő Lelke adja. De megteszed-e, amit ő ehhez tőled kér? Készíted-e az ő útját? Előkészíted-e a földet? Ámen.                                          Végh Miklós, lelkipásztor