Keresztelés
„Tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében” Máté 28: 18-20
A keresztség alapja az Örökkévaló Isten szeretete. Ennek a szeretetnek az összefoglalását a Szentírásban így olvassuk:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3, 16
Azért keresztelhetünk, mert Jézus Krisztus, az Isten Fia magára vette bűneink büntetését, s ezzel elhárította az akadályt az elől, hogy az élő Istenhez visszatérjünk.
A keresztség tehát azt hirdeti, hogy Isten szeret és szeretetéért mi is népéhez tartozhatunk. Amikor a keresztséget magunkra vesszük, akkor arról teszünk vallást, hogy hisszük: Jézus Krisztusért Isten megbocsátotta bűneinket, és mi hálából elkötelezzük magunkat, hogy Neki éljünk. Szükségünk van bűnbocsánatra, mert Istent haragra ingerlő bűn minden olyan gondolat, beszéd és cselekedet, amiben más is van, mint szeretet és igazság.
A keresztség részünkről új kezdést is hirdet: Mostantól kezdve Isten népének tagjaként, Jézus Krisztussal való szövetségben akarok élni. Egész életem új tartalmat nyert: “Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.- 2Kor 5, 17
A keresztség tehát nem egy olyan egyszeri alkalom, amire később csak emlékezünk. Isten életre szólóan döntött mellettünk, és ezért életre szólóan mi is elkötelezzük magunkat mellette. A keresztelés végzésére a feltámadott Úr Jézus Krisztus hatalmazta fel apostolait, követőit, mielőtt visszatért a mennybe, hogy elfoglalja helyét az Atya jobbján.
“Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Máté 28, 18-20
Amikor Pünkösdkor Isten elküldte Szentlelkét ebbe a világba, Jézus Krisztus tanítványai erőt és hatalmat kaptak arra, hogy hirdessék Krisztus váltsághalálát, feltámadását és az örök életet. Akik készek voltak szakítani Isten nélküli életükkel és elkötelezték magukat Jézus Krisztus követésére, azokat megkeresztelték. Így született meg az Egyház, Istennek Jézus Krisztusban elhívott népe.
Jézus Krisztus követőit később gúnyból keresztyéneknek (krisztusiak, vagy krisztusosak) nevezték. A keresztyének azonban elfogadták ezt a gúnynevet, hiszen valóban erről van szó: azok az Egyház tagjai, akik hisznek Jézus Krisztusban, az Isten Fiában. Azok a keresztyének, akik hiszik, hogy Jézus Krisztusért Isten minden bűnünket megbocsátotta és Krisztusért örök élettel ajándékozott meg.
Mivel pedig hisszük, hogy az örök életben együtt leszünk Jézus Krisztussal, ezért már ebben a földi életben is Krisztus Urunk akaratát kívánjuk cselekedni és Krisztus tanítása szerinti életet igyekszünk élni. Mivel nemcsak mondjuk, hogy Ő az Urunk, ezért akarata kötelező ránk nézve. A keresztségben egyszerre fogadjuk el Isten ajándékát és fogadunk neki hálából örök hűséget.
A keresztség: szentség
– A keresztség az élő Isten ajándékát hirdeti a Szentlélek által Jézus Krisztusért.
– Krisztus halála és feltámadása a keresztség ajándékának alapja: “nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.” 1Pt 1, 19
– A feltámadott Úr Jézus Krisztus hatalmazta fel az egyházat a keresztelés végzésére.
Mindez arra késztet minket, hogy megbecsüljük a keresztséget, és a szent keresztség megbecsülésére ösztönözzünk mindenkit.
Jézus Krisztus ajándéka ingyen ajándék. Soha nem tudjuk azt megfizetni, kiérdemelni. Ha Isten szeretetét, bűnbocsánatát ki lehetne érdemelni, meg lehetne fizetni, akkor nem kellett volna Jézus Krisztusnak a világért meghalnia. Jézus Krisztus élete volt az ára annak, hogy Isten szeretetét, kegyelmét megnyerhessük, annak ellenére, hogy egyetlen ember sem tud Istennek tetsző életet élni. “Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.” Róma 3, 10-12
De Jézus Krisztus ingyen ajándéka nem olcsó ajándék. Drága kincs az, amit nekünk adott az Isten. S ilyen drága kincsként igyekszünk megbecsülni. A kincseket nem szokták elszórni. Mi sem élhetünk vissza annak bizalmával és nevével, aki ránk bízta, hogy hirdessük kegyelmét és szeretetét; és ránk bízta a keresztelést. Éppen ezért a keresztség kincsét annak szeretnénk adni, aki azt maga is kincsnek tartja.
A keresztelés az Egyház szolgálata, amivel elszámolni tartozunk Megváltónk, Jézus Krisztus felé. A kereszteléssel is Urunknak szolgálunk, akarata, parancsa szerint.
A keresztelés
– Jézus Krisztus közösségébe von; (Róma 6) Ez a közösség a Jézus Krisztussal való új életben járás közössége. Leszámolok régi életemmel, és Vele újat kezdek. “Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem;” Galata 2, 20.
– Hirdeti Krisztus ránk is érvényes áldozatát és kegyelmét: “Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.” Márk 16, 16.
– Betagol az Egyházba; “Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.” Galata 3, 27-28
– Örök reménységet és vigasztalást ad;
– Elkötelez a Szentháromság Isten mellett; Jézus Krisztus figyelmeztet, hogy a Krisztust követő életben “nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” János 15, 6.
Amikor keresztelünk, ezért keresztelünk.
Nem lehet más alapja a keresztelési szolgálatunknak, mint Isten szeretetének és bocsánatának hirdetése és az egyház tagjai közé való felvétel.
Mindezek alapján érthető, hogy azokat keresztelhetjük meg, akik akarnak Jézus Krisztus kegyelmében bízni és akarnak Krisztus népéhez tartozni.
Istenhitéről és a keresztyén hit ismeretéről mindenki önmaga tehet vallást, a Krisztus népéhez való tartozását mindenki életével tudja bizonyítani.
A vallástétel alkalmát konfirmációnak nevezzük, melyre a gyülekezet lelkipásztora készíti fel a jelentkezőket. A konfirmációi felkészítés lényege: a Szentírás tanításának megismerése.
A gyülekezethez való tartozást elsősorban nem az egyházfenntartói járulék fizetése, hanem az egyház életében való részvétel mutatja. A közösségi életben nemcsak kapunk, hanem a nekünk adott ajándékokkal egymásnak szolgálhatunk is. Istennek mindenki értékes! A gyülekezet közösségébe mindenkit szeretettel várunk!
A gyermekkeresztség
Az eddig leírtak természetesen érvényesek
a keresztyének gyermekeire is!
“Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” Apostolok Cselekedetei 2, 39.
A különbség az, hogy egy kisgyermek nem értheti még meg a Jézus Krisztusról szóló tanítást. A gyermek helyett a szülei tesznek vallást, és a szülei tesznek fogadalmat arra, hogy gyermeküket a keresztyén egyház közösségében, hitben nevelik. A gyermek helyett – most még – a szülők mutatják meg, hogy a gyülekezet közösségéhez kívánnak tartozni.
Jézus Krisztus bocsánatának, kegyelmének ígérete a gyermekeké is. Van lehetőség tehát a gyermekek megkeresztelésére, ha a szülők Jézus Krisztus engedelmes követésére kötelezték magukat az Egyház közösségében.
Tudnivalók:
– Keresztelést bejelenteni személyesen lehet a lelkészi hivatalban
– Azoknak a gyermekeit keresztel(het)jük meg, akik gyülekezetünk tagjai, a magyar református egyházban konfirmáltak, vagy a keresztelést megelőzően legalább 6 vasárnapi vagy hétköznapi istentiszteleten részt vettek gyülekezetünkben.
– Ha olyan szülő szeretné gyülekezetünkben gyermekét megkereszteltetni, aki az esztendő jelentős részében máshol lakik, a kereszteléshez szükséges az állandó tartózkodási helye szerint illetékes lelkész írásbeli hozzájárulása is.
– A keresztelést minden esetben keresztelési felkészítő előzi meg, ahol felidézzük a keresztségről szóló tanítást és átbeszéljük a kereszteléssel kapcsolatos időszerű kérdéseket.
– Keresztelés vasárnap délelőtti istentiszteleten történik, a gyülekezet közösségében.
– A keresztség sákramentum, szentség. A keresztelés szolgálatáért a lelkipásztor fizetséget nem fogadhat el.