Olajág – reménysugár a várakozóknak
Olvasandó: Máté 21, 1-11.
„Várakozott még újabb hét napig, és ismét kiengedte a galambot a bárkából. Estére megjött hozzá a galamb, és ekkor már egy leszakított olajfalevél volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy a víz leapadt a földről.” 1Mózes 8, 10-11.
Az elmúlt héten kaptam valakitől egy fényképet, ami Szolnokon a Baross utcán készült. A fénykép egy utcai műalkotást ábrázolt: egy kézzel készített mosolygó napocska kukucskál ki a felhő mögül, alatta krepp-papírból ragasztott szivárvány szalag. Valaki egy villanyoszlopra ragasztotta fel ezt a képet, a széles ragasztószalag a napocska ölelésre tárt karjának tűnik. A fehér felhőn mosolygós, jól olvasható betűkkel az üzenet: „Minden rendben lesz!”
Erről a képről jutott eszembe Noé galambja, és az, hogy a virágvasárnapi igehirdetés üzenete ebben az évben ez lesz számunkra! Miről beszél ez a kép? Amikor még a felhős ég látszik, amikor még fenyeget minket a vész, amikor még ki tudja meddig kell elszigeteltségben élnünk, a felhők között átszűrődik egy napsugár annak reménységét üzenve: süt még majd ragyogóan nap! Minden rendben lesz, mert minden jó kezekben van! Óriási segítség, gyógyszer a lelkünknek a felhők mögül kibukkanó nap, a vészben a reménysugár.
Mit is jelentett Noénak az olajágat csőrében hozó galamb? Noé egy világméretű kataklizmát élt át és élt túl. Özönvíz pusztította el a világot az akkori emberiség bűne miatt. „De Noé kegyelmet talált az Úr előtt” 1Mózes 6, 8. Isten megszólította őt, megszabadította és egyben szabadításának eszközévé tette sok élet megmentésére. Megígérte neki, hogy a földön újra kezdődik az élet, és ő ezt a megújult világot megéri majd, mert Isten vigyáz rá és a vele levőkre. Bárkát kellett építenie, engedelmesen, pontosan Isten útmutatása szerint. Ennek a bárkának a védelmébe kellett húzódnia, és bevinnie magával minden állatból egy párt, és beengednie a menedékbe minden embert, aki védelmet keresett. Sajnos a családján kívül senki sem hallgatott Noéra, így elég szűk létszámú emberi közösségben vészelték át az özönvizet a bárka oltalmában. Hosszú hónapokig tartott az özönvíz, azután a víz apadása. Öt hónap múlva a bárka megfeneklett az Ararát hegyén. További hónapokig vártak, hogy leapadjon a víz, és élhető legyen újra a föld. Ebben a helyzetben, ebben a hosszú, idegőrlő várakozásban volt egy pont, amikor Noé kiengedett a bárkából egy hollót és egy galambot is. A galamb a második útjáról egy olajfaággal a csőrében tért vissza. Ezután még további hónapokig kellett várakozniuk, mire kijöhettek a bárkából, és újra kezdhették az életet a földön, de a galamb csőrében hozott olajág Noénak és családjának már akkor a reménység, az élet megújulásának üzenetét hozta. Isten ígéretére emlékeztette őt látható jelként megpecsételve: igaz az, amit Isten mondott, közeledik a beteljesedése, hiszen már zöldellnek a fák, újra indult az élet, pont úgy, ahogyan Isten megígérte. Még várni kell egy kicsit, de már közeledik a megváltás a bezárságból. Isten ígérete igaz: minden rendben lesz!
Miben hasonlítunk mi Noéhoz? Nekünk is van egy ígéretünk arra nézve, hogy Isten uralma alatt megújul a föld! Mi keresztyén emberek a Biblia szemszögéből láthatjuk a világmindenség történetét. Isten egy gyönyörű világot teremtett, melynek a szépségére már nem emlékszünk, és el sem tudjuk azt képzelni. Amikor befejezte a teremtést, végig nézett rajta, és azt mondta: igen jó! Ma már ezt a szót sem értjük, el sem tudjuk képzelni, mit jelent: élet és szeretet tökéletesen. Isten uralma alatt minden ezt szolgálta tökéletes harmóniában. Ezt jelenti Isten uralma a föld számára. Arra hívott meg minket, embereket, hogy az ő uralma alatt élve, ezt az uralmat képviseljük a világban. Ránk bízta a világot. Komolyan ránk bízta, hogy az ő uralmát képviseljük, és így műveljük és őrizzük a teremtett világot.
Ebből a tisztünkből léptünk ki: kiléptünk Isten uralma alól, a magunk kezébe akartuk venni az irányítást, már nem őt képviseltük, hanem magunkat, ezzel fellázadtunk Teremtőnk ellen. A kezdetben „igen jó” teremtés megrokkant, tönkre ment. Megjelentek és eluralkodtak benne az élet és szeretetellenes erők. A világnak megújulásra van szüksége. Pál apostol így beszél erről: „A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig.” Róma 8, 20-22.
A Biblia arra tanít, hogy a teremtett világ most nem abban az állapotban van, amelyikben lennie kellene. A megromlott állapot azért köszöntött rá, mert az ember, akinek a teremtő Isten uralmát kellene képviselnie, elszakadt ettől az Istentől.
Isten azonban megígérte, hogy újjáteremti ezt a világot, hogy újra dicsőséges szépségben ragyogjon, hogy újra az életet és a szeretetet szolgálja minden tökéletes harmóniában.
Ennek a megújulásnak a kulcsa pedig az, hogy Isten helyreállítja az ő uralmát ezen a világon! Van egy ígéretünk: Isten országának, uralmának teljessége újra eljön a földre. És az jó lesz, íme igen jó!
Ez a helyreállítás kezdődött el akkor, amikor Jézus Krisztus, az emberré lett Isten eljött erre a földre. Figyeljünk csak, mi történik virágvasárnapon Jeruzsálemben? Jézus szamárháton bevonul a városba, és az emberek zöld ágakat, pálmaágakat lengetve üdvözlik, mint az ellenségei fölötti győzelemre bevonuló Királyt. És Jézus valóban Királyként jön: Isten uralmát jön helyreállítani a lázadó földön. Szamárháton jön, ami azt jelzi: az emberek számára békességet hoz. Nem a bűnös ember ellen háborúzik, hanem a lázadás szelleme, a bűn ellen! És ezt a harcot nem csatatéren vívja meg, hanem a golgotai kereszten. Mert a lázadás következményét valakinek el kell hordoznia, hogy helyre álljon a rend a világban. Ő teszi ezt meg helyettünk! És miután ezt megtette, meghív, hogy bízzuk rá magunkat. Lássuk meg, hogy ő elhordozta minden bűnünkért a büntetést, fogadjuk el a bocsánatot, és térjünk haza az ő uralma vezetése alá, hogy helyre álljon az életünk, és újra az ő uralmának képviselői legyünk.
Miben hasonlítunk Noéra? Van egy ígéretünk, hogy Isten Krisztus uralma alatt újjáteremti, tökéletesen helyre állítja a teremtett mindenséget. Ez még nem következett be. Ezt még várjuk.
Hasonlítunk Noéra abban is, hogy van egy Bárkánk, amiben Isten védelme alatt lehetünk, és amelyben egészen bizonyosan részesei leszünk ennek az újjáteremtett világnak örökké.
Noé bárkája előkép: előre mutat az igazi Menedékre, Jézus Krisztusra. Noé az Isten kegyelmébe kapaszkodott, így volt Istennel szeretet kapcsolatban, és ez a kapcsolat mentette őt meg az özönvíz pusztulásából. A bárka a menedék, amelyet Isten kegyelme készített Noénak és mindazoknak, akik éltek vele. Számunkra Jézus Krisztus ez a menedék! Isten kegyelme készített egy utat a bűnös embernek ott a kereszten, hogy megmeneküljön az ítélettől, és Istennél biztonságban legyen. Aki rábízza magát arra, amit Jézus tett, aki hozzá kötődik, mint Megváltójához és Urához, a vele való kapcsolatban menedéket talál, mint Noé a bárkában.
Az emberek figyelmét sok minden lekötötte Noé idejében. A legfontosabb kérdés azonban visszatekintve mégis az volt: benne vagy a bárkában, vagy kívül maradtál?
Életünk legfontosabb kérdése ma is az: a „Bárka” védelmében vagy már? Rá bíztad magad Jézus Krisztusra? Bocsánatot kaptál a bűneidre? Elkezdődhetett életedben az ő uralma?
Ez a mostani szükséghelyzet, és ezen keresztül Isten ébresztget bennünket. Ebbe a „Bárkába”, ebbe a menedékbe, a Jézus Krisztussal való valóságos kapcsolatba hív bennünket, mert amíg nem élünk ebben valósággal, addig komoly veszélyben van az életünk. Figyeljünk, mert minden olyan helyzet, amikor összedől körülöttünk a kiszámítható, és biztonságosnak hitt világunk, lehetőség arra, hogy ráébredjünk: ha olyan dologban bízunk, ami elvehető, összedönthető, múlandó, akkor ingatag alapra építünk, és veszélyben vagyunk. A járvány időszakában világosan látjuk, hogy az egészségünk, az anyagi helyzetünk, a megszokott kereteink múlandók és ingatagok. Ez azonban előtte is így volt és utána is így lesz, csak most világosabban látjuk. Ez a helyzet tehát ébresztő: a krízishelyzen keresztül Isten ébreszt és figyelmeztet, hogy reálisan lássuk életünket. Egyben meghív arra, hogy forduljunk felé, rendezzük vele a kapcsolatunkat, bízzuk rá magunkat, és vele éljük tovább életünket. Meneküljünk Jézus Krisztushoz, mint Noé és hozzátartozói a bárkába, mert Isten ezt a menedéket készítette el számunkra. Minden szőnyeget ki lehet rántani alólunk, de Jézus Krisztus nem ejt ki a kezéből soha.
Noé a bárkában várta reménységgel, hogy Isten elhozza, amit megígért: a megújult földet. Mi Jézus Krisztussal várhatjuk reménységgel azt, hogy eljön az a nap, amikor Jézus visszajön. Azon a napon az ő uralma, ami jelenleg rejtve van a világ előtt, mindenki előtt nyilvánvalóvá lesz. Azon a napon megtörténik, amit ő ígért: „És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: „Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” A trónuson ülő ezt mondta: „Íme, újjáteremtek mindent”. És így szólt: „Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!” Jelenések 21, 1-5.
Azon a napon boldog örömmel üdvözölhetjük a mi Megváltónkat, aki láthatatlanul velünk volt minden napon, de akkor látható módon jön el.
Azon a napon – ha vele éltünk itt a földön – belépünk vele együtt az újjáteremtett világba és örökké vele fogunk ott élni, ünnepelni, és újra az ő uralmát képviselve művelni és őrizni a világmindenséget! Azon a napon megtapasztaljuk testünk és lelkünk teljes helyreállítását, mert kísértés, bűn és nyomorúság és fájdalom nélkül fogunk majd élni.
Ez az, amit várhatunk a „Bárka” védelmében, Jézussal élve ezen a világon. Ez az, aminek eljövetelét kérjük, valahányszor kimondjuk imában: „jöjjön el a te országod!” Máté 6, 10. Ez a reménységünk Jézus Krisztusban.
Noé számára megerősítő volt a várakozásban, reménysugár a galamb olajága. Még nem száradt fel teljesen a föld, még nem lehet kiszállni a bárkából, de kapsz egy kézzelfogható bíztatást, amely megerősíti, hogy közeledik már a megváltás, a szabadulás!
Nekünk is szükségünk van ilyen olajágakra. A nagy várakozásban és ezen belül a mostani nehéz helyzetben való várakozásban is. Már most Isten megváltott gyermekeiként élhetünk Jézussal, de még nincs itt a teljes helyreállítás: egy kísértésekkel, szenvedésekkel, nehézségekkel teli világban élünk. János apostol beszél erről így: „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta.” 1János 3, 1-3. Már most nagy ajándék, hogy Jézussal élhetünk, s mindez csak kóstoló abból, aminek beteljesülését Isten ígérete szerint várhatjuk. Jézus védelmében reményteljes várakozásban élünk, ebben a mostani helyzetben is, de ott van bennünk a kérdés: meddig még?
Meddig tart még a vírus fenyegetése? Meddig tart még a bezártság? Meddig tart még, amíg helyre áll az élet rendje? És meddig tart még, amíg Jézus visszajön, elhozza az Isten országa látható uralmát, a mi megváltásunk teljességét, és újjáteremti, helyre állítja ezt a megromlott világot?
Isten kegyelme kitartóan a „Bárkába” hív, Jézushoz hív bennünket, és olajágakat küld ebben a várakozásban. Az olajág Isten kegyelmes szeretetének eszköze. Még nincs vége a karanténnak, még nincs itt a tökéletesség, de kapsz egy bíztatást, kapsz egy reménysugarat, hogy tovább tudj várni, hogy legyen erőd. Minden rendben lesz, mert Isten megígérte. Ő tartja kézben a dolgokat, ezért minden jó kezekben van!
Milyen olajágakat kapunk?
Egy-egy bibliai ige, amelyik Isten ígéretét, bíztatását, figyelmeztetését mondja nekünk.
Egy igehirdetés, amelyből megértesz valami személyre szóló útmutatást. Isten szól hozzád, szeret téged, figyelj rá!
Az úrvacsora ajándéka, amelyben egy egyszerű falat kenyér, és egy korty bor emlékeztet kézzel foghatóan arra, hogy Jézus meghalt érted, ezért Isten kegyelembe fogadott gyermeke vagy. Feltámadt, ezért ma is vele élhetsz. Vannak testvéreid, akik szintén „eszik a kenyeret, isszák a pohárt”, ott vannak veled a „Bárkában”, s gondolnak rád, ha most nem is látod őket: nem vagy egyedül! És emlékeztet arra, hogy Jézus megígérte, hogy vele fogunk látható módon egy ünnepi asztalnál ülni az ő örök országában: ide tart az életünk. Minden rendben lesz Krisztusban!
Milyen olajágakat kapunk még? Egy-egy kedves testvéri szót, telefonhívást, gyerekrajzot, bizonyságtételt, ami emlékezet bennünket Isten ígéreteire: minden rendben lesz! Egy-egy eseményt, amelyben kézzel foghatóan megtapasztaljuk Isten gondoskodását, jelenlétét, azt, hogy ő elkészített a mai nap kihívásaihoz is minden segítséget. Nála jó kezekben van az életünk, ezért minden rendben lesz!
És még valami! Nagyon fontos! Isten rád bízta azt, hogy te is legyél olajághozó reménysugár mások életében, hogy hívj Jézushoz, mutass rá azzal, amit mondasz, ahogyan élsz, hozd Krisztus fényét a csüggedtek, a lelki sötétségben levők életébe!
Ha ott van benned a kérdés, hogy mivel foglalkozz, mire koncentrálj, minek van értelme ebben a járvánnyal terhelt, izolációs időben, akkor halld meg az igéből: Isten ezt a különleges küldetést bízta rád, ami most különösen is értékes: hozz olajágat, légy reménysugár: vedd fel a kapcsolatot azokkal, akiket ismersz, azokon a csatornákon, amelyeken most lehet, és egy-két kedves szóval, érdeklődéssel adj egy kis reményt! Meg vagyok győződve, hogy erre is gondolt Jézus, amikor azt mondta: „Ti vagytok a világ világossága” Máté 5, 14.
Rejtőzz a „Bárka” védelmébe, bízd életed Jézusra! Figyelj a reménysugárra, amit Isten küld neked nap, mint nap, hogy el ne fogyjon a reménységed! Légy te is reménysugár mások számára! Aki Jézushoz hívsz, rá mutatsz, aki fényt hozol a csüggedteknek és hirdeted a közelgő szabadulást! „egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” Lukács 21, 28.
Kérdések az igehirdetéshez:
- Mit jelent számodra személyesen az, hogy Jézus Krisztus a Menedék?
- Mi az, ami reménysugár számodra, mi az, amiért hálás vagy jelenleg?
- Hogyan végezheted az „olajág” szolgálatot, mivel erősítheted konkrétan most a reményt mások életében? Ki az, akit ezen a héten felhívsz telefonon, vagy megszólítasz levélben, üzenetben?