Jézus Krisztus elpecsételt népe
Olvasandó: János 14, 1-6.
„Ezután láttam négy angyalt állni a föld négy sarkán, amint féken tartották a föld négy szelét, hogy ne fújjon szél a földre, se a tengerre, se a fákra. Láttam egy másik angyalt is feljönni napkelet felől, akinél az élő Isten pecsétje volt, és hatalmas hangon odakiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek, és így szólt: „Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit”. És hallottam a pecséttel megjelöltek számát: száznegyvennégyezer pecséttel megjelölt Izráel fiainak minden törzséből… Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak, és hatalmas hangon kiáltottak: „Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónuson ül, és a Bárányé!” Az angyalok mind ott álltak a trónus, a vének és a négy élőlény körül, arcra borultak a trónus előtt, és imádták Istent eképpen: „Ámen! Az áldás, a dicsőség és a bölcsesség, a hálaadás és a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Istenünké örökkön-örökké. Ámen”. Ekkor megszólalt egy a vének közül, és megkérdezte tőlem: „Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?” Ezt mondtam nekik: „Uram, te tudod”. Mire ő így válaszolt: „Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten trónusa előtt, és szolgálják őt éjjel és nappal az ő templomában, és a trónuson ülő velük lakik. Nem éheznek és nem szomjaznak többé, sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi más hőség, mert a Bárány, aki középen a trónusnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és az Isten letöröl szemükről minden könnyet.” Jelenések 7. (Bibliaolvasó Kalauz napi ige)
Egy új év kezdetén az ismeretlen előtt állunk. Mire nézünk? Mi alapján tájékozódunk? Méregetjük az esélyeinket? Gazdasági helyzet, politikai viszonyok, egészségi állapotunk, családi helyzetünk alakulása? Milyen kilátásaink vannak?
János Isten kijelentése alapján tájékozódik, és erre tanít bennünket is. Apokalipszis – leleplezés, kijelentés. „Jézus Krisztus kijelentése” Jelenések 1, 1. Alapvető kérdés az új év kezdetén (is): mi alapján látod az életet? Mi alapján szemléled a jövőt? A keresztyén ember, a hívő ember Isten kijelentése alapján látja az életet. A jövőt is. Isten nem hagy téged bizonytalanságban, nem hagy magadra a kérdéseiddel, nem hagy homályban az útkereséseddel. Kezedbe adta a Bibliát: olvasod-e? Komolyan veszed-e? Hívő közösségbe hívott el, ahol szól az ő igéje. Élsz-e vele? És az alapján látsz-e?
Sokszor még vallásos emberek is más tájékozódási pontokat használnak. A közvélemény, elemzők, facebook, szokás, babonák, filmek, sorozatok stb. Elmegyünk meghallgatni az igehirdetést, ismerünk szakaszokat a Szentírásból, de az életünkkel kapcsolatos látásunkat máshonnan merítjük. Az befolyásolja igazán az értékrendünket, az életlátásunkat, amivel sokat foglalkozunk. Ha a politikusok gondolatai, akkor azok, ha a tv sorozatok, akkor azok, ha az internetes közösségi fórumok, akkor azok. Isten kijelentést adott, értékeled-e, élsz-e vele? Az életed minden területére nézve. Reménységem, hogy ezért jöttünk ma el az istentiszteltre, ezért hallgatunk igét az új év kezdetén. Jó lenne e mellett elköteleződnünk az előttünk álló évre nézve, és ehhez ragaszkodnunk minden nap: Isten kijelentése alapján akarom látni a világot és az életemet. Isten kegyelmének ajándéka számodra, hogy hallgatva, olvasva és komolyan véve az igét láthatsz Isten szemével.
„És láttam…” – mondja János. Láttam, mert Jézus Krisztus kijelentette nekem. A Jelenések könyve egy különleges darabja Isten kijelentésének. Olyan korszakban született, amikor Krisztus egyháza üldöztetést, mártírsorsot szenvedett itt a földön. A Római Birodalom vallásos alapon akarta megteremteni az erős központi vezetés alapját azzal a hivatalos hitvallással, hogy a császár isten. Krisztus követői Uruk parancsát követve törekedtek arra, hogy engedelmes polgárai legyenek a birodalomnak, amíg a lelkiismeretük azt megengedte, de a császárt nem dicsőítették. Számukra Jézus Krisztus Isten, Jézus Krisztus Úr, aki a dicsőségét nem adja embernek, még a római császárnak sem. Domitianus korában általános keresztyénüldözés kezdődött a birodalomban. Maga János apostol is száműzetésben élt Pathmosz szigetén. Ebben a helyzetben született a Jelenések könyve, mely hűséges kitartásra bátorítja a mindenkori keresztyéneket, Jézus tanítványait. Teszi ezt egy különleges rejtjeles nyelven, „kódolt üzenetben”, a zsidó apokaliptikus irodalom eszközeivel. Mint egy háborús rádióüzenet. Egy római „rendőr” talán azt mondja rá: hagymázas álom. Egy hitéért halálba induló hívő számára, pedig – aki érti a „kódot” – bátorító üzenet. Így olvassuk ezt a könyvet: a benne megjelenő képeknek, számoknak szimbolikus jelentése van. Ezeket a képeket, látomásokat János egy füzérbe fűzi össze. Nem menetrendet ír, amiből ki lehetne számolni, hogy hol tart most a történelem, hanem az emberiség történelmének, a Jézus Krisztus utáni időknek jellemzői villannak fel. Mindegyik látomás megpróbál valamit elmondani a kibeszélhetetlenből. Nem konkrét eseményekben, hanem képekben beszél.
A ma olvasott szakaszunkat közvetlen megelőzve olvasunk az apokalipszis 4 lovasáról. Szüntelen háborúkról, éhínségről, igazságtalanságról, egyenlőtlenségről, járványokról, halálról. A föld egynegyed részét elpusztítják – vagyis folyamatosan tizedelik az emberiséget, de nem hoznak teljes pusztulást. A mai ember tapasztalata is ez. Ha körülnézünk ebben a világban: a természet recseg-ropog, a társadalmi rend oszlopai inognak. Az emberiség egyre inkább tele van szorongással. Milyen kilátásaink lehetnek a jövőre nézve? Az emberiség megpróbál kétségbeesett erőfeszítésekkel valamilyen menedéket találni: ki állhat meg abban, ami jön? (Jelenések 6, 17.)
Azzal kezdtük, hogy egy új év kezdetén az ismeretlen előtt állunk. Van, aki bizakodással, van, aki inkább szorongással tekint az ismeretlen jövő felé, de mindannyiunk szívében kérdések vannak. Érzékeljük mi is a körülöttünk levő világ szorongását, a nagyvilág eseményeit, kicsi országunk kérdéseit. És hordozzuk a saját, személyes életünk, sorsunk kérdéseit, bizakodásait vagy aggodalmait is. Mi vár ránk a jövő most még ismeretlen napjain? Miközben kérdéseiddel, szorongásaiddal küszködsz, figyelj, te is Isten válaszára!
Nem mondja meg neked a jövőt. Nem mondja el, hogy holnap mi fog történni. Ennél sokkal fontosabbat mond el: elmondja, hogy akármi is történik, hol vagy jó helyen, hol találsz menedékre. Van egy nép, amelyik elszakíthatatlanul Istenhez tartozik, akikre az Úr vigyáz. Ennek a népnek van menedéke, mert ők Isten kezében vannak. Az Úrhoz és az ő népéhez csatlakozva lelsz te is menedékre.
Isten népe: Krisztus Egyháza. Két képet látunk erről a népről. Az egyik itt a földön. A másik a Bárány trónusa előtt, a mennyben. A földön küzdő Egyház, és a mennyben célba ért Egyház.
Az első kép helyszíne a föld, hiszen a föld négy sarkán kell visszatartani a pusztulást hozó erőket, addig, amíg az elpecsételés meg nem történik. Az elpecsételtek azok, akik Istenhez tartoznak. „Izrael tizenkét törzséből.” Az Újszövetség látása szerint Isten népe Krisztus egyháza, amelyikben vannak származás szerint zsidókeresztyének és nem zsidókeresztyének is. Krisztus az ajtó mindannyiunk számára. Itt tehát nem a testi Izraelről van szó, hanem a lelki Izraelről, a Krisztus földön küzdő egyházáról. A 144.000 pedig a nép teljességét jelenti (a Jehova tanúinak tanítása arról, hogy a kiválasztottak keretszáma konkrétan ennyi, bibliátlan spekuláció). Isten népének teljessége 12 törzs. Minden törzsből tizenkétezer. A héber nyelvben az „ezer” jelenti azt is, hogy nagyon sok, a héber gondolkodásban az ezer nagy létszámot jelent. A 144.000 (12X12.000) azt jelenti, hogy nagyon sokan vannak, és teljes a létszám, tehát nem marad ki senki, aki Istenhez tartozik!
A második kép a mennyben, a Bárány trónusa előtt. Ugyanaz a nép, amelyik már nem harcol, hanem célba érkezett. Megszámlálhatatlan sokaság. Minden népből és nyelvből. Nem származás alapján, hanem megváltás alapján tartoznak Isten népéhez: megmosták ruhájukat a Bárány vérében. A nagy nyomorúságból jöttek: a végső próbatétel, a hit harcának megharcolása után hazatérő, győztes sereg. Pálmaágakat lengetve érnek célba, az üdvösség tisztaságának fehér ruhájában, a hadvezért: Istent, Jézus Krisztust dicsőítik.
Mi az, amin Isten munkálkodik ebben a kaotikus világban? Egy népet gyűjt magának. Azokat, akiket elpecsétel, akik az ő tulajdonai. Az ószövetség idején a főpap homlokkötőjére volt ez írva: „Istennek szentelve”, vagyis Isten tulajdona. Ezért jött el Jézus erre a földre, ezért halt meg a kereszten. Kik az ő elpecsételtjei? Akik „megmosták ruhájukat a Bárány vérében”. Akik bűneikre bocsánatot találtak, mert Jézus meghalt értük. Akik erre az alapra építették az életüket. Isten annyira komolyan gondolja ezt, hogy azért nem omlott még össze ez a világ, mert Isten visszatartja a pusztulás erőit, amíg az elpecsételés teljes nem lesz! A korabeli ember elképzelése szerint a föld olyan, mint egy asztalterítő. A négy sarkán négy angyal tartja vissza a pusztító erőket. Addig, amíg meg nem jelölik pecséttel az Istenhez tartozókat.
Ebben az évben is ezen munkálkodik Isten! Ezért értük meg ezt a napot, ezért tart még a világ, mert tart még a kegyelem! A legfontosabb kérdés ma is az, téged már elpecsételhetett magának? Az ő tulajdona vagy?
Az egyházhoz tartozásunk, az Úrral való szövetségünk látható jele a keresztség, de a szíveden lévő pecsétet csak az Úr Jézus látja! Hordhatunk külső jeleket magunkon – keresztet, Kálvin csillagot, halat -, nyakunkban, autónkon, sírunkon is akár. Ez nem ment meg. „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek a pecsétje ez: „Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!” 2Timótheus 2, 19. Az igazi pecsét, a szemnek láthatatlan: Jézusra bíztam az én életemet. Elfogadtam tőle bűneim bocsánatát, neki adtam az életem irányítását, befogadtam az Ő Szentlelkét, ő az én Uram! „Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk.” (Róma 8, 16.) Az elpecsételés akkor történik meg személyesen, amikor konkrétan, személyesen rábízod magad Isten kegyelmére. Arra építed az életedet, amit Jézus Krisztus érted tett. Elfogadod Isten Krisztusban felajánlott szövetségét, és a magad részéről is „aláírod” a szövetségi dokumentumot. Igent mondasz az Úrnak. Onnantól kezdve Jézus Krisztus nem csupán az emberiség Megváltója, hanem az én Megváltóm. Másik oldalról: onnantól kezdve Jézus Krisztus nem egy érték számomra, hanem az érték: ő az én Uram, nem más; ő az én utam, nem más; ő az én Életem, nem más; számomra ő a Tekintély, nem más; ő az én Istenem, nem más. „Az én népem lesztek, én pedig Istenetek leszek” Ezékiel 36, 28. Kétoldalú szövetség, nem talán, hanem bizonyosan, mert Isten megígérte, megalapozta, én pedig ráálltam az ő ígéretére, és igent mondtam. Övé vagyok.
Ez a pecsét rajta van az életeden? Ha nem, akkor keresd! Ez legyen a legfontosabb, a legsürgősebb dolgod, mert tart még a kegyelem, tart még az elpecsételés!
Jelened és jövőd szempontjából az egyetlen biztos alap: Jézus Krisztus elpecsételje vagyok. Hogyan is mondjuk a Kátéban? „Életemben és halálomban egyetlenegy vigasztalásom, hogy nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok…” (Heidelbergi Káté 1. kérdés-felelet) Nincs más, de ez sziklaszilárd vigasztalás!
Elpecsételtnek lenni azt jelenti, hogy Isten emlékszik rád örökre. Ha Jézusra bíztad az életedet, Isten tulajdona vagy. Isten nem felejt el. Ő kitörölhetetlenül megjelölt téged. A 144 ezres, teljes szám azt jelenti, hogy nem fog kifelejteni senkit, aki szívből rá bízta magát. Felírta a nevedet az élet könyvébe. Ha Jézus Krisztus elpecsételtje vagy, az ő vére ment meg téged az ítélettől. Ahogy az Egyiptomból való kivonulás előtti éjszakán a bárány vérének jele az ajtófélfán megmentette a ház lakóit az ítélet angyalától. Bizalommal tekinthetsz az ítélet napja felé, mert a Bárány vére megment! Jézus Krisztusért bizonyosságod lehet: Isten nem felejt el, nem hagy ki téged.
Elpecsételtnek lenni azt jelenti, hogy lelki harc vár rád ebben a világban. Isten vigyáz az ő tulajdonára. Ez nem jelent garanciát arra, hogy nem ér szenvedés, vagy bántás. A Bárány trónja elé érkező győztes sereg harcból érkezett. „A nagy nyomorúságból jöttek.” Jézus előre megmondta az ő tanítványainak: „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” János 16 33. A győztes sereg a mennyben Istent dicsőíti. Ezt tette itt a földön is. Nem dicsőítette azokat a bálványokat, amelyeket a nem hívő világ olyan fontosnak talál. János korában mártírhalált jelenthetett az, ha valaki nem dicsőítette a császárt, mert az Úr Jézus iránti engedelmesség határozta meg az életét. A kettő nem fért össze. A jelenések képes nyelvén: akik a Bárány pecsétjét hordják a homlokukon, kilógnak a sorból, mert nem vehetik magukra a fenevad bélyegét. Ma, amikor a világnak ezen a táján sokkal kényelmesebb viszonyok vesznek körül bennünket, talán nehezebb észrevennünk az ütközési pontokat. Hívő emberként mégis éles a kérdés: mi az, amit nem engedhetek meg magamnak, mi az, amiben nem vehetek rész, ha a Bárány pecsétje a homlokomon van? Akkor sem, ha azt a nem hívő emberek – sőt talán még a vallásos emberek is – természetesnek, jónak találják. Akkor sem, ha ezért hátrányos helyzetbe kerülök, akkor sem, ha ezért kigúnyolnak. Ha Jézust dicsőítem, akkor mi az, amit nem tehetek és mi az, amit meg kell tennem? Jó lenne ezzel a kérdéssel, Isten Igéjére figyelnünk engedelmességre kész szívvel ebben az évben. Ezen a területen még nagy hiányosságaink vannak.
Elpecsételtnek lenni azt jelenti, hogy Isten megőriz téged. Ő vigyáz a tulajdonára, még akkor is, amikor szenvedés, vagy nehézség ér. Számon tart, nem felejt el semmilyen helyzetben. Nem hagy magadra. „Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.” 1Korinthus 10, 13.
A bántások között is veled marad, szeretete ad erőt. Gondoskodik rólad akkor is, ha hited miatt nehéz helyzetbe kerülnél. Ahogyan gondoskodott Illésről, az ő hűséges szolgájáról.
Ő ad győzelmet, ő vezet célba. A Bárány trónusa előtt álló győztesek ezt kiáltják: „Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónuson ül, és a Bárányé!” Nem mi szereztük meg magunknak, hanem kegyelemből kaptuk. Ezért biztos a célba érkezés. Ahogyan Péter apostol mondja: „Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben.” 1Péter 1, 5. Jézus Krisztus elpecsételtjeként harcolva a hit harcát ő visz célba.
Lássuk meg ma is az életünk perspektíváját Krisztusban! Krisztus nélkül az emberi élet kilátása: lehet bármilyen sikerem, birtokom, élvezeteim, a végén mégis vereséget szenvedek, mert a halál vár. A Biblia alapján hozzátehetjük: Krisztus nélkül a földi halálnál is rosszabb, az örök halál várja az embert…
Krisztusban az életünk kilátása: az Isten trónusához a győzelem örömével hazatérő sereg, akik az üdvösség tiszta fehér ruhájában egy örök istentiszteletre megérkezve dicsőítik az Istent. Az itt olvasható dicsőítő szövegek az őskeresztyén istentisztelet himnuszaiból voltak ismerősek az akkori olvasóknak. Milyen jó, amikor ismerős dallamokat hallunk! Mintha azt mondta volna János a szenvedő, vértanúság előtt álló testvéreinek: halljátok az ismerős, hazai dallamot? Nem idegen helyre mentek, haza mentek, ott vár a gyülekezet, a testvérek, otthon fogjátok érezni magatokat. Otthon lesztek!
Isten közvetlen jelenlétében élünk majd, mint az első ember a paradicsomban. Mint Pásztorral a nyája. Ő tölti be minden testi-lelki szükségünket. A mennyei dicsőségben nem valamiféle személytelen feloldódás, testetlen lebegés, vagy örök semmittevés vár bennünket, hanem személyes, aktív élet Istennel együtt, az ő dicsőségére, az ő örök gondoskodása alatt, a bűn és következményei nélkül örökké. Ez az Isten népének, az egyháznak a jövője Isten ígérete szerint.
Isten ezt a bíztatást helyezi a szívedre itt és most a 2020. év kezdetén is.
Lásd az életet és a jövőt Isten kijelentése alapján. Ő nem álmodozásra hív. „Itt van a helye a szentek állhatatosságának és hitének” Jelenések 13, 10.
Tart még a kegyelem. Lehetsz az Úr elpecsételt tulajdona, népének tagja. Elpecsételt vagy már?
Tart még a harc. Tarts ki az Úr Jézus mellett állhatatosan. Képviseld az ő dicsőségét ebben a világban. Másokat is hívj hozzá. Az ő tulajdonaként légy hozzá hű, vállald érte a nyomorúságot is. Ha eltértél tőle, tarts bűnbánatot!
Bízzál, ő nem veszíti el az övéit. Ne felejtsd el a célt, ahová meghívott! Kapaszkodj belé, ne add fel! Ne add el egy tál lencséért! Légy hű, mert ő hűséges!