Lelkipásztor, gondnok, presbiterek bemutatkozása

Jézus Krisztus szeretete egy áldott Tanárnő életén keresztül került hozzám közel 18 évesen. Tőle tanultam meg a keresztény szimbolika legősibb jelképének, a hal (IKHTÜSZ) motívum jelentését. Istent kereső életem első részében, mindig a neki való megfelelés és az Isten szeretetét „kiérdemlő” akarat motivált. 20 év után (!) értettem meg, hogy Isten szeretetének nem tudok megfelelni, hanem önös motivációmat el kell felednem és egyszerűen csak meg kell tanulnom Jézusra hallgatni. Keresve a Szavait, Igéjét, jelenlétét az életemben és erre figyelve, megértve felismerni, hogy mi is az Ő akarata a megszületésemmel, mivé akar formálni. Hallgatni, figyelni, felismerni és engedelmeskedni ez a keresztény életgyakorlat lényege, ami minden Krisztust kereső, hívőben közös. Különbség a hívő és hívő ember között csak annyi, hogy mennyi idejébe, élettapasztalatába, energiájába kerül felismerni ezt a legfontosabb egzisztenciális igazságot.

Szégyenkezve tekintek vissza arra az élet szakaszomra, amikor csak családi hagyományt és megszokott formákat jelentett a „református jelző” a gondolkodásomban. Ez ott kezdett megváltozni, amikor elkezdtem megismerni a hitvallásainkat és más felekezetek kegyességi irányzatait. Hálát adok Istennek, hogy Szolnokra vezetett – a családom révén – és kaptam még egy családot, lelki Testvéreket és barátokat. Ennek az ajándéknak a hatásait a mai napig tapasztalom és tudom, hogy Isten életemet formálni akaró eszközei között, igen sokat köszönhetek a gyülekezetem tagjainak.  A gyülekezeti szolgálataimról nem tudok anélkül gondolkodni, hogy fel ne tegyem a kérdést magamnak: „Mit kaptam Istentől, amivel sáfárkodhatok?” Sáfárkodni tudok a tanult képességeimmel, vagyis az orvosi munkámmal, – emlékezetem szerint a diplomám átvételétől a gyülekezetbe járásom első pillanatától kezdve – ez volt, a mai napig, az első szolgálatom. A gyülekezet tagjait, mindig Isten szeretetéről bizonyságot tévő igyekezettel próbáltam gyógyítani. Sáfárkodhattam Istentől kapott kapcsolataimmal. Családi, munkahelyi, gyülekezeti életem legnagyobb motivációja, a mai napig, hogy minőségi, szeretetben kifejezett kapcsolatokban éljem az életem, ezzel is Isten dicsőségét kívánom szolgálni. Keresztény életem minden új szolgálatát új ismeretségeken keresztül kaptam, így lettem a Gedeon Társaság tagja 1991.-ben, presbitere a gyülekezetemnek 1995-ben, önkéntes diakónus a gyülekezetemben 2010-ben, missziói gondnok 2011-ben és a Presbiterszövetség egyházmegyénk vezetője 2014-ben. Soha nem kerestem a feladatokat, a szolgálatok „találtak rám” és mindig igyekeztem hűségesen azokról számot adni. Presbiterként elsősorban a „tanítványozó alkalmakon”, kiscsoportokban szeretnék részt venni, és szolgálni gyülekezeti Testvéreimmel együtt hitbeli fejlődésünket. Végezetül szeretném ismételten leírni azt a mondatomat, amit 7 éve fogalmaztam meg a gyülekezettel kapcsolatban: „Olyan gyülekezetről álmodok, amely a ma embere számára érdekes, vonzó, hiteles élet megoldásokat közvetít, otthonos életközösséget adhat, amely hozzájárulhat nem csak az üdvösség elnyeréséhez, de az életünk, kapcsolataink minőségének javításához, értelmességéhez is.”

Dr. Szabó Károly

Szolnoki Református Egyházközség Presbitériuma

Balázsné Figusch Erika, Bárány György , Benedek Csaba, Csabainé Horváth Julianna, Csinger János, Csorba Zsuzsanna, Csősz György,
Dr. Tarjáni-Nagy Sándor, Dr. Telek Judit, Hegedűs Ilona, Kató József, Kozák Csaba, Lukácsné Sófi Ágnes, Mondok László, Nemes Gyula,
Pál Imréné, Schwancer Pál, Szathmáry István, Tarkó Attila, Tarsoly Mária, Tokaji Gyula