Bibliai „időgazdálkodás”
„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.
Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” Efezus 5, 15-17.
Advent a várakozás, ünnepre készülés időszaka. Advent elcsendesedésre hív minket, lelki készülődésre, másrészt a kultúra, amiben élünk a külső ünnepi készülődésre nagy hangsúlyt helyez – takarítás, ételek, ajándékok -, ez nagyon sok feladatot ró ránk, egyre inkább belegyorsulunk a „karácsonyi rohanásba”. Ez feszültséget jelent az életünkben. Adventben most figyeljünk arra, hogy mit mond a Biblia az időről. Általában is harcban állunk az idővel (a mennyben az egyik legvonzóbb dolog, hogy nem leszünk időhöz kötve). Bibliai segítség. A Szentírás nem elvont vallásos könyv, hanem gyakorlati életsegítség. Bibliai „időgazdálkodás”.
Jól vigyázzatok, hogyan éltek! Az idővel való kapcsolatunkat nem csupán mi érezzük problémának, hanem az valóban probléma Isten szerint is. Mondhatnám úgy is: az idő komoly dolog. A legkomolyabb! „Az idő, pénz” – szoktuk mondani kifejezve ezzel, hogy nagy érték. Voltaképpen azonban az idő jóval értékesebb, mint a pénz: nem tudunk félrerakni, spórolni, többet szerezni belőle. Annyi van, amennyi van. Ráadásul azt sem tudjuk, mennyi. Nincs a mi kezünkben. Két lehetőségünk van: bölcsen felhasználjuk, vagy felelőtlenül eltékozoljuk. „Jól vigyázzatok, hogyan jártok az életben” – figyelmeztet a Biblia. Nézzetek a lábatok elé! Ha valami ennyire számít, ott nagyon nagy tudatosságra van szükség. Ott nincs helye lazaságnak!
Többször volt már arról szó közöttünk, hogy amikor problémánk van az élettel, akkor nem csupán annyi a bajunk, hogy van néhány olyan cselekedetünk, viselkedésmódunk, amelyek nem Isten szerint valók, vagyis vannak gyakorlati bűneink. A mi problémánk ennél még mélyebb: egészen másként gondolkozunk az életről, a világról, mint Isten, mint az ÚR Jézus. Ebből kell megtérnünk, a gondolkodásmódunknak kell megváltoznia, hogy megváltozzon az élet gyakorlatunk. „Jól vigyázni” elsősorban azt jelenti, hogy Isten látásmódját, gondolkodásmódját megismerjük, és hozzá igazítjuk a mienket. Ezért olvasunk Bibliát, és ezért hallgatunk igehirdetést. A bibliai „időgazdálkodás” elsajátításához először is Biblia időszemléletét kell megértenünk, és ahhoz igazítanunk a gondolkodásunkat.
Hogyan gondolkozunk mi az időről? Azt tudjuk, hogy az idő múlik, és elmúlik. Percek, órák, napok, hetek, évek, évtizedek… Ez az idő, amit a görög nyelv kronosznak nevez. Tudjuk, hogy múlik, de sajnos még ezt sem vesszük eléggé komolyan. Az a szó azonban, amit itt használ a Biblia, Isten időszemléletéről beszél: kairosz, alkalmas idő, alkalom. Hogyan gondolkozunk mi az időről? Tudjuk, hogy fogy, de tudattalanul is úgy látjuk, mintha az időnk a mi vagyonunk lenne, amiből van valamennyi, és azt arra használjuk – bizonyos korlátok között – amire akarjuk. Mintha lenne egy nagy zsák jelöletlen percünk, amiből költhetünk, amivel gazdálkodhatunk.
„Kairoszként”, alkalomként látni az időt azt jelenti, hogy látom, hogy az időmet az idő Ura, Isten valamire adta. Itt és most alkalmat készített valamire, ha pedig az alkalom elmúlik, kihasználatlanul marad, nem jön vissza. Jól vigyázni, józanul, reálisan látni az időt ezt jelenti. Isten tartalmat adott azt időnknek, amit itt és most tudsz megtalálni és kihasználni! Mi miközben a saját időszemléletünkkel méricskéljük az időnket, visszanézünk arra, ami már elmúlt, és azt mondjuk: tegnap. És a jövőbe próbálunk nézni, beosztani, amink még – úgy gondoljuk – van, és azt mondjuk: majd, holnap. Isten pedig alkalmakat készítve és látva azt mondja: MA! MOST! Isten szava az időre nem a tegnap és nem a holnap, hanem a ma!
Vigyáznunk kell, nagyon tudatosan odafigyelve, mert a „napok gonoszak”, vagyis elhitetik velünk, hogy ez nem így van. Az ókori görög kultúra örök körforgásnak látta az időt. Körbe-körbe: jön az egyik nap a másik után, mint a körhinta. Ha így látod, egyszer csak elszédülsz, elkábulsz, elhiszed, hogy mindig lesz reggel, és végtelenül ismétlődnek a napok. Aztán egyszer csak felébredsz, és riadtan kérdezed: hogyan múlhatott el ilyen gyorsan az élet? A „napok gonoszak”, mert elhitetik velünk, hogy egyik nap olyan, mint a másik, és az alkalmak is ismétlődnek. Lehet, hogy nagyon jól tudod, hogy ez nem így van, és mégis így cselekszel, amikor azt gondolod, hogy majd holnap is megteheted azt, amire ma lehetőséged van. Ez egy kábítás, amiből fel kell ébrednünk.
A Biblia időszemlélete lineáris: az időnknek kezdete és vége van. Valahonnan indul és tart valahová. A földi életünk valamikor elkezdődött, és egy napon véget ér majd, megérkezünk, és Isten elé kell állnunk. A történelem valamikor elkezdődött, és Jézus visszajövetele felé tart, amikor az egész emberiségnek: jóknak és gonoszoknak, hívőknek és hitetleneknek, hűségeseknek és hűtleneknek egyaránt Jézus Krisztus elé kell állnia, aki eljön „ítélni élőket és holtakat”. Az idő valahol elindul, és valahová tart és egyszer megérkezik. Ezt az időt számodra Isten konkrét tartalommal tölti meg: alkalmakat készít, kairoszok, alkalmak követik egymást, amelyeket vagy kihasználsz, vagy elszalasztasz.
Nem ismeretlen előttünk a kairosz fogalma. Gondoljunk csak arra, hogy a 10 percet késünk a reptérről vagy a vasútállomásról: hiába van meg az adott vonatra a helyjegyünk. Az más elment, nem szállhatunk fel rá, mert késő. Vagy ha valamit el kell mondanom valakinek, akit szeretek, rendeznem kell vele valamit, ami rendezetlen, és halogatom, nem teszem meg, később pedig fájdalommal tapasztalom, hogy elkéstem vele.
Józan látás azt jelenti, hogy megértem: Isten nem percekben és órákban, hanem alkalmakban gondolkozik. Ezért az ő szava az idővel kapcsolatban: most, ma! Arról a szemléletről, hogy van valamennyi időnk, amit mi beoszthatunk, át kell térnünk arra, hogy itt és most van az Isten által elkészítette alkalom, amit ki kell használnunk.
Használjátok ki! Az eredeti szövegben (és a Károli fordításban) így olvassuk: áron is vegyétek meg! Milyen árat kell érte fizetnünk? Csak a kifogásainkat. Bármit, ami fontosabbnak tűnik nekünk, mint az Isten által készített alkalom!
Ne szalaszd el életed alkalmait! És a legfontosabb figyelmeztetés: ne szalaszd el AZ ALKALMAT! ÉLJ VELE MOST! A Biblia világosan beszél arról, hogy az életünk Isten által adott alkalom arra, hogy őt megtaláljuk, hogy vele kapcsolatunkat rendezzük, hogy vele élő kapcsolatba kerüljünk. Ez a legfontosabb!
A karácsony, az ünnep, amelyre készülünk, erről beszél. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János 3, 16. Odaadta a legdrágábbat. Miért? Annak igazán fontosnak kell lennie, amiért Jézus az életét adta. Azért, hogy el ne vessz, hanem örök életed legyen: rendezett, élő közösséged Istennel. Vele élj örökké. Az életed alkalom arra, hogy ez a kapcsolat megszülessen, hogy az örök életed Istennel elkezdődjön. Ez a legfontosabb alkalom AZ ALKALOM. Ha ezt elszalasztod, akkor az egész életet szalasztottad el! „Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” Márk 8, 36. – mondja Jézus.
Érzed, hogy az Istennel való kapcsolatod tekintetében nincs minden rendben? Vajon komolyan veszed őt mindennapi valóságként az életedben? Beszélgetsz vele, hallgatsz rá, biztos vagy benne, hogy az övé vagy örökké? Vagy majd meglátjuk? Mennyi mindenre hivatkozunk, hogy miért nem járunk ennek a kérdésnek a végére? Meddig van erre alkalmad? Csak Isten tudja, mi nem. Egyet tudunk: most még igen. Nem tudjuk, hogy meddig tart még az élet. Nem tudjuk, hogy meddig tart a kegyelem, mikor jön vissza Jézus („Ha Jézus addig vissza nem jön” Miért nem jön még? Mert türelemmel vár rád. De nem tudjuk, hogy meddig). Azt sem tudjuk, hogy hányszor ajánlja fel Isten a kegyelmét: nem akkor térünk meg, amikor akarunk, hanem akkor, amikor Isten alkalmat készít rá. Jézus bevonul Jeruzsálembe és megsiratja a várost. „Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: „Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől. Mert jönnek majd reád napok, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak; földre tipornak téged és fiaidat, akik benned laknak, és nem hagynak belőled követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.” Lukács 19, 41-44. Jeruzsálem számára akkor és ott bezárult az ajtó. Még megy tovább az élet, az emberek nem vesznek észre semmit, még állnak a falak, a pusztulás, az ítélet csak 40 év múlva következik be, de Jézus már tudja, hogy a kegyelem lejárt. Addig már nem fog változni alapvetően semmi. Isten nem ajánlja fel újra a kegyelmet.
Ezért szól a figyelmeztetés MA! Áron is vedd meg az alkalmat! Hozz érte áldozatot, ha kell! Ne legyenek kifogások, ne legyen semmi más fontosabb. Juss bizonyosságra afelől, hogy hogyan állsz Istennel, hogy a bűneid el vannak-e rendezve! Ne nyugodj addig, amíg nincs biztos kézben az életed. Az örökkévalóság felől nézve jelentékteleneknek tűnnek majd a kifogásaink, amik miatt elszalasztottuk az alkalmat, és kimaradtunk az Istennel való közösségből örökre! Tedd életedet Isten kezébe mindenestül. Ott van jó helyen, biztonságban. Nem kell félned többé az időtől!
Azok számára is fontos a mai ige figyelmeztetése, akik már Jézus kezébe tették az életüket, rá bízták magukat. A hitre jutással egy folyamat kezdődik el, amelyben Isten formálni kezdi a benne hívő életét. A formálás pedig azt jelenti, hogy egyre jobban megérted, az életed mindne területével kapcsolatban: tedd oda az életedet Jézus kezébe mindenestül! Hadd tartsa kézbe, hadd irányítsa, hadd ossza be ő. Személyes tapasztalatom (is), hogy, amit a saját kezemben tartok azzal nem tudok jól élni, azt eltékozlom, az káromra lesz. Amit Isten kezébe tudok adni, azt úgy kapom vissza, hogy áldás van rajta. Az időre ez nagyon igaz. A „saját” időm mindig elfolyik. Az Isten kezébe tett időből mindenre jut, ami fontos. A hívő ember számára is fontos a figyelmeztetés. Ha Jézussal örök életet kaptál, itt a földön tedd a kezébe az idődet! Ne múljon, hanem teljen az időd – ne eltöltsd az időt, hanem töltsd be a küldetésedet! Ismerd fel, hogy Isten nem véletlenül ad még időt itt a földön. Isten minden időt alkalomként ad neked: valamire adja. Ez adja meg az értékét!
Néhány gyakorlati kérdés:
Hogyan tekintsünk a nehéz időszakokra, helyzetekre? Mint alkalomra. Ne túléld, hanem figyelj az Úrra, és keresd, hogy Isten mire adta! Milyen szolgálatra hív, miben akar formálni téged, mit akar azon a helyzeten keresztül tanítani neked? Nem véletlenszerűen történnek a dolgok. Itt és most olyat tanulhatsz meg, amit máskor és máshol nem. Itt és most úgy szolgálhatsz Istennek, ahogy máshol és máskor nem. A nehéz helyzetekben nagyon nagy a kísértés, hogy az ember összehúzza magát és csak arra figyeljen, hogy mikor lesz már vége. (A gyerek számára ilyen lehet például egy unalmas óra, amikor nem figyel, csak arra, hogy valahogy eltöltse az időt, elterelje a figyelmét arról, amiben van, amit nehezen visel, és eltelik úgy, hogy nem tanulta meg, azt, amiért ott volt. Ilyen lehet egy kórházi tartózkodás ideje is pl. stb.)
Hogyan tekintsünk az örömteli pillanatokra, a könnyű és békés időszakokra? Ne sodorjanak el az örömeink. Alkalom a hálaadásra, és a felkészülésre. A háborúban a tűzszünet, az átmeneti béke mindig alkalom arra, hogy összeszedd magad, rendezd a sorokat, amiket csatazajban nem lehet. De sokszor belefeledkezünk a nyugalomba, mintha mindig így lenne, és nem használjuk ki a nyugodt időt arra, amire Isten adta: hogy rendezzük a sorokat ővele. Amikor meg nehéz idő jön, akkor nincs időnk erre.
Kevés vagy sok az időnk? Egyszer így, egyszer úgy érezzük. Valójában ez nem érzés dolga. Tudatosan felismerhetjük. Pontosan annyi, amennyire szükségünk és lehetőségünk van Isten szerint. Az idő fölött egyedül Isten az Úr. Ő viszont biztosan Úr fölötte. Ez azt jelenti, hogy nem a vaksors irányít. Isten elkészítette az alkalmakat, terve van az életünkkel. Az ő keze nem bizonytalan kéz. Pontosan méri a feladatot és a rá való időt, energiát, hozzávalókat. A kérdés csupán annyi: te látod-e, hogy mire kaptad az időt, az alkalmat, azt, amid van? Mi a dolgod, és mi nem az? A Biblia időkihasználás nem azt jelenti, hogy többet, többet, többet! „Keresztyén” teljesítménykényszer? Egy idő után összeomlasz. Az időkihasználás azt jelenti, hogy azt teszem, ami az én dolgom, és nem teszem azt, ami nem rám van bízva. És meglátom a különbséget a kettő között (Assisi Ferenc imája). A világítótorony őre, akinek egyetlen feladata ez volt, hogy ébren tartsa a lángot, hogy a hajók lássák az irányt és sziklának ne ütközzenek. Sokan kértek tőle a világítóolajból mindenféle szükségeikre. Ő jó szándékú volt, nem mondott nemet, hanem adott. Néhány hét alatt elfogyott a havi olajkészlet és a világítótorony elsötétült. A hajók nagy bajba kerültek, és amikor a toronyőr arra hivatkozott, hogy milyen sokféle szükség veszi körül és ő csak segíteni akart, ezt mondták neki: neked csak egyetlen feladatod volt, hogy gondoskodj a világítótorony lángjáról. Erre kaptál megbízást, és ezt más nem teszi meg helyetted. Életünkben az egyik legnagyobb kihívás meglátni, hogy a sok jónak tűnő dolog közül mire mondjunk igent és mire nemet. Hogyan tudjuk ezt eldönteni? Hogy csinálta Jézus? Folyamatosan egyeztetett az Atyával! Nem önálló programja volt, hanem az Atya akaratát kereste és követte.
„Értsétek meg, hogy mi az ÚR akarata!” Istené mindenem, ezt kifejezhetem azzal, hogy javaim egy részét az ő ügyére odaadom (tized). Istené az időm ezt azzal veszem komolyan, ha az „időtizedet” megadom neki, vagyis nagyon komolyan veszem vele való kapcsolatra szánt időt (bibliaolvasás, imádság, istentisztelet, közösség, szolgálat). „Ma nagyon sok dolgom van, ma kétszer annyit fogok imádkozni” – mondta Luther. Ma nagyon sok minden igényt tart az időmre, ezért még tudatosabban odaszánom az időmet Istenre, odafigyelek rá, hogy ő ossza be az időmet, ő mutassa meg, hogy mire készített alkalmat ma. Nekem csak arra kell igent mondani, minden másra nemet. Ő készít alkalmat munkára, pihenésre, buzgó tevékenységre, és elcsendesedésre is. Te pedig az ő kezéből veheted át az alkalmakat és az ő kezében vagy jó helyen.
Vigyázz! Az életed alkalom. Ne szalaszd el! A nagy alkalom kis alkalmakból áll. Egyetlen egy van a te kezedben ez a mostani alkalom. Egy valami felől dönthetsz: amire Isten most hív. MOST!
Kérdések az igehirdetéshez:
- Mi az. ami megszólított, döntésre hívott az igehirdetés üzenetéből?
- Milyen élethelyzeteidben tanít másként értékelni az időt a Biblia időszemlélete? Milyen Isten által készített alkalmat ismerhetsz fel jelen élethelyzeteidben?
- Hogyan állsz jelenleg az Istenre szánt idővel? Hogyan segít időd beosztásában, feladatod felismerésében, határozott igenek és nemek kimondásában az Istennel töltött időd?