2025.06.22.

Nyitott templom – Isten jelenlétében

– Fesztiválzáró istentisztelet – Szolnok, 2025. június 22. –

 

Köszöntés: 2Péter 1, 2-3.

Lekció: 2Péter 1, 12-21. (napi ige)

„Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek. Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot. Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.” Zsoltárok 36, 8-10.

 

Nyitott templom missziót hirdettünk meg a múlt héten a Tiszavirág Fesztiválon, és ma is nyitva van a templom, ma is nyitott templom misszió van. Miért szeretjük a templomot? Szeretjük azért, mert nagyon szép, mert egészen különleges építészeti alkotás – nincs még egy ilyen az országban -, szeretjük azért, mert szolnokiak vagyunk, és nem csak a reformátusoknak, de egész Szolnoknak szimbolikus épülete ez a templom, és szeretjük amiatt az üzenet miatt, amit hordoz. Ma azt az üzenetét szeretném kiemelni, amit minden templom hordoz. A templom nem a kövek miatt fontos, hanem azért, mert Isten jelenlétének a jele népe körében.

Isten jelenléte az élet alapja Isten népe számára. A hit maga azt jelenti, hogy ismerem Istent és az ő jelenlétében élek. Istennel élek. Bármi vesz is körül, sok ember figyel rám, vagy egyáltalán nincsenek körülöttem emberek, akkor is mindig igaz: szeretett vagyok, mert Isten hűséges szeretettel szeret engem, nem vagyok egyedül, hozzá tartozom, vele élek.

.

Hogyan ismerem Istent? Hogyan élek vele? Ez a kérdés többször elhangzott a múlt héten is, ahogyan a nyitott templomba betérőkkel beszélgettünk. Nagyon egyszerű dolgokon keresztül tapasztaljuk meg ezt a csodát: a kezünkben van a Biblia, Isten igéje. Ma reggel is átéltem, ahogy kinyitottam a Bibliámat és elolvastam a napi igét. Éppen erről beszél a mai szakasz, amikor azt mondja, hogy az Ige sötét helyen világító lámpás, amire figyelnetek kell! Nem egy olyan könyv, mint bármelyik másik, mert ez egy olyan könyv, amibe nem véletlenül kerültek bele a szavak, hanem az Isten Lelke vigyázott rá, hogy pont az kerüljön bele, ami bele került, ám még ennél is különlegesebb ajándék az, hogy arra is az Isten Lelke vigyáz, hogy amikor olvassuk, akkor Isten szava szólítson szíven bennünket. Amikor ott van láthatatlanul Isten Lelke az olvasóval, és a száraz szövegből egyszer csak egy mondat, egy gondolat világítani kezd, és személyes üzenetté válik számomra. Nekem szól! Beszél hozzám az Isten!

Ige és Szentlélek. Ezek mellett pedig ott van a hittapasztalat. Ha én hallgatok az igére, építek rá, Istentől visszacsatolást kapok arról, hogy ő komolyan gondolja, amit mond, és az úgy is van, „működik” a hétköznapok valóságában. Istentől nem szoktunk előre garanciát kapni, bármennyire is szeretnénk: Istenem és hiszek benned, csak bizonyítsd be azt, hogy vagy… Isten előre nem ad garanciát, hanem azt mondja: bízz bennem, építs arra, élj az alapján, amit mondok, és hidd el, nem hagylak cserben… De azok, akik már legalább csak egy lépést is tettünk Isten szava nyomán, megtapasztaltuk, hogy csak egy lépést teszel, és ő azonnal ott van, veled van, megtapasztalod az ő jelenlétét, igéjének igazságát! Nem csak igaz, amiről a Biblia beszél, hanem valóságos is: működik az életünkben. „Nem kitalált meséket” követünk: az Ige igazságát visszaigazolja a hittapasztalat, ahogyan Isten szava nyomán járunk.

Hinni tehát azt jelenti: Istennel, az ő jelenlétében élek, nem vagyok egyedül. Ennek a szimbóluma a templom, mint Isten jelenlétének jele.

 

Mit jelent így élni? Milyen ajándéka van Isten jelenlétének az életünkben? A 36. zsoltár imádsága 3 ajándékot sorol fel: Oltalom, forrás, világosság – iránymutatás.

 

1. Oltalom. Szárnyad árnyékában. „Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek…” El tudjuk képzelni azt a képet, ahogyan az anyamadár a szárnya alatt óvja fiókáit a veszélyhelyzetben. El tudjuk képzelni azt a segítséget, ahogyan háborúban egy szorult helyzetben levő szakasznak jön az erősítés vagy a légi támogatás. Ez a zsoltár Istennek mondja: te vagy az oltalom. És sokféle veszélyhelyzet van az életünkben, amikor úgy érezzük, hogy de jó lenne most az oltalom. De van egy alapvető, nagy veszély, amire nem is biztos, hogy gondolunk a hétköznapokban.

Eszembe jutott egy beszélgetés, ami nem itt a templomunkban, hanem távol innen zajlott néhány hónappal ezelőtt. Egy kárpátaljai lelkésztestvéremről hallottam, aki egy napon egy nagyon megrázó telefont kapott. Egy korábban a gyülekezetében konfirmált fiatalember hívta fel ezzel: „Tiszteletes úr, itt vagyunk a fronton a lövészárokban három ukrán bajtársammal és arról beszélgetünk, hogy holnap biztosan meghalunk, mert olyan erősen bombáznak, hogy azt lehetetlen túlélni. megkérdezték tőlem a bajtársaim, hogy vallásos vagyok-e, én nemmel válaszoltam, de elmondtam azt is, hogy évekkel ezelőtt konfirmáltam. Eszembe jutott még a Tízparancsolat, azt végig gondoltuk, és rájöttünk, hogy mindegyik ellen vétkeztünk. Tiszteletes úr, ha meghalunk, elkárhozunk?”

És elkezdődött egy különös bibliaóra sorozat, mert másnap nem haltak meg, és a fiatalember minden nap felhívta a lelkészt a lövészárokból, és a lelkész mondta neki magyarul a biblia válaszait az életkérdéseikre, ez a magyar fiú pedig fordította a bajtársainak ukránra. Aztán egyszer csak elmaradtak a telefonok, majd hazaküldték a magyar fiú holttestét, a temetésre pedig eljött a három ukrán katonatárs is, akik végig hallgatták a magyar református temetést, majd kérték a lelkészt, hogy utána hadd beszélgessenek még, és a temetés után folytatódott a beszélgetés hitről, életről, halálról, arról, hogy hogyan lehetünk örök biztonságban Istennél Jézus Krisztus által…

Sokszor gondoltam rá a múlt héten, hogy amikor egy kellemes nyári estén fesztivál hangulatban beszélgetünk, nem érezzük a súlyát annak, hogy ezek mennyire éles és sürgető kérdések, és mennyire fontos az oltalom! És van olyan élethelyzet, amikor az élére áll ez a kérdés a szívünkben, mert nem csak elvileg tudom, hanem egzisztenciálisan is átélem, hogy lehet, hogy holnap oda kell állnom az Isten elé!         

Milyen nagy segítséget jelent, ha nem kell egyedül maradnod az életed sarokkérdéseivel!

Belegondoltál már, hogy miért van szükséged oltalomra?

Gyakran mondogatjuk, hogy az Isten jó. És Isten valóban jó, ami azt jelenti, hogy ő nem korrupt: nem köt alkut semmiféle gonoszsággal. A világegyetemben rend van. Ez pedig azt jelenti, hogy egy napon szembe kell majd néznünk minden mulasztásunkkal és bűnünkkel és vállalnunk kell a felelősséget…  Bármikor megtörténhet velünk, hogy el kell számolnunk az életünkkel… Egy igazságos és mindent látó elszámoláskor, amikor nincs személyválogatás, mi véd meg bennünket? Hol, hogyan találok oltalmat az igazságos ítélet elől?

A mi egyetlen reménységünk az, amiről ez a zsoltár beszél: Menekülj az Istenhez az Isten igazságos ítélete elől! Nála van az oltalom. „Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek…” Olvastam egyszer egy kotlóstyúkról, aki elégett egy istállótűzben. Amikor a gazda odament, hogy felmérje a kárt, a lábával arrébb lökte az elszenesedett anyamadarat, a szárnya alól élve jöttek elő néhány kiscsibe. Valaki a testével védte meg a tűztől ezeket a csibéket, és belehalt. Ezt tette értünk a mi Urunk Jézus a kereszten!

Jézus Krisztusban Isten maga fogta föl az ítélet tüzét, hogy ő legyen az oltalom. Ő halt bele az én bűneimbe, és nekem ajándékozta az ő igazságát.

Templomunk tornyán kakas van. Persze ez a szimbólum másra utal, de mától eszedbe juthat a a kotlós erről a kakasról, ha felnézel rá, és a kotlósról Jézus Krisztus, akik belehalt abba, hogy téged megvédjen az ítélet tüzétől.  Isten igazságos ítélete elől menekülj őhozzá!

Én is csak azért merek Isten ítéletéről beszélni, mert az ő szárnya árnyékába menekültem! erről Nem azért, mert jó ember lennék, hanem azért, mert kegyelmet kaptam!

Egy önmagát állandóan mentegető és önmagát mások kegyetlen elítélésével igazoló világban élünk, ahol napról napra látjuk, hogy a „Facebook bíróság” előtt állnak emberek és megy a kövezés. Mindez arról szól, hogy az ember a másik elítélésével akarja takargatni a saját szennyesét, mentegetni, jobbnak érezni magát. Felszabadító az üzenet: nem kell takargatni, nem kell bizonygatni, mert az ő oltalma ránk terítette az igazság palástját. Felszabadító felismerés volt az életemben, amikor megértettem, hogy lehetek az, aki vagyok: bűnös. Kegyelemből élő, kegyelmet kapott bűnös! Gyógyuló bűnös! Nem kell a jó embert eljátszanom, lehetek Isten kegyelmébe fogadott bűnös, akinek ő megbocsátott, aki az oltalomba menekült. 

 

És ővele élve az ő oltalmába helyezhetjük magunkat a mindennapok veszélyei között is, hiszen Atyám, aki Jézus Krisztusért a kegyelmébe fogadott, szeret engem,  a mindenség Ura…  

 

2. Isten oltalom és erőforrás is a mindennapokhoz. „Örömöt árasztasz ránk, mint patakot… nálad van az élet forrása…” Isten az én forrásom. Kapcsolatban lehetek a forrással.

Jézus imádkozni tanít bennünket a mindennapi kenyérért, és ezzel azt mondja, hogy minden nap kérjük el tőle a naponkénti gondoskodást.  És így imádkozhatunk a mindennapi erőért is. Beszélgettünk valakivel szintén a múlt héten a nyitott templomban arról, hogy milyen nehéz az a teher, hogy nem tudom kézben tartani a jövőt. Fogalmam sincs, hogy mi lesz holnap, és nem tudom, hogyan leszt hozzá erőm. Az aggodalom, a szorongás mindannyiunkat érint. Nekem egyetlen válaszom van erre: Isten velem van és erőt ad a mához, és holnap is velem lesz, mert megígérte, és ugyanúgy erőt ad majd a holnaphoz is. Fogalmam sincs, hogy mit hoz a jövő, és nem tudom azt sem mondani, hogy én biztosan elég erős leszek hozzá. Én nem vagyok erős. De ismerem az erős Istent, aki szeret engem, hűséges hozzám, tapasztalom, hogy erőforrás a mához, és megígérte, hogy az lesz a holnaphoz is, akármi is történik! Olyat nem enged történni, amihe ő ne adna erőt. Ennél erősebb reménységet nem ismerek. Ezért nem játszom el, hogy erős vagyok, hanem hozzá megyek, belé kapaszkodom.

Ő az én forrásom – nem én vagyok a forrás. Nem is leszek az soha.

Példa: egy pohár víz. Szomjas vagy. Mi a megoldás? Mondogatod magadnak, hogy nem vagyok szomjas?! Másoknak is: hívő ember nem szomjas?! A szomjúság a gyengeség jele, mert elárulja, hogy valami hiányzik nekem, rászorulok valamire, valakire, hogy teljes legyen az életem, vagy hogy egyáltalán életem legyen?! A világért sem árulnám el ezt a kiszolgáltatottságomat?! Hová vezet ez az út? Szomjan halok… Ezt a bolondságot nem csinálja egyikünk sem a vízzel kapcsolatban, ugye? Tudjuk, hogy mi a megoldás: fogok egy pohár vizet és iszom, és tudom, hogy egy óra múlva újra szomjas leszek, és újra innom kell.

És a lelkükkel kapcsolatban mégis sokan pont azt csinálják, amit a testi szomjúsággal kapcsolatban soha nem tennének. Azt mondják: nekem nincs semmi bajom, köszönöm, és elég erős vagyok, nincs szükségem segítségre… És szomjan halnak lelkileg.

A megoldás az, hogy tudom, hogy van egy Forrás, akihez mehetek, és hozzá megyek, tartom vele e kapcsolatot, tőle kérek segítséget és erőt. 

Az egyik este beszélgettünk a nyitott templomban: Mit jelent Jézusnak ez a mondata „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa…” Máté 5, 3. Pont ezt jelenti! Boldogok azok, akik ki merik mondani: „szomjas vagyok, nincsenek válaszaim, félek, szorongok, és szükségem van  a vigasztalásra, szükségem van a segítségre, szükségem van a szeretetre, mert egyedül érzem magam, szükségem van az Istenre! Nem vagyok elég egyedül! Boldogok ezek az emberek, mert övék a mennyek országa. Mert Isten annak tud segíteni, aki bevallja azt, hogy szomjas.

Te vagy, Uram, az én forrásom! És a hívő embernek mindvégig erre van szüksége, hogy mindig tudja az utat a forráshoz, mert minden nap újra megszomjazunk, minden nap újra szükségünk van rá, rá van szükségünk! Újra és újra szükségem van a forrásra!    

 

3. Végül a világosság. „a te világosságod által látunk világosságot.” Ez is égető kérdésünk: Merre menjek? Mit tegyek? Mi a dolgom? Hogyan döntsek? Mit válasszak? Hol van a helyem? Tele vagyunk kérdésekkel. És megint csak azt tudom mondani, hogy a hit azt jelenti: nincs nálam a bölcsek köve, fogalmam sincs, hogy merre kell menni, de tudom azt, hogy kit lehet megkérdezni, és ő tudja, és meg is tudja mondani. Van egy Uram, akivel beszélgethetek. Nem én vagyok világos, hanem ő az én fényem. Ezért őt keresem! A hit azt jelenti, hogy felvállalom: én nem tudom az utat. Figyelek arra, aki tudja.

Az igén keresztül szól hozzám a Szentlélek által. Amikor bibliaolvasás vagy igehirdetés hallgatás közben megértem egy-egy mondatból, gondolatból, üzenetből, hogy ez személyesen nekem szól. Valakinek elmeséltem a héten azt, hogy hogyan lettem lelkipásztor. Tizenéves koromban épen azzal a kérdéssel küzdöttem, hogy merre tovább, amikor egy istentiszteleten úrvacsoráztunk, és az ottani közösségben az volt a szokás, hogy a lelkész egy igét mondott, amikor átadta a kenyeret. Én az úrasztalához készülve azért imádkoztam, hogy az az ige, amit nekem mond, szólítson meg egészen személyesen. És a lelkész, amikor átadta a kenyeret, ezt a mondatot mondta: „Szolgám vagy! Kiválasztottalak!” Ézsaiás 41, 9. A lelkész nem tudta, hogy én milyen kérdéseken gondolkozom, én viszont azonnal tudtam: ez válasz volt. Onnantól már tudtam, hogy merre tovább.

Nem mindig ennyire világos és szószerinti, de beszél velünk az Isten. Utat mutat, figyelünk-e rá? Tudunk-e időt kérni, mielőtt döntéseket hoznánk? Ott van rajtunk a nyomás, a külső elvárás: most azonnal dönts! Válaszolj! Gyenge vagy, ha azonnal nem tudsz dönteni! Én pedig bevállalhatom: igen, gyenge vagyok! És meg kell kérdeznem valakit, és időre van szükségem, hogy imádkozhassak hozzá, és amikor megértettem, majd válaszolok. Előtte a csendben, az igével a kézben kitisztult egy-egy döntés.

Persze az egy nagy kihívás, hogy ha megértettem, hogy mit mond, akkor szót fogadok-e neki, azt teszem-e bizalommal, amit ő mutat.

Erről is beszélgettünk valakivel a héten, hogy Mark Twain-ről jegyzik fel, hogy amikor a barátja azt mondta neki, hogy azért nem szereti a Bibliát, mert annyi érthetetlen mondat van benne, az író ezt válaszolta: „Tudod, engem nem nagyon zavar a Bibliában az, amit nem értek, sokkal több gondom van azzal, amit már értek…” Ott kezdődik ugyanis a nehézség, hogy Isten nem mindig azt mondja, amit én hallani szeretnék, de ha van bennem bátorság szót fogadni, és indulok az ő erejét kérve, akkor megtapasztalom, hogy valójában az az élet, amit ő mond. Ő megóv a saját tévutaimtól is, ha figyelek rá.

 

Oltalom. Erőforrás. Világosság. Nyitott templom. Isten jelenlétében élhetünk. Nem csak itt a templomban, hanem Isten kész velünk jönni haza is. Éppen ez a lényeg. Ezért jövünk a templomba, hogy itt megerősödjünk az ő jelentétében, és ebben a jelenlében maradjunk otthon is, a munkahelyünkön is, mindenhol az egész életünkben.

 

Nyitott templom. Nyitva van a templom. Nyitva van az út az Isten szerető közösségébe. Gyere te is! Indulj el vele, keresd őt, újulj meg a vele való kapcsolatban a belé vetett bizalomban! Ámen.

 

Kérdések az igehirdetéshez:

1. Mi az, ami a mai igehirdetésbő leginkább megérintett? Milyen kérdést tett fel neked? Mivel szembesített? Miben erősített meg?
2. Mit jelent számodra az, hogy Isten oltalom, forrás, világosság?

 

 

 

Végh Miklós, lelkipásztor