Lelki gondozás
Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél. (Gal. 6:1)
A lelki gondozás módszereinek sokféleségében egyre világosabb, hogy a személyes találkozásnak van alapvető jelentősége az ember életében. A segítés, lelki gondozás, nem felülről lefelé irányuló tevékenység, hanem az élet problémái előtti alapvető közösségen és szolidaritáson alapul. A fenti Igében szereplő, a másik helyreigazítására buzdító feladat egyértelműen őrállói feladat.
Észrevenni a botlást, szóvá tenni, helyretenni a másikat sokan tudnak, de ennek hogyanja egyáltalán nem mindegy. Van-e bennünk szelíd lélek, amikor helyreigazítunk valakit? Mások helyreigazítására biztat az Ige. Ennek több buktatója van. Az egyik, hogy nem merünk szólni. Pedig látjuk, hogy a másik élete rossz irányt vett. Érezzük, hogy szólni kellene, de hogy jövök én ahhoz, hogy bármit szóvá tegyek? Egyébként is mit fog szólni a másik? S az is előfordulhat, hogy van bennünk készség, indíttatás erre a helyreigazításra, csak éppen a szelíd lélek hiányzik. Úgy meg több kár teszünk, mint amennyi haszna lehetne az egésznek. Miért kell megtanulnunk ilyen figyelmes szeretettel jelen lenni egymás életében? Például azért, mert „vétkesek közt cinkos, aki néma.” „Aki tudna jót tenni, de nem teszi, bűne az annak.” (Jk 4:17) A mulasztás bűnébe esünk, ha látjuk, ha észleljük, hogy a másik valami olyat tett, vagy éppen olyanban él már egy ideje, ami egyértelműen nem kedves az Úr előtt, mi pedig nem tesszük szóvá. A lelki ember azonban nemcsak helyreigazítani tud szelíd lélekkel, hanem el tudja fogadni, ha éppen őt igazítja helyre valaki. Vannak helyzetek, amikor azt mondjuk: kettőn áll a vásár. Ez is ilyen: szabad megtanulnunk helyreigazítani másokat szelíd lélekkel és szabad elfogadnunk a helyreigazítást sértődés nélkül. Egyik feladat sem könnyű. Sem szelíd lélekkel helyreigazítani, sem a helyreigazítást elfogadni. Persze nem is mondja az Ige, hogy ez könnyű. De attól még feladata a lelki embernek. Ha nem szólunk, amikor látjuk a bajt, a megtévedést, a bűnt a másik életében, akkor felelőtlenek vagyunk. Olyan ez, mintha valaki lát egy házat égni, de nem rohan, hogy segítsen az oltásban, sőt eszében sincs a tűzoltókat sem értesíteni. Isten előtti felelősséggel tartozunk egymás iránt. Az csak a kaini indulat és felelőtlen beszéd, hogy „Talán őrzője vagyok én az én testvéremnek?” Kain ezt felelte az Úrnak arra a kérdésére, hogy hol van Ábel, a testvéred? Pedig jól tudta, hol van. Gyilkos indulattal kioltotta az életét. Ilyen halált okozó mulasztás lehet, ha nem figyelünk egymásra szeretettel. Persze megkaphatjuk a másiktól, hogy „Nekem senki ne mondja meg a frankót!” Vagy éppen: „Ne szólj bele az életembe!” Ez a magatartás éretlenséget is mutathat, vagy éppen a bűn mélységét is jelentheti. Nem tudom, ki, hogy van vele, de engem ritkán szoktak meginteni. Ha mégis megtörténik, akkor először rosszul esik. „Hogy jön ehhez a másik? Pont ő beszél? Pont nekem? Pont most?” – ilyeneket is szoktam gondolni. Nehéz elfogadni, ha valaki azt mondja, hogy nem jól csinálod. Ezt ne csináld. Nem jó megoldás. Általában magamba szállok és szükségem van egy kis időre, amíg elfogadom a helyreigazítást, sőt hálás is tudok lenni érte. Mert ezek a javunkra vannak. A másik ember ugyanis kívülről látja, mert az Úr megláttatja vele, amit mi nem látunk. Amikor valaki a másik helyreigazításának nehéz feladatát végzi, nem szabad elfeledkeznie az egymás mellé rendeltségről. Amikor azt mondja az Ige, hogy „De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél.”, akkor az utóbbi gondolat, vagyis a kísértés az ebben, hogy azt hihetjük, többek vagyunk a másiknál. Én a nagy és erős, leszólom, helyre teszem a kicsi és gyengét. Nem így van ez. Szó sincs ilyesmiről. Sokkal inkább a ma én szólok neked, holnap te szólsz nekem gondolata kell éljen bennünk. S ez mindig szeretetet, alázatot, szelídséget kell munkáljon bennünk. Nem vagyunk egymásnak alá- és fölérendeltjei. Isten gyermekei egymás mellé rendelt emberek. Az Úr van fölöttünk, mi pedig egymás mellé rendeltettünk. A kísértés az, ha azt gondoljuk, mi többek, jobbak, szentebbek vagyunk, mint a másik. Nem vagyunk többek egymásnál. Tarthatunk előbbre a hitben, a hit útján, de éppen olyan kegyelemre szoruló és kegyelemből élők vagyunk, mint a hozzánk képest esetleg gyakrabban megtévedő embertársaink. Végh Miklós lelkipásztor
Szeretnék segíteni a:
- lelki nehézségekben,
- személyes kihívásokban, életbuktatókban,
- életvezetési kérdésekben,
- gyászban, veszteségben,
- magánéleti konfliktusokban,
- Istenkapcsolatban, hit- és spirituális kérdésekben,
- krízis helyzetekben.
házasságban, párkapcsolatban, családban:
- kapcsolati krízisekben,
- házassági konfliktus megértésében, összefogás kialakításában,
- családi krízishelyzetekben, konfliktusokban,
- különélésben, válásban,
- válás utáni traumákban, újrakezdésben.
Hogyan lehet lelki gondozásra jelentkezni?
Bejelentkezés itt, utána felvesszük Önnel/Önökkel a kapcsolatot e-mailben vagy telefonon.
Az első találkozásban, beszélgetésben tisztázódhat, hogy egyénileg, párjával vagy családtagjait bevonva javaslunk lelki gondozói segítséget. A találkozásokra szerdán délután van lehetőség.