Miért Szolnok ügye a református templom?

„Élő kövek” – megújul a Szolnoki Református Templom (a templomfelújítás, mint közösségteremtő erő)

Isten gondolata/álma az ember életéről a szeretetkapcsolatokban élt élet.

Ő azon dolgozik, hogy vele és egymással kapcsolatban éljünk. A mi Istenünk közösségépítő Isten.

A kőből épült templom tehát nem cél, hanem jel és eszköz.

Isten szándéka szerint a templom feladata, hogy létével és mindazzal, ami benne történik, kifejezze és szolgálja az igazi célt: a szeretetközösség építését.

Így ír erről a Biblia:

„ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá” (1Péter2, 5.)

A templom, mint emlékeztető jel, amit mindenki láthat a városban – erre a „lelki házra”, Isten álma szerinti szeretetközösségre emlékeztet. A templom, mint istentiszteleti hely az istentisztelet résztvevőit ebbe a közösségbe vonja be.

Ilyen értelemben a templom eszköz, mely által élő kövekből közösség épül. A templom összeköt.

1. Egy közösség jelenbeli értékei, megmaradása múltjának értékeiben gyökerezik. Milyen múltbeli értékeket őriz a református templom, gyülekezet?

• A történet a török időkbe nyúlik vissza. Szegedi Kis István református püspök, európai hírű tudós, mint a török foglya (1562) a hit, a hitvalló helytállás és krisztusi megbocsátó szeretet példája. Láncok között prédikálva Szolnokon gyülekezetet alapított. Emléktábláját a templom őrzi.
• Geleji Katona István erdélyi református püspök, gyermek korában Szolnokon váltotta ki török rabságból édesanyja (1596). Nyelvtudós. Magyar grammatikácska (Gyulafehérvár 1645) című műve hozzájárult nyelvfejlődésünkhöz és a magyar helyesírás egységesítéséhez. Emlékét tábla őrzi a parókia falán.
• Dobos Károly református lelkipásztor Szolnokon született (1902). Sok tekintetben értékes életművéből kiemelkedik a második világháború alatti üldözötteket mentő szolgálata, melyért a Jad Vasem intézet „Világ Igaza” címmel tüntette ki (1994). Emlékét tábla őrzi a parókia falán.
• A város református nagyjai: pl. Hubay Ferenc, Küry Albert, Dancsi József…

A templom emlékeztet, így összekapcsol bennünket azokkal, akik előttünk jártak és ennek a közösségnek a részeként értékteremtő módon szolgálták városunk életét. Akikről mi mai szolnokiak példát vehetünk.

2. A gyülekezet már a templom építésekor figyelembe vette azt, hogy Szolnok város számára hozzon létre értéket. Nem csupán istentiszteleti helyet akartak építeni, hanem egy olyan épületet, amelyik méltón illeszkedik a város képéhez és maradandó kincse lesz Szolnok város közösségének, szimbóluma a „szolnokiságnak”.

A tervpályázatban szerepelt, hogy a presbitérium „történelmi múltra emlékeztető, emlékszerű, városépítésbe beillő, korszerű, modern templomot” szeretne.

„A templom építés az adott viszonyok között nem volt könnyű feladat. A leglényegesebb akadály önként érthetőleg a tőkehiány volt. Nehezítette a megoldást azon körülmény is, hogy Szolnok rohamosan fejlődő város, melynek középületei a magasabb igényeket is kielégítő niveaun állanak, egy az emlékszerűség híjával tervezett templom tehát céltévesztett lett volna.” (Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1895. június 9. vasárnap)

Egyértelmű, hogy egy „feledhető”, szerény templom kevesebb tőkéből is felépülhetett volna. Az egyházközség Szolnok közössége felé vállalt értékteremtő szolgálatot, amikor maradandó művészi emléket, egyedien különleges épületet építtetett vállalva ezzel az építés és a későbbi karbantartások és felújítások magasabb költségeit.

Ez az épület jelenleg is páratlan az országban. Néhány hasonló templomról tudunk, de ugyanilyen egy sincs. Többen Szolnok „azonosítójának” is használják (pl. PR anyagokban).
A templomot a 2. világháború pusztítása sok akkori „magas niveaujú” épülettel ellentétben megkímélt. Így lett a város különlegesen dinamikus fejlődésének korából megmaradt különleges mementó. Szolnok értékes ékköve, melyet együtt kell megőriznünk.

Összetartozásunk tudata embervoltunk kincse. A kötődés, a közösséghez tartozás tudata érzelmi biztonságot, szilárd lelki hátteret ad életünknek. Közösség nélkül sodródunk a világban. Egy közösség, egy család értékeit, a kötődés mibenlétét lehetetlen szavakkal pontosan és minden részletre kiterjedően leírni. Élmények, kapcsolatok, érzések hosszú évek alatt kialakult összetett együttese ez, melyet egy-egy egyedi, páratlan szó, íz, illat, dallam, vagy tárgy egy pillanat alatt előhív és megerősít: igen, én oda tartozom, „ott vagyok honn”. A szolnoki „kakasos” templom ilyen emlékeztetője a református közösségnek: ez a mi lelki családunk, de ilyen emlékeztetője azoknak, akik szívvel lélekkel kötődnek Szolnok városhoz. Páratlan szimbólum, mert nincs belőle másik ugyanilyen a világon. Ha meglátom, azonnal Szolnok jut eszembe, s az, hogy ez az én otthonom: szolnoki vagyok.

3. A szolnoki református templom már épülése idején is Szolnok közös ügye volt, ami összekapcsolta a város lakóit felekezetre és társadalmi különbségekre való tekintet nélkül: Szolnok Város egységének egyik szimbóluma.

Felépülése széleskörű összefogás eredménye: a telket a JNSZ Megye adományozta, az építkezés országos támogatásban is részesült, segített Szolnok város vezetése, és lakossága felekezetre való tekintet nélkül. (Természetesen mindezek mögött ott volt a gyülekezet vezetőségének elkötelezett odaszántsága. „A gyűjtés eredményéért dicséretet érdemel a hitközség buzgó elöljárósága, elismerést Szolnok város áldozatkészsége, s köszönetet a vidék művelt társadalma, mely adományaival valláskülönbség nélkül járult a szép cél sikeréhez.” (Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1895. június 9. vasárnap)

Maga a szentelési ünnepség kifejezte Szolnok Város egységét. „Ezen magasztos ünnepben részt vesz Szolnok egész társadalma; nem csak azért, hogy elismeréssel adózzon azon követésre méltó vallásos buzgalomnak, mely hangyaszorgalommal hordta össze az áldozatkészség jótékony filléreit Isten dicsőségére, nem csak ezért, hogy együtt örülhessen református testvéreinkkel azon, hogy most már ők is saját, kiváló, dicső hajlékukban dicsérhetik az Urat; hanem leginkább azért, hogy manifestálja, még jobban megpecsételje azon szoros összetartozandóságot, mely a város társadalmát összefűzi, az a testvéri szeretet, mely előtt a felekezeti különbség soha válaszfalat nem képezett… Fontos tehát ez a mai kimagasló ünnep nemcsak arra a kis egyházra, mely vallásos ünnepet ül, hanem fontos egész társadalmunkra, mert az nem csak a vallás, de a felebaráti és hazafiúi szeretet örömünnepe ” (Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1895. június 9. vasárnap)

A közösség megszületésének feltétele a közös értékek felismerése, melyek mindnyájunknak egyaránt fontosak. A közösség ereje annak felismerése, hogy ezekért az értékekért együtt vagyunk felelősek. A kapcsolatot, kötődést elmélyíti, megerősíti annak élménye, megtapasztalása, hogy együtt dolgozhattunk egy közös ügy érdekében. Ilyen értelemben a templom ma újra lehet a város összefogásának, egységének szimbóluma. Felújításának ügye összeköt bennünket.

4. A templom és a benne és körülötte élő gyülekezet ma is szolgálja Szolnok város közösségét felekezetre való tekintet nélkül:

• Szenvedélybeteg mentő szolgálat
• Fiatalok között végzett prevenciós és önkéntes szolgálat
• Diakóniai szolgálat
• stb.

A templom nem csupán a régmúlt élő emléke, amelyik emlékeztet és összeköt bennünket az előttünk járt generációkkal, nem csupán egyedi épület, amelyik kifejezi összetartozásunkat, nem csupán közös felelősség, közös ügy, ami összekovácsol bennünket: még sokkal több ennél.
A templom különleges épület, amelyik az élő Istennel való kapcsolatunkra emlékeztet bennünket és ezt a kapcsolatot építi. Ezért lehet az életet építő, gyógyító áldás jele és eszköze, ahogy a bibliai kép kifejezi:

„…víz fakadt a templom küszöbe alól… Ez a víz a keleti vidék felé tart, a pusztán folyik keresztül, és a tengerbe ömlik, a sóssá vált tengerbe, és meggyógyul tőle a víz… Élni fog benne minden, ahová csak eljut a patak.” (Ezékiel 47, 1. 8-9.)

Társadalmunknak gyógyulásra van szüksége. „Élő vízre”, ami lelkeket gyógyít, ami kapcsolatokat, közösségeket tesz éppé – épít. A református gyülekezet így végez gyógyító szolgálatot Szolnokon speciális gyülekezeti szolgálataival (szenvedélybeteg csoport, fiatalok között végzett szolgálat, diakónia), de mindenek előtt a templomban, gyülekezetben elhangzó igehirdetésen és a testvéri közösségen keresztül Isten életeket változtat meg. A megújult életek építő tagjai lesznek Szolnok közösségének, így lesz gyógyító, építő áldás a templom városunk életében.

5. A jövő ígérete/reménysége.

Aki diófát ültet a következő generációra gondol. Aki templomot épít és újít fel nem évtizedekben, hanem évszázadokban gondolkozik, a következő generációkra gondol. A közösség építő ereje a jövő reménysége, amely erőt ad ahhoz, hogy a pillanatnyi előnyökért ne áldozzuk fel a jövőt, hanem a maradandót keressük. A templom az örökkévaló Istenre emlékeztet bennünket: arra aki van, aki volt és aki eljövendő. Emlékeztet arra, hogy utánunk is lesz élet – s mi felelősek vagyunk azért, hogy mit hagyunk magunk után. Ezt komolyan véve építhetjük az utánunk jövő generációk életét.

Emlékeztet arra, hogy az örök Isten ígérete szerint a földi élet után is van élet azok számára, akik élő kövekként beépültek Isten családjába. Ez adhat erőt ma is a jövőért tenni:

„Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” 1Kor 15, 58.