Március 26-án, vasárnap zajlott a Reformáció Évének szolnoki nyitánya. A Reformáció 500. évfordulójához kapcsolódó rendezvénysorozatot emlékkő avatás és rózsaültetés nyitotta meg a Rózsakertben. Beszámolóként megosztunk néhány képet, illetve Végh Miklós református lelkipásztorunk és Győri Péter Benjámin evangélikus lelkipásztor köszöntő beszédét, igehirdetését.
A kő és a rózsatövek
Reformáció éve nyitány – Szolnok, 2017.03.26. Köszöntés – Győri Péter Benjámin evangélikus esperes
Kedves Egybegyűltek! Nagy szeretettel köszöntöm Mindnyájukat!
Idén ünnepeljük a reformáció 500. évfordulóját. Nos, a reformáció nem egy pillanat műve volt, hanem egy egész mozgalom, amelyen keresztül a legkülönfélébb emberek hallották meg újra Isten szavát, fordították oda szívüket és életüket Jézus felé. Míg a saját életüket áthatotta Isten igazsága, addig másokra – egész társadalmakra – hatással lettek.
Hogy miért mondjuk mégis, hogy ez az esztendő az ötszázadik jubileum? Mert a reformáció egész mozgalmát egy jelképessé vált mozzanathoz kötjük, s így jobban meg tudjuk ragadni lényegét. Ötszáz éve egy német Ágoston-rendi szerzetes, Martin Luther (akit mi magyarosan csak Luther Mártonként emlegetünk) kinyitotta Isten igéjét, a Bibliát. És azt találta, hogy a dolgok sem az egyházban, sem a városban, sem az országban nem úgy mennek, ahogy kellene. Közzétette 95 tételét, amelyben közös gondolkodásra hívta a vallásos, a kulturális, a civil, a politikai élet és általában a társadalom minden szegmensének a szereplőit: „Emberek! Nézzük! Hogyan igazíthatnánk életünket vissza a helyes kerékvágásba? Hogyan igazíthatnánk helyre mindazt, ami kificamodott emberi kapcsolatainkban?”
A hatás elképesztő volt!
A hagyomány szerint a wittembergi vártemplom kapujára „posztolta”, szögezte ki tételeit 1517. október 31-én. (Szolnokiaknak illik tudni, hogy talán világszerte egyedülálló módon itt, pár méterre tőlünk áll ennek a templomnak a kicsinyített, egyszerűsített változata, az evangélikus templom…)
Mindenesetre ez a mozzanat jelképpé vált, hiszen benne van a reformáció mozgalmának minden fontos vonása:
- a visszatérés Isten igéjéhez
- a bátor kiállás e hitbeli meggyőződés mellett
- az a szándék, hogy Isten igéje, a hit az egész élet minden területét hassa át.
Világszerte ünnepi évet tartanak. Mi itt, Szolnokon ezzel a mai, szintén jelképes eseménnyel nyitjuk meg a városunkban a reformáció témájában tartandó események sorát.
Ez a mai találkozás többféle értelemben is szimbolikus. Most, az ünnepség elején egy mozzanatra hívom föl a figyelmet: mint 500 éve a reformáció mozgalmában, most is jelen vannak városunk mindennapi életének meghatározó szereplői: a vallási közösségek tagjai, közéleti vezetők, a kulturális élet szereplői, oktatási intézmények képviselői, hírszolgálatban állók, a civil élet zászlóvivői, érdeklődő, nyitott szívű polgárok. Mindnyájukat nagy szeretettel köszöntöm ennek a mai eseménynek a szervezői, a református és evangélikus gyülekezet nevében! Egyúttal meghívom arra, hogy legyenek a mai reformáció bátor kezdeményezői!
Ebben szeretnék segítséget adni ezzel a mai ünneppel – annak tartalmi elemeivel, és még további két módon. Egyrészt úgy, hogy megnyitjuk a további ünnepi események sorát. Másrészt úgy, hogy szeretnénk fórumot teremteni annak, hogy a hasonló jó kezdeményezések egymást erősíthessék.
A mai találkozás végefelé meg fogjuk említeni a témában várható programokat. Ezekről lehet majd értesülni a város és gyülekezeteink hírcsatornáin keresztül is.
Köszönjük a Szimfonik harsonakvartett és az evangélikus gyülekezet énekkarának közreműködését!
Isten hozta mindnyájukat!
Most pedig átadom a szót Szalay Ferenc polgármester úrnak.
Közös beszéd
Reformáció éve nyitány – Szolnok 2017.03.26. Közös igehirdetés Győri Péter Benjámin evangélikus esperes és Végh Miklós református lelkipásztor
A reformáció jubileumi éve szolnoki rendezvénysorozatát kettős szimbólummal szeretnénk megnyitni. Kőszikla és rózsa: biztos alap, menedék, viszonyítási pont – és virágzó, formálódó, áldott élet.
Végh Miklós:
A kőszikla képe a rendíthetetlenséget, biztonságot, szilárdságot hívja elő gondolatainkban. A kőszikla a változó világban évezredeken keresztül ugyanaz marad, megtaláljuk, mint biztos tájékozódási pontot. Az árvízben sodródónak a biztos szikla stabil menedék: ezt nem sodorja magával az ár. A házépítőnek erős alap, amely megtartja az egész épületet viszontagságos időkben sem süllyed és repedezik. Jézus az ő beszédét, igéjét mondja ilyen szilárd és maradandó pontnak: „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” (Máté 24, 35.)
A kőszikla egyben az a pont, amihez igazodnunk kell. Ha biztos talajt akarunk a lábunk alatt, rá kell állnunk, ha házat építünk a falakat a sziklaalaphoz, a sarokkőhöz kell igazítanunk. Az alap szabja meg az egész épület szerkezetét – ha eltérünk tőle, ingatag lesz és összeomlik a ház. A hit, az Istennel való kapcsolat biztos alap és igazodási pont számunkra.
Győri Péter Benjámin:
A rózsa egyfelől mint növény az élet, az élő szervezet növekedésének dinamikáját idézi fel gondolatainkban. Másfelől „virágnyelven” a tiszta örömöt, az igaz szeretetet fejezzük ki vele. Nem véletlenül vált éppen a reformáció idején a Jézussal való bensőséges kapcsolat jelképévé. A hit nem más, mint személyes, bizalmas, odaadó kapcsolat Jézussal.
A rózsa él, növekszik, virágzik, ha gyökerei a talaj éltető erejébe kapaszkodnak. Nekünk az élethez szükségünk van arra, hogy minden területen – kapcsolatainkban, hivatásunkban, hétköznapi életünkben elsősorban Istenhez kötődjünk, az Ő szándékaival váljanak eggyé a mieink. Jézus mondja: „Aki énbennem marad, és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem, mert nélkülem semmit sem cselekedhettek.” (Jn 15,5)
Végh Miklós:
A reformáció kifejezés maga helyreállítást, visszaigazodást jelent az eredeti viszonyítási ponthoz. A reform kifejezést a közbeszédben az újítás szinonimájaként használjuk, pedig a szó eredeti jelentése: visszatérés, visszaigazodás az eredeti alaphoz. A reformátorok nem új utakat, igazságokat találtak ki, hanem újra felfedezték, hogy hitünk és életvezetésünk tekintetében létezik biztos pont, amelyre építeni és amihez igazodni lehet. Isten nem hagyott bizonytalanságban bennünket afelől, hogy hogyan lehetünk ővele rendezett kapcsolatban és hogyan éljünk emberként ebben a világban. Világosan elmondta ezt egy emberi életen, Jézus Krisztus életén keresztül, akiről nem homályos emlékek, vélekedések és hagyományok, hanem a Biblia világos mondatai tanúskodnak. A reformáció hit és életvezetés szempontjából úgy talált újra biztos pontot, hogy visszatért az Istenről és emberről szóló eredeti információforráshoz, a Bibliához. Egyedül a Szentírás hitünk és életünk zsinórmértéke, igazodási pontja. Vagyis a Bibliát kérdezzük afelől, hogy mit gondoljunk Istenről, hogyan lépjünk vele kapcsolatba, és hogyan éljünk az ő terve szerinti, emberi életet.
Győri Péter Benjámin:
Ha a reformáció történetét tanulmányozzuk, csodálkozunk, hogy egy-egy ember hogyan gyakorolhatott ekkora hatást egész társadalmakra, hogyan válhatott történelmet formáló erővé. Nem az ő különleges képességeiknek és nem az ő elszántságuknak volt köszönhető. Nem is annak, hogy hittek magukban. Hanem Annak, Akit ők újra megtaláltak, Akinek a szavát újra meghallották, Akinek a szeretete őket elvarázsolta. Újra találkoztak Istennel. És ez a találkozás Istennel az Ő szaván keresztül nem maradt pusztán egyházi tanítás, elmélet, hanem átformálta az emberek életét és kapcsolatait, átformálta az egyház istentiszteletét és életét is, sőt egész társadalmakat.
A világ bajai mélyek. Kevés, ha pusztán az emberek nevelésében bízunk. Kevés, ha pusztán a viselkedésünkön változtatunk. Gyökeres – szívbéli – változásra van szükség. Ha az Istennel való kapcsolatunk helyreáll, ha Őt megismerjük annak, aki valójában, az olyan emberekké tesz, akiknek van ereje, bátorsága és szeretete egész társadalmakat, történelmet formálni. Amikor valakit nagyon szeretünk, akkor az minden más kapcsolatunkra kihatással van. Az Istenbe vetett hit még inkább: minden gondolatunkat bearanyozza, minden döntésünket meghatározza.
A reformáció a Szentírás üzenete nyomán újra felfedezte, hogy hitünk és hétköznapi „dolgaink” nem két elkülönült területe életünknek. Istennel való kapcsolatunk átformálja az egész életet, mert Isten igéje beleszól abba, hogy hogyan élünk családunkban, munkahelyünkön, szabadidőnkben, beleszól pénzügyeinkbe, beszédünk tisztaságába, kezelésbe veszi azokat. Az átformált szív átformált életet jelent. És ez az élet az „áldott” élet, ami a helyén van.
Végh Miklós:
A reformáció minden korban és mindenütt – ma, a XXI. sz-i. Szolnokon is – azt jelenti, hogy visszatérünk az eredeti alaphoz, az eredeti forráshoz. Mai, nyugat-európai kultúránkban különösen erős az a gondolat, hogy hit és életvezetés kérdésében ki-ki a saját véleményére van utalva, a saját felfogása szerinti istent tiszteli, a maga módján vezetve életét.
Nagyon fontos, hogy meghallgassuk és tiszteljük egymás véleményét. Az igazán jelentős kérdésekben azonban, amelyeknek valóban tétje van, szükségünk van a biztos útbaigazításra. Egy betegségből való gyógyulás módja például, egy életre szóló döntés meghozatala vagy éppen élet és halál kérdésében nem szeretnénk egymásnak ellentmondó véleményeket hallani, hanem biztos és egyértelmű igazságokat várunk.
Istennel való kapcsolatunk kérdése az élet legfontosabb kérdése. Ha van Isten, akkor a legfontosabb dolgunk, hogy megtudjuk, milyen ő, mit gondol rólunk, hogyan lehetünk kedvesek őelőtte, milyen életet kell élnünk őszerinte? Ha van élet a halál után, akkor legfontosabb kérdésünk, hogy hogyan tehetjük örök sorsunkat jó kezekbe? Ez a kérdés súlyosabb annál, mint hogy bizonytalan véleményekre hallgassunk, vagy megnyugodjunk abban a „válaszban”, hogy „majd meglátjuk…”
Szeretnénk ma a kő szimbólumával bátorítani mindenkit arra, hogy fedezzük fel újra az eredeti forrást és alapot, azt a biztos pontot, melyet Isten adott nekünk, keressük egyéni és közösségi életünk alapvető kérdéseire a választ a Szentírásban.
Győri Péter Benjámin:
És engedjük, hogy ezen keresztül Isten valóban beleszóljon az életünkbe. Amit megértettünk ahhoz igazítsuk hozzá mindennapjainkat, kapcsolatainkat, beszédünket, cselekedeteinket, közösségeinket. Ne maradjon mindez csupán történelmi emlékezés, vagy elmélet, templomi beszéd, hanem jelenjen meg üdítő, dinamikus életformáló ereje a mindennapjainkban.
Meghívjuk városunk minden jóra vágyó lakóját a mai reformációra. Mindenkit, aki sziklaszilárd bizonyosságra és virágzó életre, elvehetetlen örömre vágyik: keresse Jézusnál!
Szeretnénk a rózsa szimbólumával mindenkit emlékeztetni az igazi élet forrására, Jézus Krisztusra.
A kő leleplezése alatt:
Leleplezzük ezt a követ, emlékeztessen bennünket életünk igazodási pontjára, vezérfonalára, az élő Isten igéjére! Valahányszor utunkba akad, vezessen vissza Jézushoz!
A rózsák ültetésekor:
Ahogy ezt a három rózsát elültetjük – a múltra való emlékezés, a jelenben való életünk és a Jézus által virágzó jövő reménységének jelképét, hadd verjen gyökeret szívünkben Jézus igazsága és szeretete.
A rózsa öntözése
Az eseményről cikk jelent meg az iszolnok.hu-n, mely ezen a címen elérhető: http://iszolnok.hu/2017/03/26/reformacio500-emlekkoavatas-es-rozsaultetes-szolnokon/