Csak Istent imádd!
Olvasandó: Jelenések 22, 8-21. (Bibliaolvasó Kalauz napi ige)
„Én, János, hallottam és láttam ezeket, és amikor hallottam és láttam, leborultam az angyal lába előtt, hogy imádjam őt, aki megmutatta nekem ezeket. De ő így szólt hozzám: „Vigyázz, ne tedd, mert szolgatársad vagyok neked és testvéreidnek, a prófétáknak, és azoknak, akik megtartják e könyv igéit: az Istent imádd!” És így szólt hozzám: „Ne pecsételd le e könyv prófétai igéit, mert az idő közel van. Aki gonosz, legyen gonosz ezután is, és aki bűntől szennyes, legyen szennyes ezután is, aki pedig igaz, cselekedjék igazságot ezután is, és aki szent, legyen szent ezután is. Íme, eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint. Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég”. „Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba. Kívül maradnak az ebek, a varázslók és a paráznák, a gyilkosok és a bálványimádók, és mindenki, aki szereti és cselekszi a hazugságot! Én, Jézus, küldtem el angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetek előtt. Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag”. A Lélek és a menyasszony így szól: „Jöjj!” Aki csak hallja, az is mondja: „Jöjj!” Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen! Én bizonyságot teszek mindenkinek, aki a prófécia eme könyvének beszédeit hallja: Ha valaki hozzátesz ezekhez, arra az Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben; ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól az Isten elveszi osztályrészét az élet fájából, a szent városból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben. Így szól az, aki ezekről bizonyságot tesz: „Bizony, hamar eljövök”. Ámen. Jöjj, Uram Jézus! Az Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen.”
Ismerünk az életben olyan veszélyeket, fertőzéseket, amelyeket az ember nem lát, nem érzékel, mégis nagyon komoly hatással van az egészségére. Ilyen a sugárfertőzés például. A csernobili atomerőmű katasztrófája után nagyon sokan megfertőződtek, súlyosan megbetegedtek gyanútlanságuk, és vigyázatlanságuk miatt. Aki nem ismeri a radioaktív sugárzást, az nyugodtan közelít hozzá, aki tudja, hogy mire képes, azonnal menekül, óvintézkedéseket tesz. A különbség: a láthatatlan veszéllyel kapcsolatban az egyik homályosan, a másik kristálytisztán lát. Aki nem csak elméletben tudja, hanem látta már a kifejlődött következményeket, az határozottan fogja figyelmeztetni a gyanútlan társát. „Ha te láttad volna azt, amit én, akkor tudnád, hogy miért kell vigyáznod!”
A Jelenések könyvének zárójelenetében hasonló helyzetet látunk lelkileg. János az apostol, a kijelentés átvevője, mégis emberi lény, földi látással lát. Az üzenethozó mennyei lény láttán megilletődik, hiszen Isten hírhozóját maga fölött állónak látja. Leborul az angyal előtt. (Az öreg János azzal, hogy leírja ezt a jelentet őszintén megvallja: nem láttam tisztán. Ezzel adja tovább a figyelmeztetést nekünk is! Nagy segítséget tudunk adni egymásnak azzal, ha bukásainkat, tévedéseinket is őszintén el tudjuk mondani bizonyságtételeinkben és nem csak a „lelki sikereinket”!)
Az angyal reakciója: vigyázz! Életveszély! Én csak a testvéred vagyok, szolgatársad. Csak Istent imádd!
János többszörösen is tudja ezt: a zsidóság legfontosabb értéke – csak Istent imádd! Zsidó származása és neveltetése mellett ő a keresztyének nagy apostola, aki végigszolgált már egy egész életet, írt egy evangéliumot, 3 levelet, és éppen most veszi át az apokalipszis kijelentését. Mégis ezek között a földi viszonyok között nem lát olyan tisztán, élesen.
A angyal viszont nem akárhonnan jön: egyenesen az Isten trónterméből. Így mondja: Ha te láttad volna azt, amit én! Ha te láttad volna Isten valóságát úgy, ahogyan én! Az Isten dicsősége magasfeszültség! Akkor tudnád, mennyire éles kérdés: csak Istent imádd!!!
Mi valóban nem látunk be Isten tróntermébe – „földi köd bár elfed, és bűnös szem nem látja dicsőségedet” (488. dicséret) –a menny mégis kristálytiszta valóság. És a pokol is. A láthatatlan világ valóságosabb, mint ez a világ, amit ismerünk. Ott nincs keverés, árnyékolás, csak a tiszta valóság!
Itt a földön működik a ködösítés, az összemosás. Ez a sátán egyik fő fegyvere. Ha azonban valaki csak egy részletet is megsejtett földi viszonyok között az élő Isten valóságából, annak már imádat ébred a szívében. Annak megváltozik az élete!
Amikor Mózes arca fénylik az Istennel való találkozás után, az emberek féltek közel menni hozzá, ezért el kellett takarnia az arcát: Isten dicsőségének a Mózes arcán megjelenő visszfénye is ilyen erőteljes volt. Istent pedig nem láthatta színről színre senki. Földi ember elpusztul az Ő szentsége és dicsősége láttán – elsősorban nem az ember halandósága, hanem bűne miatt. Isten szent és dicsőséges! Áron fiai Nádáb és Abihú belehaltak abba, hogy nem vették komolyan ezt a dicsőséget, és a saját elképzelésük, lazán, hanyagul végezték az istentisztelet rájuk bízott szent szolgálatát.
Az angyal az élő Isten színe elől jön, ő tudja, kristálytisztán látja a helyzetet, ezért feljajdul, amikor János leborul előtte: NE!!!
Az akkori pogány világban mindennek volt istene. Az emberek antropomorf istenekben hittek. Pál apostol lelke háborog Athénban a sok istenszobor láttán. Nem elég toleráns? Ő ismeri istent, érzékeny a kérdésre. Ezért van ott a szívében: NE!!!
Pál és Barnabás Lisztrában meggyógyítanak egy sántát. Akad ott egy élelmes pogány pap, aki meg akar élni, ezért áldozatot akar bemutattatni nekik. Az embereknek meg hit kell, úgyhogy belemennek. Pált és Barnabást Hermésznek és Zeusznak mondják. Ők ezen a szinten vannak, nem lehetne elnézni nekik? Nem elég, hogy hálásak a sánta gyógyulásáért? Pál és Barnabás ismerik Istent és nagyon érzékenyek erre, ezért ruhájukat megszaggatva kérik az embereket: ÁLLJATOK MEG! CSAK ISTENT IMÁDD! JÉZUS KRISZTUS ATYJÁT!!!
Nincs relatív dicsőség sem őmellette: csak ő méltó a dicséretre, az imádatra! Ő a Teremtő, mi pedig a teremtmények vagyunk. Vannak látható és láthatatlan teremtmények, de mind csak teremtmények. Isten pedig a Teremtő: ő egészen más! Csak ő méltó az imádatra.
Ma nem abban a kultúrában és hitvilágban élünk, amiben a Római Birodalom népei éltek. Mégis ugyanúgy szól hozzánk az Ige komoly figyelmeztetése. Ha látnánk azt, amit az angyal lát! Egészen más érzékenységgel látnánk, hogy miért baj az, hogy az emberek mindenféle közvetítőt és segítséget keresnek maguknak az egy Közbenjáró Jézus Krisztus helyett? Ha látnánk azt, amit az angyal látott, látnánk, hogy miért olyan nagy baj az emberközpontú gondolkodás, amelyik Isten véleményét figyelmen kívül hagyva azt hirdeti, hogy a lényeg, hogy elfogadd magad, és elfogadd a másik embert olyannak, amilyen: lényeg te vagy, az ember. Vajon kit imádunk abban a világban, ahol az emberek véleménye és szabadsága sokkal többet nyom a latba, mint Isten véleménye?
Kit imádunk akkor, amikor Isten igéje helyett nagy, általunk tisztelt embereket követünk, és bukunk az ő bukásukkal, tévedünk az ő tévedéseikkel. Számít, hogy mi Isten véleménye?
Kit imádunk akkor, amikor dicsérgetjük egymást és várjuk egymástól a dicséretet, mert emberekre nézünk. „Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?” János 5, 44. – mondja Jézus a vallási vezetőknek. Istennek mikor fogtok végre szívből dicsőséget adni?
Félünk egymástól, és inkább vagyunk Istennek engedetlenek, mint hogy elveszítsük emberek jóindulatát. Amikor igét hallgatunk, a hírhozót nézzük vagy az üzenetet, és az üzenet forrását, küldőjét? (Kálvinnak még a sírja is jeltelen, ennyire komolyan vette, hogy egyedül Istené a dicsőség.)
Ha látnánk, amit az angyal látott! A teremtményimádat halálos sugárdózis, méreg! Csak Istent imádd! És ez éles kérdés. E fölött nem lehet napirendre térni magasabb célok érdekében. Ennél nincs magasabb cél!
Ő az ÚR, mi pedig teremtmények vagyunk. Csak Istent imádd! Vannak a keresztyénség idejében határhelyzetek, amikor nagyon élére áll ez a kérdés, és szó szerint a hűségesek életébe kerül, ha Isten imádatához ragaszkodnak. Az őskeresztyénség korában – a császár az Úr, vagy Krisztus az Úr? Csak egyszer mond ki, hogy a császár az Úr, és szabad vagy! Szmirnai Polikárp (Kru. 150 körül): 86 évesen vagyok Jézus Krisztus szolgája. Ő mindvégig hű volt hozzám. Most tagadjam meg őt? Nem. (pedig ő is szeretette az életét, csak Jézust jobban). A kommunista Szovjetunióban Zimányi József, Horkay Barna és társaik Kárpátalján. Levelet írtak Sztálinnak: Isten nem hagyja, hogy elrabold dicsőségét! Évekre lágerbe kerültek. Miért írták ezt? Hallgathattak volna? Az Isten imádata indította őket: Istent imádd!
Vannak határhelyzetek, amelyek egyáltalán nem könnyűek, de talán könnyebb észrevenni őket. Isten imádata azonban ma is, számunkra is mindennapi kérdés. Ez az igazi kérdés. Nem az, hogy kire szavazol, jársz-e templomba, mennyi adományt fizetsz, jótékonykodsz-e időnként… Az igazi kérdés: Istent imádod, vagy valaki mást?
Miben látszik meg a gyakorlatban a mai ige szerint, hogy az ember Istent imádja? Vannak gyakorlati következmények, a Biblia soha nem „lelkizi el” a kérdést. Mi lelkizzük el sokszor, azt mondva, hogy a szívünk az Úré, és közben az életünk, a gondolkodásunk változatlan marad.
- Ahol Istent imádják, komolyan veszik, ott Isten igéje mondhatja meg, hogy mi a jó és mi a rossz. Ahol Istent imádják ott vége az összemosásnak. „Ne pecsételd le e könyv prófétai igéit, mert az idő közel van. Aki gonosz, legyen gonosz ezután is, és aki bűntől szennyes, legyen szennyes ezután is, aki pedig igaz, cselekedjék igazságot ezután is, és aki szent, legyen szent ezután is.” (10-11. vers)
Az apokaliptikus irodalom hagyományos fordulata: pecsételd le az üzenetet, tedd el, mert titkos, még nem tudhatja senki. János pont fordított parancsot kap. Hirdesd, mert itt az utolsó idő, küszöbön áll. Hirdetni kell! A 11. vers pedig nem azt jelenti, hogy most már mindenki olyan marad, amilyen volt, lehetetlen megváltozni, hanem azt jelenti, hogy az Isten imádata, az ő Igéjének komoly hirdetése és befogadása véget vet az összemosásnak. Mert Isten Igéje világosság. Leleplezi a mi homályos helyzeteinket. Abban a világban, ahol az ember magához szabja a szabályokat a pillanatnyi érdeke vagy kényelme, vágya szerint, Isten igéje továbbra is arról beszél: van jó és van rossz, és a mérce nem változott. Ahol az ember átnevezi a dolgokat és a rosszat mondja jónak és a jót rossznak, Isten igéje mindent a helyére tesz. A gonosz gonosz lesz ezután is, ha az utolsó időben azt hirdetnék is a legnagyobb jónak. A bűn bűn lesz ezután is. Az ebek vagyis a cinikus, csak haszonelven gondolkodók és cselekvők. A varázslók, vagyis a transzcendens erőket az ember érdekében különböző módszerekkel manipulálók. A paráznák, vagyis a hűtlenek, a bujálkodók, akik megcsalják házastársukat. A gyilkosok, az élet ellenségei. A bálványimádók, akik mást imádnak Isten helyett. A hazugok, akik elferdítik az igazságot a saját érdeküknek megfelelően. Ezek továbbra sem kedvesek Isten előtt. Meg lehet ezekből térni, és kegyelmet lehet kapni Krisztusért, Isten megbocsát és elfogadja a megtérő bűnöst Krisztusért, de azt soha nem fogja mondani, hogy ezeket a bűnöket elfogadja, elnézi, ezek már nem bűnök! Sőt a megtérés fontos lépése, hogy befejezve önmagunk fényezését, mentegetését, az eufémizmust (a bűnök becézését), Isten igéjének igazat adva végre bűnbánattal néven nevezzük bűneinket az Úr előtt. Ezzel dicsőséget adunk Istennek!
A gonosz gonosz, az igaz pedig igaz. Akárki teszi, akármilyen indokkal. Csak Istent imádd! Hajlítható istened van, akit magadhoz igazítasz? Az nem az igazi Isten! Vagy te hajolsz meg Isten előtt, hajolsz hozzá, térsz meg? Harmadik út nincs.
- Istent imádd! Ahol az élő Istent komolyan veszik, ott komolyan veszik, hogy vannak következmények. Hirdetjük a keresztyén reménységet, de komolyan vesszük – mert Isten igéje világosan ezt mondja -, hogy lesznek akik kint maradnak a mennyből. A Jelenések könyve nagyon világosan és élesen figyelmeztet: tudnotok kell, hogy az emberiség feje felett az atomháborúnál jóval komolyabb veszély lebeg, és nap, mint nap ezrek hullanak bele. „Kívül maradnak…” A Galata levélből leggyakrabban a Lélek gyümölcsét szoktuk idézni, de előtte ott vannak a test cselekedetei is felsorolva ezzel: „akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát.” Galata 5, 21. A Biblia beszél arról is, hogy ez nem egyszerűen annyit jelent, hogy kimarad az ember valami jóból, hanem azt jelenti, hogy Isten haragját és ítéletét hordozza örök szenvedésben.
Ha te láttad volna azt, amit én! – mondja az angyal. Csak Istent imádd! És vedd komolyan azt, amit mond, mert az valóság. És ez beteljesedett a római császáron is, beteljesedett Sztálinon is. Nincs tekintettel semmilyen emberi kifogásra, tekintélyre, tisztségre, hatalomra. Csak az Isten szentségére.
- Csak Istent imádd! Azt jelenti, hogy egyedül Isten Jézus Krisztusban nyújtott kegyelme az élet megoldása, a menedék Isten jogos ítélete elől, az út őhozzá, a belépő a mennybe. Isten népe azok, akiknek joguk van az élet fájához és beléphetnek a mennyei dicsőségbe. Kik ezek? „„Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba.” (14. vers) Nem arról szól az ige, hogy azok, akiknek mindig is tiszta volt a ruhájuk. Ilyen nincs közöttünk egy sem. Ha őszintén szembe nézünk azzal, hogy mit jelent: „csak Istent imádd”, látnunk kell, hogy mindannyian vétkezünk ez ellen. A Jelenések könyvében újra meg újra visszatér az üzenet, hogy em a bűntelenek, a jóemberek tartoznak Istenhez, hanem azok, akik „megmosták ruhájukat és megfehérítették a Bárány vérében” Jelenések 7, 14. Azok, akik belátták elveszett voltukat, és Jézus Krisztus keresztjére bízták magukat. Nem bűntelenek, de megváltottak. Letették bálványimádó szívüket Isten előtt, kegyelmet kértek. Ezzel Istent imádják! A gőgös szívünk az, ami nem tudja imádni Istent. Az, hogy mi magunk akarunk jók lenni, magunk akarjuk tudni. Ragaszkodunk a magunk útjához, a magunk igazságához, a magunk jóságához. Ez törik össze Krisztus keresztje alatt. Nincs más megoldás számunkra, csak egy: a megtérés, és Jézus keresztjébe kapaszkodás. Ez ad dicsőséget Istennek, aki ezt az egy utat készítette az ember megváltására. Mindenestül rá bízom magam: nem tudok fizetni, koldusként elfogadom. „Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!” (17. vers) Csak jöjj, valld meg szomjúságod, és bízd rá magad. Ez a hit. És ez változtatja meg bálványimádó szívünket. Tőle várom az életet. És azt is, hogy hogyan legyen tovább. Ez az a fordulat, amelyik átformálja az életet és gyümölcsöt terem – ahogyan múlt vasárnap szó volt róla. Nem azért fogad el Isten, mert fehér a ruhánk – így senkinek nem lenne reménysége -, hanem azért lehet fehér ruhánk, mert Isten elfogadott Jézus Krisztusért. Nem azért van üdvösségünk, mert Istennek kedves cselekedeteket tettünk, hanem azért, amit Ő tett értünk Krisztusban. Ha szívből erre bízod magad, annak gyümölcse az, hogy életed megváltozik és elkezd Istennek kedves cselekedeteket teremni, neki dicsőséget adni, őt imádni.
Csak Istent imádd! Ez nem annyit jelent, hogy szavakban dicséred, hanem komolyan veszed Őt és az Ő szavát. Mindennél komolyabban. A mai ige erre akart indítani: valóban jöjj, hozzá jöjj! Legyen következménye annak, hogy hallottad ezt a mai igét! Ne lelkizd el. (Spurgeon, a londoni kereskedő és a Temzébe hajított hamis mérleg). Vond le őszintén a következtetést a saját életeddel kapcsolatban! Térj meg! Valld meg neki, amit megláttál igéjének fényében! Bízd magad Jézusra, arra, amit ő tett érted a kereszten! És a segítségét kérve tedd meg, amire ő indít téged! Az életünket nem tudjuk megváltoztatni, de vannak döntések, tettek, amelyekkel kifejezhetjük, hogy megértettük, amit ő mondott, és komolyan gondoljuk, hogy rá bízzuk magunkat és vele akarunk élni. A XIX. században Spurgeon gyülekezetében volt egy londoni kereskedő, akit az egyik gyülekezeti testvére, aki nem volt vasárnap az istentiszteleten, megkérdezett: miről beszélt vasárnap Spurgeon az igehirdetésben? A kereskedő így válaszolt: „Az igehirdetésnek egy szavára sem emlékszem, de azt tudom, hogy másnap a Temzébe hajítottam a hamis mérlegemet.” Egy szavára sem emlékezett, mégis mindenkinél jobban megértette, hogy mit üzent számára az Úr igéjén keresztül. ÉS megértette, hogy mit jelent: csak Istent imádd!
Jézus mondja: „Bizony, hamar eljövök” 20. vers. Hamar eljön. Akkor kristálytisztán látni fogja mindenki, és komolyan kell venni mindenkinek őt. Te azonban már most láthatod hiteddel és komolyan veheted és engedelmes szívvel. És várhatod. Mert ahol Istent valóban imádják, ott várják vissza Jézust. „A Lélek és a menyasszony így szól: „Jöjj!” Ámen.
Kérdések az igehirdetéshez:
- Csak Istent imádd! Ma milyen helyzetekben áll élére ez a figyelmeztetés életünkben?
- Mit üzent neked az Úr ezen az igén keresztül? Mire indít ez téged?