2025.10.19.

Megújulás

– Újbor – Reformáció, Szolnok, 2025. október 19. –

 

Olvasandó: Lukács 11, 1-13.

„Kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel teljes férfi volt, valamint Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és Nikolaoszt, az antiókhiai prozelitát, az apostolok elé állították őket, és miután imádkoztak, rájuk tették kezüket. Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben, sőt igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek. István pedig – kegyelemmel és erővel telve – nagy csodákat és jeleket tett a nép között. Megjelentek azonban néhányan a szabadosok, a ciréneiek és az alexandriaiak zsinagógájából, valamint néhányan a kilikiaiak és ázsiaiak közül, és vitatkoztak Istvánnal; de nem tudtak szembeszállni azzal a bölcsességgel és Lélekkel, amellyel beszélt… Amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene. Ő azonban Szentlélekkel telve az égre függesztette tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint Isten jobbja felől áll. Ekkor így szólt: Íme, látom a megnyílt eget és az Emberfiát, amint Isten jobbja felől áll. Akkor azok hangosan kiáltoztak, bedugták a fülüket, és egy akarattal rárohantak, azután kiűzték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig egy Saul nevű ifjú lába elé tették le felsőruháikat. Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet! Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt! És amikor ezt mondta, meghalt.” Apostolok Cselekedetei 6, 5-10. 7, 54-60.

 

 A héten lelkészkörben beszélgettünk az egyház problémáiról: kevés fiatal jelentkezik teológiára, kevés a lelkipásztor, fogynak a gyülekezetek, egyre kevesebb gyülekezetnek van anyagi ereje az önálló működéshez stb. Az egyik kollégánk beszélgetés közben kifakadt: az a baj, hogy hiányzik a Szentlélek az egyházból, a hívők életéből! Ha Szentlélek lenne, ha a Lélek teljességében élnénk, minden problémánkra gyógyír lenne. Nem a pályázatokkal, emberi szervezésekkel kellene foglalkoznunk, hanem könyörögni a Szentlélekért, hozzá fordulni, és engedni, hogy kézbe vegyen bennünket, hogy megújulás, ébredés, igazi reformáció legyen újra.

 

Október a reformáció hónapja, s mi már ma a reformációra emlékezünk ezen az úrvacsorás istentiszteleten. A reformáció korában nem történt más, mint, hogy ugyanezt ismerték fel és vették komolyan, s ez lett a gyógyír az akkori egyház sokféle problémájára: a Szentlélek felébresztett embereket, felhívta a figyelmüket Isten Igéjére, megújította őket, és rajtuk keresztül megújulást, Igéhez igazodást, ébredést indított az egyházban.

A reformáció egyik fontos tételmondata: „Ecclesia semper reformanda” – vagyis az egyháznak mindig reformációra van szüksége! Valóban ma is megújulásra, ébredésre van szükségünk! Arra, hogy a Lélek tüze átjárjon bennünket, és átjárja az egyházat!

Erre az ébredésre volt szükség már az első század végén is, mert már akkor is „elaludt” a viszonylag fiatal egyház. A Jelenések könyvében Jézus így figyelmezteti a laodiceai gyülekezetet: „Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.” Jelenések 3, 15-16.  Kényelmesek és langyosak vagyunk. Bárcsak a Lélek tüze átjárna bennünket, s tűzzel, forrón lelkesednénk az Úrért, és hidegen elutasítanánk bűnt!

 

A reformátorok fedezték fel annak idején újra ezt az üzenetet is: „ad fontes” – vissza a forráshoz! Vissza kell térni az igéhez, az ige eredeti értelméhez, az egyház eredeti céljához, az egyház Urához. Az Apostolok Cselekedetei – amit most naponta olvasunk – beszámol arról, hogy a forráshoz közel, mi volt az egyház életének ereje és titka. A Szentlélek töltötte be a gyülekezetet, vezette őket, erőt, bátorságot szeretetet adott nekik.

A napokban olvasott történet főszereplőjének, Istvánnak az életében megfigyelhetjük ennek jeleit. Az egyház megújulására, ébredésére vágyva, egyénileg is megújulást keresve (fontos: az egyház megújulása tagjainak megújulásában van! Az egyház mi vagyunk!) figyeljünk: mire hív bennünket ez a történet!

 

István életének legfőbb jellemzője: „hittel és Szentlélekkel teljes férfi volt.” Miben jelent ez meg az életében? Mik a megújulás, a Szentlélekkel teljes élet jelei?

 

1. A Szentlélekkel teljes életen valamilyen módon a Szentlélek ereje látszik. „Kegyelemmel és erővel telve – nagy csodákat és jeleket tett a nép között.” Az akkori különleges helyzetben, amikor még nem volt apostoli tekintéllyel bíró zsinórmérték, újszövetségi Szentírás, az apostoli igehirdetés tekintélyét – azt, hogy Jézus tanítványai valóban Isten üzenetét hirdetik – Jézus Lelkének különleges csodái hitelesítették Jézus ígérete szerint (Márk 16, 17.)

 

Ma is lehetnek különleges csodái, megnyilvánulásai a Lélek erejének, de az igazán jelentős és különleges csoda az, amikor valaki a Lélek erejével győzni tud a bűnös emberi természete felett. A Lélek tisztasága, ereje, szeretete, bátorsága, türelme, szelídsége. A Lélek gyümölcsének megjelenése egy ember életében az igazi csoda (Galata 5, 22-23).

Különösen azokon a területeken, ahol az alaptermészetünk szerint nehézségeink vannak.

A hit ugyanis nem azt jelenti, hogy a saját előnyös tulajdonságaidat reklámozod, hanem azt, hogy azon a területen, ami neked nehéz, sőt lehetetlen, tudsz mégis változni, győzni a Lélek erejével. (A magad természetének „megkeresztelése” illetve a büszkeség és mások ítélgetése azon a területen, ami neked nem probléma: rövidzárlat. Lehet, például, hogy (már) nem iszol, de mi van az irigységgel vagy a rosszindulattal, a pletykálkodással stb.?)

Áldozatot hozni ott, ahol nehéz… Kitartani ott, ahol Jézuson kívül mindenki azt mondja, add fel… Elhallgatni, amikor megvédhetnéd magad… Megbocsátani a megbocsáthatatlant… Bátran szólni, ha nehezen képviseled a véleményedet… vagy hátra lépni és megértésre kész figyelemmel meghallgatni a másikat, ha majd felrobbansz a magad igazáért… Ezek a csodák a Lélek erejével!

 

2. A Szentlélekkel teljes élet jele a tiszta bizonyságtétel Jézusról a Lélek erejével. Lehet, hogy Istvánnak különleges ajándéka volt az igehirdetésre, az evangelizációra és a hitvédelemre – vannak minden korban különlegesen erre elhívott szolgái az Úrnak -, de a Lélekkel telt állapot minden hívő életében azt jelenti, hogy akarunk bizonyságot tenni, és erővel tehetünk bizonyságot Jézusról a Lélek által.

 

– Az erővel való bizonyságtétel nem azt jelenti, hogy nyilvánosan és fölényesen nyerünk meg vitákat, sem azt, hogy feltétlenül jó retorikai képességünk van, hanem azt, hogy miközben alázattal, szenvedésre és emberi megszégyenülésre is készen (végülis Istvánt is eltaposták), őszintén beszélünk a mi Urunkról, a Szentlélek adja a szavakat a szánkba, és használja a szavainkat mások életében (talán nem is tudjuk, hogy kiben és mikor indul meg az elhintett mag növekedése – ld. Pál apostol megtérése).

Az a baj, hogy mi sokszor vitákat akarunk megnyerni, embereket meggyőzni – legyőzni, és nem tanúskodni, és mentő szeretettel mutatni az utat. Ha elutasító magatartással találkozunk, akkor megsértődünk, visszahúzódunk, ahelyett, hogy imádsággal reménykednénk, mert az ellenségesség sokszor annak a jele, hogy a másik érzi az igazságot a szavaidban, csak nem akarja elfogadni, és ezért erőszakos, vagy gúnyos…

 

– Az erővel való bizonyságtétel nem a mi teológiai felkészültségünk, emberi nagyszerűségünk eredménye, hanem Isten csodája. Egyrészt: a legnagyszerűbben felépített emberi beszéd is erőtlen a hitetlenség erődítményeivel szemben, és az igazi lelki szükségek betöltésére. Másrészt Isten maga ígérte, hogy ő maga adja szavát a szánkba, ha engedelmesen tanúskodni akarunk róla.

„Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az Úr?! Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!” 2Mózes 4, 11-12.

„Én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem.” Lukács 21, 15.

„Ne aggódjatok amiatt, hogyan szóljatok, vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok.” Máté 10, 19-20.

Ez azt jelenti, hogy a mi bajunk nem az, hogy nem tudunk meggyőzően érvelni, beszélni, hanem a mi bajunk a hitetlenség! Megígérte, hogy ő lesz a szánkkal. Hisszük ezt? Komolyan vesszük ezt? Számítunk rá? Ezt ugyanis csak akkor tapasztaljuk meg, ha hittel számítunk rá, és kinyitjuk a szánkat. Várjuk, hogy ő adjon szót a szánkba, és használja azt a szót, amit lehet, hogy csendesen, dadogva, de kimondtunk – nem a mi megdicsőítésünkre, hanem az emberek szívének megváltoztatására…

Nem véletlenül vagyok azokban az élethelyzetekben, amelyekbe Isten beleenged, vagy belevisz; Isten ott használni akar valamire. Engedem-e?

A Szentlélekkel teljes élet jele a Lélek erejével mondott bizonyságtétel Jézusról.

 

3. A Lélekkel teljes élet jele Jézus jelenlétének megtapasztalása minden helyzetben. „Íme én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Máté 28, 20. Jézusnak ez az ígérete valóság. Ő van. Mindenütt ott van, csak nem látjuk. Hívei nem csak elhiszik, hogy van, de hit által meg is tapasztalják. A Lélekkel teljes élet ajándéka ennek a jelenlétnek az intenzív megtapasztalása.

Elméleti hit, amikor elhiszem a Biblia igazságait, és a gyakorlati, amikor ezzel a hittel Jézus útján járok, és tapasztalom, hogy ő komolyan gondolta, és tényleg ott van, és úgy van, és békességet ad, erőt ad, vezet, segít. Ez a Lélekkel telt hívő élet ereje ma és reménysége a holnapra nézve: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy…” 23. zsoltár

Mindannyian átélünk megrázó helyzeteket. Mi segít át, tart meg? Hová forduljunk a mai megrázkódtatásokban? Miért ne aggódjunk a holnap lehetséges támadások, megpróbáló helyzetek miatt? Az egyetlen válasz: mert az Úr velem van!

Mi történik Istvánnal egy szélsőségesen ember próbáló, emberileg kibírhatatlan helyzetben? „Ő azonban Szentlélekkel telve az égre függesztette tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint Isten jobbja felől áll.” Isten Szentlelke megnyitotta a szemét, hogy lássa azt, ami láthatatlanul valóságos minden pillanatban: az Isten országának valóságát, és hogy az itt van, csak nem látjuk. Híveihez mindig közel van az Atya jobbján uralkodó Úr Jézus, akinek adatott minden hatalom.

Amikor Istvánnak arra van szüksége, hogy legyen ereje elhordozni a szenvedést, akkor a Szentlélek megnyitja a szemét a valóságra. Többé nem a kínzóinak a gyűlölködő arcát látja, nem a köveket érzi a legvalóságosabbnak, hanem az ő dicsőséges Urának arcát látja. És azt, hogy ő most nem kínhalált hal, hanem hazamegy. És az ő Megváltója és Ura állva várja haza hűséges gyermekét. Minden más jelentőségét veszti számára abban a pillanatban… A keresztyén vértanúk Jézusnak ezzel az intenzív jelenlétével, ennek az emberfeletti örömével és erejével tudtak énekelve meghalni, amikor erre volt szükség.

Testvérem, a Szentlélek teljessége Jézus veled létét jelenti. Ez ad erőt ahhoz, amit el kell hordozni. Annyi erőt, amennyire szükséged van. Ne félj a holnapi nagyobb próbától! Az, aki veled van ma, veled lesz holnap is. Aki erőt ad, ahhoz, amihez ma szükséged van erőre, az veled lesz holnap is, és megadja majd a holnaphoz szükséges erőt. Ő végig kitart melletted és megtart téged. Ismered őt? Betölt az Ő Lelke? Felnézel rá?

 

4. A Lélekkel teljes élet jele, hogy Jézus szemével tudsz nézni a másik emberre, az ellenségre is. István a halála előtt, már látva a célt, ahová megy, még egyszer visszanéz azokra, aki magukból kifordulva, gyilkos dühvel rátámadnak és halálra kínozzák. Imádkozik értük. És nem ezt mondja: Uram, fizess meg nekik igazságosan! Hanem ezt: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!”

Mi történik itt? Ugyanaz, ami Jézus kereszthalálánál történt, ugyanaz, amit Jézus tett, mielőtt meghalt. Imádkozott az őt gúnyoló, halálra kínzó, káromló emberért: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek!”

Nem a jogos harag, nem az elfordított fej – nem foglalkozom veletek, mert én ennél emelkedettebb vagyok… -, hanem a törődés és a mentő szeretet. Ez az indulat Krisztus indulata. Ő azért jött el a földre, hogy megmentse az ellene lázadó embert. Azért ment keresztre. A végsőkig az őt elutasító emberért aggódik, őt akarja menteni.

Istvánban ugyanez az indulat van. Nem azért, mert megtanulta és úgy akar viselkedni, mint a Mester – a halál előtti pillanatokban senki nem viselkedik, ott az jön belőle, ami benne van! – István azért viselkedik ugyanúgy, mint Jézus, mert ugyanaz a Lélek van benne is, mint Jézusban. A Jézus Lelke lakik benne, a Szentlélek. A Szentlélekkel teljes ember. A Szentlélek emel fel afölé, amire én képes vagyok, hajlamos vagyok. A Szentlélek tud szeretet adni a másik ember iránt. Akkor is, amikor az egyáltalán nem viselkedik velem szeretetreméltóan Eszembe jut az a testvérünk, aki elmesélte, hogy az őt egy életen át gyötrő anyósa, amikor legyengült és az ő gondoskodására szorult, egy napon megkérdezte tőle: szeretsz te engem? Ő pedig képtelen volt kimondani ezt a szót. Aztán csendben imádkozott magában Jézus Lelkének erejéért, és egyszer csak azt érezte: áttör benne valami, és sírva ölelte át az anyósát: igen, szeretlek! Amikor elmesélte, hozzátette ezt is: tudtam, akkor az ott nem én voltam, hanem Jézus Lelke bennem. Corrie ten Boom hasonlóról számol be, amikor egy németországi evangelizáció után az a náci tiszt jött oda hozzá (ő nem ismerte fel Corrie-t), aki a húgát halálra kínozta. Örömmel számolt be arról, hogy Istentől bocsánatot és új életet adott, majd kézfogásra nyújtva kezét megkérdezte Corrie-t: Ön is meg tud bocsátani nekem? A holland evangélista leírja, hogy a keze, mintha megbénult volna, nem mozdult. A szíve teljes erővel ellenállt. Majd könyörgött magában annak a Jézusnak, aki neki is megbocsátott, és – hogy engedelmeskedjen Urának – tudatosan erőltetve kinyújtotta ő is a kezét. Közben élte át a Lélek szabadítását, és könnyek közt, szívből mondta ki: megbocsátok, Testvérem!   Vagy Richard Wurmbrandt, akit a kommunista Románia börtöneiben tartottak fogva és kínoztak hitéért. Megtiltották, hogy imádkozzon, ő viszont minden nap az ima idejében térdre esve imádkozott a cellájában. Ilyenkor a börtönőr feltépte az ajtót és összeverte Wurmbrandt-t. Egy ilyen alkalommal üvöltve kérdezte a börtönőr: Te, bolond, ha tudod, hogy verést kapsz érte, miért imádkozol még mindig?  – Érted! – szólt szelíden a válasz, mire a börtönőr némán kihátrált a cellából.

 

Az a mi nagy bajunk, hogy legtöbbször megelégszünk kevesebbel: azzal, ami tőlünk telik. Nem is hisszük, hogy Isten Lelke tud többet adni. Így pedig „hitetlen hívő” életet élünk…  

 

Mindezek a gyümölcsök nem a mi kegyességünk vagy erőnk, emberi kvalitásunk, hanem a Isten Lelke teljességének jelei.

Az újjászületéshez, ahhoz, hogy valóban Isten gyermeke légy, az Szentlelket kell befogadnod. Megtörtént ez már veled? Ismered a Lélek békességét: Isten gyermeke vagyok?

A hívő emberként pedig a hitben való megújuláshoz a Szentlélek teljességében kell járnunk, vagyis engedni, hogy a Lélek vegye birtokba az életünk minden területét, érvényesülhessen minden területen a Lélek ereje, valósága. Ismered a különbséget a saját lehetőségeid szerint élt úgynevezett hívő élet és aközött az élet között, amikor a Lélek megújít, megerősít, betölt? Akkor tudod, hogy a megújuláshoz a Lélekkel kell betöltekezned. Vágysz rá?

Mit tegyünk hát?

• Kérjétek a Lelket! „Ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.” Lukács 11, 13. Komolyan veszed minden nap, hogy szükséged van rá? Kéred a Szentlelket? A Szentlelket kéred elsősorban? Vagy valami mást? Az ApCsel 4, 23-31-ben olvassuk, hogy a fenyegetettséget megélő gyülekezet nem mentességet, a veszély elhárulását kéri, hanem azt, hogy bátran be tudják tölteni a küldetésüket, és az imádságra válaszul a Szentlélek betölti őket! Úr Jézus, a te Lelkeddel betöltekezett ember akarok lenni minden helyzetben, és az elég nekem!

 

• Engedjétek, hogy Isten eltávolítsa az egyetlen akadályt, ami a Szentlélekkel betöltekezés akadálya bennetek: a bűnt! Ne szomorítsátok meg a Szentlelket (Efezus 4, 30)! Engedd, hogy szembesítsen, és valld meg, hogy megtisztíthasson! A megterített úrasztala arra emlékeztet, hogy Jézus ezért halt meg!

 

• Engedd, hogy ő vezessen. Kövesd őt hittel. Nem te veszed kézbe a Lelket, hanem ő vesz kézbe téged, nem te használod őt (extra erőnek a saját utadhoz), hanem ő használ téged. Kövesd őt lépésről lépésre. Nem kell látnod az egész utat, csak a következő lépést. Tedd meg azt! Kérd hozzá a Lélek erejét. Ő megígérte. Hidd, hogy adja!

 

Vágysz a megújulásra? Kérd a Szentlelket, engedd, hogy megtisztítson, add a kezébe magad! Újítsd meg a szövetséget vele most!

 

Kérdések az igehirdetéshez:

Olvasd el újra és válaszold meg Isten előtti csendben az igehirdetés közben feltett kérdéseket!   

 

Végh Miklós, lelkipásztor