2022. Június 06.

Olvasandó: Ézsaiás 63, 7-19. Efezus 4, 17-32.

 

„Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára.” Efezus 4, 29-30.

 

Első hallásra talán nem tűnik kifejezetten ünnepinek az a Bibliai szakasz, amit a Bibliaolvasó Kalauz szerint olvasott újszövetségi könyvből olvastunk. Inkább ijesztőnek tűnik ez a figyelmeztetés, mint ünnepinek. Pedig a Szentlélek ajándékáról szól, a keresztyén élet valóságának páratlan lehetőségéről, és arról, hogy ezt a különleges ajándékot féltő szeretettel meg kell becsülnünk!

 

A hívő élet nagy ajándékáról beszél Pál: „el vagytok pecsételve.” A pecsét jelzése annak, hogy kié vagyok, kihez tartozom? Ilyen módon jelöljük meg a tulajdonunkat: már a gyerekek ruháit az óvodában a jelükkel, és a legféltettebb könyveinket a nevünk bepecsételésével. Ady Endre így fogalmazza meg egyetemes emberi vágyunkat, keresésünket: „Szeretném, hogyha szeretnének, s lennék valaki, lennék valakié.” Minden törekvés mögött ez a szomjúság húzódik meg: „Ezért minden: önkínzás, ének…” A Biblia vigasztalása: „Vagyok valakié” – „nem a magamé, hanem hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok” (Heidelbergi Káté 1 kérdés-felelet) Összehasonlíthatatlanul többet jelent ez, mint egyszerű tulajdonlást. Egy tárgy, egy szerszám, egy könyv tulajdona a gazdájának: azt tesz vele, amit akar. Alázattal látnunk kell, hogy ez is igaz a mi életünkre: Isten a mindenség Ura, a mi Teremtőnk, azt tesz velünk, amit akar: Ő az Úr! A nagy örömhír az, hogy Isten szabad döntéséből mit tesz velünk, mire hív meg bennünket: elpecsételt, eljegyzett a megváltás napjára.

 

A hívő élet nagy ajándéka: Isten jegyesei vagyunk. Mit jelent jegyesnek lenni? Amikor egy férfi és egy nő a megismerkedés során eljutnak odáig, hogy eldöntik: össze akarnak házasodni, az egész életüket egymással akarják leélni szeretet szövetségben, a férfi megkéri a lány kezét és eljegyzik egymást. Megjelölik egymást, elpecsételik, gyűrűt cserélnek, amivel kifejezik: összetartozunk. Senki ne nézzen úgy rád, hogy szabad vagy párkapcsolatra, mert neked már van vőlegényed, illetve menyasszonyod. És ez a jegyesség ma, a mi kultúránkban szabadon felbontható, Pál apostol korában a zsidó kultúrában azonban kötelező házassági ígéretet jelentett. Még nem volt meg az esküvő, de mi már elköteleződtünk amellett, hogy egy pár vagyunk. Majd az esküvővel lesz teljes az életközösségünk, de már most visszavonhatatlanul összetartozunk.

 

Ez a hívő ember helyzete Istennel: Isten eljegyzett magának a megváltás napjára. Már most hozzá tartozom, és majd akkor lesz teljes ez a közösség. Akkor lesz a lakodalom, amikor Jézus visszajön és teljessé teszi a megváltásunkat. Feltámadunk – vagy, ha életünkben jön vissza, elváltozunk, ahogy Pál mondja (1 Korinthus 15, 51.) – tökéletes, halhatatlan testet öltünk magunkra, bűntelen életet, és örökké Vele leszünk, hozzá tartozunk, látni fogjuk az ő arcát az ő nevével elpecsételve a homlokunkon (Jelenések 22, 4.) Akkor lesz a világ teljes helyreállítása is, újra minden az életet és szeretet fogja szolgálni, mint a teremtéskor. Ha nem ragadunk bele gyógyíthatatlanul ebbe a horizontális világba, ha nem vesszük valószínűtlen, képes beszédnek a Biblia gondolatait, akkor örömteli várakozásban éljük az életünket: mint menyasszony az esküvőt várva.   

 

Milyen jegygyűrűt ad nekünk Isten? Mivel jelöl meg bennünket, hogy összetartozunk? Az Ószövetségben Isten népét egy külső jellel, a körülmetélkedéssel jelölték meg. Az Istenhez tartozás jele volt ez minden zsidó férfi életében: egy látható, származásilag körülhatárolt nép jele.

Mi a jel az Újszövetségben? Mondhatnánk, hogy a keresztség, de az Ige itt nem azt mondja. Igen a keresztség látható jel, de sokan hordozzák olyanok is, akik nem tartoznak igazából Istenhez. Azoknak fontos, akik hisznek – mert azokban ott van egy láthatatlan pecsét, egy láthatatlan jegygyűrű és az teszi értékessé a láthatót is: a Szentlélek. Keresztelő János erről beszél, amikor ezt mondja: „„Utánam jön, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.” Márk 1, 7-8.

 

Isten a legdrágább jegygyűrűt adja az övéinek: a saját Lelkét, saját magát, az ő jelenlétét az életünkben. Még nem lett teljessé az életközösség, az majd akkor jön, amikor Jézus visszajön, de Isten eljegyzési ajándéka az, hogy Szentlelke ott van azokban, akik igent mondtak neki és szívből elfogadták a jegyességet. Belép az életükbe a Szentlélek.

 

A Szentlélek a megtéréskor lép be a hívő ember életébe. Két tévtanítást is tisztáznunk kell röviden. Közhelyesen mondogatják az emberek: Isten Lelke minden emberben ott van. Ez a Biblia szerint nem így van. A megtéréskor lép be az életünkbe, amikor megnyitjuk magunkat előtte, onnantól azonban jelen van. A megtérés után nincs szükség még egy úgynevezett Lélek-keresztségre, ahogyan azt egyes karizmatikus gyülekezetek tanítják.

 

Két fontos „munkája”, hatása van Isten Lelke jelenlétének a hívő ember életében. „Az örök élet felől biztosít és szív szerint késszé és hajlandóvá tesz arra, hogy ezentúl őneki éljek” (Heidelbergi Káté 1 kérdés-felelet). Üdvbizonyosság. A Szentlélek biztosít afelől, hogy Jézus értem is meghalt, ezért bocsánatot kaptam a vétkeimre, Istenhez tartozom, az én megváltásomat is teljessé teszi majd és én is vele élek majd az Ő dicsőséges országában örökké. Az övé vagyok kétség nélkül.

A másik: A Szentlélek ad készséget és erőt az Istennek való engedelmességre. Kész vagyok az önző életemtől elfordulni, és hálából a Szentlélek erejével másként élni, mint ahogy saját erőmből tudtam.  

 

Hogyan történik ez az eljegyzés? „Őbenne pedig titeket is – miután hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek – eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására.” Efezus 1, 13-14. Hallottátok az igét rá bíztátok magatokat, eljegyzett. A hit hallásból van: hallgatom Isten üzenetét. Megértem, hogy rólam szól, engem szólít meg, igent mondok rá bűnbánatot tartva és rá bízva az életem. És megtapasztalom, hogy a Lélek öröme, békessége, ereje, bizonyossága megjelenik az életemben. Ezt mi nem tudjuk „csinálni”. Ezt a Szentlélek munkálja! Jegyese vagy már Jézus Krisztusnak? Ilyen értelemben vagy hívő, keresztyén?

 

Az eddigieket látva, értve, értjük, hogy milyen komoly Pál apostol figyelmeztetése: „ne szomorítsátok meg” – ne bántsátok meg, ne sértsétek meg, ne ingereljétek haragra – „az Isten Szentlelkét.” Van olyan, hogy a jegyes visszaadja a gyűrűt? Micsoda szomorúság, bántás az! Van olyan, hogy valaki megtapossa a jegygyűrűjét, mert jegyességében méltatlanul viselkedik? Micsoda fájdalom az a másiknak. Ezért a jegyest figyelmeztetni kell!

­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­

Pál apostol így figyelmeztet. „Ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét!” Ezzel az Ószövetséget, az Ézsaiás 63, 10-et idézi. A próféta Jeruzsálem és a templom pusztulásának nemzeti katasztrófája után, a babiloni fogságban ülő népet hívja visszatekintésre. Hogyan történhetett meg mindez? 

Isten szeretettel, irgalommal megszabadította és magához emelte népét. Izrael pedig sorozatos hűtlenséggel és engedetlenséggel szomorította meg az ő szent Lelkét. Amikor Mózes a szövetségkötés hegyéről jött le a törvény tábláival, miután a nép elkötelezte magát, hogy Isten népe lesznek, egy arany borjúszobor körül táncolva találta őket. Hűtlenül más isteneket imádnak és engedetlenek a bírák korában, a királyok korában is. Vannak kivételes vezetők, kivételes időszakok, de általában ez a jellemző. Hűtlenségükkel és engedetlenségükkel az Istennel való különleges szeretetkapcsolatukat gyalázzák meg, megszomorítják jegyesüket. Ennek következménye, hogy Isten visszavonja tőlük Lelkét, jelenlétét, leveszi róluk a kezét. És ez Isten népének tragédiája. Ők attól különlegesek, hogy az élő Isten jegyesei. Ez a dicsőségük, ez a szépségük, ez az erejük, ez a védelmük. Isten dicsősége visszavonul, Isten jelenléte visszavonul – Isten ellenük fordul / leveszi róluk a kezét: ez számukra kiszolgáltatottságot, elesettséget jelent. „Olyanok lettünk, mintha sohasem uralkodtál volna rajtunk, mintha nem a te nevedről neveztek volna el.” Ézsaiás 63, 19.  Mózes így rémült meg a pusztában annak lehetőségétől, hogy Isten nem jön velük, még ha sikert vagy bármit adna is! „Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket!” 2Mózes 33, 15. Józsué népe a jerikói csodálatos győzelem után csúfos vereséget szenvedett egy kis várossal szemben, mert elbízták magukat, és valaki titokban elvett valamit a zsákmányból, amit nem lett volna szabad. Az engedetlenség pedig odaáll Isten és az ő népe közé. Nem csak a bűnös egyénre hat, hanem a közösséget is rombolja. „Ekkor valósággal megolvadt a nép szíve, és olyanná lett, mint a víz.” Józsué 7, 5. Sámuel gyermekségének idejében Éli főpap és fiai gyalázatos módon lettek hűtlenek és méltatlanok Isten szentségéhez. Isten dicsősége elhagyta a szentélyt, és hiába vitték még a frigyládát is csatába – még az Úr ládája is a filiszteusok fogságába esett. Az Úr pedig hagyta, mert megszomorították engedetlenségükkel. Éli főpap pedig szörnyet halt ezt meghallva, mert odavan az Úr dicsősége, és az Úr jelenléte nélkül Isten népe teljesen kiszolgáltatott. És a babiloni fogságban újra megélik ezt a tragédiát. Senki nem hitte, hogy a templomot le lehet rombolni. Isten biztosan nem fogja hagyni. Isten pedig hagyta. Mert az engedetlen nép megszomorította az ő Lelkét. Isten dicsősége elhagyta a templomot.

Ebben a nyomorult helyzetben könyörög a próféta: „Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál, hogy meginogjanak előtted a hegyek!” (Ézsaiás 63, 19.)

 

Isten pedig szétszakította az eget. Eljött Jézus Krisztusban. Minden engedetlenségünket, tőle elszakító bűnünket magára vette, saját magában ítélte el és büntette meg, hogy mi a bűnbocsánatban rendezhessük a kapcsolatunkat vele. És szétszakította az eget még egyszer, pünkösdkor, amikor Jézus halála, feltámadása és mennybemenetele után elküldte Szentlelkét minden hívőnek. Isten bekopog az életünkbe, és velünk akar élni! Az Ószövetségben Isten jelenlétét egy kőépület jelképezte: ott volt jelen az ÚR dicsősége népe körében. Az Újszövetségben Isten Szentlelke a hívők közösségében, a gyülekezetben van jelen – és minden egyes hívő életébe beköltözik, ahogy erről beszéltünk is. Drága ajándék, amit meg kell becsülnünk istenfélelemmel: imádva, tisztelve, szeretve őt. Erre figyelmezteti Pál apostol az újszövetség népét, miközben útmutatást ad a keresztyén életvitelre.

 

Mit vár tőlünk Isten? Bizalmat és engedelmességet. Ennek hiánya megszomorítja őt. Isten világosan elmondja Igéjében, hogy mit higgyünk és mit ne, mit tegyünk és mit ne, hogyan éljünk. A bizalom és engedelmesség azt jelenti, hogy figyelek arra, hogy Isten Igéje mit mond az élet dolgairól, igazat adok Istennek, megbízom abban, hogy ő tudja jól, bocsánatot kérek azért, ami nem úgy van az életemben, és becsületes változtatási szándékkal Isten Szentlelkének segítségét kérem: úgy igyekszem rendezni az életemet. Abban, amit megértettem. Nem vagyok hibátlan, vissza is esem, de nem akarok a bűnben – az Isten igéjétől eltérő úton járni!

 

Isten ehhez az élethez adja Szentlelkét. Az engedelmes élethez. A hívő ember az engedelmesség útján tapasztalja meg egyre valóságosabban a bizonyosságot és a Lélek világosságát és erejét. Szeretnél erősödni a hitben? Engedelmeskedj abban, amit megértettél. Fordulj oda Istenhez jobban az életeddel! Engedj szabad kezet neki, engedd, hogy rendbe szedjen téged!

Nem bonyolult dolgokról van szó. Itt a felsorolás: hazugság vagy igazmondás, indulat vagy mentő szeretet, önzés vagy odaszántság és adakozás, bomlasztó vagy építő beszéd, gorombaság, keserűség, vagy jóság, irgalom, kedvesség, szeretetteljesség, megbocsátás. Szexuális tisztaság. A házasság szentsége. Az, hogy a nem hívő világ nem veszi komolyan ezeket – adottság. Amikor azonban a hívő ember nem veszi, komolyan azt, amit Isten mond, az tragédia!

Sokan azt gondolják, hogy a hit, a vallás csak egy területe életünknek a többi mellett, és nem érinti a többi területet. A Biblia szerint a hit mindennek az alapja, és az életünk minden területét meghatározza. Ha nem határozza meg, akkor nem hit, illetve más hit, hűtlenség van a szívedben a jegyesed iránt!    

 

A tudatos és tartós engedetlenség megszomorítja a Lelket! Megtérésünk előtt a bűneink tartanak távol Istentől, és ítélnek kárhozatra bennünket. A hitre jutáskor az ember megtapasztalja: Isten bocsánata valósággal eltörölte a bűnömet, hozzá tartozom, az övé vagyok! Ez a fordulat örömmel és felszabadulással jár. Isten tisztaságát és békességét éli meg a hívő ember. Ha ragaszkodsz a bűneidhez és nem térsz meg, akkor bármennyi vallásos szokást gyakorolj is, valójában távol maradsz Istentől, a halálban maradsz. Keresztyénnek hívnak talán, az életed azonban az istennélküliség, a hanyatlás, a bomlás tüneteit fogja mutatni! Csak becsapod magad, ha a megtéréssel nem adsz utat Isten Szentlelkének (ApCsel 2, 38.)

 

Ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét! Ha egy közösségben az Isten Igéje tekintély, akkor az egyénnek van lehetősége észhez térni. Életveszélyes viszont, ha a közösség tér le az engedelmesség útjáról megszomorítva a Lelket! Amikor az egyházban nincs tekintélye az Igének! Amikor már nem arra figyel az egyház, hogy mit mond Isten, hanem arra, hogy mit mond a világ, mi a kényelmes, mi a célravezető stb. Jaj, ha az egyháznak nevezett közösséget hagyja el Isten Lelke, Isten dicsősége, mert az már nem figyel Isten szavára engedelmes tisztelettel.  A Jelenések könyvében szól a figyelmeztetés az engedetlen gyülekezetnek: „Térj meg, különben eljövök és kimozdítom gyertyatartódat a helyéről.” Jel 2, 5.    

Aktuális ez az üzenet ma itt a nyugati kultúrában. Amikor az egyháznak nevezett közösségek mondják arra, amit Isten Igéje megítél, hogy nem probléma. Amikor egyházak szentesítenek dolgokat, amelyekkel a Biblia nem ért egyet. Amikor nem a Szentírás a legfőbb tekintély, hanem valaki más. Amikor tudjuk, hogy a Biblia mást mond, de mi mégis így csináljuk, mert így kényelmesebb, így jobban elfogadják az emberek. Vajon miért ürülnek ki a templomok Nyugat-Európában, ahol még kommunizmus sem volt? Azért, mert túl komolyan veszi magát az egyház? Vagy azért, mert nem veszik komolyan többé az Igét, az engedelmességet? És a templomokból, az istentiszteletekről, a gyülekezetekből szép csendesen és nagyon szomorúan eltávozott Isten Lelke. Attól, hogy mi egyháznak nevezünk valamit még nem biztos, hogy Isten Lelke ott van. Attól, hogy beharangozunk, és ének is van meg prédikáció, azt énekeljük, hogy itt van Isten köztünk, nem biztos, hogy tényleg itt van. Isten természetesen mindenütt jelen van, de Szentlelkének értünk való aktív jelenléte nem ilyen magától értetődő. Vigyázzunk az Ige tisztaságára, tekintélyére és imádkozzuk érte!

 

Ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét! Rövidzárlatos megoldás lenne azonban most a nyugati egyházakat ítélgetni. Az ige téged figyelmeztet, hogy tarts önvizsgálatot.  Amikor jól tudod, hogy valamit Isten Igéje elítél, és te mégis ragaszkodsz hozzá, amikor tudod, hogy mit kellene tenned Isten szerint, de mégis szabotálod, egyszer csak elvész az erő, a tiszta öröm, és a bizonyosság a hitedből. Mert mindezek a Szentlélek munkái bennünk. A lelki erőtlenség, az üdvbizonyosság hiánya, a vakság, a romboló szokások eluralkodása – a közösségben kapcsolataink tartós rendezetlensége a Szentlélek visszavonulásának jelei. Uralkodni kezdenek a rossz szokások, szenvedélyek. Vigyázz! Ha Isten leveszi rólad a kezét, mivé leszel?

 

Most különösen is figyeljünk a beszédünkre! Miért pont a beszéddel kapcsolatos intést követi ez a figyelmeztetés? Mert a beszédet megszenteli, és végtelenül fontossá teszi az, hogy Isten életet teremtő Igéje a beszéden keresztül érkezik hozzánk. Az Ige ad életet, az Igét használja a Lélek az építésre, a tisztításra, az új teremtésre. Ha pont a beszédet értéktelenítjük el, mi lesz velünk?

Vigyázz, hogy hogyan használod, mire használod a beszédedet! Bomlasztó beszéd ki ne jöjjön a szádon, csak építésre szólj! Vigyázz a szavaidra! Olyan sok a felelőtlen, romboló beszéd még a gyülekezetben is! Zúgolódás egymás ellen, egymás kibeszélése, kritizálása, ellenőrizetlen információk továbbadása (pletyka), az egymás háta mögötti, egymás tökretevő nyelvi bosszúállás. Felelőtlen szavak. Nem érezzük a szavaink súlyát, hiszen „csak szavak”, és azt gondoljuk, hogy a szó elszáll. Észre sem vesszük, hogy mit okozunk a szavainkkal, hogy kik maradnak el az alkalmakról, kik keserednek meg a szavaink miatt, hogy hogyan telnek meg nehezteléssel, és mélyülnek el ebben a kapcsolataink. A felelőtlen beszéd olyan, mint a zuhanórepülés, amiből egyre nehezebb kijönni. Tudod, hogy mennyire rombolja a bomlasztó beszéd a közösséget?! Mennyire komoly dolog ez Isten előtt: „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? Ha valaki az Isten templomát megrontja, azt megrontja Isten, mert az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.” 1Korinthus 3, 16-17. Persze nem csak a gyülekezetben kell erre figyelnünk, hanem a családban, iskolában, munkahelyen, nemzet körében, minden közösségben, és nem utolsó sorban az úgynevezett közösségi médiába (facebook, stb.) Figyelj a szavaidra, hogy ne bomlasszanak, hanem építsenek! Térj meg, vagyis tarts ebben bűnbánatot, és kérd ehhez Isten Lelkének megújító segítségét!

 

És vigyázz Isten szavára! Figyelj, mit mond ő az életről, és vedd komolyan engedelmesen. Mit tehetünk, ha lelki elerőtlenedés tapasztalunk? Eluralkodnak a régi rossz szokásaim, félelmek, ha csak sodródunk és nincs erőnk a Krisztusról való tanúskodásra és a szeretetre, ha nincs világosság? Olvassunk több Bibliát? Lehet, de önmagában nem elég. Mondjunk több imát? Ezt is, de önmagában nem elég. Járjunk többet templomba?

Engedelmeskedj! Engedelmeskedj Istennek mindabban, amit megértettél! Térj meg őszinte szívvel, engedelmességre készen tarts bűnbánatot és kérd a Lélek segítségét az engedelmességhez! És akkor majd olvasod a Bibliát, és hallod Isten szavát újra, akkor majd szívvel fogsz imádkozni, és a gyülekezet közösségébe is jönni.

 

Könyörögjünk Isten dicsőségének megmozdító jelenlétéért, ahogy a próféta tette: „Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál, hogy meginogjanak előtted a hegyek!” (Ézsaiás 63, 19.) Könyörögjünk azért, hogy Isten legyen velünk, az ő jelenléte legyen láthatóvá rajtunk újra világosan és erővel! Isten kész adni az ő Lelkét! Kész az ő Lelkével eljegyezni téged az örökkévalóságra. Kész megújítani veled jegyességét, és megújítani rajtad Lelkének erejét. Ezért szólt ma is az Ige, mert még nem mondott le rólad. Térj meg! Most!

 

Kérdések az igehirdetéshez:

1. Hogyan tapasztaltad meg azt, hogy a hívő ember és az egyház életében a lelki erőtlenség oka a bűn?
2. Hogyan élted át a bűnbocsánat szabadságát és a Lélek megújítását?
3. Mire figyelmeztetett téged most Isten igéje a beszédeddel kapcsolatban?

 

 

Végh Miklós, lelkipásztor