A szolnoki református templom tornyának megmentése és felújításának befejezése
A református templom 1894-ben épült épületéről a 2019. február 22-i szélvihar ledöntötte a kakast formázó csúcsdíszt. A torony csúcsán 42,5 m magasan lévő kakas nem zuhant le, napokig a villámhárító huzalján függött, míg március 1-én alpinisták segítségével leemeltük. A leemelt kakas vizsgálata, drón felvételek, valamint az alpinisták fotói és elmondása alapján az alábbiakat állapítottuk meg:
A kakast tartó acélrúd villámhárító és az egykori forgást biztosító csapágyazás teljesen tönkrement. A kakas a történelem során több belövést kapott, így számos helyen beázott. A beázások miatt a toronycsúcs faszerkezete is károsodott. Ennek újjáépítése elkerülhetetlen volt. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az alpinisták által a toronycsúcsból lehozott famintákon jelentős rovarkárosodás, tönkremenetel jele volt megfigyelhető.
A rézkakas restaurálását a Damjanich János Múzeum munkatársai végezték el felajánlásuk szerint térítésmentesen. A rézkakas restaurálásán túl elengedhetetlen volt az alatta levő életveszélyes toronycsúcs helyreállítása is.
A torony egyedi különleges kialakítása és magassága rendkívül megnehezítette a torony és csúcsdísz helyreállítását. Miután az ácsszerkezet egy része is javításra szorult, az alpin technika csak korlátozottan volt alkalmazható. A belső torony munkák során az eltakart faszerkezetek, felsőbb tönkrement szarufáinak gerendáinak jelentős részének cseréje vált szükségessé. A helyreállításra eredeti tervek alapján a tervezők, szakértőkkel konzultálva két féle kivitelezési műszaki megoldást javasoltak és vizsgáltak. Az egyik a helyszínen a meglévő tetőre állított jelentős magasságú (42 m) építési szerelési állvánnyal, illetve másik megoldásként a tönkrement toronyrész leemelésével új azonos torony terepen való megépítésével és helyére emelésével. Mindkét megoldást megvizsgálva az utóbbi mellett döntöttünk.
A helyszíni adottságokat is figyelembe véve a toronycsúcs nagyméretű daruval egészben le-, és visszaemelhető a tetőre. Az emelendő szerkezet súlya cca. 3,5-4,0 tonna volt. A daru letalpalási távolsága kb. 16-18 m volt. Emelési magasság: ~43m. Ehhez el kellett vágni a tetőre támaszkodó szarufákat és egy alkalmas fogadószerkezetet kellett építeni a földön, amire a toronycsúcs ráhelyezhető volt.
Szükség volt egy tetőn belüli állványra, a toronycsúcs belső faszerkezetek szarufák javításához, cseréjéhez. Az acél szerkezetű csatlakozó fogadó bak szerkezet legyártása a földön történt alapként, melyre megépítésre került az új, az eredetivel teljesen megegyező, komplett rézlemez borítású torony a csúcsra helyezett felújított rézkakassal.
A minden körülményt figyelembe véve komoly organizációs munkával végzett kivitelezés a földön elkészített 9 méter magas új toronycsúcs és a fogadószint kiépítése, és a tetőre támaszkodó szarufák elvágása után különleges, nagyteherbírású daru segítségével a régi korhadt és korrodált toronycsúcs leemelésével, majd az acél fogadó szerkezetet felemelésével és beszerelésével folytatódott. Ezt követően az új tornyot a különleges daru a helyére emelte, majd összeillesztették és rögzítették.