„Amint elbocsátották őket, elmentek övéikhez, és elbeszélték, miket mondtak nekik a főpapok és a vének. Amikor ezt meghallották, egy szívvel és egy lélekkel felemelték hangjukat az Istenhez, és így szóltak: „Urunk, te teremtetted az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van, te mondtad atyánknak, a te szolgádnak, Dávidnak szájával a Szentlélek által: Miért zúdultak fel a pogányok, és a nemzetek miért terveznek hiábavalóságot? Felkeltek a föld királyai, és a fejedelmek megegyeztek az Úr ellen és az ő Felkentje ellen. Mert a te szent Szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, valóban megegyezett Heródes és Poncius Pilátus ebben a városban a pogányokkal és Izráel népével, hogy végrehajtsák mindazt, amiről kezed és akaratod előre elrendelte, hogy megtörténjék. Most pedig, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet; te pedig nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által.” Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.” ApCsel 4, 23-31.
„Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik. Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?” Lukács 11, 9-11.
Ezen a héten ünnepre, pünkösdre készülünk. Ez az ünnep különösen is arról beszél, hogy a keresztyén élet egyedül az Isten Lelkének munkája által lehetséges számunkra. Jézus bíztatása szerint keresztyénként a legfontosabb dolgunk, hogy imádkozzunk, kérjük az Atyát, hogy adja az ő Lelkét és munkálkodjon bennünk a Szentlélek. Az imádság a legfontosabb dolgunk, de vajon ezt tartjuk-e a legfontosabb dolgunknak? Mekkora hangsúlyt helyezünk erre hétköznapokban?
Pünkösdre készülve figyeljük meg az ősgyülekezet gyakorlatát. Egy imádságot olvasunk ebben az igében, egy közösségi imádságot beágyazva a gyakorlati életbe, az események menetébe. Hogyan életek az első keresztyének az imádság lehetőségével? Mire való az imádság? Hogyan és miért imádkozzunk?
A tanítványok, a hívők küldetést, feladatot kaptak Jézustól az Ő mennybemenetelekor. Nem azzal köszönt el Jézus tőlük, hogy tétlenül várják őt vissza, csak tartsanak ki, vagy érezzék jól magukat, hanem világos feladatot bízott rájuk. „Erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek…” (ApCsel1, 8.) Ez nem csak nekik szól, hanem mindazoknak, akik az ő szavukra hisznek Jézusban (vö.: János 17, 20.) A mi elsődleges feladatunk, hogy az életünkkel és a szavainkkal tanúskodjunk Jézusról. Gyönyörű, „el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökséget” kaptunk Őbenne (1Péter1,4.) Ez az örökség nem csak nekünk szól. Nem ülhetünk rá, tovább kell adnunk másoknak is a meghívást.
A feladathoz az erőt, a hozzávalókat is Jézustól, az Ő Lelkétől kapják. Ez nem az ő ügyük elsősorban, hanem az ő Uruké. Ők eszközök, a Szentlélek eszközei. Jézus Lelke látja el őket mindennel. Itt ugyanis egy emberileg lehetetlen küldetésről van szó. Lelki vakok szemét megnyitni, lelki halottakat életre hívni, hitetleneket hitre hívni.
Ők mindkettőt tudják: világos küldetésük van, ami emberileg lehetetlen, kizárólag a Lélek közösségében, a Lélek erejével tudják teljesíteni. Amikor eljön a Szentlélek nekilátnak tenni azt, amit Jézus rájuk bízott, ott ahol kézenfekvően adódik, ott, ahol élnek tanúskodnak életükkel és beszédükkel Jézusról. Emberek jutnak hitre, lesznek Isten üdvösséget kapott gyermekei. (ApCsel2, 47.)
A hűséges szolgálatra válaszul ellentámadás indul. A Sátánnak nem tetszik, hogy emberek életre jutnak, üdvözülnek. Jézus előre megmondja ezt: a hiteles bizonyságtétel, az élő Ige kétféle hatást válthat ki: megtérést vagy ellenállást. Ahol a Lélek életet munkál, ott megmozdul az állóvíz és vége a nyugalomnak. Támadásba lendül az ellenség.
3 fronton támad: külső félelemkeltés, belső korrupció (Anániás és Szafira) és figyelemelterelés (igehirdetés helyett végezzetek több szociális munkát 6. rész?!)
Ebben a történetben az első éri az apostolokat: a tekintélyes zsidó nagytanács, a Szanhedrin fenyegetése.
Az apostolok bátran bizonyságot tesznek a tanács előtt, és utána olvassuk a gyülekezet imádságát.
- Ebben a helyzetben az imádság a legfontosabb dolguk. Ez alapvetően meghatározza a dolgok kimenetelét. Ha ebben a helyzetben vállon veregették volna az apostolokat megdicsérve őket bátorságukért, akkor az elbizakodottság gyengíthette volna meg őket elővigyázatlanságot és bukást okozva. Gyakorta kísértésünk ez egy-egy siker vagy bátor helytállás után!
Ha a fenyegetésre azonnali emberi szervezkedéssel reagálnak, kapkodni kezdenek, taktikázni – kicsit meghúzzák magukat, míg elül a vihar – megtörik a misszió lendülete. Az aggodalomból fakadó cselekedetek tévutakra vagy megalkuvásra vezetnek.
Tanuljunk az első keresztyénektől, mert túl nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, amit mi teszünk a harcban is és a beszámolóban is! Ha komolyan vesszük azt, hogy mi a feladatunk és ki az ellenségünk, akkor sokkal fontosabb az, hogy kihez imádkozunk annál, hogy mit cselekszünk! Joó Sándor írja egyik igehirdetésében, hogy komolyan kell vennünk azt, hogy az imádkozó gyülekezet világhatalom, mert a mindenség Urához imádkozik, mint szerető mennyei Atyához, őt hívja be egy-egy élethelyzetbe bizalommal Jézus nevében.
Az, hogy mekkora hangsúlyt helyezünk az imádságra életünkben, szolgálatunkban, és mekkora hangsúlyt a cselekedeteinkre, kapcsolatainkra stb. világosan arról tanúskodik, hogy valójában kiben bízunk? Az Istenben bízó gyülekezet számára az imádság nem függelék, nem kegyes kellék, hanem elsődleges feladat.
- Hogyan imádkozik a gyülekezet a nehéz helyzetben?
- a. A helyzetről Istenre emelik a tekintetüket. Nem kívánságlistával kezdenek, hanem Isten dicsőítésével, magasztalásával. Ezt nem „kötelező kellék”-ként, tiszteletkörként teszik, hanem mert ez életfontosságú számukra. Egyszerűen elmondják – magukat is emlékeztetik arra -, hogy kit szólítanak meg imádságukban. Nem mindegy, hogy kihez imádkozom. „Mekkora” Istent szólítok meg? Mekkora a hatalma? Mire képes? Mi az akarata? Hogyan viszonyul hozzám? A legrosszabb tanácsadó a félelem. Amikor törpék vagyunk a problémával szemben, akkor az Úr hatalmára emeli a tekintetünket, a szívünket az Isten dicsőítése. Magasztald az Urat, mielőtt kérnél tőle! Mondd el, ki a te Istened!
– Ő a Teremtő, a mindenség Ura (24. vers). Ki lehet nagyobb a világ Teremtőjénél, annál, aki mindenkit alkotott? Még azok is csak az ő teremtményei, akiknek a hatalma, ereje, háttere olyan nagynak látszik, akik most fenyegetőznek. Mi lehet az Úrnak lehetetlen?
– Ő a kijelentés Istene (25. vers). Mindent elmond, ami az élethez szükséges. Ő szól hozzánk, nem hagy bennünket tanács, vezetés, Ige nélkül semmilyen helyzetben. Nem ért olyan dolog minket, amit ő előre meg nem mondott volna A 2. zsoltárt idézik az Ószövetségi kijelentésből. Megmondta előre, Istent nem érte váratlanul, készületlenül ez a támadás, nem kell rögtönöznie. (Jézus így beszél a szenvedéseiről is előre tanítványainak)
– Ő a történelem Ura (27. vers). Szinte értelemmel felfoghatatlan az Ő hatalma. Luther fogalmazta ezt így: „Még az ördög is Isten ördöge.” Csak annyit tehet, amennyit Isten megenged neki. Sok fájdalmat okozhat, de Isten tervét nem hiúsíthatja meg! Egy régi zsidó legenda szerint Noé favágói egyik éjszaka lerészegedtek és részegségükben össze-vissza vágták a bárka építésére odakészített fákat, hogy Noéval kegyetlen tréfát űzzenek. Másnap reggel Noé meglátta a pusztítást, elgondolkozva többször körbejárta a munkaterületet vizsgálgatva az összevágott fákat, majd felderült arccal így szólt a kijózanodott és megrettent favágókhoz: semmi baj, fiaim! Pont méretre vágtatok mindent!
Nem mindig ilyen egyszerű a megoldás, mint a legendában, de Pál apostol szavai szerint: „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál” (Róma 8, 28.) Az ördög nem teheti tönkre Isten tervét, még a rosszindulat sem teheti tönkre Isten gyermekeit, mert azt is javukra (nem kényelmükre!) fordítja a mindenható Isten. A gonosz saját csapdájába esik.
Nos, ez az Isten bíztat bennünket, hogy Jézus Krisztusért szólítsuk őt Atyánknak, bízzunk benne és imádkozzunk állhatatosan hozzá, vigyünk elé minden élethelyzetet, problémát! Egészen más perspektívát nyújt az imádság: más szemszögből látod a helyzetet, máshogyan látod az erőviszonyokat. Ezékiás király a mindenség Ura elé terítette a körülzárt Jeruzsálemben a világbirodalom királyának Szanhéribnek a levelét. A leghatalmasabbra bízta népe sorsát (2Királyok 19.). Bunyan a zarándok útja című művében ír arról, hogy a hívő útja során találkozik oroszlánokkal, melyek nagyon veszélyesnek tűnnek, de ha bátran tovább halad útján, akkor látja közelebb érve, hogy láncra vannak verve.
Csak bízz az Úrban, lásd az Ő nagyságát és szólítsd meg Őt! Lásd, kit szólythatsz meg imádságoddal, és szólítsd meg – ne csak elmélkedj róla, vagy beszélj róla, hanem beszélj hozzá, és ezzel rá bízod a problémát, Őt hívod be az aktuális helyzetbe.
2.b. Mit kérnek Istentől imádságban? Először is átengedik Istennek a helyezet megoldását. „Tekints rájuk…” Rád bízzuk, ez a te kompetenciád és nem a mienk. Átengedjük neked. Így imádkozott Luther Márton Wartburg várában, egy megoldhatatlannak tűnő történelmi helyzetben Istenre bízva a megoldást: „A tied ez az egyház, Uram, nem az enyém! Te hozd el a Te megoldásodat!” Ez a különbség az aggódva, szorongva, görcsösen szorongatott és az Istenre bízott, elengedett probléma között. Ez egy lelki folyamat, ami az őszinte imádság közben megy végbe! Lehet imaszavakat mondva is tovább szorongatnom a problémát: az ilyen imádság nem segít rajtam. Amikor valóban őszinte szívvel Istennel beszélgetek, ebben a beszélgetésben elengedem és rábízom a problémát, felszabadul a szívem a görcsök alól. Erre bíztat Péter apostol: „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Péter 5, 6-7.) Ne csak az aggodalmat, a gondot bízd rá. Majd ő megoldja, ahogyan ő akarja!
Nem kényelmet, nem mentességet kérnek a szenvedés alól, hanem bátorságot a feladathoz. Tudják, hogy a Jézusról való tanúskodásnak ellenszele is van. Ők nem kibúvót a tanúskodás alól, hanem erőt, bátorságot a tanúskodáshoz!
- Milyen hatása, eredménye volt ennek az imádságnak? 31. vers: „Megrendült a hely, ők pedig rendíthetetlenek lettek.” – fogalmazott egy írásmagyarázó. Vagyis nem a körülményeik változtak meg, hanem ők maguk. Ők maguk végezték másként a szolgálatot, mint ima nélkül végezték volna. Így a szolgálatuk ereje, hatása is más lett. Keresztelő Jánosról szólva az Ige megmutatja, mi a mi dolgunk: „Nem ő volt a világosság, de a világosságról kellett bizonyságot tennie.” (János 1, 8.) Sok mindent megtehetünk emberileg, de Jézus nélkül, a világosság nélkül csak sötétben tapogatózunk. Szolgálatunknak Isten Lelke nélkül, imádság nélkül nem lesz isteni töltése. Márpedig csak ő a világosság! Nekünk az ő vezetésére és töltésére van szükségünk, az ő Lelkére. Pünkösdre készülve újuljunk meg az imádságban!
„Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik. Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?” Lukács 11, 9-11.
Kérdések:
- Mi az, amit ebből az Igéből felismertünk az imádsággal kapcsolatban?
- Milyen tapasztalataink vannak az imameghallgatásokkal kapcsolatban?
- Mi az, amit másként fogunk tenni a mai Ige üzenete nyomán a jövőben?